Régen írtam már ide...
Tudom, hogy kissé elhanyagoltam az itteni dolgaimat. Azt hiszem, hogy a legtöbben tudjátok ennek az okát.
Nyuszi betegsége és végül az elvesztése lefoglalta minden gondolatomat és amíg lehetett, igyekeztem minden porcikámmal rá figyelni.
Elkezdtem írni, van három megkezdett írás is, amit be kellene fejeznem.
Nos, azt hiszem lassan összeszedem magam.
Az életem most, hogy Nyuszi már nincs, így kissé üres lett. De talán pont ezért nem akarom abbahagyni ezt a dolgot, hogy ide írogatok. Kell valami, ami kitölti az időmet...
Elveszítettem a Nyuszit, ez számomra nagy veszteség - még akkor is, ha néhányan csak azt gondolják, hogy csak egy állat volt ... Nekem ő sokkal több volt. Nagyon sok időt voltunk együtt - kivéve az elmúlt évet, amikor ő már itthon élt. Nagyon sok közös kalandunk, utazásunk volt. Rengeteg boldog, mókás pillanat, több, mint 20 GB-nyi kép és videó anyag. Nyuszi a maga kis ártatlanságával, tisztaságával és bolondosságával már örökre a részem marad.
Most majd fogok írni róla is egy kis bejegyzést - még mielőtt a megkezdett írásaimat befejezném.
Mert bár tudom, hogy a Facebook oldalamon nagyon sokat írtam róla, de részemről sosem elég :)
Ebben a pár sorban csak annyit szerettem volna megjegyezni, hogy vagyok, nem fejeztem be az írást, nem állt le a blog - egyszerűen csak még nyalogatom a sebeimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése