Nos, a "Szaddam" részt nem szükséges hosszan magyaráznom. Természetesen Szaddam Husszeinről van szó. Bizonyára mindenki emlékszik még erre az emberre, aki Irakot vezette (ha jól tudom, akkor 1974 és kb 2003 között) - sokszor elég sajátos módszerekkel. (És akkor még nagyon finoman fejeztem ki magam!)
A "bandı" pedig azt a vastag és széles, például dobozok csomagolására használt celluxot jelenti. (Tehát a "bandı" az nem Bandi! Tehát nem az András becéző formája :) Hanem egy török szó.)
Nem tudom jobban elmagyarázni, de talán így is értitek, hogy mire gondolok.
Na, a biztonság kedvéért itt egy kép erről a dologról. Így biztosan világos:
Nem bírom ki, hogy el ne újságoljam!! A google segítségével próbáltam képet keresni. Beírtam a keresőmezőbe, hogy "saddam bandı" és sok teljesen más kép mellett kiadta a fenti képet (és még egy ilyen csomagolószalagos képet). Szóval ki lehet próbálni :) Sőt, aki törökül tud, az talál néhány magyarázatot - ugyanis a nyugatiak (elsősorban a nyugat-törökországiakra gondolok) ez az elnevezést nem ismerik
Talán csomagolószalag a becsületes neve - nem tudom.
De jelenleg talán nem is annyira fontos, hogy másutt hogyan nevezik. Itt ugyanis a legtöbben még mindig "Szaddam bandı" -nak hívják. És ez az, amiért azt gondoltam, hogy ezt meg kell örökítenem az utókor számára. :)
Annyira jellegzetes és egyedi.
És ahogy azt viccesen megjegyeztem az előbb, ez szinte történelmi dolog!
Akkor ezt most kifejtem kicsit részletesebben is.
Arról van szó, hogy Szaddam Husszein "uralkodásának" (vagy ámokfutásának) bizonyos éveiben a törökökre is be volt rágva és az is többször előfordult, hogy átlőtt a török határon. (Úgy 1990 körül valamikor. Most pontosan nem is tudom.) Amellett, hogy rengeteg iraki menekült árasztotta el ezt a dél-keleti régiót, az emberek féltek, hogy Szaddam konkrétan ide is fog támadni. Ok, Siirt nem fekszik teljesen az iraki határ mellett, de azt még az itteni emberek is tudták, hogy semmiből nem tart áthidalni ezt a 100-120 kilométert. A legfélelmetesebb számukra a vegyi fegyverrel való fenyegetés volt. Ettől szabályosan rettegtek. (Ugye érkeztek hírek ilyen vegyi fegyver bevetéséről - például 1988 Halabja, ahol legalább 5000 - ártatlan civil!! - kurd halt meg.)
Ekkor valaki kitalálta, hogy ha a lakás ablakai "leszigeteli", akkor nem kell félnie a vegyi fegyverektől egy esetleges támadás esetén. Erre a szigetelésre a legmegfelelőbbnek a fent említett csomagolószalagot találták.
És innentől kezdve beindult a dolog. A szalag hamarosan minden üzletben hiánycikk lett - és ezzel egyidejűleg a város és a környék minden lakásának az ablakai le lettek szigetelve. A szalaggal. Hogy a vegyi támadás esetén védjenek.
Emellett persze ugyanúgy élték az életüket, mint korábban. Úgy értem, hogy ugyanúgy sétáltak az utcán, vásároltak, a gyerekek kinn játszottak... stb.
A lényeg, hogy az ablakok, ajtók le voltak szigetelve.
Ez a dolog valóban így volt. Ez 10000%. Többektől is ugyanígy hallottam.
De mivel annyira hihetetlennek tűnt, hogy egy egész város (vagy talán több is) ennyire komolyan vette ezt a védekezési módot, hogy bevallom egy picit talán szkeptikus voltam.
Ahogy említettem már, valóban sokszor hallottam embereket erről a "Szaddam bandı" -ról beszélni (sőt, sokan még mindig így nevezik, a boltban is így kérik, hallottam), de némi kétség mindig volt bennem.
Egészen a mai napig :)
És itt érkeztem el a címben szereplő állítás - "az ötéves rejtély megfejtve" - magyarázatához.
Történt ugyanis, hogy ma ablakot pucoltam. Nem túl kedvelt elfoglaltságom ez (főleg mert az ablakok régiek és a keretek tisztítása így elég macerás) - de valakinek meg kell csinálnia na.
Szóval nekifogtam, ilyenkor szobáról szobára haladok, minden nap egyet :) Egy hét alatt kész is vagyok - de nem hajt a tatár! Meg a török sem ... :)
A "dolgozószobával" kezdtem amit a legtöbb lakásban gyerekszobának használnak (mert ez valamivel kisebb, mint a hálószoba). Ahogy próbálom letakarítani a keretet, valami feltűnt. De hiszen ez a "Szaddam bandı" lesz!!
A biztonság kedvéért gyorsan lefényképeztem és elküldtem többek között annak az emberkének, akivel véletlenül éppen szombaton beszélgettünk a régi dolgokról - többek között a "Szaddam bandı" -ról is. Elküldtem hát a képet, hogy akkor ez most tényleg az-e. Vigyorogva jött vissza a válasz, hogy ez bizony az! :)
Hűű :) "Szaddam bandı" az én ablakomon! Ez azért nem semmi!
És csak ekkor esett le, hogy basszus én ezzel órákon át kínlódtam már öt évvel ezelőtt is.
Ugyanis először az ötödik emeleten laktam. Beköltözés után, meg később is szinte vért izzadva próbáltam letisztogatni az ablakkereteket. Közben persze átkozódtam, hogy milyen idióta ragasztgat össze minden létező ablakot, hogy aztán alig lehessen levakarni! Mert azt el lehet képzelni, hogy több mint húsz éves vackokat lekaparni nem sétagalopp ... (Gondoljunk bele, hogy akár 27 éve is ott lehet, ha mondjuk Halabja után ragasztották fel!)
Aztán az ötödik emeletről költöztem ide a második emeletre. Természetesen beköltözés előtt alapos takarítás, többek között az ablakok. A fenébe, ezek is össze vannak ragasztózva ... Ezen elmérgelődtem egy darabig, de aztán volt elég más dolgom is, így amit lehetett levakartam és ennyi. Aztán az évek során még minden ablakpucoláskor egy-egy adagot levakartam, de belenyugodtam a dologba. Igazából csak itt, a dolgozószobában maradt meg - ezt úgyis csak én látom, engem meg nem zavart. :)
És hát így történt, hogy most beugrott. Így nyert értelmet minden eddigi súrolás és vakarás :) És most már az is beugrott, nemcsak a saját lakásomban, hanem szinte minden régebbi lakásban, ahol csak megfordultam (és kinéztem az ablakon) láttam a "Szaddam bandı" nyomát az ablakon.
Elmondanám még, hogy ez tényleg iszonyat erős ragasztószalag, amit nagyon nehéz és macerás utólag nyom nélkül letakarítani - pláne ennyi év után! Szóval nem trehányság meg igénytelenség!
Egyébként pedig a dolgozószoba három ablakán most már csak azért is meghagyom!
Végezetül pedig íme néhány kép a mai felfedezésemről.
Sajnos a minőség nem a legjobb, de azért remélem kivehető a lényeg. Vagyis látszik a ragasztószalag :)
Akit esetleg érdekel, nagyon szívesen megmutatom élőben is! Én biztosan nem fogom erről az ablakról már letakarítani :) Szóval amíg itt lakom, addig lehet jönni és megnézni!
Még annyit elmondanék, hogy ennek a letakarítása abból el, hogy egy vékony hártyaszerű réteget még könnyen le lehet húzni, de a ragasztóanyag biztosan tapad. Sokszor csak a festékréteggel együtt jött fel. (Eszembe sem jutott lefesteni a keretet egyébként, mert egy időben arra gondoltam, hogy lecseréltetem úgyis az ablakokat. Most pedig már a költözésre gondolok, így nem érdekel.)
Ahogy kicsit viccesen megjegyeztem, ez valahol a történelem része.
Bár belegondolva nem is igazán vicces dolog. Emlék abból az időből, amikor az itteni emberek tényleg annyira féltek, hogy lehetőségük szerint megpróbáltak megtenni mindent, hogy egy esetleges vegyi támadást kivédjenek.
Ha valakit érdekel, be tudom mutatni, hogy például mi zajlott le Halabjában 1988-ban. Nem csoda, hogy féltek az itteni kurdok. (A dél-kelet törökországi kurd városokra, sőt tartományokra gondolok, mint például: Diyarbakır, Siirt, Batman, Şırnak, Hakkari ... stb.)
Mindezeket végiggondolva még egy kérdés felmerül bennem: vajon tényleg megbíztak ebben a védelemben?
Tényleg elhitték, hogy ez megvédi őket teljesen a gáztámadástól illetve gáztámadás esetén?
Akiknek feltettem a kérdést ők igennel feleltek. Na persze azok egy része még abban az időben gyerek volt.
A felnőttek pedig ... hát mit mondjak.
Végül is ha most állna fenn annak a veszélye, hogy valaki vegyi fegyverrel támadna be, akkor vajon hogy lehet erre felkészülni?
Igazából szerintem sehogy. Ha jókora gáztámadás jön, akkor szerintem oly mindegy, hogy le van-e celluxozva az ablak vagy nincs. (A robbanástól nagy valószínűséggel úgyis kitörne egyébként.)
Szeretem azt hinni, hogy a 21. században nyugodtan élhetünk, nem kell ilyen rémségektől tartanunk és nem történhet velünk semmi rossz. Na persze erre rögtön rácáfolnak a délről és dél-keletről érkező hírek ... de akkor is szeretem sérthetetlennek érezni magam.
Viccen kívül tényleg azt gondolom, hogy itt, Siirtben viszonylagos biztonságban vagyunk, nem zavarjuk senki köreit. A helyi sajtó persze pedzegette már, hogy az IS tagjai szép számmal beszivárogtak már Törökországba és alvó sejteket alkotva valamiféle támadást készítenek elő és a megfelelő időre várnak ... Nos, ha van is benne valami, én akkor is azt gondolom, hogy Siirt nem célpont. Itt nincs semmi érdekes számukra. Azt a luxust meg nem engedhetik meg maguknak, hogy csak "magánszorgalomból" betámadjanak valahova. (Többször elmondtam már, hogy az IS-től nem kell igazán tartani, mert könnyen legyőzhetőek lennének, csak egy rakás bohóc néhány veszélyesebb fegyverrel. De arra nincs kapacitásuk, hogy mondjuk Törökországnak komolyan nekimenjenek!)
Egy kis kitérő - lám, azért csak nem bírom ki, hogy ne ejtsek pár szót az IS -ről ...
Visszatérve még egy kicsit a "Szaddam bandı" -ra: Azért valahol dicséretes dolog ez és talán jól példázza a kurdok életben maradási vágyát. Hiszen nem elmenekültek a fenyegetés elől, hanem lecelluxozták az ablakokat. Ez is egy megoldás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése