A "macskáim" ...

ez is Siirt

És igen :) teljesen szándékosan kezdtem ezt az írást egy kutyás képpel ...
Talán már korábban is említettem, hogy Siirtben - vagy azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy itt, Kelet-Törökországban - nem nagyon tűrik meg a kutyákat. (Biztosan írtam már erről - vallási oka is van.) Az utcán kóbor ebekkel nem is nagyon lehet találkozni. Inkább csak éjszaka járnak be a városba, kukázni. Napközben csak űzik őket.
Ha lassan is, de azért itt is változnak a dolgok - valamennyire.
Ezt a két kutyust egy ismerősöm fényképezte, az utcán aludtak. Szegények.
Én egyébként mióta itt élek - 6 éve - azt hiszem egy kezem meg tudom számolni, hogy városon belül hány alkalommal találkoztam kutyával.
Városon kívül kóborolnak, falun van aki még tartja is, hogy a portára vigyázzon ... De városon belül...
Pár hete nagyon meglepődtem, mert sok év után először láttam, hogy egy kislány kutyát sétáltatott! Nem bírtam megállni és kicsit elbeszélgettem vele - kiderült, hogy bizony direkt tartanak otthon kutyát. Ez itt azért hihetetlen ritka. Mondom, hogy ez volt az első, hogy ilyet láttam. Ezen kívül valakitől hallottam, hogy van egy ismerőse, akinek otthon kutyája van.

Na de nem is kutyákról akartam írni, mert róluk (sajnos) nincs mit írni.
A macskák. Kóbor macskából rengeteg van. Kukáznak.
Sajnos ebben a városban nincs semmilyen állatvédő szervezet, amely például ezekről a kóbor állatokról gondoskodna. (Tudomásom szerint a nyugati országrészben jobb a helyzet. Például Istanbulban úgy tudom, hogy állami szinten gondoskodnak az utcán élő kutyákról. Meg vannak jelölve, oltva. Pár éve már, hogy olvastam egy cikket - most sajnos nem találom - hogy ivartalanítják őket. Néha kicsit kőkorszaki módszerekkel, a szabadban, de akkor is...)
Tehát ahogy már említettem, az itt élő kóbor macskák kukáznak. Néhány jó érzésű ember direkt a kuka mellé szokott ételmaradékot kitenni. De ha ez nincs, akkor bizony előfordul, hogy elhaladva egy-egy konténer mellett, az onnan kiugró két-három macsek hozza a frászt az emberre.
Anélkül, hogy dicsérném magam, be kell vallanom, hogy én magam is beálltam az ilyen "jó érzésű emberek" sorába. Talán kicsit túlzásba is vittem :) 
Aki ismer, tudja rólam, hogy egészen egyszerűen imádom az állatokat. (Sokszor még az embereknél is jobban.) Legszívesebben minden kóbor állatot befogadnék, de ez sajnos nem lehetséges. Szóval marad az egyéb mód, ami a segítséget illeti. (És azt hiszem, hogy bár nem sok, de a semminél azért jobb.)

(Azt még gyorsan megjegyzem, hogy nem dicsekedni akarok azzal, hogy hű-de-jófej vagyok! Sőt, nem is vagyok az! Mert részben azért önző okokból csinálom amit csinálok... Szóval nem vagyok én önzetlen, vagy jószívű vagy ilyesmi! Egyszerűen csak megtehetem és viszek. Ennyi.)

Az egész úgy indult, hogy még nagyon-nagyon régen a Nyuszinak mindig interneten rendeltem eledelt, mert itt nem lehetett semmilyen nyúltápot kapni egyetlen boltban sem. (Szerencsére manapság interneten már mindent meg lehet venni!) Valami oknál fogva egy alkalommal a cég, akitől rendeltem, ajándékba küldött nekem 3 kisebb doboz macskaeledelt. Csodálkoztam, aztán beraktam a szekrénybe, mondván valamire jó lesz még. Kicsit el is felejtettem persze - mondhatom évekig ott állt a szekrényben a három kis konzervecske. Aztán egy lomtalanítás során kezembe akadt. Akkor elhatároztam, hogy valamikor majd leviszem a kóbor cicáknak (még nem járt le a szavatossága).
Aztán kicsit megint elfeledkeztem róla.
Míg egyszer éppen egy elég fontos orvosi vizsgálatra indultam. Amíg lenn a ház előtt vártam az autót, láttam egy kölyökmacskát. Kóbor cica volt persze. Nagyon édesen játszott egy bogárral, aztán megette.
Majd nekiállt valami élelmet keresni - az erkélyek alatt, ugyanis az itteni emberek nagy része van olyan bunkó, hogy a szemetet egészen egyszerűen kidobja az ablakon vagy erkélyen.
Na ekkor jutott eszembe a macskaeledel. Rögtön felrohantam és lehoztam. Kettőt.
A cica persze bizalmatlan volt, de letettem a két dobozkát, kicsit eltávolodtam és ekkor rávetette magát.

Szóval vele indult a dolog :) Kicsit béna képek tudom, de talán valamennyire látszik, ahogy éppen egy bogárral játszik. Ha nem látszik, akkor most szóltam! (Az egyik képen pedig épp elhaladt előttem én meg lassú voltam...)

Az orvosi vizsgálat pedig - amire ugye mentem - jó eredményt hozott. Ezt valami jelnek vettem :) A macska áldása kísért :)
Innentől aztán rendszeresen igyekeztem az otthon fellelhető dolgokból valami ehetőt összepakolni és levinni a macskáknak.
Elég "babonás" vagyok bizonyos dolgokban, ezért főleg egy-egy orvosi vizsgálat vagy fontosabb esemény előtt különösen fontosnak érzem, hogy vigyek valami kaját a macskáimnak.
Időközben persze nemcsak az ételmaradékot gyűjtöm itthon, hanem alaposan be is vásároltam macskaeledelből.

Most éppen ez van itthon

Elsőre kicsit melléfogtam, mert ezek a szerencsétlen állatok nem ismerik a száraz tápot. Többször hiába próbálkoztam, meg sem kóstolták. (Utólag láttam, hogy valahova csak eltűnt...szóval "valami" biztosan megette.) Kis kísérletezgetés után rájöttem, hogy ha azzal az alutasakos-szószos akármivel összekeverem a száraz eledelt, akkor az jó és bevágják. Vagy ha van itthon valami folyékonyabb ételmaradék - mondjuk bableves - akkor abba keverve szintén nyerő.

Nem mondom, hogy minden nap ellátom a macskáimat élelemmel, de tényleg igyekszem.
Van amikor este viszem, van amikor reggel.
Bár elég bizalmatlanak, de a legtöbb már ismer annyira, hogy nem menekül nagyon messzire. Ha meghallják a zacskó csörgését, akkor picit távolabbról figyelnek és alig távolodok a kirakott eledeltől, már rohannak is.
A megszokott hely, ahová ki szoktam tenni az ellátmányt, az az egyik fa töve. Igen, a szemetes konténerhez viszonylag közel van, de csak azért mert a cicák ugye eleve oda mennek és ha épp nincs ott egy sem, akkor is nagyobb az esélye, hogy ott megtalálják.
Többnyire a földre szoktam tenni. Eddig nem volt gond. Most, hogy elkezdett esni az eső, illetve a hó, így majd ki kell találnom valamit, amire kirakhatom.
Van ugyan itthon eldobható műanyag tányér, de eddig nem akartam feleslegesen szemetelni - habár Siirtben az ilyesmi fel sem tűnne...
Majd ezt is megoldom :)

Nos, ennyit akartam csak ezzel kapcsolatban írni.
Ők az "én macskáim".

Itt éppen két fánál is esznek - mert néha veszekedés van, ha egy helyen van csak kaja.

Nyilván túl sok minden nem látszik, mert sötét volt már ...