Kelet - még mindig helyzet van

Minden országnak megvan a maga baja.
Magyarországon ugye most ott a középpontba tolt menekült ügy. De ez egy másik téma, ebbe most nem mennék bele. (De annyit azért megjegyeznék, hogy az országban van sok, ennél súlyosabb kérdés - csak most mintha mindent elfedne az újra és újra előrángatott menekült kérdés.)

Igen, minden országnak megvan a maga baja. Ahogy minden embernek is. És nyilván mindenki azt gondolja, hogy az ő baja/gondja a legsúlyosabb.
Én lassan hat éve élek Törökországban. Nem vagyok török állampolgár, ennek ellenére valamennyire ide tartozónak érzem magam. Természetesen az utolsó lélegzetemig magyar leszek, ezen semmi sem változtathat - de egy picike részem a törökökkel van.
Az itteni események így rám is hatással vannak. Én is figyelem a híreket, szomorkodom, gyászolok. Amikor egy vidám műsor közben jön egy "breaking new", hogy 11 rendőr halt meg egy támadásban (ez a szám később 12-re változik, majd 13-ra, végül 14-re), akkor az én szívem is megdobban, lélegzet elakad.
Azt szoktam mondani, hogy én is itt élek, ezek a rendőrök, katonák és csendőrök értem is dolgoznak - hogy nyugodtan aludhassak. Értem is kimennek terepre, értem is meghalnak.

A helyzet kissé érdekes, mert Siirt és az egész dél - dél-keleti régi kurd többségű. A sok gyászos hír hatására többen elítélik a PKK-t, de még mindig nagyon sokan támogatják,  szimpatizálnak velük.
Na én aztán nem! Számomra ők is terroristák - és terroristákkal nem szimpatizálok!

De hogy miért is kezdtem el ezt írni? Csak az elmúlt két napban olyan hírek jöttek, hogy azt már nem lehet nyugodtan nézni. És szó nélkül hagyni. Bár vannak dolgok, amikre már szavak sincsenek ...
Ha lehet ilyet mondani, akkor megszokottá vált az, hogy szinte naponta - kétnaponta érkezik hír katonákat vagy rendőröket érintő támadásokról. Ezek sajnos sok esetben halálos áldozatokkal járnak. Elszomorító, de nyelünk egyet és lapozunk tovább.
Persze az emberekben egyre gyűlik az indulat. És amikor olyan hír érkezik, mint például tegnapelőtt Dağlica-ból, akkor aztán kirobban.

Mi történt Dağlica-ban? Két nappal ezelőtt több autóból álló konvojt támadott meg a PKK. Bombával/aknával kezdődött, majd 2-300 terroristával folytatódott (pontos számot nem találtam).
A támadás során 16 katona halt meg. Ez a hivatalos adat. (Beszéltek 21-37 halottról, de hivatalosan 16-ot közöltek.)
Csak egy nagyon gyors összesítés, hogy milyen korú katonák haltak meg. A születési éveket írom: 1976 (alezredes), 1991, 1993, 1990, 1986, 1992, 1992, 1988, 1990, 1987, 1992, 1988, 1990, 1987, 1995, 1988. Ha az alezredest nem nézzük, akkor a legidősebb 29, a legfiatalabb 22 éves. Volt.
Fiatalok. Többség persze kiskatona. Felmerül bennem a kérdés, hogy ilyenkor hol vannak a professzionális katonák? Miért nem azokat vezényelik ki az ilyen rázós helyekre? Mi értelme van 1-2 hónap kiképzés után kiküldeni a kiskatonát? Hol van Törökország állítólag extra erős hadserege?
Jó, persze tudom, hogy nagyon sok helyen kell jelen lenni. De ez így akkor is nagyon nem jó.

Dağlica şehitler

Bármennyire is "megszoktuk" már, hogy vannak halottak, elesett katonák és rendőrök ... a 16 halott egyszerre azért szíven üti az embert.

Kissé lényegtelen momentum, de gondoltam megjegyzem, hogy tegnap a legtöbb csatorna is meglehetősen gyászos hangulatban volt. A megszokott vidám, zenés műsorok is sokkal csendesebbek voltak, nem volt zene, tánc. Néhány műsor el is maradt. Nem lett volna illő. Ez szerintem teljesen normális. Már azt gondoltam, hogy mára valamennyire legalább visszatér a régi kerékvágásba. Néztem egy laza kis műsort délelőtt, amikor egyszer csak bemondták, hogy Iğdır -ben egy robbantás során 11 rendőr halt meg (ez a szám nőtt végül 14-re).
Hihetetlen. Erre már szavakat sem találok.
Az egész nap ilyen hangulatban telik.

Iğdır 

(A kép közepe táján az a fekete izé ... na, az egy páncélozott autó volt, ami rendőröket szállított és amit 1 tonnányi robbanószer vitt szét)

Persze jönnek hírek. Például hogy Siirt tartomány Baykan nevű településén (47 km) egy bombával teli autót találtak. Felrobbantották. (200 kg robbanószer volt benne! A robbantás során két rendőr megsebesült.)
Fel sem veszi az ember.
Nemrég hallottam, hogy állítólag Şırnak tartomány Cizre településén robbantásos merénylet volt. Egyes híradások 3 halottról számolnak be, míg mások ezt cáfolják és azt mondják nincs halott. (Most a legutóbbi hírek szerint sincs halálos áldozat.)
Tunceliben egy rendőr a lányával autózott. PKK-sok megállították és rátámadtak. Lőttek. A lány nem sérült meg, de a rendőr meghalt.
Ez így már sok. Rengeteg.
Egyre rosszabb.

Nagyon sok bomba robban utak mentén.
Ezzel kapcsolatban egy érdekes gondolatom támadt minap. Szokás szerint éppen Diyarbakırba mentem. Autóval. Az úton azt figyeltem meg, hogy a legtöbb (sőt, szinte minden) busz és kamion az út közepére húz. Eleinte azt gondoltam, hogy elbambulnak a sofőrök. Na de mindegyik elbambul? Vagyis szinte mindegyik? Aztán az útitársaimmal arra jutottunk, hogy ugye ezek a bizonyos bombák az utak mentén vannak elhelyezve. Mivel az útburkolatot csak nagyon nagyon kivételes esetben tudják felbontani majd visszatemetni (ilyet még nem is hallottam egyébként), ezért az út széléről ásnak be valamennyit és oda rejtik a bombát. Az út alá beásnak. A széléről. (Huhh, na ezt vajon sikerült elmagyaráznom? Oldalról aláásnak. Ha van erre jobb szó, valaki tanítsa meg nekem!) Elképzelhető hát, hogy a sofőrök többsége ezért húz az út közepe felé...
Tényleg nem tudom, hogy így van-e vagy sem. De az tény, hogy valóban nagyon sok, szinte mind az út közepén haladt - sokszor épp a felezővonalon. Előzéskor úgy kellett rádudálni, hogy kicsit húzódjon le.
A másik dolog pedig a katonai járművek. Elég sokkal találkozni az utakon. Az embert a frász töri ki, ha egy ilyen mögött kell haladni. Mert ugye sose lehet tudni ... Igyekeztünk mi is minél hamarabb megelőzni.

Hogy konkrétan Siirtben mi van? Háááát ... változó. Igazából annyira szokatlan durva dolog nincs.
Néha egy-egy kisebb összecsapás. Ez nagyjából annyi, hogy valakik rendőrökre vagy rendőrségi épületre vagy ilyesmire Molotov koktélt dob vagy esetleg hangbombát (ugye ez a neve? ami jó nagyot szól). Erre a rendőrök megfelelnek - legtöbbször könnygázzal.
Ebben mára már semmi szokatlan nincs.
Esténként vannak ilyen-olyan hangok (durranások meg ilyesmik). Nem zavar különösebben.
Főleg éjszaka nagyon sok rendőrautó járőrözik. Éppen tegnap éjszaka nézelődtem hajnali 3 körül (nem igazán tudok aludni). Azt figyeltem, hogy szinte 5 percenként halad el egy rendőrautó előttünk. Van hogy csak sima rendőrautó, van hogy az a páncélos.
Vigyáznak ránk, ez jó.
Az élet napközben majdnem olyan, mint korábban. Igazából estére csendesül le kissé. Itt napközben még mindig meleg van, estére enyhül. Ilyenkor a teázókban akár hajnal 2-3 -ig is elüldögélnek az emberek (férfiak). Hát mostanában már ez sem nagyon van. Este, éjszaka nem nagyon szeretnek már kinn maradni. Hamar kiürülnek az utcák.
Túl sok minden nem változott, talán kicsit lassult az élet, kicsit csendesebb lett. De az utcák nem kihaltak. Egyelőre.

Nem is nagyon tudok erről semmi többet írni. Folyton újabb és újabb hírek jönnek.
Mi lesz ennek a vége?
Sőt! Mi lesz itt november 1-ig még? Ugye akkor lesz újabb választás. Azután vajon mi lesz. Milyen eredménnyel zárul? Mi lesz a kampányidőszakban? Lesz-e végre kormánya az országnak és ki kerül hatalomra?
Most úgy állnak a dolgok, hogy még csak tippelni sem tudok.
És vajon hány katona vagy rendőr fog még meghalni, amíg ez az értelmetlen "háború" véget ér?
Minden egyes "Şehit" -ért (hősi halottnak nevezik itt az elesett katonákat, rendőröket) vérzik a szívem. Nyugodjanak békében!

A fentebb leírt pár dolog épp csak az elmúlt 1-2 nap eseménye. Ezen kívül rengeteg hír van, amit érdemes talán megjegyezni. De képtelenség mindent leírni. Folyamatosan történnek a dolgok. 

Egyes dolgokat a Facebook oldalamon is megosztok - mert oda gyorsabban tudok írni. 

De olyan sok minden lenne - nemcsak Törökországban, hanem a világban vagy akár Magyarországon - amiről van véleményem. De nem lehet, képtelenség ... Így írok amiről tudok vagy akarok. 

Hiszen úgyis mindenki olvas híreket aki akar! Gondolom. Akit meg nem érdekel, hát ... ilyen is van. 

Szíve joga mindenkinek.

Én csak nyugalomban szeretnék élni végre...