Siirt - meg ilyesmi (kicsit minden: szokások, közlekedés, vendégség, ételek...)

Ezt a bejegyzést tegnapelőtt kezdtem el. De aztán valami - szokás szerint elterelte a figyelmemet :) és csak a címig jutottam el.
Az nálam nem újdonság, hogy valamibe belekezdek aztán valami egészen más jut az eszembe... ;)
Jelenleg is folyamatban van a portugál nyelv tanulása (ezt úgy oldom meg, hogy miközben magolom a különböző ragozásokat, egy angol nyelvű portugál nyelvkönyvet fordítok magyarra - mert nekem snassz lenne a magyar nyelvűből tanulni), két patchwork takaró befejezése és a gitár gyakorlás (vagy újratanulás, hogy pontosabb legyek.) És ezek csak a most legfontosabbak :)

Visszakanyarodva a témához, be szerettem volna mutatni azt a helyet, ahol immár 5 éve élek.
Egyik bejegyzésben említettem már, hogy Siirt Kelet-Törökországban található.

                Siirt a tartomány, a tartomány fővárosának és a hét körzet egyikének a neve.
                (A tartománynak kormányzója van, akiről annyit kell tudni, hogy ha gáz van, akkor ő                           menekül elsőnek ;) )

                                                 Ugye, hogy a világ végén van? ;)

                        Itt látszik, hogy azért Iraktól sem vagyunk messze. De Szíriától sem. 
                                                   (Rossz szomszédság török átok - ugye? ;) )

Már megint elfelejtettem megnézni, hogy a város határát jelző tábla most éppen mennyit ír népességnek. A török wikipedia 136.203 -at (de nekem 139.000 körüli adat rémlik). Ez csak a városra vonatkozik, a szórványban még plusz 10.000 kb.
A lényeg, hogy jó sokan vannak.

Többségében kurdok lakta város (úgy egyébként a keleti régió), de azt szokták mondani, hogy többségében háromféle ember él itt: kurd, török és arab. Nos, az arabot úgy kell érteni, hogy a család nagyon nagyon régen valamely arab területről jött. De már pár generáció óta itt élnek, török állampolgárok, de beszélnek arabul is. Mint ahogy a kurdok: ők is török állampolgárok, de egymás között legtöbbször kurd nyelven beszélnek.
Itt jut eszembe, hogy elmondjam, nekem a kurd nyelv kicsit félelmetes, és szerintem hasonlít az arabhoz, bár a kurdok ezt cáfolják :) Érdekes, hogy amíg meg nem tanultam törökül, addig sajnálkoztam és nagyon türelmesek voltak. Értem ezalatt, hogy lassan, egyszerű szavakat használtak. Mihelyst elkezdtem folyékonyabban beszélni, azonnal normál sebességre váltottak és azóta mindenki azt kérdezi, hogy kurd nyelven mikor tanulok már meg. Hát ha rajtam múlik soha :) Nem érdekel, nem vonz. (A portugál nyelvbe vagyok fülig szerelmes különben is!) Arabul is elkezdtem tanulni, az írást megtanultam, olvasni tudtam, de aztán nem érdekelt. Nem bírtam kiejteni azokat a hörgős hangokat na :) És a kurd nyelvben is van ilyen. Ok, sok gyakorlás után egy-egy hang megy, de esküszöm izomlázam van utána a torkomban ha sokat gyakorlom :D Szóval kizárt, hogy kurdul megtanuljak. Pár alapvető szót tudok (káromkodni is - legalapvetőbb nyilván), több mindent megértek, de ennyi nekem tökéletesen elég.

Ok, vissza Siirthez.
Az előbb említett török, kurd és arab népek kivételével élnek még itt páran. Nem sokan. Menekültek és bevándorlók. Afganisztánból és Szíriából nagyon sokan jöttek, Irakból is. Akik nem menekültek: van román, orosz, 1 kanadai és 1 MAGYAR. Ennyiről tudok :)
Bár az elmúlt 5 évben az itt élő külföldiek száma növekedett, még mindig néha úgy néznek rám mint földönkívülire, aki egy ismeretlen világból jött - habár nem annyira, mint az első időszakban.

Mióta itt vagyok, Siirt sokat változott. Eleinte nagyon unalmas volt. Pl. az egyetlen szórakozási lehetőség egy ősrégi mozi volt. Azóta közben épült két pláza is. Az egyik tőlem olyan 5-10 percre - Isten áldja meg aki kitalálta :D Azóta ott már szinte minden üzletben ismernek, ha nem megyek pár napig már kérdeznek, hogy hol voltam :) Mozi is van mind a két helyen, egész jó filmeket hoznak.
És be kell vallanom, hogy gyorskajaimádó vagyok :) Ezért amikor megláttam, hogy Burger King is nyílt, először majdnem meg is könnyeztem :) Ok, nem sokat járok oda, mert nem tesz jót a diétámnak, de néha megengedek magamnak egy kis bűnözést.

A város elég nagy és folyamatosan növekszik. Mindenhol új házak építését lehet látni. Érdekes megfigyelni, hogy van régi városrész és van újabb. Az alábbi képen is talán látszik valamennyire, hogy az előtérben kisebb, régebbi házak vannak, míg háttérben újabbak.
A régi házakat a belvárosban is folyamatosan bontják le és húznak fel helyette újabbakat.

 Ez tulajdonképpen a város központja. A szobor természetesen Atatürköt ábrázolja (róla véleményt nem nyilváníthatok, mert azért tényleg börtön járna :) )

A városról meg azt tudnám elmondani, hogy az utcái sok helyen elég szűkek, de cserébe zsúfoltak.
A szűk utcákhoz párosul a törökök híresen katasztrofális közlekedési morálja, és .... huhhh. Én imádok vezetni, de ha nem kell messzire mennem vagy nem akarok nagy bevásárlást csinálni, akkor inkább gyalogolok. Ez azért sok mindent elmond.
A tömegközlekedés? Az mi? :) Viccen kívül a városban cirkáló buszok ilyen mikrobusz méretű izék. Számomra még mindig követhetetlen, hogy hová mennek és hol állnak meg, mert buszmegálló az egész városban nincs. Pár hete kezdtem észrevenni, hogy a város kapott néhány szép új buszt (ezek sem az általunk megszokott buszméretűek), de buszmegálló az továbbra sincs. Az itteni emberek úgy kb. tudják, hogy mikor melyik hol áll meg :)
Még egy érdekes dolog a közlekedésről. A jelzőlámpák. Ezek is az elmúlt kb. 2 évben kezdtek itt megjelenni. Először csak a városból kivezető úton voltak. Van egy ilyen anekdota is (állítólag igaz, így történt): Felszerelték a lámpákat, már pár napja működött is, amikor a környező faluból egy emberke autóval beközlekedett Siirtbe. Az itteni embereknek a KRESZ egyébként sem mond semmit, úgy közlekednek, ahogy akarnak (bevallom kicsit átvettem ezt a hozzáállást és bizony volt, hogy otthon, Magyaroszágon is így próbáltam közlekedni), ez az ember sem figyelt holmi lámpákra, át is hajtott a piroson. A rendőr persze rögtön ott termett, meg is állította az emberkét. Az ártatlanul kérdezi, hogy ugyan mi történt. A rendőr: "Nem látta a piros lámpát?"
Az ember tanácstalanul néz körül, majd észreveszi a lámpát és mosolyogva felkiált: "Nahát ez új? Használják egészséggel!"
:) Egyesek esküsznek rá, hogy így történt. Én el is tudom képzelni, hogy tényleg volt ilyen eset :)
A jelzőlámpákkal kapcsolatban még annyit el szeretnék mondani, hogy az autósok nagy többsége már betartja, a gyalogosok egyáltalán nem. Sokszor van, hogy én egyedül ácsorgok és várom, hogy zöldre váltson, miközben sorra kelnek át az emberek.

A közlekedésről még: Az sem szokatlan, hogy itt valaki saját autóval megy gépjárművezetői tanfolyamra. Csak azt utóbbi időben kezdtek megjelenni ezek az autósiskolák. Addig mindenki otthon tanult meg vezetni.
Éppen tegnap autóval mentünk egy lagziba. A sofőr mellett egy mindenbe belekotyogó ember ült (ha az én utasom lett volna, már rég kiraktam volna ;) ) mondja, hogy "ne ebbe az utcába kanyarodj be, ez le van zárva van is ott valami tábla". Nézem a táblát: megállni tilos. Mondom az embernek, hogy mit jelent a tábla. Mire az ember lelkendezve: "Jajj, de jó, hogy ezt te tudod! Nekem lassan 30 éve van jogosítványom, de nem ismerem az ilyen táblákat."
Azt hiszem ez is sokat elmond az itteni közlekedési szokásokról. Ha a jelzőlámpa olyan visszaszámlálós és te nem indulsz el 4 mp-nél, akkor a mögötted állók már dudálnak. Mondjuk egyébként is mindenért dudálnak :)

Itt kis lakást, mármint 100 négyzetméter alattit csak nagyon ritkán találni. A legtöbb lakásban két szalon a minimum (egy a nőknek egy a férfiaknak) és ezen kívül legalább egy hálószoba, de többnyire kettő van (egyik ugye a gyerekszoba).
A nemek szerinti elkülönülés a különböző okokból elkövetett vendégjárás során is megfigyelhető.
És ha már szóba került a vendégjárás, akkor ezt hadd fejtsem ki kicsit bővebben - egyébként ez az általam legjobban utált dolog itt :)
Az itteni emberek minden alkalmat megragadnak a vendégjárásra. Sokszor csak úgy ok nélkül is mennek.
Teljesen váratlanul képesek megjelenni és meg vannak győződve, hogy ezzel örömet okoznak (persze van aki tényleg örül az ilyesminek). Betoppanhatnak reggel, korán - helló, jöttünk reggelizni. Vagy délben, vagy este. Nem számít. Csak úgy, meglepetésszerűen. Sőt! Ha nincs otthon a célszemély - nem gond, megyünk a szomszédjához, az sem baj, ha alig ismerjük az illetőt (bizony kötött már így ki nálam "vendég").
Ilyenkor, ha vendég jön, akkor kötelező teával vagy kávéval kínálni és valami aprósággal, süteménnyel, rágcsálnivalóval (ha nincs otthon, akkor le kell rohanni a boltba). Ha tovább marad, akkor főtt étellel is - mondjuk ha vacsora készítés közben toppan be valamikor délután, vagy még akkor sem megy haza, akkor már tudható, hogy marad vacsorára is.
Van olyan, hogy előre bejelentkeznek. Na ilyenkor van előkészület, többféle főtt étel, sütemény.... minden.
Nos, azt tudni kell, hogy én már a legelején tudatosítottam mindenkiben, hogy velem ilyet nem lehet játszani. Én nem szeretem a hívatlan vendégeket. Akit kedvelek azt én ha akarom meghívom egy teára vagy vacsorára. De vadidegen emberekkel, szomszédokkal én nem fogok leállni jópofizni.
Lehet durva voltam, de ez van. És hatott ;)

Van még a vendégjárásnak egy formája amit én csak katasztrófa turizmusnak nevezek.
Ha valami betegségen esik át valaki (műtét), ha gyermek születik a családban, ha eljegyzés és/vagy esküvő van a családban, ha valaki meghal a családban - ezen alkalmakkor több napos vendégjárásra kell számítani.
Egyszer egy haláleset miatti vendégjárásban segédkeztem. Egy-egy ilyen vendégjárás alapból olyan két hetes, én szerencsére csak két napot segédkeztem. Az alatt a két nap alatt két évet öregedtem. Reggel 9-től éjfélig nem volt megállás. Vég nélkül főztük a teát, raktuk a sütit a tányérra és szolgáltuk fel (persze csak a nőknek, a férfiak részére legtöbbször meg kellett kérnünk egy kéznél lévő hímnemű személyt). Nagyon kifulladtam, alig éltem a nap végére. És ez ráadásul már a háromnapos halotti tor (nem tudom másként fordítani) után volt. Ami mindig az elhunyt házánál van és amire tényleg mindenki, a legtávolabbi ismerős is elmegy (több száz embert kell elképzelni).

Ha már az előbb szó esett az ételekről... Két specialitás van, ami Siirthez kötődik: a perde pilav és a büryan.
A perde pilav:

Rizs és főtt csirkehús, mindez tésztába töltve (pontosabban a formát bélelik ki tésztával, a tésztába mandulát tesznek) és így sütik meg. Elég finom.

A büryan:

Ez bárányhús. A jellegzetessége, hogy 10-15-20 méter mélyen van egy kemence és oda eresztik le a bárányt egészben (úgy értem, hogy megtisztítva, belsőségeket kiszedve, de nem darabolva) és így sül meg. Minden fűszer használata nélkül. Utólag sózzák. Nagyon különleges íze van és nagyon puha.
(Én alapból nem szeretem a bárányhúst-birkahúst.)

Vannak persze még jellegzetes ételek, de hosszú lenne felsorolni :)
Amit viszont mindenképpen meg kell még említeni Siirttel kapcsolatban, az a pisztácia.
Nagyon sok terem errefelé. És mindenhez használják - még szalámiba is tesznek! Néha mérgelődök, hogy itt szinte semmit sem lehet kapni, amiben nincs pisztácia :)
Siirt egyik központi helyén - ha jól emlékszem pont a kormányzóhivatal épülete előtt vagy valami fontosabb ilyen hivatal előtt - állt egy pisztácia szobor :) Műanyagszerűből volt és az utóbbi időben nem látom, szóval valószínűleg tönkrement, de ilyen volt:

Nagyon sok mindent lehetne még Siirttel kapcsolatban írni. De azt hiszem lassan ennyi elég lesz.
Van még egy téma viszont, ami mindenképpen ide kívánkozik.

                                 (erkélyről fényképeztem, 2012.05.13. - "legelésző" tehenek)

A háziállatok. Konkrétan kecske, birka, tehén, baromfi. Amit még mindig tartanak városon belül is.
Már úgy egy éve nem találkoztam tehénnel, de korábban rendszeresen cirkáltak a városban. Reggel kiengedték őket, ők pedig ellegelésztek, dézsmálták a szemetet, sokszor elállták az utat. Közlekedni azt nagyon tudtak :) Rendszeres volt, hogy ha a keskeny járdán szembe jött velem egy tehén, akkor nekem kellett letérnem, mert ő ott ballagott tovább. Egy alkalommal át akartam kelni az úttesten. Mivel itt szinte egyáltalán nincs zebra, így ötletszerűen megálltam az út szélén, körbenéztem, ahogy anyukám tanította és vártam, hogy elmenjenek az autók. A szemem sarkából látom, hogy valaki megáll mellettem, odanézek: egy tehén. És mi békésen ott álltunk és vártuk, hogy átkelhessünk. Amikor tiszta lett az út, elmentek az autók, akkor elindultunk. A tehén és én. Meghitt pillanat volt :)

                                       Az előző, pisztácia "szobros" kép tehenes kiadásban :) 

Ok, és akkor még egy utolsó:
Van felüljáró Siirtben is. Mégpedig egy elég forgalmas, négysávos út felett vezet át. Ez a városból kivezető út. Nos, ezt az emberek 99%-a nem használja. Jobban szeret az autók között átszlalomozni.

                                                           Íme az egyik ilyen felüljáró

Viszont az okos tehenek nem reszkíroznak! Használják a felüljárót! Esküszöm!
Saját szememmel láttam. Sajnos olyan képet nem találtam, ami Siirtben készült, de a jelek szerint más városban is tapasztalt jelenség a tehén a felüljárón, mert az alábbi képet sikerült beszereznem:

(Van egy vicces értelmező szótár szerű lap, ahol az alábbi szavakkal kezdik a felüljáró szó magyarázatát: "országunkban csak tehenek által használt...")

Ahogy már írtam, mostanában nem találkozom tehenekkel az utcán. Szoktam azonban látni még szabadon maradt területeken kecskét legeltető nénit. Általában a mi kerületünkben nem fordulnak elő (kissé elitebb már ez a kerület), de azért néha ide tévednek. Egyszer a plázánál találkoztam egy kisebb kecskenyájjal. Kicsit meglepődtem. De csak egy kicsit.
Épp a kecskés-plázás képet kerestem, de nem találtam. Helyette ez akadt a kezembe:

Igen, néhány gyerek elhatározta, hogy ezen a lehetetlen helyen fog csibét tartani. Nem tudom, mi lett a sorsa a csibének, mert másnap már nem láttam ott és a kis házikó is eltűnt. Valószínűleg szóltak a gyerekeknek, hogy az ott nem lesz jó. 

Nem is értem, hogy hogyan jött az ötlet.

Bár mondjuk én már semmin nem lepődök meg, ami Siirtben történik. 

Néha olyan, mintha egy másik bolygón lennék...