Új év - új élet

kék vagy rózsaszín? 

Vannak olyan dolgok az ember életében, amik sorsdöntőek. Amik teljesen megváltoztatnak mindent.
Az én életemben volt már egy pár ilyen - vagy legalábbis azt hittem, hogy ... Na jó, valamennyire biztosan sorsdöntő volt pár dolog. De az biztos, hogy egyik sem annyira, mint ez, amiről most szeretnék írni.
Nem is szaporítom a szavakat tovább - inkább bemutatom az én kis társamat, a kis picurkámat, aki már 12 hete van velem (bennem) és a JóIsten segítségével örökre itt leszünk egymásnak. Nyáron, július végén vagy augusztus elején fog a nagy nyilvánosság elé "lépni", addig meg csak az én picinyem :)

Ez volt az első olyan felvétel, ami egész jól sikerült és már ember formája van :)

2016.01.04. - 9 hetes és 4 napos korában 3.07 cm őhatalmassága. És már akkor mocorgott, meg nem állt keze-lába. De tényleg! Az ultrahangon lehetett látni. 

Ez pedig a legfrissebb. 2016.01.18. - 11 hetes és 4 napos, 5.91 cm. Tényleg óriás :) (A mérete alapján a korát 6 nappal megelőzi - erre viccesen azt mondtam, hogy a végén annyira fog sietni, hogy már májusban meg fog születni....)

Valamiért ezek a hétfői képek kicsit bénák lettek. A doki  nem túl jókat választott. 

Ez egy 4D -s kép lenne. Talán valamennyire látszik az arca (tiszta ufó!). És igen, az egyik kezével éppen integet. Már most kis zseni. 

Ez meg egy szívhangos felvétel. Ja, mert a szíve már hetek óta dobog ám :) Azon a kicsi képen talán valamennyire ki lehet venni. Hatalmas fej, orrocska, pocak ... Hát olyan babás :)

Érdekes és hihetetlen dolog ez. 

Én legtöbbször még mindig alig akarom elhinni.

Mivel kissé babonás vagyok, ezért mindenképpen meg akartam várni a 12. hetet - ami ma eljött. 

Persze izgulok, hogy nehogy elkiabáljam ... De remélem mindenki, aki olvassa és látja, innentől drukkolni fog nekem, illetve nekünk :) Elkél a drukk! De remélem már nem lesz semmi gond.

És többek között ő az oka, hogy minél hamarabb haza szeretnék - és fogok is! -  menni. 

Ez a környék, még ha nem is konkrétan a város, vagy a kerület, nem biztonságos egy újszülött számára. A másik dolog meg, hogy az itteni csecsemőkkel kapcsolatos szokások sokszor egyenesen hajmeresztőek. 

Szóval innen menni kell minél hamarabb. És megyek is. Előreláthatólag már a jövő héten.  

Ezen a helyen, ebben a blogban már eddig is nagyon sok mindent megosztottam. Nemcsak a gondolataimat, itteni vagy kissé távolabbi eseményekkel kapcsolatos híreket, hanem az én életemmel kapcsolatos dolgokat is. (Hát hiszen akik olvasnak, többen közülük személyesen is ismernek.) Ezért gondoltam azt, hogy ezt a dolgot is megosztom itt. Nekem ezzel kapcsolatban semmi gondom nincs - miért is ne oszthatnám meg. (Na, hát még pár hét vagy hónap és amúgy is akkora leszek, mint egy bálna és akkor még egyértelműbb lesz, mint ahogy most leírom.)

Nyilván a legfontosabb, hogy egészséges legyen, szépen fejlődjön és rendben, időben szülessen. De azért az ember akaratlanul is elgondolkodik, hogy vajon fiú-e vagy lány ...
Én valamiért utóbbit érzem. Naná, hogy az orvost is megkérdeztem hétfőn: túl korai még biztosat mondani, de ő is lánynak nézi :) Szóval ha minden igaz, akkor rózsaszínben fogom látni a világot! Hát rám fér :)

Egyébként meg elég stresszelős vagyok. Folyton jár az agyam, hogy biztos minden rendben van-e. Állítólag szerencsés vagyok, mert igazából semmi tünetem nincs. Nincs hányingerem, nem szédülök, nem kívánok semmilyen ételt (igazából enni is utálok, csak muszájból eszek). Engem bosszant, mert így honnan tudnám, hogy tényleg minden ok odabenn?
Legszívesebben naponta mennék ultrahangra :) 
(Már elgondolkodtam, hogy venni kéne egyet itthonra - de gondolom veszett drága lehet.)

Tehát a lényeg az, hogy az első harmadán már - szinte - túl vagyok. Innentől azt hiszem már nyugodtan lehet "hirdetni". Ezért mertem itt is megosztani ezt a hírt :) 
Örülök és félek, ijesztő és csodálatos - meglátjuk mi lesz.

Most már percek óta itt reszket a kezem az egéren és a megosztás gombon.
Lehet, hogy korai? Bár ahogy magamat ismerem, 3 hónap múlva is ezen paráznék :)
Most ugyan holnap van már (hivatalosan tehát 2016.01.21. - 00:32), de talán megvárom a reggelt. Vagy a delet. Vagy a holnaputánt :) 
Mindenesetre alszom rá egyet!
Ha pedig megosztom végre, akkor mindenkitől, aki megtisztel azzal, hogy ezt elolvassa, kérnem egy kis drukkot. Mert hát minden rendben lesz - és ez tuti - de a drukk meg pozitív energia az mindig jól jön ;)

És még annyit, hogy ugye ezt nem gondoltátok volna rólam? Mondjuk én sem :) :)

(És nem! Nem a Kövér László és ÁKOS által mondottak miatt! Amikor azok kimondták a baromságot - amiről egyébként nagyon, de nagyon megvan a véleményem - én akkor már terhes voltam, ha jól emlékszem. Szóval ez nem számít "parancsteljesítésnek" :) )