Ki-be vándorlás (bár inkább valami más)

Igazából megint jó idétlen címet választottam, de tényleg szinte sosem jut semmi értelmes az eszembe...
Amiről elsősorban írni szerettem volna az a következő cikk: http://www.dailymail.co.uk/news/article-2995171/Internet-gaffe-government-UK-extremist-s-sharia-law-photo-used-free-speech-ad.html, illetve az ezzel kapcsolatos gondolataim.
Ez a kép volt az, amin már megint kissé felhúztam magam:

De a "történet" már pár évvel ezelőtt kezdődött. A BBC World -ön láttam egy dokumentumfilmet (ha megtalálom a YouTube -on, akkor belinkelem a végén), ami arról szól, hogy egy angol fiatal srác miként vált radikális iszlamistává, hogyan élnek, mit csinálnak.
A srác testvére (pontosabban mostohatestvére) mesélte el a történetet és persze volt beszélgetés sok mindenkivel.
Nos, az a lényeg, hogy már akkor teljesen le voltam döbbenve. Főleg azokon a felvételeken, amik például - ha jól emlékszem - londoni tüntetésekről készültek.
Lehet, hogy én látom rosszul a dolgot, de a dokumentumfilm, az azóta olvasott számtalan erről szóló cikk és persze a fenti kép kapcsán az alábbi gondolat/kérdés fogalmazódott meg bennem: Hogy jönnek ezek az emberek ahhoz, hogy elmennek egy teljesen idegen országba és aztán ott meg azt követlik, hogy a teljesen más kultúra, jogrendszer a saját szájuk íze szerint alakuljon át?
Mert nagyjából erről van szó. A saját kultúrájukból valami oknál fogva elmenekülnek, kivándorolnak egy másik országba (jelen esetben ugye Angliáról /Nagy-Britanniáról/ van szó). Ott aztán szabadon tüntetgetnek (sokszor meglehetősen agresszívan), kritizálják a jogrendszert, a vallást, az embereket - szóval sok mindent, ami évszázadok alatt szépen kialakult abban az országban.
Nézzük a jogrendszer például. Az elmúlt évszázadok alatt kialakultak a törvényeik, a teljes jogrendszer.Ok, biztosan vannak egyesek számára érdekes törvények, de azt akkor is ők hozták létre saját maguknak.
És akkor jönnek ezek az emberek egy totálisan más kultúrából és azt akarják, hogy vezessenek be egy teljesen más jogrendszert, a saríát.
A saríáról azt kell tudni, hogy szinte teljesen összeegyeztethetetlen a "nyugati világgal". Túlságosan nem mennék bele ennek bemutatásába - akit érdekel, utánanézhet mondjuk itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sar%C3%ADa#A_jog_forr.C3.A1sai_a_klasszikus_iszl.C3.A1m_jogtudom.C3.A1nyban, vagy én is elmesélhetem -, de annyit érdemes tudni, hogy  az iszlám erkölcsi és vallási vezérelve, ősrégi szokások továbbélése. Legnagyobb mértékben a Korán tanításaira és Mohamed próféta cselekedeteinek, tanításainak gyűjteményére hagyatkozik. Természetesen megvan nekem is a véleményem erről a jogrendszerről, törvénykezésről, de ezt most inkább megtartanám magamnak Csak annyit jegyeznék meg, hogy akik ezt akarják, azok megérdemlik és én a világ minden kincséért sem élnék olyan országban, ahol ez a törvénykezés él. (Isten mentsen ettől!) Szóval az én torkomon ugyan le nem nyomják a saríát!

Szóval én egyszerűen nem értem, hogy milyen alapon tüntetnek. Néhány képet hoztam, a Google -ről. Rengeteg képet lehet egyébként találni, én most azokat hoztam ide, amelyek talán a leginkább felháborítottak:

Mindenki menjen a pokolba? Akkor gyorsan meg fog telni ...

Ez csak néhány példa. Nyilván van köztük olyan, ami picit régebbi - mondjuk 2-3 évvel ezelőtti. Nem igazán néztem a dátumokat. 

Párszor már elgondolkodtam azon, hogy miért is háborít fel különösen az angliai helyzet. Nos, talán azért, mert azt nagyjából ismerem. Úgy értem, hogy a korábban említett dokumentumfilm után kicsit olvastam a témában, keresgéltem. 

(Természetesen mivel nem élek ott, ezért elképzelhető, hogy téves információim - is - vannak ...)

Ezen kívül annak sincs jelentősége, hogy én mit gondolok erről. Hiszen engem annyira nem zavar, mert nem élek ott. Még csak nem is Magyarországról van ugye szó, nem ott tüntetnek, nem ott toboroznak nyíltan a radikális iszlamisták (ott nem nyíltan megy egyelőre), nem ott akarnak saríát bevezetni ... 

De ha Angliában ez van, a világ bármely országában ez lehet. 

Azt hiszem, hogy az a problémám az egésszel, hogy ez az egész nem "jogos". Például valaki Szaúd-Arábiából költözik Londonba. Vajon miért? Mi nem tetszett ott neki? És mit akar csinálni ott? Hát nagyjából Szaúd-Arábiához hasonló állapotot kialakítani. Akkor miért nem maradt Szaúd-Arábiában? 

(Most csak hirtelen írtam egy példát. Valójában a közel-keleti országokban nagyon kevés kivétellel szinte sehol nem használják "tisztán" a saríát. De a legtöbb helyen még mindig sok esetben az érvényes. Mondjuk Törökország - szerencsére - ebből nagyon-nagyon keveset tartott meg, itt már szinte teljesen a nyugati rendszer érvényesül. Na persze itt is, mint mindenhol, vannak fanatikusok, akik a saría visszaállítását akarják...) 

Bár tudom, hogy nem kicsit sántít a példa, de mégis felhozom: Én ugye egy teljesen más kultúrából jöttem. Egy "keresztény országból", az ottani szokások szerint nőttem fel. Aztán idejöttem egy muszlim országba, ahol minden teljesen más, minden idegen. És kinek kell ebben a helyzetben alkalmazkodnia? A hosszú évek óta itt élőknek vagy pedig nekem? Kezdjem el harsogni, hogy ami itt van az mennyire rossz és milyen hülyék vagytok? Vagy követeljem, hogy vegyék figyelembe, hogy az én hazámban mondjuk milyen szokások és ünnepek vannak és aszerint alakítsák a dolgaikat. 

Ok, én csak egyetlen magyar vagyok Siirtben, és hogy Törökországban összesen hány magyar él, azt nem tudom (csak tippelek: 1-2 ezer). Az is tény, hogy Angliában lényegesen több muszlim él. De én akkor is azt mondom, hogy ők azért mentek oda, hogy az életük jobb legyen. Befogadták őket. Nincs joguk sem kritizálni azt az országot, sem pedig követelni, hogy az addigi szokásokkal teljesen ellentétes dolgokat vezessenek be. Egyszerűen nincs hozzá joguk. Ha úgy akarnak élni, mint az "arabok", akkor menjenek vissza onnan, ahonnan jöttek. Ennyi.

Ha én bekerülök egy számomra teljesen idegen társaságba, akkor két lehetőségem van: 

- alkalmazkodok és megteszek mindent, hogy sikeresen beilleszkedjek

- ha pedig beilleszkedni valamiért nem sikerül (nem akarok, nem tetszik, nem tudok), akkor elhúzok onnan a fenébe

(Megszoksz vagy megszöksz.)

De semmi jogom nincs az adott társaságot arra kényszeríteni, hogy az én kedvemért változzon meg.

Amikor ide költöztem, az első időszakban majd megőrültem a sok újdonságtól. Ezek legtöbbje ugyancsak nem tetszett, sok mindent a pokolba kívántam. De elfogadtam, hogy ők ilyenek. Mostanra nagyon diplomatikusan az alapvető követelményeknek eleget teszek (még ha semmi kedvem sincs hozzá, de alapvető udvariasság megköveteli), aztán pedig tőlem megszokták, hogy bizonyos dolgokat nem viszek túlzásba. Mondhatnám, hogy kiharcoltam magamnak, de nem igazán így van. Inkább szépen lassan megértettem bizonyos emberekkel, hogy én más vagyok, mint megszokták és vannak dolgok, amik nekem nehezemre esnek, amiket nem szeretek. Így tőlem nem várják el. De nem arról van szó, hogy elmondtam, hogy mekkora hülyeség és ők se csinálják! Hiszen náluk évszázadok alatt kialakult szokások és hagyományok vannak, nekem nincs jogom ezt kritizálni. Ráadásul meg sem akarok sérteni senkit. 

Ahogy mondtam már, engem igazából nem is kellene, hogy ez a dolog érdekeljen. Hiszen nincs semmi közöm Angliához. De akkor sem hagy nyugodni, hogy hogyan tűrhetik ezt az ottaniak? 

Vagy ez egy normális, ne adj' Isten tök jó dolog lenne? 

Nekem nagyon nem tetszene, ha mondjuk én otthon ülnék a békés kis szülővárosomban és az ablakon kinézve azt látnám, hogy felháborodott tüntetők küldenek el mindent és mindenkit a pokolba és közlik, hogy mi is a pokolra jutunk, mert nem abban hiszünk és nem úgy élünk, mint ők... 

Inkább én lennék az, aki azt mondja nekik, hogy ha nem tetszik, akkor el lehet húzni a pokolba.

Én gondolom rosszul? Én vagyok az ellenséges?

Már komolyan nem értem ... 

(Hogy ne legyek félreérthető: Mindenkinek joga van azt a vallást követni, amit akar. Ezt a jogot senkitől sem vitatom el. DE! Ne szóljon bele senki abba, hogy én miben hiszek, milyen vallás szerint élek. Senki ne akarjon meggyőzni, akár erőszakkal megtéríteni. Fogadjanak el olyannak, amilyen vagyok, ahogy élek. Ha pedig nem tetszik, akkor a viszontlátásra...) 

(És még valami: én nem azt mondom, hogy ne vándoroljon be senki az én hazámba aki nem olyan, mint én - habár ezzel kapcsolatban is lenne pár gondolatom - de ha már egyszer idejön/odamegy, akkor illeszkedjen be. Ennyi.)

A ki- és bevándorlásról azt hiszem bőven lehetne még írni. Lenne mit. Talán később még írok. Talán nem. Majd amilyen kedvem lesz :) 

Most elmegyek fogorvoshoz -  a változatosság kedvéért (a héten már harmadszor, teljesen rászoktok a végén...)

Nos, ígértem, hogy megpróbálom belinkelni azt a videót, ami először elgondolkodtatott.

A címe egyébként: My Brother the Islamist (a második része pedig: My Brother the Terrorist). 

Sajnos nem találtam. Illetve egyben nem találtam meg, de részletekben fenn van a YouTube -on. Ha valakit érdekel, megtalálja.

De ha már videót ígértem, akkor itt hozom legalább a trailert:

És akkor most Irak ...

Na nem mintha Szíriában nyugalom lenne! Közelről sincs.
Viszont most Irakban talán kicsit felgyorsulnak az események.
Sok minden történik, ezért gondoltam, hogy írok erről is pár szót.
(Hátha valakit érdekel - rajtam kívül is...)

Azt hiszem ez nagyjából a legfrissebb állapotot mutatja. A pirossal jelzett területek tartoznak jelenleg az IS irányítása alá.

Harc Tirkitért

Először is ott van Tikrit. Ez Bagdadtól északra található, kb 250 ezres városka. (Többek között arról nevezetes, hogy Szaddam Husszein itt született.)
Nem egészen egy éve foglalta el az IS ezt a várost (ha jól emlékszem, akkor tavaly nyáron, június-július tájékán) és azért is lenne fontos visszaszerezni, mert innen már szinte egyenes út vezet Moszul visszafoglalásához (több, mint félmilliós nagyváros, Irak északi részén, közel egy éve az IS kezén).
E hónap elején kezdődött a nagyszabású hadművelet. Mintegy 30 ezres sereggel indultak az IS ellen és a városért. Pontosabban 3 ezer iraki katona, 20 ezer siíta milícia, ehhez csatlakoznak még különböző szunnita törzsek, kisebb népcsoportok (pl a türkmének) és persze jó pár pesmerge harcos is.
(A siíta milíciáról pár szó: tulajdonképpen ők is egyfajta szervezet - talán mondhatom, hogy terrorszervezet, hiszen nagyon sok robbantásos merénylet és gyilkosság fűződik a nevükhöz. Szaddam Husszein bukása után szerveződtek, erős az ellentét a szunnitákkal kapcsolatban. Az örök siíta - szunnita ellentétbe most nem mennék bele, mert komoly vallási magyarázattal járna, legyen elég annyi, hogy mindkettő az iszlám irányzata. A milícia egyébként erősen Amerika-ellenes, viszont Irán nagyon szívesen és sokat támogatja őket. Olyannyira, hogy most is megjelent például Irán legbefolyásosabb parancsnoka, hogy segítsen.)
Már januárban és februárban is szó volt arról, hogy nagy összefogás várható. A végső cél Moszul visszafoglalása lenne. Egy még végsőbb cél pedig természetesen az IS teljes megsemmisítése - de a dolgok jelenlegi állása szerint azt gondolom, hogy ez egy kicsit messzi cél.
A siíta milícia legfrissebb nyilatkozatában azt állítja, hogy egy héten belül visszaszerzik Tikritet. (Talán kicsit optimista becslés, de legyen úgy!) Bár szépen haladnak, de a város központjának mintegy 70%-a még mindig az IS -é...
Az ostrom megkezdése előtt egyébként Tikrit városából közel 30 ezer ember menekült el - tisztában voltak vele, hogy nem lesz egyszerű harc. Az iraki honvédelmin miniszter meg is jegyezte, hogy Tikrit visszafoglalása fontos fordulópont lehet az IS elleni harcban. "Ha Tikritben legyőzzük az IS-t, akkor más régiókban is könnyedén le fogjuk győzni." (Lehet, hogy ez megint csak kissé túl optimista előrejelzések - bár abból a szempontból lehet benne valami, hogy ezzel a győzelemmel például Moszul felé fontos - szinte minden - utánpótlási útvonalat el tudnak vágni.)
(Egyébként olvastam egy hírt, miszerint az IS klórgázt vetett be az ostrom megállítására és a katonák feltartóztatására. De nem tudom, hogy mennyire igaz, mert csak egy rövidke hír volt és nem találtam megerősítést máshol. De nem csodálkoznék, mert tudom, hogy van vegyi fegyverük is. Meg még ki tudja mijük ...)
Még egy kósza gondolat Tikrithez: Nincs ugyan jelentősége, de milyen furcsa és ironikus valahol, hogy most Irán pont az ősellenség, Szaddam Husszein szülővárosának a visszafoglalásához nyújt hathatós segítséget ... 

Kirkuk, 2015 február

A másik fontosabb helyszín: Kirkuk. Bagdadtól úgy 250 km-re, északra fekvő, nagyjából 600 ezres város.
A pesmerge harcol a városért, ami szintén fontos útvonal szempontjából, de talán még ennél is fontosabb az, hogy olajváros (és ugye akinél az olaj van, azé a pénz...).
(A Facebook oldalamon is megosztottam a videót, amikor IS harcosok 21 elfogott, narancssárga ruhába öltöztetett pesmerge katonát zártak ketrecbe és visznek kisteherautókon körbe - a nép meg éljenez. Most valamiért nem találom ezt a megosztásomat, de valamikor február elején lehetett. Na, ez is itt, Kirkukban történt.)
Ezért a városért harcol most a pesmerge, megtámogatva jó pár ezer türkmén katonával (ők is élnek Irakban - jó kis olvasztótégely...). Valamint természetesen az USA vezette koalíciós erők is segítik őket légitámadásokkal. (Tikritbe nem szálltak be - ott csak az iraki hadsereg repülői és helikopterei támadnak a levegőből. Lehet - sőt valószínű -, hogy rosszul gondolom, de talán azért mert ott, Tikritben, Irán erősen részt vesz, támogat, ezért az USA abból amennyire csak lehet ki akar maradni. Ki tudja...)
A türkmének egyébként azért is szálltak bele ebbe a harcba, mert a terület többségében türkmének által lakott, szóval nem kevés érdekük fűződik ahhoz, hogy megtisztítsák az IS -től.
Szépen lassan haladnak előre. Leginkább lassan, mert az IS az utakon gondosan elhelyezett bombáit kell szintén gondosan hatástalanítani. De ezen kívül túl sok nehézségbe nem ütköznek, tényleg szépen tudnak előre nyomulni. Az IS pedig húzódik vissza.


A végére pedig azt hiszem elég sokat mondó képet hoztam. Ha már Irakról írtam eddig, akkor most egy kis Szíria. Az internethaber oldalán találtam ezt a képet, amin nagyon jól látható, hogy hogyan alakultak az éjszakai fények az elmúlt években. Az első kép 2011 márciusában készül, a második pedig pár napja:

Szerintem döbbenetes. Damaszkusz és Aleppó fényei igen jelentősen csökkentek - sőt, Aleppó szinte eltűnt (délen és északon, az ország nyugati részén azok a fényesebb pontok, délen Damaszkusz, északon Aleppó). Rakka is szinte teljesen eltűnt az éjszakai "fénytérképen". (Rakka lenne az a fényesebb pont a bal oldali képen, középtájon, inkább északabbra.) Összességében az országban 2011 -hez képest 83%-kal csökkent az éjszakai világítás mértéke.

Úgy egyébként elmondható, hogy az IS által elfoglalt területeken teljes a sötétség - meg persze sok más helyen is (sötét így és sötét úgy is...)

Van ezeken kívül sok dolog, amiről talán érdemes lenne szót ejteni.
De igazából sok értelme nincs ...
Azt még meg szeretném jegyezni, hogy lassan teljesen megszokottá válik a halál. Ha nem is nekünk, de nekik, ott, biztosan. Egy ismerősöm Şanliurfában dolgozik egy cementgyárban, a szállításokat intézi - ő adja ki az árut. Sok kamionos jön Szíriából is áruért (közel a határ) hozzájuk. Ő mesélte, hogy nagyon sokszor van, hogy az ismerős sofőr helyett, aki már hónapok óta járt hozzá, egyszer csak hirtelen más valaki jön a kamionnal. A kérdésre, hogy mi lett a másik sofőrrel, a válasz csak egy gyors legyintés, majd szinte magától értetődően megjegyzi: "Ja, hogy ő? Őt tegnap lelőtték. Én jöttem helyette. Na, pakoljunk gyorsan és hadd menjek." Ilyen és ehhez hasonló válaszokkal találkozik. A halál nekik már nem újdonság és mintha az élet is elértéktelenedett volna. Hiszen számukra egyetlen pillanat alatt véget érhet. (Ok, mindenki számára végül is, de lássuk be, hogy ott nekik nagyobb az esélyük a következő pillanatban meghalni...)

Két fiatal élet ...

Egy kicsit közelebbről érint, habár nem igazán személyes ismerősökről van szó.
De valamilyen szinten mégis valahogy közöm van/volt hozzájuk ...
Nos, arról van szó, hogy az elmúlt pár napban két fiatalember (27-29 évesek) haláláról kaptam hírt.
Ellentétes oldalon harcoltak. Az egyik a YPG (szíriai kurd erők), a másik pedig az IS oldalán. Szinte egy időben estek el.
Fiatalok voltak, hittek abban, amiért harcoltak és azt is tudták, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy odavesznek.

Az egyik férfit, aki a YPG-vel harcolt, őt nem igazán ismertem. Egy ismerősöm osztálytársa volt, egyszer találkoztam vele futólag, de nem mondanám, hogy ismertem. Egyszerűen csak tudom, hogy kiről van szó. De már ezáltal is sokkal jobban sajnálom, mint azt a sok ezer, számomra ismeretlen embert - márpedig őket is nagyon sajnálom.
Tegnap - csütörtökön - kaptam a hírt, hogy elesett. Szíriában, az ISIS-szel történt összecsapás közben. Lelőtték. Március 8-án. Csak tegnapelőtt (03.12. csütörtök) szóltak, hogy másnap hozzák haza a holttestét Siirtbe, a családjához.
Igen, mert a kurdok megteszik, hogy hazaküldik az elesett társuk testét.
Ez konkrétan úgy megy, hogy ők értesítik a családot, megbeszélik az időpontot, amikor a testet elhozzák a török határra. Itt a család intézkedik a továbbiakról, rendel halottaskocsit. A határon átveszi a család a koporsót - a legtöbb esetben a hatóság intézkedik és először boncolásra szállítják.
(Muszlim hagyományok szerint a holttesteket a halál után 3 napon belül mindenképpen el kell temetni, ezért mindent igyekeznek a leggyorsabban intézni, de van, amikor kicsit csúszik, érthető okokból.)
Innen aztán a temetés helyére szállítják - ez általában a szülőváros. Legtöbbször már a határon tömeg várja a hősi halottat (merthogy hősként tisztelik természetesen).
Sajnos sok ilyen menet városba érkezését láttam már. Sokszor emberek várják a halottaskocsit a város határában és vagy autókonvoj vagy gyalogosok kísérik be. Szívszorító. Ilyenkor kicsit mindenki megáll. (Mert azt itt mindig mindenki tudja, ha elesett harcost hoznak.)
Az interneten, az egyik oldalon találtam néhány fényképet, amit itt szeretnék bemutatni. (A képeken is látszik, hogy rengeteg ember volt, és bár a temető, ahová hozták itt van két utcával feljebb, egyszerűen nem jutottam oda.) (http://www.firatnews.com/kurdistan/ypg-savascisi-akturk-siirt-te-son-yolculuguna-ugurlandi)

Nem vicceltem, amikor azt mondtam, hogy konvoj kíséri...

Az a Batman Belediyesi (Batman város önkormányzata) feliratú autó hozza a koporsót.

Ez pedig már Siirt.

Az emberek így, a vállukon viszik a koporsót.

Több ezren voltak - talán tízezren is. Ismerősök és ismeretlenek egyaránt. Hősként tisztelik az elhunytat, ezért olyanok is ott voltak, akik soha nem is ismerték ...

Mücahit Aktürk (Azad Dêrik) 

(Ez a zárójelben szereplő név egyfajta kódnév - sem a YPG, sem a PKK, de még az IS sem használ valódi neveket)

Azt gondolom, hogy méltó módon vettek búcsút az elhunyttól. Úgy igazán, kurd módra.
Én személy szerint végtelenül tisztelem azért, hogy úgy ment Szíriába harcolni, hogy tudta, mire vállalkozik. De mégis itt hagyta a kényelmes és nyugodt életet azért, hogy tulajdonképpen mások érdekében harcoljon...

A másik férfit (fiatalembert) kicsit talán jobban ismertem. Ő egy nagyon jó ismerősöm közeli rokona volt. Bár csak kétszer-háromszor találkoztam vele és röviden beszélgettünk, de nagyon sokat hallottam róla. Főleg miután beállt az IS-hez. Így róla sokkal többet tudok.
A családja bár itteni (pontosabban nem siirti hanem egy közeli faluból származik), már sok éve Istanbulban éltek. Bár a családjuk nagyon vallásos (a felmenők között sok imám volt, sőt, a nagybátyja és az apjának a nagybátyja ma is imám), ő fiatalabb korában rendre ellógta az imákat. Nem érdekelte komolyan a vallás. Istanbulban pár éve keveredett bele egy társaságba, onnan pedig már szinte egyenes út vezetett az IS -hez.
Illetve először az Al-Nuszra Fronthoz (az is olyan terrorszervezet, mint az IS, hivatalosan nem dolgoznak együtt, de megállapodás van köztük), majd onnan ment át az IS -hez.
Azt is tudom, hogy az apja párszor próbálta "kimenteni" a fiát ebből a szervezetből. Istanbulban, amikor napokra eltűnt, sorra felkereste az IS által fenntartott lakásokat. (Igen, szinte nyílt titok, hogy a városban - de az országban is elszórva - hol vannak ilyen házak, ahol gyülekeznek, ahol oktatás/agymosás folyik. Nagyon komolyan toboroznak.) Sőt, amikor a srác már Szíriában volt, egyszer még oda is elment az öreg, de nem találta meg.
Egyébként a srác elég durva dolgokat mondott - amit persze nem magától talált ki, hanem jól betanították. Olyanokat, hogy "minden imámot ki kellene végezni, mert nem hirdetik a mi harcunk fontosságát és nem toboroznak", meg, hogy a "kurdok hitetlenek". És az a félelmetes, hogy ezeket teljes meggyőződéssel, hittel állította. A legkisebb megingás nem látszódott rajta.
Legutóbb talán nagyjából egy éve volt itthon. A nagyapja temetésén. Ott is olyan ruhában jelent meg, ahogy az IS tagok szoktak. Nem katonai, hanem az a fehér bő nadrág, hosszú ing ... stb. Na meg persze a hosszú szakáll. (Akadt olyan ember, aki nem tudta, hogy az IS tagja és amikor meglátta, viccesen megjegyezte, hogy úgy öltözködsz, mint azok az IS -esek...)
Szerdán (03.11.) kaptam a hírt, hogy Irakból felhívták a családot, hogy közöljék, a fiuk elesett. Pontosan mikor, azt nem tudom, de akkor úgy 3-4 napja lehetett már, egy nagyobb bombázás során halt meg.
A fiú apját hívták fel, a telefonáló bemutatkozott, elmondta, hogy ki ő (valami parancsnokféle volt) és közölte, hogy a fiuk elesett. Egészen pontosan azt mondta, hogy "gratulálok, a fiatok hősi halált halt".
Részleteket nem árult el, csak annyit, hogy nagyjából mikor és milyen területen és hogy bombázás.
Aztán persze mi is kezdtünk gondolkodni, mert az ismert, hogy milyen területen milyen jellegű összecsapások vannak. Azt gondoljuk, hogy Moszul vagy Tikrit környékén lehetett.
Még azt is mondta a telefonáló, hogy a holttestet ott a helyszínen eltemették.
Nos, ez vagy igaz, vagy nem. A legtöbb esetben ugyanis az IS menekülés során simán hátrahagyja a holttesteket. Ez Kobani példáján is jól látszik - ott hevertek szerteszét. Talán ha kicsit több idejük van, akkor valóban temetnek. Ez egy támadás utáni visszavonulás során kissé valószínűtlen. Maximum azt tudom elképzelni, hogy az elhunytakat gyorsan egy tömegsírba elhantolták ...
Igazából a szülők érdekében remélem azért, hogy tévedek és valójában "normális" sírba temették.
Mert akit ebben az esetben sajnálni tudok, azok a szülők és a testvérek. Meg persze a közeli rokonok.
Ők azok, akik nem az IS harcosra emlékeznek, hanem arra a fiatal emberre, aki volt mielőtt IS tag lett belőle. Ráadásul nyíltan nem gyászolhatnak, nem szervezhetnek neki igazán még temetést és halotti tort sem (ami itt legalább 3 napos, nagy hagyománya van). Úgy tudom, hogy Istanbulban tartanak zárt körűen valami halotti tor-szerűt. Szinte csak a családnak és a közeli ismerősöknek. Szóba sem kerül, hogy itt, a szülőfaluban lenne, hiszen a kurdok nem fogadnák kitörő örömmel (... hogy finoman fogalmazzak).
Erről a fiatalról - természetesen - nem tudok fényképet csatolni.
Azt hiszem, hogy annyit azért megérdemel, hogy a nevét megemlítsem: Muratnak hívták.
Bár elég sok elítélhető dolgot követett el életében - valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy pontosan miben is vett részt - immár meghalt. Ezzel kapcsolatban hallottam pont egy ilyen megfogalmazást: "A halál beálltakor a lélek kiszáll a testből. Amit az életben elkövetett az ember, a lélekkel együtt meghalt. A test, ami ezután megmaradt, már nem felelős az ember tetteiért. Az a test már tiszta, nem büntethető." (Lehet, hogy kicsit kuszán írtam, bocsánat. De törökül jobban el tudom mondani, nem vagyok jó fordító az biztos.) És ez valóban így is van. Ezért én már Muratról sem akarok semmi rosszat mondani.
Nyugodjon békében, ennyi.


Azért milyen az élet ... Két hasonló korú fiatal férfi szinte ugyanabban az időben, hasonlóan - az ellenség keze által - halt meg. Mindketten kurdok voltak. Mindketten a családjuktól és szülőföldjüktől távolt harcoltak az eszméikért. Csak éppen pont ellentétes oldalon.
Az egyik holtában is dicsőséget szerzett magának, a temetésén több ezer ember vett részt, a szüleinek a büszkeség talán enyhít valamit a fájdalmon.
A másik ismeretlenben, valószínűleg jeltelen sírban (talán tömegsírban) nyugszik - pontosan senki nem tudja és szinte biztos, hogy sosem derül ki. A szülei gyakorlatilag titokban gyászolják. Még csak el sem tudtak búcsúzni a fiuktól. Így, hogy tulajdonképpen meg sem bizonyosodhattak a haláláról (nem látták a holttestet), így nagyon nehéz feldolgozni is. (Azt hiszem a remény élni fog bennük, hogy csak tévedés volt és nem halt meg és haza fogják várni ...)

Milyen sok halállal és fájdalommal jár ez a háború ... és azt hiszem, hogy még messze van a vége ...

Koldusok - reload

This is ... SIIRT!

(Bocs a kép minőségéért, jobbat erről nem találtam - annyira jellemző, hogy így ülnek.) 

Egyszer régen (még tavaly novemberben) írtam már az itteni koldusokról. Ha esetleg valakit érdekel, itt megtalálható ez az írás: http://turkeyasisee.blogspot.com.tr/2014/11/koldusok-keregetok.html.
A helyzet azóta sem változott sokat - legalábbis nem pozitív irányba. Ha lehet, akkor csak rosszabb lesz a helyzet. Sőt, kifejezetten bosszantó.

Nos, ezen az utolsó kifejezésen rengeteget gondolkodtam. Hogy vajon nem nagyon nagy szemétség-e, ha a bosszantó jelzővel illetem a koldusok tevékenységét. Azt kell mondjam, hogy sajnos nem.
Mert manapság nem lehet úgy végigmenni az utcán, hogy 10-20 méterenként ne rohannának meg. Már nem elég, hogy csak ülnek, legtöbben - főleg a fiatalabbak, a gyerekek - már leszólítják az embert.
Ha esetleg kerthelyiségben ülünk, akkor odajönnek az asztalhoz.
Ez korábban nem volt igazán jellemző.
Ahogy a korábbi írásomban is jeleztem, a szíriai menekülthullámmal (2012 év vége felé) szaporodtak el a koldusok/kéregetők az utcán. Akkor még szokásuk volt, hogy kirakták az útlevelüket is (hogy lássuk, hogy ők tényleg szíriai menekültek). Mivel törökül nem tudtak, esetleg kurd nyelven egy kicsit, ezért táblákra vagy papírokra íratták fel törökül, hogy ők segítséget kérnek.
Ezzel nem is volt igazán gondom, hiszen ahogy említettem szívesen és sokat is segítettem nekik.
Viszont ezzel nem kicsit zavarták a helyi koldusok köreit. Voltak is nagy balhék, veszekedések.
Ráadásul ugye ez a rengeteg koldus már tényleg zavaró. Nem viccelek, lépten-nyomon találni, jobb időben a sétálóutcán akár 5-10 méterenként ülnek. Meg persze kószálnak az emberek között.
De a város többi részén is vannak, vagy a nagyobb üzletek (esetleg dzsámi) előtt ülnek, vagy egyszerűen csak sétálnak és úgy szólítják meg az embereket.
És ugye meglehetősen erőszakosak sokszor. Főleg a gyerekek. A múltkor egy 9-10 év körüli kislány (nem szíriai volt) vagy 30-40 méteren át követett. A végén már mérgesen rászóltam, hogy most már elég, hagyjon engem békén.
(Azt is tudni kell ám, hogy ezen gyerekek nagy többsége bizony csak a saját "szórakozására" koldul vagy kéreget ám! Mert milliószor látom, hogy egyik pillanatban még az emberektől kéreget, aztán megy a kisboltba csokit venni, meg ilyenek. Szóval csak nagyon kis százalékuk van valóban rászorulva erre.)
A felnőtt koldusokkal pedig az a helyzet, hogy manapság teljesen lehetetlen megállapítani azt, hogy ki miért koldul. A helyi koldusok rájöttek, hogy jobban járnak, ha ők is a szíriai koldusokhoz hasonlóan öltözködnek. Így ránézésre már nem lehet megállapítani. Persze ha már megszólalnak, akkor könnyű. Az mindig lebuktatja őket. Már én is rutinosan meg tudom állapítani, hogy ki a szíriai és ki nem. Ha törökül beszélnek, akkor egyértelmű. De lassan már az alapján is megmondom, hogy arabul hogyan szólalnak meg.

Korábban rendszeresen adtam az utcán is. Persze akkor még könnyű volt, mert egy út alatt maximum ha 5 koldussal összefutottam. Nekik 1-1 líra nem volt gond. De ugyanezzel a módszerrel ma már 20-30 líra alatt nem úsznám meg! Persze még ezt a pénzt sem sajnálnám, ha tudnám, hogy mind egy szálig jó helyre megy!
Megkeményítettem a szívemet és nem adok. Az utcán legalábbis - mert vannak itt is rászorultakat támogató szervezetek (amellett persze, hogy az állam és az önkormányzat is szinte példaértékűen nyújt segítséget!). Na, őket szoktam inkább támogatni, mert az biztosan jó helyre megy!
Szombaton kicsit ellágyultam persze - jól van, megesik az ilyen. Egy idős bácsi ült egy tolószékben. A bácsi bőre sötét barna volt (szinte néger), a haja és a szakálla pedig hófehér. Szegény bácsinak az egyik lábfeje hiányzott. Őt megsajnáltam. Adtam neki 5 lírát és örömmel láttam, hogy szerencsére szépen gyűlt az öreg kezecskéjében a sok 1 lírás... Később figyeltem, hogy egy fiatal asszony tolta másik helyre a bácsit. A nő a ruhája alapján szíriai volt de törökül beszélt, de nem itteni módon és azt hiszem törte is, szóval lehetett szíriai simán - bár kicsit messze volt, nem hallottam pontosan. A bácsi motyogását nem értettem, de ő is olyan arabnak nézett ki (és szinte biztos, hogy arabul is beszélt, de tényleg nem hallottam, nem értettem). Bár végül is úgy voltam vele, hogy bárhonnan is jött és bárhol, bármiért is vesztette el a lábát, az elég gond neki. Ha egy kis könnyebbséget hoz az életébe az a pénz, amit kap, hát nem sajnálom tőle az utolsó lírát sem.

Viszont nagyon sokan vannak, akik szíriaiként vannak ugyan öltözve, de ahogy megszólalnak, egyértelmű, hogy kurd vagy török, de rengeteg cigány is van. Ők egyébként a leginkább erőszakosak.
Nagyon sokan gyerekekkel ülnek kinn. Sok szíriai családnál figyeltem meg, hogy ők nem is igazán ülnek, hanem családostól járnak az utcákon és úgy kéregetnek. Igen, apa, anya, gyerekek - együtt.
Őszintén megmondom, hogy nagyon sajnálom őket. De ember nem bírná azt, hogy mindenkinek egyenként segítsen.

Azt, hogy mennyire zavaró már a koldusok jelenléte, talán az is jelzi, hogy folyamatosan vannak razziák.
Legutóbb volt egy nagyszabású akció (december végén valamikor - én hirtelen egy január 2-i hírt kaptam elő), amikor is a város központjában 11 gyermekével kolduló személyt állítottak elő. A 11 személy (nő) közül egyébként 5 volt külföldi állampolgár.
Az akciót a rendőrség és a zabıta közösen intézte. (Mi is a zabıta? Hát olyan rendőrség, ami nem rendőrség, hanem a helyi önkormányzathoz tartozik. Én közterület felügyeletnek szoktam fordítani - lehet, hogy helytelenül. Ők felelnek például az illegális utcai árusokért is meg ilyesmi.)
Ehhez hasonló akciók vannak folyamatosan egyébként - legutóbb 2 napja. (Ja, és nemcsak Siirtben, hanem sok más helyen is ugyanez a probléma!)
És hogy miért vannak ezek az akciók? Mert valóban sok panasz érkezett és érkezik az önkormányzathoz a koldusokra. Magánszemélyek és üzletek is panaszkodtak. Mondom, nem alaptalanul! Nyugodtan lehet szívtelennek is tartani akár engem, de ha valaki látná, hogy mi van itt ... Nehéz ennyi koldust látni még akkor is, ha nem vesszük figyelembe a kellemetlenséget, amit erőszakosságukkal okoznak.
Olvastam egy olyan megfogalmazást is, miszerint "Siirt polgárainak a vallásos érzelmeivel játszó koldusok". Jó, ez kissé viccesnek tűnik, de a vallásban szinte már előírás, hogy a szegényeket segíteni kell, illetve nem szabad (illik) elmenni a koldus mellett sem anélkül, hogy adnának ... hát így egy-egy séta kisebb vagyon is lehet akár.
Én tényleg szeretném, ha megoldás születne a koldusok kérdésére. Már csak az ő kedvükért is persze.
Szerintem jó dolog, ha a rendőrség és a zabıta erélyesen lép fel. Mert akkor a valóban rászorulók segítséghez jutnak, akik pedig extra csak pénzkereseti lehetőségként csinálják, ők talán leszoknak erről.
(Még annyit tennék hozzá a koldusok elleni akciókról, hogy nagyon hamar hozzászoktak ám és kidolgoztak egy módszert is, amivel az intézkedést el tudják húzni és esetleg az utca népében szánalmat keltenek: az ájulás. Amint meglátják a zabıta embereit, már ájulnak is el - főleg a szíriai asszonyok. Persze ez csak színház és szó sincs valódi rosszullétről...)

Itt is épp ájulás esete forog fenn ...

Még valami eszembe jutott. A koldusok között az "magasabb rangúnak számít", akinek esetleg hiányzik egy végtagja. Éppen szombaton csodálkoztam el egy idősebb asszonyon. Fekete csadort viselt (az arca nagy része azért szabadon volt), ami alap helyzetben bokáig érne. Viszont ez az asszony direkt olyan rövidre vágta, hogy alaposan látszódjon, hogy neki műlába van. Szóval a csadorja nagyjából térdig ért.
Tehát szándékosan hangsúlyozza a műlábát - mindezt csak azért, hogy több pénzt kapjon. Meg sem lepődök...

És egyébként az előbb csak az utcai koldusokról és kéregetőkről írtam. De van egy másik - talán még zavaróbb csoportjuk is: akik házhoz jönnek. Csengetnek, verik az ajtót. Rémes. Én már rég kiiktattam a csengőt, mert reggel 9 órától szinte nincs nyugalom.
Már az ilyen koldusoknak ki sem nyitom az ajtót (egyébként is nem lehet tudni, hogy kiben bízhat az ember). Egyetlen kivétel van: az öreg bácsi, aki már 5 éve nagyjából rendszeresen jött. (Most megint kicsit aggódok, mert legalább 2 hónapja nem volt!! Remélem jól van és jönni fog!)

Végezetül szeretném megmutatni a siirti önkormányzat épületét. Nemrég készült el - vagyis nem teljesen új de én nagyon ritkán járok arra. Úgy fél éve láttam először és az első gondolatom az volt, hogy a Napra lehet nézni, de erre nem. Talán a képen is látszik, hogy olyan, mintha aranyból lenne a főbejárat :)
Ha a nap egy kicsit is rásüt ... Hát van itt pompa, kérem szépen :)

Ez az a bizonyos főbejárat. Fő helyen kurd nyelven van kiírva, hogy Siirt Önkormányzat, balra törökül, jobbra pedig arabul.

Ez egy másik bejárata az épületnek. Itt jobban látszik a három nyelven írt felirat.

Egyéb gondolatom mára: Bár az előző írásaimmal megfogadtam, hogy nem osztom meg az itteni írásokat a Facebookon - de most mégis meg fogom osztani ezt. Csak kíváncsi vagyok. Majd talán később elmesélem ... 

"töltelék"

Csak azért, hogy ne az legyen az utolsó megosztott írás ... Mármint amit legutoljára megosztottam.
Most nincs sok kedvem semmi mást írni, egyszerűen csak berakom ide ezt :)
Így már nem az van a sor elején, ami :)
(Teljesen random módon választottam egy képet :) )

A palackon az áll, hogy a "Nyuszi vize, ne idd meg!"

Mert Nyuszinak mindig külön friss, tiszta ásványvíz volt előkészítve (nyáron, 50 fokban a hűtőben) - az egyik sima ásványvíz, a másik pedig gastrofermes. Ezekhez senki nem nyúlhatott :) Ezért volt a figyelmeztetés :)

Ja, és egyébként pedig úgy döntöttem, hogy nem nagyon fogok ezután megosztani (mármint Facebookon). Akit érdekel, úgyis idetalál :)

nincs cím (vagy ha mégis, akkor: A vallás meg az IS meg ilyenek)

Pár gondolat a vallásról, a vallásokkal kapcsolatban. Meg persze az IS. Mert a dolgok összefüggenek.
Vagy nem is tudom.

Az egész ott kezdődött, hogy nagyon sokszor hallom - már hónapok óta -, hogy amit az IS művel annak semmi köze az iszlámhoz. Vagy ahogy ők mondják, az "igazi iszlámhoz".
Na most akkor hogy is van ez? Van az igazi iszlám és van a nem igazi?
Na jó, ebbe tovább nem mennék bele, mert még a végén tényleg baj lesz.

Pár napja is volt egy beszélgetésem ezzel kapcsolatban. Már nem is tudom, hogy jött föl a téma, de megint elhangzott, hogy akik az IS zászlaja alatt követik el a rémesebbnél rémesebb dolgokat, azok nem muszlimok. Ezzel kapcsolatban természetesen én is kifejtettem a véleményemet és most ezt szeretném tenni itt is.
Nekem az a véleményem, hogy mivel én nem látok bele más ember agyába és lelkébe, ezért nem is tudom megítélni egyértelműen azt, hogy miben hisz. Ami alapján lehet elképzelésem az ő hitéről az csupán az amit elmond, amit megmutat.
Mit is állít magáról az IS? Hogy ők muszlimok. Minden cselekedetüket a vallási meggyőződésükkel igazolják. Természetesen az az ember, aki ismeri az iszlámot, aki behatóbban foglakozott vele, tanulmányozta, ő tudja, hogy ez bizony nem teljesen igaz mert rengeteg dolgot elferdítenek, sok mindenre csupán ráhúzzák a vallást. De azt hiszem nem tévedek ha azt állítom, hogy az emberiség nagy része nem ismeri igazán az iszlámot. Ergo az alapján tud csak ítélni, amit lát és hall. Hogy mit lát és mit hall azt tudjuk.
És itt jön az a dolog, amit én már nagyon hosszú hónapok óta szajkózok.
Miért "elégednek" meg a muszlimok azzal, hogy elmondják "ez nem az igazi iszlám". Ezzel akarják megteremteni vagy visszaállítani a vallásuk jó hírét? Szerintem nem kellene csak úgy ülni és várni.
Mit lehetne tenni? Pontosabban mit tehetnének? Nos, a világ lakosságának úgy a 22-23%-a muszlim. Ez nagyjából 1,5 milliárd körüli számot jelent. Amikor pár napja ezt az elméletemet (amit majd röviden bemutatok) elővezettem, akkor erre azt mondták, hogy ennek nagyon kis százaléka az extrém radikális muszlim, akikkel a baj van. Na persze hogy ez a kis százalék mekkora lehet arra nem kaptam választ - talán nincs is. De vegyük mondjuk 10%-nak. Tegyük fel, hogy úgy kb 15 millió ember annyira radikális, hogy veszélyes az embertársaira. (Egyrészt szerintem nem fedi a valóságot az adat, mert az igazi radikálisok szerintem nincsenek ennyien, másrészt meg elég béna a megfogalmazás - de maradjon :) Jó ez így nekem! Más meg talán úgyse nagyon olvassa :)))
Szóval ha ezeket a számokat nézzük, még akkor is hihetetlen nagy a különbség. Szóval a "normális muszlimok" lényegesen többen vannak és igazán megtehetnék, hogy kivetik maguk közül a radikálisokat, hogy megakadályozzak annak terjedését/terjeszkedését. Mert hiszen hogy tud egy-egy radikális csoport terjeszkedni? Hát csak úgy, ha minél többen csatlakoznak hozzájuk. Ezt a csatlakozást kell megakadályozni.
Mondok egy példát. Az elmúlt napokban rengeteget cikkeztek arról a három 16-17 év körül angliai lányról, akik egy reggel egyszer csak iskola helyett a reptérre vették az irányt és Törökországba repültek, hogy innen majd Szíriába szökjenek és csatlakozzak az IS-hoz. (Szépen végig is követhettük az útjukat - ami azért agyrém, mert az országon belül ellenőrző pontok vannak. Főleg a buszokat állítják meg és igazoltatják az embereket - főleg itt, a keleti régióban. És basszus mi a fenét gondoltak a rendőrök, hogy három angol lány mi a fenének megy Sanliurfába, a szíriai határ mellé? Ilyenkor csak az jár arra, akinek muszáj ... Szóval a törökök szigorú fellépését, amivel az IS-hoz való csatlakozást próbálják megakadályozni, inkább hagyjuk.) Én ezt nem értem. Ha valaki egy kiegyensúlyozott, értelmes családban nő fel, akkor hogy a fenébe jut eszébe csatlakozni egy ilyen csoporthoz? Egyáltalán 16 évesen felül a repülőre egy szó nélkül és nekivág a világnak? Mit tanítottak ezeknek a lányoknak otthon?
Egy normális családban alapvetően megtanítják a gyereknek, hogy ölni nem jó. Bántani a másikat nem jó.
Így a gyerek megtanulja elítélni ezeket a dolgokat. Ha ezeknek a lányoknak is megtanították ezeket, akkor miért vonzódtak mégis az IS-hoz? Mert olyan nincs, hogy ne hallottak volna a kivégzésekről meg egyéb dolgaikról...
Felrémlett bennem egy gondolat, de remélem nincs igazam! Az futott át az agyamon - már korábbi esetekkel kapcsolatban is - hogy talán azt tanították nekik, hogy a vallás mindenek felett áll és a vallás nevében elkövetett bűnök nem is igazán bűnök ...
Megmondom őszintén, hogy én a közvetlen környezetemben nem tapasztaltam akkora hatalmas felháborodást az IS ámokfutásával kapcsolatban, mint amekkorát én személy szerint vártam.
Legtöbbször elintézik egy legyintéssel, hogy "ez nem az igazi iszlám".

De visszakanyarodva ahhoz, hogy megállítani a radikálisok terjeszkedését. Ha már egyszer van vallásoktatás, akkor szóljon arról, hogy mennyire veszélyesek ezek az extrém radikális csoportok és miért kell őket elkerülni. Ne az legyen a fő téma, hogy az iszlám vallásnál nincs jobb! Azt kell megtanítani, hogy toleránsnak kell lenni más vallásokkal szemben. Minden embernek joga van szabadon dönteni afelől, hogy miben hisz és miben nem. Mi nem ítélkezhetünk. Ezt kell megtanítani az iskolában, sőt, otthon is. Erről kell beszéljenek és így a gyerekek felnőve ezen elvek alapján fognak élni és nem fogják tudni behálózni mindenféle terrorszervezetek. Egy "normális"/ideális családban nem válik az ember gyilkossá. És ennyi.

Jujj, de naiv vagyok. Ugye? (Átolvasva és átgondolva ez tényleg égbekiáltó naivság. Szívesen törölném is, e mégis inkább itt hagyom. Én nem szégyellem a véleményemet - legyen az ciki akár :) Márpedig ez vérciki, de nem baj, marad.)

Mindegy, az lenne a lényeg, hogy az emberek ne engedjék a rokonukat, barátjukat csatlakozni. Ha már maguktól nincs annyi eszük, hogy ezt kihagyják, akkor legyen mellettük valaki, aki visszarántja őket.
Ja, persze most itt a 1,5 milliárd muszlimról beszéltem. Hogy ők egymás között hogyan tudják lerendezni a dolgot. De most komolyan.Oldják meg, saját berkein belül.
Az nem megoldás, hogy a szörnyűbbnél szörnyűbb hírek láttán csak ingatják a fejüket, egyes szervezetek kiadnak egy nyilatkozatot, miszerint ejnye-bejnye és jujj mi ezzel nem értünk egyet.
A keresztények és jezidiek üldözését (értsd elfogását és kivégzését) szinte csak fejcsóválással veszik tudomásul. Bezzeg amikor például a jordán pilóta kivégzésére került sor (aki ugye muszlim volt), na akkor nagyon felháborodtak!
Szóval én azt mondom, hogy az a legalább egymilliárd "normális" muszlim fogjon össze és szabadítson meg minket ezektől. Itt a lehetőség. Mutassák meg ...
Ennek igazán mennie kellene külső segítség nélkül is - ez a fenti számokból szinte egyértelmű!
Fenyegetőzni kell, kikelni, tiltakozni, tüntetni. Bizony, ne csak a Charlie Hebdo-féle újságok ellen, hanem leghangosabban azok ellen, akik a vallásukat lejáratják. Mert nem a C.H. veszélyes igazán az iszlámra - a vallásukra - hanem sokkal veszélyesebbek az IS-féle radikális csoportok. Ehhez nem kell sok ész, hogy ezt felfogja valaki.
Ahogy szoktam, magamban megvitatva a témát felmerül néhány kérdés ezzel kapcsolatban. Illetve valami olyasmi, hogy ha ez egy párbeszéd lenne, mit mondana a másik fél ... Ilyenkor ezeket meg is szoktam válaszolni. Úgy elképzelem, hogy ezen felvetések után nekem szegezik a kérdést, hogy de mit érnek el a tiltakozással és az elfordulással? Nagyon sokat! Nézzük csak meg a számokat: több, mint 1 milliárdos fölényben ugyan mit tud kezdeni a kisebbség? Legyenek akár szétszórva is. Ha nem kapnak segítséget, támogatást sehonnan, akkor nem tudnak működni. (Sajnos konkrét információm vannak olyan esetekről, amikor valaki vagy valakik a nyilvánosság előtt kiállnak az IS ellen, de valójában támogatják őket. Na az ilyeneknek kell az elejét venni, az ilyeneket kell előszedni. Akár az adott szervezetből kidobni, akár lecsukni - mindegy, csak gátolják meg abban, hogy esetleg toborozzon, támogassa ezeket a férgeket.)

Most komolyan, mit gondoljon az ember akkor, amikor azt látja, hogy hiába érkezik az elmúlt egy évben a hírek a brutális kivégzésekről és kínzásokról, amit az IS tagjai művelnek, hiába vannak folyamatos harcok itt és ott ... a csoport létszáma nem igazán csökken drasztikusan, mert van utánpótlás.
Ok, a csatlakozók egy része nyilván szadista állat, akiket csak a gyilkolás érdekel (olvashattunk több helyen is volt IS tagok nyilatkozatában arról, hogy "sorban állnak a lefejezésekért).
De akkor is, még mindig túl sokan vannak, akikben feltámad a kedv, hogy ezekhez csatlakozzanak.
Basszus, mivé lett a világ?

Bár írhatnék még ehhez rengeteg dolgot, de nem fogok. Egyrészt már így is elég kusza lett (vagy csak én nem értem visszaolvasva?), másrészt pedig egyeseknek már ez is sok lehet.

Az igazat megvallva nem is ezekről akartam írni. Amikor belegondolok abba, hogy a vallás nevében hány és hány embert végeztek már ki eddig (akár az elmúlt mondjuk 2000 évre gondolok, akár az elmúlt 1-2 évre), akkor szinte mindig egy dolog jut először az eszembe.
Az, hogy számomra azok az igazi hősök, akik nem tagadják meg a vallásukat még a halál árnyékában sem.
Nem térnek át csak azért, hogy esetleg megmeneküljenek. Nem ijednek meg a fenyegetéstől.
Amikor a nemrégiben a líbiai tengerparton kivégzett 21 egyiptomi kopt keresztény férfiak némelyike utolsó szavaival is Jézust hívta ...
Amikor az IS fogságában a zsidó igyekezett megtartani az ünnepeket és a böjtöket úgy, ahogy azt korábban is egész életében tette ...
Ez az, ami bennem tiszteletet ébreszt.
És el is szégyellem magam - mert mindig eszembe jut, hogy ők olyan körülmények között is bátran vállalták a vallásukat, míg mondjuk én ilyen körülmények között sem igazán tehetem vagy merhetem ...
Azt is meg kell mondjam, hogy én nem hiszem, hogy meg tudnám tenni. Mármint nem hiszem, hogy ne próbálnék meg mindent, hogy abban a helyzetben az életemet megpróbáljam megmenteni.
Hazudtam már kevesebbért is ... mármint a vallással kapcsolatban. Na jó, nem is hazugság igazából, hanem inkább egy szerep, amit felvettem és eljátszom néha, ha kell. Hmm, hazugság ez is végül is ...
Na, mindegy, nem is az a lényeg, hogy én mit tettem és mit nem. Hanem az, hogy azok a hősök, akik nem hagyják el apáik hitét, akik bátran kiállnak vallásuk mellett az utolsó pillanatokig.
Nekem példaképek ők - mindenképpen!
(Még akkor is ezt mondom, ha esetleg valaki azzal jönne, hogy ez már csak a belenyugvás, tudják, hogy úgyis meg fognak halni és nem érdekli őket semmi, nem vergődnek, nem balhéznak és nem könyörögnek. Nem hiszem el, mert nem is akarom elhinni. Már csak azért sem, mert egyértelműen a vallásuk miatt ölték meg őket. Ebből következik, hogy nem próbáltak elmenekülni azzal, hogy áttérnek. Mert általában fel szokták ajánlani ennek a lehetőségét - ja, persze ilyenkor sem mindig nyer kegyelmet az az ember, aki él a lehetőséggel, merthogy akkor az meg gyáva és nem mer meghalni a vallásáért ... Akkor már inkább jobb, ha büszkén hal meg az ember - de persze én könnyen beszélek :( tudom ...)

Hányan lehetnek - IS

Piros színnel jelölt területek - az IS által felügyelt területek (2015.02.03.)

Fehér színnel jelölt területek - ahol az IS jelen van ugyan, de csak szeretne területet szerezni

Más miatt keresgéltem a legfrissebb adatokat arra vonatkozóan, hogy mekkora lehet most az IS.
Gondoltam hátha vannak frissebb adatok.
Több cikket is átbogarásztam, végül itt a wikipedia összegzését szeretném bemutatni. Érdekes.
(a link, ha valakit érdekel: http://en.wikipedia.org/wiki/Military_of_ISIL#cite_note-20)
A számok pedig:
Irakban és Szíriában: (a három lehetőség közül az egyik!)
- 200.000 (2014. november - kurd vezetők állítása)
- 20-31.000 (2014. szeptemberi adat, a CIA szerint)
- 70.000 (orosz katonai becslés)
Irakon és Szírián kívül:
- Egyiptom 1.000-2.000
- Líbia 1.100
- Algéria 1.000
- Jordánia 4.200+
- Afganisztán 135+
- Jemen "néhány tucat"
- Fülöp-szigetek 300
- Európai 1.000-4.000
Összesen (a különféle becslésekkel együtt): 41.000 - 235.800 

Nem semmi számok. Az alsó érték még annyira nem is vészes, a felső azért kicsit már az.
És ezt egy picit meg is nézem közelebbről. Hogy vajon a kurd vezetők miért teszik 200 ezerre az IS létszámát.
Egy tavaly novemberi cikkben olvastam az "indoklást", miszerint ott vannak mindenhol (természetesen az akkori állapotok szerint, mert ugye azóta már sok minden változott), támadják Kobanit, Irakban is több nagyobb célpontjuk van. Mindezek mellett Szíriában és Irakban is hatalmas területeket uralnak és ott tartják fenn a hatalmukat. Nos, ezért nyilatkozzák, hogy ezt 30 ezres sereggel nem lehet így megoldani.
Ezzel kapcsolatban elmondanám a véleményemet. Mármint hogy mégis meg lehet - ja, mert egyébként én erős túlzásnak tartom a 200 ezres becslést.
Szóval azt is figyelembe kell venni, hogy a falvak és városok elfoglalásakor bizony nem nélkülözik a helyi lakosok támogatását. Például Rakkába (Szíria) harc nélkül, diadalmenetben vonultak be, sőt, a helyi lakosok éljenzése közepette. Naná, mert akkor még azt hitték, hogy az IS a szír állami erők ellen harcol és hogy nekik, rakkaiaknak majd milyen jó lesz ... Vagy a másik példa, hogy Moszullal (Irak) kapcsolatban hallottam olyan pletykákat, hogy előre le volt zsírozva a tartomány kormányzójával a bevonulás. Most ez vagy igaz, vagy nem, de több helyről hallottam, hogy már az IS Moszulba való bevonulása előtt pár nappal is nyílt titok volt, az illetékesek fel voltak rá készülve.
Egyes területeken, ahová az IS beteszi a lábát, a helyi lakosok - vagy félelemből vagy önös érdekből vagy akár meggyőződésből is - szép számmal állnak melléjük. Az is tény, hogy pénzt kapnak az IS-tól a támogatásért cserébe (állítólag filléreket, 50-150 USD, de ezek tényleg fillérekért a saját anyjukat is eladják ha arról van szó). Egyik eset sem túl biztató.
Megint a kurdokkal tudok példálózni - bár mint azt már sokszor kijelentettem, nem igazán szeretem őket.
De ők például Kobaniban (de mondhatnék iraki példát is, mert ott is folyamatosan frontvonalban vannak) belementek egy eleinte meglehetősen kilátástalannak tűnő harcba. Az "arabok" nem ilyen "tökösek" :)
Egyszer már számolgattam Rakkával kapcsolatban. A 220 ezrest városban nagyjából 1-2.000 IS militáns tart rendet. Ez hogy lehet? Nem kéne reggelire lenyelni azt az 1-2.000 katonát?
Nos, ez csak úgy lehet, hogy a helyi lakosság legalább 10% (de tutira több) - nők és férfiak egyaránt - segítenek nekik. Hát akkor miről beszélünk? Ezek szerint elfogadták.
Jó, persze, én könnyen mondom innen, hogy inkább meghalnék, de nem hódolnék be ...
Bizonyára az ottani IS erőket támogatók nagy része a saját és családjuk életét félti. Legalábbis remélem.
(Bár nem igazán hiszek ebben.)

Összefoglalva tehát, én azt gondolom, hogy egy 30 ezres becsléssel közelebb lennénk az igazsághoz. Persze ehhez hozzávéve a helyi lakosság támogatását, na úgy már meglehet a 200 ezer ...
De az alap az szerintem 30 ezer körül van. Azt is többször elmondtam már, hogy ennek a "seregnek" a nagy része nem profi katona és így sokat nem ér (mármint a harcban). Például Kobani kapcsán láttam képeket az otthagyott IS harcosok holttestéről. Volt olyan, aki szandálban volt (!! harcban! télen!). Persze a többség legalább normális cipőt viselt (még többen bakancsot persze), de ha ezt a szandálos dolgot vesszük alapul, látható, hogy bárkit bevesznek csak a számokat növeljék.
Ez persze "nekünk" (illetve nekik - mármint azoknak, akik konkrétan ezek ellen harcolnak ott kinn) csak jó, hiszen ha ilyen harcosokkal van tele az IS, akkor lényegesen könnyebb legyőzni őket.
Mert ennyi erővel az én kezembe is adhatnának legmodernebb pisztolyokat és gépfegyvereket - sokra nem mennének velem. A legtöbb szerintem amit egy ilyen helyzetben ki tudnék hozni az egy vaktában lövöldözős sorozat lenne. És ahogy magamat ismerem, tuti ezután eldobnám a hülye fegyvert és közölném, hogy elmehetnek a jó .........
Ennyi.
Hmm. Lehet tényleg meg kellene tanulnom lőni???

Back to Kobani

Bár nagyon sok minden kavarog már megint a fejemben, de úgy gondoltam kicsit előszedem a Kobani - dolgot. Aztán meg majd meglátom, hogy másról lesz-e kedvem írni. Majd szépen lassan csak kiürül a fejem :) Na ja, mindig ebben reménykedek, csak aztán újabb és újabb "ötletek" jönnek.

Akkor hát vissza Kobaniba.
Tudjátok, hogy az elmúlt hónapok során igyekeztem figyelemmel kísérni az ottani történéseket. Voltam borúlátó, jósoltam az elesését, aztán bizakodó és egyre bizakodóbb, elhittem, hogy a kurdoknak talán mégis sikerülni fog - végül pedig tényleg velük örültem, hogy igen, megcsinálták, sikerült.
Merthogy Kobani felszabadult. Teljesen. És az azt körülvevő falvakból is kiűzték az IS-t.
Elkezdtek visszavándorolni az emberek is. Azok, akik szeptemberben menekültek át Törökországba.
Több tízezren visszatértek már eddig - bár el lehet képzelni, hogy a több, mint négy hónapos ostrom után milyen állapotban van a város ... Bizony vannak kerületek, ahol szinte nem maradt lakható ház - ezek olyan terültek, ahol több utcai összecsapás is volt.
Az persze csak egy dolog, hogy a házakat kell lakhatóvá tenni - ezt fel fogják építeni. (Meg merem jósolni, hogy legkésőbb két év múlva olyan lesz a város, mint rég. Persze ha nem jön közbe újabb ostrom!)
Az első időszakban bizony sokkal súlyosabb gondot kellett megoldaniuk. Az otthagyott (IS) holttestekkel kellett valamit kezdeniük. Olyan sok tetem hevert szanaszét, hogy traktorokkal gyűjtötték össze. A fertőzésveszély miatt természetesen védőöltözetben voltak az emberek. És hogy bennük még maradt azért emberség: a tetemeket nem csupán feldobálták a platókra, hanem becsavarták őket plédekbe, lepedőkbe, amiket csak találtak. (Ehhez azt tenném még hozzá, hogy itt egyébként sem koporsóban temetnek, hanem egy fehér anyagba csavarják az elhunytat.) Szóval összegyűjtötték és eltemették őket.
Nos, nem voltam biztos abban, hogy erről a bizonyos összegyűjtésről milyen képet tehetek fel. Remélem, hogy ez még belefér és nem sért senkit és semmit. (Vannak más képek is, de nem érzem, hogy itt lenne helyük - persze ha valakit érdekel, tudok mutatni párat...)

Ja, egyébként tömegsírokba helyezték ezeket a testeket.
Bármennyire is ellenkezik egy részem a tömegsírok ellen, itt azért a helyzet kicsit más. Egyrészt ismerjük ugye az IS hozzáállását a dolgokhoz, a tetteiket. Nos, ehhez képest azt hiszem elmondható, hogy még ugyancsak emberséges bánásmódban részesültek - már ha lehet egy tömegsírba temetést annak nevezni...
Másrészt pedig mivel ezek a holttestek eltérő időt töltöttek szanaszét az utcákon, így megértem, hogy nem nagyon volt kedve senkinek átvizsgálni és egyenként, akár név feltüntetésével eltemetni őket.

Uhh, basszus nem is erről akartam írni. Pontosabban erről annyira nem akartam írni. De így jött ki ...ez van.
Hanem ami miatt eszembe jutott megint ez a város, az, hogy ugye elkezdődött a visszavándorlás. Mintegy 300 ezren menekültek a harcok kirobbanáskor. (Emlékszem, hogy volt olyan, amikor egyetlen nap alatt 180 ezer menekült jött át a határon!) Ők szépen lassan mennek vissza.
Ezzel kapcsolatban - bár kicsit elkanyarodva - még van egy gondolatom. Ez a 300 ezer szíriai kurd átjött ugyan Törökországba, de legtöbben a határ közelében maradtak. Viszonylag kis százalékuk távolodott csak el 150-200 kilométernél többre a határtól. És ennek az az oka, hogy ők kezdettől fogva csak átmenetinek érezték ezt. Tudták, hogy a kurdok vissza fogják szerezni a földjeiket és akkor ők is visszamehetnek.
Ehhez képest a szíriai - arab - menekültek, akik a polgárháború elől menekülnek, ők "belakták" az egész országot. Itt, Siirtben szinte mozdulni sem lehet tőlük (sajnos szó szerint, mert bárhol is megyek az utcán, szinte minden 20 méteren koldusok rohannak meg).
Sőt, úgy tudom, hogy nagyon sokan Európába mennek tovább innen. Mindez sajnos azért érthető, mert nekik nem sok reményük van a visszatérésre. Szíriában a helyzet elég reménytelen.
Aki ismer tudja, hogy nem igazán kedvelem a kurdokat, de itt azért megjegyezném, hogy lám, a kurdok a vérük árán is megvédik a népüket és a földjüket - ezzel szemben az "arabok" egymást irtják és üldözik (lásd a szíriai polgárháború például, ahol Aszad simán löveti a saját népét is ha úgy akarja ... és még sok példát hozhatnék.)

Most pedig visszakanyarodnék az eredeti célomhoz és arról is írnék, amiről egyébként eleve akartam :)
Aranyos kis hír - ebben a vérzivataros időben szerintem mindenképpen aranyos -, hogy Kobaniban kinyitott, (pontosabban újra kinyitott) egy bolt.
Ahogy említettem már, ezrével térnek vissza folyamatosan az emberek a városba. A szerencsésebbek, akiknek nem pusztult el mindenük, kitakarítják a házaikat és üzleteiket és próbálnak visszatérni a korábbi életükhöz.
Ez az üzlet pedig, amelyikről a cikkben is olvastam, immár kinyitott. Volt persze bőven mit takarítaniuk, de az üzlet tulajdonosa elmondta, hogy szinte már meglepően kicsi a veszteség. Persze az áru még a támadások előttről származik és meglehetősen korlátozott a készlet, szóval az utánpótlást valahogy meg kell majd oldani. Ez persze csak Törökország felől elképzelhető, hiszen Szírián belül szinte lehetetlen. De azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy ezzel nem lesz már gond. Az itteni emberek nagyon tudnak segíteni - ha akarnak :)
Erről a kinyitott üzletről az alábbi két képet találtam:

És tényleg a végére hagytam még pár képet (szintén találtam itt-ott).
Ha már szóltam arról, hogy milyen állapotban lehet a város közel 5 hónapos harcok után ... Nos, hát ilyen:

Egy ilyen városba visszatérni és szinte a nulláról újra kezdeni - na ehhez kell erő és kitartás!

Szerintem a kurdoknál ez meglesz és ahogy az előbb is megjósoltam, nagyjából két év alatt olyannyira helyre fognak rázódni, hogy csak ezek a képek maradnak. 

Ja, persze ehhez az is kell, hogy nyugton hagyják őket - és nemcsak az IS részéről, hanem nagy gond ott ugye Aszad diktátorsága is...

Hát, majd kiderül, hogy mi lesz. 

Ha minden igaz, akkor végre befejezik a "vakarózást" Irakban is és tényleg elindul egy komoly hadjárat az IS ellen. Most éppen Moszult és Tikritet akarják visszaszerezni. Már a törökök is beszálltak. Bizony!

Már éppen ideje volt! Rendet kell már tenni a Közel-Keleten. De nagyon.

(Mondjuk ha rám hallgatnak, akkor lebombáznak mindent, felszántják és behintik sóval és rendben lesz a dolog az elkövetkező pár évezredre ... Na jó, ezt csak csendben merem megjegyezni, mert nemsokára tényleg csenget nekem a M.I.T. :) Nagyon érik :) )

A "Szaddam bandı" - avagy ötéves rejtély megfejtve!

Még mielőtt bármibe is belekezdenék, egy picit a címet szeretném elmagyarázni. (Aztán később majd azt is megértitek, hogy miért pont ezt a címet választottam.)
Nos, a "Szaddam" részt nem szükséges hosszan magyaráznom. Természetesen Szaddam Husszeinről van szó. Bizonyára mindenki emlékszik még erre az emberre, aki Irakot vezette (ha jól tudom, akkor 1974 és kb 2003 között) - sokszor elég sajátos módszerekkel. (És akkor még nagyon finoman fejeztem ki magam!)
A "bandı" pedig azt a vastag és széles, például dobozok csomagolására használt celluxot jelenti.  (Tehát a "bandı" az nem Bandi! Tehát nem az András becéző formája :) Hanem egy török szó.)
Nem tudom jobban elmagyarázni, de talán így is értitek, hogy mire gondolok.
Na, a biztonság kedvéért itt egy kép erről a dologról. Így biztosan világos:

Nem bírom ki, hogy el ne újságoljam!! A google segítségével próbáltam képet keresni. Beírtam a keresőmezőbe, hogy "saddam bandı" és sok teljesen más kép mellett kiadta a fenti képet (és még egy ilyen csomagolószalagos képet). Szóval ki lehet próbálni :) Sőt, aki törökül tud, az talál néhány magyarázatot - ugyanis a nyugatiak (elsősorban a nyugat-törökországiakra gondolok) ez az elnevezést nem ismerik 

Talán csomagolószalag a becsületes neve - nem tudom.
De jelenleg talán nem is annyira fontos, hogy másutt hogyan nevezik. Itt ugyanis a legtöbben még mindig "Szaddam bandı" -nak hívják. És ez az, amiért azt gondoltam, hogy ezt meg kell örökítenem az utókor számára. :)
Annyira jellegzetes és egyedi.
És ahogy azt viccesen megjegyeztem az előbb, ez szinte történelmi dolog!

Akkor ezt most kifejtem kicsit részletesebben is.
Arról van szó, hogy Szaddam Husszein "uralkodásának" (vagy ámokfutásának) bizonyos éveiben a törökökre is be volt rágva és az is többször előfordult, hogy átlőtt a török határon. (Úgy 1990 körül valamikor. Most pontosan nem is tudom.) Amellett, hogy rengeteg iraki menekült árasztotta el ezt a dél-keleti régiót, az emberek féltek, hogy Szaddam konkrétan ide is fog támadni. Ok, Siirt nem fekszik teljesen az iraki határ mellett, de azt még az itteni emberek is tudták, hogy semmiből nem tart áthidalni ezt a 100-120 kilométert. A legfélelmetesebb számukra a vegyi fegyverrel való fenyegetés volt. Ettől szabályosan rettegtek. (Ugye érkeztek hírek ilyen vegyi fegyver bevetéséről - például 1988 Halabja, ahol legalább 5000 - ártatlan civil!! - kurd halt meg.)
Ekkor valaki kitalálta, hogy ha a lakás ablakai "leszigeteli", akkor nem kell félnie a vegyi fegyverektől egy esetleges támadás esetén. Erre a szigetelésre a legmegfelelőbbnek a fent említett csomagolószalagot találták.
És innentől kezdve beindult a dolog. A szalag hamarosan minden üzletben hiánycikk lett - és ezzel egyidejűleg a város és a környék minden lakásának az ablakai le lettek szigetelve. A szalaggal. Hogy a vegyi támadás esetén védjenek.
Emellett persze ugyanúgy élték az életüket, mint korábban. Úgy értem, hogy ugyanúgy sétáltak az utcán, vásároltak, a gyerekek kinn játszottak... stb.
A lényeg, hogy az ablakok, ajtók le voltak szigetelve.

Ez a dolog valóban így volt. Ez 10000%. Többektől is ugyanígy hallottam.
De mivel annyira hihetetlennek tűnt, hogy egy egész város (vagy talán több is) ennyire komolyan vette ezt a védekezési módot, hogy bevallom egy picit talán szkeptikus voltam.
Ahogy említettem már, valóban sokszor hallottam embereket erről a "Szaddam bandı" -ról beszélni (sőt, sokan még mindig így nevezik, a boltban is így kérik, hallottam), de némi kétség mindig volt bennem.
Egészen a mai napig :)

És itt érkeztem el a címben szereplő állítás -  "az ötéves rejtély megfejtve" - magyarázatához.
Történt ugyanis, hogy ma ablakot pucoltam. Nem túl kedvelt elfoglaltságom ez (főleg mert az ablakok régiek és a keretek tisztítása így elég macerás) - de valakinek meg kell csinálnia na.
Szóval nekifogtam, ilyenkor szobáról szobára haladok, minden nap egyet :) Egy hét alatt kész is vagyok - de nem hajt a tatár! Meg a török sem ... :)
A "dolgozószobával" kezdtem amit a legtöbb lakásban gyerekszobának használnak (mert ez valamivel kisebb, mint a hálószoba). Ahogy próbálom letakarítani a keretet, valami feltűnt. De hiszen ez a "Szaddam bandı" lesz!!
A biztonság kedvéért gyorsan lefényképeztem és elküldtem többek között annak az emberkének, akivel véletlenül éppen szombaton beszélgettünk a régi dolgokról - többek között a "Szaddam bandı" -ról is. Elküldtem hát a képet, hogy akkor ez most tényleg az-e. Vigyorogva jött vissza a válasz, hogy ez bizony az! :)
Hűű :) "Szaddam bandı" az én ablakomon! Ez azért nem semmi!
És csak ekkor esett le, hogy basszus én ezzel órákon át kínlódtam már öt évvel ezelőtt is.
Ugyanis először az ötödik emeleten laktam. Beköltözés után,  meg később is szinte vért izzadva próbáltam letisztogatni az ablakkereteket. Közben persze átkozódtam, hogy milyen idióta ragasztgat össze minden létező ablakot, hogy aztán alig lehessen levakarni! Mert azt el lehet képzelni, hogy több mint húsz éves vackokat lekaparni nem sétagalopp ... (Gondoljunk bele, hogy akár 27 éve is ott lehet, ha mondjuk Halabja után ragasztották fel!)
Aztán az ötödik emeletről költöztem ide a második emeletre. Természetesen beköltözés előtt alapos takarítás, többek között az ablakok. A fenébe, ezek is össze vannak ragasztózva ... Ezen elmérgelődtem egy darabig, de aztán volt elég más dolgom is, így amit lehetett levakartam és ennyi. Aztán az évek során még minden ablakpucoláskor egy-egy adagot levakartam, de belenyugodtam a dologba. Igazából csak itt, a dolgozószobában maradt meg - ezt úgyis csak én látom, engem meg nem zavart. :)
És hát így történt, hogy most beugrott. Így nyert értelmet minden eddigi súrolás és vakarás :) És most már az is beugrott, nemcsak a saját lakásomban, hanem szinte minden régebbi lakásban, ahol csak megfordultam (és kinéztem az ablakon) láttam a "Szaddam bandı" nyomát az ablakon.
Elmondanám még, hogy ez tényleg iszonyat erős ragasztószalag, amit nagyon nehéz és macerás utólag nyom nélkül letakarítani - pláne ennyi év után!  Szóval nem trehányság meg igénytelenség!
Egyébként pedig a dolgozószoba három ablakán most már csak azért is meghagyom!
Végezetül pedig íme néhány kép a mai felfedezésemről.
Sajnos a minőség nem a legjobb, de azért remélem kivehető a lényeg. Vagyis látszik a ragasztószalag :)

Akit esetleg érdekel, nagyon szívesen megmutatom élőben is! Én biztosan nem fogom erről az ablakról már letakarítani :) Szóval amíg itt lakom, addig lehet jönni és megnézni! 

Még annyit elmondanék, hogy ennek a letakarítása abból el, hogy egy vékony hártyaszerű réteget még könnyen le lehet húzni, de a ragasztóanyag biztosan tapad. Sokszor csak a festékréteggel együtt jött fel. (Eszembe sem jutott lefesteni a keretet egyébként, mert egy időben arra gondoltam, hogy lecseréltetem úgyis az ablakokat. Most pedig már a költözésre gondolok, így nem érdekel.)

Ahogy kicsit viccesen megjegyeztem, ez valahol a történelem része. 

Bár belegondolva nem is igazán vicces dolog. Emlék abból az időből, amikor az itteni emberek tényleg annyira féltek, hogy lehetőségük szerint megpróbáltak megtenni mindent, hogy egy esetleges vegyi támadást kivédjenek. 

Ha valakit érdekel, be tudom mutatni, hogy például mi zajlott le Halabjában 1988-ban. Nem csoda, hogy féltek az itteni kurdok. (A dél-kelet törökországi kurd városokra, sőt tartományokra gondolok, mint például: Diyarbakır, Siirt, Batman, Şırnak, Hakkari ... stb.)

Mindezeket végiggondolva még egy kérdés felmerül bennem: vajon tényleg megbíztak ebben a védelemben?

Tényleg elhitték, hogy ez megvédi őket teljesen a gáztámadástól illetve gáztámadás esetén? 

Akiknek feltettem a kérdést ők igennel feleltek. Na persze azok egy része még abban az időben gyerek volt.

A felnőttek pedig ... hát mit mondjak.

Végül is ha most állna fenn annak a veszélye, hogy valaki vegyi fegyverrel támadna be, akkor vajon hogy lehet erre felkészülni? 

Igazából szerintem sehogy. Ha jókora gáztámadás jön, akkor szerintem oly mindegy, hogy le van-e celluxozva az ablak vagy nincs. (A robbanástól nagy valószínűséggel úgyis kitörne egyébként.)

Szeretem azt hinni, hogy a 21. században nyugodtan élhetünk, nem kell ilyen rémségektől tartanunk és nem történhet velünk semmi rossz. Na persze erre rögtön rácáfolnak a délről és dél-keletről érkező hírek ... de akkor is szeretem sérthetetlennek érezni magam.

Viccen kívül tényleg azt gondolom, hogy itt, Siirtben viszonylagos biztonságban vagyunk, nem zavarjuk senki köreit. A helyi sajtó persze pedzegette már, hogy az IS tagjai szép számmal beszivárogtak már Törökországba és alvó sejteket alkotva valamiféle támadást készítenek elő és a megfelelő időre várnak ... Nos, ha van is benne valami, én akkor is azt gondolom, hogy Siirt nem célpont. Itt nincs semmi érdekes számukra. Azt a luxust meg nem engedhetik meg maguknak, hogy csak "magánszorgalomból" betámadjanak valahova. (Többször elmondtam már, hogy az IS-től nem kell igazán tartani, mert könnyen legyőzhetőek lennének, csak egy rakás bohóc néhány veszélyesebb fegyverrel. De arra nincs kapacitásuk, hogy mondjuk Törökországnak komolyan nekimenjenek!)

Egy kis kitérő - lám, azért csak nem bírom ki, hogy ne ejtsek pár szót az IS -ről ... 

Visszatérve még egy kicsit a "Szaddam bandı" -ra: Azért valahol dicséretes dolog ez és talán jól példázza a kurdok életben maradási vágyát. Hiszen nem elmenekültek a fenyegetés elől, hanem lecelluxozták az ablakokat. Ez is egy megoldás!