Ez most úgyis sok helyen téma - legalábbis Magyarországon és Törökországban tapasztalhatóan.
Elsősorban a tüntetés módja.
A török/kurd nagyon "szeret" tüntetni. Nem olyan régen volt szerencsém élőben is megtapasztalni egy elég durva tüntetést, de a híradóban már évek óta látom, hogy országszerte hogyan zajlanak a tüntetések.
Ami legutóbb (okt. 7-10.) volt, amit én is tapasztaltam, hát az nekem durva volt kissé. Akár félelmetesnek is mondhatnám. Bár nem féltem, de meg lett volna az okom rá...
Épp egy lagziba mentünk, amikor kitört a balhé. Egy Siirtnél nagyobb városba mentünk. Már az is félelmetes volt, hogy az utak nagy részét eltorlaszolták. Felgyújtottak mindent, ami épp kézre esett: kukát, gumiabroncsot ... ott az út közepén raktak tüzet, úgy kellett szlalomozni az autóval. Mindenfelé emberek, kiabáltak, zászlókat lengettek. Miután az utastársaim meggyőzték őket, hogy mi is kurdok vagyunk, sőt, támogatjuk őket, gond nélkül tovább engedtek.
Előkerültek a fegyverek is - bár leginkább csak a levegőbe lövöldöztek. Nyugodtan lehetett sétálni a tüntetők között, a tüzeknél. Én meg is tettem. Nem féltem, mert bár első ránézésre nagyon agresszív, balhés tömegnek tűnt, azért jól elvoltak. Kiabáltak, hőbörögtek, eltorlaszolták az utat, gyújtogattak és lövöldöztek, de nem volt gond. Amíg nem vagy ellenük, addig velük vagy :) Mondom, én ott sétálgattam. Azóta is szidom magam, hogy nem volt velem a fényképezőgépem, a telefonom aksija meg le volt merülve - mert képekkel jobban be tudtam volna bizonyítani.
Az volt még érdekes, hogy egy darab rendőrt sem láttam! Mondjuk tudom, hogy nem nagyon mernek a feldühödött kurdok közelébe menni :)
Ebből a városból nagyon kalandosan, az éjszaka közepén osontunk haza. Kicsit félve, hogy útközben mire számíthatunk... Ekkor már kijárási tilalom volt a legtöbb városban, így nyugodt utunk volt.
Ahogy beértünk Siirtbe, hamarosan érezni lehetett, hogy nem semmi összeütközés volt ott is - az autóban is köhögtünk a könnygáztól. Ami azért durva, mert ugye nyílt területen annak el kellene oszlania, és akkor már több órája kijárási tilalom volt.
Ez a kijárási tilalom másnap is folytatódott.
Én persze kimentem, de minek. A város kihalt, alig mertek kimenni az emberek. Minden üzlet zárva volt - nem is mertek kinyitni, mert aki kinyitott, azt felgyújtották. Mármint az üzletet. Persze néhány boltos titokban kinyitott rövid időre.
De az utcán nem semmi állapotok voltak:
Ez Siirt legközpontibb pontja. Azt hiszem látszik a nem sokkal korábbi dobálózás eredménye: a kövek. Ez október 7-én, délelőtt 10-11 tájban történt.
Ha nincs fegyver, akkor a térköveket szedik fel, meg a csatornafedeleket, meg amit érnek, és ezekkel dobálják a rendőröket.
Úgy döntöttem, hogy jobb lesz hazamenni.
Nem is éreztem jól magam - a város mintha csatatér lenne. Harckocsik, tankok, katonák és rendőrök teljes fegyverzetben minden sarkon. Hatalmas páncélozott autók cirkáltak...
Napközben is, de főleg este volt kicsit ijesztő, hogy szinte semmi más zaj nem szűrődött be az utcáról csak kiabálás és fegyverropogás. Ja, meg az ittenieknek van az a szokása, hogy aki nem megy ki az utcára, az az erkélyről úgy jelzi a támogatását, hogy fedőket és fazekakat ütöget. Na, ennek is van hangja - főleg ha az egész kerület, egész város csinálja.
Másnap még mindig tartott a kijárási tilalom. De alig volt itthon kaja ezért csak kimerészkedtünk.
Megvoltak a katonák, rendőrök mindenhol, de úgy tűnt, hogy nincs éppen sehol összecsapás.
Nagy nehezen találtunk egy üzletet nyitva, mindenki ott tolongott persze. De megnyugodva mentünk haza, hogy van ellátmány akár pár napra is :)
Na, útközben nézelődve haladunk az autóval, amikor szó szerint a fejünk fölött tört ki a balhé. Mondjuk én akartam arra kanyarodni, mert hallottam onnan valami kiabálást, gondoltam messziről megnézem.
Egyszer csak a semmiből pont a fejünk felett kezdtek repkedni a kövek! Egy csapat tüntető dobálta a rendőröket. Kevésen múlott, hogy el tudtunk iszkolni és az autót sem találták el...
Irány haza.
Na persze ez még nem elégítette ki a kíváncsiságomat :) Kicsit lementem, csak ott a környéken mászkálni.
A fő sétáló utcán már tudható volt, hogy készül valami, mert egyrészt hallható volt a kiabálás, másrészt a rendőrök és katonák is besorakoztak a mellékutcákba. Meg kiabáltak a bámészkodóknak, hogy takarodjanak haza, mert be vannak készítve a könnygáz gránátok és az nem lesz kellemes :)
Hát én is hazajöttem. Innen az erkélyről is láthattam pár érdekes dolgot. Bár inkább hallani lehetett...
Harmadnapra már kissé rendeződött a dolog, inkább csak este volt fegyverropogás.Aztán abba is maradt a dolog, lenyugodni látszódtak kicsit a kedélyek.
Azért az anyagi kár országszerte jelentős. Rengeteg üzletet feltörtek, kifosztottak. És ami szintén jelentős: a halottak száma 40 körüli.
Így tüntetnek itt, így tüntetnek a kurdok. Ja, ez a tüntetés egyébként Kobani miatt volt. Korábban már én is írtam, hogy a török állam nem hajlandó semmilyen segítséget nyújtani az ott harcoló kurdoknak.
Emiatt lázadtak fel a kurdok.
Én azt gondolom, hogy hatásos volt, mert bár túl nagy változás nem történt, de pl a pesmerga csapatok most végre elindulhattak Kobaniba.
És akkor ugye van ez a netadó tüntetés Magyarországon. Támogatom teljes mértékben - ha otthon lennék, én is biztosan kimennék! Mert elég volt, nem szabad hagyni, hogy bármit megtegyenek velünk...
De egyben elnézve a képeket - rengeteg ember van, ehhez képest azért elég békés tüntetés. Ok, tegnap két ablak betört - ó, micsoda kár...
Elgondolkodtam, hogy ha tüntetésről van szó, akkor ég és föld a különbség a magyar és a kurd módi között.
De vajon melyik célravezető?
Én nem támogatom az erőszakot és a rombolást! Rettenetes dolog. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy a tüntetők részéről a Molotov koktél, fegyverek és kövek és egyéb dolgok dobálása a megoldás.
De van az úgy, hogy szép szóval nem megyünk semmire ... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése