hazajöttem

(Már rég elkezdtem írni ezt, de nyuszi betegsége miatt nem volt lehetőségem befejezni - OK, igazából sok minden másra nem tudtam gondolni, így a gondolataimat sem tudtam rendesen összeszedni.)

Istanbul

Bizony. Végre úgy alakult, hogy haza tudtam utazni.
A véletlen úgy hozta, hogy pont december 18-án utaztam.
Ez csak azért érdekes, mert tavaly ezen a napon utaztam a nyuszival Lettországba :) (a teljes utazás ugye 2013.12.17-19. között zajlott - erről már írtam korábban).
Mielőtt útra keltem, természetesen ez is eszembe jutott. Azt gondoltam, hogy ez most biztosan kevésbé lesz kalandos, mint egy éve.
Hát tévedtem - de ez sejthető, mivel egy unalmas utazásról nem írnék ...

Már a jegyvásárlás sem ment egyszerűen. Valami gond volt az összes kártyámmal, ugyanis mindig hibát jelzett vásárláskor.
Szerdán, a bankkal történt hosszas egyeztetés után végre megvolt mindkét jegyem. Kicsit pórul jártam, mert az Istanbul - Budapest jegy akkorra 40 euró helyett 90 euró lett, de már ez sem érdekelt.

A bőrönd már ekkorra nagyjából be volt csomagolva. De a nap folyamán még vagy hatszor átpakoltam és lemértem. Az a gond, hogy a belföldi járaton csak 15 kg az engedélyezett, míg a külföldin 32 kg. Az én bőröndöm a végén 27, 1 kg lett - és ebből már semmit nem tudtam (és nem is akartam) kirakni. Úgy döntöttem, hogy bevállalom a túlsúly díját (ami így12x7=84 líra volt).
Estére már készen is voltak a táskáim.
Még viccelődtem is azon, hogy milyen lehetetlen színösszeállítást hoztam össze. (A végén meg kiderült, hogy mekkora hülyeség volt ... meglátjátok.)

Az első repülő, amivel Istanbulba akartam utazni az csütörtök reggel 7:25-kor indult (volna) Diyarbakirból. Ami Siirttől úgy 3 óra autóval. Ez annyit jelent, hogy nagyjából 2 órakor el kell indulni (a repülő indulása előtt 2 órával én szeretek kinn lenni a reptéren). Ez így rendben is volt, le is szerveztem a dolgokat - mármint, hogy legyen aki kivisz.
Este még kicsit interneteztem, csináltam ezt-azt, kicsit variáltam a táskákkal - aludni felesleges lett volna - és olyan 1 óra körül el is kezdtem készülődni. Bepakoltam az utolsó dolgokat is, átöltöztem, smink meg ilyesmi. Teljesen véletlenül rápillantottam a telefonomra. Ki a fene küld éjszaka sms-t???
Hát a légitársaság. Azt írta, hogy a területen óriási köd van, ezért a repülőgép indulását elhalasztották 7:25 -ről 9:10 -re.

A második sms, ami 1:48-kor érkezett: köd miatt a járat 9:10-re halasztva

Na ezt de utálom, amikor a gondosan eltervezett dolgaimat így keresztülhúzzák.
Kicsit még toporogtam, idegeskedtem.
Végül úgy döntöttünk, ha ilyen köd van, akkor érdemes korán indulnunk - hogy biztosan időben odaérjünk. Így 3 órakor el is indultunk.
Az út nem volt nagyon gáz. Bár néhol tényleg volt köd, de azért lehetett haladni. Még lassan is odaértünk 6 után nem sokkal (normál napokon 2-2,5 óra alatt le lehet zavarni egyébként). Még egy órácskát tudtunk aludni az autóban,  a reptér parkolójában.
Azért csak ennyit, mert a takarító munkás felébresztett a kopogásával - kissé ingerülten adta a tudtunkra, hogy az autóval meglehetősen hülyén parkoltunk és két helyet is elfoglaltunk.
Ha már így alakult, akkor ideje bemenni.
Az első kellemetlenség már a belépésnél megtalált. Ugyanis a török reptereken - a budapesti reptérrel ellentétben - már az épületbe belépés is csak szigorú biztonsági ellenőrzés után lehetséges. Csomagok átmennek a röntgenen, mi meg azon a sípoló kapun. Ez alkalommal kivételesen nem csipogtam be (pedig az esetek 90%-ában be szoktam), ennek még javában örvendeztem, amikor az egyik "kedves" biztonsági őr hölgy bőszen integet a rettenetesen rózsaszín bőröndöm felett. Láttak valami érdekeset a röntgenen.
Meglepődtem, mert a kézipoggyászt szoktál jobban vizsgálni (amikor megyünk a kapuhoz, ott szigorúbb a biztonsági ellenőrzés és ott többször is kinyittatták a kézipoggyászomat), a feladott bőröndöt annyira nem.
Hát most megtették. Félrevontak és ki kellett nyitnom a gondosan lezárt nagy bőröndöt. De ciki volt! Mindenki lesett, hogy "hű, vajon mit csempész".
A biztonsági őr gondosan végigtapogatott és végigkérdezett mindent, hogy miben mi van (persze ami nem volt egyértelmű). Jó kis karácsonyi bevásárlást megejtettem Siirtben így voltak érdekes dolgok a táskámban. Látni kellett volna a biztonsági őr hölgy arcát,  amikor már az ötödik "mi ez" kérdésére adtam azt a választ, hogy óra!
Bizony, mert a család minden tagjának vettem egy órát :) (egyeseknek hármat is - akciós volt na :) )
Alig nézett hülyének, de már vártam, hogy hívja a vámosokat - mit értenek ezek a karácsonyi ajándékokhoz!!
Szóval így végigtapogatott minden kis zugot, minden tasakot, minden zsebet.
Már kezdtem tényleg izgulni amikor végre átengedett.

A check in pultnál csak apróbb kellemetlenség ért. Fel voltam készülve ugyanis a túlsúlydíjra. Néha jobb fejek szoktak lenni és pár kilóval kevesebbet számolnak. Most azonban éppen egy új lányt tanított be az ügyintéző, ezért nem volt mese, ki kellett fizetni a 84 lírát (8.500-9.000 forint körüli összeg).
Aztán kivártam amíg kicsit ügyetlenkedve ugyan, de végez a dolgokkal és megkapom a beszállókártyámat. Minden kis ügyetlenkedését megbocsájtottam, mert a 2F ülést kaptam meg :) Ami azért szuper, mert az a legelső ebben a sorban (1F nincs ezen a gépen például), nincs előttem ülés, jó nagy helyem van.
Azt hittem, hogy innen már jó napom lesz.

Fél 8 lett, mire mindent elintézve beültem a kávézóba reggelizni egy kicsit.
Ugyanis a diyarbakiri reptér elég kicsi, csak két kapu van és ha áthaladunk a biztonsági ellenőrzésen a kapuhoz, ott már nem lehet venni semmit. Én meg úgy számoltam, hogy egy óra múlva bemegyek a kapuhoz, 8:40 -kor beszállás, szóval el lehet tölteni azt a kis időt.
A késés miatt a légitársaság minden várakozó utasát megkínálta valamivel - tea, víz, joghurt ital vagy olcsó narancsos szénsavas üdítő közül lehetett választani. Egyik sem érdekelt igazán, de ha már ingyen volt, hát egy teát csak elkortyoltam - nehogy már kimaradjak :)
Amikor azonban még egy óra elteltével sem kezdték hívni az utasokat a kapuhoz, akkor már kezdtem megijedni. Főleg, hogy a gépnek,  aminek Istanbulból kellett volna jönnie, nyoma sem volt.
Eljött a 9 óra is, akkor már biztossá vált, hogy senki nem tudja mikor száll fel a gépünk.
Volt egy Onur Air gép benn, ami 7:20 -kor repült volna Istanbulba,  az Atatürkre.
Na, az is ott állt szorgalmasan.
És senki nem tudott semmit. Vagy nem mondták.
Én folyamatosan nézegettem a flightradar alkalmazást (amin a repülőket lehet követni, hogy merre járnak) de a mi gépünket nem láttam Diyarbakir felé közeledni. Közben számolgattam, hogy mikor indulhat, mikor ér ide és mi mikor érünk Istanbulba és mikor fogom lekésni a budapesti járatot...
Így várakoztunk egészen 10 óráig. Akkor megérkezett a felmentő sms a légitársaságtól, illetve a reptéren is kiírták és bemondták, hogy 11:30 -kor indulunk.

A harmadik sms - valójában 10:07-kor érkezett, csak most csináltam a képernyőfotót és a telefon jelenleg a magyar időket mutatja... - ebben jelezték, hogy a 9:10-es járat 11:25-re halasztódott

Innen egy picit megnyugodtam már - hiszen így már volt remény, hogy hazajutok.
Fél 11 -kor be is mentem a kapuhoz. A biztonsági ellenőrzés itt sem ment simán: le kellett vennem a csizmámat, de ezt teljesen megszoktam már.
Innentől az ablaknál álltam és vártam a gépet.
11:12 -kor végre megérkezett. Kivételesen nagyon gyorsan intézték a kiszállást (mert persze utasokat is hozott) és a takarítást, mert 11:25 -kor be is szállhattunk.
Ahogy már mondtam szuper jó helyem volt, az első sorban ültem. Nagyon kényelmes volt.
A 4 órás késés miatt nagyon sok jegyet töröltettek (hiszen sokan így már lekésték a csatlakozást), így egyébként sem volt tömve a gép.

Végre elszabadulok Diyarbakirból ...

11:44 -kor el is indultunk.
Szerencsére ezen a gépen voltak olyan kis monitorok, ahol gyakran mutatták, hogy hol tartunk és mennyi idő van még hátra ... Az utat szinte végig számolgattam. Egyre inkább bíztam benne, hogy lesz időm elérni a budapesti gépet.
1 óra 45 perc volt az út, ami meglepően gyorsnak tűnt :) (Persze utóbb kiderült, hogy anya azon a bizonyos flightradaron követte a gépemet és vezette az ujjával - hogy gyorsan menjen!)

Még szinte földet sem ért a gép, de már nagyon sokan ott sorakoztak az ajtóban, hogy gyorsan kiszállhassanak - ami azért érthető, mert volt olyan a gépen,  akinek 5-10 perce volt végül átrohanni a csatlakozáshoz...
Én is igyekeztem gyorsan kiszállni, de nem volt annyira sok értelme, hiszen a csomagra úgyis várni kellett.
Egész hamar meg is szereztem és rohanhattam át a reptéren.
Ez a Sabiha Gökcen reptér valamivel ugyan kisebb, mint az Atatürk, de azért így is elég nagy.
Az érkezési szinten végigrohantam, fel az emeletre, onnan indulnak a gépek. Nagy mázlim volt, mert a Wizz Air check-in pultja pont az A sorban volt :) Így nem kellett sokat keringenem. Fel is adtam a csomagot, minden rendben volt.
Kicsit kellett sorakoznom az útlevél ellenőrzésen. Majd a biztonsági ellenőrzésen - ahol megint levetették a csizmát, sőt most még a hajcsatom is besípolt - aztán kész is voltam.
Már csak a kaput kellett megtalálni. Ez sem volt gond.
El sem tudom mondani, hogy mekkora megkönnyebbülés volt, amikor - jó 40-45 perccel az indulás előtt - végre leültem a kapu előtt.
Innen már nagyon nyugodt voltam.
Már a várakozással sem volt semmi problémám.
Egyébként nekem a Wizz Air gépeken sosem kell sorakoznom a jó helyekért. Pontosabban előre vesznek. Ugyanis rég megfogadtam, hogy Wizz Air-rel sosem utazom, mert kényelmetlen. Viszont egyszer pont úgy alakult, hogy azzal kellett mennem és felfedeztem, hogy 6 euróért lehet foglalni olyan ülést, ahol a lábnak több helye van (XXLong Leg - vagy valami ilyesmi). Na, azóta már nincs gondom a wizz -zel :) Ha velük kell utaznom (mert mondjuk a gépek indulási ideje pont úgy jön ki jól, hogy ha wizz -zel megyek), akkor csak és kizárólag ezzel az extra lábhelyjel. Nem is olyan drága. Nekem simán megéri.
És aki ilyen extrával utazik, őket a beszállás során előre veszik, mi megyünk először a gépre.
Szóval nagyon kényelmes.
Most is ilyen kényelmesen utaztam. Meg persze nyugodtan - hiszen már fenn voltam a gépen ...
Engem az sem szokott zavarni, hogy ha pénzért kell kaját venni :)

A gépen szokás szerint ettem, ittam, nézelődtem és aludtam. Nagyjából eseménytelen repülés volt.
Nézelődni sokat nem tudtam a felhők miatt.
Amikor már Budapest előtt ereszkedni kezdtünk, az nagyon tetszett, ahogy átrepültünk a felhőrétegen:

Innen aztán már azt gondoltam semmi baj nem lehet. Végre magyar földön!
Tudtam, hogy a reptéren a tesóm fog várni, aztán jön a nagybátyám és apukám és majd együtt megyünk haza.
Csodálatos módon az én rózsaszín bőröndöm az elsők között jött le a szalagról :) Ilyen is van - minden szökőévben.
Gyorsan kaptam a cuccaimat és elindultam kifelé.
Megpróbálom leírni a látványt: egy kicsit fáradt csaj fehér nadrágban, fekete kabátban, zöld sállal, citromsárga, Brasil feliratú hátizsákkal vonul és rikító rózsaszín bőröndöt rángat maga után.
Ez már így önmagában kegyetlenség. És így utólag már nem tudom mit csodálkoztam, hogy egy kedves fiatal határőr utána szaladt és megállított a zöldfolyosón!
Rögtön angolul szólt hozzám - én voltam már annyira nyűgös, hogy kicsit erélyesebben szóltam, hogy magyar vagyok... Rögtön útlevelet kért, átlapozta. Kérdezgetett, hogy honnan jövök. Mondom Törökországból (ecseteltem, hogy azon belül honnan és hány géppel). Kérdezi, hogy azelőtt hol jártam. Hát mondom nekem Törökország több mint elég ... Hálát adok a Jóistennek, hogy ez egy megújított útlevél - mert ha a régivel utazom továbbra is és abban a fiatal határőr felfedezi az iraki pecséteket és arab szövegű beírásokat, akkor lehet a TEK-et hívja ki rám és még mindig vallatnának!
Következő kérdés, hogy mit hozok a bőröndben. Kávé, cigi? Na, mondom az nincs - illetve egy doboz cigi van nálam (saját használatra). Ekkor már nagyon furcsán nézett rám.
Következő kérdés: ajándéktárgy? Na, itt most átfutott az agyamon az a sok óra... De mondom basszus azok annyira nem drágák és ha nem szólok de mégis kinyittatja a bőröndömet, akkor megszívhatom. Hát, látni kellett volna a határőr arcát, amikor jeleztem, hogy vagy 4-5-6 darab óra van nálam (itt tuti elkönyvelt hülye papagájnak véglegesen). Miután az első döbbeneten túl volt, gyorsan tisztáztam az értékét.
Innentől már alig várta, hogy megszabaduljon tőlem :) Persze a hátizsákomat gyorsan átnézte - gondolom ez már csak formaság volt, talán a kollégái előtt valamit produkálnia kellett és a nagy bőröndöt nem akarta feltúrni.
Azért kicsit kellemetlen érzés volt, hogy megint egy csomó ember előtt néztek csempésznek :) Bár jó kis keretet adott az utazásnak...

Amikor végre kijutottam a reptérről, onnantól sok említésre méltó dolog nem történt.
Szépen lassan haza is értünk Kazincbarcikára.

Nagy bánatomra Nyuszika első pillantásra nem ismert meg. Elbújt előlem.
Egy pár órán keresztül ez így ment. Még kajával sem tudtam magamhoz csalogatni.
Éjszaka azonban már az ágyam mellett aludt a földön és nagyon örült, amikor végre felkeltem :)

Nyuszi most beteg.Tényleg nagy a gond. Ma is voltunk állatorvosnál és vár még rá egy nagy műtét. (Karácsony után - a doki nem akarta elrontani az ünnepet azzal, hogy ha esetleg rossz hírt kell közölnie...)
Nagyon sok drukkot és imát kérek! Köszönöm!
Habár tudjátok, az én nyuszikám bátor és hős, biztosan nem lesz semmi baj. És bár öregecske, hamarosan 7 éves lesz, de azért még jár neki pár boldog év a Földön! Megérdemli, nekem elhihetitek!

És még mindig az IS

Igen, már megint ... De csak azért, mert ma is olyan cikkeket találtam, hogy azt nem bírom szó nélkül hagyni.

Ok, ez pont nem az IS, hanem a pesmerge - de nem akartam, hogy az első képen rögtön az IS szerepeljen és megosztáskor az jöjjön elő :)

ez már az IS

Na persze, nekem mindig mindenről van véleményem. És mivel ez az én blogom, ki is használom, hogy végre leírhatom. Itt szoktam ugyan egy-két emberrel beszélgetni (legalábbis megpróbálom), de nagyon sok mindenben teljesen eltér a felfogásunk. Ami alaphelyzetben nem lenne gond, hiszen egy értelmes "vitában" mindig benne vagyok. (A vitát úgy értem, hogy mindketten elmondjuk a véleményünket, de nem a másik meggyőzése a cél bármi áron...) De itt nagyon nagyon kevés olyan ember van, akivel értelmesen lehetne vitázni. Az itteniekben szinte már genetikailag kódolt az, hogy mindig mindenben igazuk van...
Nos, nem is ez a lényeg. Ezt csak úgy idepötyögtem, mint egy kis gondolatfoszlányt. Szerencsére itt aztán tényleg szabadon leírhatom a gondolataimat - ok, kvázi szabadon, mert mindent azért mégsem szabad.
Ahogy azt már többször is írtam: bárki elolvashatja, ha akar megjegyzést is írhat, szívesen fogadok kritikát és ellenvéleményt is.

Nézzük végre, hogy milyen híreket is olvastam ma, amik a billentyűzet megragadására ösztönöztek (ez így lehet hülyén hangzik, de ugye azt mégsem írhatom, hogy "aminek hatására tollat ragadtam").
Szokás szerint először az internethaber oldalán mazsoláztam. (Nem is tudom pontosan, hogy miért pont ezt az oldalt szoktam mindig nézni - nem biztos, hogy 100%-ban megbízható, de valahogy úgy alakult, hogy mindig ezzel kezdek. Ez volt az első, aminek a nevét megjegyeztem... és egyébként vajon melyik hírportál 100%-ban megbízható? Itt Törökországban legalábbis nem vagyok meggyőződve egyikről sem...)

Már azt hiszem többször írtam is, illetve akik ismernek, azok tudják rólam, hogy a hírek közül szinte az egyetlen, amire azonnal felkapom a fejem (a többire csak esetleg a belelapozás után) az a James Foley -val és persze a "társaival" kapcsolatos bármilyen írás. Egészen egyszerűen az ő halála volt az, ami engem felrázott, hogy oda kell figyelni arra, ami itt/ott folyik. Mint ember, a szememben egy hős, példakép - csakúgy, mint a többi, hozzá hasonlóan kivégzett nyugati fogoly (és persze az a rengeteg szíriai és iraki áldozat).
Nem véletlen hát, hogy ma reggel is azonnal megakadt az szemem azon a híren, miszerint James Foley holttestét eladásra kínálták a családjának. 1 millió dollárért.
Ha valaki esetleg nem emlékezne, vagy nem tudná, hogy miről van szó: augusztusban az IS egy videófelvételt tett közzé, amelyen James Foley és egy álarcos IS tag látható. A felvételen Foley felolvasott egy szöveget (nem részletezném most, ha valaki kíváncsi, kérdezzen, elmondom), majd a maszkos is beszélt és kivégezte Foley-t. Magát a kivégzést igazából nem is mutatták, csak a holttestet és a levágott fejet.
(Ezután a videó után még 4 másik hasonló felvételt tett közzé az IS.)
Tehát az IS közvetítők segítségével vette fel a kapcsolatot James Foley családjával és kínálta megvételre a holttestet. Felajánlották, hogy a DNS vizsgálathoz szükséges mintát is hajlandóak eljuttatni Törökországba (naná, hát hova máshova), hogy bebizonyosodjon valóban az ő holttestéről van szó.
Ez az egész dolog is csak egy újabb bizonyíték arra, hogy az IS vezetőiben és tagjaiban az emberség csírája sem található meg. Mert hiszen ha már egyszer ilyen barbár cselekedetet hajtottak végre, hogy ilyen módon vetettek véget egy ember életének, akkor legalább annyit megtehettek volna, hogy lehetővé teszik, hogy a teste méltó módon örök nyugalomra kerüljön. Adták volna ki a családjának csak úgy egyszerűen. De hogy még ebből is pénzt akarnak csinálni....
Mondjuk egy kicsit meglepett ez a dolog - amellett, hogy megdöbbentett. Ugyanis tényleg sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi lehetett a sorsa a holttesteknek. Én arra tippeltem, hogy jelöletlen sírokba, esetleg tömegsírokba tették őket. Valahogy megszabadultak tőlük. De ezek szerint még halálukban sem nyugodhatnak és még így is hasznot akarnak húzni belőlük...

A cikknek azonban ezzel még nem volt vége!
Már augusztusban, a fentebb említett videó megosztását követően elkezdték taglalni, hogy nem valódi és hogy stúdióban vették fel ... stb.
Az alábbi kép is már hónapok óta kering az interneten a videó hamisítvány voltát igazolandó:

Nos, szeretném én is elmondani, hogy mi a véleményem.
Úgy emlékszem, mintha erről írtam már volna. De hiába olvastam el nagyjából az összes bejegyzésemet (na jó, az elolvasás túlzás - átfutottam), egyszerűen nem találtam. Lehet, hogy akkor mégsem írtam. Ha duplázok, akkor bocsi!
Tehát a cikkben szó esett arról is, hogy a James Foley -féle videó, meg persze a többi is, hamisítvány. Pontosabban egy stúdióban vették fel - ha jól emlékszem, akkor ezt nevezik bluebox technikának. De nem is akármilyen stúdióban, hanem a CIA egyik stúdiójában. Itt visszakanyarodunk ahhoz, amit tegnap is leírtam már, hogy egyesek szerint az IS-t az USA, illetve az USA és Izrael hozta létre és működteti közösen.
Nem tudom, de tényleg. Hogyan is állíthatnám biztosan, hogy ki van a háttérben? Az tény, hogy szinte a semmiből léptek elő, hogy szuper felszereléseik vannak és használni is tudják azokat. (Ezt is mondtam már, hogy ha engem beraknának egy szuper modern tankba, akár magamat felrobbanthatnám - de egy profi kezében halálos fegyver lehet. Kiképzés nélkül a legjobb fegyverek sem érnek sokat.)
Már megint elkanyarodtam. Szóval a videó felvételek. Megmondom őszintén, hogy nem értek sokat ezekhez a dolgokhoz. Csak mint átlagember szoktam érdeklődni és utánanézni bizonyos dolgoknak. Egy szakértő biztosan nálam sokkal többet lát és ért a dolgokból. Én nem tudom megállapítani, hogy bluebox vagy sem.
Bevallom, hogy egy kivételével a videókat sem néztem meg. Csak a Foley-ét. Az volt az első. Akkor még igazából azt sem tudtam, hogy miről van szó. (Azóta is a szemem előtt van.... :( ) Néhány dolog azért egyértelműnek tűnik. A videón a kivégzést magát nem mutatták. Volt ugyan pár vágás (vagy inkább vágást imitáló mozdulat) a felvételeken, de szerintem az ott használt kés életlen volt, mert egy csepp vér sem látszik. (Azért ha valakinek elkezdik elvágni a torkát az vérzik.) Aztán még ott volt a szöveg, amit fel kellett olvasnia. Meg hogy az egész felvétel annyira profi volt, olyan jó minőségű...
Az, hogy a felvételen James Foley egész higgadtnak tűnt, ahogy beszélt, szerintem azt jelenti, hogy ő is úgy gondolta, hogy ez csak egy propaganda videó lesz. (Vagy pedig egész egyszerűen már várta, hogy kivégezzék, hogy a kínzások véget érjenek.)
Szóval az egész videó úgy volt összerakva, hogy látszódott, egy megrendezett, gondosan megkoreografált dologról van szó.
De nem is csoda, hiszen az IS-nek éppen az volt a célja, hogy ezzel a videóval a nagyközönséget meghökkentse, felhívja a figyelmet magukra... stb. Ehhez minden eszközt felhasználtak, ami csak a rendelkezésükre állt. Pénzük is volt (van) hozzá bőven.
Szóval a videó profi munka volt, nagyon jó minőségű. Ahogy mondtam, magát a kivégzést nem mutatták, csak a videó végén volt bevágva egy kép a véres holttestről (inkább nem részletezem). Ez már annyira nem volt éles és jó minőségű.
Nagyon sok olyan véleményt olvastam, hogy az egész csak trükk, a holttest is és Foleyt valójában nem is ölték meg. Sőt, olyan véleményeket is olvastam, hogy egyenesen a CIA -nak dolgozott - ami ugye megint egybevág azzal az elmélettel, hogy az IS is a CIA terméke...
Ismerve a mai filmes trükköket, elméletileg még akár az is elképzelhető lenne, hogy a képek illetve a bemutatott holttestek nem valódiak csak photoshop és/vagy bábu. De én ezt egyáltalán nem tartom valószínűnek.
Én nagyon örülnék neki, ha kiderülne, hogy tényleg életben van Foley és életben vannak a többiek is, és minden csak vakítás volt. Esküszöm, hogy nem haragudnék, amiért átvertek mindenkit!
De ennek a lehetősége szerintem nulla. Nem lenne logikus.
Mert ha mondjuk Foley vagy bármelyik más fogoly előkerülne, akkor rögtön leránthatná a leplet az egész színházról. Én ezt gondolom.
Nem hiszem, hogy ezeket az embereket (a két brit és három amerikai) el lehetne tüntetni és hallgattatni. (És ugye vannak olyan, más országbeli rabok - pl olasz, francia - akikért fizettek váltságdíjat és akik kiszabadultak és beszéltek a fogvatartás körülményeiről és a rabtársakról is. Ez is átverés lenne?)
Azt tehát szinte biztosra veszem, hogy megölték őket (főleg, hogy most ugye Foley holttestét akarják eladni és még a DNS tesztet is felajánlották - mondjuk ez lehet akár blöff is, vagy átverés!).
Még azt is valószínűnek tartom, hogy a videók végén bemutatott holttestek is valódiak és valóban azt tették velük, ami látszik. Azt a felvételekből nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy mikor készültek - lehet, hogy a felvétel és a kivégzés között napok, hetek teltek el és a holttesteket utólag tették a filmbe. (Itt először azt akartam írni, hogy "vágták be" - de ezt a körülmények miatt inkább módosítottam)  
De mi van akkor, hogy ha tényleg az USA irányítja a dolgokat és ők állnak az IS mögött? Vagy ha Izraellel együtt? Én hiszek abban, hogy a végtelenségig nem lehet titkolni semmit, tehát előbb vagy utóbb ez is napvilágra kerül. Nem lesz vajon nagy botrány arról, hogy az USA ártatlan embereket használt fel a céljai eléréséhez? (Ja, hogy ez már nem is lenne újdonság?) Ezt tényleg meg merik kockáztatni? Hogy bevállalták, hogy nyilvánosan kivégzik a saját polgáraikat? Nagyon naiv vagyok, hogy felmerül bennem a kérdés?
Én még mindig azt gondolom, hogy az IS az Al-Kaidából vált ki, kezdetben az USA és egyéb országok (például Törökország biztosan) a szír elnök, Aszad ellen fegyverezték fel őket. Idővel túl nagyok lettek, túl sokan ahhoz, hogy az USA kezelni tudja. Valamint azt is gondolom (elhiszem), hogy az IS jelenlegi vezetőinek többsége (amerikaik által fenntartott) iraki börtönben találkoztak először és ott szövetkeztek. Nos, ez persze az én véleményem és az én álláspontom. Nem biztos, hogy helyes. Sőt, néha már én magam is hajlok arra, hogy talán nincs igazam... Itt-ott néha olyan információkra bukkanok, amik gondolkodásra késztetnek.

A pénzzel kapcsolatban még egy gondolat:
Az iraki pénzügyminiszter egy nyilatkozatában kifejtette, hogy az IS a Föld leggazdagabb terrorszervezete. Honnan is származik a pénzük? Egyrészt ugye az emberrablásokból, pontosabban az elrabolt emberek után fizetett váltságdíjakból. Emellett nem elhanyagolható bevételük származik az olajból, valamint az elfoglalt területeken a bankoktól kezdve minden az ő kezükbe került.
Az olajjal kapcsolatban még azt kell megjegyezni, hogy nyilván direkt az IS-től senki nem fog vásárolni (vagy ki tudja...). Ezt azonban úgy kerülik meg, hogy közvetítőkön keresztül értékesítik az olajat. Ezek a közvetítők pedig törökországi és más országbeli magánszemélyek.
Én meg sem lepődök azon, hogy egyes emberek képesek ilyen terrorcsoportokkal üzletelni csak a nagy nyereség miatt.
És ugye meg sem lepődünk azon, hogy az olaj és a pénz itt is felbukkan? Mert hát valahogy mindig minden akörül forog. (Ahogy azt már pár éve tudjuk is: money makes the world go round)
A pénz az emberiség szerintem legrémesebb találmánya. Tudom, hogy ez nagy naivságra vall, de miért kell többet és többet harácsolni? A pénz nem boldogít, de azért jó ha van. De mennyi? Nekem annyi elég, hogy kényelmesen megéljek, megvegyem amit szeretnék. De nem vágyom páratlan gazdagságra és aranypalotára. Miért? Ha meghalok, akkor úgysem viszek magammal semmit. Ja, hogy az utódaimnak, az ittmaradottaknak hagyjak valamit? Bár utódom ugye nincs, de ha lenne, akkor nyilván azt szeretném, ha valamilyen szinten bebiztosíthatnám. Ha nem is a teljes jövőjét, de hogy induláskor meglegyen mindene. Az szerintem nem szükséges, hogy aranytálcán mindent az ember elé tegyenek és neki a kisujját se kelljen mozdítania. Mire gondolok akkor? Egy lakást, kis pénzt, autót szívesen hagynék örökül - mert indulásnak ez szerintem elég, aztán a többiért pedig úgyis dolgozni fog, úgyis a saját erejéből fog előre jutni, mert ezt én így tartom helyesnek. Ezt most csak azért írtam le (még ha nagy marhaság is), mert ezzel is az álláspontomat szerettem volna bemutatni. A hatalmas gazdagság könnyen megrontja az embert. Több százmilliós vagyon? És mit csinál vele? És akkor miért gyűjt, miért akar még többet? (Ugye mindenki sejti, hogy mire vagy kire gondolok?) Viszi majd magával a koporsóba? Vagy itt hagyja a gyerekeinek, hogy azoknak életükben sose kelljen dolgozniuk egy percet sem?
Én nem vagyok gazdag és soha nem is hullott az ölembe ingyen semmi. Amim van, azért megdolgoztam és megdolgozom - jó, az utóbbi években nem hajtom magam halálra, de ez egy másik oldala a dolgoknak.
Nekem megfelel az ami van.
De a világ nem rólam szól. (Sajnos ;) csak vicc!csak vicc!!)

De ha már szó esett az IS -ről, akkor nem hagyhatom ki, hogy ne nézzem meg mi a helyzet Kobaniban.
A pesmerge erők vezetője arról számolt be, hogy jelentősen megváltoztak az erőviszonyok - az idő már a kurdoknak dolgozik. Az IS jelenléte és hatékonysága a felére csökkent és nincs már messze az sem, hogy ténylegesen töröljék őket a területről.
(Persze a pesmerge vezér fényezte kicsit magukat, hogy mielőtt ők megérkeztek volna, Kobani 70%-a az IS kezében volt, de ők kitakarítottak.)
Nagyon sikeresen akadályozzák meg az IS harcosok utánpótlását. Szinte semmi nem jut el hozzájuk. A pesmerge vezér azt is elmondta, hogy miután az IS lassan kifogy a fegyverekből és lőszerekből, ellehetetlenülnek. Ezt kihasználva a YPG-pesmerge-Szabad Szíriai Hadsereg összefogás egy nagy támadás előkészítésén dolgozik éppen. Ha ez sikerül, akkor az IS végleg eltakarodik onnan és Kobani teljesen felszabadul. A város több mint a fele már a kurdok ellenőrzése alatt van. Ha hinni lehet a pesmerge vezérnek, akkor hamarosan véget ér az ostrom és teljesen megszerzik a várost.
Egy másik pesmerge vezér (aki az első csoportot vezette, akik már visszatértek Irakba) kifejtette, hogy az utcai összecsapások miatt húzódott el ez az egész ennyi ideig. valamint elmondta, hogy ezek miatt az utcai összecsapások miatt és a bombázások miatt a legtöbb ház a földdel vált egyenlővé. Ha véget is érnek ezen a területen a harcok, itt nem fognak tudni lakni. Ahhoz (mármint az újjáépítéshez) még nagyon sok időnek kell majd eltelnie.
Nemcsak a kurdok tizedelik az IS-t, hanem a koalíciós erők légitámadásai is sokszor célba találnak és stratégiailag fontos IS állásokat semmisítenek meg, legtöbbször harcosokkal együtt.
Szerintem akár még idén bekövetkezhet a nagy áttörés, a kurdok végleg kiűzhetik az IS-t Kobani területéről. De mondjuk én már nem merek semmit sem állítani - hiszen az elején is mekkorát tévedtem, amikor azt jósoltam, hogy Kobaninak meg vannak számlálva a napja .... (szerencsére tévedtem!)

Végül pár szót szeretnék ejteni a szíriai helyzetről. A szír kormány oldaláról.
Azt tudjuk, hogy 2011-ben robbant ki a polgárháború. A kormányerőkkel szemben nagyon sok ellenzéki csoport szerveződött és ragadott fegyvert. (Mint például a Szabad Szíriai Hadsereg, az IS.) Országszerte durva összecsapások voltak a kormány katonái és a felkelők (ellenállók) között, ami rengeteg civil áldozattal járt és nagyon sokan menekültek el.
Amikor az IS elkezdett "tombolni" és egyre nagyobb területet foglalt el Szíriából is, akkor a kormányhoz hű szír katonák (akik közül az IS egyébként szintén sokat kivégzett) mintha kicsit megálltak volna.
A napokban az orvosi váróban unalmamban a híreket néztem az ottani tévén és láttam, hogy Aszad (szíriai elnök) seregei Aleppót bombázzák. (Aleppóban egyébként a Szabad Szíriai Hadsereg próbál ellenállni a szír kormányerőknek.) És akkor eszembe jutott, hogy hoppá, már egész régóta nem hallottam igazán durva megmozdulást a szíriai hadsereg részéről. Akkor az jutott az eszembe, hogy lehet, hogy ez taktika volt. Aszad nyugodtan hátradőlt a székében, az IS-t hagyta tombolni, nem állt ellent, csak nézte, hogy mit művelnek. Igen, Aszadnak egészen kapóra jött ez a balhé. Hiszen így rá nem figyeltek, csendben meghúzódhatott, hiszen mindenki az IS-szel volt elfoglalva. És tényleg! Most, hogy az IS-t kicsit megnyirbálták a kurdok (valamint ugye az IS csapatok egy része Irakban kínlódik), mintha felébredt volna téli álmából a szír elnök. Már akkor, amikor az első híreket láttam bevillant, hogy nincs-e esetleg valami egyezség az IS és Aszad között.
És akkor a mai hírek egyikében olvasom az Szabad Szíriai Hadsereg vezérkari szóvivőjének nyilatkozatát, amiben kijelenti, hogy Aszad és az IS között komoly együttműködés van. Az IS segít az Aszad-rezsimnek talpon maradni, cserébe a szír kormány nem bolygatja az IS területeit valamint az Aszadék által birtokolt olajkutak bevételéből is részesedést kapnak.
Nyilván teljesen biztos ebben sem vagyok - manapság már nem hihet el mindent az ember, amit a hírekben lát... De ha jobban belegondolok, akkor logikusnak tűnik! Ha jól emlékszem, akkor az IS tényleg nem ütközött lényeges ellenállásba a szír hadsereg részéről. Aszad pedig simán van olyan féreg, hogy a szíriai civileket is gond nélkül feláldozza, hogy a hivatalában maradhasson. Valamint az is eszembe jutott, hogy a szír kormány azért elég sok mindent megpróbált annak érdekében, hogy nehezítse a Kobani felszabadításáért folyó harcokat (ellenezte a légicsapásokat, hisztizett, hogy a pesmergéket beengedték a törökök....)
A helyzet Szíriában meglehetősen kilátástalannak tűnik.
Egyrészt az IS-t iszonyat nehéz lesz kiűzni, annyira bevették magukat egyes területekre. Másrészt pedig a szíriai kormányerők ellen is harcolniuk kell az ellenzéki csoportoknak. A nyilatkozó szóvivő szerint a Szabad Szíriai Hadseregnek (FSA - Free Syrian Army) nagyjából 60 ezer katonája van - ebből 10 ezer azok száma, akik a szíriai kormány oldaláról álltak át hozzájuk. Nagyon remélem, hogy elég lesz! Bár azt pontosan nem tudom, hogy milyen az FSA felszereltsége. De drukkolok nekik, hogy külső beavatkozás nélkül rendezni tudják az ország sorsát.
Mert ha egy ország belügyeibe (és a polgárháború is valamilyen szinten azért csak belügy) kívülről kell beavatkozni az régen rossz. Mert az már előrevetítheti azt, hogy az az ország a későbbiek során sem lesz képes önállóan rendet tenni.
Mondjuk hozzá kell tennem, hogy vannak olyan lehetetlen és tehetetlen (ez szintén saját vélemény!!!) országok, ahol akár van külső beavatkozás akár nincs, a fennmaradás és a béke szinte esélytelen.
Biztosan mindkettőre tudunk példákat mondani mindannyian - nemcsak az arab világból.
De a közel-kelettel, az arab világgal kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy náluk nem szokatlan a harc. Az arab törzsek már évszázadok óta harcolnak egymással, irtják egymást. Egyszerűen ilyen típusú nép.
Szóval én nem csodálkozom azon, hogy nem tudnak békében élni.
(És még mielőtt valaki felhördülve: nem, nem a vallásuk miatt. Ez annál sokkal régebbre vezethető vissza.)
(A teljes őszinteség miatt azt azért hozzá kell tennem, hogy én személy szerint nem szeretem az arabokat - így általánosan. Többeket, arabokat és arab származásúakat is ismerek és nem szimpatikusak - és akkor még finom voltam. Tudom, hogy helytelen dolog így általánosítani, de ez az én véleményem amit saját tapasztalataim alapján hoztam meg. Most is, mint mindig, vállalom a véleményemet. Én ezt gondolom és kész.) 

Én egyébként úgy általában nem hiszem, hogy lenne esély arra a bizonyos világbékére.
Azt gondolom, hogy az emberiség egy része már rég túllépett azon a ponton, ahol ez lehetséges lett volna.
Most már annyira különbözőek vagyunk (társadalom, fejlettség, pénz, vallás), olyan nagyon különböznek az igények, hogy ezek már-már automatikusan konfliktusokhoz vezetnek...
Mi lesz ennek a vége? Egy nagy világháború, ami egy hatalmas BigBang -ben végződik, aztán egy kis pihenő után a kis egysejtűek kezdhetik újra a melót....

Na, jól van :) elhúztam és keresek magamnak értelmes elfoglaltságot, mert mára már magamnak is sok voltam :)

Hogyan kínoz a CIA?

Na, csak mert nekem mindenről van véleményem és eszemben sincs magamban tartani!

Ma szinten minden oldalon szembe jött velem az a bizonyos jelentés, ami a CIA kínzási-vallatási módszereiről szól.
Ez most komolyan ennyire új? Ezt nem tudta eddig senki?
Vajon én honnan tudtam - a legtöbbet legalábbis ismertem. De most komolyan! És azt gondolom, hogy ha én tudtam ezekről a kínzásokról, akkor mások előtt sem volt titok.
Ha szabad így általánosítanom, akkor azt mondom, hogy a muszlim világ már sok éve ezen csámcsog és háborog. Valóban! Lehetséges, hogy én is innen ismerem az ilyen kínzásokat és rémtetteket?
(Vicces, de vannak dolgok, amikről csak azt tudom, hogy tudom - de hogy hol hallottam vagy olvastam, hogy honnan tudom, arról gőzöm sincs!)
Szóval az a lényeg, hogy azoknak a bizonyos kínzásoknak a nagy része, ami miatt most a fél világ fel van háborodva (vagy nincs, mert nem újdonság), azok már rég ismertek voltak.
Nagyon sokszor hallottam az amerikaiak bírálatában megemlítve azt, hogy milyen embertelen módszerekkel kínoznak.
Pár hete én is írtam arról, hogy az IS által hosszú hónapokig fogva tartott majd kivégzett amerikai és brit állampolgárokat hogyan kínozták. Biztosan emlékszünk: James Foley és a többiek. Állítólag a legdurvábban pont az amerikaikat kínozták. A waterboarding, az összeláncolás, a fejjel lefelé fellógatás, kikötözés, a rendszeres verés, éheztetés .... Ismerősek? Persze, hiszen benne vannak abban a bizonyos jelentésben, mint a CIA kínzási módszerei.
Nahát, milyen érdekes!
Ahogy a többnyire muszlim rabokat vallatták az amerikaiak, most az IS szinte pont ugyanazokkal a módszerekkel kínozta az amerikai foglyait.
Most tegyük félre kicsit azt a teóriát, hogy az IS-t az USA hozta létre és működteti! (Már csak azért is, mert azt aztán már tényleg nem bírom elképzelni, hogy bevállalnák, hogy az ő irányításuk alatt nyilvánosan végezzenek ki amerikai és brit állampolgárokat - mert ha kiderülne, hogy mégis az USA áll a háttérben, akkor abból valóban nagy botrány lenne! - Márpedig semmi sem marad örökre titokban! Egyszer úgyis mindenre fény derül.) Tudva azt, hogy az IS vezetőségének nagy része (köztük a nagyvezér) éveket töltött amerikai börtönökben, így már nem is olyan érthetetlen a dolog, ugye?
Akár ismerhették ezeket a kínzásokat saját tapasztalatból is.
Amit ők "kaptak" az amerikaiaktól, azt adták, illetve adatták vissza a foglyaiknak.

Amikor a Foley-ék által elszenvedett kínzásokról olvastam, szabályosan vérzett a szívem és nagyon elszomorodtam. Felfoghatatlan, hogy mit kellett kiállniuk. Komolyan letaglózott.
De valamit most be kell vallanom. Teljesen őszinte leszek! Amikor a CIA kínzásairól olvastam, annyira nem vérzett a szívem. Ezért a véleményemért nyugodtan meg lehet engem kövezni, lehet szidni (a megjegyzés rész alul szabad, bárki számára elérhető!), de akkor is vállalom és leírom. Én azt gondolom, hogy például a guantanamói foglyok nagy része biztosan nem ártatlanul került oda, ahol van. Vagy azok, akiket a most kifogásolt módszerrel vallattak. Ha jól tudom, akkor többnyire terrorizmussal vádolt személyekkel kapcsolatban merültek fel ezek a dolgok.
Most akkor mondjam azt, hogy szegények és ajajj meg ejnye-bejnye?
OK, rendben, azt aláírom, hogy emberek vagyunk és alaphelyzetben csak úgy bánhatunk embertársainkkal, ahogy tőlük várnánk, hogy velünk bánjanak.
De most komolyan! Panaszkodó Al-Kaida - tag? Ha egy IS taggal találkoznék, szerintem saját kezűleg képes lennék lelőni. Én, aki hangyákat mentek a wc-ből és a kóbor macskáknak macskaeledelt rendelek és rakok ki....
De a terroristákat - legyen az Al-Kaida vagy IS tag, vagy bármely más radikális csoport tagja - egyszerűen nem tudok sajnálni.

Arról pedig, hogy eltitkolták, hazudtak a vallatási módszerekről ... Nos csak annyit jegyeznék meg, hogy azért annyira titkos mégsem volt. Mondom, hogy én már szinte az összeset ismertem évek óta. Meg évek óta megy a háborgás a csúnya, gonosz, kínzós amerikaiak ellen. Akkor hol volt titkos?

Jó, hogy nem követelnek luxus körülményeket a börtönökben.
Ezen egyébként mindig kiakadok. Legyen szó bármely ország bármely börtönéről! Hogy néhány helyen micsoda körülmények vannak! Pedig aki odakerül az nem a jutalomnyaralását tölti ...
Elkanyarodtam. Itt most a kínzásokról van szó. Valóban embertelen és felháborító, meg ilyesmi.
Állítólag nem is volt túlzottan célravezető, mert nem sikerült minden esetben vallomást kicsikarni (néha azért igen és volt olyan támadás például amit ilyesmi alapján sikerült megakadályozni).
OK, nem kellett volna kínozni őket - pláne nem annyira durva módszerekkel. Egyáltalán senkinek nem kellene bántania, kínoznia a másik embert.
De lám, egyik oldal sem jobb a másiknál.

Én egyébként láttam felvételeket, képeket az Al-Kaida által végrehajtott merényletekről és kivégzettekről ... és az áldozatokat sokkal jobban sajnálom, mint a megkínzott Al-Kaidásokat.
Vagy az IS áldozatait sokkal jobban sajnálom, mint azokat az IS tagokat fogom, akiket esetleg élve elkapnak és "elbeszélgetnek" velük ...

IS - honnan jön, ki pénzeli

Amikor tegnap rákerestem a legfrissebb Kobani hírekre, már akkor felfigyeltem egy cikkre, ami az IS és a Moszad közötti kapcsolatot taglalja.
Tegnapi írásomba már nem akartam belevenni, mert először át kellett gondolnom, hogy akkor most mi is van.

Mielőtt még bármi mást leírnék, szeretném kicsit az elnevezést pontosítani vagy megmagyarázni. Konkrétan az IS-ISIS dologra gondoltam. Bár igyekszem következetes lenni, de tudom, hogy minden igyekezetem ellenére hol ezt, hol azt használom. A kettő azonban egy és ugyanaz. Mindkettő a szervezet angol elnevezésének rövidítése. IS=Islamic State, ISIS=Islamic State of Iraq and Syria. Ezeken kívül van még pár elnevezése, szinte a legtöbb nyelven más és más. Én legtöbbször az IS-t használom, de remélem nem túl zavaró, ha néha esetleg ISIS-t írok. A többi elnevezést (ISIL,DEAS,ISID ......stb) nem szoktam használni - legalábbis írásban és magyarul nem.

Arról van szó, hogy egy tegnap kezembe került egy cikk, amiben idézik Alexander Prokhanov (Putyin egyik "csatlósa") nyilatkozatát. Egy iráni csatornának nyilatkozva elmondta, hogy az IS vezető embereit maga a Moszad képezte ki. (Azt gondolom tudjuk, hogy a Moszad az izraeli titkosszolgálat.) Kifejtette továbbá, hogy az IS az USA közel-keleti politikájának a mellékterméke, egy eszköz az amerikaiak kezében.
Elmondta még, hogy az IS legfőbb célpontja Irán és Oroszország, miközben az USA azzal eteti Európát, hogy "ha mi nem avatkozunk bele, akkor titeket fognak támadni". Szintén Prokhanov mondta, hogy az USA és Izrael szorosan együtt dolgozik, egyformán támogatják az IS-hez hasonló terrorszervezeteket.
Igazolásként elmondta még, hogy az IS ideológiája teljes mértékben különbözik az Iránban vagy bár más közel-keleti iszlám országban bevett gyakorlattól.

Roppant érdekes meglátás ez az oroszok részéről.
De van más megközelítése a dolognak - illetve az IS-nek! Még novemberben olvastam egy helyen Waleed bin Talal nevű milliárdos szaúdi herceg nyilatkozatát, amiben először is figyelmezteti az USA-t egy lehetséges IS támadásra. Majd kijelenti, hogy a terrorszervezet legfőbb támogatója Szaúd-Arábia. Kifejtette, hogy a szíriai polgárháború kitörésekor a szaúdi királyi család egy radikálisabb ága úgy gondolta, hogy támogatni kell az Al-Kaida -féle terroristacsoportokat, hogy hatékonyabban léphessenek fel a szíriai rezsim ellen. Elmondása szerint bizonyítékai vannak arra vonatkozóan, hogy a szaúdi állam fegyverekkel is támogatja az IS-t - miközben ugye az USA mellé is állt az IS elleni harcban.

Egy harmadik álláspont szerint - amit szintén valahol olvastam - az IS teljes egészében amerikai termék. Ők fegyverezték fel őket és a háttérből ők mozgatják a szálakat. Azért hozták létre az IS-t és alkották olyanná, amilyen lett, hogy amikor már nagyon eldurvul a helyzet, akkor beavatkozhassanak és így meg legyen magyarázva a jelenlétük a közel-keleten. Nos, a légierő már valamennyire itt van - és állítólag 1.500 katona készen áll, hogy Irakba repüljön.

Ezen kívül van még jó pár elmélet, bizonyára van ami logikus, van ami egyértelmű összeesküvés-elmélet. Van ami komolynak hangzik, van ami első olvasatra nevetséges.
Megmondom őszintén, hogy én nem tudom, mi az igazság. Én is csak találgatni tudok, illetve nekem is csak elképzelésem/véleményem van a dolgokról. Ami - és ezt nem győzöm elégszer hangoztatni - valóban az én saját véleményem. Én így látom. Lehet helyes vagy téves, ezt egyelőre nem tudom. Ha valamit rosszul tudok, nagy örömmel veszem a kiigazítást és nagyon szívesen be is szoktam ismerni ha tévedtem!
Mivel az IS kétségtelenül tele van amerikai járművekkel és fegyverekkel, ezért szinte már tagadhatatlan, hogy van valami összefonódás az USA és IS között. Vagy legalábbis a kezdetekben volt.
Én azt gondolom, hogy az USA valóban támogatta az IS-t a szíriai rezsim ellen a 3 éve kirobbant polgárháborúban. Úgy képzelem, hogy később az IS túlnőtte a kezelhető nagyságot, eltávolodtak az eredeti céltól (ami a szír kormány megdöntése lett volna). És akkor az USA az IS ellen fordult, mert rájött, hogy máshogy nem tudja kezelni.
Ezen kívül abban is biztos vagyok, hogy Törökországtól is kaptak támogatást - legalábbis a kezdetekben. (Mert az amerikai fegyverek mellett van ott török is bőven. Ez tény. Annál is inkább, mert tudjuk, hogy Erdogan mennyire erőlteti, hogy a szír elnök tűnjön el végre a színről.)
Én ezt gondolom. Aztán persze lehet, hogy ez totál rossz megközelítés!
De vajon lehet-e tudni a teljes igazságot? El fogja mondani valaki valaha is, hogy ténylegesen ki hozta létre az IS-t?
Egyszer már leírtam a (szerintem) hivatalos változatot, hogyan is váltak ki az Al-Kaidából. Abban szerintem van igazság, hogy valamilyen szinten mégiscsak onnan indultak. De abban is szinte biztos vagyok, hogy kellett nekik egy erős támogató ahhoz, hogy oda jussanak, ahol most vannak. Rengeteg pénz és fegyver kellett. A katonák érkeztek ugye folyamatosan, a világ szinte minden tájáról (erről is írtam már korábban). Őket ugye fizetni kellett (a luxus, a pénz volt az egyik vonzerő).
Mit gondolok a fentebb leírt kijelentésekkről, elméletekről?
Amerika - szinte biztosan állt valamilyen kapcsolatban az IS-szel. Én legalábbis ezt gondolom.
Izrael - na, velük mindig totál szkeptikus vagyok. Túl sok mindennel hozzák összefüggésbe. Bármi is történik a világban, azonnal elhangzik, hogy a háttérben Izrael áll. Félreértés ne essék! Én nem azt mondom, hogy ártatlanok, mint a ma született bárányok. Dehogy! Sőt! És azt sem tartom kizártnak, hogy tényleg van valami köze az IS-hez. Bár én valamiért most nem gondolom, de persze ez csak az én véleményem.
Szaúd-Arábia - Nos, ők azok, akiktől szerintem valóban nagyon sok támogatás érkezhet az IS-hez. Én elsősorban anyagi támogatásra gondoltam. De már jóval a fentebb említett szaúdi herceg nyilatkozata előtt is felmerült bennem, hogy a közel-keleti országok (olajgazdag országokra gondolok) simán támogathatják.

Lehetnek olyan megállapodások is a háttérben az IS és bizonyos országok között, amikre talán eddig nem is gondoltam, amik talán eszembe sem jutnának.
Az tény, hogy manapság sajnos semmi meglepő nincs abban, hogy vezető országok vezető politikusai egymás között lerendezik a világ sorsát. Akár úgy is, hogy feláldoznak embereket. A saját céljaik elérése érdekében semmi sem drága nekik, bárkin átgázolnak.
Ezért aztán, bármi is derül majd ki a későbbiek során, én már nagyon meglepődni szerintem nem fogok.
És egyébként meg amíg a nagy, okos és szép vezető politikusok azon rágódtak, hogy mit is kellene tenni és kinek is kellene megmozdulnia, addig az IS sok ezer embert gyilkolt halálra. Teljesen nyíltan - az itteni híradó például ontotta magából a tömeges kivégzésekről szóló híreket, képeket és felvételeket, amelyeket az IS minden gond nélkül közzé tett.
Nagyon várom már, hogy mi lesz a vége, ki fog lépni és hogy mikor.

Még egy gondolat, ami talán nem is tartozik szorosan ahhoz a témához, amit elkezdtem... De eszembe jutott és szeretném itt leírni.
Nos, azt már mindenki tudja, hogy az IS az egy terrorszervezet. Azt hiszem írtam már, de megint szeretném ha itt lenne: az IS -en kívül van ám még terrorszervezet Szíriában.
A kurdok önmagukban sem ártatlan báránykák - én bizony a PKK-t is egyértelműen terrorszervezetnek tartom (mert azok is), a YPG-t is, akik a PKK-hoz szorosan kapcsolódnak.
Aztán ott van még a Szabad Szíriai Hadsereg, akik ugyan most a "jó" oldalon állnak (hiszen a kurdok mellett harcolnak Kobaniban), de korábban ellenségek voltak. Sőt, egy helyen olvastam, hogy 2012 novemberében James Foley-t (amerikai újságíró, az IS augusztusban kivégezte) pont ők fogták el és aztán adták el az IS-nek (hoppá, micsoda összefonódás!)
Aztán ott van még ugye az Al-Nuszra Front, ami az Al-Kaida szíriai tagozata. Nekik van valamiféle megállapodásuk az IS-szel.
Szóval van ám mi ellen harcolni Szíriában - kezdve magával a szír kormánnyal és Aszad elnökkel.
Az biztos, hogy én nagyon nem szívesen élnék ott - és nagyon is sajnálom a szíriai embereket!

Ez mondjuk annyira talán már nem igaz - de most találtam ezt a képet és gondoltam beszúrom ide...

És akkor még gyorsan a végére megnéztem, hogy mi a helyzet Kobaniban. A mai az ostrom 85. napja.
A YPG (szíriai kurdok) a mai napon 13 IS harcost öltek meg.
Lassan valóban úgy tűnik, hogy egyre inkább a külső területekre szorul az IS.
Ahogy már tegnap is írtam, még biztosan eltart egy darabig, amíg teljesen megtisztul a terület az IS-től. De megtisztul és ez a lényeg. Szerintem már látni a fényt az alagút végén. Pedig én nem szoktam gyakran optimista lenni :)

Találtam egy érdekesebb képet arról, hogy milyen jól láthatók török oldalról a Kobaniban zajló események:

Kiviszik a gyereket - lásson már egy kis harcot ...

Ők tudják!

Ez a mai napom....

Nos, ez a mai nap eddig érdekesen alakult. Pedig még csak alig múlt dél ...

Siirt ma és most. 9 fok, esős. Nyirkos, szürke, barátságtalan, piszkos, szemetes.

A tegnapi verőfényes napsütéshez képest visszalépés - legalább hó esne már!!

A reggel még nem is volt gáz. Szokás szerint 8 körül keltem, kikómáztam a konyhába, odatettem a kávét főni. Amíg elkészült, addig kicsit kóvályogtam.
Aztán a kávé után felébredtem, aztán elkezdtem a napomat, ahogy mindig is szoktam. Igazából úgy 11 óra előtt használhatatlan vagyok :) Addig elszöszmötölök, persze csak ha nincs valami fontos dolgom.
Tudtam, hogy ma is kell mennem a kórházba - úgy döntöttem, hogy ma veszem fel az utolsó injekcióimat. (Már annyira nem érdekel...)
A kórházba menetelt nagyon pontosan kell időzíteni - nehogy lemaradjak a rendőrökről :) Azt hiszem, hogy írtam már, hogy dél körül ott parkolnak a busz mellett. Szóval nem mindegy, hogy mikor érkezem. Ha már egyszer úgyis összeszurkálnak, megkínoznak, akkor legyen előtte és utána pár kellemes másodpercem!
Már hetek óta megvan ez a napi rutin: felébredek, kómázok, magamhoz térek, összekészülök, szöszmötölök kicsit majd indulás a kórházba. Bármikor is végzek a kórházban, a napom onnantól kezdődik.
Ma viszonylag hamar elkészültem így volt még egy kis időm. Eszembe jutott valami, amit gyorsan fel akartam jegyezni magamnak. Leültem a géphez - naná, hogy itt ragadtam. Amikor felpillantottam, rögtön láttam, hogy késében vagyok...
Gyors öltözködés, smink ellenőrzés. Még arra is szántam időt, hogy a bakancsomat kifényesítsem, megtisztogassam - ami mondjuk totál felesleges volt, mert ahogy kiléptem a lépcsőházból máris piszkos lett. De legalább megpróbáltam :)
Szóval gyorsan összekaptam magam, kirobbantam a lakásból és a házból és nyomás a kórházba.
Szerencsére nincs messze, nagyjából 5 perc. Csak megkerülöm a házat és elindulok nyílegyenesen a sétálóutca felé. Az utca felénél már nagyjából látszik a kórház.
Most is szedtem a lábaimat egészen addig, amíg láttam már a rendőrök buszát parkolni. De jujj, azt is láttam, hogy éppen indulnak. Hát ilyet nem szoktak! Aztán megnyugodtam, hogy csak megfordultak és leparkoltak egy más helyen. Innen már nyugodtan és elegánsan bandukoltam.
Beértem a kórházba, köszöngettem össze-vissza - hiszen mondtam már, hogy ismernek :)
Fel kell mennem az ötödik emeletre. Legtöbbször nincs kedvem várni a liftre, gyalog megyek. Ma nem volt kedvem felfelé gyalogolni, beálltam hát a lifthez. Már 3 idősebb asszony állt ott. Pár perc múltán megérkezett a lift. Nos, hiába járok már hónapok óta ebbe a kórházba, nem sikerült rájönnöm a lift működési elvére. Sőt, egyenesen meg vagyok győződve arról, hogy ennek a liftnek saját akarata van és oda megy, ahová csak akar. Erre persze rásegítenek a lift kezelésében teljesen járatlan, többnyire falvakból érkezett betegtársak,akik a biztonság kedvéért minden létező gombot megnyomnak...
Beszálltam tehát az első emeleten a három nénivel. Kurd nyelven beszélgettek, tehát megnyugodtam, hogy nem lesznek beszélgetős perceim a liftben.
A nénik a negyedikre mentek, én az ötödikre. A lift természetesen először lement a földszintre. Ott várt vagy hat ember, de a kicsi liftbe nem fértek volna be. Azért egy férfi csak úgy döntött, hogy beszuszakolja magát.
Elindulhattunk felfelé. A lift induláskor rázkódott egy jókorát (ez is megszokott már), amit a nénik apró sikkantással fogadtak. Megállt a második, a harmadik és végül a negyedik emeleten, ahol a nénik kiszálltak. Láthatóan nem voltak liftezéshez szokva, mókásak és aranyosak voltak. A liftben maradt férfivel mosolyogva folytattuk az utunkat az ötödik emeletre.
Megérkeztem a célomhoz. Rutinosan mentem a nővérpulthoz, a nővérkék ott beszélgettek, kórlapokat írogattak. Észrevettek, elcsevegtünk, nevetgéltünk vagy 5-10 percet. A kedvenc nővérkém rákérdezett, hogy még mindig kell az injekció - ezt is megbeszéltük, kipanaszkodtam magam. Na, akkor lássuk azt az injekciót. Feltúrtam a táskámat és akkor már eszembe is jutott, hogy az összekészített kis csomagom (én csak méregzsáknak hívom :) benne van mindig a fecskendő - azt én magam viszem, ha már megtehetem - meg az aznapi adag) bizony otthon maradt a hűtőszekrényben! Hatalmas nevetések közepette elindultam haza a cuccomért. Végig az utcán nevetgéltem magamban, hogy mekkora marha vagyok :)
Hazaértem, magamhoz vettem a kis zsákomat és már indultam is vissza.
Visszaértem gyorsan - szerencsére nem kell sokat gyalogolnom.
Már nem volt kedvem a lifttel bohóckodni, szépen felsétáltam az ötödikre. Oda tudtam adni az injekciót. Amíg a nővérke előkészítette, még kicsit beszélgettünk. Elmondtam, hogy a mai nap addigi eseményei csak megerősítettek abban, hogy egy időre ideje tényleg abbahagyni a kezelést - de már tegnap is ez járt az fejemben. Bevonultunk az injekciós szobába, ahogy azt szoktuk. Hát nem tudom, a nővérke kissé szórakozott volt ma, vagy én szúrtam el valamit, de az injekció egy része valamiért nem a megfelelő helyre ment, hanem egyszerűen szétszóródott a levegőben. Na, ilyen sem fordult még elő. A nővérke is meglehetősen zavarban volt. Szerencsére hétfőn az injekció felét elsumákoltam - ugyanis egy dobozban 5 van, hétfőre egy darab maradt, nem volt kedvem másik dobozt venni, hogy meglegyen akkor is a kettő, azt hittem már nem fog kelleni, de kedden a doki azt mondta, hogy ami maradt 4 azt még szedjem be. Hivatalosan persze nem volt négy, de gyorsan kiszaladtam venni egy dobozzal. Kettőt megkaptam tegnap, mára maradt három. Ebből ma kettőt kellett kapnom. Ez volt a mázlim. Mivel tehát az első adag fele félrement, ezért gyorsan úgy döntöttem, hogy ne vacakoljunk, adja csak be a fennmaradt egyet. Így mégis elfogyott az összes injekcióm, ahogy eleve kellett volna.
(Holnap megyek vissza megint egy kontrollra, meglátjuk mi lesz. Remélem most már tényleg lett valami javulás!)
Végeztünk hát már. A nővérkének búcsúzóul elmondtam, hogy ne sértődjön meg, de remélhetőleg egy jó hosszú ideig nem fog újra látni :)

Hazaballagtam. Útközben a kisboltban vettem egy kis ellátmányt (kenyér, kóla). Aztán pedig itthon kényelembe helyeztem magam. Ezt szeretem, amikor tudom, hogy aznapra már nem kell sehová mennem :)
Elnézve az eddigi eseményeket, ez tiszta szerencse - jobb is, ha nem mozdulok ki ma már.

De a mai bénázásomnak volt azért egy jó oldala is ám! Mégpedig az, hogy így több alkalommal volt alkalmam elsétálni a rohamrendőrök busza mellett :)
Ugye, hogy minden rosszban van valami jó???!!????

És mi van a harcokkal?

Régen néztem már annak is utána, hogy mi a harci helyzet itt délen...
Ahogy korábban írtam, mostanában nem nagyon van kedvem sok mindenhez. Kicsit lefoglalja a gondolataimat a kezelés. El is keserít néha, úgyhogy többször van, hogy semmilyen hírrel nem akarok foglalkozni, nem érdekel semmi.

De most gondoltam, hogy csak megnézem, hogy mi zajlik Szíriában és Irakban.

Természetesen azonnal azt néztem meg, hogy mi a helyzet Kobaniban - hiszen elsődleges témám mindig is ez volt.
Lassan három hónapja folyik már a harc a városért. (Szeptember 14-én indultak a támadások Kobaniért.) Már elmondtam korábban is, de ismét megjegyzem, hogy én három hetet sem adtam annak idején a kurdoknak. Szinte biztosra vettem, hogy az IS hamar beveszi... Szerencsére tévedtem!
Nem adja fel egykönnyen az IS, hiába érik nagy veszteségek folyamatosan. De már szinte minden hír megemlíti, hogy fokozatosan sikerül őket visszaszorítaniuk a kurdoknak.
Tehát nagy a valószínűsége annak, hogy Kobani hamarosan felszabadul.
Lehet, hogy az IS már csak tessék-lássék módon tart ki. Szerintem belátták, hogy túl sok esélyük a város elfoglalására nincs. Mert a kurdok nem adják fel.
A Szíriai Emberi Jogok Megfigyelőközpontja szerint az elmúlt közel 3 hónap során az áldozatok száma az alábbiak szerint alakult:
- IS 1.400
- YPG (szíriai kurd erők) 471
- FSA (Szabad Szíriai Hadsereg -  a kurdok mellett harcol) 17

Az IS nyilván nem fogja könnyen feladni a dolgot, úgy néz ki, hogy kitartanak addig, amikor már egy katonájuk sem marad állva...
Találtam egy térképet, ami azt mutatja, hogy hol is vannak harcok jelenleg Kobaniban (állítólag):

Ó

Megpróbálom lefordítani a térkép feliratait:

IŞİD MEVZİSİ - Az IS pozíciója

SOKAK ÇATIŞMASI - Utcai összecsapások

IŞİD'İN HAVAN SALDIRLARI - Azok a pontok, amiket az IS ágyúval lő

IŞİD'İN ELE GEÇİRDİĞİ MİŞTENUR TEPESİ - Az IS kezébe került domb

IŞİD BAYRAĞININ BULUNDUĞU NOKTA - Ahol az IS kitűzte a zászlaját

TURKIYE SURIYE SINIRI - Törökország és Szíria határa

Azért látható, hogy az utcai összecsapások mintha valóban egyre távolabb kerülnének a török határtól...

Az utóbbi időkben egyre súlyosabb csapásokat szenved el az IS, de azt hiszem még eltelik egy kis időbe, mire tényleg mindenki fellélegezhet. Legalábbis Kobani kapcsán - mert az még hosszabb időt fog igénybe venni, ha teljesen le akarnak számolni a IS-szel.

Itt egy másik térkép, hogy hol is tart most az IS:

Piros színnel jelölt területek - amelyek az IS ellenőrzése alatt állnak

Zöld színnel jelölt területek - amelyeket az IS támad

Ahogy én látom, Irakkal nem fognak könnyen elbánni, mert ott azért erősebb az ellenállás, mint péládul Szíriában. Persze vannak területeik, de én bízom abban, hogy lassan onnan is ki fogják szorítani őket. 

Egy tegnapi hír arról szól, hogy 1.500 amerikai katona tulajdonképpen készenlétben, hogy Irakba jöjjön. 

Nem vagyok arról meggyőződve, hogy jó lesz, ha megint itt (pontosabban ott) lesznek az amerikaik... De ezt majd nálam okosabbak eldöntik. 

Lehet, hogy tényleg nincs más lehetőség? Lehet, hogy tényleg nem lehet elkerülni az amerikai beavatkozást? Mármint földi úton? Pedig még pár hete is röpködtek az ígéretek, hogy nem lesz amerikai beavatkozás földi úton. Na, mondjuk én már nem igazán csodálkozom a hirtelen pálfordulásokon - itt, Törökországban megszoktam már. 

Bár a szíriai és iraki helyzetről lenne még mit írni, sok hír van. De most mégis kicsit más irányba mennék.

Amikor a hírek között böngésztem, egy cikk felkeltette a figyelmemet. 

Arról a videóról van benne szó, amit az IS az elmúlt hónapban tett közzé és amin 22 szíriai férfi kivégzése látható. Ezt a videót vizsgálták meg alaposan, és egészen megdöbbentő megállapításokra jutottak.

Egy képkocka abból a bizonyos videóból

Pár megállapítás, az elemzés pár eredménye:

- Szakemberek szerint a videó elkészítésének költsége (felszerelés, vágás ... stb) legalább 200 ezer USD. Teljesen professzionális filmet forgattak. 

- Két személy kivételével az összes, a kivégzést végrehajtó IS harcos arca maszk nélkül, tehát nyitott. Felismerhetőek, ahogy az áldozataik is. Az egyik aki maszkban látható az a "dzsihadi John", akit már "ismerhetünk" James Foley és a többiek kivégzését bemutató videókról. Ezen a felvételen is ő olvassa fel a propaganda szöveget.

- A felvételen szereplő 22 IS harcos személyazonosságának megállapítása folyamatban van, de már annyi tudható, hogy a legkülönbözőbb országokból érkeztek. Egy személyről már biztosan tudják, hogy kicsoda: egy francia állampolgár, aki 2013-ban ment Szíriába. 

- Három hóhért nem mutatnak egészen közelről. Az egyik az a másik harcos, aki "dzsihadi John" -on kívül az egyetlen maszkos. Őróla azt gondolják, hogy "dzsihadi John" dublőre lehet. (Többször is olvastam, hogy a korábbi felvételeken látható kivégzéseket nem az végezte el, aki beszélt. Dzsihadi John pont az angoltudása miatt kapott fontos szerepet ezekben, de felmerült a gyanú, hogy a kivégzést ténylegesen végrehajtó személy nem ő volt.)

- A fény és árnyék változásaiból megállapítható, hogy a felvétel 4-6 órán keresztül tartott!! (Egyszerűen agyrém - bele sem bírok gondolni)

- A kivégzést végrehajtók, a hóhérok, mikrofont is viseltek. Bár két harcos hangja nem hallható. Ez lehet a vágás miatt is akár.

Egyszerűen szavakat nem találok. Ennyit dolgoztak, ennyit foglalkoztak azzal, hogy minél elrettentőbb, minél véresebb videót tudjanak megosztani? Nos, igen, a legnagyobb erejük ebben rejlik. A megfélemlítésben. Ezt sajnos felismerték és igen jól ki is használják. 

Bele sem merek gondolni, hogy szerencsétlen foglyaik mit érezhettek vagy gondolhattak.

Na meg az a több ezer másik áldozat. Rettenetesen sajnálom őket!

:( Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy nyugodjanak békében! Végtelenül elkeserítő, hogy egyes "embereknek" ennyit ér egy másik ember élete ...

Kórház meg egyéb ilyen dolgok

Tudom, már elég rég nem írtam semmit.
Őszintén bevallom, hogy úgy nagyjából az égvilágon semmihez nem volt kedvem.
Ma sem vagyok túlságosan aktív, de nem érdekel.
Már teljesen ünnepi hangulatban vagyok :) Sőt, elkezdtem becsomagolni a bőröndömet is. Egy vákuumos zsákot már megtöltöttem. (Aki ismeri az utazási szokásaimat már tudja, hogy én a bőrönd két oldalát a két zsákkal töltöm meg és közéjük passzírozom amit még mindenképpen haza akarok vinni. Szóval a bőrönd egyik fele már kész.)
Azt sajnos még nem tudom, hogy mikor fogok tudni hazamenni. Mert még mindig járok egy bizonyos kezelésre a kórházba. Már rohadtul unnom, hónapok óta tart és túl sok minden nem változott :( És még mindig kell pár nap, aztán talán már jók lesznek az eredményeim...Az alap pesszimizmusomból kiindulva én ebben nem igazán hiszek, de ki tudja - történnek még csodák.

Ahogy ma szokás szerint várakoztam a kórházban és nézelődtem, az jutott eszembe, hogy kicsit bemutatom az itteni kórházi dolgokat, szokásokat.

Először is azt kell tudni, hogy itt Siirtben összesen 4+2 kórház van. Három magánkórház, egy állami, ezen kívül van egy fogászati kórház és egy női-gyermek kórház (ez utóbbi kettő szintén állami).
Az állami kórház az vadonatúj és hatalmas. Idén lett kész. A régi állami kórház az itt volt közvetlen mellettünk, elég lepukkant volt már, ezért építettek egy másikat ezt meg majd valamikor lebontják (egyelőre itt áll teljesen üresen). Az új állami kórházban még nem jártam, mert tőlem elég messze van.
Ahová én szoktam járni, az egy közeli (tőlem úgy 5 perce) magánkórház.
A magán kórházak viszonylag újak, egész jól felszereltek. Mivel magánkézben van, ezért már a belépéskor van egy "check in" pult, ahol bediktáljuk az igazolványszámunkat és befizetjük a vizsgálati díjat.
A vizsgálati díj mindhárom kórházban más - ha jól tudom.
A három magánkórház között van ugyanis egyfajta rangsor. Van egy, amelyik közel van a távolsági buszmegállóhoz, ahová a közeli falvakból sokan jönnek. Ez számít az alacsonyabb rendű kórháznak. Itt úgy tudom, hogy 5 líra a vizsgálati díj. De lehet, hogy azóta változott (én csak egyetlen egyszer voltam ott, nem is tudom már miért, szemészeti vizsgálaton kb. másfél éve - nem is megyek többet oda, mert valószínűleg egy egész számmal kisebb dioptriát állapítottak meg az egyik szememre).
A rangsorban második magánkórházban is voltam párszor - legutóbb nagyjából fél éve. Ortopédián. A vizsgálati díj akkor már 10 líra volt (pár éve jártam már ott nőgyógyászaton, akkor még 5 líra volt). De többet nem is megyek.

Az "én kórházam"

Ahová szoktam járni mostanában, velük maximálisan meg vagyok elégedve. Mivel hetente többször is ott esz a fene, ezért már ismernek nagyon a legtöbb osztályon :) Sosem unatkozom, ha várakoznom kell.
Egyébként ez a kórház van hozzám a legközelebb, ezért nem is értem, hogy eddig miért nem hozzájuk jártam :) De pár hónapja elkezdtem hozzájuk járni - szeptembertől egészen pontosan. Na, azóta törzsvendég vagyok. Legalább hetente egyszer biztosan ott vagyok, mostanában minden nap.
A vizsgáltai díj itt 12 líra. Ezt kontroll esetében nem kell fizetni - tehát ha 10 vagy 15 napon belül megyek vissza. Én már csak elvétve szoktam fizetni, nagyjából havonta egyszer, amikor eszembe jut :) Mert annyira ismernek már, van amikor nem is regisztrálnak, csak célirányosan megyek a rendelőhöz.

A rendelők előtt kis asztaloknál ülnek fiúk, lányok. Ők irányítják a betegeket, próbálják betartani a sorrendet. Ez meglehetősen nehéz feladat. Ugyanis az itteni emberek 90%-a nem bír várakozni. Ahogy nyílik egy rendelő ajtaja, vagy 10 ember azonnal megrohamozza, hogy ő be akar menni de azonnal.
Nagyon komoly veszekedések szoktak kialakulni.
A múltkor én türelmesen ücsörögtem és várakoztam a rendelő előtt. Ez a kis ajtónálló nővérke szólt nekünk, hogy a doktor úr a műtőben van, ezért késve kezdjük a délutáni rendelést. Az előre lebeszélt időpontok - amik egyébként is csak hozzávetőlegesen szoktak érvényesek lenni - így természetesen csúsztak. (Hozzávetőlegesen egy órát.) Meg sem lepődtem, amikor sorra kezdtek háborogni a betegek.
Képtelenek megérteni, hogy ha az orvos nem érkezik időben, annak oka van és nem kártyázni ment be a műtőbe hirtelen ...
Na, ezt itt nem lehet ám megértetni az itteni betegek nagy részével. Személyes sértésnek veszik, ha az orvos nem rohan, hogy őt megvizsgálja. Azt, hogy más betegek is vannak rajtuk kívül, az már őket nem érdekli.
Engem nem szokott érdekelni, ha várni kell. Sőt, komolyan szeretek várakozni. A rendelő előtt eltöltött 1-2 órában kényelmesen van időm olvasgatni a híreket vagy ha van valaki chat-közelben, akkor elbeszélgetünk (nyilván ha nem lenne mobil internetem, akkor nem lennék ennyire nyugodt). Arról már nem is beszélve, hogy ott aztán lehet nézelődni. Sok érdekes ember fordul meg ott. De erről már sokat írtam - hogy itt, Siirtben, mindenféle érdekes emberekkel lehet találkozni városszerte :) Hát nincs ez másként egy kórházban sem!
Többek között ezért sem bánom, ha várnom kell. Elmozizok közben.

Az egészségügyi rendszer itt szuper. Mondjuk én nem járok állami kórházba, itt csak a magánkórházat ismerem, de ez nagyon kényelmes. Az egyszeri vizsgálati díjon kívül nincs más díj, a kezelésekre és vizsgálatokra a biztosítás ugyanúgy érvényes, mintha állami kórházba mennék.
Nagyon jól felszerelt ez a kórház. Szinte nincs olyan vizsgálat, amit ne tudnának elvégezni helyben.
MR, röntgen, ultrahang, szuper labor .... minden van ami kell.
Amikor először jöttem ebbe a kórházba, akkor a belgyógyásszal olyan szinten összebarátkoztam, hogy a létező összes vizsgálatra elküldött. Közölte, hogy akkor itt most csinálunk egy nagy check up -ot. A laborkérőn szinte mindent bejelölt (számolni sem bírtam, hány kémcső vért vettek tőlem). Leküldött röntgenre, MR-re és alapos ultrahangra. Mindez 3 napot vett igénybe.
De legalább megvolt. És így indult a nagy barátságom a Medlife kórházzal. Azóta is töretlen :)
Azon nevettem, hogy lassan több időt töltök a kórházban, mint a plázában (pedig az sem kevés!)

Visszakanyarodva kicsit még az egészségügyi támogatásra. A legtöbb gyógyszerre 100%-os állami támogatás van, ha az orvos írja fel. Jöttem már ki gyógyszertárból úgy nagy szatyor gyógyszerrel, hogy egy fillért sem kellett fizetnem! Ha kell is, akkor is minimális összeget, úgy 5 lírát talán. Nem tudom.
Egy alkalommal kellemesen elbeszélgettem a gyógyszertáros sráccal. (Mondom, hogy sokat járok oda, ismernek.) Akkor az orvos egy gyógyszerből két dobozzal írt fel. A gyógyszertáros csak egyet akart adni. Mondom, hogy de nekem mindenképpen kettő kell. Erre a srác félve jegyezte meg, hogy de csak egy dobozra van támogatás, a másodikért fizetni kell. Megijedtem, hogy vajon mennyi lehet. A válasz nevetséges: 10 líra. A srác nagyon meglepődött, hogy fizetősen is kértem. Erre kezdtünk el beszélgetni, hogy az itteniek, ha akár csak 1 lírát is kell fizetni a gyógyszerért, már mérgelődnek, sokszor veszekszenek. Én pár szóban bemutattam az otthoni rendszert, mire nevetve megegyeztünk abban, hogy a hőbörgőket el kellene küldeni Magyarországra, hogy kicsit belekóstoljanak az ottani egészségügyi rendszerbe és máris nem lenne annyi háborgás.

Van még egy érdekes dolog az itteni kórházakban.
A magánkórházakban biztosan, de szerintem az államiban is (ezt pontosan nem tudom, mert ott még nem voltam).
Az ujjlenyomatos azonosítás! Bizony!
Amikor először megyek egy kórházba, akkor annál a bizonyos fogadó pultnál (amit én check in pultnak nevezek, ott kell fizetni a vizsgálati díjat is) beviszik a rendszerükbe az adataimat és leveszik az ujjlenyomatot is egy kis géppel. (A Medlife-ban a jobb kéz középső ujját, a Güvenben és a Hayatban  a mutatóujjat rögzítik) Innentől ha újra megyek oda, akkor csak bediktálom az igazolványszámomat, ez alapján megtalálnak a rendszerben (név alapján is megtalálnának, de az én nevemet képtelenek megérteni). Ezután rá kell tennem az ujjamat arra a kis felületre, ami beolvassa, mert így azonosítanak, hogy tényleg én vagyok az, aki vizsgálatra jöttem.
Ennek az az oka, hogy itt sem mindenki biztosított. Régebben teljesen megszokott volt, hogy az ember valaki más biztosításával ment orvoshoz. Ez okozott néha kellemetlen helyzetet. Hallottam olyan esetről, hogy bement valaki a kórházba, másnak a biztosításával (egyszerűen annak a másik embernek az adatait diktálták be, akinek volt biztosítása). Aztán sajnos pár nap múlva meghalt a kórházban. Ezt jelezték a biztosító felé is - ami azért volt gond, mert ugye aki valójában biztosított volt, az persze élt és virult.
Volt egy másik eset, amikor egy férjes asszony a sógornője biztosításával ment nőgyógyászhoz, meddőségi kezelésre. Kapott is gyógyszereket, később teherbe is esett. Aztán valami ellenőrzés folytán ez pár hónappal később kiderült. A sógornőjét berendelték kihallgatásra és szép kis büntetést kapott.
Tehát az ilyen esetek miatt vezették be az ujjlenyomatos azonosítást.
Na nem mintha ezzel nem lehetne már csalni! Mert csak annyi kell, hogy odamegy az ember a pulthoz, beazonosítja magát, megkapja a sorszámát aztán odasétál a megfelelő rendelőhöz és ott átadja a sorszámot a másik illetőnek (mert a rendelőben már nem azonosítanak).
De valamennyire mégis hasznos ez a rendszer, mert annyi sumákolás talán már nincs...
Lehet, hogy egyszer majd elmegyek az állami kórházba, hogy ott vajon hogyan mennek a dolgok. De szerintem ott is beazonosítják az embereket.
Én egyébként maximálisan kihasználom a biztosításomat :) Például amikor csak lehet, íratok szemüveget, elmegyek mindenféle ellenőrzésre.
Csak még a fogorvosra nem bírtam rászánni magam. Attól egyenesen rettegek! Elmegyek én bármilyen orvoshoz gond nélkül, de a fogorvos....

Számomra egyébként a Medlife magánkórháznak van még egy vonzereje. OK, mérgelődök, hogy már megint menni kell, de azért valamennyire mégis szívesen megyek. Ugyanis ha megfelelő időpontban érkezem (11:30 után nagyjából), akkor rendszerint látom, hogy a kórház mellett parkol a rohamrendőrség busza.
Azt már korábbi írásomban is említettem, hogy hétköznap a sétálóutcán szoktak vonulni valahová. (Még mindig nem sikerült kiderítenem, hogy hova.) Van úgy, hogy amikor megyek, épp akkor álldogálnak a busz mellett, de van, hogy már csak 4 fegyveres őrzi a buszt. Én nagyon szeretem az egyenruhásokat (katonák, rendőrök). Jó látni, hogy ott vannak. Szóval mindig nagyjából úgy időzítem, hogy nézelődhessek.
Ha már egyszer mindenképpen mennem kell, akkor már csak összekötöm a kellemest a hasznossal :)

Katonaság - második felvonás

Teljesen friss a hír, még szinte ropogós :)
A kötelező katonaság kiváltható pénzzel. Egymás után örvendezve hívnak ismerőseim (mindenki örvendezve hív mindenkit).
Korábban volt már egy bejegyzésem az itteni kötelező katonasággal kapcsolatban. (Ez: http://turkeyasisee.blogspot.com.tr/2014/10/torok-katonasag.html)

A kötelező katonasággal kapcsolatban már régóta vannak problémák. Több százezer fiatal már évek óta mindent megpróbál, hogy ne kelljen bevonulni.
Nos, az előbb belinkelt írásomban már részleteztem a katonaszökevények helyzetét, nem írom le még egyszer. Csak annyit tennék hozzá, hogy mielőtt elkezdjük köpködni azokat, akik valamiért nem vonultak be, egy picit gondolkodjunk el: Korrekt dolog valakit 6-15 hónapig olyan szolgálatra kötelezni, amit egyetlen porcikája sem kíván, viszont fennáll a lehetősége annak, hogy életét veszti bevetés során? Én azt mondom (amit már pár hete is leírtam), hogy aki katona akar lenni legyen, ő szívvel-lélekkel fogja tenni a dolgát. De ha valaki nem akar bevonulni, akkor legyen lehetősége elkerülni és ne kelljen mondjuk külföldre "szöknie". (Ugyanis eddig csak az a lehetőség volt, hogy ha valaki 3 évet külföldön él és dolgozik, akkor lehetősége van egy bizonyos összeg - ha jól emlékszem olyan 5.000 euró - befizetése mellett 21 napos katonasággal letudni a dolgot.)

Ma Ahmet Davutoglu (török miniszterelnök) hivatalosan is bejelentette, hogy sikerült megállapodásra jutniuk az illetékeseknek és megteremtették a lehetőségét a sorkötelesség kiváltásának.
Mivel pár hete pont azt harsogta még Erdogan köztársasági elnök úr is, hogy nem lenne korrekt egy ilyen pénzes megoldás (mert a szegények mit csinálnak...) én nagyon meglepődtem.
Nem is néztem a híreket, hanem délben egy ismerősöm hívott fel. Annyira ujjongott, hogy eleinte alig értettem a szavát. Aztán meg nem akartam elhinni, hogy a hír igaz :) De persze utánanéztem és bizony igaz.
Én nagyon örülök ennek a bevezetésnek. Dicséretes!
Tudom, hogy rajtam kívül nagyon sok ember örvendezik..Viszont azt is tudom, mert már látom, olvasom, tapasztalom, hogy ez bizony egy bomba volt, ami elég nagyot szólt!

Először is nézzük, hogy miről is van szó. Jelenleg - egy CNN Türk oldalán található cikk szerint -  611.890 olyan személy él Törökországban, akit ez a rendelkezés érint. Tehát akiknek már régen be kellett volna vonulniuk. Ők azok, akik betöltötték a 27. életévüket.
Persze vannak olyanok, akik 27 év alattiak és szintén nem vonultak még be és nem is szeretnének ... hát sajnos nekik egyelőre más megoldást kell találniuk.
Mi is most ez a rendelkezés? A 2014.12.31-vel 27. évüket betöltöttek férfiak, akik még nem vonultak be eddig és továbbra sem szeretnének, 18.000 líra befizetésével teljesen mentesülhetnek a sorkötelezettség aló, tehát nem kell bevonulniuk. (2 millió forint körül lehet)
Még csak ma jelentették be, de szinte azonnal sokan fellázadtak a döntés ellen (pedig még nem is lett törvénybe foglalva - most azon izgulok, hogy nehogy mégis visszavonják a háborgók hatására).
Felsorolnék pár kifogást, amin háborognak:

- Minden férfinak kötelessége szolgálnia a hazáját, igenis be kell minden férfinak vonulnia!
Na erre csak azt tudom mondani, hogy basszus ez nem valami sötét középkor! Mindenkinek joga van eldöntenie szabadon, hogy mihez akar kezdeni az életével - vagy hogy be akar vonulni vagy sem! Ehhez még hozzáteszem, hogy a kevésbé szerencsések elég rémes helyen töltik a katonaidejüket. Lehet azért olvasni bolhákról, rossz körülményekről, hideg, éhezés, szomjúság - aki önként megy katonának az tudja mit vállal, de senkit ne kötelezzünk már!
És azért azt se felejtsük ám el, hogy nem minden munkahely várja vissza a katonaság után az emberkét! Kezdheti elölről az életét szinte ... (erről azt hiszem az előző katonaságról szóló írásomban volt szó).

- Drága. Sok a 18.000 líra.
Igen, ez lehet. De ne feledkezzünk meg arról, hogy ez végül is valamilyen szinten mégis csak büntetés! Aki nem akar bevonulni, az fizesse meg ezt az összeget. A büntetéseknek valahol mindig kell legyen egy visszatartóereje és emiatt nem lehet pár száz lírával elintézni. Jelen esetben az, hogy aki nem akarja ezt kifizetni az úgyis be fog vonulni.

- A gazdag megússza, a szegénynek be kell vonulnia.
Ha nagyon leegyszerűsítve nézzük a dolgokat, akkor valóban lehet ilyesmit is belelátni a dologba.
De a helyzet nem pontosan ez ám!
Egy 28-30 éves, vagy afeletti ember, aki eddig nem vonult be, annak oka van. Hogy mi, az nem érdekes. OK, persze ez sem igaz, de nincs hozzá igazából közünk. Nem akart és kész.
Én le merem fogadni, hogy ennek a több, mint 600 ezer férfinak a nagyon nagy része (én megkockáztatom a 80-85%-ot is) diplomás - mert igazából csak így, tanulással lehet kihúzni eddig a bevonulást. Úgy értem, hogy mindig leadja a tanulói jogviszonyt igazoló papírokat, ezért nem viszik be erőszakkal.
30 éves korára a legtöbb embernek van munkája, családja (feleség, gyerekek). Lakása, autója is sokaknak van már 30 éves korára. Ha diplomás, jó szakmája van és sikeres a munkájában (aki eddig nem vonult be az az én személyes tapasztalatom szerint ilyen ám), akkor ha nem is gazdag, de egy kényelmes életszínvonalat tud biztosítani a családjának. De még ha nem keres több ezer lírát, azért 2-3.000 lírát még egy kezdő tanár is megkeres... Első hallásra a 18.000 líra soknak tűnhet. OK, nem mondom én sem, hogy kevés! De nem olyan eget verő összeg, amit nem lehet kigazdálkodni. (Csak egy példa, sok nő majdnem ilyen összegben hord karperecet a csuklóján - mert amit meg tudnak máshol spórolni, azt aranyba fektetik.)
A másik dolog pedig a családok összetartása. Ha kell, akkor innen-onnan össze fogják szedni a pénzt.
(Most megint egy példa, de itt például egy hirtelen jött esküvő meg egyéb ahhoz kapcsolódó dolgok miatt 70.000 lírát kellett egy családnak összekaparnia. Nem gazdag család, sőt! De összedobták.)
Aki nem akar bevonulni az elő fogja teremteni az összeget. Ha kell, akkor elad aranyat, autót, kölcsönt kér - akár rokontól, akár banktól (és nem rokkan bele a visszafizetésbe).

- Én is megcsináltam, más se úszhassa meg.
Na szerintem ebben bizony van egy nagyfokú irigység. Lehet, hogy valóban nem túl korrekt dolog azokkal, akik nem tudták megúszni... De sajnos ezzel már nincs mit tenni. Bevonult, letudta. Most azért, mert neki rossz volt, bűnhődjön a többi félmillió ember?


Már most hallani itt-ott felháborodásról. Az ellenzék persze egyből ráugrott a témára. Csak kapkodom a fejemet a sok felháborodáson.
Én azonban továbbra is üdvözlöm ezt a kezdeményezést, támogatom teljes mértékben és minden fórumon ki is fogom fejteni a véleményemet :) És szorítok, hogy hatályba lépjen és sok család fellélegezhessen immár végleg!
Én végtelenül tisztelem és becsülöm azokat, akik a katonaságot választják hivatásul. Katonának lenni teljes odaadást kíván, maximális koncentrációt, folyamatos erőnlétet. Az nem olyan dolog, hogy pár hónapig elbohóckodok és viszlát - az ilyen katonaságnak nem sok értelme van, mert az valószínűleg nem lesz a helyzet magaslatán, ha élesben kell cselekedni. A hivatásos katonákra vakon rábíznám az életemet - viszont az olyan kényszerből besorozott fiatalemberben, aki csak próbálja valahogy kihúzni leszerelésig, inkább nem bízom. Az lenne a legjobb, hogy ha egyáltalán nem lenne kötelező sorkatonaság, csak hivatásos.
Menjen csak katonának az, aki tényleg komolyan gondolja!
Hát meglátjuk, mi lesz még ezzel kapcsolatban - én mindenesetre szurkolok, hogy "megmeneküljön" sok százezer fiatal :)
(Bár be kell valljam, hogy néhány emberrel kapcsolatban bizony megfordul a fejemben, hogy "Ennek nagyon be kéne vonulnia, ott embert faragnának belőle" .... :) )