Mirivel néha sétálunk kicsit a lakóparkon kívül is. Persze sok minden nincs, csak a pusztaság... De még mindig jobb néha, mint benn a gyerekek között. (Azonnal megrohannak minket. Ezt azért nem díjazom, mert - elnézést a kifejezésért, de ez az igazság - nagyon piszkosak. Reggeltől estig kinn van a többség. És jönnének ölelgetni és puszilgatni Mirit. Nekem ez nagyon nem tetszik. Bár nem vagyok tisztaságmániás, de azért az alapvető higiénia legalább legyen meg.)
Pár hete megint kimentünk a szokásos nyugis helyünkre. Ott Miri szeret játszani a fűben. Leültünk egy kőre, kisasszony kekszet majszolt. Majd megunta és ledobta.
Gondoltam majd felszedem később, játszottunk tovább.
Illetve Miri el volt foglalva a hatalmas - számára legalábbis - fűszálakkal. Én meg nézelődtem csak.
Egyszer látom, hogy a leejtett kekszdarabra jött egy hangya. Megvizsgálta minden oldalról majd eltűnt. Kíváncsiságból végig követtem a szememmel, ahol kissé kanyargósan elindult egy irányba. 🐜
Alig telt el 5 perc, máris láttam, hogy azon a kanyargós úton, ahol az első számú hangya távozott, szépen sorban jön több kis jószág.
Először csak kettő-három🐜:
Majd egyre több 🐜🐜:
És még több🐜🐜🐜:
Kíváncsiságból visszakövettem a hangyák útját. Meg is találtam a bolyt 😁
Tudom, hogy nem túl jó a kép, de azok a "lyukak" azok a bejáratai:
És voltam olyan jófej, hogy pár kisebb darab babakekszet oda tettem nekik. Közel a bejárathoz, Hogy ne kelljen olyan sokat menniük és cipekedniük:
Gyorsan felfedezték:
Ahol a babakocsi van, ott esett le az a bizonyos keksz darab.
A felderítő kis hangya arra járt, majd hazarohant és elküldte a többit.
Szerintem olyan 10 méter lehetett a távolság a hangyaboly és a kekszdarab között.
Vissza az első kekszhez:
Ahogy jönnek-mennek a kis szorgalmasak:
Telefonnal ennyire tudtam "jó" képeket készíteni. Pedig olyan cukik voltak, ahogy cipelték a kekszdarabokat a kanyargós úton 😊 🐜🍞🐜
Annyira csodálatos kis teremtmények. Ahogy fáradhatatlanul dolgoznak...
Azért talán látszik valamennyire, hogy remek munkát végeznek:
16:52-kor készítettem az első képet. Ezen a két képen, 17:17-kor már szépen látszik, hogy jól haladnak...
Ez a bolynál hagyott kekszdarab is lassan de biztosan fogy:
Talán ezen látszik, ahogy menetelnek a boly és a keksz között:
Miközben a hangyákat figyeltem, természetesen Mirinek bőszen magyaráztam a dolgokat. TERMÉSZETESEN :)
Néha figyelt, néha jobban érdekelte egy fűszál vagy kő darab. De ez így van rendben...
Mikor aztán indultunk hazafelé, pár kecskével is sikerült összefutnunk:🐐
Hazafelé Miri persze ismét kekszet majszol és próbálja lerúgni a cipőjét.
Mindkettő általa meglehetősen kedvelt tevékenység 😊
És, hogy mi szűrhető le ebből a bejegyzésből?
Nos:
1. Milyen rohadt unalmas itt az élet, hogy a hangyák élete is érdekességnek számít...
2. Nem baj, ha Miri ledobja a kekszet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése