This is ... SIIRT!
(Bocs a kép minőségéért, jobbat erről nem találtam - annyira jellemző, hogy így ülnek.)
Egyszer régen (még tavaly novemberben) írtam már az itteni koldusokról. Ha esetleg valakit érdekel, itt megtalálható ez az írás: http://turkeyasisee.blogspot.com.tr/2014/11/koldusok-keregetok.html.
A helyzet azóta sem változott sokat - legalábbis nem pozitív irányba. Ha lehet, akkor csak rosszabb lesz a helyzet. Sőt, kifejezetten bosszantó.
Nos, ezen az utolsó kifejezésen rengeteget gondolkodtam. Hogy vajon nem nagyon nagy szemétség-e, ha a bosszantó jelzővel illetem a koldusok tevékenységét. Azt kell mondjam, hogy sajnos nem.
Mert manapság nem lehet úgy végigmenni az utcán, hogy 10-20 méterenként ne rohannának meg. Már nem elég, hogy csak ülnek, legtöbben - főleg a fiatalabbak, a gyerekek - már leszólítják az embert.
Ha esetleg kerthelyiségben ülünk, akkor odajönnek az asztalhoz.
Ez korábban nem volt igazán jellemző.
Ahogy a korábbi írásomban is jeleztem, a szíriai menekülthullámmal (2012 év vége felé) szaporodtak el a koldusok/kéregetők az utcán. Akkor még szokásuk volt, hogy kirakták az útlevelüket is (hogy lássuk, hogy ők tényleg szíriai menekültek). Mivel törökül nem tudtak, esetleg kurd nyelven egy kicsit, ezért táblákra vagy papírokra íratták fel törökül, hogy ők segítséget kérnek.
Ezzel nem is volt igazán gondom, hiszen ahogy említettem szívesen és sokat is segítettem nekik.
Viszont ezzel nem kicsit zavarták a helyi koldusok köreit. Voltak is nagy balhék, veszekedések.
Ráadásul ugye ez a rengeteg koldus már tényleg zavaró. Nem viccelek, lépten-nyomon találni, jobb időben a sétálóutcán akár 5-10 méterenként ülnek. Meg persze kószálnak az emberek között.
De a város többi részén is vannak, vagy a nagyobb üzletek (esetleg dzsámi) előtt ülnek, vagy egyszerűen csak sétálnak és úgy szólítják meg az embereket.
És ugye meglehetősen erőszakosak sokszor. Főleg a gyerekek. A múltkor egy 9-10 év körüli kislány (nem szíriai volt) vagy 30-40 méteren át követett. A végén már mérgesen rászóltam, hogy most már elég, hagyjon engem békén.
(Azt is tudni kell ám, hogy ezen gyerekek nagy többsége bizony csak a saját "szórakozására" koldul vagy kéreget ám! Mert milliószor látom, hogy egyik pillanatban még az emberektől kéreget, aztán megy a kisboltba csokit venni, meg ilyenek. Szóval csak nagyon kis százalékuk van valóban rászorulva erre.)
A felnőtt koldusokkal pedig az a helyzet, hogy manapság teljesen lehetetlen megállapítani azt, hogy ki miért koldul. A helyi koldusok rájöttek, hogy jobban járnak, ha ők is a szíriai koldusokhoz hasonlóan öltözködnek. Így ránézésre már nem lehet megállapítani. Persze ha már megszólalnak, akkor könnyű. Az mindig lebuktatja őket. Már én is rutinosan meg tudom állapítani, hogy ki a szíriai és ki nem. Ha törökül beszélnek, akkor egyértelmű. De lassan már az alapján is megmondom, hogy arabul hogyan szólalnak meg.
Korábban rendszeresen adtam az utcán is. Persze akkor még könnyű volt, mert egy út alatt maximum ha 5 koldussal összefutottam. Nekik 1-1 líra nem volt gond. De ugyanezzel a módszerrel ma már 20-30 líra alatt nem úsznám meg! Persze még ezt a pénzt sem sajnálnám, ha tudnám, hogy mind egy szálig jó helyre megy!
Megkeményítettem a szívemet és nem adok. Az utcán legalábbis - mert vannak itt is rászorultakat támogató szervezetek (amellett persze, hogy az állam és az önkormányzat is szinte példaértékűen nyújt segítséget!). Na, őket szoktam inkább támogatni, mert az biztosan jó helyre megy!
Szombaton kicsit ellágyultam persze - jól van, megesik az ilyen. Egy idős bácsi ült egy tolószékben. A bácsi bőre sötét barna volt (szinte néger), a haja és a szakálla pedig hófehér. Szegény bácsinak az egyik lábfeje hiányzott. Őt megsajnáltam. Adtam neki 5 lírát és örömmel láttam, hogy szerencsére szépen gyűlt az öreg kezecskéjében a sok 1 lírás... Később figyeltem, hogy egy fiatal asszony tolta másik helyre a bácsit. A nő a ruhája alapján szíriai volt de törökül beszélt, de nem itteni módon és azt hiszem törte is, szóval lehetett szíriai simán - bár kicsit messze volt, nem hallottam pontosan. A bácsi motyogását nem értettem, de ő is olyan arabnak nézett ki (és szinte biztos, hogy arabul is beszélt, de tényleg nem hallottam, nem értettem). Bár végül is úgy voltam vele, hogy bárhonnan is jött és bárhol, bármiért is vesztette el a lábát, az elég gond neki. Ha egy kis könnyebbséget hoz az életébe az a pénz, amit kap, hát nem sajnálom tőle az utolsó lírát sem.
Viszont nagyon sokan vannak, akik szíriaiként vannak ugyan öltözve, de ahogy megszólalnak, egyértelmű, hogy kurd vagy török, de rengeteg cigány is van. Ők egyébként a leginkább erőszakosak.
Nagyon sokan gyerekekkel ülnek kinn. Sok szíriai családnál figyeltem meg, hogy ők nem is igazán ülnek, hanem családostól járnak az utcákon és úgy kéregetnek. Igen, apa, anya, gyerekek - együtt.
Őszintén megmondom, hogy nagyon sajnálom őket. De ember nem bírná azt, hogy mindenkinek egyenként segítsen.
Azt, hogy mennyire zavaró már a koldusok jelenléte, talán az is jelzi, hogy folyamatosan vannak razziák.
Legutóbb volt egy nagyszabású akció (december végén valamikor - én hirtelen egy január 2-i hírt kaptam elő), amikor is a város központjában 11 gyermekével kolduló személyt állítottak elő. A 11 személy (nő) közül egyébként 5 volt külföldi állampolgár.
Az akciót a rendőrség és a zabıta közösen intézte. (Mi is a zabıta? Hát olyan rendőrség, ami nem rendőrség, hanem a helyi önkormányzathoz tartozik. Én közterület felügyeletnek szoktam fordítani - lehet, hogy helytelenül. Ők felelnek például az illegális utcai árusokért is meg ilyesmi.)
Ehhez hasonló akciók vannak folyamatosan egyébként - legutóbb 2 napja. (Ja, és nemcsak Siirtben, hanem sok más helyen is ugyanez a probléma!)
És hogy miért vannak ezek az akciók? Mert valóban sok panasz érkezett és érkezik az önkormányzathoz a koldusokra. Magánszemélyek és üzletek is panaszkodtak. Mondom, nem alaptalanul! Nyugodtan lehet szívtelennek is tartani akár engem, de ha valaki látná, hogy mi van itt ... Nehéz ennyi koldust látni még akkor is, ha nem vesszük figyelembe a kellemetlenséget, amit erőszakosságukkal okoznak.
Olvastam egy olyan megfogalmazást is, miszerint "Siirt polgárainak a vallásos érzelmeivel játszó koldusok". Jó, ez kissé viccesnek tűnik, de a vallásban szinte már előírás, hogy a szegényeket segíteni kell, illetve nem szabad (illik) elmenni a koldus mellett sem anélkül, hogy adnának ... hát így egy-egy séta kisebb vagyon is lehet akár.
Én tényleg szeretném, ha megoldás születne a koldusok kérdésére. Már csak az ő kedvükért is persze.
Szerintem jó dolog, ha a rendőrség és a zabıta erélyesen lép fel. Mert akkor a valóban rászorulók segítséghez jutnak, akik pedig extra csak pénzkereseti lehetőségként csinálják, ők talán leszoknak erről.
(Még annyit tennék hozzá a koldusok elleni akciókról, hogy nagyon hamar hozzászoktak ám és kidolgoztak egy módszert is, amivel az intézkedést el tudják húzni és esetleg az utca népében szánalmat keltenek: az ájulás. Amint meglátják a zabıta embereit, már ájulnak is el - főleg a szíriai asszonyok. Persze ez csak színház és szó sincs valódi rosszullétről...)
Itt is épp ájulás esete forog fenn ...
Még valami eszembe jutott. A koldusok között az "magasabb rangúnak számít", akinek esetleg hiányzik egy végtagja. Éppen szombaton csodálkoztam el egy idősebb asszonyon. Fekete csadort viselt (az arca nagy része azért szabadon volt), ami alap helyzetben bokáig érne. Viszont ez az asszony direkt olyan rövidre vágta, hogy alaposan látszódjon, hogy neki műlába van. Szóval a csadorja nagyjából térdig ért.
Tehát szándékosan hangsúlyozza a műlábát - mindezt csak azért, hogy több pénzt kapjon. Meg sem lepődök...
És egyébként az előbb csak az utcai koldusokról és kéregetőkről írtam. De van egy másik - talán még zavaróbb csoportjuk is: akik házhoz jönnek. Csengetnek, verik az ajtót. Rémes. Én már rég kiiktattam a csengőt, mert reggel 9 órától szinte nincs nyugalom.
Már az ilyen koldusoknak ki sem nyitom az ajtót (egyébként is nem lehet tudni, hogy kiben bízhat az ember). Egyetlen kivétel van: az öreg bácsi, aki már 5 éve nagyjából rendszeresen jött. (Most megint kicsit aggódok, mert legalább 2 hónapja nem volt!! Remélem jól van és jönni fog!)
Végezetül szeretném megmutatni a siirti önkormányzat épületét. Nemrég készült el - vagyis nem teljesen új de én nagyon ritkán járok arra. Úgy fél éve láttam először és az első gondolatom az volt, hogy a Napra lehet nézni, de erre nem. Talán a képen is látszik, hogy olyan, mintha aranyból lenne a főbejárat :)
Ha a nap egy kicsit is rásüt ... Hát van itt pompa, kérem szépen :)
Ez az a bizonyos főbejárat. Fő helyen kurd nyelven van kiírva, hogy Siirt Önkormányzat, balra törökül, jobbra pedig arabul.
Ez egy másik bejárata az épületnek. Itt jobban látszik a három nyelven írt felirat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése