2016. január 21., csütörtök

És akkor megint menekültek

Én mindig akkor írok, amikor időm van és arról, ami éppen eszembe jut.
Kevés téma van, amihez vissza szoktam kanyarodni. De az egyik ilyen a menekültek.
Valóban, ezerszer megfogadtam már (sőt, megígértem), hogy nem térek ehhez vissza ... De mindig van valami, ami miatt pár szó kikívánkozik belőlem.


Csak a szokásos menekültes kép

Akik ismernek, illetve akik olvasták már a korábbi, menekültekkel kapcsolatos írásaimat, tudhatják, hogy én alapvetően a befogadás mellett vagyok. DE (és ez egy hatalmas DE!!) azt is többször elmondtam már, hogy a menekülteknek, bevándorlóknak kötelességük alávetni magukat a befogadó ország törvényeinek és kötelességük elfogadni a szokásokat. (Ha itt akarsz maradni, akkor alkalmazkodj bazzeg.)
Én magam is elszörnyülködök néha egy-egy hír kapcsán. Ami követelőző, erőszakos menekültekről szól. El tudom képzelni, hogy nem minden hír felel meg a valóságnak - de basszus, ha már csak a töredéke is, hát a helyzet nagyon gáz.
Épp az imént olvastam egy cikket, amiben egy németországi táborban dolgozó nő nyilatkozott. Tényleg nem tudom, hogy mennyire valóságos, de a korábban más helyről hallottak alapján elképzelhető, hogy van ilyen.
Persze gondolom nem minden menekült (bevándorló) erőszakos és követelőző. De ha már egy is van, én azt is sokallom. Mert milyen jogon követelőzik? Milyen jogon kér bármit, vagy gondolja azt, hogy neki ingyen bármi is jár? Ha a hazájából menekülni kényszerült, akkor most örüljön, hogy melegben van és nem röpködnek rakéták a feje felett. A világon szerintem sehol nem kap senki ingyen lakást és autót a semmiért. (Vagy ahol kap az eleve nem lehet "tiszta" helyzet.)

Statisztikákat olvasva szembetűnő, hogy a menekültek - ha jól emlékszem - nagyjából 70 %-a 25 évnél fiatalabb férfi. Logikus, de nézzük ez miért is fordulhat elő?
(Ja, itt szeretném megjegyezni, hogy amikor én bármit is írok a menekültekről, akkor elsősorban a szíriai illetve iraki menekültekről beszélek, mert róluk van leginkább információm.)
1. Ezek a fiatalok nagyrészt a kötelező katonaság elől menekülnek. Ami egy háborús övezetben azt hiszem valamennyire érthető. Például nem tudom milyen hírek jutnak el oda (na és persze mennyire érdekli az otthoni embereket), de én rengetegszer hallom, hogy Szíriában éppen ennyi és ennyi katona esett el. Akár a lázadókkal (helyesbítek: ellenzéki erőkkel) történő összecsapás során, akár az ISIS ügyködése miatt. Szíriában ugye mindenki mindenkit lő már, szóval ott élni nem egy életbiztosítás.
2. Ha nem is a katonaság elől menekülnek, akkor úgy egyszerűen a háború elől. Mert azt ugye senki nem hiszi, hogy csak a harcokban résztvevőket érinti a dolog? Sőt, azt kell mondjam, hogy leginkább a civilek szenvednek. Fizikailag is, hiszen a szír elnök immár hathatós orosz segítséggel bombáz piacokat, iskolákat, kórházakat, városokat is. Így aki csak teheti az elmenekül. Felpakolja a családot és nekivág. Vagy sokszor van úgy, hogy egy család anyagilag nem engedheti meg magának, hogy minden tagja elinduljon. Ilyenkor az összegyűjtött pénzt odaadják a legrátermettebb, legerősebb fiúnak, aki ugye fiatal, hogy elinduljon és hogy egy idegen országban új életet kezdjen.
3. Mivel ez a menekülés sokszor több száz, vagy több ezer km gyaloglást jelent, így legtöbbször csak azok indulnak el, akik ezt bírják. Ők pedig ugye a fiatal férfiak.
Így gondolom már érthető, hogy miért a fiatalabb férfiak vannak többségben. Na ez persze nem menti fel őket a viselkedésük alól!
Egyszerűen gyomorforgató, amikor követelőzésről meg erőszakosságról olvasok. Ott volt a szilveszteri kölni eset. Vagy a sok calais-i eset, amit a kamionosokkal művelnek.

Még mindig azt mondom, hogy egyénileg kell minden egyes menekült esetét megvizsgálni.
Olyan nincs, hogy valakinek nincsenek hivatalos iratai - márpedig tudjuk, hogy a legtöbb elégeti.
Regisztrálni kell mindenkit, ujjlenyomatot venni. Aki erre nem hajlandó, azt be sem kell fogadni.
Zárt táborok kellenek, aki problémázik, visszaküldeni. Aki nem tartja be a szabályokat, rögtön kiutasítani. Elvégre ők akarnak jönni - akkor meg alkalmazkodjanak. (Megszoksz vagy megszöksz.)

Itt meg kell azt is jegyeznem, hogy Törökország felelőssége óriási a menekültekkel kapcsolatban.
Részben ez az ország felelős például az Európában kialakult helyzet miatt.
Hiszen a szíriai és iraki menekültek ebbe az országba lépnek be. (Arról most nem ejtenék szót, hogy Törökország biztonságos-e vagy sem. Ez hosszabb téma. Röviden: nem igazán.) Viszont Törökország már régóta nem képes eltartani a menekülteket, nem tudják kezelni ezt a kérdést. Az is nyilvánvaló, hogy az embercsempészet terén is totálisan képben vannak - és félrefordítják a fejüket. Mindegy csak tűnjenek el innen - ez a mottójuk.

Megoldás? Nincs és előreláthatólag nem is lesz.
Az esztelen idegengyűlölet persze nem megoldás!
Nem mintha ne lennének ötleteim, dehát ugye engem a kutya sem kérdez úgyse :)
(ami nem is baj, hiszen el vagyok foglalva mással...)

Új év - új élet



kék vagy rózsaszín? 

Vannak olyan dolgok az ember életében, amik sorsdöntőek. Amik teljesen megváltoztatnak mindent.
Az én életemben volt már egy pár ilyen - vagy legalábbis azt hittem, hogy ... Na jó, valamennyire biztosan sorsdöntő volt pár dolog. De az biztos, hogy egyik sem annyira, mint ez, amiről most szeretnék írni.
Nem is szaporítom a szavakat tovább - inkább bemutatom az én kis társamat, a kis picurkámat, aki már 12 hete van velem (bennem) és a JóIsten segítségével örökre itt leszünk egymásnak. Nyáron, július végén vagy augusztus elején fog a nagy nyilvánosság elé "lépni", addig meg csak az én picinyem :)


Ez volt az első olyan felvétel, ami egész jól sikerült és már ember formája van :)
2016.01.04. - 9 hetes és 4 napos korában 3.07 cm őhatalmassága. És már akkor mocorgott, meg nem állt keze-lába. De tényleg! Az ultrahangon lehetett látni. 


Ez pedig a legfrissebb. 2016.01.18. - 11 hetes és 4 napos, 5.91 cm. Tényleg óriás :) (A mérete alapján a korát 6 nappal megelőzi - erre viccesen azt mondtam, hogy a végén annyira fog sietni, hogy már májusban meg fog születni....)
Valamiért ezek a hétfői képek kicsit bénák lettek. A doki  nem túl jókat választott. 
Ez egy 4D -s kép lenne. Talán valamennyire látszik az arca (tiszta ufó!). És igen, az egyik kezével éppen integet. Már most kis zseni. 


Ez meg egy szívhangos felvétel. Ja, mert a szíve már hetek óta dobog ám :) Azon a kicsi képen talán valamennyire ki lehet venni. Hatalmas fej, orrocska, pocak ... Hát olyan babás :)

Érdekes és hihetetlen dolog ez. 
Én legtöbbször még mindig alig akarom elhinni.
Mivel kissé babonás vagyok, ezért mindenképpen meg akartam várni a 12. hetet - ami ma eljött. 
Persze izgulok, hogy nehogy elkiabáljam ... De remélem mindenki, aki olvassa és látja, innentől drukkolni fog nekem, illetve nekünk :) Elkél a drukk! De remélem már nem lesz semmi gond.

És többek között ő az oka, hogy minél hamarabb haza szeretnék - és fogok is! -  menni. 
Ez a környék, még ha nem is konkrétan a város, vagy a kerület, nem biztonságos egy újszülött számára. A másik dolog meg, hogy az itteni csecsemőkkel kapcsolatos szokások sokszor egyenesen hajmeresztőek. 
Szóval innen menni kell minél hamarabb. És megyek is. Előreláthatólag már a jövő héten.  

Ezen a helyen, ebben a blogban már eddig is nagyon sok mindent megosztottam. Nemcsak a gondolataimat, itteni vagy kissé távolabbi eseményekkel kapcsolatos híreket, hanem az én életemmel kapcsolatos dolgokat is. (Hát hiszen akik olvasnak, többen közülük személyesen is ismernek.) Ezért gondoltam azt, hogy ezt a dolgot is megosztom itt. Nekem ezzel kapcsolatban semmi gondom nincs - miért is ne oszthatnám meg. (Na, hát még pár hét vagy hónap és amúgy is akkora leszek, mint egy bálna és akkor még egyértelműbb lesz, mint ahogy most leírom.)

Nyilván a legfontosabb, hogy egészséges legyen, szépen fejlődjön és rendben, időben szülessen. De azért az ember akaratlanul is elgondolkodik, hogy vajon fiú-e vagy lány ...
Én valamiért utóbbit érzem. Naná, hogy az orvost is megkérdeztem hétfőn: túl korai még biztosat mondani, de ő is lánynak nézi :) Szóval ha minden igaz, akkor rózsaszínben fogom látni a világot! Hát rám fér :)


Egyébként meg elég stresszelős vagyok. Folyton jár az agyam, hogy biztos minden rendben van-e. Állítólag szerencsés vagyok, mert igazából semmi tünetem nincs. Nincs hányingerem, nem szédülök, nem kívánok semmilyen ételt (igazából enni is utálok, csak muszájból eszek). Engem bosszant, mert így honnan tudnám, hogy tényleg minden ok odabenn?
Legszívesebben naponta mennék ultrahangra :) 
(Már elgondolkodtam, hogy venni kéne egyet itthonra - de gondolom veszett drága lehet.)

Tehát a lényeg az, hogy az első harmadán már - szinte - túl vagyok. Innentől azt hiszem már nyugodtan lehet "hirdetni". Ezért mertem itt is megosztani ezt a hírt :) 
Örülök és félek, ijesztő és csodálatos - meglátjuk mi lesz.

Most már percek óta itt reszket a kezem az egéren és a megosztás gombon.
Lehet, hogy korai? Bár ahogy magamat ismerem, 3 hónap múlva is ezen paráznék :)
Most ugyan holnap van már (hivatalosan tehát 2016.01.21. - 00:32), de talán megvárom a reggelt. Vagy a delet. Vagy a holnaputánt :) 
Mindenesetre alszom rá egyet!
Ha pedig megosztom végre, akkor mindenkitől, aki megtisztel azzal, hogy ezt elolvassa, kérnem egy kis drukkot. Mert hát minden rendben lesz - és ez tuti - de a drukk meg pozitív energia az mindig jól jön ;)

És még annyit, hogy ugye ezt nem gondoltátok volna rólam? Mondjuk én sem :) :)

(És nem! Nem a Kövér László és ÁKOS által mondottak miatt! Amikor azok kimondták a baromságot - amiről egyébként nagyon, de nagyon megvan a véleményem - én akkor már terhes voltam, ha jól emlékszem. Szóval ez nem számít "parancsteljesítésnek" :) )

2016. január 20., szerda

Manapság .. .

Nem is tudom, hogy hol is kezdjem.
Hosszú hetek óta nem léptem be ide és nem írtam. Talán lassan 1 hónapja lesz már.
Ennek több oka is van.
Karácsonnyal kapcsolatban elkezdtem írni egyet - de akkor, 24-én elég szomorú hírt kaptam. Így abbamaradt. Ez a hír aztán hetekig lefoglalta a gondolataimat.

Közben pedig ott volt január 2. Aki ismer tudja, hogy tavaly óta számomra ez a dátum feketével keretezett a naptárban. 2015. január 2-től lett a világ egy sötétebb hely ... Szóval Nyuszi évfordulója.
Bármi történjen is velem, ez a veszteség egy nyílt seb marad.

No meg egyéb dolgok is lefoglalták a gondolataimat. Ezek nagy részéről sajnos (vagy nem is sajnos) nem írhatok itt. Van olyan amiről írhatok és fogok is írni - várhatóan holnap. Nem most, mert hosszú téma meg egyéb okból is holnap. Vagy azután. Vagy ki tudja.
Lenne egyébként egy csomó fordítási munkám, de egész egyszerűen nincs hozzá kedvem. Tényleg sok minden jött össze és kezd elegem lenni úgy MINDENBŐL.

De  a további panaszkodás után egy pár szó az elmúlt hetekről :) Annak talán több értelme van - bár nálam ezt ugye sose lehet biztosra venni :)

Legutoljára december 21-én osztottam meg a szíriai karácsonnyal kapcsolatos gondolataimat.
Karácsony.
Igen, volt tavaly is. Sajnos - bizonyos okok miatt - nem tudtam hazautazni. De itt azért megpróbáltam a magam kedvéért. Olyan lett, amilyen :)
Minden évben feldíszítem a kis karácsonyfámat (még akkor is, ha nem vagyok itt) és mindig nevetek, hogy valószínűleg több száz km-es körzetben az enyém az egyetlen karácsonyfa és egyedül én ünneplek.
Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy egyre inkább itt is lehet műfát, díszeket vásárolni. De ők, mármint az itteniek természetesen nem karácsonyt ünnepelnek. Hanem néhányan, akik nagyon szeretnék átvenni a "nyugat" néhány szokását de máshogy nem tudják beilleszteni az itteni felfogásba, nos az ilyenek az újévet ünneplik, arra díszítenek fát. (Engem halálosan idegesít ez az elferdítés, de nincs mit tenni.)
Szóval karácsonyfa. Volt. (Bizony múlt idő - éppen tegnap szedtem le :) )



Szép kicsi fám :) Már Debrecenben is ezt díszítettem! 



Meg az adventi koszorúm. Mivel december 23-án döntöttem el, hogy mégis díszítek fát-lakást, ezért később gyújtottam meg egyszerre a gyertyákat is.

És az egyéb díszítések: 
Imádom a karácsonyt, a díszeket, a hangulatot. Persze egyedül nem az igaz, de semminél jobb!


Igen, jól látod - az egy magyar zászló :) Normálisan van felakasztva egyébként, csak most a fényfüzér miatt kellett kicsit átszervezni.




Rénszarvas. 
Minden mennyiségben. 
Természetesen. (Imádom a rénszarvasokat ugyanis.)



A karácsonyhoz hasonlóan a szilveszter is itt telt. 
Itt nincs semmiféle ünneplés, az emberek nagy része ugyanúgy lefekszik aludni, mint bármilyen más napon. Mondjuk úgy tudom, hogy néhány nagyváros főterén van közös visszaszámolás - de itt, Siirtben nincs az égvilágon semmi ilyesmi.
Én interneten keresztül néztem az elérhető magyar csatornákat (szeretem ilyenkor a műsorokat). Megvártam az éjfélt, pezsgő helyett szénsavas szőlőlevet ittam (egyrészt itt szinte lehetetlen bármilyen alkoholos italt vásárolni, esetleg csak titokban; másrészt meg ... majd később)- közben persze a szüleimmel is beszélgettem, "koccintottam". Majd mentem aludni. 
Ja, mert egyébként ha valaki elfelejtené, az időeltolódás miatt én kétszer is visszaszámoltam :) 
Magyar idő szerint este 11-kor nekünk éjfél volt. (Akkor viccesen írtam is egy kedves barátnőmnek, hogy üdvözlet a jövőből :)
Aztán egy órával később a magyar éjfél (az itt hajnal 1 óra). Nekem igazából az volt az igazi :)  


A cuki baglyos pezsgőspoharam (új!), benne a szénsavas szőlőlé. (Hát majdnem na!) És a tableten néztem a magyar műsorokat, így a visszaszámlálás és a Himnusz is így alakult.
A másik képen meg ... nos, a kisebbik erkélyen műhó-spray segítségével egy kicsit kreatívkodtam. A többi alkotásomat inkább nem fényképeztem le, mert az már tényleg ciki :) De jól esett!

Aztán meg az óév végén-újév elején behavazódtunk rendesen.
Mondanom sem kell, hogy én imádtam :)
Úgy 2-3 napig szinte megállás nélkül esett a hó. Meg is lett az eredménye.
Teljesen nyugodt volt a város, mert ugye hókotró autót a városban nem lehetett sehol sem látni. Így csak a nagyon bátor vagy bolond autósok indultak el, azok is hólánccal.
De aztán hogy elállt a havazás az idő is enyhült és elkezdett olvadni.
Mostanra már szinte nem is maradt.
Ja és persze azóta sem esett. De ezen meg sem lepődök. Ez itt Siirt, basszus ... Itt semmi nem úgy működik, mint a normális helyeken :)
Íme pár kép (2016.01.01-02.). Csak hogy lássátok, tényleg kaptunk havat:
(igazából ez errefelé talán minden szökőévben fordul elő)


Ez a főutca, sétálóutca Siirtben. Most inkább vánszorgó utca volt. Nekem nagyon tetszett!


A képen a hó miatt talán nem látszik, de az esernyőmön a felirat: BUDAPEST! :)


Ez megy egy szegény kis fácska ... nem bírta a havat.

Van még pár dolog, amit most nem akarok részletezni. Telnek a napok.
Mindenképpen nagyon mennék már haza. Lehetőleg végleg.
Egyelőre még nem olyan egyszerű. De dolgozom a megoldáson! :)

A török helyzet? Na, erről is lehetne hosszan írni.
A kurdok továbbra sem nyugszanak. Diyarbakir és pár rázósabb város továbbra is háborús övezetre hasonlít.
A magyar hírekben is lehetett hallani pár napja, hogy Istanbulban is bomba robbant. Öngyilkos merénylő. Az mondjuk az ISIS volt.
Siirtben? Nos, a mi kerületünkben nyugalom van. Néha azért hallani, hogy más kerületekben áll a bál.
Szintén pár napja volt, hogy a rendőrség speciális alakulata két címen is razziázott. (Ez pont péntek reggel, délelőtt volt.) Kiderült, hogy mindkét házban terroristák húzták meg magukat és várták a támadási parancsot. Meg is öltek vagy 7 terroristát (az egyik csupán 19 éves volt) - de nagyobb baj, hogy egy rendőr is életét veszette. A terroristákat nem sajnálom, de a rendőrt nagyon!
AZ bosszant, hogy egy cikkben láttam, hogy micsoda fegyvereket találtak a razzia során és foglaltak le. Baaaaasssszus. Nagyon komoly gránátok, gránátvetők, kis rakéták, mindenféle pisztoly meg gépfegyver meg ki tudja még mi. Pédául 21 AK-47 vagy 5000 tölténnyel, 4 rakéta- vagy gránátvető, hozzá 35 tank és 15 ember elleni lövedék - ha jól fordítom a neveket. Annyira nem vagyok ezekben a dolgokban járatos (bár már eddig is több mindent meg kellett tanulnom, mintsem szerettem volna), ezért szemléltetésként inkább hoztam néhány képet. A képeket és részletes leírást (törökül persze) ezen az oldalon találhatja meg akit érdekel.

http://siirthaberleri.com/
http://siirthaberleri.com/
http://siirthaberleri.com/
http://siirthaberleri.com/
http://siirthaberleri.com/
http://siirthaberleri.com/
http://siirthaberleri.com/
Én egyébként a cikk, a felsorolás és a képek után csak annyit tudtam mondani, hogy "aztak.rvaaaa...." Gondolj bele, mindezt KÉT HÁZBAN! Kettőben. Micsoda felszerelésük lehet még ezeknek a férgeknek máshol ...
Ahogy már írtam, a mi kerületünk nyugis. Jelenleg. Néha egy-két robbanás vagy lövés hangja hallatszik, főleg éjszaka, de semmi extra. 
Remélem a kedves fiúknak (rendőrök, katonák, csendőrök) sikerült kisöpörni a mocskokat és azok meg rájöttek, hogy Siirttel nem fognak olyan könnyen elbánni :)
Nem tudom, hogy mi lesz egyébként ennek a vége. Egyik fél sem enged. Mondjuk a török kormánytól el is várom, hogy ne engedjen - csak nem fog lefeküdni a terroristáknak! Viszont a PKK sem vonul vissza. Egyre több a veszteség, egyre többet vadásznak le a soraikból, sőt, már a civil kurdok sem támogatják őket annyian. De az idióták még mindig nem adták fel. 
Én remélem, hogy a végjátékot már kényelmesen otthonról fogom nézni :) 
És ha már egyszer otthon leszek, akkor felőlem porig is égethetik akár egész Kelet-Törökországot! Csak azt várják meg, amíg elhúzok! :)

És akkor lehetne még írni a szíriai helyzetről, az istanbuli robbantást csak megemlítettem, meg vannak magyarországi dolgok is amikkel kapcsolatban van véleményem .... Nos, ezek majd legközelebb. Mára szerintem ennyi is bőven elég! 

De még valami eszembe jutott! Amikor legutoljára - tehát még tavaly - megosztottam itt, akkor megjegyeztem, hogy a látogatók száma 3.951 volt (direkt le is fényképeztem). Akkor még meg is fordult a fejemben, hogy "jujj de jó - mindjárt 4.000" és alig vártam a váltást. Akkor terveztem, hogy írok még, csak ugye jöttek sorba a dolgok. És azóta sem léptem be. Most, amikor ezt a mai szösszenetet elkezdtem bepötyögni, eszembe jutott és kíváncsiságból megnéztem. Az volt a cél, hogy megnézzem, hogy mennyi kell a négyezres váltáshoz. Nagyon meglepődtem, ugyanis a számláló 4.176 -on áll! Hihetetlen. Számomra :) És köszönöm! 
Ezért két bónusz kép. Csak mert találtam :) 


Az első kép csak úgy - téliesen skótos/skótosan télies :) Imádom.
Ha jól tudom, akkor összesen életemben vagy két ilyen tükrös selfie-t lőttem. Amúgy sem szeretem, ha fényképeznek. Ezt is csak egy barátnőm kedvéért készítettem - meg kellett mutatnom a legújabb szerzeményemet. 
A második kép pedig az a bizonyos 3.951 - december 21-én! (A mai megnézhető.)