... pedig megfogadtam, hogy ma már nem fogok írni ... de most komolyan! lehet egy ilyen nyulat kihagyni??? ;)
hoppá :)
Hoppá! Most jut eszembe.... Hiszen a nyúlról nem is írtam eddig. Bocsánat: A Nyúlról :)
Nem is értem, hogy ez hogyan történhetett. Hiszen akik ismernek, tudják rólam, hogy mennyire fontos része az életemnek. Az a kis vakarcs :)
Akkor most gyorsan bepótolom a mulasztást és először is gyorsan bemutatom őfelségét:
A képek kiválasztásával csak azért vagyok bajban, mert úgy 7,5 GB-nyi képem és videóm van a kis maszatról - a bőség zavara :)
Ő Nyuszi.
Igen, ez a neve neki. Nos, ez azért történt így, mert teljesen hirtelen került hozzám, nem voltam nyúlügyileg kellőképp felkészült. Amikor betoppant az életembe, akkor hirtelen kellett nyúlszakértővé (később a megnevezést nyúlrabszolgává módosítottam), hogy hirtelen nem volt időm nevet találni neki. Aztán amikor már elkezdtem gondolkodni, nem jutott eszembe semmi, ami illett volna rá. Közben pedig megtanulta nagyjából azt, hogy "Nyuszi". Mondjuk nem is volt nehéz, ha a napjában vagy ezerszer elüvöltött "Nyuszi, nem szabad!" vagy "Nyuszi, gyere ide!" vagy "Nyuszi, a k.rv@ anyád, nem jössz le az ágyról!!" kifejezéseket nézzük... Persze a felszólítások lényege hatástalan maradt - de legalább a nevét megtanulta. Vagy valami ilyesmi. Most már - ha olyan kedve van - elég csak annyit rákiáltani, hogy NYUSZI! és tudja, hogy valami nem ok.
Nyuszi 2008 februárjában született és ha jól emlékszem, akkor olyan két hónapos korában került hozzám.
Akkor nekem tengerimalacom volt, már a második "generáció". Az első malackám több, mint 7 évig volt nekem amikor elpusztult, a második malacka ezután került hozzám.
Egy alkalommal egy nagyon kedves barátom megkérdezte, hogy nem szeretnék-e otthonra egy aranyos nyuszikát, mert van neki egy "felesleges". Én tisztán emlékszem, hogy nem mondtam egyértelmű igent ;) Igazából hezitáltam - hiszen ott volt nekem a malacka, elég volt őt körülugrálni. (Ok, hogy kicsi a malac, de nagyon követelőző tud lenni.) Szóval inkább a nem felé hajlottam. Erre másnap ez a kedves barátom megjelent egy kis hordozóval a hóna alatt, amiben egy fekete-fehér szőrcsomó kucorgott. Na kész, az első pillanatban elvesztem, szerelem első látásra :) (Na nem ez iránt a kedves barát iránt, hanem a nyúl iránt!) Ott a másodperc tört része alatt eldőlt, hogy én márpedig nyúlgazdivá váltam. Mivel semmi felszerelés nem volt otthon, pláne nem nyúlra méretezve, ezért irány a Fressnapf, ahol már addig is nagyon szerettek, mert a malackának ott vásároltam mindent, ezután meg aztán pláne.
Tehát meglett minden, amire egy nyúlnak az első időszakban szüksége lehet, hazarobogtunk. A nyuszika kicsit megszeppenve, de gyorsan birtokba vette új otthonát, én pedig rávetettem magam az internetre, hogy három perc alatt megtanuljak mindent, amit a nyulakról tudni kell.
2008 április
Ez az első kép nálam - tudom, rettenetes a kép minősége, de akkor gyorsan telefonnal készítettem.
Ez már 2008.06.22. Itt kicsit nagyobb már, de a babahaj még megvan :)
A nyúl-szakirodalom azt írta, hogy a nyuszi új helyre kerülve 1-2 napig meg van szeppenve, alig eszik, nem barátkozik, fél és hagyni kell. Emlékszem, hogy miközben ezt olvastam ránéztem a kis édes nyuszikára, aki a legnagyobb nyugalomban falatozta a neki betett finomságokat, a félelem legkisebb jele nélkül.
Nem is volt soha gond, abszolút feltalálta magát. Másnap is már boldogan randalírozott, felfedezte a lakást.
Nem volt szívem bezárni éjszakára, de hamar megtanulta, hogyan tud felugrani az ágyra és éjszaka ott rodeózott - rajtam keresztül. Az nem volt olyan jó.
A következő megoldandó probléma az volt, hogy vajon a tengerimalackával hogy fog kijönni. Merthogy a malacka is szeretett kinn korzózni, de az első időszakban felváltva voltak kiengedve.
Ketrecen keresztül ismerkedhettek egymással, úgy tűnt nincs gond.
Tényleg jól megvoltak. A nagy mafla nyúl gond nélkül eltűrte azt is, hogy a malacka az ő kajáját egye meg. Sokszor azt vettem észre, hogy mindkettő a másik ketrecében falatozik (hihi - a nyúl elég nehezen tudta bepréselni magát a malacka ketrecébe, de megoldotta és még a hintaágyába is bekucorodott)
malacka vendégségbe jön
ketten a malacka kis ketrecében - a nyúl a függőágyban :)
nagy mafla nyulam :) nézi, ahogy megeszik az ennivalóját
főleg a malacka szeretett a nyuszihoz bújni - a nyuszi meg eltűrte
evés utáni együtt pihenés
amikor a nyuszi dézsmálta a malacka kajáját
Szóval nagyon jól megvoltak ők kettecskén.
Aztán egy szeptemberi éjszakán a malacka sajnos elpusztult.
Komolyan mondom, hogy a nyuszi pár napig kereste! Esküszöm, hogy hiányzott neki...
2009. októberében Nyuszi velem együtt kelt útra Törökországba. Autóval jöttünk, a kis hordozójában egész jól viselte a több napos utat.
Itt élt velem egészen 2013. decemberéig, amikor is megint útra kelt, immár haza Magyarországra. (Erről majd egy másik írásomban mesélek.)
Addig azonban ő volt itt a lakás ura. Szabadon mászkált - már szinte a kezdetektől teljesen szobatiszta volt!
Kis ízelítő Nyuszi törökországi kalandjaiból:
Az egyik erkély csak az övé volt - meg persze a másik is és a lakás többi része, ha úgy akarta :)
küszöböt játszott
fürdött, mert kellett - ezt a mai napig sem szereti
úgy el tudott aludni, hogy engem az infarktus kerülgetett, mire felébresztettem
hagyta, hogy bohócot csináljak belőle - vagy Mikulást :)
pózolt gitárral
velem együtt tornázott - vagy inkább nézte, hogy mit idétlenkedik az emberszabású...
a kis punk
elNYÚLt
legelt
néha egyszerűen csak cukin nézett
mert a őfelségének pihe-puha fotel dukál ;)
mondjuk a doboz az mindent üt :)
amikor egy órán keresztül kétségbeesve kerestem a lakásban, ő valamiért a cipők közé vágyott ...
csokimánia - ha tehetné egész nap azt falná (de szigorúan tilos!!!)
minden érdekli - általános szabály nálunk, hogy ami a földön van vagy a földre kerül az a nyúlé :)
velem együtt nézett filmet
vagy egyszerűen csak odakucorodott mellém
a csomagolást azért szerette, mert volt bőven mit megvizsgálni
csak egy nyúl tud ilyen lehetetlen pózban jóízűen falatozni
és a hó, ezt imádta - amikor az erkélyre nagy hó esett kiengedtem, nagyon szerette
Nos, a Nyuszi első 5 éve nagyjából ez volt, tömörítve. Ennél még sokkal több kép van, de már így is sokat szúrtam ide :) Szerintem elég lesz.
Nyuszika most Magyarországon van. Nagyon hiányzik :(
De jobb neki ott. Ugyanis a hátsó fogaival gondjai vannak, nem kopik megfelelően, hiányzik is pár darab. Úgy kéthavonta kell vinni állatorvoshoz aki altatásban lecsiszolja neki. Ha ezt nem tesszük meg, akkor túlnő, felsérti a nyelvét, a nyúl nem tud enni és el is pusztulhat, na meg fájdalmai vannak. Itt, Törökországban nem igazán vannak nyúlhoz értő állatorvosok. Siirtben és a keleti régióban egyáltalán nincsenek. 2013 októberében egy tőlünk olyan 600 km-re levő városba tudtam elvinni, ahol az egyetem állatorvostudományi karán az egyik oktató tudta, hogy mit kell egy ilyen nyuszival kezdeni, neki volt eszköze is amivel a kis fogacskát le tudta csiszolni. De nem szerettem volna megint oda vinni, ha szükségessé válik, mert az altatás során szerintem nem jól adagolták a gyógyszert - ugyanis az altatásból csak úgy 6 óra elteltével kezdett kijönni és még másnap is kótyagos volt ...
Magyarországon pedig vannak nagyon jó nyuszis orvosok. Azóta már többször is vittem a nyuszit - ahogy említettem kb. kéthavonta kell ismételni a kezelést. Nehezen viseli, de muszáj.
Bár már lassan egy éve lesz, hogy a nyuszi otthon van, de még mindig nem tudtam megszokni, hogy nem ugrabugrál a lábam alatt. Igyekszem gyakrabban hazamenni - bár ez sajnos nem mindig rajtam múlik.
Ezért is nagyon szeretnék végre hazaköltözni. Hogy nyulazhassak újra :)
Ok, tudom, hogy anya tökéletesen viseli a gondját - de csak jobb lenne, ha én vigyázhatnék rá :) Nekem jobb ;)
Mert lehet nyúl nélkül élni, de nem érdemes... :D
Folytatás következik. Ezt vehetitek fenyegetésnek ;) Nyúlból nem elég!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése