Válás

Volt szó már a házasságkötésről, hát legyen szó válásról is.
Nem igazán tudok erről sok mindent írni, mert ebben a témában nincs tapasztalatom. Nem is nagyon találkozom itt ilyesmivel - legalábbis a környezetemben. De azért megpróbálom, mert a válás itt is létező jelenség. (És különben is, egy nagyon kedves ismerős kérte ;) )

Elég nehéz dolog erről írni. Mert az itteni életet annyira befonja a vallás és a hagyományok, hogy azok említése nélkül nehéz egy témát leírni (főleg a válást). Arról írni meg azért lehet rázós, mert rosszat ugye nem írhatok, viszont fennáll a veszélye annak, hogy mégis óhatatlanul is sikerül megbántani valakit...
Igazából az a gondom, hogy a vallásról nagyon sok mindent el tudok mondani (nagyképűség nélkül állíthatom, hogy tényleg nagyon sok mindent megtanultam, már csak kényszerűségből is) de ezek többsége bizony nem túl hízelgő. Tehát ha belemennék a vallási dolgok taglalásába, valahol a véleményem is megjelenne - az már nem lenne jó :) Egyes embereket érzékenyen érinthet, be is perelhetnek vagy akár.....
Na, mondjuk én még mindig azzal vigasztalom magam, hogy amíg nem törökül írok, addig nagy baj nem érhet :) Ha meg mégis, akkor úgyis akad majd, aki leveskét hoz nekem a börtönbe ;)

Mielőtt még bármit is leírnék, itt is szeretném leszögezni, hogy én csak és kizárólag az itteni (Siirt és környéke) szokásokról tudok beszélni és ezekről írok. Nem általánosíthatok egész Törökországra. Bár meg kell jegyeznem, hogy sok területen ugyanazok a szokások bizonyos dolgokban. Elhelyezkedéstől függetlenül vannak konzervatívabb és vannak modernebb családok. Ez igaz úgy Siirtre, mint Istanbulra.
Az én környezetemben élők, akiket jobban ismerek, ők inkább konzervatívabbak és nagyon vallásosak.
Így ezt a vonalat tudom igazán bemutatni.

Kezdjük a vallási háttérrel - bár pont ez a rázósabb része a témának. (Igyekszem nem belebukni :) )
Az iszlám vallás is lehetővé teszi a válást. Mint olyan sok mindenben, itt is megvan a különbség férfiak és nők között. Ha a férfi kezdeményezi a válást, az az "egyszerűbb eset". Elég csak kimondani, hogy elvált, ezzel megtagadja a feleségét és ennyi. Igazából olyat is hallottam, hogy a férjnek háromszor kell kimondania, hogy "elválok-elválok-elválok" és ezzel le van tudva a válás - erős a gyanúm, hogy itt ez a hármas dolog kicsit téves és abból ered, hogy a harmadik ilyen megtagadás után már nem léphet vissza a férj és nem veheti el újból ugyanazt a nőt csak akkor ha a nő máshogy férjhez megy és attól újra elválik ... Igazság szerint nem nagyon feszegettem a témát, mert itt nem is szívesen beszélnek a válásról. De bárhogy is van, az a lényeg, hogy a férjnek egyszerűbb a válást "intéznie". Mármint a vallási részét. (Személyes megjegyzés: hahhh, hogy mindig mindenben a férfinak van könnyebb dolga...)
Hallottam olyan véleményt, hogy az iszlámban a nő nem kezdeményezhet válást.
De igen, megteheti. De neki már meg kell indokolni és két választott bírótól (férfiak legyenek) kérheti a házasság felbontását (valójában a bíró utasítja a férjet, hogy bontsa fel a házasságot). Ilyenkor a nőnek vissza kell adni a jegyajándékot (amit a házasságkötés előtt kapott).
Nos, igazából ennél jobban nem szeretnék belemenni a vallási részébe. Szerintem ennyi is elég is, hiszen ennyi a lényeg. El lehet válni és kész.

A válás polgári része az ugyanolyan (azt hiszem - nem tapasztaltam még), mint a világ bármely pontján.
Elmegy a fél a bíróságra és válókeresetet nyújt be.
Ezt a részt pontosan nem ismerem, de gondolom tárgyalás majd a házasság felbontása következik.
Ez itt is így zajlik - elmondásból tudom.
Itt is vannak bíróságok, ügyvédek, tárgyalás - meg ilyen dolgok.

De az igazán rázós része az a társadalmi.
Itt picit visszakanyarodnék a valláshoz. Az élet számtalan területén tapasztalom, hogy bármit mondjon is a vallás, az emberek pont nem úgy csinálják vagy nem úgy gondolják. Vagy egyszerűen félremagyarázzák a vallásban (esetleg a Koránban) leírt dolgokat. Ez van a válással is. Legyen bár megengedett, az emberek nagy része (ismét jelzem: a környezetemben élőkre gondolok, az itt tapasztaltakat írom le) mégis utálatosnak és szégyenletesnek gondolja.
Inkább úgy vannak vele, hogy tűrjön az asszony. Ja, igen, merthogy legtöbbször a feleség hibájának tudják be! Ez megint arra vezethető vissza, hogy a férfira még mindig felsőbbrendű lényként tekintenek, aki nagyon sok mindent megengedhet magának, amit egy nő nem. Nagyon sarkított példa: a házasságtörés. A férjnek elnézik, mert hát na, mégiscsak férfi (és biztos otthon valami nem volt rendben - az asszony hibájából). Azonban ha a feleség tenne ilyet ... uhh. Még manapság is hallani az arab világból megkövezésekről, amit a házasságtörő asszonnyal tesznek. Nos, itt ilyen hivatalosan nincs, de ez nem jelenti azt, hogy a becsületgyilkosság, mint jelenség teljesen eltűnt...
Nem is tudom, hogy jött most ide a házasságtörés témája :) Nem erről szól a dolog!

Vissza a váláshoz.
Ahogy már említettem, itt a válás nem közkedvelt téma. Sokan ódzkodnak is szóba hozni. Egy alkalommal mégis beszélgettem egy asszonnyal - valahogy szóba került. Ő azzal indított, hogy milyen válás?, nincs itt válás! És tényleg, azok közül az emberek közül, akiket ismerek senki nem vált el. Ez az asszony azt is mondta, hogy egy házasságban mindig vannak nehéz pillanatok/időszakok és a feleség kötelessége eltűrni. A feleségnek alkalmazkodnia kell a férjhez. Nagyon sok vita a feleség hibájából adódik.
Nem én mondom, ezt az az asszony mondta.
Meg hogy micsoda szégyen lenne, ha az ő családjukban valaki elválna, nem mernének többé az emberek szeme elé kerülni...
Azt kell még ehhez tudni, hogy itt az emberek nagy többsége számára a külsőség a fontos. Az a lényeg, hogy kifelé mit mutatnak. Pl. ha otthon veszekedés van, akkor is az emberek felé azt kell mutatni, hogy milyen nagy a szeretet, milyen tökéletes a családjuk. Elég álszent dolog, de ez van.

Szóval egy válás az egész család részére szégyennek számít. Mármint itt, az általam jól ismert emberek körében. De igazán nagy szégyen a férj részére, ha a feleség hagyja el az urát. Nagyon ritka az az eset, amikor  a közvélemény is úgy ítéli meg, hogy az asszony jogosan akar válni. (Ehhez még csak annyit tennék hozzá, hogy a fizikai bántalmazás sem igazán számít jogosnak ám! Na és akkor mi van ha elcsattan pár pofon, házasságban előfordul - mondják az itteniek.)
A férj ezt sokszor nem képes feldolgozni és ebből van a tragédia. A híradóban rengeteg esetet mutattak be és mutatnak be folyamatosan, amikor is a férj az elvált vagy válófélben levő feleségét gyilkolta meg. Volt olyan is, hogy fényes nappal a nyílt utcán lőtte le. Sőt, olyan is volt, hogy a közös gyermek szeme láttára. Az már nem érdekelte a férfit, hogy vele utána mi lesz! Neki csak az számított, hogy megvédte a becsületét, megtorolta hogy elhagyták.
Itt a környéken is volt egy ilyen eset amire emlékszem. Rendben, biztosan több ilyen is volt, de erre azért figyeltem fel, mert a mi házunkkal szembeni házban lakott a pár. Igazság szerint kicsit érzéketlen lettem a "véres hírekre" - olyan sok ilyennel találkozom, hogy fel sem kapom a fejem csak ha nagyon durva.
Ez az eset úgy másfél éve lehetett. Feleség válni akart (itt most nem részletezném az okokat). Férj látszólag beleegyezett, egy alkalommal kicsalta egy bizonyos helyre és ott a sziklákról lelökte. Ez a hely egy közkedvelt piknikező hely, fenn a hegytetőn. Kerítés csak rövid egy szakaszon van - de azon is könnyű átmászni - és egyszerű kimenni a szikla szélére. Innen lökte a mélybe a feleségét.

Én is jártam már ott többször - nos, a kép alapján talán el lehet képzelni. Ezen a helyen gyilkosság és öngyilkosság egyaránt elő szokott fordulni.

Az a döbbenetes, hogy inkább elviseli (sőt! büszkén viseli!), hogy gyilkosnak bélyegzik, mint azt, hogy elvált legyen.

Az is hozzátartozik még a dologhoz, hogy az itteni lányokat eleve úgy nevelik (a legtöbb családban), hogy a férfiaknak mindig igazuk van és nekik kell alkalmazkodniuk. A fiútestvérekkel, apával, férfi rokonokkal szemben semmilyen tiszteletlenség nem megengedett. A fiúkat pedig úgy, hogy nekik mindig igazuk van, ők a központ.

Ettől függetlenül a válás Törökországban is létező dolog. Mondom, van olyan terület és vannak olyan családok, ahol nem veszik annyira "szigorúan" a dolgokat. Itt, Siirtben az emberek kicsit (vagy nagyon) maradiak. Sok olyan szokásuk van, amit én a mai napig nem bírok felfogni és elfogadni. De szerencsére nem is kell.
Egyébként is ha minden jól megy, akkor pár hónapon belül már otthonról fogom figyelni az itteni világot :)