Törökország - most(anában)

Ha már az utóbbi időben minden Törökországgal kapcsolatos írást ezzel a képpel indítottam, akkor ehhez most is hű maradok

Az igazság az, hogy amikor pár napja elkezdtem írni ezt a "cikket", akkor még valami teljesen másnak indult.
Egészen pontosan a Szíriában kialakult dolgokról szerettem volna kifejteni a véleményemet. Meg hogy Putyin mit kontárkodik. Meg ilyesmi.
El is kezdtem bepötyögni. Tényleg megvolt vagy 3 bekezdés! Aztán fél füllel hallgatva a televíziót (háttérzajként szoktam bekapcsolni) rendkívüli híreket mondtak: robbantás Ankarában.
Ha azt mondom, hogy ledöbbentem, akkor az nem fejezi ki az érzést ... Hát még amikor jöttek a frissebb és frissebb hírek!

De menjünk egy picit vissza az időben.
Mi is történik nagy vonalakban Törökországban?
Az egész tulajdonképpen úgy 3-4 évvel ezelőtt kezdődött. Amikor is Erdoğan, akkor még miniszterelnök úgy döntött, hogy tárgyalóasztalhoz ül a PKK-val. Ez szerintem már akkor hiba volt, hiszen a PKK - mit szépítsem - terrorszervezet. Nem tartom szerencsés dolognak a terrorszervezettel történő egyezkedést. Ez szerintem egyetlen országnak sem válhat a hasznára. De végül is valamilyen szinten mégis csak működött, mert a tárgyalások eredménye egy 3-4 éves tűzszünet volt. Megszűntek a korábbi támadások, amiket a PKK nemcsak a katonák és rendőrök, de több esetben civilek ellen is végrehajtott.
Mondhatni nyugalom volt. Pár évig.

De természetesen ez csak vihar előtti csend volt - ezt már akkor lehetett tudni. Mindkét fél kivárt, hogy vajon most mi lesz. Illetve ez az egész csak a probléma, a "kurd-kérdés" szőnyeg alá söprése volt.
Majd bekövetkezett egy olyan dolog, ami ismét felkavarta ezt az állóvizet: 2015.07.20-án, Şanliurfa tartomány Suruç nevű településén egy öngyilkos merénylő bombát robbantott. Egy csapat (úgy 300) baloldali kurd fiatal között. 32 ember halt meg ebben a merényletben.

Suruç

Nem eresztem bő lére a dolgot, mert ezekről a dolgokról írtam már augusztusban itt és itt. A merényletről pedig itt. Meg még más cikkben is, de most nincs kedvem visszakeresgélni.
Az a lényeg, hogy szinte folyamatosan jönnek hírek ilyen-olyan támadásokról. Többnyire fegyveres testületet (rendőr, katona) érintő támadásokról van szó és 1-2 halottról kapunk híreket. Tényleg nem szeretnék belemenni részletesebben, mert sajnos hosszú lenne a lista.

Aztán eljött a 2015.10.10-e, egy kellemes, napsütéses szombati nap. Olyan nap, amikor az ember sokáig lustálkodik, ráérősen megreggelizik, komótosan tesz-vesz, bekapcsolja a tévét (háttérzajnak) ..... aztán paff.
Aznapra több szervezet együttesen egy béketüntetést, gyűlést szervezett Ankarába. A terrorcselekmények ellen, a béke mellett - ez lett volna a lényege. Mintegy 14 ezer ember vett (volna) részt ezen. Néhány kurd szervezet úgy döntött, úgy szervezte meg a dolgot, hogy először egy adott helyen gyülekeznek és majd onnan együtt mennek át a gyűlés színhelyére.
Eddig rendben is volt. Össze is gyűltek pár ezren. Szokás szerint kedélyesen eltáncolgattak, amikor minimális eltéréssel (azt hiszem pár másodperc volt csak) robbant a két bomba.

Az első robbanás pillanata (előtérben körtánc)

HDP (kurd párt) zászló mindenütt - azzal lettek hirtelen letakarva a holttestek is 

(képek: internethaber.com)

Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy innen egész Törökország a híreket leste. A halottak és sebesültek száma folyamatosan változott. Nőtt.
(Végül, a legutolsó adatok szerint a halottak száma 102.)
Ahogy egyre több részlet került napvilágra - habár elég erőteljes hírzárlat volt, de ez a törököket sose akadályozta meg semmiben - úgy borzasztott el még jobban a dolog. Először teljesen meg voltam győződve arról, hogy a PKK volt. (Bevallom még mindig van bennem gyanú valamiféle kapcsolatra vonatkozóan!) Annyira nyilvánvaló volt számomra, hogy mérget mertem volna venni rá, hogy a PKK volt. Mert az természetesen az első pillanattól kezdve nem volt kétséges, hogy csak egy olyan szervezett és jól felszerelt terrorcsoport állhat a merénylet hátterében, mint a PKK vagy az ISIS.
Én teljesen biztosra vettem, hogy a PKK volt. Még mondtam is, hogy "most az ISIS-nek biztosan nincs ideje és ereje egy ilyet kitervelni és végrehajtani" (arra céloztam, hogy picit meg vannak szorongatva mostanában).
A robbantás helyszínén többségében kurdok voltak. (Szinte mindenki kurd volt.) De a PKK-nak persze ez nem okozott volna gondot. Ők simán végrehajtanak egy ilyet. Nem számítanak a civil áldozatok!

Persze gőzerővel folyt a nyomozás, a holttestek/maradványok (na azt ezért el lehet képzelni, hogy kb mi marad egy ilyen öngyilkos merénylőből, miután a bomba szétvitte a testét) vizsgálata. Azt nagyon hamar lehetett tudni, hogy összekapartak valamennyit a két öngyilkos merénylő holttestéből és ezeket vizsgálják.
Utóbb kiderült, hogy olyan családok DNS-ével vetették össze az ezen maradványokból nyert DNS-t, amely családokból gyanúsítottak, ISIS-hez kapcsolható személyek származnak.
Az, hogy már-már rekord sebességgel megállapították a két öngyilkos merénylő személyazonosságát, annak szintén komoly jelentése van: Ezek szerint az állami szervez pontosan tudják, hogy hol kell keresgélni. Magyarul tudják, hogy kik hova csatlakoznak, kiktől kell tartani, kik lehetnek gyanúsak ... erről még ejtek vagy két szót picit később.
Pár nap (ha jól emlékszem 4!!!) alatt meg is lett az eredmény. De a merénylők személyazonosságát először nem akarták nyilvánosságra hozni. (Ez azóta sem értem. Érzésem szerint ha egy aktát azonnal titkosítanak vagy titkosítani akarnak, ott valami gyanús. Paranoia, tudom. Vállalom!)
A lényeg, hogy végül mégis kiderült: Yunus Emre Alagöz és Ömer Deniz Dündar.
Ami még döbbenetessé teszi - számomra legalábbis - a dolgot az egy olyan összefüggés, amit nem vártam volna. Ha azt mondom, hogy a júliusban Suruç-ban történt robbantás végrehajtója egy Şeyh Abdurrahman Alagöz nevű fiatalember volt, akkor leesik? Elég csak a vezetékneveket megnézni: bizony, az egyik ankarai öngyilkos merénylő a suruç-i merénylő bátyja volt! Ez egyszerűen hihetetlen. Ott van a család az orruk előtt és .... Áhh, mindegy. Nem is tudok erre mást mondani.

Ehhez kapcsolódik egy október 12-i hír. (ha valaki tud törökül és érdekli: konkrétan erre a hírre gondolok.) Tavaly (!!!!! igen, tavaly!!! 2014-ben!!!) októberében Gaziantepben egy razzia során 33 darab, öngyilkos merénylet végrehajtására tervezett speciális mellényt (bizony, már ilyen is van - direkt erre tervezve, hogy minél nagyobb kárt okozzon!) foglaltak le. Közben azért elkaptak 12 személyt, akik ilyen öngyilkos merénylet végrehajtására készültek. (Vagy legalábbis megalapozott a gyanú, hogy ilyen terveik voltak.) De maradtak még. Ami nagyon durva. Gondolj csak bele: ezek szerint legalább 21 ilyen agymosott idióta szabadon kószál!
Lehet, hogy egy 70-80 milliós országban ez a 21-es szám kicsinek tűnhet, de szerintem már az 1 is félelmetes. Ha merényletről van szó.

Ez az a bizonyos lista, amit a rendőrség, katonaság és egyéb megfelelő szervek nagyon is jól ismernek. És micsoda véletlen, hogy mindkét ankarai merénylő rajta van ... Ha időben elkapták volna őket .... (Ja, és igen, jól látod: nők is vannak a listán!)
A listán szereplők az úgynevezett 'alvó sejtekben' húzzák meg magukat és várják a parancsot.
Ja, most már ugye nem is 21, hanem "csak" 19 ... 
Illetve bocsánat, "csak", mert egy a suruç-i merénylettel kapcsolatban kiiktattak
(internethaber.com)

Miután a két ankarai robbantó személyazonossága nyilvánosságra került, megszólaltak azok családtagjai is. Ami döbbenetes volt, hogy mindkét család részéről elhangzott, hogy amikor a merénylő (hogy is mondjam, szóval a fiatalember - mert akkor még nem volt merénylő) csatlakozott az ISIS-hez, akkor kértek segítséget. Elmentek minden létező helyre, rendőrségre stb, hogy segítsenek visszahozni a gyereket. Az egyik apja elmesélte, hogy amikor a fia hazajött egy kis szünidőre, az apa bement a rendőrségre és könyörgött, hogy csukják börtönbe a fiát. Zárják be és dobják el a kulcsot.
De semmi ilyen nem történt. Egyszerűen nem volt miért bevinni - vagy ha be is vitték, nem volt miért benn tartani.

Rengeteg ilyen és ehhez hasonló történet van. Az ISIS-hez csatlakozott férfiak és nők (többségében fiatalok, fiúk és lányok) családja sokszor próbál segítséget kérni például a rendőrségtől vagy olyan is előfordul, hogy az apa saját maga próbálja visszahozni a gyerekét Szíriából.
Nem is tudom, hogy erről mit gondoljak.
Először is való igaz, hogy a rendőrség gyanúval, szóbeszéddel nem tud mit kezdeni. Bizonyíték kell. Anélkül ugye nem lehet börtönbe zárni senkit.
Jó persze, amint az látszik, nagyon sok mindenről tudomásuk van és biztosan sok esetben meg tudnának akadályozni dolgokat (ahogy egyébként igenis akadályoztak már meg merényletet!). De ők sem mindenhatók.
A család felelőssége szerintem igenis nagy. Először is azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy egy egészséges, értelmes családban felnőtt gyerek kevesebb valószínűséggel fog csatlakozni egy terrorszervezethez (akár ISIS, akár PKK), mint egy olyan, aki gyerekkorától valamilyen szinten közel kerül a radikalizmushoz. Konkrétan: ha kurd környezetben nő fel és a család egyértelműen PKK szimpatizáns, akkor a gyerek felnőve nagy valószínűséggel fog csatlakozni. Vagy a másik. Többször mondtam már és bár ezért sokan megköveznének, akkor is vállalom, hogy az iszlám vallás szinte magában hordozza a radikalizmust. Ha erőteljesen és erőltetetten konzervatív vallási környezetben nő fel a gyerek, akkor nagy valószínűséggel fog csatlakozni az ISIS-hez. (Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon sokan csak a kaland vagy netán a gyilkolás kedvéért csatlakoznak...)
Mit is akartam kihozni ebből? (Mindig megzavarnak...) Ja igen, ha az én gyerekemről lenne szó, ha ő akarna csatlakozni bármilyen terrorszervezethez, akkor fognék egy rohadt nagy láncot és odakötném a radiátorhoz. Ha kell addig verném, amíg elfelejti az egész hülyeséget! Ez nyilván kicsit (nagyon) drasztikus, de mivel normális ember nem csatlakozik terrorszervezethez ... hát jobb ötletem nincs.

Végül picit visszakanyarodva az ankarai merénylethez. Nagyon sok vád és kérdés merült fel.
Meg lehetett volna akadályozni? Lehet. De lehet, hogy nem.
Nagyon sokan azon voltak kiakadva, hogy a rendezvény nem volt megfelelően biztosítva - mert akkor talán ki tudták volna szűrni a merénylőket. Nos, ezzel kapcsolatban csak azt tudom elmondani, hogy a fő rendezvény - a gyűlés maga - természetesen biztosítva volt. Beléptető kapukkal, motozással és fokozott rendőri jelenléttel. De ez a tragédia, a robbantás nem a rendezvény helyszínén történt! Ezt többen el szokták felejteni. Ez egy olyan helyszínen történt, ahol kurd szervezetek, csoportok gyülekeztek, hogy majd együtt menjenek át.
A cél tehát egyértelműen minél több kurd személy meggyilkolása volt.
Azt már a suruç-i merénylet kapcsán is leírtam, hogy az ISIS célja, hogy jól összeugrassza a törököket és a kurdokat. Ez már akkor is sikerült és most is.
Mert persze rögtön Erdoğan-t támadták és támadják - hogy ő nem akar a PKK-val tárgyalni és nem akar békét ... stb.
Én továbbra is támogatom Erdoğan-t, szerintem sem szabad engedni, hogy terroristák irányítsák az országot. Neki, köztársasági elnökként és Davutoğlu-nak miniszterelnökként kötelessége az ország egységét megőrizni, a stabilitást biztosítani. Ez most annyira persze nem sikerül, de ha nem csapnak oda erős kézzel, akkor talán még rosszabb lesz.
Egyébként folyamatosan vannak támadások, a PKK oda-odacsap a katonáknak, rendőröknek. Az előbb olvastam, hogy egy helyen megint két halott katona van.

Szóval Törökország elég sz@r helyzetben van. Nyakig. Mert nem elég a PKK, néha az ISIS is bejelentkezik és nagyot üt.
Jó lenne, ha vége lenne, mert ha így megy tovább, akkor Törökország egyre rosszabb helyzetbe kerül.
Itt vannak még ugye a menekültek is. Meg a bizonytalan politikai helyzetről ne is beszéljünk! Most, november 1-jén lesz egy újabb választás. Nagyon remélem, hogy ez már eredményes lesz. Azt még még jobban remélem, hogy "jó" eredménnyel fog záródni :) (Nálam a jó = AKP győzelem :) )

Lehet, hogy akartam még valamit írni, de teljesen összezavartak így a végére. Úgyhogy ha eszembe jut, akkor majd később pótolom. Egyelőre ennyi.

Ui: Többször elmondtam már - és most is megteszem -, hogy amiket leírok, az a saját véleményem. Nem biztos, hogy helyes, hiszen én is szoktam tévedni. Amit gondolok, azt vállalom. Ha tévedek, azt is. Mindig.
Ja, és az is előfordul, hogy tévesek az információim egyes dolgokkal kapcsolatban. Vagy félreértek valamit. Elképzelhető, hiszen miért ne ... Ilyen esetekben nagyon szívesen fogadok bármilyen helyesbítést!