AK Parti meeting - csak egy laza kis gyűlés

A Facebook oldalon már megosztottam pár képet és gondolatot a mai eseményről.
Mivel azonban van jó pár kép és ezekhez esetleg szeretnék pár dolgot hozzáfűzni ... nos, ezért gondoltam, hogy itt is megosztom illetve összegzem.

Egy rövidke bevezető:
Az AK Parti jelenleg Törökország kormányzó pártja. A neve hivatalosan Adalet ve Kalkınma Partisi, röviden AKP (de az AK Parti forma is elterjedt - én is főleg így szoktam emlegetni). A neve magyarul egyébként azt jelenti, hogy Igazság és Fejlődés Pártja. Hivatalosan jobb oldali párt (esetleg közép-jobb).
A párt alapítója Recep Tayyip Erdoğan (korábbi miniszterelnök, jelenlegi köztársasági elnök). A párt vezetője Erdoğan után Ahmet Davutoğlu lett. Ő most a miniszterelnök is, Erdoğan tavalyi megválasztása után került ebbe a pozícióba.
Davutoğlu korábban külügyminiszter volt és már akkor nagyon kedveltem. Még mindig sokszor eszembe jut, hogy egyszer néztem egy sajtótájékoztatót, valami arab ország miniszterével tartották. Természetesen volt arab-török szinkrontolmács, aki fordított. Én mindig úgy képzeltem, hogy ilyenkor a politikusok elmondják a mondókájukat aztán várják, hogy a tolmács fordítson majd ismét beszélnek. Nos, egy ilyen fordítás alkalmával Davutoğlu félbeszakította a tolmácsot és kijavított egy szót. (Azt tudni kell persze, hogy az arab nyelv elég nehéz és egy szónak akár több értelme is lehet illetve vannak nagyon hasonló szavak, amiket össze lehet keverni.) Szóval én akkor megjegyeztem magamnak ezt az embert. Aki odafigyel arra, hogy még véletlenül se legyen félrefordítva az, amit ő mondani akar.

De nem is erről akartam írni!
Hanem a mai gyűlésről.
Gyűlést mondok, mert nem tudok rá jobb szót. Itt 'miting'-nek mondják - naná, hogy a 'meeting'-ből jön :) Vicces, hogy több szót is átvettek az angol nyelvből és török írásmód szerint használják (például: T-shirt -> tişört, tights-> tayt)
Június 7-én parlamenti választások lesznek. Emiatt fel van bolydulva szerintem az egész ország, de Siirt biztosan. Minden kis és nagy párt teljes erővel kampányol. Ez többnyire abból áll, hogy hangszórós autók járják a várost egész nap és dalokat vagy kampányszöveget harsognak. Valami extra-ultra hangerővel. (Van erről egy nagyon rövid felvételem, megpróbálom majd a végén berakni. Csak egy kis ízelítő.)
A másik pedig, hogy a nagyobb pártok ilyen gyűléseket, miting-eket tartanak szinte minden városban (a nagyobbakban biztosan). Több város után a mai napon Siirt került sorra.
Ahmet Davutoğlu, mint az AK Parti elnöke a mai napra ide látogatott.

Ez a tavalyi (2014.03.12.) Akkor a színpad felett két lövész is volt (Davutoğlu-nak csak egy jár úgy látszik)

Tavaly olyan sokan voltak, hogy Erdoğant szinte csak így, a kivetítőn láttam. 

Idén nem volt kivetítő :)

Tavaly is volt már ilyen AKP-s miting (akkor helyhatósági választások voltak), akkor Recep Tayyip Erdoğan jött és beszélt. Már azon is voltam és nagyon tetszett. Ezért nem volt kérdés, hogy ma is megyek :)
És mentem is!

Egy kis tánc a női szakaszban (később azért persze többen voltak)

12 órai kezdettel volt meghirdetve a dolog. Én sejtettem, hogy lesz némi csúszás, ezért nem nagyon kapkodtam, kényelmesen fél 12 után indultam el. (A gyűlés helye kissé messze van tőlünk - talán olyan 15-20 perc séta.) Belekalkulálva az ilyenkor szokásos biztonsági ellenőrzést (igen, mindenkit megmotoznak és a táskákat megnézik, úgy mehetünk csak be az elkerített részre), biztosra vettem, hogy még így sem kések el. Nem is késtem.
Amíg várakoztunk addig elfoglaltuk magunkat. Természetesen szólt a zene jó hangosan (nyilván kampánydalok - majd megmutatom a "kedvencemet" az írás végén) és hely is volt bőven, szóval táncoltunk. Én mondjuk inkább csak keveset, de többen ropták rendesen. Ilyen jellegzetes körtáncra kell gondolni - az a megszokott itt (halay).
Fél 1 körül mondták be, hogy Davutoğlu gépe leszállt és úton van a reptérről a városba (kb fél óra).
Ekkor kezdődtek mindenféle beszédek. Szóltak pár szót a képviselők, képviselőjelöltek, helyi pártvezetők.
Külön kis kedvencem Bülent Arinç, miniszterelnök-helyettes :

Ő már egy óra körül került sorra.
Aztán még 10-15 perc telt el a nagy semmivel. Néha egy nagyon jó fej speaker kijött felspanolni az embereket. Na meg összébb rántani a népet, hogy többnek tűnjön :) (Ugyanis bár tényleg sokan voltak, de például a tavalyihoz képest ugyancsak kevesen. Meglepődtem. Bár egy kurd városban nem is csoda...)

13:15-kor végre megjelent Davutoğlu. Bár egész jó helyem volt, elméletileg jól kellett volna látnom, a rengeteg zászlótól ez nem ment sajnos :) Mondjuk látni még mindig jobban láttam, mint amennyire fényképezni tudtam :)

Davutoğlu megjelenik és köszön
A videó csak egy kis ízelítő - ilyen volt a hangulat az őrült nők között :)

Látni a zászlóktól sok mindent nem lehet, hallani annál inkább. Davutoğlu beszél egy kicsit. 

A tömeg, vagy mi azt kiabáljuk, hogy "Türkiye seninle gurur duyuyor" (Törökország büszke rád)

Talán ez a legjobb kép, amit Davutoğluról készíteni tudtam. Csak hogy meglegyen :)

Meg még egy pár:

Aztán beszélt vagy fél órát, szétdobált pár szegfűt (Ezt szokták ajándékba dobálni, vörös szegfűt. Figyelsz? :) Jobbos párt vörös szegfűt! Érted, mire gondolok? ;)) majd lementek a színpadról.
Vége volt a műsornak.

Elindultunk mi is kifelé.
Én úgy gondoltam, hogy nem rögtön hazaindulok, hanem odamegyek a városból kifelé vezető út mellé és megnézem, ahogy Davutoğlu és a konvoj elindul. Természetesen rendőrök által őrzött kordonnal volt lezárva, de gyorsan kinéztem magamnak egy jó helyet, ahonnan kényelmesen láttam és vártam. (Az sem mellékes, hogy a nagy tömeg sokkal lejjebb várakozott így végre levegőt is kaptam. Na meg hogy az egyik készenléti rendőr mellé kerültem így.)

Itt vártam még vagy 20 percet mire elindultak.

Jó, tudom, hogy nagyon béna vagyok - de szerintem a lényeg valamennyire látszik

Elmentek, integettek és én is elindultam haza. Fáradtan, éhesen, leizzadva és leégve. Sőt, kis napszúrást is kaphattam.
A három zászlómat már csak nem hagyom ott :) Természetesen hurcoltam végig a városon. Hiába volt összetekerve, kaptam néhány ferde pillantást. Mert egyértelmű volt, hogy zászló van nálam és ebből következik, hogy az AK Parti mitingen voltam. Na, nem mintha titkolni akartam volna egyébként is :)

Már csak miután itthon rendbe szedtem magam, kicsit pihentem és ettem, akkor láttam meg a hírt, hogy bizony a balhéról lemaradtam.
Egy bizonyos párt néhány aktivistája rátámadt a gyűlésről kijövő nők egy csoportjára! Pár nő könnyebben sérült.
Azta! Én erről totál lemaradtam. Ha nem megyek oldalra és nem várom a konvoj indulását, hogy integethessek Davutoğlunak, akkor biztosan én is belefutok és lehet engem is megvernek.
Én sejtettem, hogy valami van, mert amikor az integetés után elindultam haza (ja, egyébként nem is integettem, mert fényképeztem és videóztam az alatt a 2 másodperc alatt, amíg elhaladtak előttem), akkor vissza kellett kanyarodnom a kijárathoz. És ott láttam én egy nagy csoport embert, hangoskodtak, veszekedtek, velük szemben pedig állig felfegyverkezett rendőröket. De ez megszokott látvány Siirtben, meg különben is éppen telefonáltam, szóval nem álltam le bámészkodni. (Ez szokatlan tőlem!) Ez a dolog valószínűleg a korábbi balhé utózöngéje lehetett.
Hát lemaradtam. Ez van. Nem szeretek kimaradni semmiből, de lehet, hogy ezúttal még jól is jártam...

Azt meg még később hallottam, hogy a HDP párt (kurdok) képviselői jöttek "nekünk".
Az ilyet egyébként úgy utálom. Senkinek semmi köze hozzá, hogy én milyen párt milyen rendezvényére megyek. Attól, hogy én esetleg ezekkel szimpatizálok, még nem megyek oda és teszem tönkre az ő rendezvényüket. Pláne meg nem fogom megverni azért, amiért ahhoz a párthoz húz!
Megint a kurdok ... Haragszanak az AK Partira és ezt a szimpatizánsokon vezetik le.
Inkább nem is mondok semmit.

Egyébként a dologhoz az is hozzá tartozik ám, hogy végül is nekem majdhogynem teljesen mindegy, hogy ki nyer :) Én úgysem szavazok :) (Nem vagyok állampolgár.)
Ennek ellenére persze úgy énekeltem, lelkesedtem, kiabáltam, mint egy török :) Ugyanúgy válaszoltam, kiabálva, mint a többiek. De nem baj, nekem így jó.
Egyébként nem mondanám magam AKP-snek. Inkább azt szoktam mondani, hogy a választék közül még mindig ők a legjobbak. Azt hiszem az viszont tény, hogy Erdoğan erős kezű kormányzása nélkül ez az ország nem lenne ott, ahol van. Akkor már rég lecsúszott volna.
Ok, egyesek azt mondják, hogy Erdoğan diktátor. Nos, néha még ezt is elismerem :) De azért meg lehet nézni, hogy hogyan élnek az itteni emberek és hogyan élnek valóban diktatórikus kormányzás alatt.
Konkrétan Siirtről pedig azt tudom elmondani, hogy én már lassan hat éve itt vagyok. Amikor idejöttem, akkor ez szinte egy poros nagy falu volt. Igénytelen, üres, elég lepukkant a legtöbb helyen. A közutak valami katasztrofális állapotban voltak, a legközelebbi reptér félelmetes...
Aztán lassan lassan fejlődésnek indult. A szemem előtt.válik egyre inkább város-szerűvé.
Séta közben még mindig sokszor elgondolkodom, hogy milyen is volt és most milyen egy-egy hely.
Szóval ha Erdoğan diktátor is, valamit akkor is rohadt jól csinál!
(Ja, és Erdoğan-t tutira nem pofozná Juncker ;))

És akkor a végére jöjjön még néhány kép erről a bizonyos mitingről:

Zászlók minden mennyiségben

Itt már kifelé halad a nép

És már kezdték is pakolni a cuccot, bontani a színpadot - mentek Tuncelibe (onnan pedig Malatyába)

Ez "a" szobor (mindig úgy emlegetjük, hogy "a szobornál" nem pedig a tér nevét mondjuk)

Ez egyébként a Siirtből kivezető út lenne (ahogy a táblán látszik, többek között Kurtalan felé is ez visz)

Ott szemben van a helyi önkormányzat épülete - erről valamelyik korábbi írásomban már tettem említést

A nagyja már össze is van pakolva és mennek

  

Szinte teljesen kiürült a tér - a kordonok természetesen helyi tulajdon :) azt ráérnek bontani

A zászlóim - valamire csak jó lesz! ott nem hagyom, az tuti :)

Egy ilyen szegény kis szegfű jutott nekem :)

Na ez az a kampánydal, ami talán mondható, hogy a kedvencem

Ezt képzeljétek el úgy, hogy teljes hangerővel szól és több száz ember ugrál és lenget zászlót egyszerre, ja és énekli teli torokból :) Király!

És a végére talán egy érdekes összehasonlítás.
Írtam, hogy érzésem szerint a tavalyihoz képest kevesebben voltak. Itt hozok két képet (mindkettőt az AK Parti oldalán találtam), hogy mennyien voltak tavaly és idén. Ki-ki döntse el:

2014.03.12.

2015.05.28.

(Egyébként arra számítottam is, hogy kevesebben lesznek. Már csak azért is, mert a kurdok például Kobani miatt is be vannak rágva a kormányra és Erdoğanra. Írtam erről már egy párszor, hogy amikor gáz volt, akkor nem segítettek...)

És ha már témánál vagyunk - kurdok.
Nekik is volt ilyen mitingjük. (A HDP kurd párt)
Erről egy ismerősöm akkor az alábbi képeket küldte el: (Hát nem voltak kevesen, az tuti!)

2015.05.12. - Ez a kéztartás egyébként a kurdokra jellemző (nem igazán a győzelem jele). Törökök között nagyon, de nagyon nem szerencsés ezt a jelet mutatni. 

Hát mit mondjak? Árusok bárhol és bármikor feltűnhetnek :)

Mindent összevetve ez egy remek nap volt. Az arcom a napsütésben prímán leégett - a napszemüveg helye gondosan látszik :) Szóval pont úgy vagyok, mint síelés után. 

De kit érdekel! Feltöltődtem :) 

Milyen Siirt?

Ez Siirt

Egyfajta központ - a "szobor" (természetesen Atatürk)

Kaptam egy érdekes kérdést, hogy milyen is Siirt.
Ok, erre kapásból rávágom, hogy sz@r.
De ha kicsit belegondolok, akkor rögtön észreveszem, hogy a személyes érzelmeim nagyban befolyásolják a véleményemet.
Az én ittlétem nem jó - de ettől maga a város talán nem annyira rossz.
Már ha megszokja az ember azt, hogy:
- itt tehenek jönnek szembe az utcán (manapság egyre ritkább, de van - két napja is itt kukáztak).
- a legtöbb beépítetlen területen kecskéket és juhokat legeltetnek (bár beépítetlen terület lassan alig akad, mert egymást érik az új építkezések)
- a közlekedés úgy ahogy van káosz! Örök küzdelem az autós és a gyalogos között (ha autós vagy, akkor mehetsz, ha meg gyalogos, akkor fuss az életedért)
- ha autóval közlekedsz, akkor pofátlannak és nagyon gyorsnak kell lenni, különben ledudálják a hajat a fejedről (a törökök egyébként is mindig dudálnak - sokszor azt hiszem, hogy kanyarodáskor index helyett is dudát használnak!)
- a piros lámpa itt csak egy jó tanács (főleg a gyalogosoknál - rendszeresen előfordul, hogy csak én ácsorgok egyedül a pirosnál, mellettem ezer ember átmegy a zebrán) Ha autóval vagy és a lámpa számlálós és te 3 másodperccel a zöld előtt még mindig nem indultál el, akkor a mögötted állók ingerülten ráfekszenek a dudára.
- megbámulják a nőket. Teljesen mindegy, hogy kendőt és köpenyt viselsz vagy csadort vagy pólót és farmert ... A pasik megbámulják a nőket. Pont.
- nagyon érdekes figurákkal futsz össze az utcán - már csak öltözködés szempontjából is: vannak szakadt koldusok, vannak falusi asszonyok, vannak csadorosok és vannak "csak" kendős-köpenyesek, vannak "modern kendősök" (például tunika+nadrág), vannak a kendő nélküliek de visszafogottak, vannak a "nagyasszonyok" (akik azt hiszik Párizsban vannak de nagyon mellélőnek), vannak a nagyon "európai" öltözködésűek (akik már-már lázadónak minősülnek, mert túl lengén vannak öltözve).
- alapból háromféle nyelvet hallhatsz jártadban - keltedben: török, kurd és arab (ezek valamelyikét muszáj beszélned, mert mondjuk angollal nem sokra mész itt)
- kóbor kutyát nem találsz (a városban kutyát sem igazán, csak nagyon elvétve - azokat űzik), de kóbor macskát annál inkább. (A városban előforduló egyéb állatfajták még. juh, kecske, tehén, tyúk, kakas.)
- az utcán köpéseket kell kerülgetni. Igen, mindenki köpköd! Előfordul, hogy az előttem menő ember köp egy cifrát, szinte pont elém - nekem meg nagyon fürgén kell félreugranom, hogy nehogy pont belegyalogoljak. Naaagyon gusztustalan szokás.
- .... és így tovább. Sorolhatnám még hosszan, de minek. Ennyi is elég.

Ami nekem még nagyon nem jön be az a szomszéd-vendég dolog. Imádnak összejárni, beállítani akár csak úgy a másikhoz. És pletykálni. Nekem ezek egyike sem igazán tetszik. Hozzám is próbáltak eleinte be-beállítani, de én elég hamar nyilvánvalóvá tettem, hogy ez a szokás tőlem nagyon távol áll. Én ha akarok, akkor meghívok valakit. Ha nem hívom meg, az azt jelenti, hogy nem vagyok rá kíváncsi. Akire pedig nem vagyok kíváncsi, azzal nem tudok órákat ücsörögni és beszélgetni a nagy semmiről.
Bevallom, hogy eddig nem találkoztam senkivel, akivel értelmesen el lehetne beszélgetni.
Bocsánat, ez így nem igaz! Ha jól emlékszem vagy 4 éve volt itt egy cseh lány - angolt tanított talán egy évig. Vele és egy török munkatársával többször összeültünk. De ők már régen nincsenek itt. Csak én maradtam :) Meg persze amikor a fitness terembe jártam, akkor is el tudtam beszélgetni egyik másik lánnyal. (Tényleg, nem is tudom, hogy miért nem járok!?!)
Közben már nem is érdekel a dolog. Ha mindenképpen szükséges, akkor eltudok csevegni bárkivel bármiről - még akkor is, ha közben a gondolataim máshol járnak :) Tökélyre fejlesztettem a módszert!

Van egy mondás, hogy "rossz szomszédság török átok". Nem lehet véletlen. Én itt nagyon meg vagyok "átkozva" szomszédokkal. A Facebook oldalon panaszkodtam már egy-egy húzásukkal kapcsolatban, de a panaszkodásból sosem elég ;)
Az az alap, hogy reggeltől késő estig üvöltenek. Igazából többnyire csak beszélgetnek, de az ittenieknek az alaphangerejük már a kiabálás kategória. (Amikor még nem nagyon tudtam törökül és az utcán hallottam, hogy két ember "beszélget", sokszor azt hittem, hogy veszekednek. Pedig tényleg csak beszélgettek. De ezt olyan hangerővel és olyan karlejtésekkel, hogy az simán veszekedésnek tűnt.)
A lakás bármelyik szobájába megyek, hallom, ahogy a szomszédok éppen beszélgetnek. Ha akarok és figyelek akár még értem is (habár az egyik oldalon legtöbbször arabul beszélnek, a másikon pedig sokszor kurd nyelven). De nem akarom érteni. Nem érdekel.
A hálószoba melletti szomszéd (az a lépcsőházban a szemben levő lakás) valami hihetetlen. Az anyuka folyamatosan üvölt a gyerekeivel (van vagy 6-7). De folyamatosan. Visítva üvölt. Főleg a legkisebbet szólongatja sokat. Micsoda öröm, amikor reggel arra ébredek, hogy "Kerem, Kerem" (ez a neve). Kerem egyébként ősellenségem :). Kb 3 éves. Az a hobbija, hogy az ő ajtajuktól nekifut az én ajtómnak. Én meg amikor megunom a dübörgését, akkor kinyitom az ajtót - ilyenkor megijed és hazaszalad.
Ezt szinte naponta eljátssza. Szóltam már párszor az anyjának, hogy a gyerek ne ezzel szórakozzon már, de hiába. Megígérte, hogy figyel, aztán mégsem.
A másik szomszédom (mellettünk levő) egyik porontya (ott is laknak vagy tízen-tizenöten) meg azzal szórakozik, hogy becsenget. Csak úgy. Egy időben eljátszotta, hogy amikor csak hazajött becsengetett. Aztán kikötöttem a csengőt :) (Mert az anyjának itt is hiába szóltam.)
Az alsó szomszéd nagyon hangosan hallgat nagyon rémes zenét. Bár most pár nap csend van - valószínűleg elutazott.
A felettem lakók sem jobbak. Az egy dolog, hogy a közvetlen felső szomszéd minden nap takarít és húzgálja a bútorokat reggeltől estig. Nem zavar már. De az ötödiken lakó arab család minden szemetét az ablakon és erkélyen dobja ki. Ennek egy része az én erkélyemen vagy ablakpárkányomon landol. Néha elég gusztustalan dolgok is! Már vagy négy éve folyamatosan szólok, hogy ezt ne tegyék. Attól eltekintve, hogy a gyomrom forog sokszor amikor az ő szemetüket takarítom a saját erkélyemről, a ház oldala a sok szemetüktől elég gusztustalan. Én jobban szeretek tiszta, rendezett és igényes környezetben élni. De itt esély sincs.
Pedig a ház egész jó környéken van. Az ún. új kerületben (Yeni Mahalle). Elérhető közelségben van minden, szinte a központban vagyunk. Valószínűleg csak én vagyok szerencsétlen házban - ha minden igaz, ez pár hónap múlva változik. Bár a város szélére költözöm, de ettől az igénytelen háztól az is jobb lesz :)

Siirtben (és ahogy én láttam egész Törökországban jellemző) mindenki telefonál. Na jó, ez talán kicsit túlzás, hogy mindenki. De rengetegen tényleg azt teszik. Ha csörög a telefon, akkor nem igazán nézik, hogy hol vannak, felveszik. Az utcán, étteremben, boltban, kórházban - bárhol. Nők és férfiak. Mindezt hihetetlen hangerővel. Tehát ha odafigyel az ember, bárki életéről sok mindent megtudhat.
Ha pedig nem telefonál, akkor a telefonjával internetezik. Tudom, hogy ez is "világjárvány" manapság, de valahogy mégsem olyan mértékű, mint például Siirtben. Bevallom, hogy ez az internetező dolog ez már rám is ragadt. Amikor csak lehet, ha például várakozni kell, akkor internetezek.
Legutóbb otthon voltam (jó, ezt is elmondtam már párszor, tudom :)) és anyáékkal lementünk a Tescóba. Míg ők köröztek és vásárolgattak meg nézelődtek, addig én a bevásárlókocsival leálltam egy nyugis helyre és előkaptam a telefonomat. Ez a kép itt, Siirtben teljesen megszokott, de úgy látszik, hogy Kazincbarcikán nem :) Mert bizony jó páran furán néztek. És miután ezt felismertem és körülnéztem, nem is láttam magamon kívül telefonját nyomogató embert. Szóval én is abbahagytam és elindultam megkeresni a családomat.

Mit is akartam még írni Siirtről?
Ahogy a feketerigóval kapcsolatban is megjegyeztem, nekem hiányoznak a parkok. Itt nem sok zöld terület van. Ha jobban belegondolok, akkor van két park, ahová jó időben elmennek/elmehetnek a családok. Ezekben a parkokban van játszótér is. A város többi részén ugyanis nincs! A gyerekek egyszerűen az utcán játszanak. (A most épülő lakóparkokban persze már akad játszótér is - az ott lakó gyerekek számára.)
Talán a parkok, a füves területek hiánya miatt tűnik nekem szürkének és porosnak a város. Még úgy is, hogy a házak színesek (amelyikben én most lakom az például rózsaszín).

Ezen a képen talán jól látszik a kettősség - a régi és új

A házakra visszatérve, nagyon sok társasház épül újonnan. A legújabb lakóparkok már teljesen a város szélére épülnek. Siirtben sétálva érdekes kettősség figyelhető meg: egy részen újabb vagy teljesen új (és modern) társasházak vannak, míg más kerületekben még mindig szinte falusias a környezet, kis -és sokszor romos - házakkal. Na persze ehhez jó sokat kell sétálni! :) Egyszer Seymával együtt elkövettük azt a hibát, hogy elhatároztuk, hogy gyalog megyünk a város másik felén található fitness terembe (ha már sport...) Odafelé is szívás volt a 35-40 fokban, tűző napon sétálni 55 percet. Visszafelé elhatároztam, hogy lerövidítem az utat és nem a jól ismert útvonalon megyünk. Na, ekkor tévedtünk be az ilyen falusiasabb kerületbe. Ahol még előtte sosem jártam - fél órás bolyongás után már nagyjából tudtam, hogy hol járunk. Aztán kikeveredtünk a "civilizáltabb" részre.
Azóta sem támadt kedvünk arrafelé gyalogolni :)

Szóval nem vagyok teljesen elfogulatlan, ezért nem szerencsés az én véleményem alapján ítéletet alkotni. Amióta én itt vagyok (lassan 6 éve) már sok minden változott. Behozták a vezetékes gázt, épült két bevásárló központ ("pláza") is, amiben mozi is van. Folyamatosan újítják fel az utakat, járdákat.
Sok új ház is épül.
Szóval változik - fejlődik Siirt. De az emberek ugyanolyanok maradnak. Amíg szemetelnek (a legtöbben gondolkodás nélkül dobják el a szemetüket, ahol csak kedvük van), köpködnek ... stb, addig számomra semmi sem változik.
De aki meg szeretné igazán ismerni Siirtet, el kell jönnie.
Azt még én is elismerem, hogy a környéken vannak érdekes (már-már szép) helyek!

Sokszor azt gondolom, hogy nem úgy kellene itt élnem, ahogy kell, akkor jobban tudnék alkalmazkodni és nem lenne bennem zsigerből egyfajta ellenszenv minden iránt ami török vagy siirti ...
Mivel azonban a dolgok úgy állnak, ahogy, ezért továbbra is azt mondom, hogy ha újra kezdhetném (vagy vissza tudnám pörgetni az időt), Siirtnek a közelébe sem jönnék! Sőt, Törökországnak sem! :)

A feketerigó(k)

A múltkor, ahogy otthon gyalogoltam át az egyik parkon jutott eszembe, hogy mennyire szeretem a feketerigót.

Egészen pontosan a "Bocis parkon" sétáltam épp hazafelé. Jó idő is volt. És az jutott eszembe, hogy milyen sok feketerigó él a városban (Kazincbarcikán) és hogy én mennyire szeretem a hangját. Mókás kis jószágok. Szinte úgy van, hogy amikor elhatározom, hogy feketerigót akarok látni, akkor hamarosan látok is.

Cuki :) 

Tudom, nem túl extra madár. Rengeteg van belőle. Nekem speciel nagyon tetszik, ahogy alkalmazkodtak a városi környezethez.

Szóval ahogy sétálgattam, hallgattam azt a kedves kis fütyörészésüket hirtelen eszembe jutott, hogy mennyire hiányzik ez az aranyos kis hang nekem itt, Siirtben. Mert bizony itt nincs. Én legalábbis sose láttam. Legalábbis nem a házunk környékén. Ami azért nem csoda, mert ezen a helyen néhány fán kívül semmi zöld nincs.
Verebek persze vannak - főleg, hogy én ideszoktattam őket az erkélyre :)
Sőt, annyira nem is kellett szoktatni. Még amikor Nyuszi itt élt velem és az erkélyen sokat tanyázott, akkor kezdtek rájárni a verebek a kiszórt nyúleleségre. Aztán már direkt tettem ki nekik ennivalót.

Azóta sokszor eszembe jut, amikor kinézek az ablakon vagy az erkélyen, hogy Siirt milyen elkeserítő hely. Elnézve az alábbi képeket, egyértelmű, hogy milyen különbség van már csak abban is, hogy Kazincbarcikán vagy Siirtben nézek ki az ablakon!

Kazincbarcika (az én szemem homályos vagy tényleg ilyen sz@r a kép? mindegy :) a lényeg talán így is látható!)

És mivel a Nyuszi soha sehonnan nem hiányozhat - ez egy tavalyi kép. Én kucorgok a fűben, Nyuszit próbálom sétáltatni. Anya pedig az ablakból fényképezett (legalábbis próbált).

Siirt

És ha még ehhez hozzávesszük, hogy a "kedves" felettem lakó szomszédoktól milyen szemetek hullanak alá az ablakpárkányra vagy az erkélyemre...

Látszik? Ez most itt éppen egy halacska maradványa ami szintén fentről hullott a párkányomra. Még a verebek is fintorognak!

Lehet, hogy csak én látom a valóságnál sokkal sötétebben Siirtet? Az biztos, hogy semmi jót nem tudok felfedezni ebben a városban (vagy akár országban). Lehet, hogy nincs is...
De ha van sem érdekel! :)

És egyébként meg halálra unom magam, szóval csak azért írtam le ezeket :D

Irak és Szíria - mert nincs vége ...

Régen írtam már erről a témáról - ha jól néztem, akkor közel két és fél hónapja.
Nem azért, mert nem történik semmi! Mert igenis történik és nem mondhatnám, hogy jó irányba alakulnak a dolgok!
Még csak nem is az az oka, hogy nem követem az ottani eseményeket vagy nem érdekelnek. Mert én ugyanúgy követem a híreket - nehéz is lenne tudomást sem venni róluk, hiszen direkt az arcomba jönnek. (A hírek is na meg ugye a menekültek az utcán.)

Ami miatt kicsit talán hanyagoltam ezt a témát az az, hogy túl sok embert nem érdekel. Mármint az alapján, amit itt a statisztikánál látok. Nem azt mondom, hogy senki nem olvassa vagy kattint rá. De egy más témájú irományra dupla kattintás érkezik.
Én ezt persze meg is értem valahol. Hiszen ugye 'kit érdekel' és 'messze van', sőt 'van ennél nagyobb bajunk is itthon'.
Ezeket én tényleg maximálisan megértem! Mégis nagyon remélem, hogy legalább egy-két ember olvassa, elgondolkodik, hogy mi zajlik a világ másik végén. Esetleg még egy imát is elmormol az áldozatokért (azt hiszem mást úgyse nagyon tudna tenni).
De ne zárjuk be a fülünket és szemünket csak azért mert túl szörnyű és amúgy is messze van ...
Megmondom őszintén, hogy egy-egy, a szokásosnál is szörnyűbb hír kapcsán néha kicsit felrázódom! Hogy basszus hol vannak az én eget verő nagy problémáim hozzájuk képest ...

Nos, mi is zajlik most a "közel-keleti pokolban"?
Az az "érdekes" (tudom, ezt itt nem a megfelelő szó, de hirtelen ez ugrott be), hogy az elmúlt hetekben érkeztek jobb és rosszabb hírek is. Volt ami alapján akár reménykedni is lehetett, hogy sikerül az IS-t megfékezni. Mert esetleg egy városból kiszorították őket. Aztán a híreket nézve olyan érzése volt az embernek, hogy Irak és Szíria között vacillálnak. Melyiket is válasszák. Mert ha az egyik országban erősebben léptek fel ellenük, akkor a másikban kezdtek még jobban mozgolódni. (Persze lehet, hogy ezt csak én látom így!)

A legutolsó hír, ami Szíriából érkezett az Palmyra (Palmüra) várossal kapcsolatos. Erről nagyon röviden azt kell tudni, hogy felbecsülhetetlen értékű ókori romok találhatók ott. Már i.e. 2 évezredben létezett. Az UNESCO kulturális világörökségi listáján is fenn van és a régészeti feltárása a mai napig sem fejeződött be (azt hiszem egy hamar nem is fog - már ha marad belőle valami egyáltalán).

Palmyra

Sajnos ez a város is immár az IS kezébe került.
Persze a "világ" felhördült, hogy jaj mi lesz a régészeti kincsekkel...stb. (Mert ugye korábbi történések alapján tudjuk, hogy az IS bizony földig rombol mindent, ami szerintük nem illik bele a kalifátus világába. Például 2-3 hónapja Irakban, Muszul mellett egy 3 ezer éves várost rombolt porig.) De nem ez a legnagyobb gond ám! Hanem az például, hogy mai hír szerint az IS fegyveresei 400 embert végeztek ki. Civileket, akik között nagyon sok nő és gyermek volt! Az utcák tele vannak holttestekkel! (Ha nem gond, képet nem tennék be erről ide!)

Szíria jelenleg így néz ki - látható, hogy több, mint a fele az IS-é

Zöld színnel jelölt területek - szíriai kormányerők

Rózsaszínnel jelölt területek - IS

Sárga színnel jelölt területek - kurdok

Az olajkút rajzocska gondolom egyértelmű

Van kétféle fehér színű jelölés. Ezek elméletileg valamiben különböznének, de én bárhogy nagyítom a képet, nekem ugyanolyan fehérnek tűnik! Az a lényeg, hogy ezzel a fehérrel jelölt területek egy része a szíriai felkelők ellenőrzése alatt áll (lehet, hogy színvak vagyok, de mintha valami szürkésséget vélnék felfedezni a jelölésnél), a másik pedig az El Nusra (ami az Al Kaida szíriai tagozata) ellenőrzése alá esik. (Ok, ha valakit konkrétan érdekel, hogy pontosan melyik kié, akkor szóljon és utána fogok nézni!)

Az azért nem semmi, hogy Törökországnak immár az IS közvetlen szomszédja!

És Irakban? Ha jól látom (már elnézést, de könnyű elveszni a sok hír között még úgy is, hogy igyekszem csak egy-két helyről összeszedni a dolgokat), akkor a legutóbbi jelentősebb megmozdulásuk - mármint az IS-nek - Ramadi város elfoglalása volt. Nagyjából egy hete. Ramadi egyébként Bagdadtól kicsit több, mint 100 km-re levő, nem egészen félmilliós város. Az elhelyezkedés miatt, ha Bagdad ellen akarnak készülődni, akkor pont jó helyet választottak. (Márpedig nyilvánvaló, hogy Bagdadot - is - akarják.)
Egyébként a Ramadit védő iraki hadsereg a napokig tartó összecsapások közben látta, hogy esélytelen a küzdelmük, feladta az állásait és elmenekült. (Most olvasom többek között Obama nyilatkozatát arról, hogy Ramadi feladása taktikai lépés volt a részükről. Basszus! Ennél jobb ötletük nem volt?) Rajtuk kívül eddig nagyjából 8000 civil menekült el a területről. Az IS - szokásához híven - ha már betette oda a lábát, hát rögtön kivégzett egy csomó embert. Első körben rögtön több, mint 500-at - köztük rengeteg civilt is.

De ha elkezdeném sorolni - úgy összefoglalva  - a kivégzéseket, akkor holnapra sem érnék a végére. Nemcsak Irakban és Szíriában, hanem sajnos sok más országban is ott vannak és gyilkolnak. Kivégeznek bárkit, akit akarnak! Keresztényeket és muszlimokat egyaránt. Bármilyen indokkal! Például a homoszexuálisok (vagy az annak mondott emberek!!! mert nem biztos, hogy tényleg azok) kivégzését különösen nagy élvezettel osztják meg.
A kivégzettek száma hihetetlenül magas. Én magam sokszor fel nem bírom fogni ésszel. És a kivégzések módja is elég változatos - szörnyűbbnél szörnyűbb módokat találnak ki. Ez persze mind félelemkeltés, de akkor is rémes.

Miért nincs még vége? Miért nem rohanják le? Miért kell megvárni, amíg ennél jobban is megerősödnek? Mindenféle taktikázással csak időt adnak az IS-nek.
Én azt látom, hogy igazából senki nem akar komolyan lépni. (Mondom, én így látom!!)
Törökország csak tessék-lássék lép fel, mert neki nagyon is kapóra jön, hogy az IS irtja a kurdokat! Nincs ezen mit szépíteni, igenis kihasználja az alkalmat. (A másik dolog pedig az - de ezt csak nagyon csendben merem megjegyezni - sshhh!!! -, hogy bár szekuláris ország, de a vallásnak mégis nagyon fontos szerepe van. Az ismerőseim között is sokan kimondatlanul is, de támogatják a törekvéseket. Mert bizony sokan gondolják azt, hogy az egyetlen hiteles tanítás az, amit a szunnita muszlimok vallanak és minden más - például síizmus - tiltandó és már-már istenkáromlás.)
Az USA és az ő általa vezetett koalíció megint csak nem nagyon lép fel igazán. Persze folynak ilyen-olyan kiképzések meg minden. De minden egyes nappal tovább nő az áldozatok száma. Hetente akár ezerrel.
Irán mocskos egy jószág. Ő több ezer milicistával ott van, de a nyakamat teszem rá, hogy a szándékuk nem tiszta. Ráadásul az ő jelenlétük szerintem garancia arra, hogy az USA ne nagyon piszkálja a dolgokat. (Tudomásom szerint még mindig ősellenségek. Bár a mai világban ki tudja már ezt...)

Még mindig nagyon sokan csatlakoznak az IS-hez (bár hozzá kell tennem, hogy esik szó kiugrottakról is!!). Ezzel kapcsolatban lenne még egy gondolatom.
Sokan támadták Törökországot, hogy nem ellenőrzi a beutazókat. Úgy értem, hogy aki csatlakozni kíván az IS-hez, az szinte mindig Törökországon keresztül teszi. (Erre egyébként szabályos kézikönyvük van! Hogy mit kell csinálni, mondani és hogyan kell viselkedni! Őrület!) Persze Törökország ígérte, hogy óvatosabb és figyelmesebb lesz.
Ehhez képest én például minden gond nélkül beutaztam. Legutóbb ugye Rómából érkeztem Istanbulba. Volt egy útlevél ellenőrzés. Senki nem kérdezte meg, hogy miért jöttem. Ok, ez még rendben is van, hiszen a rendszerben ott van a tartózkodási engedélyem is. Így láthatták, hogy itt élek évek óta. Szóval ezen nem is akadtam fenn. (Ha mondjuk nincs tartózkodásim és ugye vízum nélkül jöhetek be, tutira akkor sem kekeckednek - maximum megkérdezik, hogy miért jövök, én meg mondom, hogy nyaralni.)
Ami viszont már elgondolkodtatott, az a belföldi járat volt. Bejöttem ugye az országba. Jöhettem volna én akár olyan céllal, hogy az IS-hez csatlakozzam. Átsétálok a nemzetközi terminálról a belföldire. Ott be kell csekkolni. Megteszem. Természetesen ezt is az útlevéllel, de senki nem kérdezi meg, hogy miért megyek Batmanba (ami elég keleten van ahhoz, hogy onnan csak egy ugrás legyen Szíria). Aztán a beszállásnál megint csak ellenőrzik az útlevelet (a beszállókártyával együtt). Ott áll egy biztonsági őr vagy rendőr is az ajtóban és az utasokat nézi. Ott sem kérdezi meg tőlem a kutya sem, hogy az EU-s útlevelemmel miért megyek keletre.
Tudom, hogy van néha egy-egy akit elkapnak, aki csatlakozás miatt jön az országba. De ezek szerintem megint csak olyan figyelemelterelő dolgok. Pontos számokat nyilván nem tudok, de le merem fogadni, hogy minden 100 belépőre jut 1 elfogott. Sőt, sanszos, hogy még keveset is mondok! De legyen és gondoljunk bele, hogy 1000-ből 990 ember simán tud csatlakozni az IS-hez ...
És csatlakoznak is. Mert van vonzereje. És komolyan gondoltam azt is, amikor azt állítottam, hogy sokan - bár nem csatlakoznak és nem is hangoztatják de - szimpatizálnak az eszmék nagy részével.

Vissza szeretnék még kicsit kanyarodni a korábban említett 'van ennél nagyobb bajunk is itthon' dologhoz. Tudom, hogy van. Bár én nem élek otthon, de attól még látom és hallom.
Otthon most az egyik - azt hiszem - nagy vihart felkavaró kérdés az a menekültügy. Írtam már erről is egy kicsit legutóbb (pár napja vagy valamikor). Ott megjegyeztem, hogy a hazánkban maradó menekültek nagy része Irakból és Szíriából érkezik. Itt most egy picikét bemutattam az ottani "életet". (Megjegyzem, hogy tényleg csak picikét!!! Közel sem pontosan és részletesen! Sokat lehetne írni!) Nos, egy pillanatra gondoljunk bele abba, hogy azok az emberek ezen dolgok elől menekülnek. És akkor őket akarja szeretve tisztelt kormányunk hazaküldeni? Haza? Van nekik még hazájuk?

És még egy gondolat. Az, hogy egy ország mit kezd a hozzájuk érkező menekültekkel az valamilyen szinten belügy. (Szerintem. Javítsatok ki, ha tévednék.) Viszont ahhoz, hogy ez megfelelően mérlegeljük, ahhoz bizony nem árt, ha továbblátunk a határainknál. Akár több ezer kilométerrel. Értsük meg, hogy mi elől menekülnek és azt is, hogy haza lehet-e őket küldeni...

Egy gyermekkori emlékem

Nemrégiben ugye otthon voltam (ok, ezt többet nem fogom elmondani :) esett elég szó az utazásról). Egyik alkalommal, nagymamámmal beszélgetve eszünkbe jutott egy nagyon régi közös emlék. Mondhatni kaland.
Akkor merült fel bennem, hogy ezt szeretném itt "megörökíteni". (Meg a mama is mondta - mondjuk ő nem érte ezekhez a dolgokhoz, de mondta :) És amit a mama mond, az úgy van!)

(Már csak azért is gondoltam, hogy lejegyzem, mert ez kitűnő példája annak, hogy már kisgyerekként is mennyire kedveltem a katonákat, a pilótákat. És azt gondolom ezen egy nagyon kedves barátnőm kicsit talán kuncogni fog, ha esetleg olvassa :) Másodsorban azért, mert azt is kiválóan jelzi, hogy már akkor is milyen kedves, bájos és okos voltam... hahh :) )

Arról van szó, hogy sok évvel ezelőtt vonaton utaztam Győrbe a nagymamámmal (neki testvérei, rokonai élnek ott). Mama állítja, hogy négy éves voltam, de szerintem biztosan több. Inkább 7 vagy 8. Abból is gondolom, hogy viszonylag sok részlet jut eszembe - kétlem, hogy ha tényleg 4 éves lettem volna, akkor is így megmaradnak a dolgok.
Tehát vonaton utaztunk. Arra például nagyon jól emlékszem, hogy bordó ülések voltak a fülkében, de olyanokra nem igazán, hogy hogyan is szálltunk fel meg ilyenek. Az a lényeg, hogy felszálltak mellénk katonák. Mégpedig pilóták. (Vagy hogy is mondják? Vadászpilóták? Szóval a légierő tisztjei.) De az is lehet, hogy mi szálltunk fel hozzájuk... Hát bocs, de közel 30 év távlatából én sem emlékezhetem mindenre!
El lehet képzelni, hogy milyen hosszú volt az utazás Miskolc és Győr között. Főleg egy gyerek számára. És akkor még nem volt Intercity sem természetesen!
Mama elmondásából tudom, hogy hamar összebarátkoztam a katonákkal.
Tisztán emlékszem, hogy még azt is megengedték, hogy a sapkájukat felvegyem :) (Ilyen tányérsapka volt.) Meg gondolom beszélgettünk is erről-arról. Tuti lenyűgöztem őket, hiszen már akkor is aranyos, okos lányka voltam ;)
De viccen kívül, már gyereknek is elég érdeklődő típus voltam.
Valahogy nyilván szóba került Farkas Bertalan és az űrrepülése. Amire konkrétan nem emlékezhettem, hiszen 1980-ban volt és én akkor csak 2 éves voltam, de azért hallottam róla és bizonyára érdekelt. (Ez valahogy még mindig így van - mindig minden érdekel.)
Ezek a velünk utazó pilóták Pápára mentek, ott szolgáltak. A Wikipédián is olvasható, hogy Farkas Bertalan is ezen a repülőtéren szolgált 1978-ig, amikor is jelentkezett űrhajósnak. Tehát az "én pilótáim" jól ismerték, barátai és katonatársai voltak a későbbi űrutazónak.
Végig együtt mentünk, egészen Győrig (mert ott nekik át kellett szállni). Szintén mama elmondásából tudom, hogy sírtam és nem akartam leszállni, annyira megkedveltem őket. Csak úgy lehetett lerángatni a vonatról, hogy ők is jöttek :)
Az egyikük felírta a címemet is és megígérte, hogy küld nekem fényképet a "Farkas Berciről".
(Később egyébként sokáig volt egy teknősöm, akinek a neve Berci volt - de szerintem nincs összefüggés :))

Arra már egyáltalán nem emlékszem, hogy a nyaralás mennyi ideig tartott és milyen volt. Valószínűleg aztán ki is ment a fejemből az eset. Hiszen a gyerekek általában gyorsan túllépnek dolgokon :)
Jóval a hazaérkezés után (akár hónapokkal - gőzöm sincs) egyszer csak érkezett egy levél.
A fenti borítékban. Természetesen gyerekként leginkább a Vuk-os bélyeg dobott fel :)
De persze a benne lévő dolgok is érdekesek voltak. Hát hogyne lettek volna azok egy gyerek számára!
Emlékszem, hogy még a tanítónénimnek is bevittem megmutatni.
Ezért gondolom, hogy olyan 7-8 éves lehettem, mert maximum második osztályba járhattam. És ha ez a nyári szünet után volt, akkor biztosan akkor ősszel mentem másodikba, szóval 1986-ban történhetett a dolog és akkor nyolc éves voltam. (Ahogy mondtam, mama állította, hogy négy éves voltam, de az kizárt.)
A boríték az eltelt sok év alatt erősen megviseltté vált, ezért valamikor ügyesen lefóliáztam :) Így megmaradt az írás is rajta, de sajnos a bélyegző már nem látszik. Ezért kell össze-vissza matekozni, hogy mikor lehetett :)

Kaptam egy nagyon kedves, szép levelet, egy fényképet és egy képeslapot.
Ezeket meg is mutatom.
Engedtessék meg nekem, hogy kicsit dicsekedjek, mert nem hiszem, hogy ilyen relikviái sok más embernek van! :) Erre tényleg büszke vagyok :) Igazi kuriózum (azt hiszem).
És egyébként ezt a borítékot és a benne lévő dolgokat már sok éve a legféltettebb kincseim közt őrzöm. (Azért látszik is, hogy még Törökországba is elhoztam magammal! Bárhová vessen is az élet, ezt - is - mindig hurcolom magammal :) )

Ez egy képeslap - természetesen dedikálva :)

(talán látszik az aláírás)

Ez az a bizonyos levél amit az a kedves pilóta bácsi írt. Sajnos sem a borítékon, sem pedig a levélben nem szerepel név, így elképzelésem sincs, hogy ki lehetett. De minden bizonnyal csodálatos ember, hiszen komolyan vette egy gyereknek tett ígéretét és betartotta! Mondjuk az aláírásból is látszik, hogy gyerekek terén tapasztalt - hiszen akkor négy unokája volt... 

Farkas Bertalan, Magyari Béla és a két orosz (Kubaszov és Jenyiszejev)

Ahogy már írtam, ezekre a képekre és a levélre nagyon vigyázok és mindenhová jön velem.

Nagyon kedves és szép emlék. Még sok év távlatából is!

A múltkor pedig megígértem a mamának, hogy "felteszem az internetre". 

Annak az esélye, hogy erre járjon és lássa, szinte egyenlő a nullával - de ha mégis felfedezné, akkor csak annyit mondok, hogy: LÁTOD, MAMA? FELTETTEM! :)

Egyébként ahogy most próbálok visszaemlékezni több részletre is, rájöttem, hogy még abban sem vagyok biztos, hogy tényleg csak ketten mentünk-e. De gyanítom, hogy igen.
Azért még így is sok mindenre emlékszem :) Ha valamire rosszul, akkor bocsánat.
(Hozzáteszem, hogy igazán hitelesen csak a mama tudna kijavítani, mert ő volt ott. De ő még nálam is rosszabbul emlékszik :) Szóval ez van.)

Azért elmélázva a képek felett eszembe jutott, hogy de jó is lenne kijutni az űrbe...
Ott csend és béke van :)
Repülővel is nagyon szeretek repülni, de az azért más.
Az űr, az lenne az igazi!
Jó sok pénzért vajon felvinnének?

Ki- bevándorlás - már megint

A számtalan, szíriaiak számára létesített menekülttábor egyike-másika. Hatalmasak.

Mielőtt még bármit is leírnék, gyorsan szeretnék egészen pontosan bemutatni két fogalmat.
(Forrás: Wikipédia)

Az emigráció vagy kivándorlás az a cselekmény, melyben egy országot vagy területet azzal a szándékkal hagy el lakosa, hogy tartósan egy másikban éljen. A befogadó ország vagy terület szempontjából ez az immigráció (bevándorlás, betelepülés). A lakossági mozgást nevezik általában migrációnak.
Sok oka van annak, amiért az emberek a kivándorlást választják. Ezen okok kategorizálhatók: "húzó" és "taszító" tényezők szerint. A befogadó ország jobb gazdasági lehetősége egy példa a húzó tényező érvényesülésére, valamint a jobb éghajlat vonzása. A szegénységtől való félelem, a vallási vagy politikai diszkrimináció taszító tényezők. Gyakori a taszító tényezők miatt bekövetkezett emigrációt menekülésnek nevezni, melynek alanyai a menekültek.

A menekült: egy személy, aki faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai meggyőződése miatt üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja származási országának védelmét igénybe venni. (ENSZ 1951-e Menekültügyi Egyezmény, 1A cikk - ezt az egyezményt egyébként Magyarország is aláírta)

Igazából én tényleg csak a pontos fogalmakat akartam bemutatni, hogy aztán belekezdhessek a mondanivalómba. Közben azonban találtam itt-ott érdekes dolgokat. Kicsit már el is kalandoztam az eredeti mondanivalómtól. De azért ezeket is szeretném itt bemutatni.
A Magyar Helsinki Bizottság egy kiadványát különösen jónak találtam, a címe: Külföldiek Magyarországon - Segédlet újságíróknak a migráció és a menekültügy témájának bemutatásához (http://helsinki.hu/wp-content/uploads/kulfoldiek-magyarorszagon_helsinki-bizottsag.pdf) Szerintem szuper kiadvány és világosan megmagyaráz minden fontosabb fogalmat. Én például párszor a fejemhez kaptam, hogy "hoppá, ezt is rosszul használtam". Csak egy párat szeretnék ezek közül kiemelni:

• Bevándorló [IMMIGRANT] A magyar jog nem ismeri a bevándorló fogalmát (a korábbi „bevándorolt” kategóriát a „letelepedett” váltotta fel), tehát a szónak jogi jelentése nincs. Hétköznapi értelemben a bevándorló szót olyan migránsokra használjuk, akik már hosszabb ideje tartózkodnak Magyarországon (ehhez gyakran társul a sikeres integráció képzete is). Az esetenként előforduló „illegális bevándorló” kifejezés ezért pontatlan és lehetőleg kerülendő.
• Illegális/irreguláris migráns [ILLEGAL/IRREGULAR MIGRANT] A magyar jog nem ismeri ezt a fogalmat. Hétköznapi szóhasználatban általában Magyarországon jogszerűtlenül, megfelelő papírok nélkül tartózkodó külföldit értünk alatta. Az illegális szó használata a menekült vagy a bevándorló jelzőjeként helytelen és kerülendő, hiszen ők jogosultak a magyarországi tartózkodásra. A nemzetközi szóhasználatban egyre gyakoribb az illegális helyett az irregulá- ris jelző használata. Ez arra utal, hogy a migráció nem feltétlenül „jogellenes” (például sok engedély nélkül érkező migráns később legalizálja tartózkodását vagy menedéket kér), de mindenképpen szabálytalan keretek között történik. Az irreguláris jelző előnyben részesítése ugyanakkor segít csökkenteni az érintett migránsok stigmatizálódását.
• Migráns [MIGRANT] Leegyszerűsítve migránsnak nevezzük azokat a személyeket, akik elhagyják hazájukat vagy szokásos tartózkodási helyüket, azért, hogy letelepedési szándékkal (tehát minimum egy év tartózkodás) egy másik országba menjenek. A magyar jog nem ismeri ezt a szót, a migráns így alapvetően szociológiai, illetve köznyelvi fogalom.

Én csupán azért kaptam fel a fejemet ezekre a fogalmakra (többek között), mert például mindhárom esetben azzal kezdődik a magyarázat, hogy a magyar jog nem ismeri ezt a fogalmat.
Viszont mégis használjuk. Én legalábbis biztosan, de tudom, hogy rajtam kívül még sokan.
Milyen sokan és sokszor emlegetik, hogy bevándorlók és illegális bevándorlók így meg úgy ... Ugye?
Megkockáztatom, hogy olyanok is, akiknek pedig tudniuk kellene a szavak és fogalmak pontos jelentését!

És hogy miért is akartam ezeket a dolgokat lejegyezni? Ennek két oka is van. Tegnap két dolog verte ki nálam a biztosítékot.
Az egyik egy cikk volt (amit a Facebookon is megosztottam), ami arról ír, hogy kedves miniszterelnökünk úgy nyilatkozott, hogy be akarja záratni a debreceni menekülttábort. (Aminek a pontos neve egyébként menekült befogadóállomás.) Ezt természetesen nem teheti meg, hiszen jelenleg is EU-s pénzből bővítik. Szóval ez megint csak a szokásos marhaság. Ami igazán felhúzott az a következő mondat: "Azt akarjuk, ne jöjjenek többen. Akik itt vannak, menjenek haza!"
Pártállástól és vallástól függetlenül szeretném megkérdezni, hogy milyen "ember" képes ilyet mondani? Hát olyan, akiknek nem kellett elhagyni a hazáját ilyen-olyan okból.
Ha önkéntes migrációról beszélünk, akkor sem egyszerű meghozni egy ilyen döntést és a szülőhazádban mindent felszámolni és egy teljesen új helyen megpróbálni újra kezdeni. (Én saját tapasztalatból csak azt tudom mondani, hogy legyen bármilyen jó dolgom egy másik országban, a hazám és az otthon maradottak minden egyes nap mocskosul hiányoznak!)
A kényszerből kivándoroltak helyzete pedig egyértelmű. Nekik nem volt más választásuk. Az életüket, szeretteik életét próbálják menteni például azok, akik Szíriából vagy egyéb háború sújtotta országból menekülnek. Az ilyenek többsége mindenét elvesztette már. Esetleg annyi maradt ami egy kis táskába vagy szatyorba belefér. Ezen kívül semmije sincs. Se háza, se otthona, se autója, se ruhái... Ha azt nézzük, akkor hazája sem maradt. Hova a bánatba küldenénk az ilyet? Menjen haza. Hova?
Mondjuk a szíriai menekült hova menjen haza? Mutasson nekem egy olyan négyzetméternyi helyet Szíriában, ami biztonságos, amit nem robbanthat fel bármelyik pillanatban az IS vagy a szír kormány vagy a lázadók? Na, gyerünk!

Van még egy meglepő hírem! Magyarország nem célország. Nem bizony! Csak egy állomás. Tranzitország. Ha a menekültnek mázlija van, akkor át tud haladni. Ha nincs, akkor befogadó állomásra kerül. Ha ez nyílt, akkor onnan ugye ki-be mászkálhat és amint tud továbbáll. A menekültek nagyon nagyon kis százaléka akar Magyarországon maradni. Aki marad, többség valamilyen kényszerből. Aki eleve ide akar jönni, az ő számuk pedig még kevesebb.
Mert ismét mondom: Magyarország nem célország. Nem ez az álmaik netovábbja. (Hogy úgy mondjam sz@r hely. Ennyi.)
(A hvg.hu oldalon, egy cikkben találtam a következőket: "Azt, hogy Magyarország mennyire nem célországa az európai bevándorlásnak, jelzi, hogy sokan, akiket elkapnak a határon, nem is kérnek nálunk menekült státuszt. Inkább a gyors kitoloncolást választják, hogy visszakerülve Szerbiába újra nekifussanak, hátha legközelebb eljutnak abba az országba, ahová igyekeznek, és már ott kérjenek menedékjogot. Nem ritka, hogy 3-4-szer is eljátssza ezt valaki.")
Egy helyen olvastam, hogy jelenleg nagyjából 2000 menedékkérő vár a menekültügyi kérelme elbírálására valamelyik táborban. Ez olyan hatalmas szám?
Szerintem rohadtul nem az. Európa vagy a világ más országába érkező menekültek számával összehasonlítva ez szinte semmi.

Nem akarok már megint Törökországgal példálózni, de azt hiszem kénytelen leszek. (Már csak azért is, mert az itteni helyzetet jól ismerem.) Jelenleg úgy 2,5 millió menekült él az országban - az utolsó információim szerint. Az ország népességét vegyük mondjuk 75 milliónak. Kicsit félelmetesnek tűnik, nem? (Ez nagyjából olyan, mintha Magyarországra 294 ezer menekült vándorolna. De a valóságban ennek kb az egytizede van meg, akik nagy része továbbmegy vagy nem is menekült.) Már meséltem egy párszor, de ismét elmondom, hogy amikor az IS tavaly ősszel a szíriai Kobani ellen vonult, akkor 3 nap alatt összesen 180 ezer menekült lépte át a határt. 180 ezer ember! Rohanva, odahagyva szinte mindenét - csak azt vitte magával, amit hirtelen össze tudott kapni (vagyis szinte semmit). Gondolkozz el: majdnem egy egész Debrecen városnyi ember! És Törökország mit csinált? Bezárta a határt? Elzavarta őket? Jó, nem mondom a határnyitással az első pillanatokban volt egy kis nyűglődés, de aztán szinte minden gond nélkül átvonulhatott ez a rengeteg ember. És még hányan jöttek! Vannak területek (főleg itt délen-délkeleten) ahol ki lehetne tenni a megtelt táblát. Mindenhol szíriai menekültek vannak.
És később picit részletesebben kitérek arra is, hogy a körülményekhez képest annyira rossz dolguk nincs.

Most még visszakanyarodnék Magyarországhoz.
Én természetesen elismerem, hogy a menekültek, mármint a kényszer migránsok mellett bizony vannak akik tényleg gazdasági okból érkeznek az országba. De lássuk be, hogy az ő helyzetük azért teljesen más. Esett szó "gazdasági bevándorlókról". Hát ez például az, amit a magyarok csinálnak. Nem?
Nem tudom pontosan, hogy eddig hányan vándoroltak ki, de szerintem egy millió körül lehet a számuk. Miért? Mert máshol jobb. De ha máshol mégsem lenne jobb és gond van, akkor még mindig van hová menniük. Konkrétan haza. (Még ha otthon a nulláról is kell kezdeni, de legalább az életük nincs veszélyben.)
Ezzel szemben azok, akik a hazájuk elhagyására kényszerültek - mondjuk háború miatt -, ha az "új" országban nem jön be, akkor ők nem fordulhatnak vissza. És ez rohadt nagy különbség!
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala, az UNHCR szerint az idén eddig érkezett migránsok közül 14 ezren jöttek háborús övezetből (Szíria, Irak és Afganisztán).
Az összes számot most pontosan nem tudom - nem is nagyon kerestem, az az igazság. Valahol ha jól emlékszem, akkor olyan 33 ezer körül adatot találtam. Tehát az összes "bevándorlónak" nagyjából a fele az, akinek esélye sincs visszamenni - akár most, akár a közeljövőben. És ugye még ennek is a jó nagy része már réges-rég továbbállt!! Ahogy írtam, jelenleg nagyjából kétezren várnak a kérelem elbírálására.
Tavaly koszovóiak, szíriaiak és afgánok voltak azok, akik a legtöbb menedékkérelmet beadták. Gondolom ez idén sincs másként - illetve tutira kiegészült a lista irakiakkal. Nos, Irak, Szíria és Afganisztán egyértelmű - Koszovó picit más helyzet, de szintén durva. És akkor ezeket az embereket küldenéd vissza? Hova?
Neked, aki esetleg olvasod ezeket a sorokat, ez a - mondjuk - kétezer menekült fáj? Zavarnak téged?
Kárt okoznak neked?
Vagy egyszerűen csak nem akarsz segíteni?

Írtam már korábban a bevándorlás-menekült dolgokról. Ott már leírtam, hogy én azt vallom, hogy aki bekerül egy idegen környezetbe, próbáljon meg alkalmazkodni. Ne követeljen, ne akarja azt a környezetet megváltoztatni - egyszerűen tegyen meg mindent a beilleszkedés érdekében.
Úgy tudom - mert olvastam -, hogy például Debrecenben a befogadó állomás dacára nem nőtt drasztikusan a bűnözés. Tehát akik ott vannak, azok nem a balhét keresik. Egyszerűen túlélni akarnak.
Természetesen tévedhetek, illetve biztosan vannak kirívó esetek. De én meg vagyok arról győződve, hogy a többség nem okoz gondot.
Sőt, azt is elmondhatom, hogy konkrétan ismerek olyan menekültet, aki szintén a debreceni befogadó állomáson "kezdte magyarországi pályafutását". Megkapta a menekült vagy betelepült státuszt (most ezt pontosan már nem is tudom) és bizony hasznos tagja lett a társadalomnak. Úgy értem, hogy jól menő üzlete van - tehát dolgozik, adózik...stb. Ha annak idején visszatoloncolták volna oda, ahonnan jött, hát ki tudja mi lenne ma vele!
Tudom, mert szintén olvastam, hogy az illegális határátlépők okoznak kellemetlenségeket a határ menti magyar lakosoknak. Erre igazából nem tudok mit mondani. Sajnálom azt, aki kárt szenved - de azt is sajnálom, aki menekülésre és illegális határátlépésre kényszerül. (Mert lássuk be, egész biztosan nem jókedvéből teszi!)
Amíg a világ bármely részén is gond van, amíg van hely, ahol nincs "rend", nyugalom és béke, addig mindig lesznek menekültek.
Szerintem alapvető emberi - sőt, mondhatnám keresztényi - kötelességünk segítséget nyújtani a rászorulóknak.
Azt is elismerem, hogy a menekültek ellátása bizonyos terheket ró a befogadó országra. De azt is megjegyzem - mert egy HVG-s cikkben olvastam -, hogy azért nem annyit, amennyit gondolnánk - vagy amennyit akár én is gondoltam! Ugyanis "az EU sok pénzzel támogatta a migránsok kiszolgálását segítő infrastruktúra kiépítését, aminek köszönhetően ez a nemzeti költségvetésnek nem jelentett nagy tehertételt. 2014-ben például Magyarország 1,5 millió eurót (kb. 457 millió forintot) kapott erre a célra".
(forrás: UNHCR)
Még egy aprócska gondolat: 1956-ban kétszázezer magyar kényszerült elhagyni az országot. Ők mit csináltak volna, ha hazaküldik őket? (Továbbgondolva - és kicsit talán elferdítve - a kérdést: ki lett volna a bunkó, szemét ország, aki nem fogadja be a menekültet?)

Azt hiszem ehhez nem tudok mást hozzátenni. Vagy lehet, hogy tudnék, csak nem akarok.
Aki ellene van a menekültek befogadásának, ő tudja. Mindenkinek jogában áll azt gondolni, amit csak akar. Én a magam részéről embertelennek tartom azt, hogy "menjenek haza". Legalábbis egészen addig, amíg pontosan meg nem ismerjük, hogy honnan és miért jött és egyáltalán van-e hová hazamenni.

Írtam már, hogy két okból kezdtem ezen sorok lejegyzéséhez. Az egyik az a bizonyos tegnapi cikk volt. A másik pedig velem történt meg. Épp tegnap - és még folyamatban van.
Említettem már, hogy tartózkodási engedéllyel élek Törökországban. Ezt bizonyos időközönként meg kell újítani. Legutóbb két évre kértem és kaptam meg, ezért hosszú ideig nem foglalkoztam a dologgal, illetve gőzöm sem volt az esetleges változásokról. (Jó, úgy egy éve fél füllel hallottam valamit, de mivel nem volt aktuális így nem foglalkoztam vele.)

Ez a kétéves periódus éppen most, május 7-én járt le. A kis könyvecskében benne van, hogy 15 napom van a meghosszabbításra, így elméletileg nem lehetett volna baj abból, hogy én május 16-án jöttem vissza Magyarországról. Tegnap természetesen első utam a rendőrségre vezetett. És jött a hideg zuhany: bekeményítettek. Ez a 15 nap időközben 10 napra módosult. Így már 1 nap késedelem miatt büntetést róttak ki (mert ugye 17-én járt le a 10 nap, én pedig 18-án mentem - hiába volt 17-e vasárnap). Ok, 50 dollár. Ez még nem is lenne baj.
Csakhogy időközben minden nagyon megváltozott. Amikor idekerülte (5,5-6 éve) még a rendőrség épületének egy kicsike szobájában volt a bevándorlási vagy milyen ügyintézés. Együtt az útlevelesekkel.
Akkor még csak nagyon nagyon kevés külföldi élt itt. Soha nem is kellett várakozni. A tartózkodási megújítása is roppant egyszerűen ment: bementem, kitöltöttem a papírt, befizettem, vittem vagy ezer fényképet és másnap vagy harmadnap mentem vissza a kis kék könyvecskéért.
Aztán sorra kezdtek érkezni Siirtbe is a menekültek. Először afgánok (de rengetegen), majd szírek is meg irakiak is. Legutóbb, két éve már iszonyat hosszú volt a sor, mert az afgánoknak folyamatosan be kellett menniük (azt hiszem hetente) lejelentkezni, hogy még ott vannak. (Engem szerencsére akkor is előre vettek, mert ismertek.) Azután pedig két évig nem kellett mennem.
Olyan szinten szigorítottak a dolgokon, hogy most már egész hosszú listát adtak, hogy mit kell bevinnem. Jó, annyira nem vészes a helyzet, de kicsit háborogtam. Sok éve élek már itt. Van biztosításom, nem ingyenélő vagyok. Sőt, nem is újonnan jöttem ide és nem is menekült státuszban vagyok. De valahol mégis a menekültekkel hasonlóan kezelnek.
Illetve nem!! Ugyanis azt kell mondjam, hogy a menekülteknek egyszerűbb a helyzetük. Erdoğan egyszer azt mondta, hogy szíriai menekültek a vendégeink. (Nekik például bármelyik kórházban teljesen ingyenes ellátás jár.) Lehetőség szerint igyekszik az állam és a helyi önkormányzat megfelelő körülményeket biztosítani, segélyeket is kapnak. Itt, Siirtben senki nem él az utcán! (Ha jól tudom, akkor például Istanbulban vannak ezzel problémák. Vagy voltak és megoldották?)
Persze sokan koldulnak az utcán (erről is meséltem már azt hiszem). Ezzel kapcsolatban az egyik önkormányzatban dolgozó ismerős mondta, hogy nagyon nem kellene, hogy az emberek adjanak nekik, mert ennyire nem rossz a helyzetük. Csak megtanulták, hogy kapnak, ezért kérnek.

Lehet a szavaimból kettősséget kiolvasni. Sőt, én is érzem, hogy valami esetleg nem ok. Egyrészről magától értetődnek veszem, hogy be kell fogadni a menekülteket és segíteni kell őket. Másrészről pedig én - "bevándorlóként" - kikérem magamnak, hogy valamilyen szinten egy kalap alá vesznek velük.
Ez vajon kettősség? Komolyan nem tudom egyértelműen eldönteni. Szerintem nem, mert az én helyzetem tényleg teljesen más, mint egy menekültté. Nekem van hová hazamennem! Óriási különbség!
És talán pont ez lesz jó példa arra, hogy mennyire nem szabad egy kalap alá venni minden "bevándorlót"! Minden embernek (menekült, ki- vagy bevándorló) van egy története.
Ezt kell megismerni mielőtt még látatlanban rámondjuk, hogy "gazdasági bevándorló" és lehet hazamenni. Vaktában szavakat dobálni végtelen nagy felelőtlenség.

Végezetül egy gondolat, amit az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala, az UNHCR oldalán olvastam:
"Az üldöztetés elől menekülő idegenek befogadása olyan gyakorlat, amelyet a civilizált társadalmak kezdettől fogva alkalmaznak.Ilyen esetekre 3500 éves dokumentumok is hivatkoznak, vagyis már a közel-keleti korai nagy birodalmak - a hettiták, a babiloniak, az asszírok és az ősi egyiptomiak - is menedéket nyújtottak a bajba jutottak számára".

És akkor ki vagyok én, hogy ne segítsek???
Ennyi.