Lassan egy éve lesz, hogy a drága kis nyuszikámmal útra keltünk.
Most kicsit rendezgettem a levelezőmben, kerestem valamit és ráakadtam az utazás dokumentációjára. Bizony! Egy nagyon-nagyon kedves barátnőmnek (meg még annál is több!!) hála, megvan az útvonal, lekövethető, hogy merre járt a Nyuszi, meg persze én :)
Ezért arra gondoltam, hogy ha már megvan képekben, akkor itt kicsit összepakolom és leírom, hogyan is volt. Legyen megörökítve az utókor számára :)
Az egész azzal indult, hogy 2013 nyarán már észrevettem, hogy a nyuszinak valami baja van a fogával.
Hosszas kínlódás, próbálkozás és keresgélés után elvittük egy tőlünk több, mint 600 km-re levő állatklinikára (bizony, ez volt a legközelebb), ahol megröntgenezték, beigazolódott az én diagnózisom - vagyis, hogy a hátsó fogai rosszul nőnek és felsebzi a száját is - és altatásban lecsiszolták, helyrerakták.
De mivel alaposan utánaolvastam a témának eddigre már, így tudtam, hogy ezt az eljárást nagyjából kéthavonta meg kell majd ismételni. Nos, ez a bizonyos állatklinika nem igazán ért a nyuszikhoz - habár kétségtelen, hogy megtettek minden tőlük telhetőt! Nagyon hálás is vagyok nekik! De például az altatáshoz használt gyógyszereket is eléggé túladagolták - szerencsétlen nyuszi csak a műtét után 5-6 órával kezdett ébredezni (addig csak mint egy kis báb feküdt az ölemben).
Tehát csak egy lehetőség maradt: Magyarország.
Ehhez azonban haza kell vinni a nyuszit.
Elkezdődött a szervezkedés. Megkérdeztem minden létező légitársaságot. A többség még a csomagtérbe sem engedi fel a nyulat (mondván, hogy rágcsáló - pedig nem az!). Ekkor kezdtem azzal viccelni, hogy a légitársaságok félnek, hogy az aprócska nyuszi megeszi a hatalmas repülőjüket. (Ok, tudom én, hogy a kábelekben elég nagy kárt okozhat, ha kiszabadul és hogy az pont elég, ha rossz kábelt talál el ... na de miért szabadulna ki ...) Végül ráakadtam az Air Baltic nevű társaságra, akiktől végre kedvező választ kaptam: a nyuszi velem utazhat az utastérben! Pontosan ezt akartam! (A másik meglepetés velük kapcsolatban még az volt, hogy meglepően kedvezőek az áraik! Egyébként pedig nagyon jó kis cég, korrekt, kényelmes - mindenkinek tudom ajánlani!)
Természetesen közvetlen járat nem volt Istanbul és Budapest között, csak Rigán keresztül. Nos, gondoltam, ezen már ne múljon! Beszereztem minden szükséges papírt, megvoltak a jegyek is (a nyuszinak külön is meg kellett venni, ha jól emlékszem 60 euró volt). Készülhettünk az útra.
Vettem egy szép, új, szabványos hordozót - nem mondom, hogy nagy és kényelmes volt, de elvolt benne a nyuszika. Tudott fészkelődni is, le is tudott feküdni. Persze féltem tőle, hogy a hosszú úton bezárva nagyon rossz lesz neki, de tudtam, hogy máshogy sajnos nem megy. Haza kell jutnunk.
A csomagolás végső fázisa + Nyuszi ismerkedik a hordozójával
De volt még egy nagy gond. Mégpedig az, hogy hogyan jutunk el Istanbulba! Szerettem volna ragaszkodni a repülőhöz, mert nagyon hosszú út (több, mint 1.500 km, ami buszon majdnem egy nap). De sajnos a belföldi járatok egyike sem enged fel nyuszit még a csomagtérbe sem! Hiába kértem, könyörögtem... Nem.
Maradt mégis a busz, amitől féltem. Magam miatt is, de főleg, hogy a nyuszi hogyan fogja viselni.
Azt tudni kell, hogy sajnos a helyi busztársaságok egyike sem vállal állatot az utastérben!
A megoldás: el kell rejteni a nyuszit (mert azt mégsem hagyhatom, hogy majd egy napot a csomagtérben utazzon!). Szerencsére volt egy hatalmas Jysk szatyrom, amibe pont belefért ez a hordozó. Így úgy látszott, hogy egy nagy csomagot viszek a vállamon. A buszra pedig direkt két helyet vettem (mármint két jegyet, így nem ült mellettem senki).
Tehát semmi nem állt már az utazás útjába :)
Egyelőre ez az utolsó törökországi kép (pontosabban Siirtben készült) - mert remélem fogunk még együtt utazni nagyon sokat, a Nyuszi meg én
Immár útra készen
2013.12.17.
Útra keltünk!
Egészen pontosan így szeltük át Törökországot! Azért ez nem semmi....
A busz alapvetően kényelmes volt - már amennyire egy busz kényelmes lehet. Én utálom a buszokat! Nekem kicsik és zsúfoltak. De így, hogy jó helyem volt, pontosabban két helyem, így nem szorongtam. Még titkon a nyuszival is tudtam foglalkozni.
Az itteni buszokon (a hosszútávú járatokon) bizonyos időközönként szolgálnak fel üdítőt. Nos, én már rögtön az első körben magamra (meg kicsit a nyuszira) öntöttem az őszibaracklevet ... szóval jól elvoltam. Szerencsére volt nálam váltóruha, így az első hosszabb megállónál át tudtam öltözni, így csak pár órán keresztül ragadtam.
Ahogy a képeken talán látszik valamennyire, a buszokon lehet filmet nézni. Sajnos a 22 órás út alatt nagyjából ugyanaz a 6 film ment, egyszerre különböző csatornákon. A többire nem nagyon emlékszem, bár igyekeztem minél többet megnézni, de a végére törökül kívülről fújtam a Madagaszkárt, az biztos!
Ráadásul felváltva néztem a két képernyőt, mert valamelyik a hang, valamelyiken a kép volt jobb...
2013.12.18.
Nagyjából 22 órás út után érkeztünk meg Istanbulba. Ha jól emlékszem úgy 9 óra körül lehetett.
A következő feladat volt, hogy eljussunk a repülőtérre onnan, ahová a busz letett. Őszintén: halvány gőzöm sem volt, hogy hol vagyok. De egy nagyon kedves barátom (Aziz, azóta is áldom a nevét) bevállalta, hogy Istanbul másik végéből (mert ő az európai részen lakik, ott is jó távol) megteszi a pár órás utat és eljön nekem segíteni. Szóval leszedett minket a buszról, be egy taxiba és kivitt a reptérre. Na, itt már nem lehet gond, gondoltam, ez a helyzet már ismerős. (Ahány mérföldet én már repültem, ahány reptéren várakoztam ... ez a dolog egyszerűbb része.) Bár be kell valljam, hogy erről az istanbuli reptérről még nem repültem.
(Istanbulban ugyanis két reptér van: az Atatürk az európai részen - ez a nagyobb és én eddig mindig innen indultam, ide érkeztem -, és a Sabiha Gökçen - ez a kisebb, bár még így is elég nagy, ez az ázsiai részen van), így nem is igazán ismertem. Konkrétan egyáltalán nem ismertem, de gondoltam nem lehet olyan bonyolult - ha a hatalmas zürichi és frankfurti reptereken megoldottam, akkor ez a kis török reptér már csak nem fog ki rajtam!
Mivel a repülő indulásáig volt vagy 3-4 óránk, így beültünk az egyik kávézóba, ott a reptéren.
Még a nyuszinak is rendeltünk reggelit (uborka, paradicsom, saláta...). A képeken látható, ahogy reggelizett a kis drága.
Breakfast at Sabiha Gökçen :)
Közben ezzel a kedves barátommal jól elbeszélgettünk, pletykáltunk kicsit (azt tudni kell, hogy a török férfiak legalább olyan pletykásak ám, mint a nők, ha nem még jobban! :) ). Vártam közben a check in -t, nem értettem, hogy hiába lett közben 12 óra, miért nem nyitják már meg a pultot. Folyamatosan bámultam a kijelzőt, ami a kávézó közelében volt, hogy ha kiírják, hol kell "becsekkolni", akkor azonnal tudjak menni. De nem írták ki.
Gondoltam, hogy kimegyek kicsit levegőzni (ami egy reptéren azért nem egyszerű - főleg nem a török reptereken, ahol szigorú biztonsági ellenőrzések vannak már a reptérre való belépéskor is). Elhaladtam egy másik kijelzőre és látom, hogy hopp, ott már rég ki van írva.
Nyomás vissza a kávézóba, felszedtük a csomagokat meg a nyulat. A check in pultnál nagyon aranyosak voltak az ügyintézők, megcsodálták a nyuszit is. Elkérték a papírokat, lemásolták. Közben engem elküldtek befizetni valami 10 eurós check in díjat. Nem gond, elmentem és befizettem, majd visszaballagtam a check in pulthoz. Aztán pár pillanat múlva az Air Baltic-os srác rohan a befizetett 10 eurómmal, mivel nekem olyat nem is kellett volna befizetnem....
Na, de végül minden ok volt, feladtam a csomagot, a nyuszi is rendbe volt.
Gondoltuk - ezzel a barátommal -, hogy éppen annyi időnk talán még van, hogy kimenjünk egyet levegőzni. (Jól van na, bevallom, ez egy röpke dohányzást jelentett :) )
Mint később kiderült, ez hiba volt - nem kalkuláltam ugyanis bele az ellenőrzéseket...
Először is bejutni az épületbe: biztonsági ellenőrzésnél sor van természetesen. Előre furakodunk (ekkor már 13 óra volt, tehát már a boarding jócskán megkezdődött az én gépemre). Laptopot ki a táskából, kabátot levenni, nyuszit szintén kivenni a hordozóból, így átsétálni a kapun. Nyuszit megcsodálják a biztonsági őrök, miközben sétálunk. Becsipogok természetesen. Nem baj, átnéznek, ok, mehetek.
Rohanás az útlevél ellenőrzéshez. Itt is sor van természetesen. De közben már az én járatomra hívják az utasokat a hangosbemondón. Megint előre furakszok. Egy nagyon rövid kis bájcsevej a rendőrfiúval (ez elengedhetetlen na :) mindig elcsevegek velük útlevél-ellenőrzéskor) aztán már rohanás az újabb biztonsági ellenőrzéshez. Ekkor már név szerint engem hívnak a repülőhöz! (Kiderült, hogy nagyon kevesen utaztunk ezzel a járattal, ezért gyorsan megvoltak a boardinggal, már csak én hiányoztam.)
A biztonsági ellenőrzéskor megint előre könyörgöm magam, a hangosbemondó az én nevemet harsogja.
Laptop ki a táskából, rá a futószalagra. Kabát le, nyuszi ki a hordozóból, át a kapun (nyuszit itt is mindenki megcsodálja). Megint becsipogok. Nyuszi vissza a hordozóba, nálam csizma le, még egy kör a csipogó kapun. Megint becsipogok - de ekkor már sík ideg vagyok, mert folyamatosan last call van az én járatomra.
Végre átengednek.
Felrobogtunk a gépre. Ahogy elhaladtam az ülések között, mindenhonnan szemrehányóan néztek rám - mivel már 10 perce elindulhattak volna, ha nem kell rám várni.
Jól van na, életem 35 éve alatt mindig 1-2 órával korábban érkeztem, legyen szó akár vonatról, akár repülőről. Meg egyébként sem késtem el soha. (Igyekszem kínosan ügyelni a pontosságra.)
Hát most megtörtént, ez van.
De végre a fedélzeten voltunk, itt már semmi nem érdekelt. Lassan már levegőt is kaptam :)
Először átengedtem a nyuszinak az ablak melletti ülést - de aztán rájöttem, hogy őt nem igazán érdekli, én meg szeretek nézelődni... szóval helyet cseréltünk
Nem tudom, hogy mennyire látszik a képen, de a feje benne volt a zacskóban (amiben a táp volt)
Itt már közben átcseréltem a tápos zacskót a kis tálkájára és meg is itattam már - bizony, a nyuszi olyan ügyesen viselte a repülést, hogy teljesen nyugalomban evett, ivott és még játszott is. Majd leheveredett pihenni.
Így repültünk
Felhők felett
Lettország, Riga - leszálláshoz készülődve
Leszálltunk hát :)
Ezzel a nagy madárral utaztunk - ugye, milyen szép? :)
Megérkeztünk végre Rigába.
Budapestre aznap már nem volt gép, ezért egy éjszakát ott kellett töltenünk.
Ha nincs a nyuszi velem, akkor simán ellettem volna a reptéren - többször aludtam már reptereken, nekem nem gond. De azt gondoltam, hogy a Nyuszinak a hosszú utazás (akkor már nagyjából 2 napja voltunk úton) nem lesz jó és kell egy kis pihenés meg kiszabadulás a hordozótáskából...
Szóval már korábban lefoglaltam egy szállodai szobát. Direkt olyat, hogy a nyuszit is fogadják, ne legyen gond.
Szerencsére találtam egy szuper jó szállodát, online le is foglaltam a szobát, le is egyeztettem, hogy a nyuszit is viszem - szóval minden tuti volt.
Kértem reptéri transzportot, hogy ne nekem kelljen még ott taxival bajlódnom.
Nem is volt gond, várt egy kedves emberke, a tábláján a nevemmel.
Csomagom nem volt, mivel az Istanbulban feladott bőröndömet egyenesen Budapestig kértem, így azt Rigában nem kellett felvennem, csak egy kis kézipoggyász meg a nyuszi. Így azonnal mehettünk is a szállodába.
Hogy milyen volt a szálloda? Hát szerintem csúcs :) Nagyon tetszett, szép és kényelmes.
Itt szálltunk meg egyébként: Wellton Elefant Hotel, Riga (http://wellton.com/elefanthotel/) - ha valaki erre jár, nyugodtan ajánlom. Habár a városközponttól talán távol van, a reptérhez közel - én egyébként ezért is választottam. (Ha jól emlékszem, akkor olyan 10 perc volt taxival.)
Nagyon kényelmes a szoba, szép a környezet, szuper kaját adnak, nagyon kedves a személyzet is ... szóval akár tökéletes is lett volna, csak az a fránya Wifi nem nagyon akart működni a szobában. A folyosón ücsörögve néha sikerült elcsípnem a jelet :)
Hamar belaktuk a szobát :)
Hatalmas, két emeletes elefánt uralta az előcsarnok nagy részét - mivel a karácsony közel volt, így Mikulás sapkában :)
Egyébként pedig kisebb elefántok mindenfelé voltak - már csak a hotel neve miatt ugye :)
Nyuszi is hamar megtalálta a legjobb helyet (éjszaka meg felugrott hozzám aludni - vagyis ugrálni)
Nyuszika így piheni ki az utazás fáradalmait
Kiderült, hogy a szállodában nem lehet euróval fizetni (ez kissé csalódás volt). Ki kellett mennem pénzt váltani. Nagyjából 15 percnyi sétával eljutottam egy hatalmas bevásárló központhoz - a recepciós hölgy kedves útbaigazításának köszönhetően nem tévedtem el.
Amikor azt mondom, hogy hatalmas pláza vagy bevásárló központ, akkor tényleg úgy értem, hogy HATALMAS. Vagy 20 perc bolyongás után találtam is egy pénzváltót. Szuper. Aztán újabb 20 perc bolyongás után találtam egy olyan boltot, ahol tudtam venni a nyuszinak némi zöldséget. Na, ebben a boltban is bolyongtam egy csomót, mire találtam mindent, amit kellett...
A kasszánál kissé tanácstalan voltam, mert halvány gőzöm sem volt, hogy mennyi pénzt váltottam - persze sikerült kivernem a biztosítékot a pénztáros néninél azzal, hogy a legnagyobb címletet adtam oda :)
De végül azért rendben volt minden, indulhattam vissza a szállodába.
Csak sajnos nem találtam ki az épületből. Volt ugyan Exit jelzés néha, de kétszer is rossz kijáratnál kötöttem ki. Harmadszorra is, de akkor már nem érdekelt, nagyjából tudtam, hogy merre kell megkerülnöm az épületet. Így fél órás bolyongás után azon az utcán kötöttem ki, amin egyenesen kell csak mennem és ott lesz a hotel.
Uborkát, salátát, répát és almát vettem. Amit épp nem evett meg, azt beraktam a mini hűtőszekrénybe. Már csak otthon jutott eszembe, hogy kiszedni elfelejtettem.
Biztosan meglepődött a takarítónő, amikor a minibárban zöldségeket talált ...
Falatozás - azért nagy mázlim volt a nyuszival, hogy egy kis hasmenéssel megúszta a nagy utazást!
2013.12.19.
Este nem kellett sokáig forgolódnom, mire elaludtam. Nagyjából már akkor aludtam, mikor a fejem párnát érintett... Bár egy kicsit akartam még nézni a tévét (hát ez a lett nyelv...), de olyan 10 körül feladtam a dolgot. Nagyon kényelmesen aludtam - bár szerintem amilyen fáradt voltam, egy deszkán is ugyanilyen kényelmesen aludtam volna...
Mivel a gépünk csak délután 4 után indult, így nem kellett kapkodni.
Amikor felébredtem nagyon meglepődtem. Ugyanis kinn koromsötét volt. Ránézek az órámra: 7 óra.
Ok basszus, de reggel vagy este??
Nézem a telefonokat (mert kettő is van), mindkettő 7 órát mutat. De az nem lehet, biztos elromlottak, mert éjszakai sötétség van! Teljesen bepánikoltam, hogy átaludtam a napot.
Le kellett telefonálom a portára, ott nevetve közölték, hogy nyugi, reggel van.
Ezeket a képeket a szobám albalkából készítettem reggel 7:08 - kor (meg 7:09 és 7:12). Na, ugye, hogy kicsit érthető, hogy pánikoltam :)
És majd csak úgy 8 óra után kezdett világosodni...
Miután megnyugodtam, hogy nem aludtam át a napot és nem ragadunk további napokra Rigában, szépen összepakoltam, összekészítettem magam és lementem reggelizni.
Huh :) micsoda svédasztal volt! Jól teleettem magam - amolyan turista módjára :)
Aztán még kicsit tébláboltam a szobában, tévéztem, majd úgy döntöttem, hogy itt az idő indulni.
Összepakoltam a nyuszit is, kijelentkeztünk, kifizettük a szállást (nem emlékszem már a pontos összegre, de nem volt olyan drága - talán olyan 15-20.000 Ft körül), fogtunk egy taxit és irány a reptér.
Nagy mázlim volt, mert a rigai reptéren van free Wifi :) Így aztán könnyen ment a kb. 4 órás várakozás.
A Riga-Budapest járaton sokan voltak, nem volt mellettem sem szabad hely, így a nyuszinak a lábamnál kellett utaznia. De nem volt gond, ugyanúgy elvolt, mint a korábbi repülőn.
Egész nyugodt utunk volt:
Közeledünk :)
Ééééééééés :) immár magyar földön!
A nagy utazó is végre magyar földön - csomagra várva (mert mindig az én bőröndöm jön le utoljára a szalagról...)
Úgy fél 6 körül érkeztünk Magyarországra, Budapestre. Nekünk innen még vonatozni kellett egy sort. És mivel az IC vonatokon nem lehet állatot szállítani, így meg kellett várnom egy későbbit, ami nem IC (de nem is csigalassú személy). Így volt nagyjából 2 órám, mert amit kinéztem az olyan 8 körül indult. Lett volna talán hamarabb is, de én nem szeretek rohanni...
Megszereztem a bőröndömet, már vártak ránk (a tesóm). Fogtunk egy taxit és bementünk a vasútállomáshoz (a keletihez). Ott beültünk kicsit kajálni, meg beszélgetni.
Aztán vonatra szálltunk.
Itt a nyuszi kicsit nyűgös volt már, de azért jól viselte.
A vonaton már nagyon elege volt a bezártságból! Akkor már inkább nézelődni akart - meg persze kijönni, de azt azért mégsem lehet.
Szerencsére mivel esti vonat volt (20 óra körül indult) ezért nem voltak rajta sokan, akik voltak, nekik nagyon tetszett a nyuszi. A kalauz is megcsodálta alaposan - és nem problémázott, hogy így nézelődik a nyuszi.
Végre megérkezett a vonat Miskolcra. Nekem innen valahogy tovább kellett még jutnom Kazincbarcikára (merthogy ott lakom). Mivel már nem akartam kínlódni, hogy vonatot várjak, átszálljak (meg talán már nem is volt vonat), vagy hogy eljussak a buszmegállóba a csomagokkal, ezért onnan taxival vitettem magam haza. Érdekelt is engem, hogy pár ezer forintom bánja- csak már otthon legyünk! :)
Nagyjából éjfél körül érkeztünk végre haza.
Nyuszi úrfit már várta a lakosztálya:
(az még a régi ketrece volt, amiben Debrecenben is lakott - azóta is nagyon szereti)
Amikor végre kiszabadult a hordozójából, gyorsan mindent megnézett és megszaglászott, majd keresett magának egy jó kis helyet és elnyúlt - a testbeszéd egyértelmű: "hagyjál engem a fenébe a hülye utazásoddal és engem még egyszer be nem raksz abba a hordozóba ..."
Az Air Baltic -os maci egy kis emlék az utazásról, a nyuszi nagyon szereti azóta is
Ha esetleg nem olvasható teljesen a felirat: NYÚLUTAZÓ
:) a tesóm kedves megemlékezése a nagy nyúlutaztatásról :)
Nos, így zajlott le a "nagy utazás". Azért nem sok nyuszi van, aki ennyi kilométert lehúzott :)
Akkoriban kiszámoltam, több, mint 4.500 km lett a végeredmény!
Egészen pontosan így számolgattam:
Siirt - Istanbul 1.634 km (autóbusz)
Istanbul - Riga 1.806 km (repülő)
Riga - Budapest 1.105 km (repülő)
Budapest - Miskolc 182 km (vonat)
Miskolc - Kazincbarcika 21 km (autó)
Összesen: 4.748 km (+ még amit Istanbulban, Rigában, Budapesten is taxiztam... szóval szerintem úgy 4.800 km a vége)
Én biztos vagyok abban, hogy a Nyuszi valamilyen szinten rekorder lett. Gyorsan egy érmet neki! :) (Na jó, érem helyett ott a Nyúlutazó pohár :) )
Főleg úgy, hogy ha hozzászámoljuk, hogy 2009-ben elautókázott velem Magyarországról Törökországba, meg itt is autókázott egy keveset ...
Rekorder drágaságom.
Nagyon fontos nekem ez a kis csupafül jószág. Nagyon nehezen viselem, hogy nem lehet mindig mellettem. Hiába telt el lassan egy év, de még mindig hiányzik. Amikor csak tudok, igyekszem hazautazni. Csak azért vagyok kicsit nyugodt, mert tudom, hogy az anyukám nagyon jól gondját viseli!
Habár tudom, hogy vannak gondok a nyuszival - a fogával folyamatosan kell állatorvoshoz hordani.
Most megint érkeztek aggasztó hírek (természetesen majd megőrülök az aggodalomtól, de egyelőre még egy kezelés miatt itt kell maradnom egy kicsit, pedig rohannék haza szívem szerint...)
Folyamatosan imádkozom, hogy ne legyen semmi baj és hogy hazaérve szokás szerint ott várjon a kis éhenkórász!
Nem is gondolok semmi negatívra, semmi rosszra! Olyan okos, ügyes és bátor az én kis nyulacskám, hogy nem lehet semmi gond vele!
Hiszen aki a fenti sorokat elolvasta, láthatja, hogy milyen fából faragták a kis nyusszancsot! Egy ilyen három napos út bizony sok embert is megviselne, nyuszka azonban egész jól tűrte.
Okos kis jószág ez :)
De azért ha szabad ilyet kérnem, akkor egy kis drukkolást szeretnék tőletek is a nyuszinak! Hogy még sok nyulas kalandról írhassak! Előre is nagyon szépen köszönöm!
(Mint ahogy azt is, hogy elolvastátok! Mint mindig, most is nagyon hálás vagyok a figyelmetekért!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése