Egyszerűen úgy hozta az élet, hogy idekeveredtem. Van ilyen. (Rossz döntés, rossz időben, ez van :) )
Hol van az itt? Törökország keleti részén, nagyon keleten. A város neve Siirt. Nincs messze sem az iraki, sem a szír határ. Mondhatni tökéletes - nem is lehetne jobb helyen! Egyébként ha engem kérdez valaki, hogy hol van Siirt, akkor egyszerűen csak azt mondom, hogy a világ vége után kétszer fordulj balra és ha kihalt tájat látsz, akkor megérkeztél :)
.jpg)
Siirt tartomány, székhelye Siirt város
A népessége olyan 130-140.000 körül van. (Azt hiszem a város határát jelző táblán most éppen 139.000 fő áll, de ebben annyira nem vagyok biztos.)
Miről híres Siirt? 4 szóban össze tudom foglalni: szőnyeg, pisztácia, büryan (ez egy ételféleség) és Emine Erdogan (a köztársasági elnök felesége - innen származik)
A város elég zsúfolt és folyamatosan épülnek új házak - ami számomra durva, hogy sokszor két szemben vagy egymás mellett levő ház erkélyei között 3-4 méter távolság van (ez számomra kevés, szinte egymás szájában élnek az emberek).
Siirt város
Maga a terület, Törökország keleti része többségében kurdok által lakott, így Siirt is. Persze vannak itt törökök, arabok, legújabban afgánok, szíriaiak. És egy magyar :)
Mivel 5 éve élek itt, tulajdonképpen kurdok között, elég jól ismerem őket. Sikerült képbe kerülnöm, hogy mit akarnak, hogyan élnek.
Ez utóbbit nem igazán szeretném bemutatni, mert nem festene túl hízelgő képet róluk. Megmondom őszintén, hogy bennem nem alakult ki pozitív benyomás ezekről az emberekről. Ez az én saját dolgom, saját véleményem.
Mit akarnak? Függetlenséget, saját államot.
Világszerte több millióan élnek elszórtan, ha jól tudom, akkor a történelem során soha nem is volt saját, független, önálló országuk. Irakban, az ottani kurdoknak sikerült kiharcolniuk bizonyos autonómiát, Törökországban is legalább ezt szeretnék elérni - bár azt kell mondjam, hogy a teljes függetlenségnél kevesebbel nem elégednének meg.
A török-kurd konfliktus több, mint 30 éves múltra tekint vissza. 1978-ban alakult meg a PKK (Kurd Munkáspárt). Az az Abdullah Öcalan alapította és vezette sokáig, aki jelenleg börtönben ül, de még így is minden szava szentnek számít és bármit mond, kurdok milliói hallgatnak rá és ha kell azonnal ugranak. Ez azért elég félelmetes, hogy még a börtönből is ekkora őrületes hatalma van...
A PKK-ban nők és fériak egyaránt vannak
(Pontos számukra vonatkozóan sok adatot nem találtam, egy Wikipedia cikk szerint a 90-es években 90.000 fő körül volt a katonáik száma. Mostanra 15.000, illetve más cikk szerint 6-10.000 közé csökkent a tűzszünet után.)
A PKK - nem szépítem - terrorista csoport. A fennállása óta végrehajtott támadások során több ezer katona, rendőr és civil halt meg (6.000 körül). Bizony, civilek, kurdok is. Egy benzinkutas robbantás után, úgy 3 éve (ahol, ha jól emlékszem egy rendőr mellett egy civil család halt meg) jött egy olyan nyilatkozat a PKK részéről, hogy ha 10 kurd mellett meghal akár csak 1 török rendőr vagy katona is, akkor már megérte. Nos, így állnak hozzá a dolgokhoz.
Egy másik eset is megmaradt az emlékezetemben. Egy nyugodt este kilőttek egy autót, ami külsőre hasonlított egy vezető beosztású rendőr autójához (fehér volt - ennyi). Négy fiatal lány ült benne, lagziból hajtottak haza. Két lányt egész jól ismertem. Kurd származásúak voltak, ráadásul PKK szimpatizánsok. Az autó felrobbant és leégett, a lányok meghaltak.
Hány és hány ilyen eset volt! A kurdok továbbra sem mondták azt, hogy elég. Egész egyszerűen elenyésző veszteségnek tartják. Annyira elvakultan, megszállottan akarják a függetlenséget, hogy a halál sem nagy ár nekik.
Rendben, én ezt persze valahol megértem. Hiszen ki ne szeretne szabadon élni? Az itteni emberek elmondásából tudom, hogy az évek során mennyit változott a kurdok helyzete. Korábban, 20-30 éve, még tilos volt a kurd nyelv használata (persze ettől függetlenül van olyan ismerősöm aki a mai napig egy szót sem tud törökül csak kurdul), kurd jelképek használata. Ha egy családról kiderült, hogy köze van a PKK-hoz, esetleg egy tagja beállt közéjük, a családtagokat sokszor vetették alá durva vallatásnak, sőt, volt aki nyomtalanul el is tűnt. Nagyon sok fegyveres összecsapás volt sokszor a nyílt utcán a kurd gerillák és a rendőrök, katonák között. Én természetesen ezeket csak elmondásból ismerem, hiszen abban az időben - hála Istennek - nem éltem itt. Amit meséltek, az elég félelmetesen hangzik.Azt szoktam mondani, hogy ha már csak a fele igaz, az is durva...
A helyzet nagyjából 2002 óta kezdett megváltozni. Engedélyezték a kurd nyelv használatát, nem kell állandó félelemben élniük, szabadabbak lehetnek, mint korábban. Azt hiszem soha nem fogom tudni eléggé beleképzelni magam a kurdok helyzetébe ahhoz, hogy ne kérdezzem meg, hogy "ez miért nem elég?"
Törökország hatalmas ország, gazdaságilag eléggé rendben van. Az egészségügyi ellátás, szociális rendszer is nagyon jó. A kurdok is török állampolgárként, maradéktalanul élvezik ezek előnyeit.
Amikor ezt felhozom bizonyos beszélgetés során, erre csak legyintenek. Itt élnek, természetesen kihasználják a lehetőségeket. De továbbra sem csökken a saját független állam iránti vágy.
A kormánypárti vezetők 4 éve kezdték el felismerni, hogy tárgyalóasztalhoz kell ülni a kurdokkal, mert máshogy nem tudnak véget vetni a harcoknak. Bármilyen furcsa is, de elsősorban Öcalannal kezdtek tárgyalni, aki akkor már évek óra börtönben volt (de már korábban írtam, hogy a mai napig teljes a hatalma). Megegyeztek bizonyos dolgokban (pl. kurd iskolák - be kell vallanom, hogy többre nem emlékszem, mert nem nagyon figyeltem akkor :) ), aminek eredményeként Öcalan írt egy jó hosszú levelet, hogy miért is kell tűzszünet. Úgy két évig nyugalomban éltünk.
Milyen érdekes, hogy éppen most, amikor az ISIS elkezdte tombolását Irakban és Szíriában, a PKK Törökországban felébredt Csipkerózsika-álmából. Mondván, hogy a korábban kialkudott feltételekből semmi nem valósult meg (ok, igazuk van).
Csak azt kérdezem meg, hogy biztos, hogy ez most nem várhat, amíg az ISIS-t el nem söprik a Föld színéről?
Még egy "érdekes" dolog így a végére. Szinte minden itteni ismerősöm PKK szimpatizáns. Közeli ismerősömnek feltettem azt a kérdést, hogy mi a fenéért nem mennek a PKK-sok is pl Kobaniba segíteni? Mire nevetve érkezett a válasz, hogy dehogynem mennek. Az nem igaz, hogy itt robbantgatnak, azt csak Erdoganék találták ki. Mivel nevetve érkezett a válasz, ez számomra azt jelenti, hogy ő maga sem hiszi, csak nem tud rá mit mondani.
Az egyik kurd párt pár napja utcára hívta az embereket. Három napon keresztül országszerte elég durva balhék voltak. Összesen 37-en haltak meg. Nem mehettünk ki az utcára, mert többnyire kijárási tilalom volt. Két napig nem volt semmi nyitva, ami üzlet kinyitott, azt a tüntetők felgyújtották. Szinte teljesen kihalt volt a város. Egy alkalommal csak kimentünk autóval - az egész városban egy üzletet találtunk nyitva. Épp haladtunk haza autóval, amikor szó szerint a fejünk felett kezdtek röpködni a kövek (igen, mert egyéb fegyverük nem lévén a térköveket szedték fel a tüntetők és dobálták a rendőrök és katonák felé). Megúsztuk. Nekem ez kicsit már sok volt. Én nyugodtan szeretnék élni, nem attól tartani, hogy mikor találnak el akár véletlenül. A kurdokat ez nem igazán zavarja. Úgy látszik a sok év alatt megszokták a "nyugtalanságot". Végül is valóban sok mindent meg lehet szokni. Én is kicsit érzéketlenné váltam az évek során. Hiszen a tévében évekig a legapróbb részletességig mutatták be a PKK robbantások eredményeit, az összecsapásokban elesett katonák és rendőrök temetését, robbantottak az utcánkban, sőt láttam, hogy fényes nappal agyonvernek egy embert (na mondjuk ezt nem a PKK művelte). Szóval nagyon kevés dolog van, ami fel tud kavarni. Túlságosan félős pedig azt hiszem soha nem is voltam. Amikor kintről csak a fegyverek hangja hallatszott be, akkor sem féltem, inkább csak döbbent voltam, hogy 2014-ben ezt kell hallgatni...
És akkor hol van ez még ahhoz a sok szörnyűséghez ami Szíriából és Irakból, vagy a világ sok más tájáról hallható és látható?
Mi lett a világból és mi lesz a világgal?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése