nincs cím (vagy ha mégis, akkor: A vallás meg az IS meg ilyenek)

Pár gondolat a vallásról, a vallásokkal kapcsolatban. Meg persze az IS. Mert a dolgok összefüggenek.
Vagy nem is tudom.

Az egész ott kezdődött, hogy nagyon sokszor hallom - már hónapok óta -, hogy amit az IS művel annak semmi köze az iszlámhoz. Vagy ahogy ők mondják, az "igazi iszlámhoz".
Na most akkor hogy is van ez? Van az igazi iszlám és van a nem igazi?
Na jó, ebbe tovább nem mennék bele, mert még a végén tényleg baj lesz.

Pár napja is volt egy beszélgetésem ezzel kapcsolatban. Már nem is tudom, hogy jött föl a téma, de megint elhangzott, hogy akik az IS zászlaja alatt követik el a rémesebbnél rémesebb dolgokat, azok nem muszlimok. Ezzel kapcsolatban természetesen én is kifejtettem a véleményemet és most ezt szeretném tenni itt is.
Nekem az a véleményem, hogy mivel én nem látok bele más ember agyába és lelkébe, ezért nem is tudom megítélni egyértelműen azt, hogy miben hisz. Ami alapján lehet elképzelésem az ő hitéről az csupán az amit elmond, amit megmutat.
Mit is állít magáról az IS? Hogy ők muszlimok. Minden cselekedetüket a vallási meggyőződésükkel igazolják. Természetesen az az ember, aki ismeri az iszlámot, aki behatóbban foglakozott vele, tanulmányozta, ő tudja, hogy ez bizony nem teljesen igaz mert rengeteg dolgot elferdítenek, sok mindenre csupán ráhúzzák a vallást. De azt hiszem nem tévedek ha azt állítom, hogy az emberiség nagy része nem ismeri igazán az iszlámot. Ergo az alapján tud csak ítélni, amit lát és hall. Hogy mit lát és mit hall azt tudjuk.
És itt jön az a dolog, amit én már nagyon hosszú hónapok óta szajkózok.
Miért "elégednek" meg a muszlimok azzal, hogy elmondják "ez nem az igazi iszlám". Ezzel akarják megteremteni vagy visszaállítani a vallásuk jó hírét? Szerintem nem kellene csak úgy ülni és várni.
Mit lehetne tenni? Pontosabban mit tehetnének? Nos, a világ lakosságának úgy a 22-23%-a muszlim. Ez nagyjából 1,5 milliárd körüli számot jelent. Amikor pár napja ezt az elméletemet (amit majd röviden bemutatok) elővezettem, akkor erre azt mondták, hogy ennek nagyon kis százaléka az extrém radikális muszlim, akikkel a baj van. Na persze hogy ez a kis százalék mekkora lehet arra nem kaptam választ - talán nincs is. De vegyük mondjuk 10%-nak. Tegyük fel, hogy úgy kb 15 millió ember annyira radikális, hogy veszélyes az embertársaira. (Egyrészt szerintem nem fedi a valóságot az adat, mert az igazi radikálisok szerintem nincsenek ennyien, másrészt meg elég béna a megfogalmazás - de maradjon :) Jó ez így nekem! Más meg talán úgyse nagyon olvassa :)))
Szóval ha ezeket a számokat nézzük, még akkor is hihetetlen nagy a különbség. Szóval a "normális muszlimok" lényegesen többen vannak és igazán megtehetnék, hogy kivetik maguk közül a radikálisokat, hogy megakadályozzak annak terjedését/terjeszkedését. Mert hiszen hogy tud egy-egy radikális csoport terjeszkedni? Hát csak úgy, ha minél többen csatlakoznak hozzájuk. Ezt a csatlakozást kell megakadályozni.
Mondok egy példát. Az elmúlt napokban rengeteget cikkeztek arról a három 16-17 év körül angliai lányról, akik egy reggel egyszer csak iskola helyett a reptérre vették az irányt és Törökországba repültek, hogy innen majd Szíriába szökjenek és csatlakozzak az IS-hoz. (Szépen végig is követhettük az útjukat - ami azért agyrém, mert az országon belül ellenőrző pontok vannak. Főleg a buszokat állítják meg és igazoltatják az embereket - főleg itt, a keleti régióban. És basszus mi a fenét gondoltak a rendőrök, hogy három angol lány mi a fenének megy Sanliurfába, a szíriai határ mellé? Ilyenkor csak az jár arra, akinek muszáj ... Szóval a törökök szigorú fellépését, amivel az IS-hoz való csatlakozást próbálják megakadályozni, inkább hagyjuk.) Én ezt nem értem. Ha valaki egy kiegyensúlyozott, értelmes családban nő fel, akkor hogy a fenébe jut eszébe csatlakozni egy ilyen csoporthoz? Egyáltalán 16 évesen felül a repülőre egy szó nélkül és nekivág a világnak? Mit tanítottak ezeknek a lányoknak otthon?
Egy normális családban alapvetően megtanítják a gyereknek, hogy ölni nem jó. Bántani a másikat nem jó.
Így a gyerek megtanulja elítélni ezeket a dolgokat. Ha ezeknek a lányoknak is megtanították ezeket, akkor miért vonzódtak mégis az IS-hoz? Mert olyan nincs, hogy ne hallottak volna a kivégzésekről meg egyéb dolgaikról...
Felrémlett bennem egy gondolat, de remélem nincs igazam! Az futott át az agyamon - már korábbi esetekkel kapcsolatban is - hogy talán azt tanították nekik, hogy a vallás mindenek felett áll és a vallás nevében elkövetett bűnök nem is igazán bűnök ...
Megmondom őszintén, hogy én a közvetlen környezetemben nem tapasztaltam akkora hatalmas felháborodást az IS ámokfutásával kapcsolatban, mint amekkorát én személy szerint vártam.
Legtöbbször elintézik egy legyintéssel, hogy "ez nem az igazi iszlám".

De visszakanyarodva ahhoz, hogy megállítani a radikálisok terjeszkedését. Ha már egyszer van vallásoktatás, akkor szóljon arról, hogy mennyire veszélyesek ezek az extrém radikális csoportok és miért kell őket elkerülni. Ne az legyen a fő téma, hogy az iszlám vallásnál nincs jobb! Azt kell megtanítani, hogy toleránsnak kell lenni más vallásokkal szemben. Minden embernek joga van szabadon dönteni afelől, hogy miben hisz és miben nem. Mi nem ítélkezhetünk. Ezt kell megtanítani az iskolában, sőt, otthon is. Erről kell beszéljenek és így a gyerekek felnőve ezen elvek alapján fognak élni és nem fogják tudni behálózni mindenféle terrorszervezetek. Egy "normális"/ideális családban nem válik az ember gyilkossá. És ennyi.

Jujj, de naiv vagyok. Ugye? (Átolvasva és átgondolva ez tényleg égbekiáltó naivság. Szívesen törölném is, e mégis inkább itt hagyom. Én nem szégyellem a véleményemet - legyen az ciki akár :) Márpedig ez vérciki, de nem baj, marad.)

Mindegy, az lenne a lényeg, hogy az emberek ne engedjék a rokonukat, barátjukat csatlakozni. Ha már maguktól nincs annyi eszük, hogy ezt kihagyják, akkor legyen mellettük valaki, aki visszarántja őket.
Ja, persze most itt a 1,5 milliárd muszlimról beszéltem. Hogy ők egymás között hogyan tudják lerendezni a dolgot. De most komolyan.Oldják meg, saját berkein belül.
Az nem megoldás, hogy a szörnyűbbnél szörnyűbb hírek láttán csak ingatják a fejüket, egyes szervezetek kiadnak egy nyilatkozatot, miszerint ejnye-bejnye és jujj mi ezzel nem értünk egyet.
A keresztények és jezidiek üldözését (értsd elfogását és kivégzését) szinte csak fejcsóválással veszik tudomásul. Bezzeg amikor például a jordán pilóta kivégzésére került sor (aki ugye muszlim volt), na akkor nagyon felháborodtak!
Szóval én azt mondom, hogy az a legalább egymilliárd "normális" muszlim fogjon össze és szabadítson meg minket ezektől. Itt a lehetőség. Mutassák meg ...
Ennek igazán mennie kellene külső segítség nélkül is - ez a fenti számokból szinte egyértelmű!
Fenyegetőzni kell, kikelni, tiltakozni, tüntetni. Bizony, ne csak a Charlie Hebdo-féle újságok ellen, hanem leghangosabban azok ellen, akik a vallásukat lejáratják. Mert nem a C.H. veszélyes igazán az iszlámra - a vallásukra - hanem sokkal veszélyesebbek az IS-féle radikális csoportok. Ehhez nem kell sok ész, hogy ezt felfogja valaki.
Ahogy szoktam, magamban megvitatva a témát felmerül néhány kérdés ezzel kapcsolatban. Illetve valami olyasmi, hogy ha ez egy párbeszéd lenne, mit mondana a másik fél ... Ilyenkor ezeket meg is szoktam válaszolni. Úgy elképzelem, hogy ezen felvetések után nekem szegezik a kérdést, hogy de mit érnek el a tiltakozással és az elfordulással? Nagyon sokat! Nézzük csak meg a számokat: több, mint 1 milliárdos fölényben ugyan mit tud kezdeni a kisebbség? Legyenek akár szétszórva is. Ha nem kapnak segítséget, támogatást sehonnan, akkor nem tudnak működni. (Sajnos konkrét információm vannak olyan esetekről, amikor valaki vagy valakik a nyilvánosság előtt kiállnak az IS ellen, de valójában támogatják őket. Na az ilyeneknek kell az elejét venni, az ilyeneket kell előszedni. Akár az adott szervezetből kidobni, akár lecsukni - mindegy, csak gátolják meg abban, hogy esetleg toborozzon, támogassa ezeket a férgeket.)

Most komolyan, mit gondoljon az ember akkor, amikor azt látja, hogy hiába érkezik az elmúlt egy évben a hírek a brutális kivégzésekről és kínzásokról, amit az IS tagjai művelnek, hiába vannak folyamatos harcok itt és ott ... a csoport létszáma nem igazán csökken drasztikusan, mert van utánpótlás.
Ok, a csatlakozók egy része nyilván szadista állat, akiket csak a gyilkolás érdekel (olvashattunk több helyen is volt IS tagok nyilatkozatában arról, hogy "sorban állnak a lefejezésekért).
De akkor is, még mindig túl sokan vannak, akikben feltámad a kedv, hogy ezekhez csatlakozzanak.
Basszus, mivé lett a világ?

Bár írhatnék még ehhez rengeteg dolgot, de nem fogok. Egyrészt már így is elég kusza lett (vagy csak én nem értem visszaolvasva?), másrészt pedig egyeseknek már ez is sok lehet.

Az igazat megvallva nem is ezekről akartam írni. Amikor belegondolok abba, hogy a vallás nevében hány és hány embert végeztek már ki eddig (akár az elmúlt mondjuk 2000 évre gondolok, akár az elmúlt 1-2 évre), akkor szinte mindig egy dolog jut először az eszembe.
Az, hogy számomra azok az igazi hősök, akik nem tagadják meg a vallásukat még a halál árnyékában sem.
Nem térnek át csak azért, hogy esetleg megmeneküljenek. Nem ijednek meg a fenyegetéstől.
Amikor a nemrégiben a líbiai tengerparton kivégzett 21 egyiptomi kopt keresztény férfiak némelyike utolsó szavaival is Jézust hívta ...
Amikor az IS fogságában a zsidó igyekezett megtartani az ünnepeket és a böjtöket úgy, ahogy azt korábban is egész életében tette ...
Ez az, ami bennem tiszteletet ébreszt.
És el is szégyellem magam - mert mindig eszembe jut, hogy ők olyan körülmények között is bátran vállalták a vallásukat, míg mondjuk én ilyen körülmények között sem igazán tehetem vagy merhetem ...
Azt is meg kell mondjam, hogy én nem hiszem, hogy meg tudnám tenni. Mármint nem hiszem, hogy ne próbálnék meg mindent, hogy abban a helyzetben az életemet megpróbáljam megmenteni.
Hazudtam már kevesebbért is ... mármint a vallással kapcsolatban. Na jó, nem is hazugság igazából, hanem inkább egy szerep, amit felvettem és eljátszom néha, ha kell. Hmm, hazugság ez is végül is ...
Na, mindegy, nem is az a lényeg, hogy én mit tettem és mit nem. Hanem az, hogy azok a hősök, akik nem hagyják el apáik hitét, akik bátran kiállnak vallásuk mellett az utolsó pillanatokig.
Nekem példaképek ők - mindenképpen!
(Még akkor is ezt mondom, ha esetleg valaki azzal jönne, hogy ez már csak a belenyugvás, tudják, hogy úgyis meg fognak halni és nem érdekli őket semmi, nem vergődnek, nem balhéznak és nem könyörögnek. Nem hiszem el, mert nem is akarom elhinni. Már csak azért sem, mert egyértelműen a vallásuk miatt ölték meg őket. Ebből következik, hogy nem próbáltak elmenekülni azzal, hogy áttérnek. Mert általában fel szokták ajánlani ennek a lehetőségét - ja, persze ilyenkor sem mindig nyer kegyelmet az az ember, aki él a lehetőséggel, merthogy akkor az meg gyáva és nem mer meghalni a vallásáért ... Akkor már inkább jobb, ha büszkén hal meg az ember - de persze én könnyen beszélek :( tudom ...)