Szökés-szöktetés

Nem is tudom ... már van vagy 3 hete is, hogy ezt elkezdtem írni. De aztán mindig jött valami más. Úgy döntöttem, hogy most már ideje befejezni ezt is. Mármint ezt a témát. (Annyira utálom, hogy a listában piszkozatként vagy vázlatként ott virít :) Törölni meg nem akarom, szóval inkább befejezem.)
Amit eddig leírtam, azon nem fogok változtatni, így lehet kicsit kuszának tűnik. Bocsi :)

Egy korábbi írásomban már említettem a témát ... De tényleg nagyon kényes és még mindig nem tudom, hogy mit és hogyan is írhatnék le.
Lehet, hogy nem is kellene most ezt erőltetni?
De annyira "jellemző" és nekem tényleg nagyon érdekesnek tűnik.
Igen, a lányszöktetésről van szó.
Ez annyit jelent, hogy a család - akinek főleg ezen a területen nagyon nagy beleszólása van az ilyen dolgokba is - valamiért nem járul hozzá két fiatal házasságához. Az ok bármi lehet. Ha a fiatalok kitartóak és elszántak, akkor határozhatnak úgy, hogy megszöknek.

Na persze az is előfordulhat mondjuk a fiú családja tényleg erőszakkal szökteti meg a lányt, aki nem akar hozzámenni a fiúhoz ... De ez egy másik téma. Amiről én beszélek, az az a helyzet, amikor a lány önszántából szökik meg a fiúval.
Itt két eset lehetséges: a fiú családja vagy támogatja a lányszöktetést vagy nem. Az előbbi esetben a két fiatal (vagy annyira nem fiatal mert lehet 25-30 év közötti emberekről is szó, vagy akár még idősebbekről) teljesen magára marad.
Nos, a téma mindenképpen nagyon kínos. A család, főleg a megszöktetett lány család számára ez nagy szégyen.
Ilyenkor szinte minden esetben kitagadják a lányt. És ez még a legenyhébb büntetés!
Mert bizony még manapság is előfordul, hogy a család vért kíván. Akár mindkét "szökevény" vérét!
(És tényleg mind a mai napig is van olyan hír, amiben arról számolnak be, hogy a megszöktetett lány családja rátalált a szökevényekre és megölte akár mind a kettőt. Legjobb esetben megsebesítette. De inkább a gyilkosság gyakoribb. Nem törődnek a következményekkel, mert a "becsület" többet számít.)

Az a lány, aki ilyen durva módon szembe szegül a család akaratával az minimum megszűnik a család része lenni. Szinte minden esetben ilyenkor a lány soha többet nem lépheti át a szülőház kapuját és a családtagokkal sem tarthat kapcsolatot. Azt szokták mondani, hogy a környékre se menjen. A férje meg aztán pláne! Ugye itt nagyok a családok és nagyon összetartóak is. Minden családban akadhat egy-egy őrült, aki nem fél vérrel lemosni a család becsületén esett foltot ...
Egyszer régen írtam már a becsületgyilkosságokról itt, na ez is ebbe a kategóriába esik, amit akár így is rendezhetnek. Lehet, hogy akkor nem említettem a lányszöktetést, de bizony ezért is járhat gyilkosság.
Ahogy azt a becsületgyilkosságoknál is megjegyeztem, úgy itt is megteszem: ez nem jön közvetlenül a vallásból. Ez is inkább olyan régi, több száz vagy ezer éves törzsi dolog.
Rengeteg ultra konzervatív, elavult szokás van a mai napig is életben. És ezek többség az én "nyugati" gondolkodásomnak túl durva és felfoghatatlan.
Mint ahogy az is az, hogy miért nem lehet békén hagyni az embereket. Ha két ember szereti egymást, hát legyen. Ha tévedtek, majd elrendezik maguk között.

Visszakanyarodva a lányszöktetésre.
Említettem már, de megint csak szeretném hangsúlyozni, hogy ez nagyon kellemetlen a család számára. Kellemetlen, kínos, szégyenletes ... nem is tudom, hogy melyik az a szó, ami illene ide.
Egy ilyen eset nagy indulatokat kelt. És amíg csak lehet igyekeznek eltitkolni a környezet előtt.
Akár hazugságokkal is próbálják leplezni.
Aztán valami lesz. Határoznak a továbbiakról. Vagy meg tudnak egyezni a szökevényekkel és/vagy a fiú családjával, hogy akkor úgy tesznek, mintha odaadnák a lányt. Vagy a vérbosszúhoz ragaszkodnak. Vagy egyszerűen csak kitagadják és nem vesznek tudomást a továbbiakban a létezésükről.
Ilyen esetekben igazából nincs jó megoldás.
Saját magam is láthattam, hogy mit okoz egy ilyen tett. Egy meglehetősen konzervatív családban.

.... És eddig tartott az, amit akkor, pár hete már leírtam.
Bevallom, hogy egy ismerősöm esete késztetett arra, hogy elkezdjem megírni. Konkrétan egy általam elég jól ismert családban esett meg ez a dolog.
Roppant érdekes volt látni, ahogy alakulnak a dolgok.
Természetesen nem szeretném az említett család szennyesét kiteregetni, ezért nem fogom részletesen leírni az esetet. Annyit kell tudni, hogy adott egy fiú és egy lány. Évek óta szeretik egymást, de a lány családja nem támogatta a dolgot. (A fiú családja igen.) Végül úgy döntöttek, hogy a lány megszökik.
(Ahogy mondtam, nem akarom nagyon részletezni, voltak azért egyéb előzményei is. Rengeteg. És csúnya dolgok. Mert azt el kell hinnetek, hogy egy itteni lány nem könnyen szánja rá magát erre a lépésre. Tudván, hogy végzetes is lehet.)
Az már roppant érdekes volt - nekem, mint külső szemlélőnek - ahogy a család érzelmei változtak.
Első körben ott volt a "húúúúú megölni mind a kettőt". Ez aztán átcsapott sírás-rívásba ("hogy tehette ezt velünk ez a lány"). Majd jött a "jajj csak a szomszédok meg ne tudják". És végül ez is maradt. Hosszas egyeztetés és egyezkedés után végül úgy döntöttek, hogy a lány menjen haza pár napra. Mintha mi sem történt volna (mintha csak egy rokonnál lett volna látogatóban). Aztán eljátszották, hogy jön a kérő (pontosabban a családja, mert a vőlegény-jelöltet a környékre sem engedték), eljegyzés, henna, menyasszonyi ruha és már mehet is a lány. És senki nem jön rá, hogy megszökött.
Ez volt a terv és mindent meg is tettek ennek érdekében. De ugye falun egy ilyen horderejű dolgot, mint a lányszöktetés, titkolni nem lehet. Elég ha egy valaki tudja, a hír onnantól futótűzként terjed.
Szóval természetesen mindenki hamar megtudta a dolgot, a család azonban tovább próbálta adni a "minden a lehető legnagyobb rendben van" című színdarabot.
Ami így már természetesen komédia volt. A színfalak mögé nézve meg egyenesen tragédia. Milyen már az, amikor valakinek a saját anyja és apja is hátat fordít, a testvérei gyűlölettel néznek rá? A családjának csak a látszat fenntartása fontos, nem pedig az egyén boldogsága?
Igazság szerint eddig is megvolt a véleményem az itteni emberek viselkedéséről. Tudtam, hogy a többség képmutató és önző, meg ilyesmi. De amit abban a pár napban tapasztaltam ...
De legalább vér nem folyt. És már ez is nagy szó!
Eleinte, amikor először hallottam az esetről, akkor megijedtem. A lányt ugyanis nagyon kedvelem mind a mai napig is. A fiút persze nem ismerem, de sajnáltam volna, ha bármelyiknek vagy akár mindkettejüknek baja esik.

Amikor elkezdtem ezt a kis szösszenetet/gondolatbombát írni, akkor még tényleg nem tudtam, hogy mire számítsak, ki mit fog tenni. Én tényleg úgy tudtam (mert korábbi eseteknél azt tapasztaltam), hogy ilyenkor ez szinte mindig valami visszavonhatatlan következményekkel jár. Vagy tragédia, gyilkosság, vagy pedig tényleges kitagadás. Aztán a napok múlásával láttam, hogy a látszat fenntartása jelen esetben (annál a családnál) még a régi bevett szokásokat is felülírja.
Ahogy már mondtam, ez nálam bőven a képmutatás kategória, de ők tudják ...

Azt hiszem, hogy már többször említettem, hogy errefelé a családnak szinte mindenbe hihetetlen sok beleszólása van. És ezzel élnek is. Ja, amikor a családot emlegetem, akkor itt szó van nagyszülőkről, nagybácsikról, nagynénikről, unokatestvérekről ... stb. Szóval a lehető legtágabb rokonságról. Mindenki beleszól mindenbe.
Nagyon kevés ember engedheti vagy engedi meg magának azt a "luxust", hogy önállóan döntsön.
Akár olyan dolgokba is beleszólnak, hogy ki kivel házasodjon, mi legyen a gyerek neve... És a legtöbb itteni ember bizony teljes mértékben alá is veti magát a család akaratának!
Ez számomra sokszor felfoghatatlan.
Ok, hogy időnként nem árt, ha az ember kikéri a nála idősebb, tapasztaltabb emberek tanácsát. Naná, hogy az emberhez a család áll legközelebb és bármi van hozzájuk fordul. Na de hogy felnőtt embernek ennyire ne lehessen önálló akarata...
Ugye az itteni emberek ebben nőttek fel. Nekik ez természetes.
Az én családom is bár összetartó és szerintem tök normális család, de mi mégsem telepszünk ennyire a másikra. Ott vagyunk ha kell, de éljük az életünket.

Mindig is mondogatom, hogy vannak olyan itteni szokások, amiket az életben nem fogok megérteni. Elfogadni meg pláne nem.
Nos, ez a nagy családi összefonódás is az egyik ilyen.
Milyen jó, hogy nem ide születtem!



Ui: Ahogy mondani szokták: minden jó, ha a vége jó. Az általam említett lány szerencsére nagyon boldog. Sikerült véghezvinnie az akaratát, megvolt az esküvő és nem fenyegeti őket semmilyen veszély.
Kell ennél több? :)