Ezzel épp nem utaztam, csak tetszett, ahogy ott áll és gondoltam ide jó lesz :)
(Istanbul Atatürk reptér egyébként)
Most vagyok és úgy döntöttem, hogy írok egy keveset. Nagyjából arról, ami az elmúlt pár hétben, sőt, már inkább hónapban történt. Csak hogy meglegyen :) (Meg van pár képem, amit gondoltam feldobok ide.)
Hirtelen nem is tudom megmondani, hogy hányszor ültem le ide a gép elé, hogy ezt a szerencsétlen írást befejezzem :) Aztán csak ültem és bámultam ki a fejemből. Megnyitottam ezt a részt, ültem felette kicsit majd mentem tovább, a "dolgomra".
Na de most aztán már tényleg befejezem :)
Szóval itthon, Magyarországon. Végre.
Január 30-án utaztam haza. Nyilván túl sok mindent nem tudtam hazacipelni - sok minden maradt ott. De majd talán valahogy az is elkerül. (Vagy megyek és elhozom.)
Ami érdekesség, hogy Batmanban úgy fel tudtam adni a csomagot, hogy azt csak Budapesten kell felvenni. Tehát Istanbulban nem kell csomagra várni, majd ismét feladni. Ez meglepő volt, mert eddig mindig rángatni kellett a csomagot a belföldi terminálról a nemzetközire. Most valószínűleg azért volt ilyen egyszerű a dolog, mert mindkét járat Turkish Airlines volt és egyszerre is vettem a jegyet, szóval Batmanban könnyen ki tudták nyomtatni mindkét beszállókártyát. Vagy nem tudom, de mindenesetre ez így nagyon szuper! Szerintem visszafelé is simán menne így a dolog - nagy könnyebbség. (Ezzel persze ráérek majd később foglalkozni.)
A budapesti járat 18:25-kor indult. Sima utazás volt, azt hiszem nem is érdemes külön szót ejteni erről.
A THY szokás szerint kényelmes, a kaja is jó. Ja, és több tízezer km-t repültem már, de most először "próbáltam ki" a fedélzeti mosdót :) Eddig mindig kibírtam leszállásig ...
Aztán leszállás, hazaautózás (köszönet és hála - tudja akinek szól :) ) - ezt nem szükséges tovább részletezni.
És azt hittem, hogy akkor innen már minden simán fog menni. Úgy értem, hogy talán a hazautazás volt a legnehezebb része a dolgoknak - holott még az ment a legsimábban!
Azt tudtam, hogy van pár elintéznivalóm, de én kis naiv azt gondoltam, hogy az egész roppant egyszerű és gyorsan fog menni.
Én kis naiv :)
(Itt előre is elnézést kérek - hosszú és unalmas lesz a fejtegetés. De már csak magamnak is meg szeretném tartani. Bár nem hiszem, hogy valaha is elfelejteném. Akit nem érdekel, nyugodtan görgessen le a fényképekhez :) )
Február 2-án indultam neki az intézkedéseknek. A Facebook oldalamon nagyjából "kipanaszkodtam" magam, szóval itt most nagyon részletezni nem fogom. Csak pár szóban ... (legalábbis megpróbálom!!)
Az első és legfontosabb feladat a TAJ kártya érvényesítése volt. Ugyanis amikor az ember kijelentkezik a magyarországi címről (ahogy kell), akkor a TAJ szám érvénytelenre lesz állítva.
(Egy pici plusz információ, hátha valakit érdekel: Különbség van arra vonatkozóan is, hogy valaki EU országba vándorol-e ki. Mert ehhez valami európai kártyát vált ki és akkor itthon a TAJ szám "csak" kékre lesz állítva - valami olyasmi, hogy külföldön biztosított. Azt hiszem ez egyszerűbb eset - bár pontosan nem is tudom ezt a részt.. Viszont az én esetemben hiába volt Törökországban a legszuperebb egészségbiztosításom, az itt nem számított és a TAJ számom barnára lett állítva, ami érvénytelent jelent. Van egyébként még a piros szín, amikor érvényes a TAJ szám, csak nincs biztosítva.)
A legfontosabb feladat tehát az volt, hogy a biztosításom újra éljen - gondolom nem kell külön magyarázni, hogy miért...
Tehát bementem a kormányablak nevű helyre. (Azért írtam ilyen idétlenül, mert most hirtelen nem is tudom, hogy kormányablakba vagy kormányablakhoz. :) ) Elmondtam, hogy mit szeretnék - válaszul totális tanácstalanságot kaptam. Arra eszméltem, hogy hárman állnak körülöttem és tanakodnak illetve telefonálgatnak, hogy mit kellene. Én úgy voltam vele, hogy egészen egyszerűen adjanak nekem csekket és majd befizetem amit kell, minek bonyolítani a dolgot. Ismét csak naiv voltam ... Mert ezt így nem lehet. Miért nem? Mert így túl egyszerű és túl logikus lenne. Azért nagy nehezen csak kisütöttünk egy lehetséges megoldást - mondjuk nekem annyira nem egyszerű, de nekik biztosan kevesebb vesződség. Nem baj, megoldjuk.
Ehhez hozzá tartozik persze az is, hogy - legalább - ideiglenes lakcímre be kell jelentkezni itt, Magyarországon. Ok. Másnap anyát - mint a lakás egyik tulajdonosát berángatom. Hát az úgy nem elég - mit is gondoltam, én naiv ... Mert kell a másik tulajdonos is, vagy legalább az írásos hozzájárulása is. Hát, végül is igazuk van ... mert lehet, hogy az embernek a saját apja nem engedi meg, hogy a tulajdonában levő lakásban lakjon :)
Ilyen nagyon-de nagyon fontos papírok miatt a lakcímbejelentés dolog február 8-ra tolódott.
Az már a saját hülyeségem, hogy ez pont egy hétfői nap - amikor természetesen minden ilyen intézkedős hely tömve van :)
Korán reggel szuperügyesen volt egy gyors orvosi vizsgálat - legalább a babácska jól van, szóval minden ok. Ekkor még azt hittem, hogy ilyen simán megy a lakcím-hadművelet is majd ilyen gyorsan fog menni. Hát persze ... a naivságom, immár sokadszorra :)
Eleve azzal indult, hogy az iroda (kormányablak) tele volt. Hosszas várakozás után végre sorra kerültünk. Már majdnem minden rendben volt, amikor a szemfüles ügyintéző hölgy felfedezte, hogy a rendszerben valami oknál fogva a keresztnevem rövid 'i' -vel van írva. Eleinte csak nevettem, hogy hú micsoda probléma - ha az embereknek ennél nagyobb gondjuk nem lenne, mindenki boldog lenne.
Aztán amikor már vagy öt perce csak hümmögött, akkor már lefagyott a mosoly az arcomról. Áttelefonált az anyakönyvi hivatalba, vagy hova és ott megerősítették, hogy az anyakönyvbe bizony Timea lett beírva anno. (Gondolom a szüleim a nagy boldogságban - ami a születésem jelentett - nem foglalkoztak az ékezetekkel). Tehát a rövid 'i' a helyes. Vagyis pont nem!! Szóval akkor, sok éve írták helytelenül és emiatt van most baj. Azt viszont innentől kezdve nem értem, hogyan lehet, hogy az összes egyéb iratom - TAJ, adókártya, jogosítvány, bizonyítványok és diplomák, régi útlevél (a régi személyigazolványban sajnos nem olvasható pontosan, mert az még az a rémes könyvecske volt) - mind Tímea szerepel, vagyis hosszú 'í'. A születési anyakönyvi kivonatomban és a házasságiban is rövid. Az útlevelemben pedig a név Timea (rövid), születési név pedig Tímea (hosszú). Esküszöm, hogy eddig fel sem tűnt. Már csak azért sem, mert a keresztnevem hivatalos formája Tímea. Innentől nem érdekelt, mert miért is érdekelt volna.
De az ügyintézésre visszatérve, ebből a név-mizériából az jött ki, hogy bizony javítani kell és minden iraton, minden igazolványon javíttatni kell illetve azokat lecserélni (már eleve kész vagyok).
És mi lett a lakcímkártyámmal? Nos, ahogy említettem, az ügyintéző hölgy áttelefonált az anyakönyvi hivatalba. Mivel ott megnézték az anyakönyvben, hogy rövid az 'i', így meg tudták oldani, hogy a számítógépes nyilvántartásban lejavítsák. Csak kértek egy kis türelmet. Na, az van :) elég türelmes ember vagyok. Nagyjából egy órát ücsörögtem oldalt, amikor az ügyintéző hölgy áttelefonált ismét, hogy mi lesz már ... Elnézést kértek, éppen halottat anyakönyveztek - ketten??? :O - és ezért nem javították még le. Innentől úgy 10 perc és már le is lett javítva. Leültem az ügyintézővel szemben és vártam, hogy végre megkapjam a kártyámat és mehessek. Egyszer látom a hölgy arcán, hogy valami nagyon nem jó és nem tudja, hogyan adja elő nekem... Nagy nehezen csak kinyögte, hogy valami általa is ismeretlen oknál fogva nem csupán a keresztnevemet javították (tulajdonképpen a helytelenre írták át, de ezzel én már nem fogok foglalkozni, mert az megint hónapokat venne igénybe), hanem a vezetéknevemet is! Itt lefagytam. Ott volt anyukám és nagy örömömre egy kedves régi baráttal is összefutottam a várakozás közben, szóval hárman egyszerre csak bámultunk tátott szájjal, hogy ilyen van? Hogyan lettem Bertók -ból Bartók? Miért? Ez valami olyan rejtély, amire szerintem soha az életben nem kapok választ. Kedves ügyintéző hölgy ismét a telefonhoz nyúlt, hogy a vezetéknevemet visszajavíttassa. Csak ez már dél körül volt és kiderült, hogy abban az irodában éppen elment mindenki ebédelni, szóval egy óráig biztosan nem várható előrelépés. Ekkor már én is kezdtem rohadt éhes lenni, hiszen reggeli óta semmit nem ettem (terhes nő mínusz kaja = kisebb katasztrófa). Szóval megbeszéltük az ügyintéző hölggyel, hogy én bizony hazamegyek és ő majd telefonál nekem. És így is tettem.
Itthon, a telefonhívásra várakozás közben az a kedves barátom, akivel az irodában összefutottam, megírta nekem, hogy miután én eljöttem, a hölgy a régi lakcímkártyámat beejtette az asztalnak valami résébe. (Azt már nem is tudom, hogy sikerült-e kihalászni onnan - valószínű, hogy amikor majd vagy 20 év múlva szétszedik az asztalt, akkor előkerül. Vagy talán 50-100 év múlva és akkor majd múzeumban fogják mutogatni!) Ezen én bizony már meg sem lepődök. Még az a csoda, hogy ettől elkészülhetett az új lakcímkártya és úgy 3 óra körül mehettem is érte. Győzelem!
És ekkor még azt hittem, hogy ez volt a nehéz menet!
Az illetékes hivatal ezután röpke 3 napon belül visszaigazolta, hogy beérkezett hozzá az igazolás.
Innentől folyamatosan azt vártam, hogy mikortól fog élni a taj számom. (Az OEP-nek ugyanis van egy tényleg szuper jó kis oldala. És ezen az oldalon ügyfélkapu azonosítóval le lehet ellenőrizni a TAJ számot is.) Február 19-ig végig érvénytelen volt. Nagyon megörültem, amikor végre azt írta ki, hogy érvényes.
Innentől kezdve el tudtam menni végre a szükséges orvosokhoz - hát ahová egy terhes nőnek mennie kell ugye. (Nem egyszerű a dolog, talán majd egyszer elmesélem.)
Azóta is tudom csinálni a dolgomat, tudok menni a vizsgálatokra.
Már csak egy bajom van: február 11-én le kellett adnom a régi TAJ kártyát és névváltozás miatt újat kértem. Nehogy belekössenek, mert nem merek kockáztatni már. A szép új kártyát pedig azóta is csak várom és várom.
Egyszer bementem rákérdezni, akkor egy ügyintéző azzal hajtott el, hogy 21 nap az intézése, szóval legyek türelemmel. Végül is nem az én bajom, ha nem tudják abban a rohadt rendszerben javítani a nevet, kinyomtatni és postázni a kártyát ... Nekem van jegyzőkönyvem, hogy átvették és mikor, szóval engem nem cseszegethetnek. Bár ki tudja! Manapság mintha az lenne a módi, hogy szívassuk a kisembert minél jobban. (Én legalábbis ezt tapasztalom.)
Ja, és még ezzel a TAJ -os dologgal kapcsolatban annyit, hogy említettem pár sorral fentebb, hogy az OEP-nek van egy jó kis oldala. Ezt kivételesen komolyan gondoltam. Ugyanis amikor a kormányablak -ban/-nál nem igazán tudtak segíteni és válaszolni a kérdéseimre, akkor hazakullogtam és rákerestem erre az oldalra. És szidtam magam, hogy miért nem előbb tettem! Ugyanis szinte az összes kérdésemre ott volt a válasz és kivételesen teljesen érthetően, nem bonyolult szöveggel.
Az a gond velem, hogy naiv vagyok. Fentebb több példa is bizonyítja.
Én még abban is hiszek, hogy az ilyen "komoly" hivatalban ülő "komoly" ügyintézők értik a számomra néha talán túl bonyolult munkameneteket. Mert ez a szakmájuk. Vagy mi.
De most már szinte profi vagyok :) A várakozásban is... Holnap letelik a 21 munkanap is (mert ugyan legutóbb 21 napot mondtak, de gondolhattak munkanapra is -szeretnek ilyet csinálni velem, hogy nem teszik hozzá, hogy "munka") és mehetek reklamálni újra. Holnap nem (máshol leszek), de a jövő héten mindenképpen. Egyébként amikor beadtam a papírokat (február 11-én), akkor az aktuális ügyintéző 8 napot mondott ... Á, nem is beszélnek össze-vissza.
Kíváncsi leszek, hogy mikor lesz minden ügyem elintézve. Vagy lesz-e olyan?
Egyelőre úgy tűnik, hogy amibe belekezdek, az nem megy simán. Akadály, akadály hátán. Van, amit simán veszek, van, ahol csak mászkálás és várakozás van, de a vége nem látszik.
Azt hiszem egy lendülettel egyelőre ennyit szerettem volna.
Mostanra elég - még a törökországi helyzetről szerettem volna pár szót szólni. (Lehet, hogy az nem ma lesz már, mert azt hiszem babácska nem igazán szeret ülni - rugdos. Ami persze inkább nevetséges, mert egy 20-25 cm-s emberpalánta a pálcika lábaival és aprócska lábfejével ugyan mekkorát tud rúgni :) de komolyan kell venni, mert ő a főnök :) )
Végezetül pedig néhány kép, amit meg szerettem volna mutatni.
Ha már az utazásról nem írtam részletesen (mert nem igazán volt mit, azt hiszem), akkor legyen pár kép róla. Lehet, hogy képet nézegetni érdekesebb, mint olvasni :)
Mielőtt eljöttem, még gyorsan összeszedtem minden macskakaját a lakásban és levittem a kis drágáknak :)
Nem féltem őket, mert bizony mindig találnak maguknak élelmet, de azért kicsit sajnálom is
Batmanból ezzel a géppel utaztunk Istanbulba
Felhőtenger. Tetszik.
Istanbul - Atatürk reptér, hatalmas köd
Nem tudom, hogy mennyire látszik, de az ott bizony egy kismadár a repülő (vagyis nagymadár) farkán. Annyira tetszett, hogy muszáj voltam fényképezni. Kicsit messze volt, nagyon kellett zoom-olni, meg nagy köd is volt, szóval a kép nem az igazi. De a madárka valódi volt :)
Beszállás előtt. Kapunyitás. (Érdekes újítás, hogy a hagyományos útlevél-ellenőrzés után még a kapunál is van egy útlevél- és vízumellenőrzés. Meg persze Budapesten is van, de ez megint régi dolog. A beszállás előttit, közvetlenül a kapunál, na azt nem értettem.)
Az Istanbul - Budapest járat.
Érdekesség lehet, hogy minden THY gép egy törökországi városról van elnevezve. Ez a név a gép orrán olvasható. Ez a madárka például a KARABÜK nevet viseli. (A pilótafülke alatti részen olvasható.)
Amivel Batmanból jöttem, az a PALANDÖKEN néven repül (szuper hely síelésre).
Az írásom elején található gépen pedig az AKSARAY név szerepel.
Ezek mind egy-egy város neve. (Siirtet még sosem láttam :) hátha egyszer...)
Ez pedig már Kazincbarcika.
Muszáj voltam lefényképezni, amint megláttam :) Ugyanis a kinti ismerősöket mindig azzal ugratom, hogy ott Siirtben, de főleg Kurtalanban az utcán sokszor úgy kell kerülgetni a különféle haszonállatokat. Erről írtam már többször: tehén, birka, kecske. És mindig mondom, hogy "de bezzeg nálunk". Erre egyik nap belefutottam ebbe a lovaskocsiba. Muszáj voltam lefényképezni és elküldeni ismerősöknek, hogy "lám, nálunk is előfordulnak ilyenek" :)
Ahogy talán már említettem, Istanbul felett elég nagy köd volt. A landolásról, illetve a landolás előtti időszakról (amikor a gép áthalad a sűrű felhőrétegen) készítettem pár videót. Ide sajnos nem tudtam feltölteni, ezért YouTube -bal oldottam meg. A felvétel olyan, amilyet a repülőgép aprócska ablakából készíteni lehet. A hang meg ... elnézést, amiért az én csivitelésemet sem tudtam szüneteltetni.
Szerintem érdekes, szép képek. Az utolsó, a tényleges leszállás meg főleg :) Mármint nekem (én egyébként is imádok ilyen "repülős" videókat nézni. Meg repülni is imádok.)
Szóval akit érdekel, itt meg lehet kukkantani, hogyan szálltunk le Istanbulban:
