A szerencsétlen utazáshoz még egy gondolat

Tényleg igaz, hogy minden jó, ha a vége jó ...

Pár napja (vagy hete) azt hiszem elég részletesen beszámoltam a legutóbbi utazásomról.
Ott hagytam abba, hogy hétfő délután megérkezett a bőröndöm, meglehetősen sérült állapotban (konkrétan használhatatlan lett).
Pontosan így:

Még aznap délután írtam egy levelet a budapesti reptérre és az Alitaliának is. Persze fényképeket is mellékeltem.
Igazából egy percig sem bíztam abban, hogy kapok kártérítést, de azt gondoltam, hogy egy próbát megér.
Hétfőn délután tehát elküldtem az e-maileket.
A magyaroktól már másnap délelőtt megkaptam a választ. Mégpedig nagyon kedves, udvarias és nem sablonlevelet! Ezen már elcsodálkoztam.
Több kérdésemre is érdemi választ kaptam.
Hihetetlen, mert ebben az országban nem szoktam ezt meg :)
Bekérték a bőrönd számláját és ígéretet kaptam, hogy megpróbálnak valami kártérítést intézni.
Mivel a bőröndöt Törökországban vettem így a számla előkerítése nem ment simán.
Én persze akár vakon bármit egy perc alatt megtalálok a lakásomban, de ezt másra bízni ...
A lényeg, hogy végül csak sikerült és másnap fényképen elküldték nekem a számlát (van szkennerem persze de mire elmagyarázom, hogy hogyan működik, addigra megőszülök).

A számlát tehát szerdán küldtem el. Csütörtökön már meg is kaptam a választ, hogy a számla alapján szinte a teljes összeget megtérítik - hiszen a bőrönd teljes mértékben használhatatlan és javíthatatlan. (Nem tudom, hogy írjak-e pontos összeget. Inkább nem. Elég annyi, hogy az eredeti ár török lírában volt és szerintem ezt átváltották forintra. Abszolút korrekt.)
Küldtem is a számlaszámot rögtön, ahova utalhatják.
Mivel korábban már hozzászoktam ahhoz, hogy a magyar ügyintézés sok időt vesz igénybe, így nem is számítottam arra, hogy gyorsan utalnak. Ehhez képest már hétfőn meg is érkezett a pénzem!
Tehát az egész dolog szinte pont egy hét alatt rendeződött.

Már elég régóta nem élek itthon, illetve nem töltök túl sok időt Magyarországon. Szóval lehet, hogy azóta megváltoztak a dolgok, de korábban heteket, rosszabb esetben hónapokat kellett várni egy-egy jóváírásra vagy kártérítésre.
Nagyon kellemesen csalódtam.
Végül is egészen szerencsésen zárult a dolog.

Új bőröndöt egyelőre nem vettem. Egyrészt azért, mert nem vagyok biztos abban, hogy milyet is szeretnék. Minden bőrönd sérül valamennyire egy repülőút során. Egy olcsó bőrönd jóval kevesebbet bír, mint a drágább. De a drágább sem örök életű.
Nos, ezen még gondolkodnom kell.
Holnapután indulok vissza. Ugyanúgy római átszállással. És megint Alitaliával.
Az átszállásra 1 óra 40 percem lesz (ha nem késünk). Ez tehát a másik ok, amiért eszembe sem jutott most bőröndöt venni. Rómában úgyis elkevernék. Én még egyszer nem akarok csomag miatt aggódni! Szóval ezúttal kézipoggyásszal megyek :)
Ami persze megint előhoz egy másik problémát: nagyon kevés holmit vihetek magammal. (Egy kézipoggyász ugye maximum 8 kg lehet.) De ha választanom kell, hogy kevés holmit viszek magammal vagy sokat "veszítek el", akkor inkább az elsőt választom. Így most válogatok, hogy mit hagyjak itthon és mérlegelek :) Megoldom.

És hogy mi a tanulság a történetemből? Egyrészt természetesen az, hogy bőven időt kell hagyni az átszállásra. (Ha kicentizzük, akkor tuti lekéssük.)
A bőrönd számláját pedig érdemes eltenni, mert sosem lehet tudni! A kártérítés sokat tud enyhíteni a bosszúságokon!

Ahogy említettem, pénteken megint teszek egy kört Rómában. Talán látok is valamit a reptérből és nem gyalogkakukk módjára fogok végigszáguldani rajta.
És azt is remélem megint rendőrök fognak terelgetni gépről vagy gépre :)

VIVA LA ROMA!

(Ja! Még egy gondolat a végére: Az Alitáliától egy héttel később kaptam egy e-mailt, hogy megkapták az e-mailemet és küldjek képet és számlát és meglátják, mit tehetnek. Bár lehet, hogy kísértem a sorsot, de elküldtem :) Azóta sincs hír, de tőlük aztán nem is számítok semmi jóra. Egyébként sem lenne korrekt tőlük is kérni vagy elfogadni. Ezt már csak tényleg kíváncsiságból próbáltam meg!)