Tegnap megint egy "lakodalomban" voltam. Az öt itt töltött év alatt ez már a sokadik.
Úgy gondoltam hát, hogy leírom a tapasztalataimat az itteni házasságkötési szokásokról, az esküvőről. Már csak azért is gondoltam, hogy érdemes, mert annyira sok különbség van az itteni szokások és az általunk megszokott dolgok között...
Ilyen könyvecskéje van a pároknak. Nemcsak a házasságkötést írják bele, hanem később a gyermekek születését is.
Fontos leszögeznem, hogy én itt a keleti részen élek, csak az itteni szokásokat ismerem közelről, a többi területek szokásait csak elmondás alapján. Mivel Törökország hatalmas, így természetesen vannak eltérések.
Tehát az alábbiakban a kelet-törökországi, pontosabban siirti kurd szokásokról írok pár dolgot.
Először is a párválasztás. Itt nagyon ritka az olyan eset, hogy a párok egymást választják, esetleg együtt járnak az esküvő előtt. Persze manapság egyre több ilyen van, ahogy ez a vidék is "modernizálódik". De igyekeznek valamilyen szinten titokban tartani, ha kedvesük/barátjuk/barátnőjük van. Modernebb családban ezt nem nézik teljesen rossz szemmel, viszont általánosabb az, hogy - főleg a lányok esetében - botrány van belőle.
Nincs még egy éve sem talán, hogy az egyik felvilágosultabb anyukával beszélgettem, aki a Koránra esküdött meg, hogy ha az ő (20 éves) lányáról kiderül, hogy barátja van, akkor saját kezűleg löki le egy bizonyos szikláról. Igen, bizony a 21. században is még mindig létező dolog a 'becsületgyilkosság'. Egyébként pont ez az anyuka volt az, aki már 2-3 éve férjhez akarta adni ezt a lányát. Azt mondta, hogy minél hamarabb férjhez megy, annál jobb, mert nem marad ideje "bűnös dolgokat művelni" - mármint járni valakivel...
Meg kell jegyeznem azt is, hogy ez a bizonyos együtt-járás más, mint nálunk. Hogy is fejezzem ki magam? :) Szóval itt a maximum a puszi, nagyon ritkán a csók (de az is az ártatlanabb fajta). Bizony még manapság is előfordul, hogy a nászéjszaka után az anyós megnézi a lepedőt...
Ok, szerintem a témát kimerítettem :)
Ahogy említettem, az a bizonyos szerelmi házasság itt ritka. Én az 5 év alatt három olyan esküvőn voltam (kb. 10-15 -ből), amikor a párok régóta ismerték egymást és maguk választotta párral házasodtak.
Errefelé sokkal általánosabb az a megoldás, amit megpróbálok bemutatni a következőkben.
Tehát a fiatalember, vagy a családja úgy dönt, hogy itt az ideje a nősülésnek. Ilyenkor a család néhány nőtagja (általában az idősebbek - pl. nővér, sógornő, anya, nagynéni ... de bárki és mindenki lelkesen lesi a fiatal lányok gyűrűsujját ;) ) belevetik magukat a lánykeresés folyamatába. Először a rokonokat nézik meg - hogy melyik családban van olyan lány, aki jó lenne nekik. Bizony, nem írtam félre, rokonokat. Ugyanis itt még mindig előfordul olyan, hogy unokatestvérek házasodnak. Ismerek is ilyen házaspárt. Bár azt is meg kell jegyeznem, hogy manapság már igyekeznek valamivel távolabbi rokont találni.
Ha a rokonok között nem találnak megfelelő lányt (mert azért elég határozott elképzeléssel vágnak bele a lánykeresésbe), akkor jönnek a szomszédok ismerősök. Ha ott sem járnak szerencsével, akkor ezeket megkérdezik és akár idegenekhez is elmennek, ha azt hallják, hogy ott van eladó sorban levő lány. Az, hogy esküvőkön nézik a fiatal lányokat és főleg azok gyűrűsujját, az még ok is lenne. De az kicsit sok volt, hogy akár halotti toron is ezt teszik! Velem is előfordult ám, hogy mivel nem láttak az ujjamon gyűrűt, azonnal kérdezni kezdték, hogy kiféle - miféle vagyok (hogy aztán később megjelenjenek a családomnál egyezkedni). Sőt, az edzőteremben a futópadon futottam, a mellettem lévő futópadon futó nő is lecsekkolta a gyűrűsujjamat, örömmel látta, hogy üres és azonnal kérdezgetni kezdett :) De bárhol és bármikor előfordul ilyesmi. Sokszor már csak ezek elkerülése végett viselek gyűrűt :)
Ha megvan a megfelelő lány, akkor a következő lépés a "háztűznézés" (máshogy nem tudom fordítani de ez a szó gondolom kifejezi a lényeget). Ez annyit jelent, hogy a fiús család néhány tagja (legalább 6-7 személy) elmegy a lányos házhoz. Itt a lány családja teával, sütivel kínálja őket. Ezeket a nők részére (mert a nők és férfiak itt is elkülönülnek, nincsenek egy szobában) kiválasztott lány szolgálja fel, ezzel is lehetőséget biztosítva a kérő családjának, hogy jól megnézhesse ... Aztán ücsörögnek kicsit, beszélgetnek, a lányt kérdezgetik. Érdekesség, hogy ilyenkor ha a lány családjában van másik hajadon fiatal lány (mondjuk a kiválasztott lány húga), akkor azt nem engedik a látogatók közelébe :)
Én egy alkalommal voltam jelen ilyen alkalmon, amikor egy kedves, ismerősömhöz jöttek kérők. Nem akarom túlragozni a dolgot, de én akkor felálltam és kijöttem a szobából, amikor a fiú rokonai azon kezdtek problémázni, hogy amikor először látták a lányt, akkor nem volt rajta szemüveg ...
Egy ilyen háztűznézés alkalmával van arra is lehetőség, hogy a leendő ifjú pár találkozzon, beszélhessen pár percet egymással. (Többnyire nem kettesben, hanem idősebb nőrokon jelenlétében. De ha mégis kettesben maradnak, akkor a többiek az ajtó előtt várakoznak. )
Az esetek többségében azért a lány családja kikéri a lány véleményét, erőszakkal nem adja férjhez a lányt (mondjuk ilyen is megeshet). Ehhez azért hozzátenném, hogy az itteni lányok többsége abszolút engedelmeskedik. Ha a családja úgy ítéli meg, hogy a kérő megfelelő, akkor ő is elfogadja. Ja, és azt is hozzáteszem, hogy sok lány szinte bárkit elfogadna aki megkéri csak mehessen már férjhez...
Ha a fiú és a lány is igent mond, akkor jön a következő lépés: a "başlık para"-egyezkedés. Ezt talán fejpénznek fordíthatnám, de inkább elmagyarázom: A lány családja pontosan megmondja, hogy mit kér a lányért. Ilyenkor a lány számára kérnek meghatározott grammnyi aranyat (vagy esetleg centiméterben adják meg a lánc hosszúságát és hozzá X számú karperecet kérnek), szintén a lány számára kérnek meghatározott számú öltöztet. Aztán saját maguk számára is ezt-azt, legalább egy öltözet ruhát (és itt legalább 20 ezer forintos ruhákra kell gondolni) szinte az összes női rokon számára. (A férfi rokonok is kérhetnek ilyesmit vagy bármit - most legutóbb pl. a menyasszony egyik bátyja egy fegyvert kért tölténnyel.) Ez a dolog úgy zajlik, hogy a menyasszony rokonaival beszabadul egy szabadon választott ruhaboltba (többnyire a drágább fajtából) és megveszik amit akarnak, a vőlegény családja pedig kérdezés nélkül fizet. Egy-egy ilyen vásárlás alsó hangon 300.000 forintba van. És ugye ehhez jön még az a rengeteg arany, aztán pedig a lakás berendezése - ami szintén teljes egészében a vőlegény feladata. Az eljegyzés és a lakodalom költségei is a vőlegény családját terhelik teljes egészében.
Szóval a vőlegény családjának alaposan bele kell nyúlnia a zsebébe, ha ki akarja házasítani a fiút ...
Készül az "eljegyzési kendő". Az olyan menyasszonyok, akik a hétköznapokban is kendővel fedik a fejüket, eljegyzés és esküvő előtt is fodrászhoz mennek, de nekik a kendőből varázsol művészi "kontyot" a fodrász.
Eljegyzéskor felhúzott gyűrűk egy piros szalaggal vannak összekötve. Ezt már a gyűrű felhúzását követően vágják el. (A szalag jelzi, hogy a két gyűrű összeköti a nőt és a férfit.)
Ha minden ok, akkor először is van az eljegyzés. Többnyire ez is olyan, mint egy lakodalom. A lány "színes menyasszonyi ruhát" visel, sminkjét és a kendő művészi elrendezését fodrász csinálja. A ruha igazából eljegyzési ruha, hülyén fogalmaztam, de nem jutott jobb eszembe :) Azt akartam mondani, hogy olyan habos-babos, mint a menyasszonyi ruhák, de nem fehér. Ami szín létezik a földön, az eljegyzési ruha lehet olyan :) Piros, zöld, kék, sárga, rózsaszín .... nem sorolom, nagyon sokféle van.
Az eljegyzés is olyan, mint egy kis lagzi. Többnyire a lányos háznál tartják, de van, amikor esküvői szalont vagy egyéb ilyen helyet foglalnak le.
Az eljegyzéskor is vannak vendégek, sütemény, üdítő, tánc (az itteniek nem egyénileg táncolnak, hanem körbe állva, egymás kisujját fogva ilyen lépegetés van :) nem bonyolult, én már megtanultam és cifrázom is :D ) Mondom, teljesen olyan, mint egy kisebb lakodalom.
Az eljegyzés után pár héttel van a lakodalom. Érdekesség, hogy a vallási és polgári házasságkötés az esetek nagy többségében már a lakodalom előtt jó pár nappal megtörténik. A vallási házasságkötés mindenképpen. A polgári esetében új keletű szokás (legalábbis itt), hogy a lakodalom helyszínére jön ki az anyakönyvvezető. Én az öt év alatt csak egyszer, a tegnapi esküvőn találkoztam ilyesmivel.
A lakodalomra többnyire esküvői szalont foglalnak le. Régebben, míg ilyen szalonok nem voltak, a háznál két nagy sátort állítottak fel és ott tartották. Manapság már csak a szegényebb családoknál van ilyen, de nagyon ritka.
A legtöbb esküvői szalonban teljesen elkülönült helyen vannak a nők és a férfiak. Általában - mint ahogy a tegnapi helyen is - a földszinten a férfiak, az emeleten a nők. Az emelet galériaszerűen van megoldva, tehát lehet nézelődni, hogy lenn mi történik :) Én például szoktam :)
Még az elején, amikor kezdtek gyülekezni az emberek. A férfiak helye a földszinten. Hadd jegyezzem meg, hogy a nők szintjén, az emeleten, nincs az asztalokon terítő és ilyen szép szék-borítások sincsenek.
Itt már kicsit többen vannak (és ott középen látható már két dobos is). Látszik kicsit az emelet vagy galéria korlátja, innen tudunk lefelé bámulni mi nők.
Ja igen, a lagzi előestéjén szokott lenni a henna-est. Ekkor a menyasszony tenyerét és a vőlegény kisujját bekenik hennával. Ezt általában a lányos háznál tartják. Például a tegnapi pár esetében a lány hennája a szülei házában volt (egy másik városban), míg a fiúé a fiús háznál. Általában azért együtt tartják a kettőt, tehát mindketten jelen vannak - de nem mindig.
A menyasszony tenyerét, a vőlegény kisujját (ha jól emlékszem a jobb kézen) kenik be hennával. Aztán bekötözik és éjszakára úgy marad. Jó alaposan megfesti a kezet, hetekig nem is kopik le!
Ez a piros fátyol nemcsak az eljegyzésen és a hennán, hanem az esküvőn is megjelenik. Igazából olyasmi a jelentése, hogy a menyasszony arcát az esemény helyszínére menet ne láthassák meg. Rontás ne érhesse :)
A lakodalom maga nem hosszú, 3-4, max. 5 órás. Bejön az ifjú pár, megtapsolják, leülnek. Felállnak, körbe járnak, fényképezkednek, mosolyognak, kicsit táncolnak. Közben süteményt szolgálnak fel és üdítőt.
Van olyan, hogy meleg ételt is adnak, de nem gyakran. Errefelé ha adnak is, akkor a fontosabb meghívottaknak a háznál szolgálnak fel valamit. Többnyire főtt húst, rizst, bablevest, salátát - szóval ilyesmit (ezeket ilyen eldobható tálcákon). Van, hogy az esküvői szalonban is szolgálnak fel ilyen meleg ételt, de az ritka.
Az ifjú pár érkezése az esküvői szalonba. Van ahol van tűzijáték és konfetti...
... van ahol nincs :)
Ja, igen. Még egy szokás. Az a piros kendő, ami már a henna-esten is volt, itt megvan. Miután az ifjú pár megérkezik az asztalához, a vőlegény felhajtja ezt a kendőt és homlokon csókolja a menyasszonyt. (És ez a maximális érintkezés kettejük között - szóval nincs igazi csók vagy ilyesmi :) )
A zene errefelé legtöbbször csak dob. Lehet van ennek a hangszernek pontosabb neve (törökül arbane), én dobnak hívom :) Emellé "énekelnek". Nem igazán értem, hogy mit, nekem la-la-la-le-le-le-lé-lé-lé -nek tűnik. Öt év alatt sem sikerült megfejtenem :)
Itt két dobos tegnapról. Később jött egy harmadik. Néhány esküvőn a dobosok mellett van aki valami sípfélén játszik. (Annak a nevét totálisan elfelejtettem.)
Ez egy rövid, 6 mp-es videó. Tegnap vettem fel. Csak hogy nagyjából megmutassam ez milyen. A tánc neve pedig delilo - négyet jobbra, négyet hátra, vagy valami ilyesmi :)
Egy kis táncolás után következik a torta felvágása. Nagy karddal vágja fel közösen a pár.
Nem mindig van ilyen emeletes torta (pl. tegnap sem volt). Sőt! Van aki nem tudja az igazi emeletes tortát megfizetni, de az ugye fontos, hogy mit mutatnak kifelé, ezért mű tortát rendelnek. Amin a tizensok emeletből csak 1-2 igazi.
Végül még egy szokás következik. Amikor a menyasszony és a vőlegény kiáll és a vendégek pénzt és aranyérméket aggatnak rájuk, vagy arany karperecet ajándékoznak a menyasszonynak (függ attól, hogy milyen közeli rokonok). Elmondanám, hogy minden esküvőn vannak olyan asszonyok, akik árgus szemmel figyelik, hogy ki mit rakott :) És jajj annak, aki kevesebbet rakott, mint illett volna :)
Ezzel a lakodalom igazából véget is ért. Még egy kis táncolás és megy mindenki haza.
Otthon még a menyasszony dolga eltörni egy olyan korsót, amibe aprópénzt és cukrot tettek - ezeket a gyerekek gyűjtik össze.
Vannak még kisebb hagyományok, de már így is jó hosszú lettem, nem akarom még tovább nyújtani.
Ezek a legfontosabb hagyományok.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nem állítom, hogy ez általános török vagy kurd szokás! Sokféle esküvő van manapság. Az általam leírtak mindegyik személyes tapasztalat az elmúlt 5 évből. Itt ilyen szokások vannak.
Picit visszakanyarodva a párválasztás kérdésére.
Nem tudom, hogy ezek az elrendezett házasságok működőképesebbek-e a szerelmi házasságnál. Erre is, arra is van példa. Nem is az én feladatom megítélni, hogy ez jó-e vagy sem.
Én csak annyit tudok, hogy én így soha nem házasodnék, az biztos.
Na meg az biztos, hogy egyébként sem, semmilyen körülmények között, soha ebben az életben nem házasodnék újra :)
Soha ne mondd, hogy soha ..... ugye? :) Márpedig én mondom! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése