Az úton készítettem pár képet és azt szeretném itt közzé tenni.
Egy kicsit bemutatva ezzel az ország ezen részét.
A képek minőségéért előre is elnézést kérek! Némelyiket telefonnal, esetleg kocsiból menet közben készítettem. Hát ilyen lett na :) De gondolom sokan úgysem jártatok még erre, hát megmutatom.
Lám, vannak azért erre is szép helyek :)
.
Ez még Siirt, pontosabban annak a vége. Látható, hogy itt hó nem igen van. (Szemét annál inkább.)
Oda készültünk - a hegyeken túlra/a hegyekbe :)
Na, ezt nem tudtam kihagyni, ők azok a bizonyos "koçer" -ek. Sátrakban laknak, állattenyésztéssel foglalkoznak. Elég lepusztultnak néznek ki sokszor (olyan cigányosak - bocs), de tudni kell, hogy egyébként gyakran viszonylag sok pénzük van - pont az állatok miatt.
(Itt egyébként a "koçer" jelzőt sokszor sértésként használják valakire, aki egyébként nem is az :) Ja, és azt is érdemes tudni a koçerekről, hogy sokukat pár száz líráért fel lehet bérelni ... Amikor itt a házunk mellett farudakkal agyonvertek két embert és több másikat súlyosan megsebesítettek - nos, ezt is koçerek csinálták...)
Hó még itt sincs ... Olyan szép idő volt, hogy kételkedtem abban, hogy ebből síelés lesz :)
Azért elég szép táj, nem?
Itt azért már kezdett megjelenni a hó...
... és egyre biztatóbb lett a helyzet. IMÁDOM A HAVAT!!
Az út az kifejezetten jó. Mondhatnám szuper (nem autópálya!). Egy szakaszon van rettenetes állapotban, de annak az elkerülőjét is csinálják már. Egyébként mondhatom, hogy olyan 85-90% szuper. Köszi, Erdoğan :)
Na, onnan nem semmi lehet a kilátás!
Csak megmutatom: volt hó! Muszáj volt megállni egy kicsit és bénázni egyet :)
Itt fejeltem le egyébként az autó visszapillantó tükrét. Ami miatt szép kis monoklim lett (szerencsére volt napszemüvegem...).
A méz (és dió-) árusok. A méz ezen a területen nagyon híres. Rengeteg kaptárt láttunk több helyen, nagyon sok ember foglalkozik ezzel. (Amikor azt mondom, hogy rengeteg, akkor legalább ezerről beszélek.) A méz tényleg isteni finom! És így árulják, az út szélén. Ezekben a kis bódékban ott is laknak tulajdonképpen. Pontosabban vannak olyan bódék, ahol fűtés is van és ott is lakhatnak.
Szintén egy mézárus.
Ennek a városnak a neve: Bitlis. (Így ahogy írom, Bitlis és nem Beatles :) Ezen a részen két mókás nevű város is van - legalábbis nekem mókás: Batman és Bitlis.)
Ez pedig már Tatvan. Itt az év több, mint a felében hó van.
Hát basszus, ez a nekem való hely :) Mit bohóckodok én Siirtben ...
Nem tudom, hogy mennyire látszik, de ennek az épületnek (itt elöl) az ablakai sem nagyon látszódnak. Legalábbis nem mindegyik.
És le vannak takarítva az utak tökéletesen. Csak úgy megjegyeztem ...
Volt hó :) Síelhettünk :)
Igen, szóval volt hó ... A sípályától ezen az úton kellett kihajtani.
Okosan kölcsönkértünk egy terepjárót - pontosan ilyesmire számítva.
Csak arra nem számítottunk, hogy a kedves tulajdonos ugye Siirtben használja - ezért feleslegesnek tartotta a téli gumit (hóláncról nem is beszélve). Így azért el lehet képzelni, mit össze kellett kínlódni, mire innen kievickéltünk ...
Síelés után egy kis kirándulás - mehettünk volna Iránba is. De ahhoz aztán a fenének sincs kedve ...
(Ahlat-ba mentünk, erről képeket osztottam meg a Facebookon.)
Természetesen rengeteg alagút van ...
(Az egyik éppen most készült el és még nem volt benne világítás - huhh hát elég hirtelen kellett világítást kapcsolni :) )
Nem erről az alagútról beszéltem, mert itt nyilván vannak azok a kis lámpácskák. Amit előbb említettem az tök sötét volt. Ezt meg csak úgy ideraktam :)
A tó neve: VAN. Igen,Van. Nekünk érdekes. (Van egyébként egy 'Van' nevezetű város is).
Ja, a tó maga hatalmas. És egyébként az itteniek 'deniz' -nek (tengernek) hívják. Sós.
Kicsit szomorkodtam, mert állítólag jó időben lehet látni az Ararátot! (Bizony, azt a bizonyos Ararátot! Innen légvonalban olyan 190 km-t írt a gps. De sajnos bár tisztának tűnik az idő, mégis felhős volt. Nem láttam. De sebaj, mert legközelebb oda megyünk kirándulni.)
A tóból kifogott halat sokszor rögtön ott, az út mellett árulják. (Sajnos az elárusító helyet nem sikerült lefényképezni - Seyma bénázta el!!!) Szinte teljesen friss a hal. Mi is vettünk egy kg-t. Én állítottam, hogy mintha hallottam volna a zacskót csörögni (amiben a halak voltak) - tehát hogy még éltek. És meg akartam állni, hogy visszaengedjük őket. De a többiek kijelentették, hogy semmit nem hallanak. Az én megnyugtatásomra Seyma hosszú percekig fülelt... és semmi. Halott halak voltak. Szóval hazavitték és megették. (Én nem szeretem a halat.)
Ja, annyit még hozzátennék, hogy amint az látszik, az a bárka nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek ... nem hiszem, hogy akarnék vele egy kirándulást tenni!
Gondolom ezt a figyelmeztetést nem kell lefordítanom :)
Hazafelé már ... esteledik.
És ezt nem hagyhattam ki. Odafelé is megcsodáltam, hazafelé sikerült úgy-ahogy lekapni.
Ez is egy olyan mézárus bódé, amit korábban már említettem.
Sajnos nem látszik túl jól, de amin elcsodálkoztam: PARABOLA ANTENNA VAN FELSZERELVE!!
A semmi kellős közepén, a hegyek között egy kis bódé - parabola antennával.
Kész vagyok.
Bármibe le merném fogadni, hogy áram sincs ... Na jó, inkább nem fogadok, mert éppen lehet. Csak nem hiszem.
Mindenesetre már lassan egy hete ezen gondolkodom :)
Van-e áram. És ha van, akkor hogyan oldja meg? Honnan? Rendes elektromos hálózat lenne? Sehol a környéken nem láttam a nyomát. Totál a semmi közepén. De az, hogy én láttam persze nem jelent semmit... Engem csupán egy dolog izgat: tud-e tévét nézni az emberke a bódéban???
Köszönöm szépen a figyelmet! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése