Születésnapi gondolatok

Ezt már tavaly is imádtam. Tök kedves dolog a Google-tól :) 

Egy kicsit megkéstem ezekkel a gondolatokkal, pontosabban ezen gondolatok lejegyzésével.
Ugyanis aki még esetleg nem tudná ( :) ), a születésnapom október 24-én volt.
De egészen idáig nem jutottam hozzá, hogy leírjam vagy megpróbáljam leírni azt a pár gondolatot, ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott.
(Annyit elárulok, hogy olyan események részesei lehettem bizonyos formában, ami számomra nagyon szokatlan és talán érdekes is. Lányszöktetés. Na persze nem engem szöktettek meg, hanem egy ismerőst. Ez itt egy elég kényes téma és tragikus kimenetele is lehet. Nagyon szeretném megírni, de tényleg nagyon kényes téma. Majd megpróbálom valahogy ügyesen összehozni. Vagy nem. Azért agyalok ezen, mert ha fordítóval valaki itteni ismerős elolvassa, akkor megsértődhet, hogy ezt a lehető legkínosabb családi szennyest kiteregetem. Na, majd meglátom.)

Egyelőre a születésnap.
Először is nagyon szeretném itt is megköszönni annak a sok kedves barátomnak, ismerősömnek, akik gondoltak rám és felköszöntöttek. Facebookon, emailben, sms-en ...
Egyszerűen imádom kapni az üzeneteket, képeket minden formában. Jól esik. Tényleg megédesíti a napot. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek még egyszer!!

És ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy itt még mindig nagyon sok olyan ember van, akinek gőze sincs arról, hogy pontosan mikor is született! Többnyire az évet be tudják lőni, de a pontos nap nem biztos.

Hogy miről is van szó?
Azt hiszem nemcsak a keleti területekre jellemző, hogy akik mondjuk nem kórházban születtek, hanem otthon, az ő esetükben meglehetősen késett az anyakönyveztetés.
Nagyon-nagyon sok ilyen van - például a velem egykorúak közül szinte mindenki otthon született, csak úgy 15 éve kezdett elterjedni, hogy kórházba mennek a szülő nők.
Manapság már kevesebben szülnek otthon, de még mindig előfordul - főleg falun.
Tehát nem rohantak azonnal a hivatalba, hogy bejelentsék a születést. Olyan szinten elhúzódhatott, hogy "összevártak" még pár gyereket és egyszerre jelentették be. Mondjuk az apuka a harmadik gyerek születése után bebattyogott a hivatalba és elkezdte sorolni, hogy hány gyereke is van. De nyilván a pontos születési dátumra nem emlékezett már. Így vagy beírtak egy körülbelüli dátumot vagy pedig egy adott év január 01-jét. Nagyon sok ember igazolványában szerepel ám a 01.01. dátum! De tényleg.
Például van egy ismerősöm, most 22 éves. Az ő igazolványában is ez a dátum szerepel, holott októberben született. A pontos napot is csak idén kalkulálták ki. Mert egy valaki pont azon a napon halt meg 22 éve és így derült ki, hogy melyik napon is született. Előtte évekig egy héttel előbbi dátumot tudtak.
Aztán persze az is előfordult, hogy pár évvel idősebbnek íratták a gyereket. Hogy hamarabb lehessen küldeni majd iskolába, dolgozni vagy férjhez adni. Ilyenkor 2-3 évvel is idősebbnek íratták. (Ugye mondtam, hogy a bejelentéssel sokat vártak.)

A másik dolog pedig szerintem ennél is durvább. Ilyesmit el sem tudtam volna képzelni.
Megint egy ismerős családban esett meg a dolog, ha jól tippelek akkor úgy 40 évvel ezelőtt történhetett.
Adott egy család, ahol az anyós és a meny némi eltéréssel ad életet a gyerekének. Először megszül az anyós. A lánygyermeket viszonylag hamar anyakönyveztetik is, lesz igazolványa meg minden. De pár hónaposan sajnos ez a gyermek meghal. Nemsokkal ezután szül a menye. Szintén lány.
Nos, mivel már van egy "használaton kívüli" igazolvány, ezért nem is foglalkoznak tovább a dologgal. A halott gyermek adataival él tovább az új baba. Így állhat elő az az érdekes, már-már morbid helyzet, hogy a lánynak hivatalosan a nagyanyja az anyja és az apja a saját testvére. Az anyja meg a sógornője. Ő maga pedig az elhunyt nagynénje.... Jujj, én már kezdek belekeveredni. Ugye azért érthető?
És esküszöm, hogy ez így van, a lány (vagyis nő) a mai napig így szerepel a népesség-nyilvántartásban. Vajon csak nekem tűnik morbidnak?

Egyébként a dologhoz hozzá tartozik az is, hogy több esetet is hallottam, hogy szándékosan más nevére anyakönyveztek gyereket - mondjuk a nagyapa nevére, mintha ő lenne az apa. Ez legtöbbször az egészségbiztosítás miatt történt. De hallottam olyat is, hogy csak úgy, mert a nagyapa így akarta, hogy a kedvenc unoka "hozzá tartozzon".

Én nagyon szeretem a szabályokat és igyekszem be is tartani amit csak lehet. Szóval ez nekem annyira döbbenetes.
Amikor azt hallom, hogy velem szinte pont egykorú emberek nem tudják pontosan, hogy mikor születtek ...
Egy ismerős, nagyjából velem egykorú, viccesen mesélte egyszer, hogy a testvéreivel és unokatestvéreivel szoktak vitatkozni, hogy melyikük született előbb. A nagy család ugye ...
Nekem - szerencsére - csak két unokatestvérem van. Szerintem tökéletesen elég. De tényleg!
Itt mindenkinek van legalább 20-30 ... már akiket ismerek. Egy ismerősömék pontosan 26-an vannak első unokatestvérek (a másod fokot képtelen voltam kiszámolni). Ha jól számoltam. De lehet, hogy 27-en. A legidősebb 30 éves, a legfiatalabb meg úgy 6 hónapos.
Na, mondom én, hogy nekem tökéletesen elég az egy testvér és két unokatestvér. Minek bonyolítani az életet a nagy családdal ... :)

Jajj, még annyit akartam hozzátenni, hogy itt nem nagyon szokás születésnapot ünnepelni. Maximum a gyerekekét szokták - de talán azt is mostanában kezdték. És inkább a "modernebb" családokban.
Sok helyen egyáltalán nem ünnepli - még az sem, aki tudja, hogy mikor is van a születésnapja ...