A mekkai zarándoklat - a Haddzs

A mekkai Szent Mecset (Mescid-i Haram)

Ahogy azt már előző írásomban is említettem, ez a dolog elég szorosan kapcsolódik az Áldozati Ünnephez. Együtt is akartam megírni, de aztán úgy döntöttem, hogy jobb lesz így kettőbe szedve.
Csak egy kis általános áttekintést szeretnék erről az eseményről, reményeim szerint érdekességeket megosztani.

Ha máshonnan nem is, akkor az elmúlt napok híradásai alapján mindenki valamennyire tudja, hogy a muszlimok nagy tömegben zarándokolnak Mekkába. (A híradások alatt az idei zarándoklat alatt történt két tragikus balesetet értem.)
Ez a zarándoklat évszázadok óta folyamatosan ismétlődik.
A mekkai zarándoklat ugyanis az Iszlám vallás ötödik pillére. Nagyon lényeges momentum.
Azt is mondhatnám, hogy minden muszlim kötelessége életében legalább egyszer teljesíteni ezt. Na persze vannak kikötések, előírások, amiknek meg kell felelnie az embernek ahhoz, hogy a zarándoklat ténylegesen teljesítettnek tekintessen. Szóval inkább azt mondanám, hogy ha megteheti, akkor kötelessége elvégezni a zarándoklatot...

A mekkai zarándoklat a muszlim holdnaptár 12. hónapja 8. és 10. napja között végzendő. (Aki más alkalommal megy Mekkába, hiába végez mindent előírás szerint, az nem számít haddzsnak! Csak ezeken a napokon lehet a hivatalos zarándoklatot teljesíteni!)
A 10. napon, vagyis a haddzs utolsó napján tartják az áldozati ünnepet. (Ott is rengeteg állatot vágnak le ebből az alkalomból.)

Nézzünk pár előírást - szabályt, aminek teljesülnie kell ahhoz, hogy a haddzs érvényes legyen:
- A zarándoknak ép elméjűnek kell lennie, mivel a küldetés értelmét fel kell fognia, meg kell értenie.
- Egészségesnek kell lennie, hiszen maga a szertartás meglehetősen megerőltető, bár tolószéket igénybe lehet venni. (Nagyon sok idős ember vállalkozik a zarándoklatra. Őket sokszor tolókocsival tolják a helyszínekre és a helyszínek között.)
- A részvételhez szükséges anyagi eszközöket becsületes úton kell előteremtenie, ugyanakkor biztosítania kell, hogy otthon maradt családtagjai ne szenvedjenek hiányt a távollétében. (Az, hogy ha valakinek mondjuk hitele van - lakáshitel pl - kizárja a dolgot. Semmiféle hitele, kölcsöne nem lehet. A zarándoklatot szigorúan saját pénzből kell fizetnie. Nem kérhet kölcsönt.)
- A haddzs megváltható helyettes küldésével is, és a zarándoklatra félretett pénzt jótékony célra is fordíthatják.
- A férfiak két varratlan, szegetlen vászonleplet (ihrám), a nők egyszerű, bokájukat és karjukat eltakaró fehér ruhát viselnek, azonban arcukat nem fedik be, hiszen a férfiak szíve ilyenkor tiszta. A ruhát akkor kell ima elmondása közben magukra ölteni, amikor megérkeznek a szent kerület (harám) kapujához. (Ha valaki főleg haddzs előtt az istanbuli Atatürk repülőtéren jár, nagyon sok ihramot viselő emberrel találkozik! Mert ha nem átszállásokkal repülnek, akkor pont a levegőben lesznek, amikor megérkeznek ehhez a bizonyos kapuhoz - a szent kerület kapujához. Ezért ilyenkor már a reptéren magukra öltik ezt a bizonyos ihram-ot. Én nagyon sokszor találkoztam már ihramos emberkékkel a reptéren. Érdekes látvány.) A muszlimok ezt a ruhát -az ihramot - olyan nagy becsben tartják további életük során, hogy sokan ebben is temetkeznek el. (Mert egyébként egy fehér lepelbe csavarják az elhunytakat és így helyezik a sírba. De aki volt zarándoklatot, őket az ihramjukba csavarják bele. Valóban kincsként őrzik életük során.)

Ennél jobb képeket nem találtam (ismerőseim ihramos képeit mégsem akartam ide berakni...)

A férfiak esetében ugye a két varratlan, szegetlen anyag. Az egyiket a derekuk köré csavarják, a másikat a hátukra terítik - nem tudom, hogy ez a képeken mennyire látszik... 

Ezen a két anyagon kívül nincs rajtuk semmi. 

A nők számára nincs külön ihram öltözék. Nekik elég az iszlám tanításának megfelelő öltözéket viselniük, amely arcuk és kezük kivételével egész testüket eltakarja. (Még csak a fehér szín sincs előírva, de ezért többnyire fehérben vannak.)

A zarándoklat egy jó részét ebben a ruhában kell elvégezniük.

- A harám területén tilos az ékszerek viselése és az illatszerek használata, de még a köröm- vagy a hajvágás is. (Nagyon sok zarándok a haddzs után sem vágja le többet a szakállát. Viszont a haddzs befejeztével hajat vágatnak. Még ott.)
- Tilos az állatok leölése – kivéve, ha azok az életet veszélyeztetik – vagy a növények megsértése is. (Az állatok leöléséhez - ugye az áldozati ünnep a haddzs befejezése után kezdődik. Tehát akkor a tiltás már nem érvényes.)
- Tilos a veszekedés, a viszály, de a szexuális érintkezés, mulatozás is.

Azoknál, akik ezeket a szabályokat szándékosan megszegik, súlyos esetben a zarándoklat értékét veszti.

A zarándoklat rendje:
1.  A zarándoklat ténylegesen a hónap nyolcadik napján kezdődik, rituális mosakodással, majd azonnal a Kába-kő hétszeri megkerülése következik (ez a tawaf), az óramutató járásával ellentétesen.
A zarándokok Allah nevét kiáltják („Itt vagyok, Istenem, megjelentem a színed előtt.”). A tawaf a keleti saroknál kezdődik, ahol – amennyiben lehetőség van rá – a követ, illetve az azt takaró leplet megcsókolják.
(Mivel azonban rengeteg a zarándok és szinte képtelenség, hogy mindenki a kő közelébe férkőzzön, így ezt a bizonyos keleti oldalt sugár irányban egy a földre fektetett fém sáv jelzi. Amikor a hétszeri megkerülés során a zarándok erre a vonalra ér, akkor tudja, hogy ilyenkor van egy vonalban a kővel és int a kezével illetve fejet hajt, vagy biccent. Ilyesmi.)

A torlódás elkerülése végett ilyen körbe futó erkélyen is végezhető a megkerülés (tawaf)

2. A zarándokok isznak a mecset udvarán fakadó Zamzam-forrás vizéből, amelyet Allah fakasztott Ábrahám második feleségének, Hágárnak és fiának, Izmaelnek, hogy szomjan ne haljanak. (Ebből a vízből egyébként kivétel nélkül minden zarándok hoz haza jó pár palackkal - és ilyenkor itthon mindenkit ezzel kínálnak.)
3. Majd Hágár példáját követve hétszer futnak a Szafát- és Marwá-hegyek között, felidézve, ahogy Ábrahám "felesége" és fia vizet keresett a sivatagban. (Megint utalva a Bibliából ismert történetre - ugye tudjuk, hogy miután Sára megszülte Izsákot, azt kérte Ábrahámtól, hogy Hágárt és Iszmaelt zavarja el. Nehogy Izsák öröksége veszélybe kerüljön. Így kiküldte őket a sivatagba. Hágár egyébként Ábrahám második felesége volt. Korábban az első feleség, Sára szolgálója.)
4. Ezt követően elzarándokolnak az Arafát hegyéig, azaz „a kegyelem hegyéig”, ahol Isten megbocsátott Ádámnak és Évának. (Ilyenkor ez a hegy a sok zarándok miatt szinte teljesen fehérnek tűnik.)
A kilencedik napon délig kell megérkezniük. Az Arafát hegyén megvizsgálják lelkiismeretüket és tisztaságukat, prédikációt hallgatnak, elmélkednek késő délutánig, majd visszaindulnak, megpihenve Muzdalifában, ahol az éjszakát töltik.

Az Arafat-hegy

5. A tizedik napon, napfelkeltekor a zarándokok továbbindulnak Minába. Itt kövekkel dobálják meg a Sátánt jelképező oszlopokat, arra emlékezve, hogy a Sátán megkísértette Ábrahámot és családját, hogy ne engedelmeskedjenek Istennek és ne folytassák útjukat Arafat hegyére, ahol Iszmaelt fel kellett volna áldoznia Ábrahámnak.A zarándokok ezzel jelképezik, hogy ellentmondanak a Sátánnak.
(A zarándokok a hét kavicsot is maguk gyűjtik, amivel dobálnak.)
6. Ezután az anyagi helyzettől függő állatáldozatot mutatnak be. (Többnyire birka, de lehet marha vagy teve is.)
7. Majd visszatérnek a Kábához, ahol azt újból hétszer megkerülik.
8. A zarándoklat végén Minában megünneplik annak sikeres befejezését. A haddzs befejeztével a zarándokok lemossák magukról az eddigi erőfeszítéseik verejtékét, majd levágják a hajukat, és a szakállukat. (De van aki a szakállat innentől örökre meghagyja és többet nem vágja le.) Bár a rítus ezt nem írja elő, sok zarándok teljesen kopaszra borotváltatja a fejét.
9. Hazamennek.
Igazából van még pár előírás - hogy mikor mit kell mondani, stb ... De szerintem teljesen felesleges ezt ide leírni. Hiszen aki haddzsra készül, úgysem innen fog tájékozódni :)
Egyébként persze az alap dolgokat tudom, de kicsit "puskáztam" a dolgok pontos sorrendjével kapcsolatban innen.

Ahogy már említettem, a hivatalos zarándoklat időpontjában rengetegen mennek Mekkába. Egyszerre úgy 2 millió ember biztos van ott. Most képzeljük el, hogy az egyes pontokat 2 millió ember egyszerre akarja teljesíteni ... Hihetetlen.
Szóval kisebb-nagyobb balesetek szinte természetes, hogy előfordulnak.
Az idei év különösen gyászos volt.
Még a zarándoklat megkezdése előtt egy építkezésen felállított daru dől a szent mecsetre. Az így leomló falak sok ember halálát okozták. (Nagyon sok új szállodát építenek a mecset köré, ezért rengeteg ott a daru. És nagy szél fújt ... Ebből lett a tragédia.)
Majd a második napon a Sátánt jelképező oszlop megkövezése során történt valami olyasmi, hogy az egyik csoport már végzett, de valamiért visszafordult... kitört a káosz és több, mint 700 ember meghalt (tulajdonképpen eltaposták egymást).
Pontosan a zarándokok hatalmas száma miatt vezette be a szaúdi állam azt, hogy minden országból csak meghatározott számú zarándokot fogadnak. Ez egyrészről egy teljesen logikus lépés volt, hiszen minél nagyobb az embertömeg, annál nehezebb kezelni. És ha nem lenne kvóta, akkor bizony a jelenleginél ötször-tízszer több zarándok menne. Másrészről pedig felháborodást keltett a muszlimok között, hiszen mint a vallás egyik alappillére, bárki számára korlátozás nélkül elérhetőnek kellene lennie.
Én azt gondolom, hogy a szaúdi állam elég sok mindent megtesz - a zarándokok hatalmas tömegének elhelyezése és ellátása (anyagi helyzettől függően szállodákban vagy sátorvárosokban) nem kis feladat. Szerintem az egyetlen jó megoldás az lenne, hogy a haddzs teljesítésére egy hosszabb időintervallum állna a hívők rendelkezésére. Nemcsak ez a három nap, hanem mondjuk egy hónapon belül három nap. Ezzel lényegesen tehermentesíteni lehetne az országot is. Hiszen mondjuk ha egy csapat - legyen 1 millió ember - végez mindennel együtt 5 nap alatt, akkor ebben az egy hónapban lemehetne 6 turnus (6 millió ember). De persze ezt nem merném hangoztatni, hiszen ahogy a Koránban meg van írva, úgy kell lennie, attól eltérni nem lehet. Így pedig sajnos mindig lesznek kisebb-nagyobb balesetek, tömeg és káosz.
Az országonkénti kvótákra visszatérve picit. Számszerűen nem tudom, hogy például Törökországból mennyit engedélyez a szaúdi állam, de azt tudom, hogy nagyon hosszú a várakozási lista. És minden évben sorsolással döntik el, hogy kik mehetnek. Egy-egy ember 4-5 évet mindenképpen vár. (Ha nem többet.) Egy ismerősöm két éve úgy ment ki, hogy extra díjat fizetett. (Mondjuk a török kvóta 80%-át az állami egyház - erre jobb szót nem találtam - kezeli és utaztatja, a fennmaradó minimális számot pedig jóval drágábban magán cégek.) Idén pedig ha jól emlékszem hat év listás várakozás után nyert és mehetett.

Még pár szó és gondolat a mekkai mecsetről.
Biztosan mindenki látott már képet erről. Hatalmas tér, közepén egy fekete épülettel. Ez a fekete lepellel burkolt épület a Kába szentély. Hogy teljesen pontos legyek, magának a szentélynek a neve a Kába. (Gondolom az is ismert, hogy a muszlimok, legyenek bárhol a világban, az imákat a Kába felé fordulva végzik. Ezt egy iránytű segítségével pontosan be lehet lőni, de szuper jó applikációk vannak erre, amik az emberek helyett kiszámítják és megmutatják az irányt.) Ezt a szentélyt a nagy jelentőségű és szintén sokak által ismert Fekete kő köré építették. (Ezt a követ néhányan Kába-kőnek is nevezik, tudomásom szerint ez így nem helyes.) A kő úgy nagyjából 30-40 cm átmérőjű és nagy valószínűség szerint egy meteorit vagy annak darabja.
A muszlimok szerint ezt maga Isten küldte a földre, közvetlenül tőle származik. Még Ádám és Éva idejéből. Akkor hullott alá hogy Ádám megtisztulhasson, miután kiűzetett a földi Paradicsomból. A kő eredetileg fehér volt, és csak azután lett fekete, hogy magába szívta az eredendő bűnt meg aztán az évszázadok során az azt megérintő emberek bűneit.
(Egy másik legenda szerint a Fekete követ Gábriel arkangyal adta Ábrahámnak, hogy építse házát vele. Azt is mesélik, hogy a kő felszínén megmaradt az arkangyal lábnyoma. És van még a kővel kapcsolatban rengeteg legenda és történet...)
A haddzs során is mindenki igyekszik a lehető legközelebb kerülni ehhez a kőhöz. Ha valakinek sikerül megérintenie vagy megcsókolnia, az teljes extázis.
A Fekete kő a Kába délkeleti sarkába van beépítve, úgy másfél méter magasan (csak letérdelve vagy meghajolva lehet megcsókolni). Mivel nagyon régen több darabba tört, így vastag ezüst pánt fogja össze.

Ez az a bizonyos Fekete kő (tehát nem Kába kő!!) a Kába oldalában, ezüst keretben. Tudom, hogy nem nagyon látszik, de hirtelen jobbat nem találtam ...

A szentély, a Kába 12 méter hosszú, 10,5 méter széles, 15 méter magas –, kő- és márványtömbökből épült. Fekete színű, arany díszítésű lepellel takart (ezt bizonyos időközönként lecserélik).
A szentély belseje üres. Az ajtajait csak különleges alkalmakkor nyitják ki és akkor is csak a szaúdi királyi család tagjai léphetnek be (meg gondolom akiknek ők engedélyezik).

A Kába a mekkai Szent Mecset közepén

A haddzs idején kívül a Mekkába látogatók umrát (látogatást) azaz kis zarándoklatot végeznek, amely lényegesen rövidebb és kevesebb rituális mozzanatot tartalmaz, mint a haddzs és többszöri megtétele sem ér fel a nagy zarándoklat áldásaival.
Az umrát többnyire a közelben lakó hívők hajtják végre, akik gyakran utaznak Mekkába. Vagy azok, akik nem akarják vagy nem tudják kivárni, amíg a haddzs-hoz sorra kerülnek.
De az umra az sosem lesz egyenlő a haddzs-dzsal. Valaki évente elmehet umrát végezni, a haddzs attól még nem lesz teljesítve.

És végül egy utolsó gondolat.
Bár a haddzs-dzsal kapcsolatban fel sem merül bennem a dolog, de az umrával kapcsolatban akár fel is merülhet... Arról van szó, hogy tudomásom szerint a Szent Mecsetbe nem léphet be nem muszlim. Tehát ha valaki kíváncsiságból meg akarná nézni, nem teheti meg. Hogy pontosan ezt hogyan ellenőrzik, azt nem tudom. Pletyka szinten hallottam olyat, hogy a mecsetben illetve a bejáratnál biztonsági őr szerű emberkék figyelnek és ha valaki olyan "gyanús egyént" látnak, aki nagyon turista-szerű és nagyon nem muszlim-szerű, akkor részleteket kérdeznek a Koránból (amit minden muszlimnak fejből tudnia kell).
Azt tudom biztosan, hogy ha a szaúdi nagykövetségen haddzs-hoz vízumot igényel valaki, akkor mecsetből, imámtól kell igazolást vinni, hogy az egyén muszlim. Lehet, hogy umrához is kell ilyen? Lehet, hogy a mecsetnél ellenőrzik? Na, ezt majd meg fogom kérdezni.
Nem azért mert szándékomban áll valaha is odamenni! Dehogy is! Eszembe sincs... Csak szeretek mindent tudni és akadnak érdekes kérdéseim.
(Arra például idáig senki nem tudott itt nekem válaszolni, hogy a Szent Mecset neve miért Mescid-i Haram. Hiszen a haram szó vallásilag tilosat jelent. Pont ezért? Mert olyan sok dolog tilos ott? Pontos választ eddig még nem kaptam és nem találtam :) Jó, vannak dolgok amik ennél sokkal inkább foglalkoztatnak, de azért nem szoktam elfelejteni a hülye kérdéseimet...)

Áldozati Ünnep - Kurban bayram

Nyugi :) Ő továbbra is kitűnő egészségnek örvend. Ő csak ott állt és nézelődött, de nem vált áldozattá... (csak azért tettem ide a képet, hogy ne valami véres dologgal induljon az oldal...)

Ezt először együtt akartam megírni a Haddzs -dzsal (vagyis a zarándoklattal). De aztán mégis inkább úgy döntöttem, hogy külön legyen.
Nehogy sok legyen egyszerre! ;)

Az Iszlám vallásban két nagy ünnep van:
- a Ramazan hónapot, a böjtölést lezáró nagy ünnep a Ramazan Bayram (vagy Şeker Bayram - a bayram szó ünnepet jelent, a şeker pedig egyébként cukrot) (sajnos nem tudom hirtelen, hogy magyarul hogyan nevezik
- és az Áldozati Ünnep, a Kurban Bayram (a kurban áldozatot jelent, mármint olyan állatot akit "feláldoznak"; a bayram pedig ünnep)

Az elsőről most nem ejtenék szót, az már elmúlt, talán írtam is erről - ha meg nem, akkor talán máskor. Nem fontos. Szerintem.
A második az az ünnep, ami most is zajlik. (Négy napos ünnepről van szó és tegnap kezdődött. Pontosabban tegnapelőtt az Arafah nappal kezdődött, de az első napja tegnap volt.)
Ahogy már a neve is jelzi, ezen az ünnepen az áldozaton van a hangsúly.
Ezt az ünnepet egyébként annak emlékére tartják, hogy Ábrahám kész volt feláldozni a fiát Istennek. (Ugye ez a történet a Bibliából is ismerős számunkra? Már majdnem feláldozza a fiát, Izsákot amikor az Úr angyala megakadályozza és egy kost ad neki, hogy inkább azt áldozza fel. Ja, a csavar a dologban csak az, hogy a iszlám vallás és tanítások szerint nem Izsákot, hanem Iszmáelt akarja feláldozni... Talán plusz érdekesség, hogy a feláldozni kívánt fiú neve nincs leírva a Koránban. Ott "egyetlen fiú"-ként szerepel. Nos, egyrészt az elsőszülött valóban Iszmael; viszont Izsák az, aki Sárától, az első feleségétől született, szóval az egyetlen "hivatalos" gyerek. Hágár, Iszmael anyja pedig Sára szolgálója volt, akit később pont Sára "adott" Ábrahámnak, amikor olyan sokáig nem született gyerek... aztán meg ugye meglett Izsák. A zsidó és a keresztény vallás Izsákot, az iszlám pedig Iszmáelt tekinti Ábrahám hivatalos örökösének és az isteni ígéret hordozójának. Hát kicsit kusza így, tudom, de ez van. :) )
Ez az ünnep nagyon szorosan kötődik a mekkai zarándoklathoz - azért is akartam egyszerre megírni (de talán így két részletben átláthatóbb lesz annak, akit érdekel).
Azt már bizonyára mindenki tudja, hogy az iszlám vallásban holdnaptárt alkalmaznak. Ennek megfelelően az ünnepek időpontja is folyamatosan, évről-évre változik a Gergely-naptárhoz képest.
Az áldozati ünnepet az iszlám holdnaptár utolsó hónapjának tizedik napján tartják, körülbelül hetven nappal a Ramadán, és közvetlenül a haddzs után.

Mindkét ünnepre jellemző (a ramazan böjtöt lezáró és az áldozati ünnep), hogy az emberek a legjobb, legújabb ruhájukat viselik. A gyerekek részérére ez külön izgalom, hiszen aki csak megteheti vadonatúj ruhát vásárol legalább a gyereknek. És az ünnep reggelén büszkén feszítenek az új ruhájukban. (Egyébként természetesen a ruházati üzletek ennek nagyon is örülnek, hihetetlen reklámokkal és akciókkal várják az ünnepre vásárlók özönét.)
A másik jellegzetesség a cukorka-gyűjtés. A gyerekek házról házra járnak és cukrot kapnak. Persze a felnőttek is elmennek köszönteni rokonokhoz, ismerősökhöz és ők is kapnak cukrot, de ezt a gyerekek élvezik igazán.
Azt is meg kell jegyeznem, hogy az itt töltött hat év alatt ez más a sokadik ünnepem itt. És valami hihetetlen gyorsan változnak a dolgok. Míg 3-4 éve a csengő nem akart elhallgatni, addig ma még senki nem jött cukrot kérni. Falun sem nagyon járnak már úgy csapatostul a gyerekek mint pár éve.
Érdekes.

Na, de az áldozati állatokhoz visszakanyarodva.
Aki - anyagilag - megteheti, áldozatot mutat be. Az áldozatra szánt állatnak a lehetőségekhez képest tökéletesnek kell lennie: egészséges, nem ivartalanított, fogai és szarvai épek, stb. Ne legyen sovány se. Az életkor is fontos, ne legyen túl öreg. (Azt hiszem olyan egy éves a tökéletes. De pontosan nem is tudom most.) Nem csoda hát, hogy ha már hetekkel, sőt akár hónapokkal az áldozati ünnep előtt elkezdődik a válogatás. Ilyenkor nagyon sok helyen tartanak vásárokat. Az emberek akár messziről is mennek, hogy megtalálják a tökéletes áldozatot. Ez egyébkén többnyire birkát vágnak, de lehet még tehén vagy teve is. Vagy kecske. A tehenet és a tevét általában többen összefogva szokták megvenni.
A birka és a kecske ugye olcsóbb, így azt egy család szokta venni.
Még az is hozzátartozik az ünnephez, hogy ilyenkor az áldozati állat húsának csak egy meghatározott hányadát fogyaszthatja el a család! Meghatározott rész azoknak a szegényeknek kell adni, akik nem tudnak állatot áldozni. (A húst három részre kell osztani: egy rész a szegényeknek, egy rész ismerősöknek-rokonoknak, egy rész pedig marad a családnak. De a legjobb ha minél kisebb rész marad az áldozatot bemutató családnak.)

Az állat levágásának is szigorú előírás szerint kell történnie. Ez egyébként nemcsak az Áldozati ünnepre vonatkozik, hanem minden fogyasztás céljából leölt állatra.
Úgy tudnám mondani, hogy ami a zsidóknál a kóser vágás, az a muszlimoknál a helal (vagy halal). A kettő szinte ugyanaz, hiszen a lényeg, hogy először imát mondanak az állat felett, majd a nyaki ütőeret elvágva teljesen kivéreztetik. (De tényleg teljesen ki kell véreztetni, mert a vér tisztátalannak számít!) Innentől kezdve a hús már helal és nyugodtan fogyaszthatják a muszlimok. (Érdekességként megjegyzem, hogy pontosan a kóser és helal közti azonosság miatt a zsidók étele meg van engedve a muszlimoknak. Ha jól tudom, akkor ez a Koránban is le van így írva.)
A ami nagyüzemi állattartás és vágás során persze nem könnyű betartani, hogy minden hús helal legyen. Vannak muszlimok, akik lazábbak erre vonatkozóan és megeszik a nem helal ételt, nem helal vágású húst is (persze az alap szabályok betartásával!! például hogy sertéshúst nem). De mondjuk falun természetesen minden háznál vágott állat (birka, kecske vagy marha) helal.
Talán érdekes lehet még az állat nyakának elvágása előtt elmondott ima:

biszmilláh 

v-Alláhu akbar 

Alláhumma, inna hádzá minka va lika

Alláhumma, tukbil minní

Isten nevében

És Isten a leghatalmasabb

Istenem, ez tőled, s neked (van)

Ó, Istenem, fogadd el tőlem!

Úgy általánosságban ez szerintem így most elég is.
A korábbi évek statisztikái alapján egy ilyen ünnep alkalmából nagyjából 600 ezer marhát és 1-1,5 millió birkát vagy kecskét vágnak le.
Ahol én tegnap voltam, Kurtalanban, ott a nagy család négy birkát is vágott.
(Sőt! Amikor este hazajöttem Siirtbe és kiültem az erkélyre, tisztán érezhető volt a vágott állat szaga. A vér és belsőségek semmivel össze nem téveszthető szaga. Bizony, itt, a város közepén is vágtak! Tuti nemcsak egyet. Egy 140 ezres város elitebb kerületében!)
Számomra különösen szomorú része volt a dolognak, hogy ebből legalább kettő vemhes volt. Ez azért a nemtörődömség csúcsa szerintem. Mert aki napi szinten foglalkozik a birkákkal (és tudom, hogy ott több ilyen ember is van) az meg tudja állapítani. És nem vágja le a vemhes állatot. (Nem is lehetne áldozat.) De úgy egyébként is, ha tudják hogy áldozatra szánt állatokról van szó, akkor már eleve nem engedek kost a közelükbe. Mert ugye a kos teszi a dolgát :)
Ez a jelenség ennél a háznál egyébként rendszeres. Egy kb 3-4 évvel ezelőtti kép a mai napig nem megy ki a fejemből. Akkor történt, hogy egyik ünnep előestéjén valahonnan hoztak egy kecskét. Levágták, megenni. Később kiderült, hogy a kecske vemhes volt. A szemétre dobott méhben két nagyjából 10 centi picurka még mocorgott... Én persze nyilván - kíváncsi természet lévén - megnéztem. Kár volt. Nagyon sajnáltam azt a két ártatlan apróságot. (Idén nem néztem meg a kivágott és kidobott belsőségeket.)
Én egyébként a nyak elvágását és az állat haláltusáját is képtelen vagyok végignézni (ez az én gyengeségem). Utána azért már én is tevékenyen segítek. (Nekem sose okozott gondot az ünneplő ruha, ha állatokról volt szó!)
Így vagyok ezzel itthon is. Ha mondjuk halat kell belezni, tisztítani, akkor valakit mindig megkérek, hogy vágja le a fejét. Vagy ha éppen nincs senki a közelben, akkor a fejet alaposan letakarom és gyorsan levágom és kidobom. Onnantól már megy a dolog. Ilyen lökött vagyok :) 

Nos, nem is tudom, hogy mit lehetne írni még erről. Szerintem ez így már elég is lesz.
Végül hoztam néhány fényképet. (Tudom, hogy a Facebookon megosztottam már, de gondoltam legyen meg itt is...)

A tett színhelye...

Első lépésként a nyaki ütőeret elvágva kivéreztetik az állatot. Majd a fejet is levágják. Aztán levegőt pumpálnak a bőr alá, hogy könnyen lefejthető legyen.

Ezután lógatják fel a szerencsétlen állatot.

A bőr lefejtése

Már csak darabolni kell

Ami ki- és lejött

Ez egy kis cukorfalat. Őt szerencsére nem vágták le - mert még fiatalka. Ezért is ölelgettem szívesen. De a hátunk mögötti csapatból akkor még egy állat áldozat lett. (szegényke)

Eltelt hát ez az ünnep is.
Illetve persze még nekem is jön hús. Mert bár nem vagyok rászoruló, de valahogy az én nevem is minden évben felkerül arra a listára, ahonnan a központi áldozati állatok (tehát akik nem egyénileg vágnak, hanem egy gyülekezetnek adnak pénzt, hogy azok rendezzék a dolgot) és kapok egy csomó húst. Amit szépen feldarabolok és vagy tovább adok olyannak aki tényleg rászorul, vagy lassacskán felhasználom. Ezért már alaposan beraktároztam ragtapaszból - most így hirtelen nem találom a képet, de többnyire egy komplett birka hátsó combot kapok meg pár kg marhahúst, amit aztán én henteskedek szét és ez mindig legalább egy ujj elvágásával jár.

 Ez konkrétan tavalyi "termés", de idén is valami ilyesmire számítok...

Egyébként meg a tegnapi nap egyetlen sikere egy négy hónapos babához fűződik. (Ja, mert egyébként van ott mindig legalább 20 gyerek, picitől a kicsiig.) Az történt ugyanis, hogy a kis Ibrahim nyűgösködött. Az anyja meg teázni akart, mondtam, hogy adja ide, majd kezdek vele valamit.
Leültünk egy sarokba, az ölembe ültettem, fogtam a kis kezét és elkezdtem énekelni. A "Boci boci tarka" című örökzöld slágert. (Más nem jutott eszembe!) Közben kicsit táncoltattam a kezét. A gyerek imádta. Szerintem egy négy hónapos gyerek még nem nagyon tud nevetni - bár mit értek én hozzá - de ez teli szájjal vigyorgott. Esküszöm! Legalább kétszázszor elénekeltem. Már én kezdtem unni. A gyerek folyamatosan vigyorgott. Az anyja meg az apja nem akart hinni a szemének - mert egyébként elég nyűgös gyerek. Szóval így elvoltunk. Aztán már nagyon untam az éneklés és kicsit járkáltam a gyerekkel. Miután jó alaposan összenyálazta az ingemet, el is aludt. A szülők nem győztek hálálkodni.
Én meg büszke voltam magamra.
Lám-lám! A jó öreg "Boci boci tarka" ... :)

Menekültek - már megint. Utoljára.

Pedig megfogadtam (magamnak), hogy nem mászok bele újra ebbe a témába ... De most mégis itt tartok. Már megint és még mindig.
Egyrészt mert folyamatosan látok újabb híreket, kérdéseket, kijelentéseket.
Ezekkel kapcsolatban pedig szeretem kifejteni a véleményemet. (Mert az aztán mindig van!) És hol máshol tehetném ezt meg nyugodtabban, mint a saját oldalamon. Ugye?
Másrészt pedig azért mert a tegnapi Facebook-os kirohanásomra egy régi kedves barát szívhez szóló szép üzenetben fűzött kommentárt és felhívta a figyelmemet egy pár dologra. (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy csupán régi barátságra való tekintettel nem sértődtem meg a hangvételen. Ugyanis a Földön egyetlen olyan barátom él, akitől ilyen figyelmeztetést így elfogadok; közeli családtagjaimon kívül így csak egy ember beszélhet velem. De mindegy.)

Akkor kezdem.
Ami az egyik lényege volt a "figyelmeztetésnek" nem más, mint hogy én csak kussoljak, mert én magam is ki- illetve bevándorló vagyok. Jó, nem pont ezekkel a szavakkal, de a lényeg az volt, hogy én magam elhagytam a hazámat azért, hogy jobban éljek. Szóval nekem nincs jogom beleszólni abba, hogy mi folyik Magyarországon.
Nos, az igaz, hogy elköltöztem. Törökországba. Az, hogy milyen okból tettem, azt valaki vagy ismeri vagy nem. Nem számít illetve nem vagyok köteles számot adni senkinek a magánügyeimről. (Akik jól ismernek úgyis tudják.) Attól, hogy másik országban élek, attól még magyar maradtam. Nem vagyok még csak kettős állampolgár sem. Hazajárok amikor  csak tudok. Ott él a családom, kedves barátaim. Elképzelhető, hogy egy nap én magam is hazacuccolok. Nem érdektelen tehát számomra, hogy mi folyik otthon. És én azt gondolom, hogy azzal, hogy leírom a véleményemet, azzal még nem ártok senkinek - legalábbis nagyon igyekszem.
Emellett pedig az elmúlt hat év során, amit itt töltöttem, sok mindent megtanultam. Láttam és tapasztaltam dolgokat, amiket Magyarországon soha. Ezek alakítottak, ezek miatt látom úgy a világot, ahogy. Ezen már nem tudok de nem is akarok változtatni. Valószínűleg a menekültekkel kapcsolatban is pont azért - vagyis többek között azért - látom másképp a dolgokat, mint sok honfitársam, mert én magam is valamilyen szinten bevándorló vagyok. Még ha más kategória is, mint a szíriai menekültek például. (Azt elmondtam már többször is, hogy főleg szíriai menekültekkel kapcsolatban személyes tapasztalatom is van - ebbe nem megyek bele most.) De akkor is idejöttem egy idegen országba ahol engem befogadtak.
Szóval nem hiszem, hogy ne lenne jogom kifejteni a véleményemet a magyarországi eseményekkel kapcsolatban - vagy akár bírálni mondjuk a kormány intézkedéseit.
Ha valaki úgy érzi, hogy nekem ehhez mégsincs jogom, akkor töröljön. Nem fogok megsértődni. De tényleg!
Szerintem ehhez nincs mit hozzátennem. Lehet, hogy pont a nekem üzenő személy ezeket nem fogja elolvasni, de talán másokban - akik olvassák - felmerülhet a kérdés. Hát azt hiszem megválaszoltam. Nincs harag :) Ugye?

Végül lenne még pár kérdés, amik itt-ott felmerültek, olvastam. Néhány dologról szeretnék pár szót szólni aztán befejezem. (Esküszöm.)
Először is "Miért nem maradnak Törökországban?"
Több helyen is olvastam ezt a kérdést. Azt hiszem ehhez hozzá tartozik az is, hogy eleve miért Törökországba jönnek. Ez utóbbi egyszerű: ez van a legközelebb. Legalábbis az északi területekről. Valamint Törökország nem sokat vacakol hanem befogad úgy kb. mindenkit. Ez az utóbbi időben mindenképp így van - persze voltak időszakok amikor lezárták a határt, de az sem tartott sokáig.
Ide jönnek tehát. Rengetegen.
Mostanra úgy két millióan vannak itt. Hivatalosan. De ennél szerintem több.
Ja, persze ebből valamennyi el is vándorolt. Ez azonban kisebb hányad.
Egyre kevesebb pénz jut az ellátásra. Jó, nem éheznek persze, de nem is dőzsölnek. Kapnak egy-egy kártyát, azzal tudnak bizonyos, erre kijelölt boltokban vásárolni. Nem túl nagy a választék. Sok táborból elég problémás a kijutás - ha esetleg kinn dolgozni akar valaki. Erre ugyanis van lehetőség, de többnyire aljamunka fillérekért. (Siirtben például ismerek egy embert - szíriai menekült. Egyetemi tanár és tudós volt az országában. Amikor idejött sokáig építkezésen dolgozott, de azóta az itteni egyetem felfedezte magának és lecsapott rá.) (Sok menekült gyapotot szed, ha itt a szezonja - már a török is nevetséges fillérekért szedi, de a menekülteknek még ennek is a felét adják.)
Nagyon keveseknek sikerül úgy beilleszkedni, hogy egy színvonalas életet tudjanak élni. Hogy legyen lehetőség gyarapodni. Sokan is vannak és persze az itteniek is kapnak az olcsó munkaerő után, de sokak nem tudnak elhelyezkedni.
Többen maradnak a keleti országrészben, abban reménykedve, hogy rendeződik majd a helyzet és talán visszamehetnek ... De legyünk őszinték: ehhez még évek kellenek. Ha nekem nincs hová visszatérnem, jobb körülményeket akarok magamnak és a gyerekemnek is, akkor elindulok oda, ahol ezt talán meg tudom valósítani. Miért maradjak ott, ahol minimális az esélye annak, hogy jobbra fordul az életem?

Másodszor pedig a "menekültek között terroristák vannak".
Nincsenek rászorulva arra, hogy így jöjjenek. Sőt, már csak azért is preferálják a legális utat, mert így kisebb a lebukás esélye. Hiszen egy terrorszervezet számára az a tag, akit elkapnak az nem létezik. Sőt, nagy károkat tud nekik okozni. Számukra nagyon fontos, hogy ne tűnjenek fel. Olvastam például egy kis kézikönyvet ami azok számára készült, akik Törökországon keresztül akarnak csatlakozni az ISIS -hez. Huhh, hát ultra alapos és mindenre kiterjedő infók vannak benne. A lebukás lehetőségét tényleg igyekeznek a minimálisra csökkenteni.
Nem is igazán van szükségük az utazgatásra, hiszen azok a bizonyos alvó sejtek ki lettek helyezve sok országba már régen. Ezek pedig aztán helyben toboroznak. Szóval nem igazán van szükségük arra, hogy ide-oda vándoroljanak. Na persze azt sem merném teljesen biztosan kijelenteni, hogy tényleg egy darab terrorista sincs a menekültek között ...
Annak idején Törökországba is jöttek át így Szíriából, a menekültek közé vegyülve. De az, hogy innen menekültként gyalogoljanak több ezer km-t ... Szerintem ennek kicsi az esélye. Egyszerűen nincs erre szükség.
A minap a szemem elé került egy cikk, benne pár videóval.
Nem tudom megítélni, hogy tényleg úgy van-e ahogy ... szerintem mondjuk igen, ez persze saját vélemény. De a videók mindenképp érdekesek.
Ha valakit érdekel, itt megnézheti. Vagy itt. Ez meg egy kis plusz hozzá.
És tudom, hogy ezt sokan éppen azért nem fogják komolyan venni, mert egy izraeli újságírótól származik, meg vigyázó blog meg ilyesmi ... Egyik oldalt sem tartom pártatlannak és túlzottan megbízhatónak. Kicsit gyanúsnak is találom, hogy más - nagyobb - oldal nem vette át. Elismerem azt is, hogy talán pont azért nehéz tényként elfogadni, mert izraeli újságírótól származik. Kicsit hihetetlennek is tűnik a történet, ezt elismerem. De gondolkodni kell, nyitva tartani a szemünket és máris nem tűnik annyira hihetetlennek. Sajnos.
Bár nem tartozik a témához, de az utóbbi cikkből szeretnék két mondatot kiemelni:
(jó, két gondolatot)
- "Természetesen megértem, hogy félnek és megfontoltak. De én, aki olyan helyről jövök, ahol nagy probléma a terror, azt tudom mondani, hogy behunyhatjuk a szemünket ma vagy holnap, de egy nap úgyis ki kell nyitni." - Nincs mit hozzátennem. Ki kell nyitni a szemünket.
- "A Nyugat még mindig naiv. Kedves gesztus, hogy rehabilitációs foglalkozásokat indítanak, de ezzel nem lehet megállítani azt az ideológiát, amely meghatározza a muszlim közösségeket. Nem érik el azt, hogy a mérsékelt muszlimok kimondják: az európaiak nem hitetlenek, hanem befogadnak bennünket. Ha a Nyugat azt mondja, hogy beszéljük meg, keleten ezt a gyengeség jeleként értelmezik. Ha erős lenne, rúgna – gondolják. A tárgyalás működhet a nyugati világban, de amikor az iszlámmal kerülünk szembe, akkor a legtöbbször kudarcot vall." - Én nem úgy ismerem a muszlimokat, mint ez az izraeli újságíró, de mindig is hangoztattam, hogy felesleges bármilyen tárgyalás, párbeszéd.
Még mielőtt bárki megjegyezné, hogy hoppá, na akkor most mit is beszélek, hogy akkor végül is ne jöjjenek a menekültek, mert nem jó nekünk, ha itt vannak... Nem erről van szó. Hanem arról, hogy igenis nekik KELL alkalmazkodni a mi kultúránkhoz. Nekik kötelességük beilleszkedni. Nem simogatni és hagyni, hogy elfajuljanak a dolgok (kvázi a fejünkre nőjenek), hanem ha kell "kényszeríteni" arra, hogy vagy beilleszkedik vagy hazamegy. (Ilyesmiről írtam már korábban is.) Ez itt most éppen a vallásról szól. Amikor én a menekültek segítéséről, esetleg befogadásáról beszélek, akkor elsősorban az emberségre gondolok, a segítségnyújtásra.

A harmadik dolog, hogy milyen sok fiatalember van a menekültek között. És itt most megint a szíriaiakkal kapcsolatban tudok valamennyire hitelesen nyilatkozni. Nos,; Szíriában már a fiatal fiúkat is besorozzák. Vagy a rezsim, illetve az ISIS is hozott egy olyan határozatot, hogy minden családból egy fiút kell adni katonának. Azt hiszem egyértelmű, hogy bármelyik oldalra is hívják be, a túlélés elég bizonytalan.
Hogy miért nem maradnak otthon és harcolnak a hazájukért? Talán mert élni akarnak.
Ezen kívül pedig sokszor a család a fiatalabb tagot küldi,  aki jobban bírja a gyaloglást, a megpróbáltatásokat és azt akarják, hogy legalább nekik legyen jobb.
Valamennyire ide tartozik az is, hogy mennyi pénzük van és milyen mobiltelefonjuk stb.
Erről azt hiszem írtam már. Szíriában a polgárháború előtt nem volt túl rossz az élet. A középosztály is elég jól éldegélt.
Amikor menekülni kellett, akkor az ottani emberek fogtak minden mozdíthatót és elindultak. Ha maradt valami eladható, azt eladták. Mert az ugye nyilvánvaló, hogy minden rendszerben vannak akik nyerő helyzetbe kerülnek és eszükbe sem jut eljönni, inkább nyelnek de megéri nekik bőven ...
(Sőt, emlékszem, hogy sok menekült hajtott át juhot vagy kecskét a határon, amit aztán néhány török gazda megvett tőlük - áron alul persze.)
Azt nem mondom, hogy képzeljük bele egy olyan ember helyzetébe, akinek mindent fel kell adnia a hazájában - akinek esetleg lebombázták a lakását, és az élete is veszélybe került. Nem mondom, mert el sem tudjuk képzelni. De mégis eljátszom a gondolattal. Ha én nekem itt és most el kellene indulnom, egy bizonytalan útra, mit is szednék össze? Mobiltelefon, tablet (a laptop valószínűleg nehéz lenne már), igazolványok, arany, kevéske személyes és fontos apró emlék, pendrive, fényképező és annyi kevés ruha, ami a hátizsákba még belefér. Ha van egy kis időm indulás előtt,  akkor a lakásban található dolgokat (hűtő, mosógép, tűzhely, bútorok, szőnyegek, tv, hifi, dvd lejátszó, egyéb értékes dolgok) eladom. Jó pár ezer líra simán összejönne még úgy is, hogy hirtelen kell vevőt találni - úgy 5-10000 euró minimum. Az autót is persze. Teljesen biztos vagyok abban, hogy ezekre könnyen találnék vevőt. (Ismerem az itteni dolgokat és embereket.)
Szóval megvan a kis csomagom, pénzem is van (eladásból, a bankból is kiveszem ami van, aranyat ha kell eladom - itt mindenkinek van otthon több-kevesebb arany, ez általános es komolyan vett szokás), elindulhatok. Amit másoktól hallok, hogy hová érdemes menni,, merre induljak, azt fogom követni. Ez lennék én, mint menekült. Nem tartom magam sem gazdagnak, sem szegénynek. (Szerintem közép - vagy felső közép szint. Vagy feljebb. És akkor mi van?) És rengeteg hozzám hasonló, korábban ilyen szinten élő ember kényszerült menekülni.
Ez így nagyjából ennyi. Azt hiszem felesleges ehhez bármit hozzátenni.
Ja, miért illegális úton mennek? Hát lehet, hogy problémás lenne nekik besétálni a nagykövetségre és vízumot kérni ...

Félni sosem árt. Nem hiába mondja a szólás is, hogy jobb félni, mint megijedni. De az ember mérlegel és felméri, hogy mi az, amitől valóban félni kell. Nem felülni a pánikkeltésnek.
Megint nem tartozik a témához, de kissé gázos vidéken élek. (Könnygázos - HiHiHi :) ) Azt szoktam példának felhozni, hogy amikor itthon ülök és éppen lakkozom a körmömet és kintről valami nagy durranás (hangbomba robban vagy könnygáz gránát), akkor még csak meg sem rezzenek, el sem maszatalom a körömlakkot. Mert megtanultam nagyon gyorsan felmérni, hogy ez még semmi. A tudatalattim is tudja. Ha esetleg lövéseket, fegyverropogást hallok, nagyjából be tudom azonosítani, hogy hol "szórakoznak". Nem bújok azonnal reszketve az asztal alá. Mert így nem lehet élni.
Megtanultuk, hogy melyik városrész az, ahol nem érdemes sétálgatni, pláne este. Megtanultuk, hogy mit szabad és mit nem szabad csinálni (például ne tégy török zászlót az erkélyre). Alapvető szabályok.
Vagy ha megállít egy csapat hőzöngő kurd tüntető, akkor az autó ablakát résnyire lehúzod, a mutató- és középső ujjaddal V alakot formálsz és esetleg kiáltod, hogy "biji serok Apo" és már minden ok, hagynak tovább menni és még az autó szélvédőjét sem verik be.
Én azt hiszem, hogy fel tudom mérni józanul azt, hogy mi az ami valós fenyegetés számomra. Ezért úgy általában elmondhatom, hogy nem félek, mert igyekszem elkerülni a rázós szituációkat.
Bizony sokan szokták kérdezni, az itteni hírek kapcsán, hogy nem félek-e. Nem.
De azt bevallom, hogy amikor például manapság Diyarbakırba kell mennem, akkor van bennem némi izgalom. Eddig megúsztam. Úgy néz ki, hogy amikor úgy 3 hét múlva legközelebb mennem kell, akkor inkább repülővel elmegyek Siirtből Ankarába és Ankarából Diyarbakırba (mert nincs közvetlen repülőjárat Siirt és Diyarbakır között). Közúton nem szerencsés manapság. Plusz pech, hogy ahova én menni szoktam Diyarbakırban, ott éppen pár napja kijárási tilalom volt (megismertem a kereszteződést) ... de meglátjuk. A szerencse mindig velem van :)
De én nem azért vagyok óvatos, mert azt sulykolják belém onnan fentről. Hanem azért, mert felmértem, hogy mi jelent valós veszélyt rám nézve.
Ahogy mondtam félni nem félek. Na, de ha egy PKK-s gépfegyverrel felszerelkezve megállítaná az autót és kérné az igazolványomat .... na azt hiszem, hogy akkor tényleg félnék. De ezt igyekszem elkerülni.

Tudnék még erről sokat írni. Lenne is bennem még pár dolog, ami kikívánkozik. De azt hiszem elég volt. Végül is olyan mindegy, hogy mit írok le ...
Ismét megígérem, hogy utoljára írtam a menekültekről. Úgyis mindenki kialakította a véleményét, ami bebetonozódott. Na nem mintha meg akarnék bárkit is "téríteni"! Eszembe sincs. Mindenkinek joga van önállóan véleményt alkotni és nyilvánítani. (De az akkor önálló legyen! Mert nem bírom ha valaki egy bizonyos "központi véleményt" szajkóz.) Csak az van, hogy manapság annyira ugranak az eltérő véleményre, hogy nem érdemes ezzel bajlódni - az ember saját nyugalma érdekében.
Én maradok aki voltam - egy bevándorló aki MAGYAR.  A véleményem is meglesz, teszem amit eddig is tettem. (De talán pont azért próbálok kiállni a menekültek mellett, mert én is bevándorló vagyok egy idegen országban és engem befogadtak.)
Ha valakit érdekel majd megkérdezi.
Itt meg majd írok a madárkákról, virágokról, aknákról, Molotov koktélokról ... Szóval olyan törökös dolgokról. (Erről jut eszembe, hogy mindjárt itt a kurban bayram - áldozati ünnep, amikor juhok és tehenek ezreit ölik le ... ez is érdekes téma. Ja, hoppsz, erről már írtam. Nem baj :) Akkor majd lesz még egy!)
Na persze attól, hogy én kussba leszek, nem "menekültözök" nyilvánosan (vagyis itt vagy a Facebook oldalamon) ennek egyesek örülni fognak, attól a probléma nem szűnik ám meg.
Zárásként annyit mondok, hogy mindenkinek megvan a maga története. Honnan jön és miért. Ezt a menekült-kérdést szerintem nem lehet (nem szabad) általánosan kezelni. Vannak tényleges menekültek és vannak gazdasági bevándorlók. Különbséget lehet és kell is tenni a kettő között. Honnan jött és miért, van-e hova visszamennie, miért kelt útra ... stb. Egyénileg. Nem általánosítok, hogy "büdös csürhe". (Mutass egy olyan embercsoportot, ahol nincs egyetlen bajkeverő sem. Mutass egy népet, ami csak és kizárólag jó emberekből áll!)
Azt azért én sem támogatom, hogy orrba-szájba mindenkit fogadjunk be. De aki rászorul (és TÉNYLEG), annak én személy szerint kinyitnám az ajtót. Emberség. És számomra ez a kereszténység.

Kelet - még mindig helyzet van

Minden országnak megvan a maga baja.
Magyarországon ugye most ott a középpontba tolt menekült ügy. De ez egy másik téma, ebbe most nem mennék bele. (De annyit azért megjegyeznék, hogy az országban van sok, ennél súlyosabb kérdés - csak most mintha mindent elfedne az újra és újra előrángatott menekült kérdés.)

Igen, minden országnak megvan a maga baja. Ahogy minden embernek is. És nyilván mindenki azt gondolja, hogy az ő baja/gondja a legsúlyosabb.
Én lassan hat éve élek Törökországban. Nem vagyok török állampolgár, ennek ellenére valamennyire ide tartozónak érzem magam. Természetesen az utolsó lélegzetemig magyar leszek, ezen semmi sem változtathat - de egy picike részem a törökökkel van.
Az itteni események így rám is hatással vannak. Én is figyelem a híreket, szomorkodom, gyászolok. Amikor egy vidám műsor közben jön egy "breaking new", hogy 11 rendőr halt meg egy támadásban (ez a szám később 12-re változik, majd 13-ra, végül 14-re), akkor az én szívem is megdobban, lélegzet elakad.
Azt szoktam mondani, hogy én is itt élek, ezek a rendőrök, katonák és csendőrök értem is dolgoznak - hogy nyugodtan aludhassak. Értem is kimennek terepre, értem is meghalnak.

A helyzet kissé érdekes, mert Siirt és az egész dél - dél-keleti régi kurd többségű. A sok gyászos hír hatására többen elítélik a PKK-t, de még mindig nagyon sokan támogatják,  szimpatizálnak velük.
Na én aztán nem! Számomra ők is terroristák - és terroristákkal nem szimpatizálok!

De hogy miért is kezdtem el ezt írni? Csak az elmúlt két napban olyan hírek jöttek, hogy azt már nem lehet nyugodtan nézni. És szó nélkül hagyni. Bár vannak dolgok, amikre már szavak sincsenek ...
Ha lehet ilyet mondani, akkor megszokottá vált az, hogy szinte naponta - kétnaponta érkezik hír katonákat vagy rendőröket érintő támadásokról. Ezek sajnos sok esetben halálos áldozatokkal járnak. Elszomorító, de nyelünk egyet és lapozunk tovább.
Persze az emberekben egyre gyűlik az indulat. És amikor olyan hír érkezik, mint például tegnapelőtt Dağlica-ból, akkor aztán kirobban.

Mi történt Dağlica-ban? Két nappal ezelőtt több autóból álló konvojt támadott meg a PKK. Bombával/aknával kezdődött, majd 2-300 terroristával folytatódott (pontos számot nem találtam).
A támadás során 16 katona halt meg. Ez a hivatalos adat. (Beszéltek 21-37 halottról, de hivatalosan 16-ot közöltek.)
Csak egy nagyon gyors összesítés, hogy milyen korú katonák haltak meg. A születési éveket írom: 1976 (alezredes), 1991, 1993, 1990, 1986, 1992, 1992, 1988, 1990, 1987, 1992, 1988, 1990, 1987, 1995, 1988. Ha az alezredest nem nézzük, akkor a legidősebb 29, a legfiatalabb 22 éves. Volt.
Fiatalok. Többség persze kiskatona. Felmerül bennem a kérdés, hogy ilyenkor hol vannak a professzionális katonák? Miért nem azokat vezényelik ki az ilyen rázós helyekre? Mi értelme van 1-2 hónap kiképzés után kiküldeni a kiskatonát? Hol van Törökország állítólag extra erős hadserege?
Jó, persze tudom, hogy nagyon sok helyen kell jelen lenni. De ez így akkor is nagyon nem jó.

Dağlica şehitler

Bármennyire is "megszoktuk" már, hogy vannak halottak, elesett katonák és rendőrök ... a 16 halott egyszerre azért szíven üti az embert.

Kissé lényegtelen momentum, de gondoltam megjegyzem, hogy tegnap a legtöbb csatorna is meglehetősen gyászos hangulatban volt. A megszokott vidám, zenés műsorok is sokkal csendesebbek voltak, nem volt zene, tánc. Néhány műsor el is maradt. Nem lett volna illő. Ez szerintem teljesen normális. Már azt gondoltam, hogy mára valamennyire legalább visszatér a régi kerékvágásba. Néztem egy laza kis műsort délelőtt, amikor egyszer csak bemondták, hogy Iğdır -ben egy robbantás során 11 rendőr halt meg (ez a szám nőtt végül 14-re).
Hihetetlen. Erre már szavakat sem találok.
Az egész nap ilyen hangulatban telik.

Iğdır 

(A kép közepe táján az a fekete izé ... na, az egy páncélozott autó volt, ami rendőröket szállított és amit 1 tonnányi robbanószer vitt szét)

Persze jönnek hírek. Például hogy Siirt tartomány Baykan nevű településén (47 km) egy bombával teli autót találtak. Felrobbantották. (200 kg robbanószer volt benne! A robbantás során két rendőr megsebesült.)
Fel sem veszi az ember.
Nemrég hallottam, hogy állítólag Şırnak tartomány Cizre településén robbantásos merénylet volt. Egyes híradások 3 halottról számolnak be, míg mások ezt cáfolják és azt mondják nincs halott. (Most a legutóbbi hírek szerint sincs halálos áldozat.)
Tunceliben egy rendőr a lányával autózott. PKK-sok megállították és rátámadtak. Lőttek. A lány nem sérült meg, de a rendőr meghalt.
Ez így már sok. Rengeteg.
Egyre rosszabb.

Nagyon sok bomba robban utak mentén.
Ezzel kapcsolatban egy érdekes gondolatom támadt minap. Szokás szerint éppen Diyarbakırba mentem. Autóval. Az úton azt figyeltem meg, hogy a legtöbb (sőt, szinte minden) busz és kamion az út közepére húz. Eleinte azt gondoltam, hogy elbambulnak a sofőrök. Na de mindegyik elbambul? Vagyis szinte mindegyik? Aztán az útitársaimmal arra jutottunk, hogy ugye ezek a bizonyos bombák az utak mentén vannak elhelyezve. Mivel az útburkolatot csak nagyon nagyon kivételes esetben tudják felbontani majd visszatemetni (ilyet még nem is hallottam egyébként), ezért az út széléről ásnak be valamennyit és oda rejtik a bombát. Az út alá beásnak. A széléről. (Huhh, na ezt vajon sikerült elmagyaráznom? Oldalról aláásnak. Ha van erre jobb szó, valaki tanítsa meg nekem!) Elképzelhető hát, hogy a sofőrök többsége ezért húz az út közepe felé...
Tényleg nem tudom, hogy így van-e vagy sem. De az tény, hogy valóban nagyon sok, szinte mind az út közepén haladt - sokszor épp a felezővonalon. Előzéskor úgy kellett rádudálni, hogy kicsit húzódjon le.
A másik dolog pedig a katonai járművek. Elég sokkal találkozni az utakon. Az embert a frász töri ki, ha egy ilyen mögött kell haladni. Mert ugye sose lehet tudni ... Igyekeztünk mi is minél hamarabb megelőzni.

Hogy konkrétan Siirtben mi van? Háááát ... változó. Igazából annyira szokatlan durva dolog nincs.
Néha egy-egy kisebb összecsapás. Ez nagyjából annyi, hogy valakik rendőrökre vagy rendőrségi épületre vagy ilyesmire Molotov koktélt dob vagy esetleg hangbombát (ugye ez a neve? ami jó nagyot szól). Erre a rendőrök megfelelnek - legtöbbször könnygázzal.
Ebben mára már semmi szokatlan nincs.
Esténként vannak ilyen-olyan hangok (durranások meg ilyesmik). Nem zavar különösebben.
Főleg éjszaka nagyon sok rendőrautó járőrözik. Éppen tegnap éjszaka nézelődtem hajnali 3 körül (nem igazán tudok aludni). Azt figyeltem, hogy szinte 5 percenként halad el egy rendőrautó előttünk. Van hogy csak sima rendőrautó, van hogy az a páncélos.
Vigyáznak ránk, ez jó.
Az élet napközben majdnem olyan, mint korábban. Igazából estére csendesül le kissé. Itt napközben még mindig meleg van, estére enyhül. Ilyenkor a teázókban akár hajnal 2-3 -ig is elüldögélnek az emberek (férfiak). Hát mostanában már ez sem nagyon van. Este, éjszaka nem nagyon szeretnek már kinn maradni. Hamar kiürülnek az utcák.
Túl sok minden nem változott, talán kicsit lassult az élet, kicsit csendesebb lett. De az utcák nem kihaltak. Egyelőre.

Nem is nagyon tudok erről semmi többet írni. Folyton újabb és újabb hírek jönnek.
Mi lesz ennek a vége?
Sőt! Mi lesz itt november 1-ig még? Ugye akkor lesz újabb választás. Azután vajon mi lesz. Milyen eredménnyel zárul? Mi lesz a kampányidőszakban? Lesz-e végre kormánya az országnak és ki kerül hatalomra?
Most úgy állnak a dolgok, hogy még csak tippelni sem tudok.
És vajon hány katona vagy rendőr fog még meghalni, amíg ez az értelmetlen "háború" véget ér?
Minden egyes "Şehit" -ért (hősi halottnak nevezik itt az elesett katonákat, rendőröket) vérzik a szívem. Nyugodjanak békében!

A fentebb leírt pár dolog épp csak az elmúlt 1-2 nap eseménye. Ezen kívül rengeteg hír van, amit érdemes talán megjegyezni. De képtelenség mindent leírni. Folyamatosan történnek a dolgok. 

Egyes dolgokat a Facebook oldalamon is megosztok - mert oda gyorsabban tudok írni. 

De olyan sok minden lenne - nemcsak Törökországban, hanem a világban vagy akár Magyarországon - amiről van véleményem. De nem lehet, képtelenség ... Így írok amiről tudok vagy akarok. 

Hiszen úgyis mindenki olvas híreket aki akar! Gondolom. Akit meg nem érdekel, hát ... ilyen is van. 

Szíve joga mindenkinek.

Én csak nyugalomban szeretnék élni végre...