ezt a képet csak úgy idetettem - hogy mégis legyen egy kép
(most nem volt kedvem nagyon képeket válogatni)
Ennek igazából két (vagy több) oka van.
Egyrészt nem nagyon volt kedvem bekapcsolni a laptopot :) Hát van ilyen na - ja, telefonon meg tableten nem szeretek sokat írni.
A másik, hogy az ég világon soha semmi nem változik.
Beszéljenek az emberek bármiről, tegyenek bármit - mindig minden ugyanúgy marad.
Korábban írtam már a törökországi választásokról. Na ez sem most volt :) viszont azóta is csak a kínlódás megy. Akkor ugye megírtam, hogy az AK Parti bár a legtöbb szavazatot megszerezte, de nincs meg a kormányalakításhoz szükséges többség. Szóval azóta megy a kínlódás, koalíciós tárgyalások és találgatások. Bár még nem mondták ki a végső szót, de szinte biztos, hogy új választás lesz.
Ami azért érdekes, mert az AK Parti elég rosszul áll - sikerült szinte minden itteni kurdot az ellenségükké tenni. Szóval el sem tudom képzelni, hogy mi lesz, de hogy abszolút többség megint nem, az tuti!
Erdoğan nagyon megszívja majd ezt a kurdok (bocsánat, PKK) elleni hadjáratot.
Nos igen, ahogy arról szintén írtam már, Törökország tulajdonképpen hadba lépett.
Az ISIS elleni hadviselés lett volna a logikus lépés, ehelyett azonban - pontosabban emellett (már elméletileg) a PKK-t, főleg azok észak-iraki állásait, táborait kezdte támadni igen erősen.
Ezáltal országon belül is felborzolódtak a kedélyek. A PKK szépen elkezdett erre-arra betámadni.
Katonai járműveket, rendőrségeket, laktanyákat. Mikor mit.
Városon belül.
A katonák, rendőrök szinte teljes készültségben vannak. Ja, és sorozatosak a razziák. Ismerősök beszámolói szerint esténként Siirtben is rendszeresen megjelennek parkokban, teázókban és igazoltatnak. Meg persze beviszik akiket be akarnak. (Szerintem célirányosan mennek, mert mindig találnak egy-két személyt, akit épp kerestek.)
Ahogy hallom nemcsak Siirtben van így, hanem a környező városokban, itt keleten - dél-keleten.
Nincs egyébként gond Siirtben. Persze kisebb tüntetések vannak időnként - amit a rendőrség rövid kergetőzés után könnygázzal lerendez. (Volt, hogy az erkélyen kicsit fuldokoltunk a könnygáztól, annyira ide érződött, de eloszlott hamar.) Vannak kisebb robbantgatások is - ezek többnyire hangbombák. Persze előfordul komolyabb támadás is. Legutóbb néhány PKK-s támadott meg egy katonai lakótelepet, annak is a bejárati őrségét (mert ezeket jól őrzik egyébként).Szerencsére egyik katona sem sérült meg nagyon komolyan és nem volt halálos áldozat.
Máshol nem ennyire szerencsés a helyzet. Folyamatosan jönnek a hírek összecsapások, támadások során elhunyt katonákról, rendőrökről, csendőrökről. Annyira szomorú.
Van az állami televíziónak egy olyan "szokása", hogy vagy élőben közvetíti, vagy felvételről leadja a hősi halottak (itt şehitnek, hősi halottnak nevezik az elesett egyenruhásokat) gyászszertartását, temetését.
Ezért nem is szeretem bekapcsolni a híreket - nagyon lelombozó.
Persze pont ez ám a célja! Pont a kormányt próbálják igazolni. Hogy ugye bemutatják, hogy siratja a család az elhunytat, milyen fájdalmat okozott a PKK azzal, hogy megölte... És erre mondhatja a kormány, hogy na pont ezért akarjuk megszüntetni ezt a terrorszervezetet.
Én ezt értem is, csak ezzel az a gond, hogy pontosan a kormány jelenlegi intézkedése robbantotta ki ezt az állapotot.
Szóval Erdoğan ezzel nagy öngólt lőtt. Elk*rta. Ezt nagyon nem így és nem most kellett volna.
Szerintem.
Mondjuk ennek hátterében sok minden van. Valahol azt is megértem, hogy miért lépték meg ezt.
A PKK azért mégis egy terrorszervezet, akik ellen valamilyen szinten jogosan harcolnak.
Na most ezért nyilván jó sokan megköveznének :) de most komolyan, egyértelműen terrorszervezet. Hiszen illegálisan tevékenykednek, a tevékenységük büntetendő, robbantgatnak és támadnak amerre csak lehetőséget találnak. Hát mi ez, ha nem terrorszervezet?
Az is érthető, hogy egyetlen ország vezetése sem akar terroristákkal tárgyalni - habár pont Erdoğan volt az, aki ezt már megtette korábban... (hiszen az a tűzszünet három éve sem magától alakult ki).
Ahogy már említettem, előre látható volt az is, hogy ha a török hadsereg a PKK-t fogja támadni, akkor azok nem hagyják szó nélkül.
Hát ez zajlik most. Diyarbakır tartományban vannak már olyan települések, ahol éjszakára kijárási tilalmat rendeltek el. Jönnek a hírek támadásokról, a drónok szinte folyamatosan felderítésen vannak (ha találnak valamit, akkor megy a helikopter és lő - nyilván PKK-s célpontokat, táborokat keresnek a hegyekben).
Egyszerűen nem értem, hogy miért kellett ebbe éppen most belemenni. Nem volt elég baja még eddig is Törökországnak?
Na jó, értem, de akkor is ... annyira logikátlan, annyira érthetetlen.
A török gazdaság is nagyon megsínyli ezt a helyzetet. Mind a koalíciós tárgyalások csődjét és a közelgő választás miatti bizonytalanságot, mind pedig ezt a háborús helyzetet.
A dollár és az euró árfolyama azt hiszem most éppen rekord magasan van. (Bocsánat, de megint sokat nyertem ezen a lehetetlen helyzeten. Ha már ilyen lehetőség adódott, hát kihasználtam és beváltottam némi eurót és dollárt. Ez van.)
Az ISIS mintha csendben lenne - legalábbis Törökországban. Végül elérték a céljukat, hiszen amíg a török hadsereg a kurdok ellen szöszmötöl, addig sem tud velük foglalkozni. Rafinált dögök :)
Lassan már egy éve mondogatom, hogy lépni kell ellenük, hogy le lehetne őket győzni, ha az illetékesek akarnák... De basszus semmi sem történik.
Holnap lesz az egy éves évfordulója annak, hogy James Foley-t kivégezték - elméletileg, mert pontosan ugye nem lehet tudni, hogy melyik napon is történt.
És egy év alatt mi változott? JF-t követte még nagyon sok kivégzett fogoly, civil. Az ISIS továbbra is "erős" (azért idézőjelben, mert én mindig azt mondom, hogy nem olyan erősek, mint ahogy azt el akarják hitetni), még mindig vannak területei és időnként szereznek újat. Még mindig toboroznak, csatlakoznak, terjeszkednek.
Az USA vezette koalíció gépei bombázgatják az ISIS-t, néha jól be is találnak - megölnek egy pár katonát, esetleg vezetőt, de van utánpótlás.
Olyan kilátástalannak tűnik ez az egész így ... két lépés előre, egy lépés hátra...
Amíg ez így folytatódik, addig a menekültáradat sem enyhül.
Ez persze egy más téma és bőven lehetne erről írni, de most csak pár szót hadd tegyek ide a menekültekkel kapcsolatban is.
Törökország többek között az ide áramló és itt élni próbáló kb 2,5 millió menekült miatt is gazdaságilag elég tré helyzetben van. Mert azokat ugye el kell látni ... Viszont nem zárja be a kapuit. A szír határ mellett van olyan város, ahol több a menekült, mint az eredeti lakosság! (Azt hiszem pont Kilis -szel kapcsolatban hallottam, hogy a népessége valami 103 ezer körül van és 110 ezer körüli menekült él ott.)
De Szíriában a helyzet annyira reménytelen, hogy egyszerűen mindenki aki csak tud menekül onnan.
Gondold el, hogy a kormányerők is bombázzák a saját fővárosukat! Szinte érthetetlen.
Legutóbb is rengeteg civil halt meg egy ilyen bombázásban.
Nem elég az ISIS, az Al-Nuszra, meg ki tudja milyen egyéb csoportok - még a saját kormányuk is támadja őket. Akkor mit tegyenek? Maradjanak? Majd ha hülyék lennének ... Tegye fel a kezét az, aki ilyen helyzetben nem mentené a saját és családja életét! Hű, de sokan jelentkeznek ...
Van még egy csomó dolog, amit el szeretnék mondani a menekültekről - de majd talán egy másik alkalommal egy másik bejegyzésben.
Az előbb említettem már az ISIS által kivégzett James Foley-t. Rajta kívül, mint azt olvashattuk sok helyen, több foglyot is kivégeztek. Külföldi foglyokat és helyi civileket, meg úgy általában akiket ki akartak végezni.
Ha már szóba került ez a dolog, akkor még azt szeretném megjegyezni, hogy van még egy bizonytalan sorsú amerikai fogoly Szíriában (rajta kívül is vannak bizonytalan sorsó külföldiek, de én jelenleg leginkább ennek az embernek a sorsát próbálom követni). Austin Tice a neve (többek között itt meg lehet róla tudni pár dolgot). Pár napja volt éppen három éve, hogy elfogták. A mai napig nem tudni, hogy ki tartja fogva és arról is csak meg nem erősített információk vannak, hogy még életben van. (Pontosabban állítólag hitelesek ezek az információk, de azt nem lehet tudni, hogy kitől származik.)
Az szinte biztos, hogy nem az ISIS kezében van. A szír kormány váltig tagadja, hogy náluk lenne vagy egyáltalán lenne róla információ. (Én egyébként ez utóbbira tippelnék, de ki tudja...)
Mindenesetre döbbenetes. Három év! A családjának is rettenetes lehet három éve bizonytalanságban és tehetetlenségben. Ha pedig ez a fiatalember valóban életben van - amit nagyon remélek és imádkozom érte, hogy így legyen - akkor neki milyen lehet három éve bezárva lenni, távol a szeretteitől.
Ez a háború, ez a lehetetlen helyzet itt a Közel-Keleten annyi sok szenvedést okozott, olyan sok halállal járt már eddig is, emberi életek mentek tönkre... Ennek a fiatal újságírónak a sorsa számomra azért is fontos, mert úgy érzem, hogy ha ő épen és egészségesen hazatérhet, akkor talán van remény, hogy lassan tényleg minden rendeződik. Ha ő hazatér végre, akkor az számomra azt jelentené, hogy nem reménytelen a helyzet ezen a területen és hogy az "illetékesek" tényleg tesznek azért, hogy a dolgok rendeződjenek.
Mert jelenleg nekem egyáltalán nem ez jön le! Lehet én látom teljesen rosszul a dolgokat, de komolyan azt kell hinnem, hogy nem tesz senki semmit csak háborog maximum. Vagy ha tesz is valamit, az édeskevés.
Na, jó, nem is írok többet mert már megint össze-vissza csapongok.
Zárom azzal, hogy James Foley (és persze a többi kivégzett!!) nyugodjon békében, a gyilkosai pedig kapják meg méltó büntetésüket.
Austin Tice pedig térjen haza épen és egészségesen, minél hamarabb - a JóIsten segítsen neki visszatérni az "életbe"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése