Bűnös házasságok - gyerekmenyasszonyok, berdel, kényszerházasság

Egy beszélgetés kapcsán eszembe jutott egy meglehetősen szomorú, talán annyira nem ismert téma: a fiatalkorú (gyermek) menyasszonyok. A fogalmat én ismertem korábban is, de úgy voltam vele, hogy ez aztán annyira távol van tőlem (minden tekintetben), hogy köszönöm, de ezzel nekem nem kell foglalkoznom.

Miért kezdek bele mégis?
Talán magam sem tudom, talán be szeretném mutatni, hogy hiába írunk 2014-et, tőlünk nem is olyan távol még létezik az a jelenség, aminek még a gondolatát sem lenne hajlandó jó érzésű - mondhatom akár azt is, hogy normális - ember felvetni. Szerintem.

Aztán amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogyan is írjam meg ezt a "cikket", akkor úgy döntöttem, hogy két másik olyan házasságkötési formával együtt próbálom meg bemutatni, amik a "nyugati világ" számára talán ismeretlenek, talán kevésbé ismertek.
Tehát az egyik a gyerekmenyasszonyok (igazából 18 év alatt számítanak gyermeknek/fiatalkorúnak, de itt sokszor 14 év alatti gyerekekről van szó!), aztán a 'berdel' házasság (ezt nem tudom lefordítani, nagyjából menyasszonycserét jelent), kényszerházasság.

Mielőtt ezekre rátérnék, szeretnék még valamit bemutatni.
Amikor idekerültem, nagyjából akkor indult egy nagyszabású kampány: "Apa, küldj iskolába!" Televíziós hirdetésekben, újságokban, plakátokon - mindenhol ment a figyelemfelkeltés. A reklámokban, képeken kislányok szerepeltek.
Eleinte nem értettem, hogy miért kell ezt reklámozni. Hát nem egyértelmű, hogy a gyerek tanul? És nálam a gyerek az fiú és lány egyaránt. Aztán elmagyarázták és én akkor döbbentem meg először.
Ugyanis még manapság is előfordul, hogy a lányokat egyáltalán nem küldik iskolába vagy csak az első 1-2-3 osztály erejéig. Bizony nekem is van két olyan jó ismerősöm (az egyik 25, a másik 30 éves), akik még az alsó tagozatot sem járták ki. Több ilyet ismerek persze, de ők ketten közelebbi ismerőseim.
Az iskolázatlanabb családokban, főleg falvakban volt (van!) az a nézet, hogy a lányokat ugyan minek taníttatni! Adjuk csak minél hamarabb férjhez (itt azért már kapcsolódik a témához) aztán nincs vele gond.
A kisebb városokban, falvakban, tanyavilágokban - de mondjuk egyébként az ország bármely pontján! - jellemző, hogy a vallásos emberek sejkeknek vakon hisznek.
(Kik a sejkek? Nos, én azt szoktam mondani, hogy többségében önjelölt vallási vezetők, magukat "szent" embereknek tartják. Ezt most jobban nem tudom kifejteni, de nagyon érdekes szerintem és egyszer majd külön megírom, hogy mit érdemes tudni a sejkekről ...)
Ha pedig a sejk azt mondja, hogy az iskola a lányok számára 'haram' (vallásilag tiltott dolog), akkor a lányt nem is küldik iskolába.
Manapság a lányok többsége legalább az általános iskolát elvégzik, de többen még a középiskolát is. Azok is egyre többen vannak, akiket esetleg egyetemre is küldenek.
Hozzá kell azonban azt is tennem, hogy az így megszerzett tudást, esetleg diplomát a lányok több, mint a fele nem fogja használni. Miután férjhez mennek, a férjük nem fogja akarni (hagyni), hogy dolgozzanak.
(Az iszlám vallásban előírás, hogy a férjnek kell eltartania a feleségét. Ebből és az itt erőteljesen jelenlévő férfiúi büszkeségből adódóan a legtöbb férfi nem akar dolgozó feleséget.)
Azt hiszem ebből is látszik, hogy még manapság is a lányok nehezebb helyzetben vannak a fiúknál. A fiúk "többet érnek". A lányokat sok helyen tárgyként kezelik még mindig.

Itt érkeztem el a gyerekmenyasszonyok témájához.
Mert miről is van szó? Nem másról, mint a családfő tulajdonképpen eladja a lányát egy idősebb férfinak. A férj sokszor akár kétszer, háromszor .... stb. idősebb a menyasszonynál. A házasság témájának írásakor már említettem az úgynevezett "başlık parası" -t, amit fejpénznek szoktam fordítani. Ez egy meghatározott összeg, vagy arany vagy bármi, amit a család kér a vőlegény családjától azért, hogy a lányukat férjhez adják.
A gyerekmenyasszonyok esetében ez az összeg általában jóval nagyobb, mint a normál házasságok esetében.

Még mielőtt bármi mást leírnék, szeretnék pár szót ejteni a házasságkötés mikéntjéről.
Itt természetesen nem polgári szertartásról van szó, hiszen fiatalkorú nem házasodhat. Ha helyesek az információim, akkor egy 1990-es törvény kimondja, hogy a 18 év alatti személy fiatalkorú, az ilyen fiatalkorúval kötött házasság pedig elfogadhatatlan és büntetendő. (Csak halkan jegyzem meg, hogy engem azért már az is kicsit megdöbbent, hogy ezt csak 1990-ben vették törvénybe...)
Tehát nem polgári, hanem vallási házasságról van szó.
Maga a gyerekmenyasszony jelenség is az elmaradottabb, szegényebb, iskolázatlanabb területekre jellemző. Nos, ezeken a területeken még mindig fellelhető az a régi hagyomány/felfogás, hogy az ő szemükben csak a vallási esküvő ér valamit. A polgárinak nem tulajdonítanak nagy jelentőséget - mivel azonban kötelező, ezért bemennek az irodába két tanúval és elintézik.
Tehát ezeken a területeken a vallási házasságkötés fontos (bár az jogilag ugyanúgy nem elfogadott, ahogy például nálunk sem - remélem helyesen fejeztem ki magam!).
Ezek a házasságok, tehát amikor valaki fiatalkorút vesz feleségül, szintén vallási alapon köttetnek.
Ez annyiból áll, hogy a vőlegény, két tanú, az imám és a menyasszony, vagy gyakran ahelyett egy férfi képviselője, bemennek egy szobába, megbeszélik a dolgokat, a vőlegény kijelenti, hogy elveszi a lányt, (ha korábban nem történt meg, akkor itt kerül sor a "fejpénz" átadására is), az imám kijelenti, hogy a házasság megköttetett. Ennyi.
Mivel fiatalkorú nem házasodhat ezért ehhez kell találni egy olyan imámot, aki a tiltás ellenére bevállalja - kockáztatva azt, hogy ha kitudódik, akkor pár hónapra börtönbe kerülhet. De a pénz sok esetben minden problémát megold és minden ajtót kinyit....
Egyébként azt is meg kell itt jegyeznem, hogy az iszlám vallásban (tudomásom szerint) semmi nem utal arra, hogy támogatná a fiatalkorúak kiházasítását. Bár azt is hozzáteszem, hogy (szintén tudomásom szerint) nem is ír életkori határt a házasságra...

Visszakanyarodva a gyerekmenyasszonyokhoz. Mi vihet rá egy családfőt, hogy a kiskorú lányát eladja? Mármint azon kívül, hogy nem tekinti értékes gyermeknek (sőt, ő nem is gyermek, ő csak lány - a gyermek az fiú). Azt hiszem egyértelműen a pénz a legfontosabb tényező.
Hozzá kell tennem, hogy lehet más is a háttérben. Például ha egy fiatal lányon nemi erőszakot követnek el, akkor a lány onnantól tisztátlannak számít (nem szűz). A becsületgyilkosságról írt cikkben említettem, hogy a nemi erőszak áldozatait okolják sok esetben a velük történtek miatt. Nos, ilyenkor a családi tanács dönthet úgy, hogy meghagyja a lány életét, ha találnak valakit aki elveszi feleségül. A család így is megszabadulhat a szégyentől.
Olvastam olyan véleményt is, hogy jobb a lányt minél hamarabb férjhez adni. Mert ahogy elkezd serdülni, fiúkkal kerülhet bűnös kapcsolatba, esetleg még a szüzességét is elveszíti, ami a család számára nagy szégyen. Szóval jó korán férjhez adják, hogy ne is legyen alkalma közel kerülni a másik nemhez.
De előfordulhat akár olyan eset is, amikor vérbosszút váltanak ki így. Szintén a becsületgyilkosságoknál már említettem, hogy a gyilkos családjából az áldozat családja megöl valakit és így egálba kerülhetnek - nos, ezt akár kiválthatják úgy is, hogy kiválasztanak egy lányt, akit feleségül kérnek.
A másik oldalt aztán még ennyire sem tudom megérteni - miért vesz el valaki egy gyereket feleségül? Ez az én felfogásom szerint már pedofil. Az ilyenekre meg azt mondják, hogy beteg és gyógykezelni kell - én egyszerűen csak szörnyetegnek mondom az ilyet, akit be kell zárni...
Valószínűleg soha nem is leszek képes felfogni vagy megérteni az ilyen dolgokat. Nem tudnak nekem olyan indokot mondani, ami meggyőzne, hogy jogos lehet egy gyermeket férjhez adni egy nála sokkal idősebb emberhez.

Mivel az okok találgatásával úgysem megyek semmire, pár szót írnék az ilyen házasság következményeiről.
Annak a fiatal lánynak milyen lehetőségei vannak az ilyen esküvő után? Sajnos túl sok nincs.
Ugyanis a házasság megköttetett, a kialkudott pénzt átadták-átvették, ennyi. Ezek a lányok többnyire meg vannak félemlítve annyira, hogy nem is mernek szökéssel próbálkozni. Ha mernének is, nincs hova menniük. A régi család ugyanis szinte biztosan nem fogja őket visszafogadni (mert akkor vissza kellene adni az átvett pénzt és egyébként is micsoda szégyen már....). Az új családjában sincs túl sok öröme - mert hogy is lehetne egy kikényszerített házasságban. Nagyon sokszor a helyzetéből az egyetlen kiutat abban látja, ha öngyilkos lesz. A legtöbb hír erről szól. Csak kevés lánynak van lehetősége (vagy elegendő bátorsága) ahhoz, hogy megszökjön és esetleg az államtól kérjen segítséget. Mert vannak már olyan helyek, ahol számukra menedéket tudnak nyújtani. Ha jól tudom, az utóbbi 5-10 évben kezdtek el ezzel komolyabban foglalkozni és létrehozni ilyen menedékhelyeket.
Szintén az ilyen házasság következményei közé tartozik a korai terhesség. Egy fiatal szervezet nem biztos, hogy felkészült a terhességre és a szülésre, így komoly komplikációk adódhatnak. Főleg ha elmaradottabb területeken nincs is kéznél szakszerű orvosi segítség! Világszerte sok haláleset történik ebből kifolyólag. De említhetném akár azt is, hogy az idősebb férj tulajdonképpen erőszakot követ el a fiatal feleségén - bizony erről is vannak hírek, hogy a feleség nem élte túl a nászéjszakát.

Egy pár éve íródott tanulmány egyik mondata vonta magára a figyelmemet: "Elmondhatjuk, hogy Törökországban minden három nőből egy gyermekként (fiatalkorúként) házasodott." (Diren Çakmak -Türkiye'de çocuk gelinler)
Ez azért elég szomorú statisztika, én azt gondolom.
De hogy mennyire igaz, azt én saját tapasztalatból is tudom. (Mármint természetesen nem a saját bőrömön tapasztaltam, hanem itteni nőkkel történő beszélgetések során.)
Több olyan ismerősöm van, aki közvetlenül a középiskola befejezése után ment férjhez. Még akár nem is olyan régen - 3-4-5 éve! Van, aki nem is volt még 18 éves. Hozzá kell tennem, hogy több esetben is a lányok önszántukból mentek férjhez! Nem kényszerítették őket - bár volt aki mesélte, hogy hogyan gyakorolt rá nyomást a családja, míg végül igent mondott...
Egy általam jól ismert család példája: Az idős párnak összesen tizenkét gyermeke van. A legidősebb olyan 50 körül van, a legfiatalabb 25. Konzervatív, kisvárosi (falusi) család, régi hagyományok szerint és erősen vallásos. A legidősebb lány 14 évesen ment férjhez. A legidősebb fiú 14 éves lányt vett feleségül. A következő fiú megint csak fiatalkorút vett feleségül. Ez úgy 25-30 éve történt. Akkor ez teljesen megszokott és "normális" volt. (Mint ahogy az is, hogy a polgári esküvőt sokszor csak az első vagy akár a második gyerek megszületése után tartották meg. Mert addig nem volt fontos.) És számomra az a döbbenetes, hogy ezek a fiatalon házasodott asszonyok - akikkel én beszéltem - szinte büszkén mondják, hogy milyen fiatalon mentek férjhez és szültek gyereket. Mintha ez egy érdem vagy dicsőség lenne.
Itt azért azt is meg kell jegyeznem, hogy 25-30 évvel ezelőtt még teljesen máshogy éltek itt az emberek. Ahogy nekem mesélik, nagy szegénység volt. Sokszor a lányok önszántukból mentek bele fiatalon a házasságba, annak reményében, hogy jobb soruk lesz.
Amikor azt a bizonyos mondatot és a "statisztikát" felvetettem egy itteni ismerősömnek, ő rávágta, hogy na az nem lehet, hogy minden harmadik nő, az sok... Mire én csak annyit mondtam, hogy nézz körül csak a saját családodban: az anyukád, a nagymamád, a nagynénéd gyerekként ment férjhez, a nagybátyád felesége is fiatalkorú volt, egyik unokatestvére is 18 év alatti lányt vett el, másik sem volt még 18, amikor férjhez ment... ezt így átgondolva már persze elismerte, hogy az adat valós lehet. És ez csak egy család...

Hogy mennyire létezik ez a jelenség a mai napig is, íme néhány hír - a teljesség igénye nélkül, csak egy hírportál egy oldalán található néhány hír:
- 2014.10.21. - Nigde - 13 éves lány lett öngyilkos, 4 hónapja adták férjhez egy 23 éves férfihoz
- 2014.08.16. - Bursa - 13 éves fiú és 16 éves lány házasodik (ritka, amikor a férj is gyermek!)
- 2014.08.06. - Bitlis - 16 éves lány kért segítséget, egy éve 12.000 líráért adták férjhez
- 2014.07.11. - Adiyaman - 15 éves lány lett öngyilkos, 3 hónapja adták férjhez
(Ennél több hír is van, de igazság szerint nem nagyon volt kedvem több ilyen hírt olvasni...)

Én magam is kissé megdöbbentem, amikor tudomásomra jutott, hogy itt, Siirtben is van egy menedékhely az olyan fiatal lányok részére akik férjüktől és családjuktól szöktek meg. Jelenleg is 8-10 lány él itt.
Hogy pontosan hol is van ez a menedékhely, azt nem tudom, nagyon titkos - ugyanis ha a családjuk rátalál, akkor ezek a lányok nagy valószínűséggel becsületgyilkosság áldozatai lesznek.
Van egy ismerősöm aki szociális területen dolgozik, foglalkozik többek között ezeknek a lányoknak az ügyével is. Túl sokat természetesen nekem sem mondhatott, de nem is akartam faggatni. Elég is nekem amit eddig tudok...

A következő, amiről pár szót ejtenék, a kényszerített házasság.
Valamilyen szinten összekapcsolódik az előző témával, hiszen tulajdonképpen a fiatalkorúak nagy részét is kényszerből adják férjhez (nem önszántukból mennek hozzá egy idősebbhez). De mégis tágabb fogalom, mert itt nem (csak) fiatalkorúakról van szó.
Az okok szinte ugyanazok, mint amit már a gyerekmenyasszonyok esetében is írtam:
- anyagi okok miatt (a "başlık parası" - fejpénz)
- a vérbosszú kiváltása
- a becsület megőrzése (például házasság előtti nemi élet vagy esetleg nemi erőszak esetén gyorsan találnak valakit aki elveszi)
- de lehet üzleti megfontolásból (mondjuk két cég egyesüljön, közös tulajdonú föld vagy ilyesmi)
- családi kötelék megtartása vagy szorosabbá tétele (mondjuk másod-unokatestvérek vagy távolabbi rokonok házasságával)
Meg még biztosan van ezen kívül is számos indok, ami most nem jut eszembe, meg amit talán el sem tudok képzelni.
A lényege annyi, hogy a lányt a családja kényszeríti, hogy menjen férjhez az általuk kiválasztott férfihoz.
Ebben az esetben a lánynak két lehetősége van: vagy belenyugszik a házasságba vagy megszökik.
Ha megszökik az veszélyes is lehet, mert ha nincs hova menekülnie, akkor a család rátalálhat és erőszakkal visszaviheti vagy esetleg becsületgyilkosság áldozata lesz. Ha férjhez megy, akkor is megpróbálhat utólag megszökni - a veszély ugyanaz. Itt is igaz, hogy természetesen vannak ezen nők számára is menedékházak, az állam igyekszik segítséget nyújtani nekik.
De sajnos sok ilyen kényszerített házasság végződik öngyilkossággal. Vagy gyilkossággal - ha a férj megtudja, hogy a feleség el akarja hagyni, akkor megölheti (a becsületgyilkosságnál azt hiszem utaltam erre).
De olyat is hallottam, hogy a feleség ölte meg a férjét önvédelemből.
Szerintem egy kényszerített házasságnak eleve nem lehet jó vége ...


Gyerekmenyasszonyok, kényszerített házasságok nemcsak Törökországban fordulnak elő. Hanem a világ számos más területén: Afganisztán, India, Nepál, Jemen, Pakisztán, az "arab világ" .... illetve bárhol, ahol ezen területekről származó, hagyományőrző családok élnek... (Például hirtelen Anglia, Spanyolország ugrott be, onnan hallottam ilyen esetet.) Van olyan is, például ha jól emlékszem Indiában, hogy ugyan férjhez adják a lányt már fiatalon, akár 11-12 évesen, de 18 éves koráig a családjával marad, iskolába járhat ... stb. Ez talán egy fokkal már jobb, talán egy lépcsőfok a cél felé (ami az lenne, hogy teljesen megszűnjenek az ilyen kényszerített házasságok, gyerekházasságok)

Amiről még szeretnék szót ejteni az egy számomra teljesen új fogalom - mármint csak az elmúlt pár évben hallottam erről, mióta itt élek.
Ez a berdel. A szót nem tudom lefordítani, mert nincs benne a szótárban (én nem találtam). Nevezik ikerházasságnak vagy menyasszonycserének.
A lényege a következő: Arról már korábban is ejtettem jó pár szót, hogy egy lánykérés bizony nem olcsó mulatság. A lány családja sokszor egész komoly összeget kér a fiú családjától. Ha a vőlegény családja nem tudja kifizetni azt az összeget, amit a menyasszony családja kér, akkor lehet szó berdel házasságról.
Ha ennek a vőlegénynek van egy hajadon lánytestvére, a menyasszonynak pedig egy nősülni vágyó fiútestvére, akkor a két család megegyezhet oly módon, hogy a menyasszony családja nem kér pénzt, de cserébe a vőlegény családja "ingyen nekik adja" a hajadon lánytestvért. Így mindkét családból lesz egy menyasszony és egy vőlegény, dupla esküvő és nem kell fejpénzt fizetni.

A berdel házasság is valamilyen szinten kényszerházasság és még az is lehet, hogy az egyik menyasszony fiatalkorú. Így tehát ez a három, címben szereplő fogalom láthatóan összefügg.
Meg úgy egyébként is, mind a három rendkívüli mértékben eltér az általunk normálisnak tartott házasságtól. Ezért is vettem ezeket egy cikkbe.
Címnek egyébként először azt szántam, hogy "Beteg" házasságok. Aztán javítottam Bűnös házasságokra.
De még mindig nem sikerült jobb címet találni - pedig valahogy még ez sem az igazi úgy érzem.
Nos, valószínűleg már így marad ...

Annyit azért zárásként még hozzátennék, hogy mindhárom házassági formánál azt írják török oldalak, hogy elsősorban Kelet- és Délkelet-Törökország elmaradottabb területeire jellemző.
Ez mondjuk egyrészt nem pontos, mert bárhol előfordulhat az országon belül.
Másrészt pedig: igazából meg sem lepődök - már miért is ne pont itt lenne jellemző ...
(Ezt pedig csak zárójelben jegyzem meg: milyen érdekes, hogy a negatív dolgokat erre az országrészre helyezik.... Ok, hogy a kurdoknak nincs jó hírük - sokszor okkal - de azért vannak máshol is ostoba emberek! :))