Kobani - már megint

Megint volt mit nézni a török határon...

Egy pár napja egyik ismerősömmel beszélgettünk a magyar kormány menekültekhez való hozzáállásáról.
Többek között arról az álláspontról, hogy menjenek vissza oda, ahonnan jöttek.
Természetesen adott volt a szíriai példa, hiszen szíriai menekültekkel bőven el vagyunk látva.
Akkor ott azt mondtam, hogy mutasson nekem egy négyzet-centiméternyi biztonságos helyet ott és én is azonnal odamegyek. Egyet értettünk abban, hogy nincs ilyen hely. Bár ő megkockáztatta, hogy ugye ott van Kobani meg az egyéb kurdok által visszaharcolt település és terület.
Nos, erre én azt mondtam, hogy Szíriában már semmi sem biztos - csak a halál. Ott már sokszor azt sem lehet tudni, hogy ki ki ellen harcol. Mindenki harcol mindenki ellen szinte. És azt is mondtam, hogy nincs arra sem garancia, hogy például az ISIS nem csap le meglepetésszerűen valahol vagy nem tér vissza valamelyik területre újult erővel. Mert erre sajnos semmi garancia nincs. Persze a kurdok megtesznek minden tőlük telhetőt, de igazából magukra lettek hagyva szinte teljesen.
A helyzet meglehetősen bizonytalan és kétségbeejtő.
Még azt is kifejtettem, hogy az ISIS tutira nem fog beletörődni, hogy nincs nekik közvetlen határuk Törökországgal (mert ez nekik nagyon kell és nagyon ki is használják/használták).

Nos ez után a beszélgetés után két nappal épp a kórház várótermében ültem. Pontosabban a mosdóból jöttem ki és megakadt a szemem az egyik ott felszerelt tévén. Híradó ment és arról számoltak be, hogy az ISIS megtámadta Kobanit. Ott álltam nagy bambán és néztem a híreket (mint a többiek körülöttem).
Aztaqrva ... gondoltam. Íme, pont erről beszéltem.
Szerintem senki nem számított erre. Hiszen egyszer már visszaverték őket a kurdok...
De ők visszamentek. Nem is akárhogy!
Hajnal négy körül érkeztek, két irányból: délnyugat és Törökország felől. És öltek mindenkit, akit csak találtak. Ezután persze folyamatosak voltak az összecsapások és robbantások a város egyes részein.
Ma már azt nyilatkozták a kurdok, hogy a város ismét "tiszta", mármint elzavarták az ISIS-t.

Az utolsó hírek szerint összesen 175 (civil!!!) halottja és több, mint kétszáz sebesültje van ennek a vérengzésnek. Az ISIS egységéből 42-en haltak meg.

Egy ott élő ember így nyilatkozott az eseményekről: Csak abban az utcában, ahol ő él 40  embert gyilkoltak le. Szomszédait, ismerőseit. Volt akit késsel, karddal, volt akit hangtompítós fegyverekkel. Öltek olyat aki éppen kenyeret vett és hazafelé tartott, olyat is, aki a ház tetején kialakított ágyban aludt (a tetőn aludni errefelé is elterjedt szokás), olyat is, aki motorbiciklivel ment valamerre ... Az utcán rengeteg holttest van - amit az ISIS orvlövészektől tartva nem mertek még összegyűjteni. Bár a YPG elmondása szerint megtisztítotték a várost a terroristáktól, az emberek még mindig a pincéjükben rejtőzködnek, étlen és szomjan. Nem mernek előjönni. 






De milyen érdekes, hogy mindezek előtt pár nappal még arról jött hír, hogy a kurdok (YPG) megindultak Rakka felé - ami az ISIS szíriai fővárosa tulajdonképpen. És már 50 km-re járnak a várostól. Ennek a hírnek örültem. Aztán meg ez történik...
(Nem tudom, hogy arról írtam-e már, hogy az ISIS ki nem állhatja a kurdokat. Az érzés mondjuk kölcsönös, egymás legnagyobb ellenségei. A Rakkából menekült kurd családok elég durva dolgokat meséltek letartóztatásokról, verésekről, gyilkosságról, elzárt villanyról és vízről - csak azért mert kurdok. Szóval többek között ezért is akarta YPG felszabadítani Rakkát és indult meg arrafele.)

Ja, és ami még említésre méltó: Az előbb már írtam, hogy az ISIS csapat egyik része Törökország felől érkezett. Nos, ezzel kapcsolatban vannak olyan homályos információk, miszerint nemcsak hogy az ország felől, hanem egyenesen innen mentek. Persze ezt nyíltan nem meri senki kijelenteni és a YPG szóvivője is gyorsan igyekezett pontosítani, hogy ő nem mondta, hogy Törökországból jöttek. Bár azt is hozzátette, hogy azt sem mondta, hogy nem innen jöttek ... ebbe így talán nem lehet belekötni.
Én nem tudom, mi az igaz. Azt tudom, hogy az ország (mondjam inkább, hogy kormány vagy államfő?) ellenségnek tekinti mind a kurdokat, mind pedig a szír elnököt. Vagy azt is mondhatnám, hogy utálja (és itt főleg Erdoğan bácsiról beszélek) őket. Ennek alapján azt is mondhatnám, hogy nekik jól jön, hogy ISIS Szíriában ilyen dolgokat csinál. Így talán nem lenne nehéz azt sem elképzelni, hogy valóban kapnak segítséget innen. Lehet, hogy naiv vagyok, de én akkor is azt mondom, hogy nem. Azon kívül, hogy tulajdonképpen ölbe tett kézzel néznek ők is, mint a világ többi része, nem csinálnak semmit. Mármint állami szinten! (Mert az tuti, hogy az ISIS-nek vannak itt is segítői és partnerei. Nem kérdés.)

Szerintem egyértelmű, hogy amíg nem semmisítik meg teljesen az ISIS-t, addig a menekültkérdés sem lesz teljesen megoldva. Az legalábbis tény, hogy amikor az ISIS Szíriában egy újabb helyet néz ki magának és kezdi támadni, az Törökországnak több tízezer újabb menekültet jelent. Jelentem az ország megtelt. A táborok dugig vannak. Sok menekült nem is marad a táborban mert bár igyekeznek jobb körülményeket biztosítani, akkor is rengetegen vannak. Sokan vannak olyanok, akik nem is maradnak az országban, hanem megpróbálnak továbbállni. Mondjuk Európába. Vannak akik maradnak a határ közelében, hogy ha rendeződik a helyzet, akkor vissza tudjanak menni. De nézzük reálisan a dolgokat: Adott mondjuk egy 4 tagú család. Mindenét elvesztette a harcokban, a házát lebombázták. Talán még a rokonaik közül is sokan odavesztek. Adott egy ország (Szíria), ahol a jelenlegi állás szerint majdnem esélytelen az, hogy rend és béke legyen. De legalábbis nem belátható időn belül. (Hiszen nemcsak az ISIS ott a gond, hanem van ott még ezen kívül sok minden.) Két lehetősége van ennek a családnak: az egyik, hogy Szíriához közel eső területen várják ki a háború végét (ez szerintem még legalább 2-3 év, de inkább soha, ha Aszad marad) és aztán visszamennek, hogy a semmiből megpróbálják újra felépíteni az életüket. A másik, hogy ha már így alakult, akkor egy biztosabb helyen próbálják meg ezt az életet újra felépíteni. A biztosabb helyet úgy értem, hogy ahol nincs háború, nincsenek ilyen-olyan fegyveres csoportok. És ezek indulnak meg Európába. Én így látom.

Azt is mondtam már nagyon sokszor, hogy manapság terroristák bárhol felbukkanhatnak, merénylet bárhol előfordulhat.
Ahogy azt a tegnapi hírekben is láthattuk, tényleg nemcsak Szíriában van öldöklés.
A tegnapi nap igazi fekete péntek volt azt hiszem ...

Tunézia - 38 ember halt meg egy támadás során. Egy ember gépfegyverrel és kézi bombával támadt a nyaralókra. A támadót később lelőtték persze. Még nem erősítették meg hivatalosan, hogy tényleg az ISIS tagja volt és a szervezet nevében követte el a támadást, sőt még a személyazonosságát sem hozták nyilvánosságra (csak annyit tudni, hogy huszonéves egyetemista), de az ISIS kiadott egy nyilatkozatot, hogy ki is volt ő és hogy hozzájuk tartozott. Ha tényleg az ISIS-hez tartozott, akkor a támadás oka lehetett mondjuk az, hogy ezek a nyaralók (főleg ramazan hónapban) nyilván nem az iszlám előírásainak megfelelően viselkedtek és öltözködtek. OK, tudom, hogy ez így nonszensz, de mikor csinál az ISIS ésszerűen elfogadható dolgot?

Kuvait - Pont egy dzsámiban történt robbantás. Éppen pénteken, ami a muszlimok számára fontos ("szent") nap - mint nálunk a vasárnap - és a pénteki imán mindig a szokásosnál többen szoktak részt venni. Tegnap is éppen imádkozás közben robbantott egy öngyilkos merénylő. 25 halott, több, mint 200 sebesült. (
Ezt a dzsámit többnyire síiták használták, de néhány szunnita is volt közöttük. Említettem már korábban az iszlámnak ezt a két irányzatát, most nem is mennék bele. Elég sokszor és sok helyen kiélezett az ellentét a síita és a szunnita muszlimok között (habár sok helyen meg egész nyugodtan együtt tudnak élni). Az ISIS egyértelműen a szunnita irányzatot képviseli és a síitákat az iszlám ellenségeinek tartja. Ezért nem is csoda, hogy ebben a dzsámiban robbantottak.

Franciaország - Na mondjuk ebben az esetben pont nem esküdnék meg, hogy ez is az ISIS számlájára megy ... Tudom ez durván hangzik, de annyira amatőr a kivitelezés. Szóval nem tudom. Azt mondják ISIS, hát jó, akkor egyelőre legyen így. Egy embert lefejeztek, kettő megsérült egy vegyi üzemben. Egy ember ment be és üvöltözte, hogy ő az ISIS tagja. Állítólag a saját főnöke volt az az ember, akit lefejezett - a fejet a kerítésre tűzte fel, az arcon arab írásjelek voltak illetve volt még ott egy iszlamista zászló is. Miután a lefejezett holttestet elhelyezte, az üzem területén felrobbantott pár gázpalackot.
A gyanúsítottat elkapták de semmit nem erősítettek még meg. Szóval ez passz. De mondom, szerintem nem volt ő ISIS tag vagy pedig totál önkényesen cselekedett, mert egy ilyen üzemben azért nagyobb kárt tudtak volna tenni, ha egy valóban megszervezett ISIS támadás lett volna ...

Tovább is van, mondjam még?
Neee... (tudom-tudom)

De mondjak még valamit? Mivel a "zöldhatáron" nagyon sok ISIS harcos és csempészáru vándorol ide-oda, ellenőrizhetetlenül, ezért a kormány egy kerítés felállítását tervezi. Betonból a határvonalra és legalább 3,5 méterest. A betonkerítéshez aztán meg felhúznának egy magas drótkerítést. Mindezt világítással és kamerás nyomkövető rendszerrel. A török-szíriai határ 911 km.
Ezzel megelőzhető az illegális határátlépés. (És itt NEM a menekültekről van szó!!! Az ISIS úgy járkál ki-be, ahogy neki tetszik. Sebesültjeiket ide hordják kezelésre és mennek vissza.)
Valamint a csempészet ellen is hasznos lesz.
Ez már szinte biztos - bár rohadt sokba fog kerülni. (Azért nem írom, hogy milyen összegekről van szó, mert jelenleg totál belezavarodtam a sok nullába. Legyen elég, hogy iszonyat drága lesz.)
Nem tudom - értem én a logikát, az elképzelés nem rossz, de nekem kicsit mindig ellenérzésem van egy ilyen drasztikus határzárral kapcsolatban. Bár elismerem, hogy az itteni indokok jóval érthetőbbek és elfogadhatóbbak, mint a Magyarországon tervezett kerítés esetében ...
Szerencsére Törökország hozzáállása a menekültekhez még mindig emberi(bb).

Visszakanyarodva még kicsit a mészárlásokhoz. Azért az milyen már, hogy még ramazan hónapban sem bírnak lenyugodni. Hát ilyenkor hol a nagy vallásosság? Hiszen ez a béke hónapja...kellene, hogy legyen...

Diyarbakır

Csak hogy ne rögtön katonai repülővel kezdjek ;)

Nekem eddig Diyarbakır csupán erről szólt

A repülőtérre vezető út az ottani légi támaszpont (vagy hogy is hívják, szóval a légierő ottani bázisa) előtt vezet el és én minden alkalommal, amikor csak arra járok le szoktam fényképezni a bejárat melletti két repülő szobrot. Ezt tényleg minden alkalommal megteszem :) Nem tudom miért - lehet, hogy babona? Habár úgy általában imádom a repülőgépeket, szóval nem is csoda...

(2013.10.22. és 2014.11.12. Van még egy rakással, biztosan tudom, de valahová jól elrámoltam a többit...)

Úgy alakult, hogy kedden bizonyos okokból Diyarbakırba kellett mennem.
Erről a városról röviden annyit érdemes tudni, hogy kb 1,6 milliós nagyváros és a törökországi kurdok egyfajta fővárosként tekintenek rá (Kurdisztán fővárosaként).
Rengetegszer voltam már ebben a városban, de eddig kizárólag áthaladóban illetve a reptéren.
Nem is nagyon érdekelt a város, hiszen elkönyveltem magamban, hogy ha a kurdok fővárosa, akkor Siirttől csak rosszabb lehet ...
Nincs ugyan messze tőlünk (kb 180 km), de valahogy nyűgös leszek ha órákat kell utazni autóban :) ezért nem is jutott eszembe, hogy csak úgy elmenjek körülnézni. Örültem, ha nem kell odamennem - az utóbbi időben már a repülőjegyet is mindig úgy vettem, hogy ha egy mód van rá, akkor ne Diyarbakırból induljak vagy oda érkezzek.
Nos, kedden, miután elintéztem a dolgomat akadt 2 - 2,5 órám indulásig. Gondoltam, ha már így alakult, akkor körülnézek. Legalább egy bevásárlóközpontig elmegyek, ott könnyen el lehet ütni az időt.

A Siirtben levő kis plázámat már megszoktam, ehhez képest amelyikbe most betévedtem, legalább háromszor akkora volt. Na, mondtam itt a nézelődéssel nem lesz gond.

Igazából nem értettem, hogy miért tették ide ezt a mevlevit ... Tudomásom szerint Diyarbakırhoz nincs sok köze. Bár az is igaz, hogy az általános török kultúra része.
Ez a szobor vagy bábu egyébként forgott, bár csak nagyon lassan és a ruha sem pördült úgy fel, ahogy az igazi sema esetében szokott. Én azért pár percig elnézegettem - ma sem értem, hogy miért.
Azt hiszem magyarul kerengő dervisnek mondják ezeket a szerzeteseket (mert tulajdonképpen azok).. Azt biztosan mindenki tudja, hogy forognak. Ezt a forgást, vagy "táncot" sema-nak hívják. De ez nem csak szimpla forgás, komoly technikája van - például a fejük nem igazán forog. Valamennyit persze nyilván, de tényleg van valami technikája, mert nem szédülnek el. Ez egyfajta meditáció, mondhatnám úgyis, hogy ima - a cél, hogy minél közelebb kerüljön Istenhez. 
Egy egész sor dolgot el lehetne még erről mondani, mert szerintem érdekes. De nem is tudom, hogy mért kezdtem bele. Hiszen csak meg akartam említeni :) Mindegy, már így marad.
Talán a ruházat még érdekes: A "tánc" elején viselnek egy fekete kardigánt - ez a fekete földet, a sírt jelenti. A hófehér ruha jelenti egyrészt a tisztaságot illetve a kefen -t. (A kefen az a hófehér anyag amibe a halottat tekerik és így teszik a földbe.)

Mondjuk nem is csoda, hogy nagyobb, hiszen a város is vagy tízszer nagyobb Siirtnél.
De a legnagyobb különbséget az emberekkel kapcsolatban figyeltem meg.
Ahogy azt már korábban említettem, elkezdődött a Ramazna hónap, amikor is "mindenki" böjtöl. Ezt itt Siirtben olyannyira tartják, hogy napközben semmilyen étterem vagy büfé nincs is nyitva. Például ugye minden kórházban van büfé - a minap pont 4 órát várakoztam vérvételekre és innom is kellett volna (meg egyébként is, a beteg embernek nem kötelező böjtölnie) de nem volt nyitva a büfé. Kénytelen voltam kimenni a közeli szupermarketbe vizet venni. Pedig kórházba többnyire beteg ember megy, zömében idősek és sok gyerek - akik nem böjtölnek. De annyira megy a képmutatás, hogy mindenki úgy tesz, mintha böjtölne. (Amikor a vérvétel előtt a kötelezően előírt folyadékot ittam, rám is úgy néztek, mint aki épp embert öl!) De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy Siirtben egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valaki nyilvánosan egyen vagy igyon (még a gyerekeknek sem nagyon engedik). Ahogy írtam, minden étterem és büfé zárva is van.
Diyarbakırban bementem ugye ebbe a bizonyos nagy bevásárló központba. Épp azon tanakodtam, hogyan is fogok én valami innivalót szerezni, mivel majd szomjan haltam (38 fokban nem is csoda). Kigondoltam, hogy biztos meg tudom venni valahol aztán meg a mosdóban megiszom. Erre felmegyek a legfelső szintre és látom, hogy minden étterem és büfé nyitva, alig van üres asztal, az emberek vidáman esznek és isznak. :) Na, gyorsan be is vásároltam és jóllaktam.
Innentől aztán teljesen el voltam képedve.
Jobban megnézve az emberek öltözködését és mondjuk a haját is, abszolút feltűnt, hogy mennyivel modernebbek a Siirtben élőktől. És így az is élesebben rajzolódott ki, hogy Siirt mennyire le van maradva! Mondjuk én már évek óta mondogatom, hogy legalább 30 év a hátrányuk...
De érdekes volt látni, hogy egy ekkora hatalmas kurd város mégis mennyire modern. Ott nem nézik meg az embert, ha egy kicsit lazábban öltözködik. Itt bezzeg...
Aztán innentől elkezdett érdekelni a dolog - mármint a város. Hihetetlen, hogy itt van tőlem szinte egy köpésre (ok, jó nagyot kell köpni tudom :) de török viszonylatban ez a távolság semmi) és eddig nem foglalkoztam vele. Pedig mint azt megtudtam koncertek is szoktak lenni (akár rock is!), élénk a kulturális élet. Azt sem tudtam például, hogy hatalmas vár van a városban. Legalábbis a várfal nagyon hosszan megmaradt. (A várfal nem is akármilyen! Utánaolvastam: 5,5 km hosszú, 10-12 m magas, 4-5 m vastag. Nagyon hasonlít a Kínai Nagy Falhoz, sőt, az után a második legnagyobb!)

Ahogy én láttam, hirtelen, az autóból

Egyébként meg ilyen egy normális képen 

Azt hiszem eddig a kurdok miatt nem érdekelt a város. Elkönyveltem, hogy tuti olyan, mint Siirt csak kicsit nagyobb :) Hát pedig nem így van. Na de majd ezután nagyon fogok figyelni! Rögtön megszerettem a várost, nagyon jól éreztem ott magam és szeretném jobban megismerni, mert érdekes. Ezen a területen hogy tudott ilyen modern lenni...
Azért tőlem sem gyakran hallani, hogy Törökországban valami tetszik!! :)

Mivel aznap nem volt túl sok időm a városban bóklászni, ezért csak pár képet készítettem.
De majd vissza fogok menni.

Az úton ami a legjobban érdekelt az a rengeteg gólya. (Itt a neve leylek egyébként.) Rengeteg fészket látni, villanypóznákon (mint otthon :))

Jó, tudom, elég vacak képek. Bocsánat. Este is volt már, meg telefonnal ... mindegy, nem mentegetőzöm. Ilyen és kész :) A lényeg a gólya! (hmmm - vajon a török gólya lábát is meggyógyítja a magyar gyerek?)

Talán valamennyire látszik, ahogy sorra ott vannak a gólyafészkek. Valóban rengeteg van. Elkezdtem én számolni, de húsznál meguntam :)

Tényleg meglepett, mert valahogy azt gondoltam, hogy OK, átrepülnek Törökország felett, de itt nem költenek - vagy legalábbis nem ennyien. Pedig dehogynem! Volt olyan szakasz, ahol minden villanypóznán fészek volt (3-4 gólyácska álldogált fészkenként).
Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy miért pont azon a bizonyos szakaszon volt annyi fészek. Mert sehol máshol nem láttam! (Pl Siirt környékén egyáltalán.)
Aztán leesett! Hát a fészkek végig a Dicle folyó vonala mentén vannak. Milyen okosak ezek a gólyák!

És mondjak még valami érdekeset? Említettem, hogy a folyó neve Dicle (ejtsd: didzsle). Ez a név így valószínűleg nem mond semmit. De ha azt mondom, hogy a magyar neve Tigris? Így már be kell ugrania ... De ha mégsem, akkor annyit hozzáteszek még, hogy Eufrátesz (törökül Fırat) folyóba torkollik és ömlik a Perzsa-öbölbe? :) Így már tutira megvan. Hát persze, hogy Mezopotámia :) (Még emlékszem, általánosban eléggé a fejembe verődött, hogy "Mezopotámia a Tigris és az Eufrátesz között terült el". Ez a két folyó közti terület a mai viszonyokat tekintve Törökországhoz, Szíriához és Irakhoz tartozik. Nem szégyellem bevallani, hogy ezt eddig nem tudtam illetve eszembe sem jutott. Szégyellhetném persze magam, de ez van. Az ember mindig tanul valami újat - vagy visszaemlékszik a régen tanultakra és összerakja a mozaikokat :)
Az az igazság, hogy annyira, de annyira nem érdekelt Törökország semmilyen szempontból, illetve annyira felerősödtek bennem az ország iránti negatív érzelmek, hogy oda sem figyeltem szinte évekig, hogy mi van körülöttem!
Az azért kicsit vigasztal, hogy legalább Siirt nem az egykori Mezopotámia területén helyezkedik el. Mert akkor úgy még cikibb lenne talán... :)

Hirtelen csak ezt a térképet találtam, de gondolom nem nehéz értelmezni...

Csak a saját megnyugtatásomra - Siirt pont nem esik Mezopotámia egykori területére! :)

Akik olvasták a kb két héttel ezelőtti bejegyzésemet (ezt:Törökország. Választás környékén. (Meg a kurdok.)) talán emlékeznek, hogy a 2015.06.05-i, Diyarbakırban tartott HDP (kurd párt) gyűlésén bomba robbant. Utóbb kiderült, hogy az ISIS egy tagja volt az elkövető.
Nos, a halálos áldozatot is követelő robbanás helyszínén ilyen kis emlékhelyet alakítottak ki:

És végül még egy kép. Bár bevallom eléggé el is szomorított...

Ha valahol nyúl van, akkor én megtalálom...

(ja, a ketrec persze kicsit tágasabb - a jobb széle lemaradt, mert mozgásban voltam)

Igen, jól látjátok. Egy lakattal gondosan lezárt ketrecben az alsó szinten nyuszik laknak (úgy láttam, hogy egy anya nyuszi és pár picikéje), a felső szinten pedig galambok. Szívem szerint elhoztam volna a nyuszikat :( Ilyen kicsike helyen nem jó nekik. Bár akkor már estefelé volt és enyhült a hőség, de napközben nem lehet nekik könnyű. Mondjuk lehet, hogy kapnak árnyékolást - ott látszik valami napernyő a háttérben... És legalább víz volt betéve nekik. De ez akkor sem nyuszinak való lak.
De sajnos nem fogadhatok be minden nyuszit, amit csak meglátok, mert akkor előbb vagy utóbb mozdulni sem tudnék. Most, hogy így belegondolok, lehet, hogy nem is bánnám .... :)

Csalódás

Néha jól esik, ha az ember kiírhatja magából azt, ami bántja vagy bosszantja. Még akkor is, ha az ég világon senki nem fogja elolvasni. Őszintén szólva nem érdekel. Én leírom. Mert azt írok le, amit akarok és kész.

Akik ismernek illetve olvasgatták az itteni beírásaimat tudhatják, hogy szívemen viselem többek között a menekültek sorsát.
Mondhatom, hogy évek óta valamilyen szinten köztük élek, hiszen ide is nagyon sokan jönnek. Rengetegen Szíriából és Afganisztánból is. Törökország befogadja őket.
Azt is bevallottam és bevallom ma is, hogy néha bosszantó, hogy nem tudok úgy végigmenni egy utcán, hogy ne állítanának meg páran és kérnének bármi ki segítséget. Segít az ember ha tud, de az tény, hogy zavaró kicsit. Lelkileg is, hiszen tudom, hogy honnan és miért jönnek és ez elszomorít.
El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés mindent elveszíteni, milyen érzés kényszerből otthagyni az otthonomat és mondjuk két szatyorral nekivágni az ismeretlennek. Próbálom beleképzelni magam a helyzetükbe, de esélytelen, hiszen - szerencsére - nem voltam ilyen helyzetben.
El nem tudom képzelni, hogy mit érezhet az a fiatal férfi, aki az utcán ül fiatal feleségével és két kicsi gyermekével. Az arcukra rá sem merek nézni. De el tudom képzelni, hogy nem ilyen életet kívánt a családjának. Biztosra veszem, hogy sokkal szebbet és jobbat akart a gyerekeinek. De csak annyit tudott tenni, hogy elhozta őket a bizonytalanba - mert annál a pokolnál és bizonytalanságnál ez is jobb.

Nagyon elkeserítő látnom azt, hogy például a magyar állam micsoda kampányt talált ki a bevándorlók ellen.
Többször és több helyen írtam már, hogy hivatalosan a magyar jog nem ismeri a bevándorló fogalmát. Menekültek vannak és letelepedők. De most ebbe még egyszer nem megyek bele. Mivel ők bevándorlókról beszélnek, ezért én is ezt fogom használni.
Elméletileg itt a gazdasági bevándorlókról van szó, de ugye nyilvánvaló, hogy gyakorlatban nem csupán. (Meg egyébként is, ki akar Magyarországra "gazdasági bevándorolni"??? Nálunk gazdasági kivándorlók vannak.)
A plakátokkal is csak egy koncot dobtak a népnek. Ezen elrágódhatnak, mérgelődhetnek, készülhetnek a viccek és mémek. Elszomorító. Bedőltünk, benyeltük. Nem is csoda!
De ami még jobban elszomorít az, hogy nagyon sok mindent hozott felszínre. Egy-egy kép vagy cikk hozzászólásaiból nagyon sok mindent le lehet szűrni. Konkrétan azt, hogy milyen sokan támogatják ténylegesen a dolgot, milyen sok emberben él az idegengyűlölet.
Miért? Te, aki azt mondod, hogy ne jöjjenek be, menjenek haza ...  stb - tőled kérdezem, hogy miért? Ártottak neked? Elvettek tőled valamit?
Egyszerűen csak nem akarod, hogy ott legyenek? Értem én.
Azt mondod, hogy sok közöttük a bűnöző. Ha te mondod én elhiszem, bár megmondom őszintén nagyon kerestem az erre vonatkozó - hivatalos - adatokat. De nem találtam és ez az én hibám lehet. Bizonyára nem jól kerestem, vagy nem eléggé. Viszont megkérdezném, hogy a nem bevándorlók, tehát az "őslakos" magyarok között nincsenek bűnözők? Nincsenek randalírozók? Nincsenek rossz emberek? Csak csupa jók? És ha nem engedsz be senkit az országba, akkor majd minden rózsaszín és happy lesz? Csupa móka és kacagás?
Mondhatod, hogy én messziről könnyen beszélek. Még el is fogadnám, DE! Én évek óta olyan területen élek, ahova ezrével áramolnak a bevándorlók! Mondhatni közöttük élek. Lépten-nyomon beléjük akadok. Szomorkodok, mérgelődök, de soha eszembe nem jutna azt mondani, hogy menjetek innen a fenébe.
Mert nincs nekik hova menni!
Azt mondják, hogy mindenki maradjon a saját hazájában és ott kell megoldani. Ott kell segíteni, hogy ne kelljen eljönniük. Nézzük Szíriát. Már negyedik éve a helyzet teljesen kilátástalan. Először csak a kormány és a kormányellenes lázadó csoportok között dúlt a harc. Aztán bekapcsolódott az ISIS (Iszlám Állam). Van ott pár durva csoport. Ebben az országban nem találni egy négyzetméternyi biztonságos helyet. Lehet, hogy van, ahol pillanatnyi nyugalom van, de ez egyik percről a másikra megváltozhat. Ott kell segítséget nyújtani? Szíriánál maradva: bizonyára mindenki hallott az ISIS által nyilvánosan kivégzett segélymunkásokról (ami nyilvános volt: Alan Henning, David Haines, Peter Kassig). Odamentek segíteni és ez lett belőle.
Manapság nem sok embert lehet rávenni, hogy mondjuk Szíriába merészkedjen segíteni.
Katonai segítség? Na, az nem nagyon van. Az USA vezette koalíció bombázgat repülőgépről, de igazából Szíriában nem nagyon avatkoznak be (Irakban talán kicsit jobb a helyzet ebből a szempontból).
A szír kormányerők, a kurdok (YPG), az FSA, az ISIS meg még pár csoport elharcolgat ott. A civilek pedig menekülnek.
De hagyjuk is, mert nem erről akartam írni. Csak azt akartam megmutatni, hogy nem mindenkinek van esélye visszamenni! És főleg nem mindenki jókedvében vág neki a világnak!

Olvastam olyan véleményt, hogy a menekülteknek megadjuk ami kell (nem is tudom hány ezer forintba kerülnek naponta), közben pedig az országban az egészségügy minősíthetetlen, a bérek alacsonyak és az adó magas.
Azt már meg sem akarom ismételni, hogy az EU támogatja pár millió eurócskával a menekültügyet.
Azt viszont ismét megkérdezném, hogy amikor "feleslegesen" stadion épül, kastélyt vásárolnak állami pénzen, felháborító és értelmetlen "konzultációs leveleket" küldözgetnek több száz millióból ... stb, akkor hol van ez a felháborodás? Az OK? Az rendben van?
Ezek szerint igen. Hiszen én azt látom - innen, pár ezer kilométerről -, hogy Magyarországon csak a bevándorlók a probléma. Ha az megszűnik akkor minden szép és jó lesz.
Jujj, de jó!
Csak tudod mi van? Az én nézetem szerint az idegengyűlölet, a segíteni nem akarás, az önzés (mert lássuk be, hogy "nem akarom, hogy ide jöjjenek mert nekem kevesebb jut" az bizony önzés) teljesen szembemegy minden keresztényi értékkel és tanítással.
Nem akarok hittanórát tartani, de szeretnék egy kis részletet a figyelmetekbe ajánlani, természetesen a Bibliából. Hátha valaki még nem ismeri. Na meg ugye keresztény ország lennénk, vagy mi a szösz...
Tehát a részlet:
Máté 25, 31-46
Az utolsó ítéletről
25,31 Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.
25,32 Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.  
25,33 A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.  
25,34 Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta.  
25,35 Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,
25,36 mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. 25,37 Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna?  
25,38 Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? 25,39 Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?    
25,40 A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.  
25,41 Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre!  
25,42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom,
25,43 jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg.  
25,44 Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked?
25,45 Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.  

25,46 És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.

Mivel gyanítom, hogy nem sok embernek van kedve ezt végigolvasni, ezért a lényeget kiemelném.
Krisztus visszajövetele és a végső ítélet. Jézus azt mondja a jobb keze felől állóknak, hogy ők öröklik az országát, mert irgalmasan cselekedtek (Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.) Erre azt mondják, nagy csodálkozva, hogy de hiszen veled mi semmi ilyet nem tettünk, nem láttunk ezekre rászoruló állapotban. Jézus így felel: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.
A bal keze felől állóknak pedig azt mondja menjenek a pokolba, mert nem cselekedték meg vele mindazon jókat, amiket a jobb kéz felőliek megtettek. Persze azok is ellenkeznek, hogy de hiszen nem láttunk téged ilyen állapotba, nem szorultál segítségünkre. Erre Jézus: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.

Olyan sokszor esik szó keresztényi értékekről és tanításról, keresztényi szellemiségről ... stb. Ezt a fenti részlet szerintem alap. Hozhatnék még sok részletet, de minek.
Aki nem nyújt segítséget az embertársának, aki elutasítja a segítséget kérőket, aki elfordítja a fejét, azt úgysem érdekli, hogy mit ír a Biblia.
Én azt gondolom, hogy nem ítélkezni kell, hanem segíteni.
Az ítélkezés nem a mi dolgunk. Itt a földön is megvannak rá a megfelelő emberek és a mennyben is.
Ha valaki bűnt követ el, akkor erre van például a rendőrség. De a segítségkérés még nem bűn. Elmenekülni a nyomorból, a halál elől, az még nem bűn.

Írtam már arról is, hogy bevándorlónak igenis be kell illeszkednie a befogadó ország kultúrájába. Erről most nem szólnék.
Nekünk, befogadóknak is segíteni kell. Nem gyűlölettel nézni rájuk, nem fintorogni. Segíteni, hogy emberhez méltó körülményeket teremthessenek maguknak. Ha esetleg úgy alakul, hogy haza tudnak menni, akkor ebben is segíteni.
Én szégyellném magam, ha arra gondolnék, hogy nekem kevesebb jut, mert azokra a szerencsétlenekre kell költeni. Nem érdekel. Költök rájuk. (Inkább mint felesleges dolgokra.)

Szóval csalódtam az emberekben. Pontosabban egy részében. Hitetlenkedve rázom a fejem egy-egy vélemény olvasásakor. Mikor lettek ilyenek az emberek? (Tisztelet a kivételnek!)
Én mindenesetre örülök, hogy nem vagyok ilyen. Örülök, hogy - bár milliószor megfogadtam, mégse tudok elmenni szó nélkül a koldus mellett. Örülök, hogy tudok adni és nem utasítom el a segítséget kérőt. Úgy élek, ahogy élek, de azt hiszem reggelente bele tudok nézni a tükörbe anélkül, hogy szégyellném magam. Nem vagyok önző. Nem sajnálom mástól azt, amim van. Nem háborgok azon, hogy nekem azért nem jut mert másnak kell.
Én azt hiszem, hogy ez így rendben van :) Azt hiszem, ez így van rendben.

Te pedig, aki elutasítod a bevándorlókat - így, ezzel a megnevezéssel, tehát mindenféle bevándorlót - állj oda a kerítés mellé és mondd meg nekik, hogy menjenek haza, majd rendbe jön minden és majd segítenek:

Amit leírtam az egyszerűen csak kijött belőlem. Sok minden gyűlik és gyűlik, aztán egyszer csak valahol ki kell ereszteni.
Itt most még finom és udvarias voltam - ennél sokkal ilyenebb gondolatok cikáznak a fejemben.
Aki elolvasta, annak nagyon köszönöm!

A böjtölés hónapja

A güllaç tipikusan ramazani édesség :) 

Azt hiszem, hogy nem tévedek nagyot amikor azt állítom, hogy a Ramazanról (Ramadanról), a muszlimok böjtöléséről már szinte mindenki hallott. Legalábbis ezt-azt.
Mivel hamarosan, egészen pontosan két nap múlva kezdődik ez a hónap, úgy gondoltam, hogy erről írok egy keveset. A két nap múlva kezdődő hónapnak a "hicri" naptár szerint a neve Ramazan (csak érdekesség, hogy ezen naptár szerint az 1436. évben járunk). Tehát amikor azt mondják, hogy kezdődik a Ramazan (vagy Ramadan - ugyanazt jelenti, csak utóbbi talán arabosabb, én a török szerinti Ramazan szót szoktam meg), akkor az tulajdonképpen a hónap kezdetét jelenti, bár ez elválaszthatatlanul összefügg a böjtöléssel.

Azt is hozzá kell tennem még, hogy az iszlám holdhónapokban számol, így ez a naptár rövidebb, mint az általunk használt Gergely-naptár. Ebben az iszlám naptárban (itt mi "hicri - naptárnak" nevezzük) ugyanúgy 12 hónap van, a Ramazan pedig a kilencedik hónap. Mivel azonban a naptár teljes egészében a Hold járását követi, ezért például a Ramazan kezdete is minden évben 10 vagy 11 nappal korábbra kerül.
Azt is megjegyzem - érdekességként -, hogy még az iszlám világban is előfordul eltérés a hónap kezdetét illetően. Az új hónap (holdnaptár szerinti hónap) akkor kezdődik, amikor az újholdat először meglátják. Egy holdhónap 29 vagy 30 napos. A hónap végén, vagy feltételezett végén egy kiválasztott, nagy hitű és nagy tudású csoport felmegy a megadott megfigyelési helyre. Ha meglátják az újholdat, akkor kihirdetik az új hónap kezdetét. Ha nem, akkor másnap ismét megpróbálják.
Manapság ez persze nem mindenhol van így - egyre több helyen támaszkodnak csillagászati adatokra a szabad szemmel történő megfigyelés helyett.
Tavaly is úgy volt, ha jól emlékszem, hogy amíg pl Törökországban már megkezdődött a böjt, addig Szaúd-Arábiában egy nappal később kezdték - mert ők még nem látták meg az újholdat. Vagy valami ilyesmi. Azt hiszem talán még logikus is (bár nem vagyok csillagász!), hogy esetleg a Föld egyik részén már látszik az újhold, a másik részén pedig még nem. (Ha valaki ért hozzá és nagy hülyeséget mondok, akkor kérem javítson ki!) Szóval nem is lehet csodálkozni az esetleges eltéréseken. Bár azért nagyjából összehangoltan megy a dolog.

Még mielőtt rátérnék a böjtölés bemutatására még egy érdekesség: Az iszlám hit szerint ebben a hónapban küldte le Allah Mohamed prófétának a Koránt. És ebben a hónapban a pokol kapui zárva vannak, a démonok pedig le vannak láncolva. Ezért ez a hónap egyben a béke hónapja is.
(Csak így, csendben jegyzem meg, hogy remélem ezt be fogják tartani a déli szomszédok is!!!)

Nézzük a böjtöt.
Először is kinek kötelező böjtölni? Minden felnőtt, egészséges muszlimnak. (A felnőttség egyébként 14 éves kortól számít. Vagy pedig az első menstruáció vagy a másodlagos nemi jellegek megjelenése után.)
Kinek nem kötelező:
- a 14 évnél fiatalabbaknak (viszont 7 éves kortól elkezdik tanítani a böjtre, egy-egy napot vagy fél napot már böjtölnek is a gyerekek és ezért jutalom jár)
- idős embernek, akik már nem bírják a böjtöt
- terhes vagy szoptató anya, aki félti a gyermekét (nem kötelező, tehát egyénre van bízva, de sokan így is böjtölnek)
- beteg, tartósan beteg (mert ilyenkor napközben gyógyszert sem vehet magához)
- utazó (itt meg van adva, hogy hány kilométertől számít, de most hirtelen nem vagyok benne biztos)
Mi tilos:
- evés
- ivás
- házasélet (plusz önkielégítés)
- dohányzás
Ezen kívül a negatív érzelmeket (harag, erőszak), pletykát, irigykedést ... stb kerülni kell.
A véradás sem megengedett ilyenkor, ugyanis nagy mennyiségű vér vesztése a szervezet legyengüléséhez vezet (de például a vérvétel - kis mennyiség - nem tilos).
A gyógyszerekkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Általában abban megegyeznek a vélemények, hogy szájon át nem lehet gyógyszert bevenni (aki ilyenre szorul rendszeresen ő ugye tartós betegnek minősül és nem kell böjtölnie). A gyógyszeres injekció vénába vagy izomba az mehet, de például táplálékpótló infúzió már érvényteleníti a böjtöt.
Ja, és a szándékos hányás is érvényteleníti.
Menstruáló nő egyáltalán nem böjtölhet. (De ő nem is imádkozhat és Koránt sem olvashat - márpedig ezek is hozzátartoznak a ramazanhoz.)
Nagyon fontos megjegyeznem, hogy ezek a tilos, érvénytelenítő dolgok csak akkor érvénytelenít valóban, hogy ha szándékosan tette (kivéve a házasélet, mert az mindenképpen érvényteleníti).
Mondok egy példát: valaki reggel felébred és megszokásból iszik egy pohár vizet. Vagy napközben. Vagy meglát egy szem gyümölcsöt vagy valamit és bekapja. Egyszerűen elfelejti, hogy böjtöl. Na, ilyenkor ez nem számít a böjt szempontjából. Ha nem szándékosan tette, akkor nem érvényteleníti.
(Mert egyébként szabályok vannak arra vonatkozóan, hogy mit kell tenni, hogy ha nem érvényes az aznapi böjt. Többnyire csak azt az egy napot kell pótolni, de például a házasélet esetében 60 napos folyamatos böjt vagy minden nap egy szegény etetése.)
Külön érdekesség, hogy ételt kóstolni lehet (egyes nézetek szerint nem nyelhető le a kóstolt falat, mások szerint lenyelhető és akkor sem számít érvénytelenítésnek).
Azt hiszem nem hagytam ki semmit. Egyébként meg ez is elég :) Akit konkrétan érdekel, az úgysem innen fogja megtanulni :)

Mettől meddig kell böjtölni? Ahogy a napi 5 kötelező ima ideje is, a böjtölés kezdete és vége is a nap járásától függ. Ezért tehát abszolút nem fix és még országon belül is változik. (Például amikor Siirtben már bőven esznek, addig Istanbulban még van vagy 50 perc a böjtből.)
Napkeltétől napnyugtáig tart a böjt. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a reggeli első ezan (az imára hívás, ami a minaretekből hallatszik) hangjára le kell tenni mindent és onnantól böjt. Este pedig az esti imára hívó ezan hangjára lehet megkezdeni az evést-ivást.
A reggeli, böjt előtti utolsó étkezés neve a sahur, az esti étkezés neve, amivel a böjt aznapra befejeződik, az az iftar.
Érdekes az életben is megfigyelni, hogy az iftar előtt pár perccel szó szerint elnémul a város. Mindenki ül az asztal körül és várja az ezant. Ilyenkor a másodpercek is lassan telnek, mindenki néma csendben, többnyire pohárral a kezében vár, hogy meghallja az ezant. Aztán elkezdődik a nagy zabálás. Természetesen a nagyon elvakult hívők ezt az időt is már a dzsámiban töltik és ima előtt épp csak egy falat datolyát vagy kenyeret esznek és kicsit isznak.
Ahogy én láttam és tapasztaltam, a többség bizony az asztal körül ül és vár :)
A reggeli (vagyis inkább hajnali) étkezés, a sahur előtt pedig 1-1,5 órával dobos járja az utcákat. Ezt davulcu -nak hívják. Régről maradt szokás, amikor még nem volt ébresztőórája mindenkinek akkor ezek a dobosok gondoskodtak arról, hogy mindenki időben felkeljen és biztosan ne maradjon le a böjt előtti étkezésről.

Sok nagyvárosban tartanak ilyen iftárokat. Vagy az utcán vagy sátorban. Akár szegényeknek, rászorulóknak vagy csak úgy.

Szokás még, hogy a dzsámikat ilyen füzérekkel díszítik fel. Az égők iftártól sahurig világítanak:

Távol álljon tőlem, hogy kritizáljam a böjtölőket. Azt megjegyzem azért, hogy egy ilyen böjt nagyon megterheli a szervezetet. Azt hiszem kétségtelen, hogy a nagy melegben mennyire megszomjazik az ember. Bizonyos esetekben egyes dolgozóknak egyenesen meg van tiltva a böjtölés, mert a koncentráció ilyenkor nem biztos. (Például egy hosszabb és komolyabb műtétet végző orvos esetében, vagy katonák esetében.) Azt megint nem kell mondanom, hogy az egész napos szigorú böjtölés után az a hirtelen evés (mondhatnám habzsolásnak is) megint csak megterheli a szervezetet.
Igazából mindenki maga dönti el, hogy böjtöljön-e vagy sem. Szerintem. Kényszeríteni senkit sem szabad. Én biztosan nem fogok lenézni senkit azért mert böjtöl, de azért sem ha nem.
Nem bírom ki, hogy hozzá ne tegyem még azt, hogy itt megint megjelenik bizonyos fajta képmutatás. (Ez itt most nagyon csúnya szóhasználat, de tényleg nem jut más az eszembe.) Aki valami oknál fogva nem böjtöl az sem eszik vagy iszik nyilvánosan. Az emberek nagy része ilyenkor is úgy tesz, mintha böjtölne. Csak titokban eszik és iszik. Kihagyhatják a böjtöt akár szándékosan (nem akarnak éhezni) vagy akár a fentebb említett okok miatt (akiknek nem kötelező böjtölni). Ezt teszik egyrészt azért, hogy ne legyen kísértés a böjtölők számára, másrészt pedig azért, hogy ne tudják, hogy böjtölnek... OK, ebbe kicsit belekavarodtam azt hiszem, de biztos lesz aki érti, hogy mit akartam mondani :)

Vannak még szokások a Ramazannal kapcsolatban, de nem akarom túl hosszúra nyújtani. Vannak előírások, kötelező imák, de ezekről azt hiszem felesleges írnom. Aki akar úgyis pontosan utána fog nézni. (De ha engem kérdez meg, még én is hozzá tudok tenni ezekhez.)

Nos, azt hiszem nagyjából ennyit szerettem volna ezzel kapcsolatban írni.
Ha valami fontosat kihagytam, akkor elnézést kérek :) Sőt, ha valamit rosszul írtam, akkor is!! Hiszen tudjátok, én is tévedhetek (szoktam is)!

Menekültek

Nagyon sokan a gyereküket a szögesdrót felett adják be - hogy legalább már ő biztonságban legyen

Valójában nem is tudom, hogy miért írok erről. Azt hiszem, hogy eléggé ki vagyok éleződve erre a témára.
Egyrészt itt van ugye a Törökországba áramló menekültek dolga, vele szemben pedig a magyar kormány legutóbbi húzása a bevándorlókkal/gazdasági bevándorlókkal kapcsolatban. (Lehet, hogy csak én gondolom rosszul, de nekem teljesen úgy jön le, hogy összemossák a menekültek ügyét a gazdasági bevándorlókkal. Tévedek? Remélem!)

Nem is akarom túl bő lére ereszteni ... Tegnap és ma is voltak hírek, események, amik ismét felhívták a figyelmemet erre a dologra.
Aki szokta látni a Facebookos megosztásaimat észrevehetett pár képet, videót és véleményt is.
(Ezt azért írtam pont így, mert simán el tudom képzelni, hogy vannak többen, akiket annyira nem érdekelnek az ilyen jellegű megosztások, hogy letiltják. Teljesen rendben van! Tényleg maximálisan megértem!)
Röviden hogy miről is van szó: Van egy szíriai város, a neve Tel Abyad. Maga a város elég kicsike (úgy 15 ezres), de a körzet az több, mint 100 ezres lakosú. Ennél - mármint a lakosságnál - nagyobb jelentőségű az, hogy határváros.
A Szíria és Törökország közötti határterület szinte folyamatosan változik. Na ezt még egyszer: szóval az, hogy az adott határ menti területeket ki felügyeli, az változik.
Mutatom térképen:

Nem a legújabb a térkép, mert az a bizonyos sáv, amit a török határ mentén az IS birtokol az egyre keskenyebb

Azokat a bizonyos sárga területeket a kurdok igyekeznek összehúzni. Azon vannak, hogy a teljes határ menti terület az ő irányításuk alatt legyen. Látható, hogy most van még egy jókora adag szürke terület (tehát az IS kezén levő), ami azt jelenti Törökország közvetlenül az IS-sel határos. Tegnap a hírekben azt láttam, hogy ez a sáv jelenleg (mármint akkor) épp 40 km hosszú volt.
Miért is fontos az IS-nek, hogy legyen ez a közvetlen határ? Ugyan, hiszen logikus: a külföldről érkező csatlakozni kívánó idióták így könnyebben át tudnak szökni (mert ha a kurdoké a terület, akkor ugye azon még át kell verekedniük magukat). Ezenkívül mindenféle csempész dolog is könnyen juthat ide-oda (mert az nyilván nem meglepő, hogy az árucsere az folyamatos az események dacára is).
Tehát az IS meg akarja tartani, a kurdok pedig meg akarják szerezni. Röviden ez a helyzet.
A harcok és egyéb dolgok miatt menekültek ezrei (tízezrei) jöttek már át eddig is a határon illetve várakoznak belépésre.
Igen, a törökök egy időre lezárták a határt. Emiatt a sok ezer menekült ott, a szögesdrótos kerítés tövében várakozott órákat és napokat. (Ezt én személy szerint még csak el sem bírom képzelni.)
Az esti hírekben már láttam, hogy ismét megnyitották a határt, szóval özönlenek újra a menekültek. Ezer számra!
Ami tegnap a leginkább kiverte a biztosítékot nálam, az az a hír volt (képekkel bőven illusztrálva), miszerint a határon várakozó több ezer ember között hirtelen feltűnt egy 8-10-15 fős csoport IS harcos. Természetesen fegyverekkel felszerelve. És ők elkezdték az ott várakozó menekülteket visszaterelni a városba. Autókból hangszórókkal is szóltak az emberekhez és jól láthatóan ott a menekültek között is cirkáltak.
Ami talán a leginkább megdöbbentett, hogy a kerítés egyik oldalán ott álltak a török katonák, természetesen felfegyverkezve - tőlük tényleg csak 2-3 méterre meg a legnagyobb nyugalomban ott sétálgattak az IS harcosok, szintén felfegyverkezve.

Alul török katonák a kerítés innenső részén

Első pillanatban felmerült bennem a kérdés, hogy mi a fenének nem lövik le őket azonnal?
Aztán persze átgondolva egy kicsit a dolgot rájöttem, hogy ez nem így működik.
Először is az a pár IS harcos civilek (nők, férfiak, idősek, gyerekek) között mászkáltak. Ugyan ki tudna belelőni egy ilyen tömegbe? Na meg aztán az első lövés után tutira elszabadulna a pokol.
Másrészt pedig azt sem szabad elfelejtenem, hogy legyen bármilyen sz@r a helyzet Szíriában, az azért mégis csak országhatár. És a határon csak úgy simán átlőni nem lehet.
De mindezek ellenére bosszantó, elkeserítő, hogy csak úgy simán sétálgathatnak.
Ja, egyébként akiket vissza is zavartak az IS harcosok, azok nem sokkal később ugyanúgy visszatértek. (Őszintén szólva tartottam attól, hogy az IS majd megtorolja a menekülési kísérletet - de erről nem érkeztek hírek, ezek szerint el vannak foglalva a harcokkal.)

A másik dolog, amin elgondolkodtam, hogy miért zárta le Törökország a határt.
Miért kellett azoknak a szerencsétleneknek ott ilyen hosszú időt várakozni. A nyári hőségben, étlen-szomjan? Jó, persze török oldalról megpróbáltak segíteni nekik, osztottak vizet és élelmiszert. De gondoljunk bele, hogy több ezer emberről így gondoskodni...
A képeken látszik, hogy ezeknek az embereknek semmijük sem maradt csak az, amit magukkal hozhatnak. Ezt látva elszorul az ember szíve. Nyilván.
Azon is elgondolkodtam, hogy például itt, Törökországban is vannak már rengetegen. Én simán mondok 2,5 milliót. Hihetetlen szám, negyed Magyarországnyi! Na jó, lehet, hogy "csak" 2 millióan. De még ha esetleg csak 1 millióan is lennének, szerintem az is hatalmas szám.
Tudni kell, hogy az ő ellátásuk szinte teljes egészében a török állam feladata. Nem igazán kapnak külföldről segítséget. (Szemben mondjuk azzal, hogy a magyar állam az EU-tól bizony kap! Nem is keveset de lényegesen kevesebb menekült ellátására.) A gazdaságot a rengeteg menekült (azok, akik az elmúlt 4 év során összesen idemenekültek) nem kicsit megrengette. Csak kicsit számoljunk: mondjuk ha a 2 millió menekült napi ellátása (étel, ital) csupán 1000 forint lenne, az akkor is napi szinten 2 milliárd forint! És ugye tudjuk, hogy nem biztos, hogy 1000 forintból kijön, valamint azt is, hogy nemcsak ételről és italról van szó. Táborokat kell fenntartani (víz, villany, fűtés), egészségügyi ellátás, ruha ... stb. Félreértés ne essék! Én nem sajnálom tőlük! Én is segítek, ahogy tudok.
Nyilván az itteni emberek is segítenek - pl tartós élelmiszert és ruhát gyűjtenek és küldenek. De sokan belefáradnak ebbe is. Mert kilátástalan a helyzet. Folyamatosan jönnek és jönnek. Egyre többen lesznek, akiket el kell látni. Megmondom őszintén, hogy a szíriai menekültek bizony zavaróak a mindennapokban. Az utcán folyamatosan megállítanak és kéregetnek. Ok, megértem, hogy nem maradt semmijük, de ez akkor sem megoldás.
Én azt látom, hogy a menekültek kérdésében Törökország totál egyedül maradt. (Ahogy az Afrikából érkező menekültek esetében Olaszország! Oda is csak mennek és mennek, de tőlük befogadni már senki sem akar.)
Aki menekült innen ki tud valahogy szökni, ők jutnak el Európába - nagyon kis szám! És amint azt mindenki láthatja, miattuk is nyafogás van bizonyos országokban.
Persze az sem megoldás, hogy fogadjunk be mindenkit szó nélkül. Főleg meg úgy, hogy a világ másik részéről, teljesen eltérő kultúrából érkeznek. Ez azért adhat okot összezördülésre - óhatatlanul is.
Az egyetlen megoldás az lenne, hogy a menekültáradat okát kell megszüntetni.
Más lehetőség nincs.
Mire gondolok? Azt hiszem egyértelmű: azokon a helyeken legyen rend, ahonnan a menekültek érkeznek. Jelen esetben ugye egyrészt az IS felszámolása illetve a szíriai állapotok stabilizálása (mert a kormány elől is rengetegen menekülnek).
De amíg szinte csak ölbe tett kézzel nézik, hogy azok ott mit művelnek, addig természetesen folyamatosan fognak menekülni az emberek. Az életüket féltik.
Ha pedig nyugalom lesz ezeken a területeken, akkor nemcsak hogy nem fognak többen jönni, hanem nagyon sokan vissza is térhetnek! Ez sajnos azt hiszem egyelőre csak álom. Nem úgy néz ki, hogy a helyzet belátható időn belül rendeződhet. És ennek rengeteg oka van!
Amíg azonban ez nem lehetséges, addig - az én véleményem szerint - közösen kell segítséget nyújtani ezeknek az embereknek.

Az egyik menekült, amikor már átjutott a határon adott egy rövid interjút az ott várakozó egyik újságírónak. Felvázolta, hogy mi elől is menekülnek, majd ezt mondta: "Bir Allah var, bir de Türkiye." Szó: van Isten és van Törökország. Annyit jelent, hogy Isten segít rajtuk és Törökország, másban már nem bízhatnak. (És persze megköszönte, hogy befogadták őket.)

Sok helyen így megnyitják a kerítést - ami nagyon durva, hiszen egyszerre több százan akarnak azon a  kis résen mielőbb átjutni

Ja és egyébként a végére egy jó hír: a Szíriában harcoló kurd erők nem sokkal ezelőtt jelentették be, hogy az esti támadássorozat végén úgy fél 10 körül a fentebb is említett Tel Abyad város fölött megszerezték az irányítást az IS -szel szemben! (Magyarul kizavarták a férgeket onnan a fenébe.) Remélem ez már végleges állapot lesz!

Megtérés? Megbánás? Megbocsátás?

Kivégzett keresztények vére festi vörösre a tengert

Egy más dologról kezdtem írni még tegnap, ma akartam befejezni, de aztán eszembe jutott egy másik dolog, amit szeretnék előbb még leírni.
Igazából egy hírről van szó, amit tegnap olvastam és már akkor elgondolkodtatott és azóta is gondolkodtat.

(Erről a cikkről van egyébként szó: http://m.christianpost.com/news/report-isis-fighter-who-enjoyed-killing-christians-wants-to-follow-jesus-after-dreaming-of-man-in-white-who-told-him-you-are-killing-my-people-139880/)

Nem fogom lefordítani a cikket. Aki tudja és akarja, elolvassa. Aki esetleg nem tudja de érdekli, neki nagyon szívesen lefordítom pontosan.
Nagyon röviden arról van szó, hogy adott egy igazán brutális IS harcos, aki rengeteg keresztényt végzett ki és saját bevallása szerint ezt kifejezetten élvezte.
Aztán egyszer álmot látott: megjelent egy fehér ruhás férfi és azt mondta ennek a harcosnak, hogy "az én embereimet (népemet) gyilkolod". Ezután a harcos - elmondása szerint - kezdte rosszul érezni magát és már egyre inkább nehezére esett folytatni a korábbi tevékenységét.
Egy alkalommal az egyik áldozata, egy keresztény férfi így szólt a harcoshoz: "Tudom, hogy meg fogsz engem ölni, de én neked adom a Bibliámat". Az IS harcos valóban kivégezte a keresztény férfit és magához vette annak Bibliáját és el is kezdte olvasni. Egy másik álomban Jézus kifejezetten kérte ezt a harcost, hogy kövesse őt.
Nos, a cikk ezen része fogott meg és gondolkodtatott el.

Először is alapvetően eléggé szkeptikus vagyok. Nem tudom, hogy ez a történet valódi-e. Nem akarok senkit sem meghazudtolni, de olyan valószerűtlenül hangzik. Tudod, van egy olyan kifejezés, hogy túl szép, hogy igaz legyen... Na ez a történet nálam is ez a kategória.
Adott egy férfi aki az egyik legbrutálisabb terrorszervezet lelkes tagja, halomra gyilkol embereket. És akkor ez az ember egyszer lát egy álmot és "megtér"?
Az elmúlt hónapok, sőt évek során annyit hallottam és olvastam az IS brutalitásáról. Képek és videó felvételek ezrei tanúsítják az embertelenséget és lelkiismeretlenséget. Isten nevében gyilkolnak. Többek között keresztényeket. Csupán mert más a vallásuk, mint nekik. Mert ők (az IS) csak a saját vallásukat ismerik el és tartják helyesnek. Folyamatosan azt hirdetek, hogy csak az ő vallásuk az egyetlen igaz út.
Teljesen elzárkóznak bármiféle nyitástól a más vallásúak felé (sőt, még az övékétől eltérő iszlám vallási irányzattól is!).
Egy ilyen ember több hónapos vagy éves gyilkolás után valóban őszintén nyitni tudna a keresztény vallás felé?
Változhat ilyen hatalmasat egy ember? Totális, 180 fokos fordulat. Minden korábbi hitével és tettével való szembefordulás.
Az egyik nap még azt hirdeti, hogy az iszlám vallás az egyetlen és mindenki istentagadó és bűnös, aki nem ebben hisz. Majd a másik nap már a Bibliát olvassa?
Egyik nap keresztényeket gyilkol (és még élvezi is), majd másnap hozzájuk akar csatlakozni?

Tudom ám, hogy az utóbbi időben több IS tag is csalódott már a szervezetükben és megpróbáltak kilépni. Ez vagy sikerült nekik vagy kivégezték őket.
De az, hogy csalódik a szervezetben és esetleg megbánja hogy csatlakozott hozzájuk, nos az csak egy dolog. De hogy teljesen elforduljon még a vallástól is ...
Ez nekem annyira hihetetlen.
Stílusosan azt is mondhatnám, hogy ez aztán a pálfordulás!
Miért is? Aki ismeri a Bibliát, annak azonnal beugorhat Saul megtérésének története. Ugye?
Aki esetleg nem ismeri: Saul igazán elkötelezett és lelkes keresztényüldöző volt. Aztán egyszer csak megjelent neki Jézus, ekkor összeomlott. És ettől kezdve tanítvány akart lenni. Nyilván nagyon hosszú időbe telt, míg a keresztények elhitték neki, hogy megváltozott, hogy megtért. Végül ő lett Pál apostol. (Ez a név már biztosan ismerős.) A korábban vakbuzgó zsidó férfi szinte egy pillanat alatt átfordult és azonnal Jézus tanait kezdte hirdetni.
Nem hittant akarok én itt tartani :) Csak megemlítettem, mert annyira furcsa. A történet szinte teljesen ugyanaz - vagyis sokban hasonlít.
(Nem, továbbra sem vádolok senki hazugsággal és azzal, hogy a történetet csak kitalálta! Dehogy is! Ezt az érzést igyekszem magamban teljesen elnyomni.)

Visszatérve a cikkben szereplő IS harcosra. Most őszintén, ha egy ilyen kegyetlen gyilkos állna eléd és mondaná, hogy megváltoztam és segíts nekem jó kereszténnyé válni ... mit tennél?
A kereszténység egyik fontos tanítása a megbocsátás. Már a legfontosabb imádságban, a "Miatyánk"-ban is ott van. Ennek alapján el kellene hinni, hogy valóban jó útra akar térni. Meg kellene bocsátani neki a bűneit, hiszen megbánta. (Állítólag.)
Érdemel-e második esélyt az ilyen szörnyűségek elkövetője?
Én mindig azt vallottam, és azt vallom ma is, hogy egészséges lelkű és épeszű ember nem emel kezet másik emberre. A gyilkosságot megbocsáthatatlannak tartom. Pláne az élvezetből elkövetett gyilkosságot! Ha nem önvédelemről vagy esetleg másik élet védelméről van szó, akkor az nálam elfogadhatatlan.
És akkor jön egy egykori IS tag és mondjuk beül mellém a templomba?
Sokat gondolkodom rajta, hogy mit tennék. Egyrészt ott van a megbocsátás, ami keresztényként mondhatni kötelességem (hülye szó, de most hirtelen nem jut jobb eszembe). Másrészt viszont ott az a több ezer kép, jól beleégve a memóriámba, az IS kegyetlenkedéséről.
Megbocsátanék? Hinnék annak az embernek?
Azt hiszem tudom a választ. De mégsem. Amíg ténylegesen nem kerülök ilyen helyzetbe, addig valószínűleg nem is fogom tudni egyértelműen megmondani, hogy mit tennék.

Egyébként korábban már többször kifejtettem azt a véleményemet, hogy az, aki beáll az IS-hez, az menthetetlenül elveszett. Mármint szerintem. Mert oda nem mennek értelmes emberek - hiszen azok nem gyilkolnak. Meg egyébként is agymosás és drogozás megy ott. Szóval nagyon minimális (leginkább nulla) esélyét látom annak, hogy egy IS gyilkos megtérjen. OK, persze tévedhetek én is!

Az elmúlt éjjel nagyon érdekes és nagyon életszerű álmot láttam. Sebastian Vettel (Forma 1 pilóta) is szerepelt benne. Nem is értem, hiszen soha életemben nem rajongtam a Forma 1 -ért. Ami hír véletlenül eljutott hozzám, amit véletlenül láttam, annyit tudtam róla. Nem is értem, hogy jött ez az álom, hiszen Vettelnek is csak a nevét hallottam - ha az életem múlt volna rajta sem ismertem volna fel képen például :) Szóval nem értem, honnan jött. Lehet, hogy ennek az álmomnak a hatására majd Forma 1 rajongó leszek? :) Szinte teljesen kizárt. Hiszen eddig sem vonzott különösebben, nem érdekelt egy kicsit sem. Ezután sem hiszem, hogy másképp lenne.
Nekem ez egyrészt azt jelenti, hogy az álmoknak túl nagy jelentőséget biztosítani nem érdemes, hiszen ok nélkül jöhet bármi - mint tudjuk az agyunk csodákra képes.
Másrészt pedig azt, hogy egy álom önmagában nem fogja megváltoztatni valaki életét. Egy kicsit sem. Hacsak nem volt már korábban igény arra a bizonyos változásra. Ha bennem korábban feltámadt, még pontosabban meg lett volna az igény mondjuk a Forma 1 vagy bármilyen autóverseny iránti rajongásra, akkor lehet, hogy ez most igazi nagy rajongóvá tett volna. De nem volt. Nem érdekeltek eddig sem az autóversenyek és ezután sem fognak :) 
Levetítve ezt a fenti történetre és az IS harcosra: akár az is lehet, hogy megvolt benne az igény a fordulásra. Lehet, hogy kezdett elbizonytalanodni. Ilyenkor pedig egy szó is elég lehet, ami aztán elindít egy változást. Isten útjai kifürkészhetetlenek :)
(Na persze ha igaz a fenti történet...)

Törökország. Választás környékén. (Meg a kurdok.)

Szeretném megígérni, hogy utoljára teszek említést az idei választásról, de nem merek ilyet ígérni.
(Mondjuk úgyis mindig azt írom le ide, amit éppen akarok... szóval mindegy. A magam örömére írogatok és ennyi.)

Két dologról akartam még pár szót ejteni. Nem függenek össze, de valamennyire mégis.

Az első, az egy bizonyos HDP gyűléssel kapcsolatos.
Diyarbakirban történt a dolog, nem egészen egy hete (2015.06.05-én).
Erről a városról azt kell tudni, hogy a térség, illetve Törökország kurd területének a "fővárosa". Nem véletlen tehát, hogy a HDP pont ebbe a városba tette a kampányidőszak utolsó ilyen nagygyűlését. (Aki az AKP meetinges írásomat olvasta tudja, hogy minden nagyobb párt minden nagyobb városban tart egy-egy ilyen gyűlést/meetinget. Minden párt számára vannak stratégiai városok, ahol nagyon nyerőnek számítanak vagy valamiért fontos nekik és oda szokták tenni az utolsó ilyen gyűlést.)
Én magam nem voltam jelen ezen a gyűlésen (gondolom nem kell magyaráznom, hogy miért), de egy közeli ismerősöm ott volt és őáltala értesültem az eseményekről.
Néhány képet kaptam én is innen:

Rengetegen voltak. Több ezren - sőt, azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy több tízezren (most nincs kedvem pontos adatokat keresgélni). Ez persze nem is csoda, hiszen ahogy mondtam, a kurd régió központja ez a város.
Nos, ezeket a képeket 17:46-kor kaptam, 9 perc múlva jött a kicsit ijesztő üzenet: bomba robban a gyűlésen! Akkor persze hírekben még semmi nem volt. Telefonon próbáltam hívni az ismerősömet, de sok mindent nem lehetett hallani.
Aztán persze lassan csak sikerült információkhoz jutni.
Rengeteg volt a sebesült. Két robbanás is volt. Félelmetes. Ilyen tömegben nemcsak a bomba okozhat tragédiát, hanem gondolj bele amikor több ezer ember próbál egyszerre menekülni...
Kaptam a robbanás utánról is néhány képet - csak gondoltam ideférnek.

A kérdés persze azonnal felmerült, hogy ki robbantott! Én először pártok közötti akciónak gondoltam.
Elnézést kérek, hogy ilyet mondom, tudom nagyon csúnya dolog, hiszen 3 ember meghalt és több százan sebesültek, de akkor is azt kell mondjam, hogy a bomba és a robbantás maga nem volt valami nagy dolog. Tényleg elnézést kérek, de ha belegondolunk, hogy egy hatékony bombával (rettenetes szókapcsolat, de nem tudok most hirtelen jobbat) egy több ezres tömegben sokkal, de sokkal nagyobb pusztítást lehet véghezvinni. Szóval én kapásból politikai ellentétre gondoltam. A kurdok persze rögtön jöttek azzal, hogy az AK Parti volt...
Nos, azt már két napja lehetett tudni, hogy az IS (ISIS) volt! Egyrészt meglepődtem, mert eddig ennyire nem voltak aktívak Törökországban. Másrészt viszont, ha belegondolok, totál logikus! Hiszen annyira utálják a kurdokat és szinte már várható volt, hogy valamivel bepróbálkoznak - ráadásul a legnagyobb kurd városban és egy ilyen számukra fontos eseményen.
Ma pedig egy cikkben pontosabbat is megtudtam a merénylőről. Íme:

http://siirthaberleri.com/haber-iste-o-bombaci-7072.html

Az a bizonyos ujjtartás egyébként nagyon jellemző a IS tagokra!

Azt jelenti, hogy egy Isten van (odafenn)

Természetesen nemcsak az IS tagokra jellemző, hanem minden muszlimra, de manapság az IS nagy előszeretettel mutogat, már szinte minden képen

Ha mindentől elvonatkoztatok, akkor azt kell mondjam, hogy ez egy nevetséges próbálkozás volt.
A srác, ahogy a képen is látható, fiatal (20 éves!!), bizonyára teljesen tapasztalatlan. Rábíztak egy piszkos munkát, el is végezte. De ez inkább csak figyelemfelkeltés volt, nem komoly merénylet.
Miért is? Nos, ahogy mondtam, ha komoly merényletet akartak végrehajtani, akkor sokkal nagyobb lett volna a tragédia. (Több ezer ember összezsúfolva - akár egy öngyilkos merénylő saját magát robbantva is legalább 10-20 embert magával vitt volna.) A másik pedig: nem furcsa, hogy 6 napja volt a robbantás és már ki is derült, hogy ki volt és már le is csukták? Ennyire gyorsan nem szoktak menni a dolgok - hacsak fel nem dobják az illetőt ...
Na, mindegy. Lehetnek még emögött homályos dolgok, de engem nem érdekel. A lényeg úgyis az, hogy egy szemétládával kevesebb van szabadlábon!

A másik, amit meg akartam még említeni, az a kurdok ünneplése volt.
A választás napján elméletileg 19 órakor hozták volna nyilvánosságra az első eredményeket. Ehhez képest majdnem fél 8 volt, amikor megjelentek a számok a képernyőn (ja persze természetesen akkor már nem hivatalosan rég tudtuk az aktuális eredményeket). Így:

Nos, innentől már lehetett tudni, hogy nagy változások nem lesznek (63,7% feldolgozottságnál kezdték adni az első eredményeket). Én ezután nem sokkal ki is kapcsoltam a televíziót és mentem az erkélyemre (ott alszom, príma ágyam van) olvasni és játszani.
Az ünneplés azonban nyilván hozzám is elért. Azt is pontosan tudtam, hogy mikor emelkedett jelentősen a HDP eredménye - ilyenkor mindenfelől üvöltözés, tapsolás és éljenzés hallatszott.
Ez volt a kisebb "baj". Ami igazán zavart az a lövöldözés. Ami éjszakába nyúlóan szinte folyamatos volt. Próbáltam felvenni, valamit talán sikerült is, de nem az igazi. (Ha valakit mégis érdekel, a Facebook oldalamon megtalálja ezt a videót.)
Másnap, vagyis június 8-án Siirt egy bizonyos, viszonylag város széli részén ünneplést tartottak.
Én eddig erről a helyről csak hallottam. Messze is van tőlünk (most már tudom, lejártam a lábam, mire kiértem), nem túl bizalomgerjesztő környéken és egyébként is egy nagy üres tér.
Na, a lényeg az, hogy ilyen-olyan okból kifolyólag csak kimentem.
Az odavezető úton sem unatkoztam :) Folyamatosan jöttek a környező falvakból és kisvárosokból az autók. Személyautók (láttam olyat, amiben 10!!!! ember ült), buszok, teherautók (plató zsúfolásig telve emberekkel). Az autók dudáltak, az emberek zászlókat lengettek, énekeltek és éljeneztek.
Bevallom kicsit szimpatikus volt ez a hatalmas összetartás - de persze ha az ember tudja a dolgok hátterét, akkor nem nagyon hatódik meg.
Mindegy. Kiértem, voltam ott vagy 10-15 percet, álldogáltam, készítettem pár képet, majd irány haza.
Ennyi is elég volt.
Nem az én világom, na :)
A hangulatot bemutatni és visszaadni úgysem tudom, de itt van egy kis ízelítő:

A nők többsége ünneplőbe öltözött

Vattacukor nélkül ez a rendezvény sem mehet :)

Talán egy videó által jobban érzékelhető: 

(Eredetileg direkt ide akartam feltölteni, de 100 MB-nál nagyobb és hibaüzenet jött ki. Szóval fel kellett töltenem a YouTube-ra, hogy aztán ide be tudjam szúrni. De ha így sem sikerül, akkor ott egye meg a fene :) És akit érdekel, a Facebook oldalamon azt hiszem szintén fenn van ez a videó.)

Ahogy említettem elég hamar eljöttem. Egyrészt nem szeretem azt a környezetet, amikor a színpadon beszéltek, abból nyilván alig valamit értettem (hiszen kurd nyelven csak kicsit tudok). Leginkább viszont azért, mert elkezdtek előkerülni a fegyverek és volt pár levegőbe lövöldözés (örömből). Mivel a rendőrök nem mertek a rendezvény helyszínének közelébe jönni (jó pár utcával lejjebb álldogáltak), így azt gondoltam, hogy jobb minél előbb lelépni. Ja, meg azt sem díjaztam túlságosan, hogy pár PKK harcos is megjelent. (Olyan "igazi" harcos, egyértelmű öltözetben. Nem lehet eltéveszteni.) Ok, hogy csak álldogáltak, de én akkor sem éreztem jól magam. 

Ez a pár perc nekem épp elég volt :)

Azt hiszem ennyit akartam egyelőre. Csomó dolog van még a fejemben, de másra is kell az idő :)