Milyen Siirt?

Ez Siirt

Egyfajta központ - a "szobor" (természetesen Atatürk)

Kaptam egy érdekes kérdést, hogy milyen is Siirt.
Ok, erre kapásból rávágom, hogy sz@r.
De ha kicsit belegondolok, akkor rögtön észreveszem, hogy a személyes érzelmeim nagyban befolyásolják a véleményemet.
Az én ittlétem nem jó - de ettől maga a város talán nem annyira rossz.
Már ha megszokja az ember azt, hogy:
- itt tehenek jönnek szembe az utcán (manapság egyre ritkább, de van - két napja is itt kukáztak).
- a legtöbb beépítetlen területen kecskéket és juhokat legeltetnek (bár beépítetlen terület lassan alig akad, mert egymást érik az új építkezések)
- a közlekedés úgy ahogy van káosz! Örök küzdelem az autós és a gyalogos között (ha autós vagy, akkor mehetsz, ha meg gyalogos, akkor fuss az életedért)
- ha autóval közlekedsz, akkor pofátlannak és nagyon gyorsnak kell lenni, különben ledudálják a hajat a fejedről (a törökök egyébként is mindig dudálnak - sokszor azt hiszem, hogy kanyarodáskor index helyett is dudát használnak!)
- a piros lámpa itt csak egy jó tanács (főleg a gyalogosoknál - rendszeresen előfordul, hogy csak én ácsorgok egyedül a pirosnál, mellettem ezer ember átmegy a zebrán) Ha autóval vagy és a lámpa számlálós és te 3 másodperccel a zöld előtt még mindig nem indultál el, akkor a mögötted állók ingerülten ráfekszenek a dudára.
- megbámulják a nőket. Teljesen mindegy, hogy kendőt és köpenyt viselsz vagy csadort vagy pólót és farmert ... A pasik megbámulják a nőket. Pont.
- nagyon érdekes figurákkal futsz össze az utcán - már csak öltözködés szempontjából is: vannak szakadt koldusok, vannak falusi asszonyok, vannak csadorosok és vannak "csak" kendős-köpenyesek, vannak "modern kendősök" (például tunika+nadrág), vannak a kendő nélküliek de visszafogottak, vannak a "nagyasszonyok" (akik azt hiszik Párizsban vannak de nagyon mellélőnek), vannak a nagyon "európai" öltözködésűek (akik már-már lázadónak minősülnek, mert túl lengén vannak öltözve).
- alapból háromféle nyelvet hallhatsz jártadban - keltedben: török, kurd és arab (ezek valamelyikét muszáj beszélned, mert mondjuk angollal nem sokra mész itt)
- kóbor kutyát nem találsz (a városban kutyát sem igazán, csak nagyon elvétve - azokat űzik), de kóbor macskát annál inkább. (A városban előforduló egyéb állatfajták még. juh, kecske, tehén, tyúk, kakas.)
- az utcán köpéseket kell kerülgetni. Igen, mindenki köpköd! Előfordul, hogy az előttem menő ember köp egy cifrát, szinte pont elém - nekem meg nagyon fürgén kell félreugranom, hogy nehogy pont belegyalogoljak. Naaagyon gusztustalan szokás.
- .... és így tovább. Sorolhatnám még hosszan, de minek. Ennyi is elég.

Ami nekem még nagyon nem jön be az a szomszéd-vendég dolog. Imádnak összejárni, beállítani akár csak úgy a másikhoz. És pletykálni. Nekem ezek egyike sem igazán tetszik. Hozzám is próbáltak eleinte be-beállítani, de én elég hamar nyilvánvalóvá tettem, hogy ez a szokás tőlem nagyon távol áll. Én ha akarok, akkor meghívok valakit. Ha nem hívom meg, az azt jelenti, hogy nem vagyok rá kíváncsi. Akire pedig nem vagyok kíváncsi, azzal nem tudok órákat ücsörögni és beszélgetni a nagy semmiről.
Bevallom, hogy eddig nem találkoztam senkivel, akivel értelmesen el lehetne beszélgetni.
Bocsánat, ez így nem igaz! Ha jól emlékszem vagy 4 éve volt itt egy cseh lány - angolt tanított talán egy évig. Vele és egy török munkatársával többször összeültünk. De ők már régen nincsenek itt. Csak én maradtam :) Meg persze amikor a fitness terembe jártam, akkor is el tudtam beszélgetni egyik másik lánnyal. (Tényleg, nem is tudom, hogy miért nem járok!?!)
Közben már nem is érdekel a dolog. Ha mindenképpen szükséges, akkor eltudok csevegni bárkivel bármiről - még akkor is, ha közben a gondolataim máshol járnak :) Tökélyre fejlesztettem a módszert!

Van egy mondás, hogy "rossz szomszédság török átok". Nem lehet véletlen. Én itt nagyon meg vagyok "átkozva" szomszédokkal. A Facebook oldalon panaszkodtam már egy-egy húzásukkal kapcsolatban, de a panaszkodásból sosem elég ;)
Az az alap, hogy reggeltől késő estig üvöltenek. Igazából többnyire csak beszélgetnek, de az ittenieknek az alaphangerejük már a kiabálás kategória. (Amikor még nem nagyon tudtam törökül és az utcán hallottam, hogy két ember "beszélget", sokszor azt hittem, hogy veszekednek. Pedig tényleg csak beszélgettek. De ezt olyan hangerővel és olyan karlejtésekkel, hogy az simán veszekedésnek tűnt.)
A lakás bármelyik szobájába megyek, hallom, ahogy a szomszédok éppen beszélgetnek. Ha akarok és figyelek akár még értem is (habár az egyik oldalon legtöbbször arabul beszélnek, a másikon pedig sokszor kurd nyelven). De nem akarom érteni. Nem érdekel.
A hálószoba melletti szomszéd (az a lépcsőházban a szemben levő lakás) valami hihetetlen. Az anyuka folyamatosan üvölt a gyerekeivel (van vagy 6-7). De folyamatosan. Visítva üvölt. Főleg a legkisebbet szólongatja sokat. Micsoda öröm, amikor reggel arra ébredek, hogy "Kerem, Kerem" (ez a neve). Kerem egyébként ősellenségem :). Kb 3 éves. Az a hobbija, hogy az ő ajtajuktól nekifut az én ajtómnak. Én meg amikor megunom a dübörgését, akkor kinyitom az ajtót - ilyenkor megijed és hazaszalad.
Ezt szinte naponta eljátssza. Szóltam már párszor az anyjának, hogy a gyerek ne ezzel szórakozzon már, de hiába. Megígérte, hogy figyel, aztán mégsem.
A másik szomszédom (mellettünk levő) egyik porontya (ott is laknak vagy tízen-tizenöten) meg azzal szórakozik, hogy becsenget. Csak úgy. Egy időben eljátszotta, hogy amikor csak hazajött becsengetett. Aztán kikötöttem a csengőt :) (Mert az anyjának itt is hiába szóltam.)
Az alsó szomszéd nagyon hangosan hallgat nagyon rémes zenét. Bár most pár nap csend van - valószínűleg elutazott.
A felettem lakók sem jobbak. Az egy dolog, hogy a közvetlen felső szomszéd minden nap takarít és húzgálja a bútorokat reggeltől estig. Nem zavar már. De az ötödiken lakó arab család minden szemetét az ablakon és erkélyen dobja ki. Ennek egy része az én erkélyemen vagy ablakpárkányomon landol. Néha elég gusztustalan dolgok is! Már vagy négy éve folyamatosan szólok, hogy ezt ne tegyék. Attól eltekintve, hogy a gyomrom forog sokszor amikor az ő szemetüket takarítom a saját erkélyemről, a ház oldala a sok szemetüktől elég gusztustalan. Én jobban szeretek tiszta, rendezett és igényes környezetben élni. De itt esély sincs.
Pedig a ház egész jó környéken van. Az ún. új kerületben (Yeni Mahalle). Elérhető közelségben van minden, szinte a központban vagyunk. Valószínűleg csak én vagyok szerencsétlen házban - ha minden igaz, ez pár hónap múlva változik. Bár a város szélére költözöm, de ettől az igénytelen háztól az is jobb lesz :)

Siirtben (és ahogy én láttam egész Törökországban jellemző) mindenki telefonál. Na jó, ez talán kicsit túlzás, hogy mindenki. De rengetegen tényleg azt teszik. Ha csörög a telefon, akkor nem igazán nézik, hogy hol vannak, felveszik. Az utcán, étteremben, boltban, kórházban - bárhol. Nők és férfiak. Mindezt hihetetlen hangerővel. Tehát ha odafigyel az ember, bárki életéről sok mindent megtudhat.
Ha pedig nem telefonál, akkor a telefonjával internetezik. Tudom, hogy ez is "világjárvány" manapság, de valahogy mégsem olyan mértékű, mint például Siirtben. Bevallom, hogy ez az internetező dolog ez már rám is ragadt. Amikor csak lehet, ha például várakozni kell, akkor internetezek.
Legutóbb otthon voltam (jó, ezt is elmondtam már párszor, tudom :)) és anyáékkal lementünk a Tescóba. Míg ők köröztek és vásárolgattak meg nézelődtek, addig én a bevásárlókocsival leálltam egy nyugis helyre és előkaptam a telefonomat. Ez a kép itt, Siirtben teljesen megszokott, de úgy látszik, hogy Kazincbarcikán nem :) Mert bizony jó páran furán néztek. És miután ezt felismertem és körülnéztem, nem is láttam magamon kívül telefonját nyomogató embert. Szóval én is abbahagytam és elindultam megkeresni a családomat.

Mit is akartam még írni Siirtről?
Ahogy a feketerigóval kapcsolatban is megjegyeztem, nekem hiányoznak a parkok. Itt nem sok zöld terület van. Ha jobban belegondolok, akkor van két park, ahová jó időben elmennek/elmehetnek a családok. Ezekben a parkokban van játszótér is. A város többi részén ugyanis nincs! A gyerekek egyszerűen az utcán játszanak. (A most épülő lakóparkokban persze már akad játszótér is - az ott lakó gyerekek számára.)
Talán a parkok, a füves területek hiánya miatt tűnik nekem szürkének és porosnak a város. Még úgy is, hogy a házak színesek (amelyikben én most lakom az például rózsaszín).

Ezen a képen talán jól látszik a kettősség - a régi és új

A házakra visszatérve, nagyon sok társasház épül újonnan. A legújabb lakóparkok már teljesen a város szélére épülnek. Siirtben sétálva érdekes kettősség figyelhető meg: egy részen újabb vagy teljesen új (és modern) társasházak vannak, míg más kerületekben még mindig szinte falusias a környezet, kis -és sokszor romos - házakkal. Na persze ehhez jó sokat kell sétálni! :) Egyszer Seymával együtt elkövettük azt a hibát, hogy elhatároztuk, hogy gyalog megyünk a város másik felén található fitness terembe (ha már sport...) Odafelé is szívás volt a 35-40 fokban, tűző napon sétálni 55 percet. Visszafelé elhatároztam, hogy lerövidítem az utat és nem a jól ismert útvonalon megyünk. Na, ekkor tévedtünk be az ilyen falusiasabb kerületbe. Ahol még előtte sosem jártam - fél órás bolyongás után már nagyjából tudtam, hogy hol járunk. Aztán kikeveredtünk a "civilizáltabb" részre.
Azóta sem támadt kedvünk arrafelé gyalogolni :)

Szóval nem vagyok teljesen elfogulatlan, ezért nem szerencsés az én véleményem alapján ítéletet alkotni. Amióta én itt vagyok (lassan 6 éve) már sok minden változott. Behozták a vezetékes gázt, épült két bevásárló központ ("pláza") is, amiben mozi is van. Folyamatosan újítják fel az utakat, járdákat.
Sok új ház is épül.
Szóval változik - fejlődik Siirt. De az emberek ugyanolyanok maradnak. Amíg szemetelnek (a legtöbben gondolkodás nélkül dobják el a szemetüket, ahol csak kedvük van), köpködnek ... stb, addig számomra semmi sem változik.
De aki meg szeretné igazán ismerni Siirtet, el kell jönnie.
Azt még én is elismerem, hogy a környéken vannak érdekes (már-már szép) helyek!

Sokszor azt gondolom, hogy nem úgy kellene itt élnem, ahogy kell, akkor jobban tudnék alkalmazkodni és nem lenne bennem zsigerből egyfajta ellenszenv minden iránt ami török vagy siirti ...
Mivel azonban a dolgok úgy állnak, ahogy, ezért továbbra is azt mondom, hogy ha újra kezdhetném (vagy vissza tudnám pörgetni az időt), Siirtnek a közelébe sem jönnék! Sőt, Törökországnak sem! :)