Megtérés? Megbánás? Megbocsátás?

Kivégzett keresztények vére festi vörösre a tengert

Egy más dologról kezdtem írni még tegnap, ma akartam befejezni, de aztán eszembe jutott egy másik dolog, amit szeretnék előbb még leírni.
Igazából egy hírről van szó, amit tegnap olvastam és már akkor elgondolkodtatott és azóta is gondolkodtat.

(Erről a cikkről van egyébként szó: http://m.christianpost.com/news/report-isis-fighter-who-enjoyed-killing-christians-wants-to-follow-jesus-after-dreaming-of-man-in-white-who-told-him-you-are-killing-my-people-139880/)

Nem fogom lefordítani a cikket. Aki tudja és akarja, elolvassa. Aki esetleg nem tudja de érdekli, neki nagyon szívesen lefordítom pontosan.
Nagyon röviden arról van szó, hogy adott egy igazán brutális IS harcos, aki rengeteg keresztényt végzett ki és saját bevallása szerint ezt kifejezetten élvezte.
Aztán egyszer álmot látott: megjelent egy fehér ruhás férfi és azt mondta ennek a harcosnak, hogy "az én embereimet (népemet) gyilkolod". Ezután a harcos - elmondása szerint - kezdte rosszul érezni magát és már egyre inkább nehezére esett folytatni a korábbi tevékenységét.
Egy alkalommal az egyik áldozata, egy keresztény férfi így szólt a harcoshoz: "Tudom, hogy meg fogsz engem ölni, de én neked adom a Bibliámat". Az IS harcos valóban kivégezte a keresztény férfit és magához vette annak Bibliáját és el is kezdte olvasni. Egy másik álomban Jézus kifejezetten kérte ezt a harcost, hogy kövesse őt.
Nos, a cikk ezen része fogott meg és gondolkodtatott el.

Először is alapvetően eléggé szkeptikus vagyok. Nem tudom, hogy ez a történet valódi-e. Nem akarok senkit sem meghazudtolni, de olyan valószerűtlenül hangzik. Tudod, van egy olyan kifejezés, hogy túl szép, hogy igaz legyen... Na ez a történet nálam is ez a kategória.
Adott egy férfi aki az egyik legbrutálisabb terrorszervezet lelkes tagja, halomra gyilkol embereket. És akkor ez az ember egyszer lát egy álmot és "megtér"?
Az elmúlt hónapok, sőt évek során annyit hallottam és olvastam az IS brutalitásáról. Képek és videó felvételek ezrei tanúsítják az embertelenséget és lelkiismeretlenséget. Isten nevében gyilkolnak. Többek között keresztényeket. Csupán mert más a vallásuk, mint nekik. Mert ők (az IS) csak a saját vallásukat ismerik el és tartják helyesnek. Folyamatosan azt hirdetek, hogy csak az ő vallásuk az egyetlen igaz út.
Teljesen elzárkóznak bármiféle nyitástól a más vallásúak felé (sőt, még az övékétől eltérő iszlám vallási irányzattól is!).
Egy ilyen ember több hónapos vagy éves gyilkolás után valóban őszintén nyitni tudna a keresztény vallás felé?
Változhat ilyen hatalmasat egy ember? Totális, 180 fokos fordulat. Minden korábbi hitével és tettével való szembefordulás.
Az egyik nap még azt hirdeti, hogy az iszlám vallás az egyetlen és mindenki istentagadó és bűnös, aki nem ebben hisz. Majd a másik nap már a Bibliát olvassa?
Egyik nap keresztényeket gyilkol (és még élvezi is), majd másnap hozzájuk akar csatlakozni?

Tudom ám, hogy az utóbbi időben több IS tag is csalódott már a szervezetükben és megpróbáltak kilépni. Ez vagy sikerült nekik vagy kivégezték őket.
De az, hogy csalódik a szervezetben és esetleg megbánja hogy csatlakozott hozzájuk, nos az csak egy dolog. De hogy teljesen elforduljon még a vallástól is ...
Ez nekem annyira hihetetlen.
Stílusosan azt is mondhatnám, hogy ez aztán a pálfordulás!
Miért is? Aki ismeri a Bibliát, annak azonnal beugorhat Saul megtérésének története. Ugye?
Aki esetleg nem ismeri: Saul igazán elkötelezett és lelkes keresztényüldöző volt. Aztán egyszer csak megjelent neki Jézus, ekkor összeomlott. És ettől kezdve tanítvány akart lenni. Nyilván nagyon hosszú időbe telt, míg a keresztények elhitték neki, hogy megváltozott, hogy megtért. Végül ő lett Pál apostol. (Ez a név már biztosan ismerős.) A korábban vakbuzgó zsidó férfi szinte egy pillanat alatt átfordult és azonnal Jézus tanait kezdte hirdetni.
Nem hittant akarok én itt tartani :) Csak megemlítettem, mert annyira furcsa. A történet szinte teljesen ugyanaz - vagyis sokban hasonlít.
(Nem, továbbra sem vádolok senki hazugsággal és azzal, hogy a történetet csak kitalálta! Dehogy is! Ezt az érzést igyekszem magamban teljesen elnyomni.)

Visszatérve a cikkben szereplő IS harcosra. Most őszintén, ha egy ilyen kegyetlen gyilkos állna eléd és mondaná, hogy megváltoztam és segíts nekem jó kereszténnyé válni ... mit tennél?
A kereszténység egyik fontos tanítása a megbocsátás. Már a legfontosabb imádságban, a "Miatyánk"-ban is ott van. Ennek alapján el kellene hinni, hogy valóban jó útra akar térni. Meg kellene bocsátani neki a bűneit, hiszen megbánta. (Állítólag.)
Érdemel-e második esélyt az ilyen szörnyűségek elkövetője?
Én mindig azt vallottam, és azt vallom ma is, hogy egészséges lelkű és épeszű ember nem emel kezet másik emberre. A gyilkosságot megbocsáthatatlannak tartom. Pláne az élvezetből elkövetett gyilkosságot! Ha nem önvédelemről vagy esetleg másik élet védelméről van szó, akkor az nálam elfogadhatatlan.
És akkor jön egy egykori IS tag és mondjuk beül mellém a templomba?
Sokat gondolkodom rajta, hogy mit tennék. Egyrészt ott van a megbocsátás, ami keresztényként mondhatni kötelességem (hülye szó, de most hirtelen nem jut jobb eszembe). Másrészt viszont ott az a több ezer kép, jól beleégve a memóriámba, az IS kegyetlenkedéséről.
Megbocsátanék? Hinnék annak az embernek?
Azt hiszem tudom a választ. De mégsem. Amíg ténylegesen nem kerülök ilyen helyzetbe, addig valószínűleg nem is fogom tudni egyértelműen megmondani, hogy mit tennék.

Egyébként korábban már többször kifejtettem azt a véleményemet, hogy az, aki beáll az IS-hez, az menthetetlenül elveszett. Mármint szerintem. Mert oda nem mennek értelmes emberek - hiszen azok nem gyilkolnak. Meg egyébként is agymosás és drogozás megy ott. Szóval nagyon minimális (leginkább nulla) esélyét látom annak, hogy egy IS gyilkos megtérjen. OK, persze tévedhetek én is!

Az elmúlt éjjel nagyon érdekes és nagyon életszerű álmot láttam. Sebastian Vettel (Forma 1 pilóta) is szerepelt benne. Nem is értem, hiszen soha életemben nem rajongtam a Forma 1 -ért. Ami hír véletlenül eljutott hozzám, amit véletlenül láttam, annyit tudtam róla. Nem is értem, hogy jött ez az álom, hiszen Vettelnek is csak a nevét hallottam - ha az életem múlt volna rajta sem ismertem volna fel képen például :) Szóval nem értem, honnan jött. Lehet, hogy ennek az álmomnak a hatására majd Forma 1 rajongó leszek? :) Szinte teljesen kizárt. Hiszen eddig sem vonzott különösebben, nem érdekelt egy kicsit sem. Ezután sem hiszem, hogy másképp lenne.
Nekem ez egyrészt azt jelenti, hogy az álmoknak túl nagy jelentőséget biztosítani nem érdemes, hiszen ok nélkül jöhet bármi - mint tudjuk az agyunk csodákra képes.
Másrészt pedig azt, hogy egy álom önmagában nem fogja megváltoztatni valaki életét. Egy kicsit sem. Hacsak nem volt már korábban igény arra a bizonyos változásra. Ha bennem korábban feltámadt, még pontosabban meg lett volna az igény mondjuk a Forma 1 vagy bármilyen autóverseny iránti rajongásra, akkor lehet, hogy ez most igazi nagy rajongóvá tett volna. De nem volt. Nem érdekeltek eddig sem az autóversenyek és ezután sem fognak :) 
Levetítve ezt a fenti történetre és az IS harcosra: akár az is lehet, hogy megvolt benne az igény a fordulásra. Lehet, hogy kezdett elbizonytalanodni. Ilyenkor pedig egy szó is elég lehet, ami aztán elindít egy változást. Isten útjai kifürkészhetetlenek :)
(Na persze ha igaz a fenti történet...)