Közel egy hónapos szünidő után immár újra Siirtben vagyok.
Most így hirtelen nem is tudom, hogy melyik napon utaztam vissza.
Annyi biztos, hogy vasárnap volt. (Ha minden igaz, akkor február 1-én, ha nem, akkor végül is tök mindegy.)
Az utazás egész sima volt - az odaúthoz képest.
Hajnalban vonatoztam át először Kazincbarcikáról Miskolcra. Na, azt a vonatot inkább nem jellemzem - mindenki el tudja képzelni :) Miskolcról már intercityvel mentem Budapestre. Ráadásul első osztályon (már miért is ne!). Ennek annyi előnye volt, hogy bőven volt hely, elfértem én is és a bőröndöm is.
Sőt, még Wifi is volt a vonaton, szóval akár kényelmesen is utazhattam volna, de sajnos a kocsiban rohadt hideg volt. Nem is értem. Kabátban ücsörögtem, de így is fáztam.
Na én már azon lepődnék meg, hogy ha egy utazás simán, mindenféle kellemetlenség nélkül zajlana...
Budapesten a szokásos. Metróval és busszal ki a reptérre.
Bármennyire is bizonytalan vagyok a budapesti közlekedéssel kapcsolatban, ezt az utazást már csukott szemmel is meg tudom csinálni :)
Most mondjuk kicsit bekavart a metrópótló busz, de a tesóm segítségével megoldottam ezt is.
A reptéren ment minden simán. A bőröndömet lemérve 24,7 kg jött ki. Ez a Wizzairnél belefért, de már előre elkönyveltem, hogy a török belföldi járatokon túlsúlydíjat kell fizetnem.
Ja, egyébként miért utazom a Wizzairrel? Hát mert úgy, hogy ha minden létező extrát megveszek (például XXL Long Leg vagy mi a fene kényelmes ülés meg ilyenek), akkor ugyan egy fillérrel sem olcsóbb, mint a Turkish Airlines például, de időben jobban jön ki, jobbak a csatlakozások.
A budapesti reptéren van egyébként a biztonsági ellenőrzéshez Fast Track Lane (vagy szebben: utasbiztonsági gyorsító sáv), ami azért jó, mert valami nevetséges 1.250 Ft-be kerül, viszont nem kell hosszasan sorakozni. Én meg aztán vevő vagyok minden ilyen kényelmi dologra ám! :)
Végre fenn a gépen. Kényelmes helyem is volt (na mondjuk fizettem érte, még jó :) mindig a vészkijárat mellé ülök, az már szinte bérelt helyem). Ezredszerre is végignéztem a biztonsági bemutatót. Komolyan már én is szó szerint végig tudom mondani három nyelven is! Egyszer majd talán megpróbálom összeszámolni, hányszor volt szerencsém végignézni és végighallgatni... Az ezer az tutira megvan!
Istanbul felett jó kis vihar volt. A sokezer lerepült mérföld során most először jutott eszembe, hogy basszus zuhanunk. Megrezdült a gyomrom rendesen. Aztán visszaraktam az iPodomat, mondom, ha zuhanunk, hát úgyis mindegy.
Végül persze nem zuhantunk le, megérkeztünk Istanbulba. Ahhoz képest, hogy Budapesten majd megfagytam, Istanbulban 24 fok várt. Amin mondjuk kicsit finomított az erős szél, de akkor is melegnek tűnt.
Na, mondjuk mivel nem sokat voltam kívül a reptéren, ezért annyira nem érdekelt.
Túl sokat várakoznom nem kellett. Gyorsan feladtam a csomagot.
Aha! Ami érdekes volt: Említettem, hogy Budapesten a csomagot lemérve 24,7 kg jött ki. Nos, itt amikor lemértük, 20,3 kg jött ki. Rögtön meg is nyugodtam, mert a Turkish Airlines-hoz 20 kg a limit, ez a minimális többlet még belefér. De azóta sem értem, hogy ez a különbség honnan jött. Az tuti, hogy itt a reptéren kinyitottam a bőröndöt és kivettem belőle a fényképezőgépemet (nincs több fél kg-nál!!!) és megettem belőle 3 fasírtot egy szelet kenyérrel. Ennyi. Nem hiszem, hogy ez mind 3,5 kg lenne - ez teljesen kizárt. Én valami másra gondolok, de hát ez végül is mindegy :)
Az istanbuli Sabiha Gökcen reptéren mindig megcsodálom az alábbi "művet":
Ha esetleg nem teljesen kivehető a képen: ez egy lezuhant csillár. Plexi falakkal körülvéve.
Már évek óta nézegetem, nem értem.
Vagy ha értem, akkor nem vicces.
De most komolyan, kell egy reptéren zuhanásra utaló dolgokat elhelyezni? Ha valami elromlik, a csillár lezuhan és darabokra törik. Továbbvinni sem akarom a gondolatot, de most komolyan, ha egy repülő lezuhan...
Na, mindegy.
Ez a dolog ez ott van a reptéren. Műalkotás, installácó, nem tudom. A címe az, hogy Miscalculation.
Innentől mindenki azt lát mögötte, amit akar.
Én évek óta megcsodálom, örülök, hogy ott van - mert nagyon jó tájékozódási pont már nekem :)
Csak hogy rövidre fogjam: Istanbulból Ankarába repültem, onnan pedig tovább Batmanba.
Batmanból pedig autóval Siirtbe.
Hát reggel 5:25-kor indultam a lakásból (Kazincbarcika) és 22 óra körül érkeztem Siirtbe.
Messze van Siirt. Rohadt messze.
Egyébként a bizonyíték, hogy mennyire vártak már:
A porba írva: TIMI GEL (GYERE) :))
Siirtben egyébként minden a régi. Őrület a köbön.
Már legalább két hónapja "adós vagyok" a közel-keleti helyzettel, kicsit lemaradtam, de annyit elöljáróban elárulhatok, hogy Kobani megmenekült (erről majd fogok még írni, később). Na, ennek örömére állítólag nagy össznépi ünneplések voltak a kurd városokban. Hát, erről szépen lemaradtam. Pedig biztos nem volt semmi.
Ami még változás: a házunk mellett volt egy állami kórház. Na, most a város majdnem másik végén építettek egy szép, nagy, új, csillogó-villogó új kórházat. Ezt a régit meg lebontották.
Én már csak a végeredményt látom, de ahogy mesélték, szerencsére kimaradtam a bontásból (iszonyat zaj volt, meg por - mondjuk a por részét azt tapasztaltam a lakáson belül...)
Megpróbálom képeken is megmutatni, hogy milyen volt és milyen lett.
Ezek régebbi képek, most kotortam elő, hogy a régi állapotot meg tudjam mutatni:
Ezeket pedig most fényképeztem, az ablakból:
Állítólag önkormányzati lakásokat fognak építeni a helyére.
Szinte biztos, hogy akkor már nem lakom itt, mire elkezdik. :) Ami azért is lesz jó, mert egy építkezés azért zajjal is jár. Amit ha nem muszáj, akkor nem asszisztálnék végig.
Habár, ha még mindig itt lakom akkor is, úgy legalább be fogom tudni mutatni, hogy hogyan építkeznek a törökök :) Tanulságos :)
A teknőseim még mindig teljesen inaktívak. Pontosabban nem esznek.
Megpróbáltam őket ma is megkínálni egy kis halacskával, de nem kell. A nagy az mindenképpen szökni akar a terráriumból, a kicsi meg totál megszeppenve gubbaszt.
Hiába a terülj-terülj asztalkám... Ezek szerint még nincs tavasz...
Ahogy írtam már, Siirtben minden a régi. Zaj, kiabálás, koldusok. Ez utóbbiakból talán mintha több lenne, illetve szemtelenebbek. A legtöbbje még mindig szíriai menekült. Vannak régi ismerős arcok, de nagyon sok új van. Lépten-nyomon megszólítanak, követnek.
Legújabban már a Plázához is odatelepedtek (az korábban még koldusmentes terület volt).
Nos, azt hiszem egyelőre ennyit akartam.
Nagyon szeretném, ha végre visszaállnának a dolgok a régi kerékvágásba, mert jelenleg mindennel úgy el vagyok havazva, hogy semmire nincs időm.
Leginkább a hírek böngészése miatt sajnálom. Olyan sok minden történik, de nemhogy leírni, még elolvasni sem nagyon jut időm :)
De talán majd ezután.
Végezetül a témához szerintem jól illik az az idézet, ami minden visszautazáskor eszembe jut.
Hürrem szultán (Szulejman felesége) mondta, amikor rabszolgaként hajón a szultán háremébe, Istanbulba szállították és kikötöttek. Ekkor kérdezte meg, hogy "Neresi burası? Geldik mi Osmanlı cehennemine?" (Hol vagyunk? Megérkeztünk az oszmán pokolba?)
Hát igen... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése