Még mindig Siirt ...
Lassan már egy hónap telt el a legutolsó bejegyzésem óta.
Hát ez van.
Többször is elkezdtem írni, de aztán valahogy abbamaradt. Egyébként vicces, mert ugye mindig pont ezt a bizonyos bejegyzés akartam folytatni, írtam egy kicsit, abbahagytam, legközelebb belépve töröltem az addigiakat és valami mást kezdtem bepötyögni.
Így például a cím is már a harmadik változat.
Van az úgy, hogy az embernek semmihez nincs kedve. Az van, hogy bármit írok és mondok az semmin nem változtat. Tegyek bármit is, a világon semmi sem változik. Például a világ egyik részén ugyanúgy emberek halnak meg, harcok folynak. A másik oldalon pedig ugyanúgy köpködik a menekülteket. Én legtöbb este hallok fegyverropogást meg robbanást - innen pár ezer kilométerre pedig az emberek legnagyobb gondja, hogy hova menjen nyaralni.
Ok, tudom, ez az élet rendje. Én is élem az életemet, filmet nézek, kirándulok, olvasok, játszom ... stb.
Mert nem áll meg az élet. A Föld forog tovább.
(Félreértés ne essék: én nem azt mondom, hogy ne menjen nyaralni, vagy ne foglalkozzon "hülyeségekkel", egyáltalán élje a mindennapi életét senki!! Csak ne fogjuk be a fülünket és csukjuk be a szemünket; lássuk és halljuk meg, hogy mi zajlik a világ kevésbé szerencsés részén. Tudnunk kell, hogy mi elől menekülnek több millióan - ne csak a menekülteket nézzük, hanem az okokat is!)
Csak azt hiszem én kissé másképp látom a dolgokat - hozzám viszonylag közel történnek dolgok. Én nem tudok már félre nézni és legyinteni például a menekültekre, hogy húzzanak el az országomból mert nekem kényelmetlen. (És én szerintem ez így van rendben. Igenis segítek nekik, ahogy tudok. Itt. De ott is ezt tenném!)
Ajajjjj ... nem akartam megint a menekültekről írni. Írtam erről azt hiszem bőven eleget. Esküszöm, hogy valami egész másról akartam! De olyan sok hülyeséget olvasok ... Ami leginkább elkeserít, hogy olyan helyekről is, ahonnan nem vártam volna.
Persze mindenkinek joga van azt gondolni, amit akar. Csak a kétszínűség, a gonoszság és igazságtalanság engem bánt. Néhány embernek tanulnia kellene egy kis empátiát, illetve azt, hogy ne kövesse vakon a nem egészen megbízható hírforrásokat, hanem pontosan nézzen utána a dolgoknak. Persze kényelmesebb haladni az áramlattal - de sokkal hasznosabb, ha az ember utána néz a dolgoknak és azután alkot véleményt.
Én is, mint sokan mások, nehezen tudom elfogadni, ha valaki véleménye teljes mértékben eltér az enyémtől, ha pont az ellenkezőjét állítja. De nagyon igyekszem tiszteletben tartani - ez sikerül is néha, ha érzem a saját gondolatokat. Ha viszont valaki a szájába adott szavakat szajkózza, ezzel próbálva igazolni az ellenvéleményeket - na ezt nem tudom tisztelni/ tiszteletben tartani. (Tudom, ilyenkor kellene bevenni a lesz*rom tablettát :) Ha kéznél van, nincs is gond.)
Ez most éppen csak egy aprócska kitérő volt részemről :)
Pedig csak kicsit be akartam számolni az elmúlt hetekről de ez lett belőle.
Nos, túl vagyunk a ramazanon. Végre. Az élet is lassan visszatér a régi kerékvágásba.
(A ramazanról egyébként itt írtam.)
Megvolt a ramazan hónapot lezáró három napos ünnep is.
Írhatnék kicsit bővebben erről az ünnepről, de nem sok kedvem van. Talán majd egyszer. Az az igazság, hogy számomra nincs igazán ünnep jellege a dolognak. Nekem furcsa. Ráadásul minden évben egyre csökken itt is a jelentősége. Nem tudom, hogy a többi városban, az ország más területein ez hogy van, de itt a régi szokások évről évre csökkennek. Most már alig járnak a gyerekek cukrot gyűjteni, az új ruha vásárlása sem akkora őrület, mint korábban volt.
Ez van. Minden és mindenki változik.
Mi is történt még az elmúlt hetekben?
A legutóbbi, legjelentősebb eseményt nem tudom kihagyni. Nem is akarom persze...
A véletlen folytán megint egy kórház várótermében ültem, unalmamban a televíziót néztem. Éppen hírek mentek. Egyszerre mindenki döbbenten meredt a képernyőre: robbanás volt egy határhoz közeli városban. (Suruç/Şanliurfa)
Nagyjából 300 fiatal gyűlt ott össze, Istanbulból. Ez a település ugyanis a szíriai Kobanitól mintegy 10 km-re van. Ezek a fiatalok mind azért mentek, hogy segítsenek a kurdoknak újjá építeni Kobanit (amit ugye az IS szinte teljesen lerombolt). Az utazásra várva üldögéltek a parkban éppen, várakoztak. Erre jött egy öngyilkos merénylő és bumm ... Valami hihetetlen. 32 halott és több, mint 100 sebesült.
Érdekes módon a merénylőt nagyon hamar azonosították: egy 20 év körüli fiú volt.
Az egyik magyar híroldalon úgy írták, hogy "Az Iszlám Állam már Törökországban is jelen lehet".
Nos, ezen nagyon nevettem. Ez egy vicc. Már hónapok óta jelen van. Nem újdonság. Ott vannak mindenhol. (Ne legyetek teljesen nyugodtak! Magyarországon is ott vannak összekötőik. Tudok neveket is mondani - a TEK is tudja. Ja, és nem, nem menekültek, hanem MAGYAROK.)
Most csak azért is berakok ide néhány képet (innen). A holttestek ki vannak homályosítva, itteni szokás szerint, de azért érzékelhető:
Ez megtörténhet bármikor és bárhol.
Ahogy mondtam, Törökországban már régóta jelen vannak. Néha egy-egy embert elkapnak (tegnapelőtt itt, Siirtben is tartóztattak le egy fiatalembert), hallani ezt-azt, de ilyen nagyobb volumenű dolog még nem igen volt. Ja, persze, pár hete Diyarbakirban volt egy robbantás (írtam erről is) szintén az IS részéről - de ott nem volt ilyen sok halott.
Hogy jönnek be ezek a terroristák?
Most persze sokan felhördülnek, hogy ugye kellett Törökországnak annyi menekültet beengedni, biztos velük jöttek...
Hát nem.
Na persze vannak bőven olyanok, akik valóban közéjük keveredve osonnak át. De erre a legtöbbször nincs szükség. Már a kezdetektől szinte szabadon jöttek-mentek a határon. Hozták-vitték (sőt, mai napig is hozzák-viszik) a sebesülteket. Itt a legjobb klinikákon kapnak kezelést. Hónapok, évek óta vannak "toborzó irodáik". Aki jönni vagy menni akar, az még mindig szabadon megteheti. Nem feltétlenül szükséges nekik a menekültek közé vegyülni. Habár kétségtelen, hogy annak is van haszna - taktikai megfontolásból szokták ezt megjátszani.
Az a gond, hogy a legtöbb ilyen terroristáról első látásra nem látszik, hogy terrorista...Nincs a homlokukra írva.
Ezért ha mondjuk 10 ezer menekült között van 100 terrorista (akár a szervezetből szökik, akár a szervezet megbízásából csempészi át magát így a határon), akkor mi a legjobb megoldás? Hiszen a 100 terroristán valószínűleg nem látszik első pillantásra. Akkor zárjuk le teljesen a határt, hogy senki se jöhessen be és így kiszúrunk 9900 szerencsétlen menekülttel, akik az életüket mentenék.
Az egyetlen megoldás a nagyon alapos vizsgálat, a menekültek átvizsgálása egyenként. Így szinte mindet ki lehetne szűrni - legalábbis a legtöbbet. De erre nem nagyon van kapacitás, amikor több ezren egyszerre akarnak átjönni a határon ...
Nos, meglátjuk, hogy mi lesz még ebből. Mert gyanítom, hogy ez még csak a kezdet.
Lehet, hogy az IS-kurd harcmező a határ innenső felére is áttolódik. Itt az IS robbant, ott a PKK gyilkol meg egy gyógykezelésre érkező IS tagot (ez Istanbulban volt pl).
Az IS lassan már tényleg mindenhol jelen van és egyre durvább dolgokat tesznek. És tudod miért? Mert azt látják, hogy bármit megtehetnek, senki nem állítja le őket.
Majd egyszer valamikor bemutatom a jelenlegi iraki és szíriai helyzetet is - elég véres.
Ezt már egyszer megosztottam, de annyira jellemző. A kép mondjuk éppen Kobanival kapcsolatban készült - hogy ugye a világ alszik, miközben a feje felett az ISIS kiirtja akit ki akar ... ez a Kobani-féle történet szerencsére máshogy végződött (eddig úgy látszik), de kép továbbra is érvényes. Mert az ISIS bizony manapság is azt végez ki, akit csak akar ...
És a világ már több, mint egy éve szinte csak nézi - vagy elfordítja a fejét, hogy ne is lássa ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése