Miskolc GYEK ...

2016.08.09 - 08.12.

Ahogy már a szülésről szóló bejegyzésben is említettem, 2016.08.09-én átszállították Mirit Miskolcra, a megyei kórházba, a Velkey László Gyermekegészségügyi Központba (GYEK). Én pedig természetesen mentem vele.
Nem fogom most részletezni az okokat. Elég annyi, hogy végül minden szerencsésen alakult.
(Koraszülött- újszülöttpatológiai osztály, neonatális intenzív centrum - egészen pontosan ez a neve a helynek, ahol Mirike eltöltött pár napot.)

 Szállítás előtt - milyen csepp volt abban a nagy és komoly inkubátorban!

Ez a bizonyos osztály zárt. Ide nem mehet be látogató. Csak egy külső korfolyosóról lehet ablakon át megnézni a babákat. Egy meghatározott időintervallumban - ha jól emlékszem 15 és 17 között van nyitva ez a folyosó.

Mirike az ablakon kívülről

Csupán az anyák mehetnek be szoptatni. 

Ennek is szigorú rendje van ám! Mivel azóta lassan 3 hónap telt el, ezért lehet nem mindenre emlékszem pontosan... Talán 5, 8, 11, 14, 17, 20 és 23 órakor van etetés - de ebben már tényleg nem vagyok biztos. (Valami ilyesmi időpontok az tuti.) Ez annyit jelent, hogy az anyuka bemegy (csenget, beengedik) és egy nagyon szigorú bemosakodás és átöltözés után mehet a babához. Szoptatni. Ha nem sikerül, akkor természetesen adnak tápszert. Egy órát tölthetünk benn, illetve volt olyan etetés, ami csak fél órás (ha jól emlékszem a 17 órás ilyen volt.)

Mielőtt letelt az idő, mindig megbeszéltük a nővérkével, hogy a következő etetésre jövünk-e. Ha nem, akkor tudták, hogy megetetik és nem várják az anyukát. Bár előfordult, hogy a baba nem bírta megvárni a következő etetést. Ilyenkor természetesen  kapott enni, hiszen nem éheztetik "feleslegesen" a gyereket! De ez részemről teljesen rendben van.

A babának ők adják a ruhát (ami tiszta és "normális", szóval nem valami szakadt vacak). Én egy csomag pelenkát és törlőkendőt vittem, a popsikrémet, köldökcsonk ápoló szereket, illetve mindent ami kellett, ők biztosítottak. (A fenti képen látható, hogy minden ágyacska végén lóg egy kosárka. Ebben van a fertőtlenítő folyadék - amit nagyon szigorúan használnak minden alkalommal, amikor a babához érnek - , a baba saját ápoló szerei.)

Az orvosok és a nővérek, ápolók abszolút kedvesek, profik és nagyon segítőkészek. Amit én tapasztaltam, hogy a babákkal nagy szeretettel bánnak, az anyukáknak igyekeznek mindenben segíteni. A mi orvosunk egy nagyon kedves, idősebb doktornő volt. Végtelen kedvességgel és türelemmel magyarázott mindent. Amennyire ideges és elkeseredett voltam, nem hittem volna, hogy meg tudnak nyugtatni. De amint odakerültünk, az első etetésről már mosolyogva jöttem ki!

Azt már leírtam, hogy a dolgozókkal kapcsolatban abszolút pozitív a véleményem. Egy rossz szót nem tudok senkiről mondani! (Jó, szerencsére olyan sok időt nem kellett ott töltenünk, de így is sok emberrel összefutottam azért.)

A körülmények azonban ... Huhhh, hát arra szavak nincsenek. Maga az épület elég régi, mondhatni lepukkant. A látogatóknak szánt mellékhelyiségek kritikán aluliak. Egészen egyszerűen undorítóak és gusztustalanok. (Én az első emelet és az alagsor között cikáztam, szeretném azt hinni, hogy vannak olyan helyiségek, amik emberhez méltóbbak - de erre vajmi kevés esélyt látok.)

Ahogy fentebb említettem, meghatározott rend szerint mentünk etetni. Mire végeztünk igazából alig 2 óra maradt a következő etetésig. Ezért nem lett volna értelme hazajönni és visszamenni. Na meg szerettem volna a lehető legközelebb maradni. Így nem volt más megoldás, mint igénybe venni a központ alagsorában levő anyaszállást. 

Szavakat nem találok, beszéljenek inkább a képek: 

 Az a "csodálatos" 6-os szoba...

Elmondhatatlan minőségű "szőnyeg", százezer éves ágyak (legalább az ágynemű tiszta volt mondjuk...)

 Az én ágyam a középső képen bal oldalt, az ablak előtti volt

A harmadik képen az én éjjeliszekrényem látható - lemoshatatlanul koszos

 Az "étkező"-"mosdó"- előtér rész. A harmadik képen egy hatalmas fém szekrény található. Amire hozhatsz lakatot. 

Nem az én ágyam... Csak hogy látszódjon milyen, ezért fényképeztem

A Nyuszis nyuszi velem volt itt is 😊

A következő képek pedig a fürdőről készültek. 

Egy zuhanyzó van és két wc. Az egyik wc közvetlenül a zuhanyzó mellett van, azzal egy "helyiségben". A zuhanyzó egy függönnyel van elhatárolva. 

 Ez a kettes számú wc. Nincs zárható ajtó. Főleg este, amikor már nem lehet kimenni, a kedves anyatársak ebben a helyiségben dohányoznak. 

A fürdő előtere és a bejárati ajtó belülről

A zuhanyzó és az egyes számú wc. A tisztaság szó szóba sem jöhet ezen helyiségek jellemzése során - valamennyire gondolom látszik a képeken is.

Kész csoda, hogy sikerült megúsznom az egészet bármilyen fertőzés nélkül!!! (Na, mondjuk rengeteg fertőtlenítő folyadékot és kendőt használtam el a nagyjából 3 nap alatt!)

Ahogy látszik, a körülmények közel sem ideálisak. Sajnos a Ronald McDonald házban nem volt hely. De végül is ki lehetett bírni. A gyerekért mindent 😜

A szobatársakkal nem volt gondom. A másik 3 lány szintén etetni járt, kettő velem együtt (a harmadik lány a szülészetre, másik épületbe). Szerencsére a szoba kiosztásánál figyeltek arra, hogy lehetőleg ne tegyenek romák közé. A szomszéd szobából így is jártak át páran... Uhh, azokat a nőket sem fogom sose elfelejteni - és nem azért, mert olyan szimpatikusak voltak!! 

Ja, és egyébként a szoba megítélésem szerint minden volt, csak nem biztonságos. Ezért a benn tölött nagyjából 3 nap alatt a cuccaim értékesebb részét folyamatosan cipeltem magammal. Csak a pótolhatóbb ruhákat és tisztasági felszerelést hagytam benn a szobában. (Nem a szobatársaimban nem bíztam, hanem a többi szobák lakóiban. Na meg általában, azon a kulcsra zárt ajtón vagy ablakon az nem megy be a szobába, aki nem akar...) 

Nem mondom, hogy 10 kg volt a táskám, de azért nem volt pihe. Ez és a folyamatos lépcsőzés (az alagsori anyaszállás és az első emeleti újszülött osztály között) nem igazán tett jót a sebemnek. De szerencsére ebből sem lett gond! 

Ettem, aludtam, mentem a gyerekhez. Ki lehetett bírni.

De azért elgondolkodtató, hogy ez az egyébként nagyszerű és fontos intézmény milyen állapotban van! Már a részleg zárt részén is megfigyelhető, hogy az ősréginek tűnő ágyak, régies berendezések mellett modern gépek állnak. Régi ablakok - minden régi 🙁

Pedig nagyon, de nagyon fontos munkát végeznek. Hol máshol, mint egy ilyen részlegen kellene mindennek csili-vili újnak lennie?? Hiszen itt icipici babák is vannak! 

Nem vagyok az a "debezzegazegszségügyrenincspénz" -t kiabáló, de azért basszus ... Ebben a központban van még számos más osztály is (pl égési, csontvelőtranszplantációs). Nagyon fontos lenne, hogy a jelenleginél lényegesen jobb körülmények között végezhetnék munkájukat az ottani dolgozók és gyógyulhatnának a beteg gyerekek.

Ami meg az anyaszállást illeti ... Én biztosra veszem, hogy az elmúlt legalább kb 36 év alatt semmit nem igazán változtattak az állapotán, berendezésén. Ja, bocsánat! Ez nem igaz, mert a szobában levő 3 szék tutira viszonylag új! De viccen kívül, ez az anyaszállás szintén nem megfelelő.

(Mikor húztam le az ágyneműt, hogy kijelentkezéskor leadjam, egy bogarat találtam a lepedő alatt!!!) Az ott levő anyák többsége folyamatosan megy etetni. Fáradtak, elkeseredettek. Sokan hosszú heteket töltenek ott és anyagi helyzetük nem enged meg más megoldást. Gondolj már bele! Hetekig-hónapokig ilyen körülmények között élni..... 

Jó, mondjuk az ember az egész napi talpalás után szinte beájul az ágyba. De akkor is...

Nagyon örültem, amikor azon a pénteken, 12-én, a 11 órás etetés után a doktornő közölte, hogy kiadja a zárót és amikor tudják hozni a szüleim a cuccokat (hordozót, hazamenős ruhát), akkor mehetünk ☺

Anyáék nemsokára meg is érkeztek. És olyan 2 óra körül indulhattunk is haza ☺

Hazafelé 2016.08.12.

Itthon pedig végre birtokba vehette az ágyacskáját és mindent, amit az előző hónapokban gondosan előkészítettünk neki 😁

Végre itthon 😍

Tegnapelőtt (pénteken) voltunk kontrollon. Ismét megállapíthattam, hogy az ott dolgozók milyen kedvesek. Bár állami kórház és rengeteg beteg érkezik hozzájuk és hát a körülmények olyanok, amilyenek.... ők mégis kedvesek, gyerekhez és szülőhöz egyaránt. Türelmesek és alaposak. Az ultrahangos doktornő is kedvesen, óvatosan de alaposan nézett meg mindent. Bár volt várakozó, de nem sürgetik az embert. Nyugodtan van idő, hogy a gyermeket se rángassuk, lassan öltöztessük... stb.
A dolgozókról csak jókat tudok mondani! A helyről pedig ... nos, remélem hamarosan valakinek eszébe jut, hogy van egy kiváló kórház, kiváló dolgozókkal és rengeteg beteggel és érdemes lenne emelni a színvonalon illetve néhány területen egyáltalán emberhez méltó körülményeket teremteni.
Most elsősorban az anyaszállásra gondolok, de hosszan sorolhatnám, hogy mit kellene megváltoztatni, felújítani és megjavítani. Valóban hosszú lenne a lista!
Reméljük a legjobbakat!
Elsősorban természetesen azt, hogy többet nem ott lennünk (kontrollon kívül) és a többi beteg érdekében, hogy végre javulnak a körülmények!