2015. augusztus 19., szerda

hősök ...

... de legfőképpen egy. Az én hősöm. Mármint szerintem. HŐS.(hoppsz, itt totál véletlenül lenyomódott a CapsLock, de úgy döntöttem, hogy akkor maradjon így...)

A tegnapi írásomban már említettem James Foley-t, de nem tudom megállni, hogy ma is ne említsem, vagy ha úgy tetszik megemlékezzem róla.


Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy egy évvel ezelőtt az ISIS által megosztott videó a világ nagy részét felkavarta. Legalábbis azon embereket biztosan, akik valamennyire figyelemmel kísérték már korábban is a külföldi, leginkább közel-keleti híreket és az ISIS vérengzését.
Én személy szerint totálisan megdöbbentem. Mondhatom, hogy számomra igazi 'wake up call' volt.
Mert persze már előtte is láttam híreket. Szomorú, elkeserítő híreket gyilkosságokról, amiket az ISIS Irakban és Szíriában elkövetett. Szinte kegyetlen őszinteséggel mutatta be a híradó is a tömeges gyilkosságokat - az ember nézni sem bírta :(
Már korábban is hallottam történeteket, nagyjából tudtam, hogy mi történik Irakban és Szíriában.
De én speciel akkor még csak szörnyülködtem aztán valahogy nem foglalkoztam többet a dologgal.

Aztán egyszer csak hirtelen minden híradóból és híroldalról harsogni kezdett az a kép, ami valószínűleg sok ember emlékezetébe égett bele: egy narancssárga ruhát viselő férfi térdel egy fekete ruhás, fegyveres, maszkos férfi mellett. Ennyi. (Ezt a képet egyébként nem fogom itt megosztani!)
Aztán folyamatosan kiderültek a részletek.
Az ISIS egy "tökéletesen" kitalált és megszerkesztett propaganda videójáról van szó, amit a YouTube-ra töltöttek fel és szinte pillanatok alatt bejárta a világot. Igazából nem láttam sem ezt a videót, sem pedig a többi fogoly kivégzéséről szólót, de a hírekből pontosan lehet tudni részleteket és akár képeket is látni vagy részleteket.
(Szóval elmondhatom, hogy pontosan tudom, hogy mi szerepel ezekben a videókban - de most nem ez a lényeg.)
Ez a dolog engem megdöbbentett. Hogy tényleg milyen gátlástalan ez a szervezet. Jó, ezzel kapcsolatban nem voltak kétségeim, de azzal, hogy ennyire túlnyúlt a saját - földrajzi - határain ... Nos, ez már nekem sok volt.
Én innentől kezdve kezdtem pontosabban követni az eseményeket. (Megint csak nem tartozik a tárgyhoz, de azt esetleg elmondhatom, hogy csatlakoztam pár csoporthoz. Amit kissé távolabbról meg tudok tenni, azt megpróbálom. Akár interneten keresztül, akár adománygyűjtés itt - ha már odamenni nem tudok, hogy harcoljak ellenük fegyverrel.)
Innentől kezdve az eseményeket megpróbáltam itt, írásaimon keresztül bemutatni. Akár lejegyezni - talán csak magamnak, mint egy naplót. A véleményemet ezen írásokon keresztül szintén bárki megismerhette és megismerheti - nem szoktam visszafogni magam.
Nem sok minden változott azóta.
Még több ember halt meg. Foley után több nyugati foglyot kivégeztek még - akik után a kormányuk nem fizetett váltságdíjat. Mert azt ugye pontosan tudjuk, hogy számtalan európai ország bizony kifizette a több millió dolláros váltságdíjat - így több nyugati fogoly kiszabadulhatott az ISIS-től és az ő elmondásuk alapján képet kaphattunk Foley és társai fogva tartásának körülményeiről, a kínzásokról.
Ez így talán még tragikusabbá teszi az egészet. Mármint az utóbb elmesélt dolgok.
Hogy mit kellett kiállniuk ezeknek az embereknek... Ezt innen, a fotelből fel sem lehet fogni.
(Mint ahogy azt sem, hogy a mai napig a Szíriában és Irakban élő civilek tízezreinek mit kell átélniük. Meg a menekülteknek.)

James Foley. Nem akarok sokat írni róla, hiszen az interneten sok minden fenn van. Annyit azért csak leírok, hogy 2012.11.22-én rabolták el - éppen Törökországba akart visszamenni, már a határ közelében volt. Nagyjából egy évvel később kezdtek el 100 millió eurós váltságdíjat követelni. Mivel ezt az USA nem volt hajlandó kifizetni, így 2014.08.12-én Foley szülei kaptak egy emailt, amiben közölték a szülőkkel, hogy a kormányuk nem fizet és nem tárgyal és hát ezután lesz, ami lesz... És kb egy hétre rá megjelent a már előbb említett videó.
Azért talán még abba próbáljunk belegondolni, hogy a családja számára ez micsoda fájdalom. Egyrészt az, ahogy meghalt illetve hogy még csak el sem temethették! Hiszen nem tudni, hogy mi lett a holttestével. (Voltak próbálkozások - állítólag 1 millió dollárért eladták volna a testet a családnak, de aztán erről több hír nem érkezett.)

És miért adtam címnek azt, hogy hősök?
Nos, számomra azok az emberek, akik képesek az életüket kockáztatni is a meggyőződésükért.
James Foley újságíró volt, egy fiatal ember - csupán 40 éves. Otthagyta a kényelmes életét, hogy bemutassa, hogyan élnek tőlünk távol, háborús környezetben emberek. (Emellett szíriai kórházak részére több tízezer dollárnyi segélyt gyűjtött össze!)
Biztosan van, akinek a fejében megfordul, hogy "de hát minek ment oda" - hát erre csak azt mondanám, hogy ha nem lennének újságírók, akik vállalják, hogy oda mennek, ahova senki más nem merne, akkor ugyan honnan lenne tudomásunk arról, ami ott történik? (Egy zárt, háborús övezetből más módon nem kapnánk hírt - vagy pedig erősen megcenzúrázott hírek jönnének csak.)
Ez az ember, ahogy a többiek is (amerikai és brit állampolgárok, akiket kivégeztek) azért ment oda, mert lehetőséget látott arra, hogy bemutassa az ott élők sorsát. Ezzel fel akarta hívni a figyelmet az ottani emberek szenvedéseire. Így próbált segíteni. Ahogy a kivégzett másik újságíró is. Illetve a kivégzett segélymunkások - ez aztán egyértelmű, hogy segíteni mentek oda.
Mindannyian vállalták a veszélyt, mert azt akarták tenni, amit jónak láttak. Egyáltalán akartak tenni valamit.
Hát számomra ők igazi hősök!
Mint ahogy mindenki hős a szememben, aki követi a szívét, kitart a meggyőződése (sőt, hite!) mellett.
Ilyen hős a szememben James Foley is.

Legyen neki könnyű a föld!
Sit tibi terra levis!
(S.T.T.L.)







Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy James Foley családja létrehozott egy alapítványt.
Október 17-én (a születésnapja alkalmából, ami 18-a) pedig lesz egy futás-rendezvény az emlékére, ahol szintén az alapítvány részére gyűjtenek. Akinek van kedve esetleg ehhez csatlakozni, itt utána tud nézni és megteheti. (Én már regisztráltam egyébként.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése