Csalódás

Néha jól esik, ha az ember kiírhatja magából azt, ami bántja vagy bosszantja. Még akkor is, ha az ég világon senki nem fogja elolvasni. Őszintén szólva nem érdekel. Én leírom. Mert azt írok le, amit akarok és kész.

Akik ismernek illetve olvasgatták az itteni beírásaimat tudhatják, hogy szívemen viselem többek között a menekültek sorsát.
Mondhatom, hogy évek óta valamilyen szinten köztük élek, hiszen ide is nagyon sokan jönnek. Rengetegen Szíriából és Afganisztánból is. Törökország befogadja őket.
Azt is bevallottam és bevallom ma is, hogy néha bosszantó, hogy nem tudok úgy végigmenni egy utcán, hogy ne állítanának meg páran és kérnének bármi ki segítséget. Segít az ember ha tud, de az tény, hogy zavaró kicsit. Lelkileg is, hiszen tudom, hogy honnan és miért jönnek és ez elszomorít.
El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés mindent elveszíteni, milyen érzés kényszerből otthagyni az otthonomat és mondjuk két szatyorral nekivágni az ismeretlennek. Próbálom beleképzelni magam a helyzetükbe, de esélytelen, hiszen - szerencsére - nem voltam ilyen helyzetben.
El nem tudom képzelni, hogy mit érezhet az a fiatal férfi, aki az utcán ül fiatal feleségével és két kicsi gyermekével. Az arcukra rá sem merek nézni. De el tudom képzelni, hogy nem ilyen életet kívánt a családjának. Biztosra veszem, hogy sokkal szebbet és jobbat akart a gyerekeinek. De csak annyit tudott tenni, hogy elhozta őket a bizonytalanba - mert annál a pokolnál és bizonytalanságnál ez is jobb.

Nagyon elkeserítő látnom azt, hogy például a magyar állam micsoda kampányt talált ki a bevándorlók ellen.
Többször és több helyen írtam már, hogy hivatalosan a magyar jog nem ismeri a bevándorló fogalmát. Menekültek vannak és letelepedők. De most ebbe még egyszer nem megyek bele. Mivel ők bevándorlókról beszélnek, ezért én is ezt fogom használni.
Elméletileg itt a gazdasági bevándorlókról van szó, de ugye nyilvánvaló, hogy gyakorlatban nem csupán. (Meg egyébként is, ki akar Magyarországra "gazdasági bevándorolni"??? Nálunk gazdasági kivándorlók vannak.)
A plakátokkal is csak egy koncot dobtak a népnek. Ezen elrágódhatnak, mérgelődhetnek, készülhetnek a viccek és mémek. Elszomorító. Bedőltünk, benyeltük. Nem is csoda!
De ami még jobban elszomorít az, hogy nagyon sok mindent hozott felszínre. Egy-egy kép vagy cikk hozzászólásaiból nagyon sok mindent le lehet szűrni. Konkrétan azt, hogy milyen sokan támogatják ténylegesen a dolgot, milyen sok emberben él az idegengyűlölet.
Miért? Te, aki azt mondod, hogy ne jöjjenek be, menjenek haza ...  stb - tőled kérdezem, hogy miért? Ártottak neked? Elvettek tőled valamit?
Egyszerűen csak nem akarod, hogy ott legyenek? Értem én.
Azt mondod, hogy sok közöttük a bűnöző. Ha te mondod én elhiszem, bár megmondom őszintén nagyon kerestem az erre vonatkozó - hivatalos - adatokat. De nem találtam és ez az én hibám lehet. Bizonyára nem jól kerestem, vagy nem eléggé. Viszont megkérdezném, hogy a nem bevándorlók, tehát az "őslakos" magyarok között nincsenek bűnözők? Nincsenek randalírozók? Nincsenek rossz emberek? Csak csupa jók? És ha nem engedsz be senkit az országba, akkor majd minden rózsaszín és happy lesz? Csupa móka és kacagás?
Mondhatod, hogy én messziről könnyen beszélek. Még el is fogadnám, DE! Én évek óta olyan területen élek, ahova ezrével áramolnak a bevándorlók! Mondhatni közöttük élek. Lépten-nyomon beléjük akadok. Szomorkodok, mérgelődök, de soha eszembe nem jutna azt mondani, hogy menjetek innen a fenébe.
Mert nincs nekik hova menni!
Azt mondják, hogy mindenki maradjon a saját hazájában és ott kell megoldani. Ott kell segíteni, hogy ne kelljen eljönniük. Nézzük Szíriát. Már negyedik éve a helyzet teljesen kilátástalan. Először csak a kormány és a kormányellenes lázadó csoportok között dúlt a harc. Aztán bekapcsolódott az ISIS (Iszlám Állam). Van ott pár durva csoport. Ebben az országban nem találni egy négyzetméternyi biztonságos helyet. Lehet, hogy van, ahol pillanatnyi nyugalom van, de ez egyik percről a másikra megváltozhat. Ott kell segítséget nyújtani? Szíriánál maradva: bizonyára mindenki hallott az ISIS által nyilvánosan kivégzett segélymunkásokról (ami nyilvános volt: Alan Henning, David Haines, Peter Kassig). Odamentek segíteni és ez lett belőle.
Manapság nem sok embert lehet rávenni, hogy mondjuk Szíriába merészkedjen segíteni.
Katonai segítség? Na, az nem nagyon van. Az USA vezette koalíció bombázgat repülőgépről, de igazából Szíriában nem nagyon avatkoznak be (Irakban talán kicsit jobb a helyzet ebből a szempontból).
A szír kormányerők, a kurdok (YPG), az FSA, az ISIS meg még pár csoport elharcolgat ott. A civilek pedig menekülnek.
De hagyjuk is, mert nem erről akartam írni. Csak azt akartam megmutatni, hogy nem mindenkinek van esélye visszamenni! És főleg nem mindenki jókedvében vág neki a világnak!

Olvastam olyan véleményt, hogy a menekülteknek megadjuk ami kell (nem is tudom hány ezer forintba kerülnek naponta), közben pedig az országban az egészségügy minősíthetetlen, a bérek alacsonyak és az adó magas.
Azt már meg sem akarom ismételni, hogy az EU támogatja pár millió eurócskával a menekültügyet.
Azt viszont ismét megkérdezném, hogy amikor "feleslegesen" stadion épül, kastélyt vásárolnak állami pénzen, felháborító és értelmetlen "konzultációs leveleket" küldözgetnek több száz millióból ... stb, akkor hol van ez a felháborodás? Az OK? Az rendben van?
Ezek szerint igen. Hiszen én azt látom - innen, pár ezer kilométerről -, hogy Magyarországon csak a bevándorlók a probléma. Ha az megszűnik akkor minden szép és jó lesz.
Jujj, de jó!
Csak tudod mi van? Az én nézetem szerint az idegengyűlölet, a segíteni nem akarás, az önzés (mert lássuk be, hogy "nem akarom, hogy ide jöjjenek mert nekem kevesebb jut" az bizony önzés) teljesen szembemegy minden keresztényi értékkel és tanítással.
Nem akarok hittanórát tartani, de szeretnék egy kis részletet a figyelmetekbe ajánlani, természetesen a Bibliából. Hátha valaki még nem ismeri. Na meg ugye keresztény ország lennénk, vagy mi a szösz...
Tehát a részlet:
Máté 25, 31-46
Az utolsó ítéletről
25,31 Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.
25,32 Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.  
25,33 A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.  
25,34 Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta.  
25,35 Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,
25,36 mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. 25,37 Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna?  
25,38 Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? 25,39 Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?    
25,40 A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.  
25,41 Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre!  
25,42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom,
25,43 jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg.  
25,44 Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked?
25,45 Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.  

25,46 És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.

Mivel gyanítom, hogy nem sok embernek van kedve ezt végigolvasni, ezért a lényeget kiemelném.
Krisztus visszajövetele és a végső ítélet. Jézus azt mondja a jobb keze felől állóknak, hogy ők öröklik az országát, mert irgalmasan cselekedtek (Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.) Erre azt mondják, nagy csodálkozva, hogy de hiszen veled mi semmi ilyet nem tettünk, nem láttunk ezekre rászoruló állapotban. Jézus így felel: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.
A bal keze felől állóknak pedig azt mondja menjenek a pokolba, mert nem cselekedték meg vele mindazon jókat, amiket a jobb kéz felőliek megtettek. Persze azok is ellenkeznek, hogy de hiszen nem láttunk téged ilyen állapotba, nem szorultál segítségünkre. Erre Jézus: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.

Olyan sokszor esik szó keresztényi értékekről és tanításról, keresztényi szellemiségről ... stb. Ezt a fenti részlet szerintem alap. Hozhatnék még sok részletet, de minek.
Aki nem nyújt segítséget az embertársának, aki elutasítja a segítséget kérőket, aki elfordítja a fejét, azt úgysem érdekli, hogy mit ír a Biblia.
Én azt gondolom, hogy nem ítélkezni kell, hanem segíteni.
Az ítélkezés nem a mi dolgunk. Itt a földön is megvannak rá a megfelelő emberek és a mennyben is.
Ha valaki bűnt követ el, akkor erre van például a rendőrség. De a segítségkérés még nem bűn. Elmenekülni a nyomorból, a halál elől, az még nem bűn.

Írtam már arról is, hogy bevándorlónak igenis be kell illeszkednie a befogadó ország kultúrájába. Erről most nem szólnék.
Nekünk, befogadóknak is segíteni kell. Nem gyűlölettel nézni rájuk, nem fintorogni. Segíteni, hogy emberhez méltó körülményeket teremthessenek maguknak. Ha esetleg úgy alakul, hogy haza tudnak menni, akkor ebben is segíteni.
Én szégyellném magam, ha arra gondolnék, hogy nekem kevesebb jut, mert azokra a szerencsétlenekre kell költeni. Nem érdekel. Költök rájuk. (Inkább mint felesleges dolgokra.)

Szóval csalódtam az emberekben. Pontosabban egy részében. Hitetlenkedve rázom a fejem egy-egy vélemény olvasásakor. Mikor lettek ilyenek az emberek? (Tisztelet a kivételnek!)
Én mindenesetre örülök, hogy nem vagyok ilyen. Örülök, hogy - bár milliószor megfogadtam, mégse tudok elmenni szó nélkül a koldus mellett. Örülök, hogy tudok adni és nem utasítom el a segítséget kérőt. Úgy élek, ahogy élek, de azt hiszem reggelente bele tudok nézni a tükörbe anélkül, hogy szégyellném magam. Nem vagyok önző. Nem sajnálom mástól azt, amim van. Nem háborgok azon, hogy nekem azért nem jut mert másnak kell.
Én azt hiszem, hogy ez így rendben van :) Azt hiszem, ez így van rendben.

Te pedig, aki elutasítod a bevándorlókat - így, ezzel a megnevezéssel, tehát mindenféle bevándorlót - állj oda a kerítés mellé és mondd meg nekik, hogy menjenek haza, majd rendbe jön minden és majd segítenek:

Amit leírtam az egyszerűen csak kijött belőlem. Sok minden gyűlik és gyűlik, aztán egyszer csak valahol ki kell ereszteni.
Itt most még finom és udvarias voltam - ennél sokkal ilyenebb gondolatok cikáznak a fejemben.
Aki elolvasta, annak nagyon köszönöm!