2015. június 11., csütörtök

Törökország. Választás környékén. (Meg a kurdok.)

Szeretném megígérni, hogy utoljára teszek említést az idei választásról, de nem merek ilyet ígérni.
(Mondjuk úgyis mindig azt írom le ide, amit éppen akarok... szóval mindegy. A magam örömére írogatok és ennyi.)

Két dologról akartam még pár szót ejteni. Nem függenek össze, de valamennyire mégis.

Az első, az egy bizonyos HDP gyűléssel kapcsolatos.
Diyarbakirban történt a dolog, nem egészen egy hete (2015.06.05-én).
Erről a városról azt kell tudni, hogy a térség, illetve Törökország kurd területének a "fővárosa". Nem véletlen tehát, hogy a HDP pont ebbe a városba tette a kampányidőszak utolsó ilyen nagygyűlését. (Aki az AKP meetinges írásomat olvasta tudja, hogy minden nagyobb párt minden nagyobb városban tart egy-egy ilyen gyűlést/meetinget. Minden párt számára vannak stratégiai városok, ahol nagyon nyerőnek számítanak vagy valamiért fontos nekik és oda szokták tenni az utolsó ilyen gyűlést.)
Én magam nem voltam jelen ezen a gyűlésen (gondolom nem kell magyaráznom, hogy miért), de egy közeli ismerősöm ott volt és őáltala értesültem az eseményekről.
Néhány képet kaptam én is innen:




Rengetegen voltak. Több ezren - sőt, azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy több tízezren (most nincs kedvem pontos adatokat keresgélni). Ez persze nem is csoda, hiszen ahogy mondtam, a kurd régió központja ez a város.
Nos, ezeket a képeket 17:46-kor kaptam, 9 perc múlva jött a kicsit ijesztő üzenet: bomba robban a gyűlésen! Akkor persze hírekben még semmi nem volt. Telefonon próbáltam hívni az ismerősömet, de sok mindent nem lehetett hallani.
Aztán persze lassan csak sikerült információkhoz jutni.
Rengeteg volt a sebesült. Két robbanás is volt. Félelmetes. Ilyen tömegben nemcsak a bomba okozhat tragédiát, hanem gondolj bele amikor több ezer ember próbál egyszerre menekülni...
Kaptam a robbanás utánról is néhány képet - csak gondoltam ideférnek.




A kérdés persze azonnal felmerült, hogy ki robbantott! Én először pártok közötti akciónak gondoltam.
Elnézést kérek, hogy ilyet mondom, tudom nagyon csúnya dolog, hiszen 3 ember meghalt és több százan sebesültek, de akkor is azt kell mondjam, hogy a bomba és a robbantás maga nem volt valami nagy dolog. Tényleg elnézést kérek, de ha belegondolunk, hogy egy hatékony bombával (rettenetes szókapcsolat, de nem tudok most hirtelen jobbat) egy több ezres tömegben sokkal, de sokkal nagyobb pusztítást lehet véghezvinni. Szóval én kapásból politikai ellentétre gondoltam. A kurdok persze rögtön jöttek azzal, hogy az AK Parti volt...
Nos, azt már két napja lehetett tudni, hogy az IS (ISIS) volt! Egyrészt meglepődtem, mert eddig ennyire nem voltak aktívak Törökországban. Másrészt viszont, ha belegondolok, totál logikus! Hiszen annyira utálják a kurdokat és szinte már várható volt, hogy valamivel bepróbálkoznak - ráadásul a legnagyobb kurd városban és egy ilyen számukra fontos eseményen.
Ma pedig egy cikkben pontosabbat is megtudtam a merénylőről. Íme:


Az a bizonyos ujjtartás egyébként nagyon jellemző a IS tagokra!
Azt jelenti, hogy egy Isten van (odafenn)
Természetesen nemcsak az IS tagokra jellemző, hanem minden muszlimra, de manapság az IS nagy előszeretettel mutogat, már szinte minden képen

Ha mindentől elvonatkoztatok, akkor azt kell mondjam, hogy ez egy nevetséges próbálkozás volt.
A srác, ahogy a képen is látható, fiatal (20 éves!!), bizonyára teljesen tapasztalatlan. Rábíztak egy piszkos munkát, el is végezte. De ez inkább csak figyelemfelkeltés volt, nem komoly merénylet.
Miért is? Nos, ahogy mondtam, ha komoly merényletet akartak végrehajtani, akkor sokkal nagyobb lett volna a tragédia. (Több ezer ember összezsúfolva - akár egy öngyilkos merénylő saját magát robbantva is legalább 10-20 embert magával vitt volna.) A másik pedig: nem furcsa, hogy 6 napja volt a robbantás és már ki is derült, hogy ki volt és már le is csukták? Ennyire gyorsan nem szoktak menni a dolgok - hacsak fel nem dobják az illetőt ...
Na, mindegy. Lehetnek még emögött homályos dolgok, de engem nem érdekel. A lényeg úgyis az, hogy egy szemétládával kevesebb van szabadlábon!

A másik, amit meg akartam még említeni, az a kurdok ünneplése volt.
A választás napján elméletileg 19 órakor hozták volna nyilvánosságra az első eredményeket. Ehhez képest majdnem fél 8 volt, amikor megjelentek a számok a képernyőn (ja persze természetesen akkor már nem hivatalosan rég tudtuk az aktuális eredményeket). Így:


Nos, innentől már lehetett tudni, hogy nagy változások nem lesznek (63,7% feldolgozottságnál kezdték adni az első eredményeket). Én ezután nem sokkal ki is kapcsoltam a televíziót és mentem az erkélyemre (ott alszom, príma ágyam van) olvasni és játszani.
Az ünneplés azonban nyilván hozzám is elért. Azt is pontosan tudtam, hogy mikor emelkedett jelentősen a HDP eredménye - ilyenkor mindenfelől üvöltözés, tapsolás és éljenzés hallatszott.
Ez volt a kisebb "baj". Ami igazán zavart az a lövöldözés. Ami éjszakába nyúlóan szinte folyamatos volt. Próbáltam felvenni, valamit talán sikerült is, de nem az igazi. (Ha valakit mégis érdekel, a Facebook oldalamon megtalálja ezt a videót.)
Másnap, vagyis június 8-án Siirt egy bizonyos, viszonylag város széli részén ünneplést tartottak.
Én eddig erről a helyről csak hallottam. Messze is van tőlünk (most már tudom, lejártam a lábam, mire kiértem), nem túl bizalomgerjesztő környéken és egyébként is egy nagy üres tér.
Na, a lényeg az, hogy ilyen-olyan okból kifolyólag csak kimentem.
Az odavezető úton sem unatkoztam :) Folyamatosan jöttek a környező falvakból és kisvárosokból az autók. Személyautók (láttam olyat, amiben 10!!!! ember ült), buszok, teherautók (plató zsúfolásig telve emberekkel). Az autók dudáltak, az emberek zászlókat lengettek, énekeltek és éljeneztek.
Bevallom kicsit szimpatikus volt ez a hatalmas összetartás - de persze ha az ember tudja a dolgok hátterét, akkor nem nagyon hatódik meg.
Mindegy. Kiértem, voltam ott vagy 10-15 percet, álldogáltam, készítettem pár képet, majd irány haza.
Ennyi is elég volt.
Nem az én világom, na :)
A hangulatot bemutatni és visszaadni úgysem tudom, de itt van egy kis ízelítő:



A nők többsége ünneplőbe öltözött


Vattacukor nélkül ez a rendezvény sem mehet :)



Talán egy videó által jobban érzékelhető: 



(Eredetileg direkt ide akartam feltölteni, de 100 MB-nál nagyobb és hibaüzenet jött ki. Szóval fel kellett töltenem a YouTube-ra, hogy aztán ide be tudjam szúrni. De ha így sem sikerül, akkor ott egye meg a fene :) És akit érdekel, a Facebook oldalamon azt hiszem szintén fenn van ez a videó.)

Ahogy említettem elég hamar eljöttem. Egyrészt nem szeretem azt a környezetet, amikor a színpadon beszéltek, abból nyilván alig valamit értettem (hiszen kurd nyelven csak kicsit tudok). Leginkább viszont azért, mert elkezdtek előkerülni a fegyverek és volt pár levegőbe lövöldözés (örömből). Mivel a rendőrök nem mertek a rendezvény helyszínének közelébe jönni (jó pár utcával lejjebb álldogáltak), így azt gondoltam, hogy jobb minél előbb lelépni. Ja, meg azt sem díjaztam túlságosan, hogy pár PKK harcos is megjelent. (Olyan "igazi" harcos, egyértelmű öltözetben. Nem lehet eltéveszteni.) Ok, hogy csak álldogáltak, de én akkor sem éreztem jól magam. 
Ez a pár perc nekem épp elég volt :)

Azt hiszem ennyit akartam egyelőre. Csomó dolog van még a fejemben, de másra is kell az idő :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése