Az ISIS (vagy IS, vagy Iszlám Állam vagy ... egy csomó neve van) tevékenységéről gondolom mindenkinek van elképzelése, akár csak nagyjából.
Leírhatatlan, amit művelnek.
Mintha semmi nem állíthatná meg őket. Nem néznek se Istent, se embert. Valami elképzelhetetlen barbárság amit művelnek.
Tegnap olvastam egy hírt, miszerint Irakban, egy Hit nevű városban vagy községben (pedig milyen jó neve van) csak úgy hipp-hopp, egyszerre 50 embert végeztek ki az utcán. Golyóval. (Aztán meg még vagy 200-at.)
Itt most gondolkodtam, hogy szúrjak-e be képet. Inkább nem teszem.
Nem azért, mert engem zavar - sajnos eljutottam oda, hogy a véres képek sem zökkentenek ki. Hiszen itt évek óta cifrábbnál cifrább dolgokat látok a híradóban.
De nem akarom itt is látni azokat a képeket. (Ahhoz, hogy ide betegyem, előbb le kellene töltenem - na azt meg pláne nem szeretném). Inkább majd a végén beszúrom a linket, ahol bárki meg tudja nézni, ha akarja. Azt azért elmondom, hogy a képek nem mutatják a dolgokat a maguk véres valóságában - a török előírásoknak megfelelően már egy csepp vért is ki kell takarni, ezért ezeken a képeken is a kritikus részek be vannak satírozva. De azért érthető és így is elég szörnyű...
Szóval aki akarja, megnézi.
Tehát van ez a kisváros, Hit, ami az IS irányítása alá került. Kisvárost ír a cikk, de egy 2003-as adat szerint 105 ezer körüli a népessége. Jó, hát ez azóta bizonyára lényegesen csökkent hiszen történt ott egy és más az elmúlt években... A város egyébként nem egészen 200 km-re van Bagdadtól, ami azért lényeges, mert az IS nagyon szeretné megszerezni a fővárost. (Nézem a térképet, Falluja ott van szinte félúton a kettő között. Azt nem elfoglalták már korábban? Még mindig az övék? Vagy visszaszerezték az irakiak? Vagy keverem már? - ami nem is lenne csoda, nekem annyira idegenek az arab városnevek)
Szóval elfoglalták ezt a várost. Rögtön össze is szedtek úgy 250 embert, akikről felételezték vagy tudták, hogy az iraki kormánynak dolgoztak az IS-szel szemben, és kivégezték őket. Majd a holttesteket otthagyták az utcán, hogy a városbeliek lássák és "okuljanak".
Közben már állítólag elszállították a holttesteket - de ki tudja biztosan? Nem lepődnék meg, ha még mindig ott hevernének az utcán.
Az jutott eszembe, hogy rettenetes sors jutott a szerencsétleneknek. Eleve senki nem érdemli meg, hogy így végezze, mindenkinek joga van az élethez és egyetlen embernek sincs joga más ember életét elvenni.
De ha már így alakult, akkor még halálában sem nyugodhat, pedig ha már ilyen sors jutott neki, akkor megérdemelné, hogy legyen egy sírja, tisztességesen eltemessék... De persze az IS még ezt is elveszi tőlük.
(Sokat gondolkodom egyébként, hogy a kivégzett két amerikai és két brit vajon hol nyugszik... sajnos valószínűleg sosem fogjuk megtudni, pedig ők is megérdemelnék, hogy a családjuk méltósággal eltemethesse őket, hogy legyen egy tisztességes sírjuk.)
Nemcsak Irakban folyik ez. Például a szíriai Rakka. Amit az Iszlám Állam tulajdonképpen a fővárosának számít. Ott nincs vége a vérontásnak. Már régen elfoglalták a várost, de még mindig találnak kivégzendő szerencsétleneket. Keresztényeket feszítenek keresztre és kiteszik közszemlére.
Szíriai katonákat ölnek meg, a holttestet a földön hagyják, a fejeket sokszor levágják és mondjuk a kerítés "lándzsájára" (a kerítések tetején szokott lenni ilyen lándzsa-szerű díszítés) tűzik.
Bármikor találnak okot kivégzésre. És rögtön, ott, a város közepén. A testeket pedig ott hagyják, nem is mer hozzájuk nyúlni senki sem.
Nem számít, hogy civilek, gyerekek, nők is ott vannak. Sőt, ugye ez is a megfélemlítés egyik eszköze.
A rakkai emberek pedig ... láttam képeket, ahogy a kivégzett és kiállított szerencsétlen keresztre feszített embert mobiltelefonokkal fényképezik.
Persze nyilván meg is vannak félemlítve, de biztosan sok olyan van, aki meggyőződésből állt át.
A youtube-on is vannak videók. A mészárlásokról is, illetve vannak rejtett kamerás felvételek amiket "ellenállók" vettek fel (a kis csoport tagjainak nagy része már vagy megszökött vagy kivégezték)
Rá lehet keresni az interneten, lehet olvasni, nézni, hogy mit művelnek. Bárkit kivégeznek, akihez csak kedvük van vagy érdekük fűződik: civilt, katonát, nőt, férfit, gyereket, keresztényt, muszlimot, szíriait, irakit vagy bármely más nemzetiségűt. Gondolkodás és hezitálás nélkül.
Ezért mondom én azt, hogy ezekkel nem lehet már beszélni. Bennük nincs már semmi emberi.
Miért, aki ilyen szörnyűségekre képes (és akkor még nem is említettem, hogy nőkkel, lányokkal, gyerekekkel mik történnek), azokban már nincs semmi emberi.
Ezért nem is lehet velük tárgyalni, őket ésszel meggyőzni.
Én azt gondolom, hogy ki kell irtani mind egy szálig.
Mert gyarapszanak ám. Egyszer olvastam egy statisztikát és összeadtam a számokat. 2014 áprilisáig összesen 11.178 külföldi csatlakozott hozzájuk. Jelzem: ezek csak a külföldiek!! Európából, Amerikából, Ázsiából! A közel-keleti tagokról nincs pontos információ. Akkor is ijesztő ez a szám.
Ha megtalálom még egyszer a cikket, akkor kiírom a számokat, érdekes látni, hogy Európa egyes országaiból mennyire sokan utaztak ki és csatlakoztak hozzájuk. Ja, és ugye azok az adatok csak 2014 áprilisáig szóló adatok - azóta szerintem még legalább ennyien utaztak ki, amíg meg nem szigorították az ellenőrzést...
Az eszme tehát terjed. Számomra továbbra is érthetetlen, de sokan vannak akik egyet értenek az IS gondolatával. Lehet nem mindenki megy ki és harcol az oldalukon, de az is elég ijesztő, amikor valaki otthonról támogatja őket és hirdeti az eszméiket.
Még egy érdekes dolog és befejezem. Itt szinte mindenkinek a családjából ment ki valaki harcolni akár az IS oldalán, akár ellenük. Nem kirívó eset az sem, hogy egy családból ilyen is és olyan is akad. Van egy család, akit személyesen is nagyon jól ismerek (ha itt családról beszélek, akkor a teljes, nagy, kiterjedt rokonságot kell nézni). Ebben a családban az egyik fiú kiment harcolni az ISIS-hez. A fiú másod- vagy harmad unokatestvére pedig a pesmergékhez állt be. (Na, most kicsit megpróbálom kibogozni a rokoni szálakat... az ISIS-es apja a pesmerge nagyapjának az unokatestvére. Vagy már megkeveredtem én is, majd pontosan utánaszámolok :) de a lényeg, hogy egy családból vannak, ugyanaz a vezetéknév)
Végül pedig íme az a bizonyos link, amit említettem, több mint 300 kép van itt (nem néztem végig még én sem...) http://galeri.haberturk.com/gundem/galeri/438985-isidden-katliam-infaz-edip-sokaga-attilar/1/1
Update: Tegnap (10.31.) olvastam egy hírt, miszerint Rakkában a nyílt utcán, pontosabban egy téren három gyereket végeztek ki, lefejezéssel. Gyerekek voltak, a képek alapján (nem, nem fogok ide sem képet csatolni!!!) én úgy 10-12 évesre tippelek. Az ok Isten nevével káromkodás (nem írták, hogy pontosan mi). Szavakat sem találok :(
2014. október 30., csütörtök
Kobani reload
Nos. Ahogy már az előző írásocskában is megjegyeztem, arra számítok, hogy hamarosan (pár napon belül tippelek) felgyorsulnak az események Kobaniban.
Először is végre sikerült "kikönyörgni" a török állam engedélyét ahhoz, hogy az iraki kurd erők (pesmerga, peshmerga, peşmerge - ki hogyan írja; a kurd szó jelentése egyébként: elöl/élen járó/menetelő) Törökországon keresztül mehessenek Kobaniba harcolni.
Ez nem volt egyszerű. Törökország semmi szín alatt nem akarta megengedni. Abba nem mennék most bele, hogy miért - el lehet képzelni. Nem csekély amerikai nyomás hatására végül Erdoganék beleegyeztek, jöhet a pesmerge (én így írom, mert itt peşmergének mondjuk, így szoktam meg).
Közel 150 katona indult el. Egy részük repülővel jött Irakból Törökországba, mások pedig egy 40 (más helyen 80-at olvastam) autóból álló konvojjal. Ezek hoztak mindenféle fegyvert. Jó nagyokat.
Bocsánat :) Nem értek a fegyverekhez. Csak az alapvető dolgokat tudom megkülönböztetni :) Elég az nekem. De az a lényeg, hogy ezek a nehéz fegyverek biztosan hatásosak lesznek Kobaniban. Ha más nem, akkor az erőket kiegyenlíti...
internethaber.com - török-iraki határ
(ezen a határátkelőn jó sokat, órákat mászkáltam, amikor úgy 3 éve Irakba mentem - megsétáltattak, mire minden papír rendben volt :) de akkor nyugodtan sétálhattam, nem volt gond - most nem biztos, hogy ugyanúgy nyugodtan sétálgattam volna)
(azért voltak ennél nagyobb autók is :) nemcsak pickupokkal jöttek)
A konvojt már a török-iraki határon ováció fogadta. A törökországi kurdoknak nagyon tetszik a dolgok alakulása. Zászlókkal integettek a fiúknak. Volt ahol tűzijátékkal fogadták őket! A városokban, ahol a konvoj áthaladt, hatalmas tömeg várta az út mentén. Integettek, örvendeztek.
Próbáltam volna egy videót beszúrni erről, de a leghalványabb fogalmam sincs még mindig, hogy hogy működik ez az izé :) Szóval nincs videó.
Egy roppant érdekes dolgot olvastam még ezzel kapcsolatban. Nem tudom, hogy mennyire igaz, hiszen én nem voltam ott, de egy cikkben állítják. Szóval akár igaz is lehet. Arról van szó, hogy a kurdok többek között a "Biji Serok Obama" szlogent kiabálták (jelentése: éljen Obama elnök). Ez roppant szokatlan. Eleve nem nagyon szeretik az amerikaiakat, és Öcalan nevét szokták ilyenkor skandálni. Változnak az idők na :)
Egy helyen olvastam, hogy azért a törökök betettek rendesen az iraki kurdoknak. Nehogy már simán menjen... Akik repülővel jöttek (kb. a fele), ők nem utazhattak egyenruhában, a fegyvereiket is le kellett adniuk. Ok, ez utóbbi érthető. De panaszkodtak (az irakiak) arra is, hogy ehetetlen ételt adtak nekik, nem volt szappan, mosdó. A fegyvereikre is nagyon sokat kellett várniuk. Állítólag a katonák, akik a reptérről szállították a szíriai határhoz a kurdokat, gorombák voltak, éreztették velük, hogy nem szívesen fogadják őket.
Hogy ez mennyire így van, azt nem tudom. De gyanítom, hogy igen.
Az a lényeg, hogy ott vannak. Illetve lesznek.
Nekem az a legutolsó információm, hogy ott várnak a határon, közben egy kis csoport átment Kobaniba, hogy egyeztessenek. Gondolom arról, hogy hogyan is menjenek. Mert 40 autóból álló konvoj, mindenféle fegyverekkel és 150 katona elég feltűnő, így gondolom meg kell beszélni, hogy merről is közelíthetik meg biztonságosabban a várost. Vagy nem tudom :)
(internethaber.com - várakoznak a kurdok)
Volt közben egy másik érdekes fordulat. Úgy kezdődött, hogy a Szabad Szíriai Hadsereg (elnézést ha rosszul fordítom, Free Syria Army, FSA - Özgür Suriye Ordusu, ÖSO) is felajánlotta a segítségét, konkrétan 200 katona jelezte, hogy menne Kobaniba. Róluk annyit kell tudni (nagy vonalakban), hogy az Assad-rezsim ellen szerveződött felkelők. (Azt tudjuk ugye, hogy Szíriában már jó pár éve polgárháború van, a kormányerők csapnak össze a különféle szíriai felkelő csoportokkal, az egyik ilyen az FSA.)
Szóval jelezték, hogy mennének.
Csakhogy a YPG (a Kobaniban harcoló kurdok) nem akarták engedni. Erre a törökök begorombultak, hogy na akkor a pesmerge sem megy, mire a YPG engedett.
Ok, ezt lehet túl viccesen írtam le, de valahogy így volt. Ez a lényege.
Egyébként az első elutasításnak az volt az oka, hogy Szíriában tulajdonképpen már mindenki harcol mindenkivel. Sokszor azt sem tudják, hogy ki kivel van. Én például elég sokszor elveszítettem a fonalat.
Nos, szerencsére a YPG "észhez tért" és ha jól tudom az első csapat FSA már meg is érkezett.
Azért ez így, a pesmerge és az FSA a maguk fegyvereivel és tapasztalataival, és persze az amerikaiak légi segítségével szerintem kétségtelenül hatásos lesz.
Hát még ha azt is hozzávesszük, hogy az ISIS vezetője már napok óta ki akarja vonni a katonákat Kobaniból - erről írtam is legutóbb, hogy ebből vita van. Nos, azt hiszem jogos az optimizmus, hogy Kobaniban - legalább - rend lesz hamarosan. Na persze ez csak a dolgok egy része - az igazi cél az IS teljes kiirtása lenne... De remélem, hogy már az sincs messze :)
De hogy az egész helyzet még finomabb legyen, egy újabb adalék. Szíria jelenlegi vezetője Assad, kissé őrült - ahogy a diktátoroktól ezt megszokhattuk. Nem adja a hatalmat ki a kezéből, nem hajlandó lemondani - dacára az országban évek óta folyó véres polgárháborúnak.
Nos, ez az Assad már korábban is fenyegette a török államot, de most nagyon berágott, amiért engedte, hogy a FSA és pesmerge katonák Törökországból Szíriába lépjenek. Azt én nem tudom, hogy csak fenyeget-e emiatt bármilyen szankcióval vagy tényleg képes lesz lépni, de amilyen őrült, én bármit kinézek belőle. Az tény, hogy Assad rohadt kényelmesen, karba tett kézzel ült és nézte, hogy mit művel az IS az országban. Meg merem kockáztatni, hogy még jól is jött (volna) neki, ha megszabadítja őt néhány ezer kurdtól. Mert a kurdokkal csak a bajok vannak ;)
Ennyi.
2014. október 29., szerda
Tüntetni kell
Gondoltam leírom már a gondolataimat a tüntetésekkel kapcsolatban.
Ez most úgyis sok helyen téma - legalábbis Magyarországon és Törökországban tapasztalhatóan.
Elsősorban a tüntetés módja.
A török/kurd nagyon "szeret" tüntetni. Nem olyan régen volt szerencsém élőben is megtapasztalni egy elég durva tüntetést, de a híradóban már évek óta látom, hogy országszerte hogyan zajlanak a tüntetések.
Ami legutóbb (okt. 7-10.) volt, amit én is tapasztaltam, hát az nekem durva volt kissé. Akár félelmetesnek is mondhatnám. Bár nem féltem, de meg lett volna az okom rá...
Épp egy lagziba mentünk, amikor kitört a balhé. Egy Siirtnél nagyobb városba mentünk. Már az is félelmetes volt, hogy az utak nagy részét eltorlaszolták. Felgyújtottak mindent, ami épp kézre esett: kukát, gumiabroncsot ... ott az út közepén raktak tüzet, úgy kellett szlalomozni az autóval. Mindenfelé emberek, kiabáltak, zászlókat lengettek. Miután az utastársaim meggyőzték őket, hogy mi is kurdok vagyunk, sőt, támogatjuk őket, gond nélkül tovább engedtek.
Ilyen kis máglyák voltak mindenfelé az úton - bocsánat a képért, de nem nagyon mertem fotózni, pláne nem vakuval...
Előkerültek a fegyverek is - bár leginkább csak a levegőbe lövöldöztek. Nyugodtan lehetett sétálni a tüntetők között, a tüzeknél. Én meg is tettem. Nem féltem, mert bár első ránézésre nagyon agresszív, balhés tömegnek tűnt, azért jól elvoltak. Kiabáltak, hőbörögtek, eltorlaszolták az utat, gyújtogattak és lövöldöztek, de nem volt gond. Amíg nem vagy ellenük, addig velük vagy :) Mondom, én ott sétálgattam. Azóta is szidom magam, hogy nem volt velem a fényképezőgépem, a telefonom aksija meg le volt merülve - mert képekkel jobban be tudtam volna bizonyítani.
Az volt még érdekes, hogy egy darab rendőrt sem láttam! Mondjuk tudom, hogy nem nagyon mernek a feldühödött kurdok közelébe menni :)
Ebből a városból nagyon kalandosan, az éjszaka közepén osontunk haza. Kicsit félve, hogy útközben mire számíthatunk... Ekkor már kijárási tilalom volt a legtöbb városban, így nyugodt utunk volt.
Ahogy beértünk Siirtbe, hamarosan érezni lehetett, hogy nem semmi összeütközés volt ott is - az autóban is köhögtünk a könnygáztól. Ami azért durva, mert ugye nyílt területen annak el kellene oszlania, és akkor már több órája kijárási tilalom volt.
Ez a kijárási tilalom másnap is folytatódott.
Én persze kimentem, de minek. A város kihalt, alig mertek kimenni az emberek. Minden üzlet zárva volt - nem is mertek kinyitni, mert aki kinyitott, azt felgyújtották. Mármint az üzletet. Persze néhány boltos titokban kinyitott rövid időre.
De az utcán nem semmi állapotok voltak:
Ez Siirt legközpontibb pontja. Azt hiszem látszik a nem sokkal korábbi dobálózás eredménye: a kövek. Ez október 7-én, délelőtt 10-11 tájban történt.
Ha nincs fegyver, akkor a térköveket szedik fel, meg a csatornafedeleket, meg amit érnek, és ezekkel dobálják a rendőröket.
Úgy döntöttem, hogy jobb lesz hazamenni.
Nem is éreztem jól magam - a város mintha csatatér lenne. Harckocsik, tankok, katonák és rendőrök teljes fegyverzetben minden sarkon. Hatalmas páncélozott autók cirkáltak...
Napközben is, de főleg este volt kicsit ijesztő, hogy szinte semmi más zaj nem szűrődött be az utcáról csak kiabálás és fegyverropogás. Ja, meg az ittenieknek van az a szokása, hogy aki nem megy ki az utcára, az az erkélyről úgy jelzi a támogatását, hogy fedőket és fazekakat ütöget. Na, ennek is van hangja - főleg ha az egész kerület, egész város csinálja.
Másnap még mindig tartott a kijárási tilalom. De alig volt itthon kaja ezért csak kimerészkedtünk.
Megvoltak a katonák, rendőrök mindenhol, de úgy tűnt, hogy nincs éppen sehol összecsapás.
Nagy nehezen találtunk egy üzletet nyitva, mindenki ott tolongott persze. De megnyugodva mentünk haza, hogy van ellátmány akár pár napra is :)
Na, útközben nézelődve haladunk az autóval, amikor szó szerint a fejünk fölött tört ki a balhé. Mondjuk én akartam arra kanyarodni, mert hallottam onnan valami kiabálást, gondoltam messziről megnézem.
Egyszer csak a semmiből pont a fejünk felett kezdtek repkedni a kövek! Egy csapat tüntető dobálta a rendőröket. Kevésen múlott, hogy el tudtunk iszkolni és az autót sem találták el...
Irány haza.
Na persze ez még nem elégítette ki a kíváncsiságomat :) Kicsit lementem, csak ott a környéken mászkálni.
A fő sétáló utcán már tudható volt, hogy készül valami, mert egyrészt hallható volt a kiabálás, másrészt a rendőrök és katonák is besorakoztak a mellékutcákba. Meg kiabáltak a bámészkodóknak, hogy takarodjanak haza, mert be vannak készítve a könnygáz gránátok és az nem lesz kellemes :)
Hát én is hazajöttem. Innen az erkélyről is láthattam pár érdekes dolgot. Bár inkább hallani lehetett...
Harmadnapra már kissé rendeződött a dolog, inkább csak este volt fegyverropogás.Aztán abba is maradt a dolog, lenyugodni látszódtak kicsit a kedélyek.
Azért az anyagi kár országszerte jelentős. Rengeteg üzletet feltörtek, kifosztottak. És ami szintén jelentős: a halottak száma 40 körüli.
Így tüntetnek itt, így tüntetnek a kurdok. Ja, ez a tüntetés egyébként Kobani miatt volt. Korábban már én is írtam, hogy a török állam nem hajlandó semmilyen segítséget nyújtani az ott harcoló kurdoknak.
Emiatt lázadtak fel a kurdok.
Én azt gondolom, hogy hatásos volt, mert bár túl nagy változás nem történt, de pl a pesmerga csapatok most végre elindulhattak Kobaniba.
És akkor ugye van ez a netadó tüntetés Magyarországon. Támogatom teljes mértékben - ha otthon lennék, én is biztosan kimennék! Mert elég volt, nem szabad hagyni, hogy bármit megtegyenek velünk...
De egyben elnézve a képeket - rengeteg ember van, ehhez képest azért elég békés tüntetés. Ok, tegnap két ablak betört - ó, micsoda kár...
Elgondolkodtam, hogy ha tüntetésről van szó, akkor ég és föld a különbség a magyar és a kurd módi között.
De vajon melyik célravezető?
Én nem támogatom az erőszakot és a rombolást! Rettenetes dolog. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy a tüntetők részéről a Molotov koktél, fegyverek és kövek és egyéb dolgok dobálása a megoldás.
De van az úgy, hogy szép szóval nem megyünk semmire ... :(
Ez most úgyis sok helyen téma - legalábbis Magyarországon és Törökországban tapasztalhatóan.
Elsősorban a tüntetés módja.
A török/kurd nagyon "szeret" tüntetni. Nem olyan régen volt szerencsém élőben is megtapasztalni egy elég durva tüntetést, de a híradóban már évek óta látom, hogy országszerte hogyan zajlanak a tüntetések.
Ami legutóbb (okt. 7-10.) volt, amit én is tapasztaltam, hát az nekem durva volt kissé. Akár félelmetesnek is mondhatnám. Bár nem féltem, de meg lett volna az okom rá...
Épp egy lagziba mentünk, amikor kitört a balhé. Egy Siirtnél nagyobb városba mentünk. Már az is félelmetes volt, hogy az utak nagy részét eltorlaszolták. Felgyújtottak mindent, ami épp kézre esett: kukát, gumiabroncsot ... ott az út közepén raktak tüzet, úgy kellett szlalomozni az autóval. Mindenfelé emberek, kiabáltak, zászlókat lengettek. Miután az utastársaim meggyőzték őket, hogy mi is kurdok vagyunk, sőt, támogatjuk őket, gond nélkül tovább engedtek.
Előkerültek a fegyverek is - bár leginkább csak a levegőbe lövöldöztek. Nyugodtan lehetett sétálni a tüntetők között, a tüzeknél. Én meg is tettem. Nem féltem, mert bár első ránézésre nagyon agresszív, balhés tömegnek tűnt, azért jól elvoltak. Kiabáltak, hőbörögtek, eltorlaszolták az utat, gyújtogattak és lövöldöztek, de nem volt gond. Amíg nem vagy ellenük, addig velük vagy :) Mondom, én ott sétálgattam. Azóta is szidom magam, hogy nem volt velem a fényképezőgépem, a telefonom aksija meg le volt merülve - mert képekkel jobban be tudtam volna bizonyítani.
Az volt még érdekes, hogy egy darab rendőrt sem láttam! Mondjuk tudom, hogy nem nagyon mernek a feldühödött kurdok közelébe menni :)
Ebből a városból nagyon kalandosan, az éjszaka közepén osontunk haza. Kicsit félve, hogy útközben mire számíthatunk... Ekkor már kijárási tilalom volt a legtöbb városban, így nyugodt utunk volt.
Ahogy beértünk Siirtbe, hamarosan érezni lehetett, hogy nem semmi összeütközés volt ott is - az autóban is köhögtünk a könnygáztól. Ami azért durva, mert ugye nyílt területen annak el kellene oszlania, és akkor már több órája kijárási tilalom volt.
Ez a kijárási tilalom másnap is folytatódott.
Én persze kimentem, de minek. A város kihalt, alig mertek kimenni az emberek. Minden üzlet zárva volt - nem is mertek kinyitni, mert aki kinyitott, azt felgyújtották. Mármint az üzletet. Persze néhány boltos titokban kinyitott rövid időre.
De az utcán nem semmi állapotok voltak:
Ez Siirt legközpontibb pontja. Azt hiszem látszik a nem sokkal korábbi dobálózás eredménye: a kövek. Ez október 7-én, délelőtt 10-11 tájban történt.
Ha nincs fegyver, akkor a térköveket szedik fel, meg a csatornafedeleket, meg amit érnek, és ezekkel dobálják a rendőröket.
Úgy döntöttem, hogy jobb lesz hazamenni.
Nem is éreztem jól magam - a város mintha csatatér lenne. Harckocsik, tankok, katonák és rendőrök teljes fegyverzetben minden sarkon. Hatalmas páncélozott autók cirkáltak...
Napközben is, de főleg este volt kicsit ijesztő, hogy szinte semmi más zaj nem szűrődött be az utcáról csak kiabálás és fegyverropogás. Ja, meg az ittenieknek van az a szokása, hogy aki nem megy ki az utcára, az az erkélyről úgy jelzi a támogatását, hogy fedőket és fazekakat ütöget. Na, ennek is van hangja - főleg ha az egész kerület, egész város csinálja.
Másnap még mindig tartott a kijárási tilalom. De alig volt itthon kaja ezért csak kimerészkedtünk.
Megvoltak a katonák, rendőrök mindenhol, de úgy tűnt, hogy nincs éppen sehol összecsapás.
Nagy nehezen találtunk egy üzletet nyitva, mindenki ott tolongott persze. De megnyugodva mentünk haza, hogy van ellátmány akár pár napra is :)
Na, útközben nézelődve haladunk az autóval, amikor szó szerint a fejünk fölött tört ki a balhé. Mondjuk én akartam arra kanyarodni, mert hallottam onnan valami kiabálást, gondoltam messziről megnézem.
Egyszer csak a semmiből pont a fejünk felett kezdtek repkedni a kövek! Egy csapat tüntető dobálta a rendőröket. Kevésen múlott, hogy el tudtunk iszkolni és az autót sem találták el...
Irány haza.
Na persze ez még nem elégítette ki a kíváncsiságomat :) Kicsit lementem, csak ott a környéken mászkálni.
A fő sétáló utcán már tudható volt, hogy készül valami, mert egyrészt hallható volt a kiabálás, másrészt a rendőrök és katonák is besorakoztak a mellékutcákba. Meg kiabáltak a bámészkodóknak, hogy takarodjanak haza, mert be vannak készítve a könnygáz gránátok és az nem lesz kellemes :)
Hát én is hazajöttem. Innen az erkélyről is láthattam pár érdekes dolgot. Bár inkább hallani lehetett...
Harmadnapra már kissé rendeződött a dolog, inkább csak este volt fegyverropogás.Aztán abba is maradt a dolog, lenyugodni látszódtak kicsit a kedélyek.
Azért az anyagi kár országszerte jelentős. Rengeteg üzletet feltörtek, kifosztottak. És ami szintén jelentős: a halottak száma 40 körüli.
Így tüntetnek itt, így tüntetnek a kurdok. Ja, ez a tüntetés egyébként Kobani miatt volt. Korábban már én is írtam, hogy a török állam nem hajlandó semmilyen segítséget nyújtani az ott harcoló kurdoknak.
Emiatt lázadtak fel a kurdok.
Én azt gondolom, hogy hatásos volt, mert bár túl nagy változás nem történt, de pl a pesmerga csapatok most végre elindulhattak Kobaniba.
És akkor ugye van ez a netadó tüntetés Magyarországon. Támogatom teljes mértékben - ha otthon lennék, én is biztosan kimennék! Mert elég volt, nem szabad hagyni, hogy bármit megtegyenek velünk...
De egyben elnézve a képeket - rengeteg ember van, ehhez képest azért elég békés tüntetés. Ok, tegnap két ablak betört - ó, micsoda kár...
Elgondolkodtam, hogy ha tüntetésről van szó, akkor ég és föld a különbség a magyar és a kurd módi között.
De vajon melyik célravezető?
Én nem támogatom az erőszakot és a rombolást! Rettenetes dolog. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy a tüntetők részéről a Molotov koktél, fegyverek és kövek és egyéb dolgok dobálása a megoldás.
De van az úgy, hogy szép szóval nem megyünk semmire ... :(
Még nincs vége - Kobani
Pár napig nem volt kedvem sem híreket böngészni, sem írni.
Születésnapom volt, ezért szabadságra küldtem magam :)
Igen, mert a híreket elnézegetve lelombozódik az ember. Legalábbis én. Legalábbis azoktól a hírektől, amiket olvasok... Tehát pár napig igyekeztem nem foglalkozni semmivel. Természetesen teljesen nem zártam ki semmit, csak kicsit és igyekeztem gyorsan túlhaladni a dolgokon.
Most viszont, csak a magam kedvéért szeretném leírni a gondolataimat pár dologgal kapcsolatban.
Igen, tulajdonképpen azért is írom ezeket a dolgokat ide, hogy magamnak megmaradjon. Talán később visszaolvasom és rájövök, hogy mekkora hülye is vagyok :) és micsoda hülyeségeket mondok. Ez az elmúlt 5 évben nagyon gyakran előfordult! Még most is szégyellem magam, ha néhány állításomra gondolok, amit a kiutazásom előtt vagy nem sokkal utána tettem...
De ez most már mindegy. Igyekszem tanulni a hibáimból.
A hírek.
Elsősorban a tegnap kijött videó. John Cantlie negyedik vagy ötödik videója ez már.
Ami elsőre megdöbbentett, hogy Kobaniban vették fel. Azonnal meg is mutattam egy kurd ismerősömnek és a szöveget is fordítottam, hogy ő mit gondol róla. Ez az ismerős persze az utolsó csepp véréig PKK szimpatizáns, azonnal rávágta, hogy montázs, a légi felvételeket is lopták és hogy minden szava hazugság.
Először elgondolkodtam az egész videón. Ez a szerep nyilván nem áll távol J.C. -tól, hiszen ez a munkája. Profin is mozgott a kamera előtt, a beszéde is profi volt. Egyébként hozzá kell tennem, hogy amennyire én meg tudom ítélni, a felvétel is profi - és nemcsak egy kameraállásból vették. Ez így azért sokat elmond a felszereltségükről...
Először az futott át az agyamon, hogy "te jó Isten! átállt" Megmondom őszintén, hogy haragudtam. Basszus, hogy beszélhet így, ilyen nyugodtan, már-már totálisan az ISIS mellett, kigúnyolva az ellenük harcolókat és a nyugati médiát?
Aztán elgondolkodtam, hogy ez az ember már lassan két éve fogságban van. Az első videón, ha jól emlékszem, el is mondta, hogy kényszerből teszi amit tesz, olvassa fel és mondja el a propaganda szöveget.
Egészen pontosan ezt mondta: "I know what you are thinking. You're thinking, he's only doing this as a prisoner. He's got a gun at his head, and he's being forced to do this, right? Well, it's true. I am a prisoner. That I cannot deny. But, seeing as I've been abandoned by my government and my fate now lies in the hands of the Islamic State, I have nothing to lose. Maybe I will live, and maybe I will die."
Bele sem tudom képzelni magam a helyébe, de valószínűleg én is így tennék. Úgy értem, hogy bármit megpróbálnék, csakhogy kicsit elviselhetőbbé tegyem a helyzetemet.
(Egy volt rab édesapja mutatja a börtön képét, ahol fogva tartották őket)
Közben olvastam egy cikket arról is, hogy milyen kínzásoknak vannak/voltak kitéve a rabok. Elsősorban James Foley miatt olvastam a cikkeket. De ugye ez a történet nemcsak róla szól. Egyszerűen szavakat nem találok, amivel leírhatnám, hogy mit kellett ezeknek az embereknek 1,5-2 évig (de akár csak hónapokig vagy akár hetekig) átélni :( Micsoda kínzásoknak voltak kitéve. A cikket olvasva egyébként átfutott a fejemen, hogy így érthető, hogy pl James Foley (akiről a volt rabtársak elmondták, hogy a legszörnyűbb kínzásoknak ő volt kitéve) miért volt olyan, amilyen. Sokan felvetették, hogy túl nyugodt volt. Kivégzés előtt azért várható némi megingás, felfokozott érzelmi állapot. Erre többen mondták, hogy talán nem hitte, hogy ez most komoly lesz (mert az is a kínzás része volt, hogy úgy tettek, mintha ki akarnák végezni). De lehet, hogy egyszerűen csak megváltásként fogta fel. Kiút a pokolból - lehet, hogy azt akarta, hogy legyen már vége a kínzásoknak... Szóval így már érthető, ha nyugodtnak, elszántnak tűnik. Persze lehet, hogy nem ez volt az oka. Lehet, tényleg azt hitte, hogy ez megint csak egy propaganda videó, eljátsszák a kivégzést. Sajnos nem az lett :(
Bár elkanyarodok az eredeti témától (John Cantlie videó), de ez kikívánkozik belőlem: A kínzásokról, illetve a rabok életéről szóló cikkben sok mindent olvastam. (Itt van egyébként a cikk: http://www.nytimes.com/2014/10/26/world/middleeast/horror-before-the-beheadings-what-isis-hostages-endured-in-syria.html?smid=tw-share) Nem fogok kitérni a cellában uralkodó körülményekre - olvasható. Meg sok minden. Ami az én figyelmemet felkeltette az a rabok valláshoz való hozzáállása.
Nem fogom bemutatni az iszlám valláshoz való hozzáállásomat és véleményemet (nem biztonságos ;) ). Aki ismer tudja, aki nem az a leírtak alapján sejtheti...
Tehát olvasom, hogy több rab is közel került az iszlám valláshoz. Volt aki csak úgy tett, mintha érdeklődne, talán olyan is volt, aki úgy tett, mint aki áttérne - meg kell mondjam, hogy én ezt maximálisan megértem. Volt viszont olyan, aki komolyan elkezdett foglalkozni, komolyan olvasta a fogvatartók által bevitt angol nyelvű Koránt. Többek között James Foley is. Ezt is megértem, de egyben csalódás is volt. Őróla tudom, mert olvastam, hogy hithű katolikus volt, nagyon komolyan vette a vallását. (Ez is hatással volt rám egyébként.) És akkor most azt kell olvasnom, hogy áttért. Remélem ez nem igaz, de ha mégis.... Ok, semmi közöm nincs hozzá. Semmi okom nincs csalódottnak lennem. Annál is inkább, mert bele sem tudom képzelni magam a helyzetébe. Valószínűleg ezt látta megoldásnak, ez nyújtott neki vigaszt akkor és ott. (Én sokkal enyhébb, az övéhez nem hasonlítható helyzetben hajlottam a váltás felé - visszatértem.) Tényleg nincs hozzá semmi közöm, de elszomorított. Mindemellett remélem, hogy valóban vigaszt nyújtott neki! Ami elég valószínű, hiszen jól ismerem a vallást, rengeteget olvastam és tanultam. Az én kiábrándultságom (az iszlám vallásból) egyértelműen annak köszönhető, hogy láttam és tapasztaltam, hogy az itteni, magukat nagyon vallásosnak mondó ember a hétköznapokban hogyan is élik meg a vallást... Na, de ez egy más lapra tartozik.
Megpróbálok visszakanyarodni :) Basszus, mondtam, hogy én olvasó típus vagyok! Nem is tudok írni, csak csapongok össze-vissza :) Azért remélem, hogy ha valaki ide téved és olvassa, akkor valamennyire követhető.
John Cantlie videó. Kobani. Az biztos, hogy Kobaniban vették fel. Én nem tartom valószínűnek, hogy montázs, szerintem valóban oda vitték. De persze én nem értek hozzá...
Amit John mond a felvételen, az elgondolkodtat. Már miután többször is megnéztem.
Valóban nem kapunk biztos képet az ottani helyzetről. Nincsenek ott újságírók, tudósítók. Honnan tudjuk akkor, hogy mi folyik ott? Egyrészt a YPG (kurd) által kiadott hírekből, felvételekből. Másrészt az ISIS által kiadott hírekből, felvételekből. Nyilván mindkét fél a saját helyzetét igyekszik erősebbnek feltüntetni.
Én eddig tényleg elhittem, hogy a kurdok sikeresen szorítják ki folyamatosan az ISIS-t Kobaniból. Mennyi hír érkezett, több már a győzelmet hirdette! De most elbizonytalanodtam. Olyan nyugodtan oda tudtak menni és profin videózgatni ... Szerintem ezt nem lehet egykönnyen megtenni akkor, ha kőkemény harcok dúlnak az utcákon. Bár lehet, hogy ez egy biztonságos, az ISIS által megszerzett terület volt. Mert ezek szerint kell lennie ilyennek.
Kicsit vicces, ahogy kigúnyolja az amerikaiakat, akik a kurdoknak szánt utánpótlás szállítmányt véletlenül pont az ISIS karjaiba pottyantották :) Tudom, nem illik ez, de tényleg viccesnek találtam. Bocsi.
Azon is elgondolkodtam aztán, hogy John az első négy videóban sötét háttér előtt ül és azt a bizonyos narancssárga rabruhát viseli. Míg ezen a felvételen fekete ingben van. Hmmm, fekete.... az ISIS színe. Vajon mi volt ezzel a cél? Csak nem azt akarják sugallni, hogy Cantlie átállt?? Én ezt személy szerint nem hiszem, habár olyan sok emberben csalódtam, olyan sokszor csapott már be a megérzésem. Ezenkívül ahogy már mondtam, az ő helyzetében, ismerve nagyjából a fogság körülményeit, egyáltalán nem csodálnám, ha átállt volna. Nem hiszem, de ha úgy lenne sem csodálkoznék és nem vetném meg sem!
Mindenesetre imádkozom, hogy épségben hazatérhessen és visszatérhessen a régi életébe! Ahogy imádkozom a többi rabért is, pl. Peter Kassigért. (Őt mutatták be pár hete, mint következő kivégzendőt - az, hogy eddig nem történt meg az a szörnyűség, szerintem bizakodásra adhat okot, hogy a fiatalembert mégis életben marad! kopp-kopp-kopp)
Hopp, még szerettem volna valamit hozzátenni a videóhoz! John Cantlie az ISIS katonáit 'mujahideen'-nek nevezte. (magyarul talán mudzsahid-nek mondják, ha mondják...) Isten (Allah) katonái, akik részt vesznek a dzsihádban (jihad - "szent háború" de igazából Isten útján való küzdelmet, törekvést jelent - nem pusztán fegyveres harc az ellenséggel, hanem akár a személy saját magával is küzd, hogy minél jobb muszlim legyen)
Azt ugye tudni lehet, hogy nagyon sok muszlim elutasítja, hogy amit az ISIS tesz az jihad lenne, ezért itt, a környezetemben ki is kérték maguknak, hogy az ISIS katonákat mudzsahideknek nevezzék, vagy ők magukat annak nevezzék. Na,ez csak egy kis adalék volt :)
Szerettem volna még pár dologról írni. Csak gyorsan, mert már késő van :)
http://www.internethaber.com/isid-liderinden-militanlara-kobani-soku-734020h.htm
(a képen az ISIS vezér)
Mintha nem lenne túl nagy egyetértés az ISIS vezetésében .... A nagyfőnök, Bağdadi, azt akarja, hogy vonuljanak ki Kobaniból. Túl sokáig tart már a harc és több százan vesztek így is oda. Na ja, lebecsülték kicsit az őrült kurdokat :) Libanonba akarja vezényelni a katonáit. Ki tudja ott is mi készül...
Azt hiszem kicsit fel fognak pörögni most az események. Nemcsak ennek a belső vitának a kapcsán, hanem bizony Irakból elindultak a pesmergák (peshmerga - peshmerge, iraki kurd katonák) Kobaniba! Pár száz (azt hiszem úgy 200) katona, jó kis felszereléssel. A hírekben mutatták a konvojt - hát van ott jó sok minden, ami legalábbis fejfájást okozhat az ISIS-nek.
Nem nagyon értek a fegyverekhez, de jó nagy gépeket visznek, az még számomra is világos.
Érdemes lesz figyelni szerintem. Én biztosan fogok :)
Születésnapom volt, ezért szabadságra küldtem magam :)
Igen, mert a híreket elnézegetve lelombozódik az ember. Legalábbis én. Legalábbis azoktól a hírektől, amiket olvasok... Tehát pár napig igyekeztem nem foglalkozni semmivel. Természetesen teljesen nem zártam ki semmit, csak kicsit és igyekeztem gyorsan túlhaladni a dolgokon.
Most viszont, csak a magam kedvéért szeretném leírni a gondolataimat pár dologgal kapcsolatban.
Igen, tulajdonképpen azért is írom ezeket a dolgokat ide, hogy magamnak megmaradjon. Talán később visszaolvasom és rájövök, hogy mekkora hülye is vagyok :) és micsoda hülyeségeket mondok. Ez az elmúlt 5 évben nagyon gyakran előfordult! Még most is szégyellem magam, ha néhány állításomra gondolok, amit a kiutazásom előtt vagy nem sokkal utána tettem...
De ez most már mindegy. Igyekszem tanulni a hibáimból.
A hírek.
Elsősorban a tegnap kijött videó. John Cantlie negyedik vagy ötödik videója ez már.
Ami elsőre megdöbbentett, hogy Kobaniban vették fel. Azonnal meg is mutattam egy kurd ismerősömnek és a szöveget is fordítottam, hogy ő mit gondol róla. Ez az ismerős persze az utolsó csepp véréig PKK szimpatizáns, azonnal rávágta, hogy montázs, a légi felvételeket is lopták és hogy minden szava hazugság.
Először elgondolkodtam az egész videón. Ez a szerep nyilván nem áll távol J.C. -tól, hiszen ez a munkája. Profin is mozgott a kamera előtt, a beszéde is profi volt. Egyébként hozzá kell tennem, hogy amennyire én meg tudom ítélni, a felvétel is profi - és nemcsak egy kameraállásból vették. Ez így azért sokat elmond a felszereltségükről...
Először az futott át az agyamon, hogy "te jó Isten! átállt" Megmondom őszintén, hogy haragudtam. Basszus, hogy beszélhet így, ilyen nyugodtan, már-már totálisan az ISIS mellett, kigúnyolva az ellenük harcolókat és a nyugati médiát?
Aztán elgondolkodtam, hogy ez az ember már lassan két éve fogságban van. Az első videón, ha jól emlékszem, el is mondta, hogy kényszerből teszi amit tesz, olvassa fel és mondja el a propaganda szöveget.
Egészen pontosan ezt mondta: "I know what you are thinking. You're thinking, he's only doing this as a prisoner. He's got a gun at his head, and he's being forced to do this, right? Well, it's true. I am a prisoner. That I cannot deny. But, seeing as I've been abandoned by my government and my fate now lies in the hands of the Islamic State, I have nothing to lose. Maybe I will live, and maybe I will die."
Bele sem tudom képzelni magam a helyébe, de valószínűleg én is így tennék. Úgy értem, hogy bármit megpróbálnék, csakhogy kicsit elviselhetőbbé tegyem a helyzetemet.
(Egy volt rab édesapja mutatja a börtön képét, ahol fogva tartották őket)
Közben olvastam egy cikket arról is, hogy milyen kínzásoknak vannak/voltak kitéve a rabok. Elsősorban James Foley miatt olvastam a cikkeket. De ugye ez a történet nemcsak róla szól. Egyszerűen szavakat nem találok, amivel leírhatnám, hogy mit kellett ezeknek az embereknek 1,5-2 évig (de akár csak hónapokig vagy akár hetekig) átélni :( Micsoda kínzásoknak voltak kitéve. A cikket olvasva egyébként átfutott a fejemen, hogy így érthető, hogy pl James Foley (akiről a volt rabtársak elmondták, hogy a legszörnyűbb kínzásoknak ő volt kitéve) miért volt olyan, amilyen. Sokan felvetették, hogy túl nyugodt volt. Kivégzés előtt azért várható némi megingás, felfokozott érzelmi állapot. Erre többen mondták, hogy talán nem hitte, hogy ez most komoly lesz (mert az is a kínzás része volt, hogy úgy tettek, mintha ki akarnák végezni). De lehet, hogy egyszerűen csak megváltásként fogta fel. Kiút a pokolból - lehet, hogy azt akarta, hogy legyen már vége a kínzásoknak... Szóval így már érthető, ha nyugodtnak, elszántnak tűnik. Persze lehet, hogy nem ez volt az oka. Lehet, tényleg azt hitte, hogy ez megint csak egy propaganda videó, eljátsszák a kivégzést. Sajnos nem az lett :(
Bár elkanyarodok az eredeti témától (John Cantlie videó), de ez kikívánkozik belőlem: A kínzásokról, illetve a rabok életéről szóló cikkben sok mindent olvastam. (Itt van egyébként a cikk: http://www.nytimes.com/2014/10/26/world/middleeast/horror-before-the-beheadings-what-isis-hostages-endured-in-syria.html?smid=tw-share) Nem fogok kitérni a cellában uralkodó körülményekre - olvasható. Meg sok minden. Ami az én figyelmemet felkeltette az a rabok valláshoz való hozzáállása.
Nem fogom bemutatni az iszlám valláshoz való hozzáállásomat és véleményemet (nem biztonságos ;) ). Aki ismer tudja, aki nem az a leírtak alapján sejtheti...
Tehát olvasom, hogy több rab is közel került az iszlám valláshoz. Volt aki csak úgy tett, mintha érdeklődne, talán olyan is volt, aki úgy tett, mint aki áttérne - meg kell mondjam, hogy én ezt maximálisan megértem. Volt viszont olyan, aki komolyan elkezdett foglalkozni, komolyan olvasta a fogvatartók által bevitt angol nyelvű Koránt. Többek között James Foley is. Ezt is megértem, de egyben csalódás is volt. Őróla tudom, mert olvastam, hogy hithű katolikus volt, nagyon komolyan vette a vallását. (Ez is hatással volt rám egyébként.) És akkor most azt kell olvasnom, hogy áttért. Remélem ez nem igaz, de ha mégis.... Ok, semmi közöm nincs hozzá. Semmi okom nincs csalódottnak lennem. Annál is inkább, mert bele sem tudom képzelni magam a helyzetébe. Valószínűleg ezt látta megoldásnak, ez nyújtott neki vigaszt akkor és ott. (Én sokkal enyhébb, az övéhez nem hasonlítható helyzetben hajlottam a váltás felé - visszatértem.) Tényleg nincs hozzá semmi közöm, de elszomorított. Mindemellett remélem, hogy valóban vigaszt nyújtott neki! Ami elég valószínű, hiszen jól ismerem a vallást, rengeteget olvastam és tanultam. Az én kiábrándultságom (az iszlám vallásból) egyértelműen annak köszönhető, hogy láttam és tapasztaltam, hogy az itteni, magukat nagyon vallásosnak mondó ember a hétköznapokban hogyan is élik meg a vallást... Na, de ez egy más lapra tartozik.
Megpróbálok visszakanyarodni :) Basszus, mondtam, hogy én olvasó típus vagyok! Nem is tudok írni, csak csapongok össze-vissza :) Azért remélem, hogy ha valaki ide téved és olvassa, akkor valamennyire követhető.
John Cantlie videó. Kobani. Az biztos, hogy Kobaniban vették fel. Én nem tartom valószínűnek, hogy montázs, szerintem valóban oda vitték. De persze én nem értek hozzá...
Amit John mond a felvételen, az elgondolkodtat. Már miután többször is megnéztem.
Valóban nem kapunk biztos képet az ottani helyzetről. Nincsenek ott újságírók, tudósítók. Honnan tudjuk akkor, hogy mi folyik ott? Egyrészt a YPG (kurd) által kiadott hírekből, felvételekből. Másrészt az ISIS által kiadott hírekből, felvételekből. Nyilván mindkét fél a saját helyzetét igyekszik erősebbnek feltüntetni.
Én eddig tényleg elhittem, hogy a kurdok sikeresen szorítják ki folyamatosan az ISIS-t Kobaniból. Mennyi hír érkezett, több már a győzelmet hirdette! De most elbizonytalanodtam. Olyan nyugodtan oda tudtak menni és profin videózgatni ... Szerintem ezt nem lehet egykönnyen megtenni akkor, ha kőkemény harcok dúlnak az utcákon. Bár lehet, hogy ez egy biztonságos, az ISIS által megszerzett terület volt. Mert ezek szerint kell lennie ilyennek.
Kicsit vicces, ahogy kigúnyolja az amerikaiakat, akik a kurdoknak szánt utánpótlás szállítmányt véletlenül pont az ISIS karjaiba pottyantották :) Tudom, nem illik ez, de tényleg viccesnek találtam. Bocsi.
Azon is elgondolkodtam aztán, hogy John az első négy videóban sötét háttér előtt ül és azt a bizonyos narancssárga rabruhát viseli. Míg ezen a felvételen fekete ingben van. Hmmm, fekete.... az ISIS színe. Vajon mi volt ezzel a cél? Csak nem azt akarják sugallni, hogy Cantlie átállt?? Én ezt személy szerint nem hiszem, habár olyan sok emberben csalódtam, olyan sokszor csapott már be a megérzésem. Ezenkívül ahogy már mondtam, az ő helyzetében, ismerve nagyjából a fogság körülményeit, egyáltalán nem csodálnám, ha átállt volna. Nem hiszem, de ha úgy lenne sem csodálkoznék és nem vetném meg sem!
Mindenesetre imádkozom, hogy épségben hazatérhessen és visszatérhessen a régi életébe! Ahogy imádkozom a többi rabért is, pl. Peter Kassigért. (Őt mutatták be pár hete, mint következő kivégzendőt - az, hogy eddig nem történt meg az a szörnyűség, szerintem bizakodásra adhat okot, hogy a fiatalembert mégis életben marad! kopp-kopp-kopp)
Hopp, még szerettem volna valamit hozzátenni a videóhoz! John Cantlie az ISIS katonáit 'mujahideen'-nek nevezte. (magyarul talán mudzsahid-nek mondják, ha mondják...) Isten (Allah) katonái, akik részt vesznek a dzsihádban (jihad - "szent háború" de igazából Isten útján való küzdelmet, törekvést jelent - nem pusztán fegyveres harc az ellenséggel, hanem akár a személy saját magával is küzd, hogy minél jobb muszlim legyen)
Azt ugye tudni lehet, hogy nagyon sok muszlim elutasítja, hogy amit az ISIS tesz az jihad lenne, ezért itt, a környezetemben ki is kérték maguknak, hogy az ISIS katonákat mudzsahideknek nevezzék, vagy ők magukat annak nevezzék. Na,ez csak egy kis adalék volt :)
Szerettem volna még pár dologról írni. Csak gyorsan, mert már késő van :)
http://www.internethaber.com/isid-liderinden-militanlara-kobani-soku-734020h.htm
(a képen az ISIS vezér)
Mintha nem lenne túl nagy egyetértés az ISIS vezetésében .... A nagyfőnök, Bağdadi, azt akarja, hogy vonuljanak ki Kobaniból. Túl sokáig tart már a harc és több százan vesztek így is oda. Na ja, lebecsülték kicsit az őrült kurdokat :) Libanonba akarja vezényelni a katonáit. Ki tudja ott is mi készül...
Azt hiszem kicsit fel fognak pörögni most az események. Nemcsak ennek a belső vitának a kapcsán, hanem bizony Irakból elindultak a pesmergák (peshmerga - peshmerge, iraki kurd katonák) Kobaniba! Pár száz (azt hiszem úgy 200) katona, jó kis felszereléssel. A hírekben mutatták a konvojt - hát van ott jó sok minden, ami legalábbis fejfájást okozhat az ISIS-nek.
Nem nagyon értek a fegyverekhez, de jó nagy gépeket visznek, az még számomra is világos.
Érdemes lesz figyelni szerintem. Én biztosan fogok :)
2014. október 18., szombat
nincs cím
Egyszerűen csak szeretném, ha itt lenne ez is:
James Foley ma lenne 41 éves.
(Jonathan Pedneault)
A szememben ő egy hős, egy példakép. A halála hatalmas veszteség. Egy olyan tragédia, amit meg lehetett volna előzni...
Ő volt az első, akit az ISIS augusztusban "nyilvánosan" végzett ki, akinek a videóját megosztották.
Az ő halála volt az a pont, amikor már bennem is tudatosult, hogy a fenébe is, itt már nemcsak arról van szó, hogy a "hülye arabok" egymást irtják...
Persze a hírek korábban is jöttek, rémesebbnél rémesebb dolgokról. Sokat leírni sem bírok.
De James Foley kivégzésével kaptam a fejemhez, hogy ajajj, ezek számára tényleg nincs határ.
Ő egy csodálatos ember volt, aki otthagyta a kényelmes és nyugis "nyugati" világot, hogy olyan helyekre menjen, ahol minden van csak béke nincs (Afganisztán, Irak, Líbia, Szíria). Tudósított, bemutatta az ottani életet, hogy felhívja a világ figyelmét a háborús helyzetekre - ha nem lennének hozzá hasonló tudósítók, újságírók, fotósok, akkor sok mindenről halvány gőzünk sem lenne igazából...
2012. novemberében kapta el az ISIS, azóta volt börtönben - majdnem két évet. A közben kiszabadult rabtársak elbeszéléseiből sokat meg lehetett tudni a börtönbeli életéről (durva :( )
Nyugodj békében Jim, és Boldog születésnapot ott fenn ...
Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek ott, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog,
aki elveszíti magát, az talál,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.
Amen
(Assisi Szent Ferenc imája)
James Foley ma lenne 41 éves.
A szememben ő egy hős, egy példakép. A halála hatalmas veszteség. Egy olyan tragédia, amit meg lehetett volna előzni...
Ő volt az első, akit az ISIS augusztusban "nyilvánosan" végzett ki, akinek a videóját megosztották.
Az ő halála volt az a pont, amikor már bennem is tudatosult, hogy a fenébe is, itt már nemcsak arról van szó, hogy a "hülye arabok" egymást irtják...
Persze a hírek korábban is jöttek, rémesebbnél rémesebb dolgokról. Sokat leírni sem bírok.
De James Foley kivégzésével kaptam a fejemhez, hogy ajajj, ezek számára tényleg nincs határ.
Ő egy csodálatos ember volt, aki otthagyta a kényelmes és nyugis "nyugati" világot, hogy olyan helyekre menjen, ahol minden van csak béke nincs (Afganisztán, Irak, Líbia, Szíria). Tudósított, bemutatta az ottani életet, hogy felhívja a világ figyelmét a háborús helyzetekre - ha nem lennének hozzá hasonló tudósítók, újságírók, fotósok, akkor sok mindenről halvány gőzünk sem lenne igazából...
2012. novemberében kapta el az ISIS, azóta volt börtönben - majdnem két évet. A közben kiszabadult rabtársak elbeszéléseiből sokat meg lehetett tudni a börtönbeli életéről (durva :( )
Nyugodj békében Jim, és Boldog születésnapot ott fenn ...
Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek ott, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog,
aki elveszíti magát, az talál,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.
Amen
(Assisi Szent Ferenc imája)
Török katonaság
Szokás szerint ma is olvastam egy rakás cikket - főleg Törökországgal, az itteni belpolitikával kapcsolatban.
Ami kicsit megint kiverte a biztosítékot, hogy Öcalannak (PKK vezér, börtönben ül) vannak "feltételei" - ugye írtam, hogy Erdogan (köztársasági elnök) vele tárgyal, hogy segítsen a kurdokkal kapcsolatos béketárgyalásokban. Nyugi, nem fogom részletezni :) Csak egy kicsit felhúztam magam.
A másik amin elgondolkodtam, az az itteni katonaság. Minden fiatal férfi számára kötelező. (Sőt! Olvastam olyan elképzelésekről, hogy alkalmas fiatal nők számára is kötelező lenne - ez mondjuk nem szokatlan, mert Izraelben tudomásom szerint volt vagy lehet még van is ilyen...)
Szóval itt van ez a katonaság dolog. Én még jól emlékszem, hogy a nemrégiben véget ért tűzszünet előtt szinte naponta jöttek a hírek összecsapásokban elesett katonákról. A híradó a temetési szertartásról is beszámolt szinte minden esetben, alaposan bemutatta a gyászoló családot. Ennek persze nyilvánvaló oka volt: a társadalmat a PKK ellen hangolni, hogy lám, miattuk fiatal férfiak estek el.
Nagyon sok itteni fiatal próbál kibúvót találni a katonaság alól. Vannak olyanok, akik egyszerűen külföldre szöknek. Csak ugye ők többet nem jöhetnek vissza, mert mint katonaszökevényeket, azonnal elfognák.
(turkiyegazetesi.com.tr)
Magyarországon is volt kötelező katonaság. Annak alapján legyinthetnénk: ugyan már, menjen el a fiú katonának, ott majd embert faragnak belőle...
Egyrészt én mindig azt tartottam, hogy az embert ne kötelezzék olyasmire, amit nem akar megtenni. Ha valaki nem akar katona lenni, na bumm, akkor ne legyen. Annak egyébként sem látom túl sok értelmét, hogy ha valaki, aki a háta közepére sem kívánja a dolgot, 6 hónap (diplomások esetében) "kiképzés" után határozottan alkalmas lesz a haza megvédésére. Én inkább a hivatásos katonákban hiszek. Akik ezt a hivatást szándékosan választották, akik megtesznek tényleg mindent, hogy jók legyenek. Na, a szememben ők az igazi katonák és én végtelenül tisztelem és csodálom őket! Nem azt, aki két hónapos alapkiképzés után kap egy fegyvert a kezébe és ha peches, akkor felküldik a hegyre harcolni. (Ok, most egy jó ideig tűzszünet volt, de azelőtt nagyjából így volt és félő, hogy ezután is bedurvulnak a dolgok.) Amit fentebb említettem, hogy szinte minden nap érkeztek elesett katonákról hírek - nos ezek többsége bizony az ilyen közkatonák közül került ki :(
Másrészt ha nekem lenne egy fiam, az biztos, hogy nem küldeném erőszakkal katonának egy olyan időben, amikor bármikor éles helyzetbe vezényelhetik őt. Az más dolog, hogy ha ő akar hivatásos katona lenni - de ha mondjuk tanár vagy orvos végzettsége van és soha eszébe nem jutna harcok közelébe menni, akkor egészen biztosan megtennék bármit, hogy ne vigyék be.
Volt még egy dolog, amit olyanoktól hallottam, akik nem akarnak bevonulni: hogy kurdok. Ugyanis a katonákat bármikor a PKK ellen vezényelhetik, akik ugye a kurdok függetlenségéért harcolnak. Akkor majd ez a kurd kiskatona fog a saját vérére lőni? (A kérdés nem eltúlzott, mert talán tényleg épp a rokona lenne, akit lőnie kell - itt ugyanis szinte minden családból ment már ki valaki a PKK-ba.)
Hogy is jutott ez az eszembe? Persze ismerőseim is vannak, akik már rég "katonaszökevény" státuszban vannak, azaz már be kellett volna vonulniuk. Illetve Erdogan (köztársasági elnök) még a választás előtt beígérte a pénzzel kiváltható katonaságot. Ez egy hatalmas mézesmadzag volt - ugyanis az országban ha jól emlékszem egyszer 2-300.000 körüli adatot láttam, hogy ennyien vannak "katonaszökevények". Ezek az emberek már mind 25-30 év között vannak, esetleg még idősebbek. Családjuk van, munkájuk. Ha most 6 vagy 12 hónapra be kell vonulniuk, mi lesz az életükkel? Ok, van olyan munkahely, ami megvárja. Ritka. De mondjuk egy vállalkozó, akinek nincs megbízható helyettese, az mit csinál? Az ügyfelei sokszor 1-2 hetet sem bírnak várni, nemhogy hónapokat.... Szóval aki bevonul, annak a nagy részének szinte nulláról kell újra kezdenie - hacsak nem történik valami tragédia és akkor soha többet nem tér haza.
Elkalandoztam. :)
Tehát Erdogan beígérte, hogy pénzzel kiválthatják. Már szinte készen is volt a tervezet, megvolt az életkori határ, megvolt a pénzösszeg is - sőt, már a részletfizetés lehetőségét is megadták. Valóban szinte csak napok kérdése volt a bevezetése és akkor sok ezer család lélegezhetett volna fel (úgy 800.000 fiúnak-férfinak kellene bevonulnia jelenleg).
Nos, mégsem lett a dologból semmi.
Persze voltak olyan ellenérvek, hogy a szegényebbek nem tudnák megfizetni - bár mondom, részletfizetés is lehetett volna.... (Nem nagyon figyeltem, de ha jól emlékszem, akkor olyan 20-25.000 líra körül lett volna)
Most vagy azért hagyta a kedves, drága köztársasági elnök az egészet a francba, mert a PKK felébredni látszik, vagy azért mert nem lett volna fair az olyanokkal szemben, akik szegények és sehogy sem tudták volna előkeríteni (bevallom ezt kétlem, aki nagyon akar az itt pénzhez jut - aki pedig családra, munkára hivatkozva nem akar bevonulni, ő akár részletfizetéssel is de meg tudja oldani ha nagyon akarja), vagy pedig az egész egy nagy hazugság volt és esze ágában sem volt bevezetni.
Nem akarok paranoiásnak tűnni, aki mindig a hazugságot keresi Erdogan szavai mögött :) de lassan tényleg ez lesz... Igazából nagyon kevés ember maradt a világban, akiben meg tudok bízni .
Visszatérve a török katonaságra - szerintem igenis meg kellene adni a lehetőséget bárkinek, hogy pénzzel kiváltsa a katonaságot! Ha valaki nem akar menni, akkor ki fogja fizetni azt a bizonyos összeget, amit ki kell. Itt azért ha kell a kiterjedt rokonság is össze tud fogni, ha kell, összedobják - kölcsönadják.
Egy kurd ismerősömet, akinek már rég be kellett volna vonulnia, megkérdeztem, hogy mit szól ahhoz, hogy a PKK elkezdett balhézni, várhatóan lesznek itt-ott gondok, emiatt lehet, hogy visszaléptek a katonaság pénzzel történő kiváltásának tervétől. A válasz kicsit meglepett, bár nem igazán: "Ha kivezényelnek a hegyre és ott fogok meghalni, akkor sem fogok egyetlen rossz szót sem szólni a PKK-ra."
Mondtam már, hogy a kurdok kicsit őrültek? ;)
2014. október 16., csütörtök
Erdogan - Öcalan, az elnök és a rab
Olvastam az előbb egy cikket.
Ok, ez nem meglepő, hiszen mindig cikket olvasok :)
Igazából kicsit belefáradtam az itteni (meg persze az "ottani") politikába.
Annyira logikátlan, annyira csalódás ... Szóval azt gondoltam kicsit nem foglalkozom semmivel. Kell ilyen is.
De a Twitteren - csak megszokásból futottam át a cikkeket - a szemem megakadt egy íráson.
Csak egy internethaber-es cikk volt, azokban annyira nem is bízom meg maradéktalanul.
De ez felkeltette a figyelmemet. Az volt a címe, hogy "Az utolsó szót Erdogan és Öcalan mondja ki".
Mi a fene? Egy köztársasági elnök és egy volt terroristavezér, jelenleg szigorúan őrzött rab?
(http://www.internethaber.com/hatip-dicle-son-sozu-erdogan-ve-ocalan-soyler-730712h.htm)
Egyszerűen nem értem, hogy hogyan lehet Öcalannak ekkora hatalma, ekkora befolyása. Tudom, ezt már említette, de tényleg kurdok milliói (azt hiszem nem túlzok) figyelik árgus szemmel minden szavát, amit a börtönből kijuttat. Rendben, ez valahol biztosan kedves dolog, hogy nem felejtették el "kedves vezérüket" (huhh, ez kicsit olyan Észak-Korea stílus lett :) ). De már évek óta börtönben van, ott is marad. Ja, bocs, ezt a mai világban már nem lehet tudni...
Persze tudom, hogy ha nem állnának le vele tárgyalni, akkor esély sem lenne a békekötésre.
Bár meg kell mondjam, hogy egyre kevésbé hiszem azt, hogy a török kormány valóban a békére törekedne. Mármint egyezkedéssel. Nekem úgy tűnik, hogy le akarják igázni a kurdokat, végleg befogni a szájukat.
Ez megint csak egyéni vélemény (és nem is biztos, hogy igazam van, sőt!), de én így látom. Ahogyan azt is gondolom, hogy amit az ISIS művel, az megint a török kormánynak jön jól - konkrétan a kurdok kiirtása. Ezért is nem segítettek, sőt, ezért sem engedtek át pl Kobaniba fegyverutánpótlást. Mert nem akarják, hogy megerősödjenek a kurdok. Számomra ez annyira egyértelműnek tűnik...
Úgy látszik nálam minden gondolat Kobanihoz vezet :) Pedig ez csak véletlen! De Öcalantól megint ide jutottam...
Erdogan pedig? Számomra hatalmas csalódás. Azt hiszem írtam már korábban is, hogy kiváló politikusnak tartottam évekig. Mindig vele példálóztam. Voltak is itt (a kurdokkal) éles vitáim, mert mindig védtem és támogattam. Elmentem nagygyűlésre is, tapsoltam neki, éljeneztem, kiabáltam, zászlót lengettem. Sőt, a választási műsorokat itthon is zászlót lengetve néztem és vártam az eredményt :)
Aztán egyszer csak köztársasági elnök lett, megválasztották. Ezzel felért a csúcsra - bár én viccesen megjegyeztem (akkor még tényleg viccesen), hogy ezután már csak szultánná vagy királlyá kellene koronáztatnia magát és akkor aztán tényleg teljhatalma lenne... Nos, azt hiszem már arra sem lesz szükség. Van ugyan az országnak miniszterelnöke, de a valódi irányítás Erdogan kezében van, Davutoglu (a miniszterelnök) azt teszi amit a főnök mond. (Pedig ugye, hogy normál esetben pont fordítva van? Hogy inkább a miniszterelnök kezében van a valódi irányítás?)
Nem tudom, hogy igaz-e, lehet, hogy csak pletyka, de van egy cuki kis történet: Amikor Ahmet Davutoglu készült bejelenteni a kormányának tagjait, elment Erdoganhoz egyeztetni. Erdogan első kérdése a következő volt: "Reggeliztél, Ahmet?" :) Mintha csak egy gyerekkel beszélne. Én egyébként simán el tudom képzelni, hogy ez így történt...
Szóval csalódtam Erdoganban. Nem szoktam meg és nem is vártam tőle ilyen politikai játszadozásokat.
Az utolsó csepp nálam az volt, amikor a parlament elé lett terjesztve, hogy engedélyezzék a gyalogság bevetését az ISIS ellen. Emlékszem, milyen bőszen ecsetelte, hogy az ISIS ellen csak és kizárólag földi erővel lehet hatásosan fellépni, mert a légi úton történő támadások csak lelassítják, meggyengítik. De a teljes elsöprésükhöz gyalogság kell. Ilyesmi. A parlament engedélyezte. De jó! Igen, csak aztán Erdogan elkezdett visszalépni. Hogy ő csak akkor küld katonákat, ha Assad (szíriai elnök) ellen kell menni, az ISIS ellen nem. Meg, hogy miért mutogat mindenki Törökországra - az ISIS nemcsak a mi problémánk. Aztán jött az, hogy az ISIS és a PKK egyaránt terrorista csoport és Törökország nem fogja támogatni egyiket a másikkal szemben (magyarul: irtsák csak ki egymást). Sorolhatnám még hosszan, mert mondott sok bátor dolgot...
De az tény, hogy sikerült eléggé felbőszíteni a kurdokat. Most szerintem rohan Öcalanhoz, hogy valamit "üzleteljenek", hogy lenyugtassa a népét :)
Szintén ma olvastam, hogy egyesek felvetették, hogy a jelenlegi szigetről hozzák Öcalant egy szárazföldi börtönbe, pl Ankarába - nem leszek nagyon meglepve, ha költözésre kerül sor...
Kis kiegészítés: Le tudom írni helyesen Recep Tayyip Erdoğan és Ahmet Davutoğlu nevét is :) Csak a laptopon magyar billentyűzetet használok és bár be van állítva a török is, egyszerűen lusta vagyok mindig átkapcsolni :)
Ok, ez nem meglepő, hiszen mindig cikket olvasok :)
Igazából kicsit belefáradtam az itteni (meg persze az "ottani") politikába.
Annyira logikátlan, annyira csalódás ... Szóval azt gondoltam kicsit nem foglalkozom semmivel. Kell ilyen is.
De a Twitteren - csak megszokásból futottam át a cikkeket - a szemem megakadt egy íráson.
Csak egy internethaber-es cikk volt, azokban annyira nem is bízom meg maradéktalanul.
De ez felkeltette a figyelmemet. Az volt a címe, hogy "Az utolsó szót Erdogan és Öcalan mondja ki".
Mi a fene? Egy köztársasági elnök és egy volt terroristavezér, jelenleg szigorúan őrzött rab?
(http://www.internethaber.com/hatip-dicle-son-sozu-erdogan-ve-ocalan-soyler-730712h.htm)
Egyszerűen nem értem, hogy hogyan lehet Öcalannak ekkora hatalma, ekkora befolyása. Tudom, ezt már említette, de tényleg kurdok milliói (azt hiszem nem túlzok) figyelik árgus szemmel minden szavát, amit a börtönből kijuttat. Rendben, ez valahol biztosan kedves dolog, hogy nem felejtették el "kedves vezérüket" (huhh, ez kicsit olyan Észak-Korea stílus lett :) ). De már évek óta börtönben van, ott is marad. Ja, bocs, ezt a mai világban már nem lehet tudni...
Persze tudom, hogy ha nem állnának le vele tárgyalni, akkor esély sem lenne a békekötésre.
Bár meg kell mondjam, hogy egyre kevésbé hiszem azt, hogy a török kormány valóban a békére törekedne. Mármint egyezkedéssel. Nekem úgy tűnik, hogy le akarják igázni a kurdokat, végleg befogni a szájukat.
Ez megint csak egyéni vélemény (és nem is biztos, hogy igazam van, sőt!), de én így látom. Ahogyan azt is gondolom, hogy amit az ISIS művel, az megint a török kormánynak jön jól - konkrétan a kurdok kiirtása. Ezért is nem segítettek, sőt, ezért sem engedtek át pl Kobaniba fegyverutánpótlást. Mert nem akarják, hogy megerősödjenek a kurdok. Számomra ez annyira egyértelműnek tűnik...
Úgy látszik nálam minden gondolat Kobanihoz vezet :) Pedig ez csak véletlen! De Öcalantól megint ide jutottam...
Erdogan pedig? Számomra hatalmas csalódás. Azt hiszem írtam már korábban is, hogy kiváló politikusnak tartottam évekig. Mindig vele példálóztam. Voltak is itt (a kurdokkal) éles vitáim, mert mindig védtem és támogattam. Elmentem nagygyűlésre is, tapsoltam neki, éljeneztem, kiabáltam, zászlót lengettem. Sőt, a választási műsorokat itthon is zászlót lengetve néztem és vártam az eredményt :)
Aztán egyszer csak köztársasági elnök lett, megválasztották. Ezzel felért a csúcsra - bár én viccesen megjegyeztem (akkor még tényleg viccesen), hogy ezután már csak szultánná vagy királlyá kellene koronáztatnia magát és akkor aztán tényleg teljhatalma lenne... Nos, azt hiszem már arra sem lesz szükség. Van ugyan az országnak miniszterelnöke, de a valódi irányítás Erdogan kezében van, Davutoglu (a miniszterelnök) azt teszi amit a főnök mond. (Pedig ugye, hogy normál esetben pont fordítva van? Hogy inkább a miniszterelnök kezében van a valódi irányítás?)
Nem tudom, hogy igaz-e, lehet, hogy csak pletyka, de van egy cuki kis történet: Amikor Ahmet Davutoglu készült bejelenteni a kormányának tagjait, elment Erdoganhoz egyeztetni. Erdogan első kérdése a következő volt: "Reggeliztél, Ahmet?" :) Mintha csak egy gyerekkel beszélne. Én egyébként simán el tudom képzelni, hogy ez így történt...
Szóval csalódtam Erdoganban. Nem szoktam meg és nem is vártam tőle ilyen politikai játszadozásokat.
Az utolsó csepp nálam az volt, amikor a parlament elé lett terjesztve, hogy engedélyezzék a gyalogság bevetését az ISIS ellen. Emlékszem, milyen bőszen ecsetelte, hogy az ISIS ellen csak és kizárólag földi erővel lehet hatásosan fellépni, mert a légi úton történő támadások csak lelassítják, meggyengítik. De a teljes elsöprésükhöz gyalogság kell. Ilyesmi. A parlament engedélyezte. De jó! Igen, csak aztán Erdogan elkezdett visszalépni. Hogy ő csak akkor küld katonákat, ha Assad (szíriai elnök) ellen kell menni, az ISIS ellen nem. Meg, hogy miért mutogat mindenki Törökországra - az ISIS nemcsak a mi problémánk. Aztán jött az, hogy az ISIS és a PKK egyaránt terrorista csoport és Törökország nem fogja támogatni egyiket a másikkal szemben (magyarul: irtsák csak ki egymást). Sorolhatnám még hosszan, mert mondott sok bátor dolgot...
De az tény, hogy sikerült eléggé felbőszíteni a kurdokat. Most szerintem rohan Öcalanhoz, hogy valamit "üzleteljenek", hogy lenyugtassa a népét :)
Szintén ma olvastam, hogy egyesek felvetették, hogy a jelenlegi szigetről hozzák Öcalant egy szárazföldi börtönbe, pl Ankarába - nem leszek nagyon meglepve, ha költözésre kerül sor...
Kis kiegészítés: Le tudom írni helyesen Recep Tayyip Erdoğan és Ahmet Davutoğlu nevét is :) Csak a laptopon magyar billentyűzetet használok és bár be van állítva a török is, egyszerűen lusta vagyok mindig átkapcsolni :)
2014. október 15., szerda
Kobani kurdjai
Mivel viszonylag sok hír szól mostanában a szíriai Kobaniról, ezért most erről nem írok bővebben.
Az ISIS támadja és sokak számára meglepetés, hogy még mindig nem bírta bevenni. (Én azt gondolom, hogy lassan talán fel is fogja adni, hiszen mostanában mintha megint Irak felé nyomulna erősebben.)
Kik is harcolnak Kobaniban a "félelmetes" ISIS ellen? (Hogy miért az idézőjel? Hát mert bár vérengzőek és könyörtelenek, de az erejüket túlbecsülik.) A YPG a PKK szíriai ága. Pontos számokat nem tudok (mert sehol nem találtam), de úgy 7-800 harcos lehet. A felszerelésük nem a legjobb, de annál kevesebb. Utánpótlás sem megoldott. Mert bár Európából nem kis mennyiségű fegyvert és lőszert küldtek nekik, a törökök nem engedik át a határon. (Ezt megint csak röviden: a török kormány egészen egyszerűen meg akarja akadályozni, hogy a kurdok felfegyverkezzenek, megerősödjenek.)
Pár hete láttam egy videót az ISIS ellen harcoló kurdokról. Már nem emlékszem, hogy pontosan hol. De már akkor megakadt a szemem egy kockán, pontosabban az egyik harcos cipőjén. Azóta is kerestem a képet vagy a videót, de nem találtam. Most valami mást kerestem és rátaláltam:
Azt hiszem egyértelmű. Sokuknak ilyen felszerelésük van, így harcolnak.
Bár terrorista csoportnak tartottam eddig és tartom továbbra is a PKK-t, így a YPG-t is, most azért van bennem némi tisztelet is. Ezek az emberek - nem hivatásos katonák ám! - azért maradtak ott, azért ragadtak fegyvert, hogy a földjüket megvédjék. Az ISIS az, aki el akarja tőlük venni, aki elüldözött onnan már több, mint 180.000 embert, aki pedig maradt és elkapták, azt kivégezték. És ez "csak" Szíria, tehát a dolog egyik része, az Irakban történtekről is lehetne hosszan szólni.
A másik dolog, ami egy másik kép láttán eszembe jutott: a kurd nők. Mert bizony sok kurd lány és asszony ragadott fegyvert! Sőt, pár napja volt, hogy az egyik asszony öngyilkos merénylőként megölt pár ISIS-harcost. Egyszerűen megfogott pár gránátot, közelükbe férkőzött és felrobbantotta magát.
A dologban a csavar, illetve a plusz, hogy az ISIS-t a frász töri ki a női harcosok miatt.
Amikor ugyanis valaki belép az ISIS-hez, akkor átesik egy kiképzésen, jó kis agymosás. Ott megígérik neki, hogy ha elesnek ebben a "szent háborúban", akkor a mennyországba kerülnek, ahol 72 szűzlány lesz a jutalmuk. Ezért mennek szinte vakon a halálba. Sőt, valahol azt olvastam, hogy ha valaki elesik, akkor a családját úgy értesítik a haláláról, hogy "Gratulálunk! A fiad már a mennyországban van!".
Viszont azt is mondják nekik, mármint az ISIS harcosoknak, hogy ha egy nő keze által esnek el, akkor nem a mennyországba kerülnek, hanem a pokolra és természetesen így a 72 szüzet sem kapják meg.
Hát ezért töri ki a frász a nagy és bátor ISIS harcosokat a női kurd harcosok miatt...
Az ISIS támadja és sokak számára meglepetés, hogy még mindig nem bírta bevenni. (Én azt gondolom, hogy lassan talán fel is fogja adni, hiszen mostanában mintha megint Irak felé nyomulna erősebben.)
Kik is harcolnak Kobaniban a "félelmetes" ISIS ellen? (Hogy miért az idézőjel? Hát mert bár vérengzőek és könyörtelenek, de az erejüket túlbecsülik.) A YPG a PKK szíriai ága. Pontos számokat nem tudok (mert sehol nem találtam), de úgy 7-800 harcos lehet. A felszerelésük nem a legjobb, de annál kevesebb. Utánpótlás sem megoldott. Mert bár Európából nem kis mennyiségű fegyvert és lőszert küldtek nekik, a törökök nem engedik át a határon. (Ezt megint csak röviden: a török kormány egészen egyszerűen meg akarja akadályozni, hogy a kurdok felfegyverkezzenek, megerősödjenek.)
Pár hete láttam egy videót az ISIS ellen harcoló kurdokról. Már nem emlékszem, hogy pontosan hol. De már akkor megakadt a szemem egy kockán, pontosabban az egyik harcos cipőjén. Azóta is kerestem a képet vagy a videót, de nem találtam. Most valami mást kerestem és rátaláltam:
Azt hiszem egyértelmű. Sokuknak ilyen felszerelésük van, így harcolnak.
Bár terrorista csoportnak tartottam eddig és tartom továbbra is a PKK-t, így a YPG-t is, most azért van bennem némi tisztelet is. Ezek az emberek - nem hivatásos katonák ám! - azért maradtak ott, azért ragadtak fegyvert, hogy a földjüket megvédjék. Az ISIS az, aki el akarja tőlük venni, aki elüldözött onnan már több, mint 180.000 embert, aki pedig maradt és elkapták, azt kivégezték. És ez "csak" Szíria, tehát a dolog egyik része, az Irakban történtekről is lehetne hosszan szólni.
A másik dolog, ami egy másik kép láttán eszembe jutott: a kurd nők. Mert bizony sok kurd lány és asszony ragadott fegyvert! Sőt, pár napja volt, hogy az egyik asszony öngyilkos merénylőként megölt pár ISIS-harcost. Egyszerűen megfogott pár gránátot, közelükbe férkőzött és felrobbantotta magát.
A dologban a csavar, illetve a plusz, hogy az ISIS-t a frász töri ki a női harcosok miatt.
Amikor ugyanis valaki belép az ISIS-hez, akkor átesik egy kiképzésen, jó kis agymosás. Ott megígérik neki, hogy ha elesnek ebben a "szent háborúban", akkor a mennyországba kerülnek, ahol 72 szűzlány lesz a jutalmuk. Ezért mennek szinte vakon a halálba. Sőt, valahol azt olvastam, hogy ha valaki elesik, akkor a családját úgy értesítik a haláláról, hogy "Gratulálunk! A fiad már a mennyországban van!".
Viszont azt is mondják nekik, mármint az ISIS harcosoknak, hogy ha egy nő keze által esnek el, akkor nem a mennyországba kerülnek, hanem a pokolra és természetesen így a 72 szüzet sem kapják meg.
Hát ezért töri ki a frász a nagy és bátor ISIS harcosokat a női kurd harcosok miatt...
A kurdok között. - Mit keresek én itt? Kik a kurdok? Mi az a PKK?
Mit keresek itt? Lassan pont öt éve kérdezem én is magamtól.
Egyszerűen úgy hozta az élet, hogy idekeveredtem. Van ilyen. (Rossz döntés, rossz időben, ez van :) )
Hol van az itt? Törökország keleti részén, nagyon keleten. A város neve Siirt. Nincs messze sem az iraki, sem a szír határ. Mondhatni tökéletes - nem is lehetne jobb helyen! Egyébként ha engem kérdez valaki, hogy hol van Siirt, akkor egyszerűen csak azt mondom, hogy a világ vége után kétszer fordulj balra és ha kihalt tájat látsz, akkor megérkeztél :)
.jpg)
Siirt tartomány, székhelye Siirt város
A népessége olyan 130-140.000 körül van. (Azt hiszem a város határát jelző táblán most éppen 139.000 fő áll, de ebben annyira nem vagyok biztos.)
Miről híres Siirt? 4 szóban össze tudom foglalni: szőnyeg, pisztácia, büryan (ez egy ételféleség) és Emine Erdogan (a köztársasági elnök felesége - innen származik)
A város elég zsúfolt és folyamatosan épülnek új házak - ami számomra durva, hogy sokszor két szemben vagy egymás mellett levő ház erkélyei között 3-4 méter távolság van (ez számomra kevés, szinte egymás szájában élnek az emberek).
Maga a terület, Törökország keleti része többségében kurdok által lakott, így Siirt is. Persze vannak itt törökök, arabok, legújabban afgánok, szíriaiak. És egy magyar :)
Mivel 5 éve élek itt, tulajdonképpen kurdok között, elég jól ismerem őket. Sikerült képbe kerülnöm, hogy mit akarnak, hogyan élnek.
Ez utóbbit nem igazán szeretném bemutatni, mert nem festene túl hízelgő képet róluk. Megmondom őszintén, hogy bennem nem alakult ki pozitív benyomás ezekről az emberekről. Ez az én saját dolgom, saját véleményem.
Mit akarnak? Függetlenséget, saját államot.
Világszerte több millióan élnek elszórtan, ha jól tudom, akkor a történelem során soha nem is volt saját, független, önálló országuk. Irakban, az ottani kurdoknak sikerült kiharcolniuk bizonyos autonómiát, Törökországban is legalább ezt szeretnék elérni - bár azt kell mondjam, hogy a teljes függetlenségnél kevesebbel nem elégednének meg.
A török-kurd konfliktus több, mint 30 éves múltra tekint vissza. 1978-ban alakult meg a PKK (Kurd Munkáspárt). Az az Abdullah Öcalan alapította és vezette sokáig, aki jelenleg börtönben ül, de még így is minden szava szentnek számít és bármit mond, kurdok milliói hallgatnak rá és ha kell azonnal ugranak. Ez azért elég félelmetes, hogy még a börtönből is ekkora őrületes hatalma van...
A PKK-ban nők és fériak egyaránt vannak
(Pontos számukra vonatkozóan sok adatot nem találtam, egy Wikipedia cikk szerint a 90-es években 90.000 fő körül volt a katonáik száma. Mostanra 15.000, illetve más cikk szerint 6-10.000 közé csökkent a tűzszünet után.)
A PKK - nem szépítem - terrorista csoport. A fennállása óta végrehajtott támadások során több ezer katona, rendőr és civil halt meg (6.000 körül). Bizony, civilek, kurdok is. Egy benzinkutas robbantás után, úgy 3 éve (ahol, ha jól emlékszem egy rendőr mellett egy civil család halt meg) jött egy olyan nyilatkozat a PKK részéről, hogy ha 10 kurd mellett meghal akár csak 1 török rendőr vagy katona is, akkor már megérte. Nos, így állnak hozzá a dolgokhoz.
Egy másik eset is megmaradt az emlékezetemben. Egy nyugodt este kilőttek egy autót, ami külsőre hasonlított egy vezető beosztású rendőr autójához (fehér volt - ennyi). Négy fiatal lány ült benne, lagziból hajtottak haza. Két lányt egész jól ismertem. Kurd származásúak voltak, ráadásul PKK szimpatizánsok. Az autó felrobbant és leégett, a lányok meghaltak.
Hány és hány ilyen eset volt! A kurdok továbbra sem mondták azt, hogy elég. Egész egyszerűen elenyésző veszteségnek tartják. Annyira elvakultan, megszállottan akarják a függetlenséget, hogy a halál sem nagy ár nekik.
Rendben, én ezt persze valahol megértem. Hiszen ki ne szeretne szabadon élni? Az itteni emberek elmondásából tudom, hogy az évek során mennyit változott a kurdok helyzete. Korábban, 20-30 éve, még tilos volt a kurd nyelv használata (persze ettől függetlenül van olyan ismerősöm aki a mai napig egy szót sem tud törökül csak kurdul), kurd jelképek használata. Ha egy családról kiderült, hogy köze van a PKK-hoz, esetleg egy tagja beállt közéjük, a családtagokat sokszor vetették alá durva vallatásnak, sőt, volt aki nyomtalanul el is tűnt. Nagyon sok fegyveres összecsapás volt sokszor a nyílt utcán a kurd gerillák és a rendőrök, katonák között. Én természetesen ezeket csak elmondásból ismerem, hiszen abban az időben - hála Istennek - nem éltem itt. Amit meséltek, az elég félelmetesen hangzik.Azt szoktam mondani, hogy ha már csak a fele igaz, az is durva...
A helyzet nagyjából 2002 óta kezdett megváltozni. Engedélyezték a kurd nyelv használatát, nem kell állandó félelemben élniük, szabadabbak lehetnek, mint korábban. Azt hiszem soha nem fogom tudni eléggé beleképzelni magam a kurdok helyzetébe ahhoz, hogy ne kérdezzem meg, hogy "ez miért nem elég?"
Törökország hatalmas ország, gazdaságilag eléggé rendben van. Az egészségügyi ellátás, szociális rendszer is nagyon jó. A kurdok is török állampolgárként, maradéktalanul élvezik ezek előnyeit.
Amikor ezt felhozom bizonyos beszélgetés során, erre csak legyintenek. Itt élnek, természetesen kihasználják a lehetőségeket. De továbbra sem csökken a saját független állam iránti vágy.
A kormánypárti vezetők 4 éve kezdték el felismerni, hogy tárgyalóasztalhoz kell ülni a kurdokkal, mert máshogy nem tudnak véget vetni a harcoknak. Bármilyen furcsa is, de elsősorban Öcalannal kezdtek tárgyalni, aki akkor már évek óra börtönben volt (de már korábban írtam, hogy a mai napig teljes a hatalma). Megegyeztek bizonyos dolgokban (pl. kurd iskolák - be kell vallanom, hogy többre nem emlékszem, mert nem nagyon figyeltem akkor :) ), aminek eredményeként Öcalan írt egy jó hosszú levelet, hogy miért is kell tűzszünet. Úgy két évig nyugalomban éltünk.
Milyen érdekes, hogy éppen most, amikor az ISIS elkezdte tombolását Irakban és Szíriában, a PKK Törökországban felébredt Csipkerózsika-álmából. Mondván, hogy a korábban kialkudott feltételekből semmi nem valósult meg (ok, igazuk van).
Csak azt kérdezem meg, hogy biztos, hogy ez most nem várhat, amíg az ISIS-t el nem söprik a Föld színéről?
Még egy "érdekes" dolog így a végére. Szinte minden itteni ismerősöm PKK szimpatizáns. Közeli ismerősömnek feltettem azt a kérdést, hogy mi a fenéért nem mennek a PKK-sok is pl Kobaniba segíteni? Mire nevetve érkezett a válasz, hogy dehogynem mennek. Az nem igaz, hogy itt robbantgatnak, azt csak Erdoganék találták ki. Mivel nevetve érkezett a válasz, ez számomra azt jelenti, hogy ő maga sem hiszi, csak nem tud rá mit mondani.
Az egyik kurd párt pár napja utcára hívta az embereket. Három napon keresztül országszerte elég durva balhék voltak. Összesen 37-en haltak meg. Nem mehettünk ki az utcára, mert többnyire kijárási tilalom volt. Két napig nem volt semmi nyitva, ami üzlet kinyitott, azt a tüntetők felgyújtották. Szinte teljesen kihalt volt a város. Egy alkalommal csak kimentünk autóval - az egész városban egy üzletet találtunk nyitva. Épp haladtunk haza autóval, amikor szó szerint a fejünk felett kezdtek röpködni a kövek (igen, mert egyéb fegyverük nem lévén a térköveket szedték fel a tüntetők és dobálták a rendőrök és katonák felé). Megúsztuk. Nekem ez kicsit már sok volt. Én nyugodtan szeretnék élni, nem attól tartani, hogy mikor találnak el akár véletlenül. A kurdokat ez nem igazán zavarja. Úgy látszik a sok év alatt megszokták a "nyugtalanságot". Végül is valóban sok mindent meg lehet szokni. Én is kicsit érzéketlenné váltam az évek során. Hiszen a tévében évekig a legapróbb részletességig mutatták be a PKK robbantások eredményeit, az összecsapásokban elesett katonák és rendőrök temetését, robbantottak az utcánkban, sőt láttam, hogy fényes nappal agyonvernek egy embert (na mondjuk ezt nem a PKK művelte). Szóval nagyon kevés dolog van, ami fel tud kavarni. Túlságosan félős pedig azt hiszem soha nem is voltam. Amikor kintről csak a fegyverek hangja hallatszott be, akkor sem féltem, inkább csak döbbent voltam, hogy 2014-ben ezt kell hallgatni...
És akkor hol van ez még ahhoz a sok szörnyűséghez ami Szíriából és Irakból, vagy a világ sok más tájáról hallható és látható?
Mi lett a világból és mi lesz a világgal?
Egyszerűen úgy hozta az élet, hogy idekeveredtem. Van ilyen. (Rossz döntés, rossz időben, ez van :) )
Hol van az itt? Törökország keleti részén, nagyon keleten. A város neve Siirt. Nincs messze sem az iraki, sem a szír határ. Mondhatni tökéletes - nem is lehetne jobb helyen! Egyébként ha engem kérdez valaki, hogy hol van Siirt, akkor egyszerűen csak azt mondom, hogy a világ vége után kétszer fordulj balra és ha kihalt tájat látsz, akkor megérkeztél :)
Siirt tartomány, székhelye Siirt város
A népessége olyan 130-140.000 körül van. (Azt hiszem a város határát jelző táblán most éppen 139.000 fő áll, de ebben annyira nem vagyok biztos.)
Miről híres Siirt? 4 szóban össze tudom foglalni: szőnyeg, pisztácia, büryan (ez egy ételféleség) és Emine Erdogan (a köztársasági elnök felesége - innen származik)
A város elég zsúfolt és folyamatosan épülnek új házak - ami számomra durva, hogy sokszor két szemben vagy egymás mellett levő ház erkélyei között 3-4 méter távolság van (ez számomra kevés, szinte egymás szájában élnek az emberek).
Siirt város
Maga a terület, Törökország keleti része többségében kurdok által lakott, így Siirt is. Persze vannak itt törökök, arabok, legújabban afgánok, szíriaiak. És egy magyar :)
Mivel 5 éve élek itt, tulajdonképpen kurdok között, elég jól ismerem őket. Sikerült képbe kerülnöm, hogy mit akarnak, hogyan élnek.
Ez utóbbit nem igazán szeretném bemutatni, mert nem festene túl hízelgő képet róluk. Megmondom őszintén, hogy bennem nem alakult ki pozitív benyomás ezekről az emberekről. Ez az én saját dolgom, saját véleményem.
Mit akarnak? Függetlenséget, saját államot.
Világszerte több millióan élnek elszórtan, ha jól tudom, akkor a történelem során soha nem is volt saját, független, önálló országuk. Irakban, az ottani kurdoknak sikerült kiharcolniuk bizonyos autonómiát, Törökországban is legalább ezt szeretnék elérni - bár azt kell mondjam, hogy a teljes függetlenségnél kevesebbel nem elégednének meg.
A török-kurd konfliktus több, mint 30 éves múltra tekint vissza. 1978-ban alakult meg a PKK (Kurd Munkáspárt). Az az Abdullah Öcalan alapította és vezette sokáig, aki jelenleg börtönben ül, de még így is minden szava szentnek számít és bármit mond, kurdok milliói hallgatnak rá és ha kell azonnal ugranak. Ez azért elég félelmetes, hogy még a börtönből is ekkora őrületes hatalma van...
A PKK-ban nők és fériak egyaránt vannak
(Pontos számukra vonatkozóan sok adatot nem találtam, egy Wikipedia cikk szerint a 90-es években 90.000 fő körül volt a katonáik száma. Mostanra 15.000, illetve más cikk szerint 6-10.000 közé csökkent a tűzszünet után.)
A PKK - nem szépítem - terrorista csoport. A fennállása óta végrehajtott támadások során több ezer katona, rendőr és civil halt meg (6.000 körül). Bizony, civilek, kurdok is. Egy benzinkutas robbantás után, úgy 3 éve (ahol, ha jól emlékszem egy rendőr mellett egy civil család halt meg) jött egy olyan nyilatkozat a PKK részéről, hogy ha 10 kurd mellett meghal akár csak 1 török rendőr vagy katona is, akkor már megérte. Nos, így állnak hozzá a dolgokhoz.
Egy másik eset is megmaradt az emlékezetemben. Egy nyugodt este kilőttek egy autót, ami külsőre hasonlított egy vezető beosztású rendőr autójához (fehér volt - ennyi). Négy fiatal lány ült benne, lagziból hajtottak haza. Két lányt egész jól ismertem. Kurd származásúak voltak, ráadásul PKK szimpatizánsok. Az autó felrobbant és leégett, a lányok meghaltak.
Hány és hány ilyen eset volt! A kurdok továbbra sem mondták azt, hogy elég. Egész egyszerűen elenyésző veszteségnek tartják. Annyira elvakultan, megszállottan akarják a függetlenséget, hogy a halál sem nagy ár nekik.
Rendben, én ezt persze valahol megértem. Hiszen ki ne szeretne szabadon élni? Az itteni emberek elmondásából tudom, hogy az évek során mennyit változott a kurdok helyzete. Korábban, 20-30 éve, még tilos volt a kurd nyelv használata (persze ettől függetlenül van olyan ismerősöm aki a mai napig egy szót sem tud törökül csak kurdul), kurd jelképek használata. Ha egy családról kiderült, hogy köze van a PKK-hoz, esetleg egy tagja beállt közéjük, a családtagokat sokszor vetették alá durva vallatásnak, sőt, volt aki nyomtalanul el is tűnt. Nagyon sok fegyveres összecsapás volt sokszor a nyílt utcán a kurd gerillák és a rendőrök, katonák között. Én természetesen ezeket csak elmondásból ismerem, hiszen abban az időben - hála Istennek - nem éltem itt. Amit meséltek, az elég félelmetesen hangzik.Azt szoktam mondani, hogy ha már csak a fele igaz, az is durva...
A helyzet nagyjából 2002 óta kezdett megváltozni. Engedélyezték a kurd nyelv használatát, nem kell állandó félelemben élniük, szabadabbak lehetnek, mint korábban. Azt hiszem soha nem fogom tudni eléggé beleképzelni magam a kurdok helyzetébe ahhoz, hogy ne kérdezzem meg, hogy "ez miért nem elég?"
Törökország hatalmas ország, gazdaságilag eléggé rendben van. Az egészségügyi ellátás, szociális rendszer is nagyon jó. A kurdok is török állampolgárként, maradéktalanul élvezik ezek előnyeit.
Amikor ezt felhozom bizonyos beszélgetés során, erre csak legyintenek. Itt élnek, természetesen kihasználják a lehetőségeket. De továbbra sem csökken a saját független állam iránti vágy.
A kormánypárti vezetők 4 éve kezdték el felismerni, hogy tárgyalóasztalhoz kell ülni a kurdokkal, mert máshogy nem tudnak véget vetni a harcoknak. Bármilyen furcsa is, de elsősorban Öcalannal kezdtek tárgyalni, aki akkor már évek óra börtönben volt (de már korábban írtam, hogy a mai napig teljes a hatalma). Megegyeztek bizonyos dolgokban (pl. kurd iskolák - be kell vallanom, hogy többre nem emlékszem, mert nem nagyon figyeltem akkor :) ), aminek eredményeként Öcalan írt egy jó hosszú levelet, hogy miért is kell tűzszünet. Úgy két évig nyugalomban éltünk.
Milyen érdekes, hogy éppen most, amikor az ISIS elkezdte tombolását Irakban és Szíriában, a PKK Törökországban felébredt Csipkerózsika-álmából. Mondván, hogy a korábban kialkudott feltételekből semmi nem valósult meg (ok, igazuk van).
Csak azt kérdezem meg, hogy biztos, hogy ez most nem várhat, amíg az ISIS-t el nem söprik a Föld színéről?
Még egy "érdekes" dolog így a végére. Szinte minden itteni ismerősöm PKK szimpatizáns. Közeli ismerősömnek feltettem azt a kérdést, hogy mi a fenéért nem mennek a PKK-sok is pl Kobaniba segíteni? Mire nevetve érkezett a válasz, hogy dehogynem mennek. Az nem igaz, hogy itt robbantgatnak, azt csak Erdoganék találták ki. Mivel nevetve érkezett a válasz, ez számomra azt jelenti, hogy ő maga sem hiszi, csak nem tud rá mit mondani.
Az egyik kurd párt pár napja utcára hívta az embereket. Három napon keresztül országszerte elég durva balhék voltak. Összesen 37-en haltak meg. Nem mehettünk ki az utcára, mert többnyire kijárási tilalom volt. Két napig nem volt semmi nyitva, ami üzlet kinyitott, azt a tüntetők felgyújtották. Szinte teljesen kihalt volt a város. Egy alkalommal csak kimentünk autóval - az egész városban egy üzletet találtunk nyitva. Épp haladtunk haza autóval, amikor szó szerint a fejünk felett kezdtek röpködni a kövek (igen, mert egyéb fegyverük nem lévén a térköveket szedték fel a tüntetők és dobálták a rendőrök és katonák felé). Megúsztuk. Nekem ez kicsit már sok volt. Én nyugodtan szeretnék élni, nem attól tartani, hogy mikor találnak el akár véletlenül. A kurdokat ez nem igazán zavarja. Úgy látszik a sok év alatt megszokták a "nyugtalanságot". Végül is valóban sok mindent meg lehet szokni. Én is kicsit érzéketlenné váltam az évek során. Hiszen a tévében évekig a legapróbb részletességig mutatták be a PKK robbantások eredményeit, az összecsapásokban elesett katonák és rendőrök temetését, robbantottak az utcánkban, sőt láttam, hogy fényes nappal agyonvernek egy embert (na mondjuk ezt nem a PKK művelte). Szóval nagyon kevés dolog van, ami fel tud kavarni. Túlságosan félős pedig azt hiszem soha nem is voltam. Amikor kintről csak a fegyverek hangja hallatszott be, akkor sem féltem, inkább csak döbbent voltam, hogy 2014-ben ezt kell hallgatni...
És akkor hol van ez még ahhoz a sok szörnyűséghez ami Szíriából és Irakból, vagy a világ sok más tájáról hallható és látható?
Mi lett a világból és mi lesz a világgal?
Törökök vs kurdok
Ezt megosztottam mar a Facebook-on is, most ide másolom, hogy itt is meglegyen :):
Valamiért késztetést érzek, hogy leírjam.... Ahogy én látom a helyzetet. Összedobáltam a gondolataimat mert ehhez volt kedvem.
A PKK is egy terror csoport. Nem vagyok és soha nem is voltam támogatójuk. Sőt! (kevesen utálják nálam jobban) Láttam, hogy robbantanak fel civileket is ha az útjukba kerülnek - egyszer egy autóban 4 lány halt meg, kettejüket jól ismertem.
Szóval nem bírom őket és maximálisan elutasítom amit csinálnak - és amit ezután fognak csinálni.
Törökország most Kobani kapcsán olyan helyzetbe került, hogy ha nem nyújt segítséget, akkor az ISIS a várost elfoglalja és az ott maradt kb 12 ezer civilt a YPG (a PKK szíriai ága) kb 700 harcosával együtt lemészárolja. (Ezeket a számokat hírekből vettem, ha tévedtek, akkor én is) *
A YPG egyébként többségében"néphadsereg" - ha jól mondom, szóval nem profi katonák, csak fegyvert ragadtak mert senki más nem akadt. A felszerelésük sok esetben hétköznapi, fegyverük inkább könnyű gyalogsági (szemben az ISIS sokkal komolyabb fegyvereivel)
Meglehetősen egyenlőtlen felállás.
Ráadásul amíg az ISIS- nek az utánpótlása folyamatosan biztosított (még akkor is, ha néhány konvojt kilőnek amerikai gépek), addig a YPG-nek zéró.
Milyen segítséget kér a YPG? Nem azt kéri, hogy török katonák menjenek és mellettük harcoljanak! Ez tévedés! (Törökország előszeretettel hárít azzal, hogy nem fog a két harcoló terror csoport között választani - mármint a YPG és ISIS között. )
A kurdok egyrészt azt kérik, hogy Törökország engedje hozzájuk azt a sok utánpótlást (lőszer, fegyverek), amit Európában gyűjtöttek nekik. Valamint az Észak Irakban kitartó pesmerga felajánlotta, hogy minden nélkülözhető erejét Kobaniba küldi, csak a törökök biztosítsanak átjárót. Illetve továbbra is sok kurd akar innen átmenni Kobaniba harcolni, de nem engedik át őket.
Magyarul a törökök megakadályoznak mindenféle utánpótlást, segítséget.
Persze a török kormány mindenképpen meg akarja akadályozni a kurdok felfegyverzését. Amit talán meg is értenék, ha ... de most nem igazán akarom.
Csúnyán fogalmazva, arra igazából magasról tennék, ha két terror csoport egymást irtaná ki.
De itt nemcsak erről van szó.
Törökország, pontosabban Erdogan kijelentette, hogy ő csak akkor hajlandó a katonákat Szíriába küldeni, ha Assad (szír elnök - régi ellenség) ellen kell menni. Tegnapi beszédében többek között az alábbit mondta (kb): Mi köze van Istanbulnak, Ankarának vagy Siirtnek Kobanihoz? 200 ezer menekültet beengedtünk, mi mást akartok még!?
Hát így áll hozzá a kedves köztársasági elnök a dolgokhoz.
(Sőt! Hol volt Erdogan, amikor Irakban yezidiek százait végezték ki és százait kergették fel a hegyre, hogy ott pusztuljanak? Nem volt messze, mégsem mozdította a kisujját sem! Amerikai bombázás segítségével a pesmerga menekítette ki őket. Vagy amikor iraki vagy szír keresztényeket gyilkoltak százával, feszítették őket keresztre, üldözték őket. Akkor hol volt Erdogan? Megmondjam? Pl Gázából több repülővel hozatta a sebesülteket kezelésre.
És most csúnya dolgot fogok mondani, de a véleményem ez, ezt nem szégyellem: Erdogan számára csak a muszlimok fontosak, őértük rohan - a más vallásúak gondját megoldják mások.
Ok, több száz yezidit ide is hoztak de ez a helyi - kurd - önkormányzat ügye volt. Én évekig nagyra tartottam Erdogant, példálóztam vele, elmentem nagygyűlésre is, tapsoltam és éljeneztem - most csalódtam benne, mert azt látom, hogy a hatalom csúcsán féreg lett. Az én személyes véleményem! !! )
De nagyon meg fogja szívni. A PKK még csak most fog elkezdeni ténykedni. Van egy érzésem, hogy Törökország égni fog. Egyrészt, mert többszöri kérésre sem voltak hajlandóak segíteni a YPG -nek. Kértek, könyörögtek többször is, utcára is vonultak, hogy nyomást gyakoroljanak. Semmi.
Másrészt pedig a PKK pár éve belement egy tűzszünetbe (lehet páran tudjátok, hogy olyan 3-4 éve még itt is rendszeresen robbantgattak, egymást érték a hadműveletek, napi szinten voltak halálos áldozatok), mert kapott ígéreteket. Nos, ezek az ígéretek azóta is a levegőben lógnak - a PKK pedig megunta a várakozást.
Én azt gondolom, hogy amíg Kobani tartja magát (mert szerintem idő kérdése, hogy elessen :( sajnálom), addig kicsit oda is koncentrál - de aztán teljes erejével itt lesz. A kurd lakosság pedig mellettük - ami az elmúlt pár napban volt, az semmi ahhoz képest, ami lesz.
Nagyjából ismerem a törökök és kurdok véleményét. A kurdok szerint a törököknek kifejezetten jól jön, hogy az ISIS most aztán alaposan megritkítja a kurdokat - még több ezer civil halála árán is.
Ismerve a törökök hozzáállását a kurd kérdéshez, nos én is effelé hajlok.
Undorító, ami itt zajlik. Rettenetes szinte páholyból várni több ezer ember kiirtását - ahogy rettenetes volt látni az eddigi kb 6 ezer ember lemészárlását.
Török tankok a határon, a török hadsereg (a NATO legerősebb vagy más források szerint második legerősebb hadserege) készenlétben - és mégis szabadon tombol az IS.
Biztosan röhögnek a markukba, hogy a nagyhatalmak szeme előtt mennyire szabadon tehetnek, amit akarnak.
Azt mindenki tudja, hogy a levegőből az IS-t legyőzni nem lehet, csak kicsit meggyengíteni. Szárazföldi egység nélkül nem fog menni - azt meg senki nem fog küldeni.
Most elindult úgy 2000 kurd harcos kiképzése. Bennem felmerült a kérdés, hogy vajon elég lesz-e illetve van-e erre idő.
Az okosok szerint van.
Na, majd meglátjuk. Én semmi jóban nem reménykedek, itt jó már nem jöhet - esetleg csak valami csoda :)
Itt leszek, maradok egészen a legvéksőkig. Majd elmegyek ha már nagyon durva lesz a helyzet. Addig is itt fogom kívárni, hogy lássam, meddig süllyedhet egy ember, egy nemzet, egy politikus.
Egyébként nem fogom bánni, ha nem lesz igazam!
* Update: Közben megpróbáltam utánanézni a pontos számoknak, hány civil lehet még Kobaniban.
Az AKP (török kormánypárt) természetesen "esküdözik", hogy nem maradt ott civil.
Más török hírek még kb 3-4 ezer civilről szólnak, akik nem a központban vannak, hanem biztonságosabb területeken (már ha lehet Kobani esetében ilyenről beszélni), a határhoz közel vannak.
ENSZ források pedig: " De Mistura (az ENSZ szíriai különleges megbízottja) szerint 7-800 civil, köztük sok idős ember ragadt a városban, amelynek már több mint a felét szélsőségesek uralják, további 10 - 13 ezer lakos pedig a határ közelében vesztegel. Innen azonban nem tudnak átmenni Törökországba, mert, ahogy a Guardian-nek egy kurd aktivista elmondta, a határ másik oldalán letartóztatják őket a török hatóságok, azt állítva, hogy azok a Törökországban betiltott PKK, vagyis a Kurd Munkáspárt tagjai. A határon, Kobani városra néző hegyeken állomásozó török tankok a szír oldalra érkező ellátmányokat sem engedik át, így a várost védő kurdok lassan kifogynak a munícióból és az élelemből, miközben a nemzetközi erők légicsapásai nem tudták megszakítani az ISIS csapatok ellátmányait. "
Érdekes azért, hogy a török források mennyivel jobb képet festenek a dolgokról...
Valamiért késztetést érzek, hogy leírjam.... Ahogy én látom a helyzetet. Összedobáltam a gondolataimat mert ehhez volt kedvem.
A PKK is egy terror csoport. Nem vagyok és soha nem is voltam támogatójuk. Sőt! (kevesen utálják nálam jobban) Láttam, hogy robbantanak fel civileket is ha az útjukba kerülnek - egyszer egy autóban 4 lány halt meg, kettejüket jól ismertem.
Szóval nem bírom őket és maximálisan elutasítom amit csinálnak - és amit ezután fognak csinálni.
Törökország most Kobani kapcsán olyan helyzetbe került, hogy ha nem nyújt segítséget, akkor az ISIS a várost elfoglalja és az ott maradt kb 12 ezer civilt a YPG (a PKK szíriai ága) kb 700 harcosával együtt lemészárolja. (Ezeket a számokat hírekből vettem, ha tévedtek, akkor én is) *
A YPG egyébként többségében"néphadsereg" - ha jól mondom, szóval nem profi katonák, csak fegyvert ragadtak mert senki más nem akadt. A felszerelésük sok esetben hétköznapi, fegyverük inkább könnyű gyalogsági (szemben az ISIS sokkal komolyabb fegyvereivel)
Meglehetősen egyenlőtlen felállás.
Ráadásul amíg az ISIS- nek az utánpótlása folyamatosan biztosított (még akkor is, ha néhány konvojt kilőnek amerikai gépek), addig a YPG-nek zéró.
Milyen segítséget kér a YPG? Nem azt kéri, hogy török katonák menjenek és mellettük harcoljanak! Ez tévedés! (Törökország előszeretettel hárít azzal, hogy nem fog a két harcoló terror csoport között választani - mármint a YPG és ISIS között. )
A kurdok egyrészt azt kérik, hogy Törökország engedje hozzájuk azt a sok utánpótlást (lőszer, fegyverek), amit Európában gyűjtöttek nekik. Valamint az Észak Irakban kitartó pesmerga felajánlotta, hogy minden nélkülözhető erejét Kobaniba küldi, csak a törökök biztosítsanak átjárót. Illetve továbbra is sok kurd akar innen átmenni Kobaniba harcolni, de nem engedik át őket.
Magyarul a törökök megakadályoznak mindenféle utánpótlást, segítséget.
Persze a török kormány mindenképpen meg akarja akadályozni a kurdok felfegyverzését. Amit talán meg is értenék, ha ... de most nem igazán akarom.
Csúnyán fogalmazva, arra igazából magasról tennék, ha két terror csoport egymást irtaná ki.
De itt nemcsak erről van szó.
Törökország, pontosabban Erdogan kijelentette, hogy ő csak akkor hajlandó a katonákat Szíriába küldeni, ha Assad (szír elnök - régi ellenség) ellen kell menni. Tegnapi beszédében többek között az alábbit mondta (kb): Mi köze van Istanbulnak, Ankarának vagy Siirtnek Kobanihoz? 200 ezer menekültet beengedtünk, mi mást akartok még!?
Hát így áll hozzá a kedves köztársasági elnök a dolgokhoz.
(Sőt! Hol volt Erdogan, amikor Irakban yezidiek százait végezték ki és százait kergették fel a hegyre, hogy ott pusztuljanak? Nem volt messze, mégsem mozdította a kisujját sem! Amerikai bombázás segítségével a pesmerga menekítette ki őket. Vagy amikor iraki vagy szír keresztényeket gyilkoltak százával, feszítették őket keresztre, üldözték őket. Akkor hol volt Erdogan? Megmondjam? Pl Gázából több repülővel hozatta a sebesülteket kezelésre.
És most csúnya dolgot fogok mondani, de a véleményem ez, ezt nem szégyellem: Erdogan számára csak a muszlimok fontosak, őértük rohan - a más vallásúak gondját megoldják mások.
Ok, több száz yezidit ide is hoztak de ez a helyi - kurd - önkormányzat ügye volt. Én évekig nagyra tartottam Erdogant, példálóztam vele, elmentem nagygyűlésre is, tapsoltam és éljeneztem - most csalódtam benne, mert azt látom, hogy a hatalom csúcsán féreg lett. Az én személyes véleményem! !! )
De nagyon meg fogja szívni. A PKK még csak most fog elkezdeni ténykedni. Van egy érzésem, hogy Törökország égni fog. Egyrészt, mert többszöri kérésre sem voltak hajlandóak segíteni a YPG -nek. Kértek, könyörögtek többször is, utcára is vonultak, hogy nyomást gyakoroljanak. Semmi.
Másrészt pedig a PKK pár éve belement egy tűzszünetbe (lehet páran tudjátok, hogy olyan 3-4 éve még itt is rendszeresen robbantgattak, egymást érték a hadműveletek, napi szinten voltak halálos áldozatok), mert kapott ígéreteket. Nos, ezek az ígéretek azóta is a levegőben lógnak - a PKK pedig megunta a várakozást.
Én azt gondolom, hogy amíg Kobani tartja magát (mert szerintem idő kérdése, hogy elessen :( sajnálom), addig kicsit oda is koncentrál - de aztán teljes erejével itt lesz. A kurd lakosság pedig mellettük - ami az elmúlt pár napban volt, az semmi ahhoz képest, ami lesz.
Nagyjából ismerem a törökök és kurdok véleményét. A kurdok szerint a törököknek kifejezetten jól jön, hogy az ISIS most aztán alaposan megritkítja a kurdokat - még több ezer civil halála árán is.
Ismerve a törökök hozzáállását a kurd kérdéshez, nos én is effelé hajlok.
Undorító, ami itt zajlik. Rettenetes szinte páholyból várni több ezer ember kiirtását - ahogy rettenetes volt látni az eddigi kb 6 ezer ember lemészárlását.
Török tankok a határon, a török hadsereg (a NATO legerősebb vagy más források szerint második legerősebb hadserege) készenlétben - és mégis szabadon tombol az IS.
Biztosan röhögnek a markukba, hogy a nagyhatalmak szeme előtt mennyire szabadon tehetnek, amit akarnak.
Azt mindenki tudja, hogy a levegőből az IS-t legyőzni nem lehet, csak kicsit meggyengíteni. Szárazföldi egység nélkül nem fog menni - azt meg senki nem fog küldeni.
Most elindult úgy 2000 kurd harcos kiképzése. Bennem felmerült a kérdés, hogy vajon elég lesz-e illetve van-e erre idő.
Az okosok szerint van.
Na, majd meglátjuk. Én semmi jóban nem reménykedek, itt jó már nem jöhet - esetleg csak valami csoda :)
Itt leszek, maradok egészen a legvéksőkig. Majd elmegyek ha már nagyon durva lesz a helyzet. Addig is itt fogom kívárni, hogy lássam, meddig süllyedhet egy ember, egy nemzet, egy politikus.
Egyébként nem fogom bánni, ha nem lesz igazam!
* Update: Közben megpróbáltam utánanézni a pontos számoknak, hány civil lehet még Kobaniban.
Az AKP (török kormánypárt) természetesen "esküdözik", hogy nem maradt ott civil.
Más török hírek még kb 3-4 ezer civilről szólnak, akik nem a központban vannak, hanem biztonságosabb területeken (már ha lehet Kobani esetében ilyenről beszélni), a határhoz közel vannak.
ENSZ források pedig: " De Mistura (az ENSZ szíriai különleges megbízottja) szerint 7-800 civil, köztük sok idős ember ragadt a városban, amelynek már több mint a felét szélsőségesek uralják, további 10 - 13 ezer lakos pedig a határ közelében vesztegel. Innen azonban nem tudnak átmenni Törökországba, mert, ahogy a Guardian-nek egy kurd aktivista elmondta, a határ másik oldalán letartóztatják őket a török hatóságok, azt állítva, hogy azok a Törökországban betiltott PKK, vagyis a Kurd Munkáspárt tagjai. A határon, Kobani városra néző hegyeken állomásozó török tankok a szír oldalra érkező ellátmányokat sem engedik át, így a várost védő kurdok lassan kifogynak a munícióból és az élelemből, miközben a nemzetközi erők légicsapásai nem tudták megszakítani az ISIS csapatok ellátmányait. "
Érdekes azért, hogy a török források mennyivel jobb képet festenek a dolgokról...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)