Menekültek - már megint. Utoljára.

Pedig megfogadtam (magamnak), hogy nem mászok bele újra ebbe a témába ... De most mégis itt tartok. Már megint és még mindig.
Egyrészt mert folyamatosan látok újabb híreket, kérdéseket, kijelentéseket.
Ezekkel kapcsolatban pedig szeretem kifejteni a véleményemet. (Mert az aztán mindig van!) És hol máshol tehetném ezt meg nyugodtabban, mint a saját oldalamon. Ugye?
Másrészt pedig azért mert a tegnapi Facebook-os kirohanásomra egy régi kedves barát szívhez szóló szép üzenetben fűzött kommentárt és felhívta a figyelmemet egy pár dologra. (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy csupán régi barátságra való tekintettel nem sértődtem meg a hangvételen. Ugyanis a Földön egyetlen olyan barátom él, akitől ilyen figyelmeztetést így elfogadok; közeli családtagjaimon kívül így csak egy ember beszélhet velem. De mindegy.)

Akkor kezdem.
Ami az egyik lényege volt a "figyelmeztetésnek" nem más, mint hogy én csak kussoljak, mert én magam is ki- illetve bevándorló vagyok. Jó, nem pont ezekkel a szavakkal, de a lényeg az volt, hogy én magam elhagytam a hazámat azért, hogy jobban éljek. Szóval nekem nincs jogom beleszólni abba, hogy mi folyik Magyarországon.
Nos, az igaz, hogy elköltöztem. Törökországba. Az, hogy milyen okból tettem, azt valaki vagy ismeri vagy nem. Nem számít illetve nem vagyok köteles számot adni senkinek a magánügyeimről. (Akik jól ismernek úgyis tudják.) Attól, hogy másik országban élek, attól még magyar maradtam. Nem vagyok még csak kettős állampolgár sem. Hazajárok amikor  csak tudok. Ott él a családom, kedves barátaim. Elképzelhető, hogy egy nap én magam is hazacuccolok. Nem érdektelen tehát számomra, hogy mi folyik otthon. És én azt gondolom, hogy azzal, hogy leírom a véleményemet, azzal még nem ártok senkinek - legalábbis nagyon igyekszem.
Emellett pedig az elmúlt hat év során, amit itt töltöttem, sok mindent megtanultam. Láttam és tapasztaltam dolgokat, amiket Magyarországon soha. Ezek alakítottak, ezek miatt látom úgy a világot, ahogy. Ezen már nem tudok de nem is akarok változtatni. Valószínűleg a menekültekkel kapcsolatban is pont azért - vagyis többek között azért - látom másképp a dolgokat, mint sok honfitársam, mert én magam is valamilyen szinten bevándorló vagyok. Még ha más kategória is, mint a szíriai menekültek például. (Azt elmondtam már többször is, hogy főleg szíriai menekültekkel kapcsolatban személyes tapasztalatom is van - ebbe nem megyek bele most.) De akkor is idejöttem egy idegen országba ahol engem befogadtak.
Szóval nem hiszem, hogy ne lenne jogom kifejteni a véleményemet a magyarországi eseményekkel kapcsolatban - vagy akár bírálni mondjuk a kormány intézkedéseit.
Ha valaki úgy érzi, hogy nekem ehhez mégsincs jogom, akkor töröljön. Nem fogok megsértődni. De tényleg!
Szerintem ehhez nincs mit hozzátennem. Lehet, hogy pont a nekem üzenő személy ezeket nem fogja elolvasni, de talán másokban - akik olvassák - felmerülhet a kérdés. Hát azt hiszem megválaszoltam. Nincs harag :) Ugye?

Végül lenne még pár kérdés, amik itt-ott felmerültek, olvastam. Néhány dologról szeretnék pár szót szólni aztán befejezem. (Esküszöm.)
Először is "Miért nem maradnak Törökországban?"
Több helyen is olvastam ezt a kérdést. Azt hiszem ehhez hozzá tartozik az is, hogy eleve miért Törökországba jönnek. Ez utóbbi egyszerű: ez van a legközelebb. Legalábbis az északi területekről. Valamint Törökország nem sokat vacakol hanem befogad úgy kb. mindenkit. Ez az utóbbi időben mindenképp így van - persze voltak időszakok amikor lezárták a határt, de az sem tartott sokáig.
Ide jönnek tehát. Rengetegen.
Mostanra úgy két millióan vannak itt. Hivatalosan. De ennél szerintem több.
Ja, persze ebből valamennyi el is vándorolt. Ez azonban kisebb hányad.
Egyre kevesebb pénz jut az ellátásra. Jó, nem éheznek persze, de nem is dőzsölnek. Kapnak egy-egy kártyát, azzal tudnak bizonyos, erre kijelölt boltokban vásárolni. Nem túl nagy a választék. Sok táborból elég problémás a kijutás - ha esetleg kinn dolgozni akar valaki. Erre ugyanis van lehetőség, de többnyire aljamunka fillérekért. (Siirtben például ismerek egy embert - szíriai menekült. Egyetemi tanár és tudós volt az országában. Amikor idejött sokáig építkezésen dolgozott, de azóta az itteni egyetem felfedezte magának és lecsapott rá.) (Sok menekült gyapotot szed, ha itt a szezonja - már a török is nevetséges fillérekért szedi, de a menekülteknek még ennek is a felét adják.)
Nagyon keveseknek sikerül úgy beilleszkedni, hogy egy színvonalas életet tudjanak élni. Hogy legyen lehetőség gyarapodni. Sokan is vannak és persze az itteniek is kapnak az olcsó munkaerő után, de sokak nem tudnak elhelyezkedni.
Többen maradnak a keleti országrészben, abban reménykedve, hogy rendeződik majd a helyzet és talán visszamehetnek ... De legyünk őszinték: ehhez még évek kellenek. Ha nekem nincs hová visszatérnem, jobb körülményeket akarok magamnak és a gyerekemnek is, akkor elindulok oda, ahol ezt talán meg tudom valósítani. Miért maradjak ott, ahol minimális az esélye annak, hogy jobbra fordul az életem?

Másodszor pedig a "menekültek között terroristák vannak".
Nincsenek rászorulva arra, hogy így jöjjenek. Sőt, már csak azért is preferálják a legális utat, mert így kisebb a lebukás esélye. Hiszen egy terrorszervezet számára az a tag, akit elkapnak az nem létezik. Sőt, nagy károkat tud nekik okozni. Számukra nagyon fontos, hogy ne tűnjenek fel. Olvastam például egy kis kézikönyvet ami azok számára készült, akik Törökországon keresztül akarnak csatlakozni az ISIS -hez. Huhh, hát ultra alapos és mindenre kiterjedő infók vannak benne. A lebukás lehetőségét tényleg igyekeznek a minimálisra csökkenteni.
Nem is igazán van szükségük az utazgatásra, hiszen azok a bizonyos alvó sejtek ki lettek helyezve sok országba már régen. Ezek pedig aztán helyben toboroznak. Szóval nem igazán van szükségük arra, hogy ide-oda vándoroljanak. Na persze azt sem merném teljesen biztosan kijelenteni, hogy tényleg egy darab terrorista sincs a menekültek között ...
Annak idején Törökországba is jöttek át így Szíriából, a menekültek közé vegyülve. De az, hogy innen menekültként gyalogoljanak több ezer km-t ... Szerintem ennek kicsi az esélye. Egyszerűen nincs erre szükség.
A minap a szemem elé került egy cikk, benne pár videóval.
Nem tudom megítélni, hogy tényleg úgy van-e ahogy ... szerintem mondjuk igen, ez persze saját vélemény. De a videók mindenképp érdekesek.
Ha valakit érdekel, itt megnézheti. Vagy itt. Ez meg egy kis plusz hozzá.
És tudom, hogy ezt sokan éppen azért nem fogják komolyan venni, mert egy izraeli újságírótól származik, meg vigyázó blog meg ilyesmi ... Egyik oldalt sem tartom pártatlannak és túlzottan megbízhatónak. Kicsit gyanúsnak is találom, hogy más - nagyobb - oldal nem vette át. Elismerem azt is, hogy talán pont azért nehéz tényként elfogadni, mert izraeli újságírótól származik. Kicsit hihetetlennek is tűnik a történet, ezt elismerem. De gondolkodni kell, nyitva tartani a szemünket és máris nem tűnik annyira hihetetlennek. Sajnos.
Bár nem tartozik a témához, de az utóbbi cikkből szeretnék két mondatot kiemelni:
(jó, két gondolatot)
- "Természetesen megértem, hogy félnek és megfontoltak. De én, aki olyan helyről jövök, ahol nagy probléma a terror, azt tudom mondani, hogy behunyhatjuk a szemünket ma vagy holnap, de egy nap úgyis ki kell nyitni." - Nincs mit hozzátennem. Ki kell nyitni a szemünket.
- "A Nyugat még mindig naiv. Kedves gesztus, hogy rehabilitációs foglalkozásokat indítanak, de ezzel nem lehet megállítani azt az ideológiát, amely meghatározza a muszlim közösségeket. Nem érik el azt, hogy a mérsékelt muszlimok kimondják: az európaiak nem hitetlenek, hanem befogadnak bennünket. Ha a Nyugat azt mondja, hogy beszéljük meg, keleten ezt a gyengeség jeleként értelmezik. Ha erős lenne, rúgna – gondolják. A tárgyalás működhet a nyugati világban, de amikor az iszlámmal kerülünk szembe, akkor a legtöbbször kudarcot vall." - Én nem úgy ismerem a muszlimokat, mint ez az izraeli újságíró, de mindig is hangoztattam, hogy felesleges bármilyen tárgyalás, párbeszéd.
Még mielőtt bárki megjegyezné, hogy hoppá, na akkor most mit is beszélek, hogy akkor végül is ne jöjjenek a menekültek, mert nem jó nekünk, ha itt vannak... Nem erről van szó. Hanem arról, hogy igenis nekik KELL alkalmazkodni a mi kultúránkhoz. Nekik kötelességük beilleszkedni. Nem simogatni és hagyni, hogy elfajuljanak a dolgok (kvázi a fejünkre nőjenek), hanem ha kell "kényszeríteni" arra, hogy vagy beilleszkedik vagy hazamegy. (Ilyesmiről írtam már korábban is.) Ez itt most éppen a vallásról szól. Amikor én a menekültek segítéséről, esetleg befogadásáról beszélek, akkor elsősorban az emberségre gondolok, a segítségnyújtásra.

A harmadik dolog, hogy milyen sok fiatalember van a menekültek között. És itt most megint a szíriaiakkal kapcsolatban tudok valamennyire hitelesen nyilatkozni. Nos,; Szíriában már a fiatal fiúkat is besorozzák. Vagy a rezsim, illetve az ISIS is hozott egy olyan határozatot, hogy minden családból egy fiút kell adni katonának. Azt hiszem egyértelmű, hogy bármelyik oldalra is hívják be, a túlélés elég bizonytalan.
Hogy miért nem maradnak otthon és harcolnak a hazájukért? Talán mert élni akarnak.
Ezen kívül pedig sokszor a család a fiatalabb tagot küldi,  aki jobban bírja a gyaloglást, a megpróbáltatásokat és azt akarják, hogy legalább nekik legyen jobb.
Valamennyire ide tartozik az is, hogy mennyi pénzük van és milyen mobiltelefonjuk stb.
Erről azt hiszem írtam már. Szíriában a polgárháború előtt nem volt túl rossz az élet. A középosztály is elég jól éldegélt.
Amikor menekülni kellett, akkor az ottani emberek fogtak minden mozdíthatót és elindultak. Ha maradt valami eladható, azt eladták. Mert az ugye nyilvánvaló, hogy minden rendszerben vannak akik nyerő helyzetbe kerülnek és eszükbe sem jut eljönni, inkább nyelnek de megéri nekik bőven ...
(Sőt, emlékszem, hogy sok menekült hajtott át juhot vagy kecskét a határon, amit aztán néhány török gazda megvett tőlük - áron alul persze.)
Azt nem mondom, hogy képzeljük bele egy olyan ember helyzetébe, akinek mindent fel kell adnia a hazájában - akinek esetleg lebombázták a lakását, és az élete is veszélybe került. Nem mondom, mert el sem tudjuk képzelni. De mégis eljátszom a gondolattal. Ha én nekem itt és most el kellene indulnom, egy bizonytalan útra, mit is szednék össze? Mobiltelefon, tablet (a laptop valószínűleg nehéz lenne már), igazolványok, arany, kevéske személyes és fontos apró emlék, pendrive, fényképező és annyi kevés ruha, ami a hátizsákba még belefér. Ha van egy kis időm indulás előtt,  akkor a lakásban található dolgokat (hűtő, mosógép, tűzhely, bútorok, szőnyegek, tv, hifi, dvd lejátszó, egyéb értékes dolgok) eladom. Jó pár ezer líra simán összejönne még úgy is, hogy hirtelen kell vevőt találni - úgy 5-10000 euró minimum. Az autót is persze. Teljesen biztos vagyok abban, hogy ezekre könnyen találnék vevőt. (Ismerem az itteni dolgokat és embereket.)
Szóval megvan a kis csomagom, pénzem is van (eladásból, a bankból is kiveszem ami van, aranyat ha kell eladom - itt mindenkinek van otthon több-kevesebb arany, ez általános es komolyan vett szokás), elindulhatok. Amit másoktól hallok, hogy hová érdemes menni,, merre induljak, azt fogom követni. Ez lennék én, mint menekült. Nem tartom magam sem gazdagnak, sem szegénynek. (Szerintem közép - vagy felső közép szint. Vagy feljebb. És akkor mi van?) És rengeteg hozzám hasonló, korábban ilyen szinten élő ember kényszerült menekülni.
Ez így nagyjából ennyi. Azt hiszem felesleges ehhez bármit hozzátenni.
Ja, miért illegális úton mennek? Hát lehet, hogy problémás lenne nekik besétálni a nagykövetségre és vízumot kérni ...

Félni sosem árt. Nem hiába mondja a szólás is, hogy jobb félni, mint megijedni. De az ember mérlegel és felméri, hogy mi az, amitől valóban félni kell. Nem felülni a pánikkeltésnek.
Megint nem tartozik a témához, de kissé gázos vidéken élek. (Könnygázos - HiHiHi :) ) Azt szoktam példának felhozni, hogy amikor itthon ülök és éppen lakkozom a körmömet és kintről valami nagy durranás (hangbomba robban vagy könnygáz gránát), akkor még csak meg sem rezzenek, el sem maszatalom a körömlakkot. Mert megtanultam nagyon gyorsan felmérni, hogy ez még semmi. A tudatalattim is tudja. Ha esetleg lövéseket, fegyverropogást hallok, nagyjából be tudom azonosítani, hogy hol "szórakoznak". Nem bújok azonnal reszketve az asztal alá. Mert így nem lehet élni.
Megtanultuk, hogy melyik városrész az, ahol nem érdemes sétálgatni, pláne este. Megtanultuk, hogy mit szabad és mit nem szabad csinálni (például ne tégy török zászlót az erkélyre). Alapvető szabályok.
Vagy ha megállít egy csapat hőzöngő kurd tüntető, akkor az autó ablakát résnyire lehúzod, a mutató- és középső ujjaddal V alakot formálsz és esetleg kiáltod, hogy "biji serok Apo" és már minden ok, hagynak tovább menni és még az autó szélvédőjét sem verik be.
Én azt hiszem, hogy fel tudom mérni józanul azt, hogy mi az ami valós fenyegetés számomra. Ezért úgy általában elmondhatom, hogy nem félek, mert igyekszem elkerülni a rázós szituációkat.
Bizony sokan szokták kérdezni, az itteni hírek kapcsán, hogy nem félek-e. Nem.
De azt bevallom, hogy amikor például manapság Diyarbakırba kell mennem, akkor van bennem némi izgalom. Eddig megúsztam. Úgy néz ki, hogy amikor úgy 3 hét múlva legközelebb mennem kell, akkor inkább repülővel elmegyek Siirtből Ankarába és Ankarából Diyarbakırba (mert nincs közvetlen repülőjárat Siirt és Diyarbakır között). Közúton nem szerencsés manapság. Plusz pech, hogy ahova én menni szoktam Diyarbakırban, ott éppen pár napja kijárási tilalom volt (megismertem a kereszteződést) ... de meglátjuk. A szerencse mindig velem van :)
De én nem azért vagyok óvatos, mert azt sulykolják belém onnan fentről. Hanem azért, mert felmértem, hogy mi jelent valós veszélyt rám nézve.
Ahogy mondtam félni nem félek. Na, de ha egy PKK-s gépfegyverrel felszerelkezve megállítaná az autót és kérné az igazolványomat .... na azt hiszem, hogy akkor tényleg félnék. De ezt igyekszem elkerülni.

Tudnék még erről sokat írni. Lenne is bennem még pár dolog, ami kikívánkozik. De azt hiszem elég volt. Végül is olyan mindegy, hogy mit írok le ...
Ismét megígérem, hogy utoljára írtam a menekültekről. Úgyis mindenki kialakította a véleményét, ami bebetonozódott. Na nem mintha meg akarnék bárkit is "téríteni"! Eszembe sincs. Mindenkinek joga van önállóan véleményt alkotni és nyilvánítani. (De az akkor önálló legyen! Mert nem bírom ha valaki egy bizonyos "központi véleményt" szajkóz.) Csak az van, hogy manapság annyira ugranak az eltérő véleményre, hogy nem érdemes ezzel bajlódni - az ember saját nyugalma érdekében.
Én maradok aki voltam - egy bevándorló aki MAGYAR.  A véleményem is meglesz, teszem amit eddig is tettem. (De talán pont azért próbálok kiállni a menekültek mellett, mert én is bevándorló vagyok egy idegen országban és engem befogadtak.)
Ha valakit érdekel majd megkérdezi.
Itt meg majd írok a madárkákról, virágokról, aknákról, Molotov koktélokról ... Szóval olyan törökös dolgokról. (Erről jut eszembe, hogy mindjárt itt a kurban bayram - áldozati ünnep, amikor juhok és tehenek ezreit ölik le ... ez is érdekes téma. Ja, hoppsz, erről már írtam. Nem baj :) Akkor majd lesz még egy!)
Na persze attól, hogy én kussba leszek, nem "menekültözök" nyilvánosan (vagyis itt vagy a Facebook oldalamon) ennek egyesek örülni fognak, attól a probléma nem szűnik ám meg.
Zárásként annyit mondok, hogy mindenkinek megvan a maga története. Honnan jön és miért. Ezt a menekült-kérdést szerintem nem lehet (nem szabad) általánosan kezelni. Vannak tényleges menekültek és vannak gazdasági bevándorlók. Különbséget lehet és kell is tenni a kettő között. Honnan jött és miért, van-e hova visszamennie, miért kelt útra ... stb. Egyénileg. Nem általánosítok, hogy "büdös csürhe". (Mutass egy olyan embercsoportot, ahol nincs egyetlen bajkeverő sem. Mutass egy népet, ami csak és kizárólag jó emberekből áll!)
Azt azért én sem támogatom, hogy orrba-szájba mindenkit fogadjunk be. De aki rászorul (és TÉNYLEG), annak én személy szerint kinyitnám az ajtót. Emberség. És számomra ez a kereszténység.