Mai kirándulás - Delikli Taş

Nagyon szép idő volt (még mindig 21 fok van), ezért fél napos lustálkodás után úgy döntöttünk, hogy menni kellene valamerre. Elvégre mégis vasárnap van - amikor persze a lustaság is elfogadott, de még jobb, ha aktívan lustálkodunk :)
Szóval nagyon gyorsan összepakoltunk és elindultunk először csak piknikezni. Ehhez persze be kellett vásárolni, hiszen azon kívül, hogy van egy grillsütőnk, nem sok minden egyéb volt itthon.
Nem gond, a meglévő cuccokat be a kocsiba, aztán irány a bolt. Megvettünk mindent, elindultunk keresni egy jó kis helyet. Mire mindent előkészítettünk és a parázs is megfelelő volt, már bőven elmúlt két óra. Fincsi húst sütöttünk, be is faltuk. Tök jó volt.
Tényleg jó volt, annak ellenére, hogy  - be kell valljam - nem igazán szeretek piknikezni. Öregségemre úgy látszik elkényelmesedtem :) Macerás mindent be- és kipakolni, a földön előkészülni, harcolni a széllel, porral és bogarakkal ... Szóval nem gyakran lehet rávenni engem a piknikre. Bezzeg az itteni emberek imádják! Ha megjön a jó idő, tömegével keresik fel a kialakított piknikező helyeket - de olyan is van, hogy szimplán csak valahol az út szélén letelepednek. Van, hogy 2-3 család is összeáll.
Szóval az itteni emberek imádják. Én nem. De azért évente egyszer-kétszer rá lehet engem is venni :)
Ez történt most is.
Ahogy már említettem, nagyon gyorsan kellett összepakolni, mert hirtelen jött az ötlet.
Ezért többek között a fényképezőgépem és a telefonom is itthon maradt. Így nem nagyon tudtam fényképezni.
Szerencsére akadt egy Samsung Galaxy S 5 is, csak annak meg alig tartott ki az aksija - de a lényeget, a piknik utáni kirándulást azt szerencsére sikerült megörökíteni.
Igen, mert miután jól laktunk, sőt kicsit pihentünk és le is futkároztuk az ételt (ugyanis 'Ş' barátnőmmel okosan kitaláltuk, hogy köveken ugrándozva fogunk futóversenyt tartani), a "sofőrünk" úgy döntött, hogy van valami, amit még nem láttunk, de érdemes.

De mielőtt megmutatnám, hogy hol is jártunk, azért pár képet csak előások korábbról - csak azért, hogy megmutassam, milyen is egy kicsinyke piknik (ahogy mi szoktuk, 'Ş', 'F' és én).

Természetesen bárány hús, mert ezt a legjobb "mangal" -on sütni. De mivel én nem szeretem a bárányt, ezért szoktam csirkét vagy marhát készíteni magamnak.

Na, ez az a hely, ami jó időben tele van piknikezőknek. De mivel szerencsére hatalmas terület, ezért ha jó sokat gyalogol az ember (mert lejtős és köves terület, kocsival lehetetlen bejönni), akkor jó nyugis helyet tud találni...

Hát a piknikről ennyit. Majd ha legközelebb megyünk (rábeszélnek), akkor több képet hozok. Ezek a fenti képek közel két évesek (egészen pontosan 2013.04.14.), de sok minden nem változott.

És akkor a kirándulásról.
Delikli Taş. Vagyis "lyukas kő".
Szégyen - nem szégyen, hiába élek már itt 5,5 éve, ez idáig fogalmam sem volt arról, hogy ilyen közel van egy ilyen érdekes hely. Mert Siirttől nagyjából 4 km-re található.
Nagyon szép, kicsit félelmetes, de döbbenetesen lenyűgöző hely. Ott állva és körülnézve az ember rájön, hogy milyen kicsike ...
Hoztam néhány képet (ahogy mondtam, sajnos csak telefonnal tudtam fényképezni - de vissza fogok menni a gépemmel is!).

Bevallom kicsit remegett a lábam, amikor a szélénél "pózoltam". Próbáltam minél stabilabban állni és inkább befele dőlni :) Hát na, kicsit gyáva vagyok/lettem (a korral jár!!)

A "lyukon" (mert emiatt nevezik lyukas kőnek) lenézve látható a Botan folyó.

Ez már egy másik része (a háttérben lenézve szintén a Botan folyó)

Ez már megint egy másik rész. Hatalmas ez a terület, most kicsit sajnálom, hogy nem fényképezhettem többet, sok minden kimaradt. De majd visszamegyek.

(Azért meg külön bocs, hogy némelyik képen én is ott pofátlankodok - kikerülhetetlen volt. Nyilván más a helyzet, ha a saját gépem velem van :) Nézzétek most el.)

A "kicsit" fenn hagytuk, amíg mi közelebb mentünk a sziklák széléhez nézelődni és fényképezni.

(Lehet akárhány éves is, nekem ő mindig kicsike marad :) )

Sziklák és sziklák mindenfelé. Nem tudom, hogy ezek a képek mennyire adják vissza a méreteke. De minden olyan hatalmasnak tűnik - én meg olyan kicsinek érzem magam...

 Még két dolgot szeretnék a képekhez hozzátenni.
Az egyik az nagyon fontos. Mármint nekem. Arról van szó, hogy én még életemben nem láttam egy helyen ennyi sast körözni! (Gép hiányában nem tudtam fényképezni - a telefonnal sajnos nem sikerült.)
Szóval ha másért nem, akkor a sasok miatt vissza fogok menni. Nem is gondoltam volna, hogy errefelé élnek sasok. Mert egyszer már utánanéztem, hogy mit lehet erre találni, de nem írt sasokat. (Szirti sas élőhelyet jeleztek szomszédos tartományokban, de itt, Siirtben nem.)
Ahogy én láttam, szirti sasok lesznek. Ami a környezetet tekintve talán nem is meglepő.
De majd komolyabban utána fogok nézni. Mert ez most nagyon érdekel.
Ja, igen - aki mondjuk főiskolás koromból ismer, az tudja rólam/emlékezhet, hogy annyira nagyon nem érdekelnek a madarak - legalábbis extra módon nem. Viszont a ragadozómadarakért, azon belül is sasokért oda vagyok. Mai napig nagy becsben tartom két kedves barátom - egyébként nagy madarászok - ajándékát, egy direkt nekem összeválogatott madárhatározót. "Kiszedték" belőle az engem nem érdeklő madarakat :) Majd egyszer megmutatom.

A másik dolog, amit szeretnék megjegyezni, az talán a képeket nézegetve egyesekben már felmerülhetett. Igen, jól látszik, hogy sehol nincs védőkorlát. Sőt, sehol nincsenek felügyelők vagy őrök. Az emberek saját kényük-kedvük szerint mászkálhatnak bárhová. Néha a szívem hatalmasat dobbant, amikor a szakadék szélén ugrándoztak egyesek. (Ha valaki onnan leesik, egy másodperc alatt ripityára töri magát a sziklákon. Esélytelen túlélni egy zuhanást. Évente van is sok halálos baleset.)
Persze aztán belegondoltam, hogy az országban mindenfelé rengeteg olyan hely van, ami ehhez hasonlóan életveszélyes. Az embereknek kell odafigyelni, hogy ne legyen gond, mert végül is az állam sem figyelhet minden helyre...
Én természetesen óvatos vagyok (óvatos őrült). Ez persze nem akadályoz meg, hogy lenézek és odamásszak és kiálljak ... stb - de azért teljesen hülye nem vagyok. Én tutira nem akarok lezuhanni.
De néha amikor láttam, hogy egyesek hová ki nem másznak, ugrálnak egyik kőről a másikra - hát nem sok hiányzott, hogy fel ne kiáltsak :)
Egyébként rengetegen voltak ott ma is (mondom, hatalmas terület), ezért talán megérné ott valami kis központot vagy turistaházat vagy valamit kialakítani.
Belegondoltam, hogy ha oda valaki egy büfét rakna mondjuk, hát rohadtra kereshetné magát, mert az a közelben nincs :) Én nem fogok ott büfét nyitni, de ha valakinek van kedve, csak tessék. Ingyen adtam egy jó ötletet ;) Legfeljebb ha valaki komolyan gondolja, belevág és bejön, akkor meghív egy kávéra, ha arra járok.
És tutira fogok még arra járni! Most olvastam, hogy állítólag valamim barlang is van ott!
Milyen vicces, hogy 5,5 év után elkezdem felfedezni a környéket.
Mondjuk igaz: jobb későn, mint soha! ;)