Megmondom őszintén, hogy nincs túl sok kedvem az otthoni híreket bogarászni, mert azokon talán jobban felhúzom magam, mint például az IS rémtettein. (Ami azért durva, mert ugye tudjuk, hogy az IS mit művel...)
Nálam már kb. egy szinten van a magyar vezetés és az IS. Mindkettőt egyformán eltörölném a Föld színéről.
Rendben, tessék, itt a lehetőség, az írásom alatt a megjegyzés engedélyezett, lehet nyugodtan szidni engem, kifejteni, hogy mekkora idióta vagyok, amiért így gondolkodom...
A hátam (és ez az oldal) sok mindent elbír, lehet írni bármit!
De én akkor is kitartok a véleményem mellett, nem szégyellem és nem félek leírni.
Hogy mi késztetett mégis arra, hogy kivételesen ne a török-arab dolgokkal foglalkozzak, hanem pár szó erejéig az otthoni dolgokkal? Nos az alábbi kép:
Már nem is emlékszem, hogy először kinél láttam. Sokan megosztották. Én nem.
De nekem sehogy sem tetszik ez a kép, vagy minek is nevezzem.
A készítőjétől megkérdezném első körben, hogy ő bezzeg mit csinált, amikor a lakhatás és a mindennapi kenyér került veszélybe? Ha tüntetett, ha ott volt (nem tudom hol - ahol tenni lehet valamit) és kifejezte ellenkezését és megpróbált tenni valamit, hogy jobb legyen az élet ... nos, akkor elnézést kérek és ebben az esetben nem mondtam semmit. De ha tette a dolgát, ha fizette szó nélkül, amit kiróttak rá, ha - ne adj' Isten -otthon ült és fészbukozott, akkor egy üzenetem van a számára: menj a fenébe és ott oszd az észt!
Nos, ez talán kicsit durva volt, de kikívánkozott belőlem.
Mielőtt még bármi mást írnék, szeretnék még valamit leszögezni: Tudom, hogy én 3000 km-ről rohadt könnyen beszélek. Tudom, hogy az otthoni rendelkezések engem (egyelőre) nem sújtanak - ezért sokan gondolhatják, hogy nincs jogom véleményt nyilvánítani.
Márpedig van! Mert szeretnék pár hónapon belül hazaköltözni és otthon nyugodtan éldegélni. A hazámban. Mert azért mégiscsak magyar állampolgár vagyok, függetlenül attól, hogy hová vetett a sors.
De már előre tartok attól, hogy a magyar állam milyen "büntetést" tartogat a számomra, mivel egy ideig külföldön tartózkodtam. Biztosan lesz ez-az, amit majd be kell fizetnem - teljesen mindegy, hogy jogosan vagy sem. De én akkor is jobban szeretnék a hazámban élni, mint egy idegen országban.
Egy idegen országban mindig kívülállónak érzem magam. Hiába beszélem jól a nyelvet, hiába ismerem a szokásaikat - itt én mindig külföldi leszek. Még akkor is, ha állampolgárságot kapok. Az csak egy papír.
Arról pedig nem is beszélve, hogy mindig hiányozni fog az én országom, az, hogy az anyanyelvemen beszélhessek.
Tehát szeretnék otthon élni.
De azon hírek alapján, amiket otthonról olvasok.... Már lassan tényleg az egész világ Magyarországon röhög. Így, ahogy mondom. Kitiltások az USA-ból, internetadó, sumákolások a megmagyarázhatatlan vagyongyarapodással, stadionépítések, oroszbarát politika, illiberalizmus .... Jó az nekünk, magyaroknak, ha a nemzetközi sajtó (és így az egész világ) a fejét fogja és rajtunk röhög? Jó az nekünk, hogy az EU szépen lassan tényleg annyira berág, hogy ki fog rakni minket? Akkor megint jönnek az oroszok?
Miért kellett ennyire megváltoztatni az oktatást, miért kellettek azok a szép és új kötelező könyvek? Miért olyan az egészségügy, amilyen? Normális dolog, hogy például a szakrendelés napi szinten meghatározott számú beteget fogadhat? Aki utána jön, küldjék el, mert "bocs, de érted már nem fog fizetni az OEP (vagy hogy a manóba hívják)"? Hogy a különböző vizsgálatokra akár több hónapos várakozási idő van?
Van egy török ismerősöm, akinek Magyarországon is van üzleti érdekeltsége. Orvosi eszközöket forgalmaz, mindenfélét. Nagy- és kis tételben is. Az ő tapasztalatai megdöbbentőek - mármint az ő számára, mert sajnos a számomra ez nem új. Először is az adó - ott szinte havonta fizet annyit, mint itt egy év alatt (szinte ugyanúgy viszi a boltot itt is, mint ott is). Aztán, hogy az emberek sokszor még az orvos által felírt segédeszközt sem tudják kifizetni, mert inkább másra kell a pénz - mondjuk élelemre. Aztán ott van az édes, kedves NAV, aki valami papírt mindig utólag kér kitöltve, aláírva, húsz példányban - de tegnapra.
Ez az ismerősöm a munkájából fakadóan viszonylag gyakran utazik Magyarországra. Még mindig megdöbben a hajléktalanokon. Ahogy Budapest utcáin, aluljáróiban próbálnak meleg vackot kialakítani maguknak. Azért van megdöbbenve, mert Siirt és úgy egyébként a többségében kurdok lakta keleti régió számít Törökországban a legszegényebbnek. De ennek ellenére bármikor ide lehet jönni, körül lehet nézni, garantálom, hogy a közel 140 ezres városban egyetlen hajléktalant sem fognak találni. Vannak persze, de számukra minden esetben biztosítanak lakást vagy szállást. Senki nem alszik az utcán. Mernék csak megtenni! Az itteniek azonnal fellázadnának az önkormányzat ellen, hogy ezt hogy engedheti meg!
Ugyanez a helyzet az étkeztetésükkel. A hajléktalanszállón állandóan van étel. Bárki odamehet és ehet - akinek esetleg nem telik élelmiszerre, nemcsak hajléktalan. (Vajon ez például Istanbulban is így van? Gyanítom, hogy igen - de ahogy már többször, több helyen elmondtam, én csak ezt a régiót ismerem, ezért csak erről tudok hitelesen nyilatkozni.)
Sok rosszat el lehet mondani Törökországról - én nem is fogom vissza magam ha arról van szó - de azt el kell ismernek, hogy a szociális és egészségügyi ellátás teljesen rendben van. Ha valahol katasztrófa történik, az ország egy emberként mozdul és segít: pénzzel, ruhákkal és egyéb adományokkal. Nemcsak az állam, hanem magánszemélyek is.
Bocsánat, nem akartam ilyen hosszan Törökországgal "példálózni". Tudom, hogy a két országot össze sem lehet hasonlítani - már csak a nagysága miatt sem (egyszer kiszámoltam, területileg Törökország több, mint nyolcszor nagyobb Magyarországnál, a török népesség pedig a magyarnak majdnem tízszerese).
De én mégis ki vagyok akadva, hogy akkor, amikor fiatalok, egész családok, már nem annyira fiatalok százezrével hagyják el az országot, mert otthon egyszerűen nem tudnak megélni, akkor továbbra is futball stadionokba pumpálják a sok pénzt (miért? a magyar foci megérdemli? akkor már miért nem olyan sportágba, ahol fel tudunk mutatni nemzetközi sikereket - pl a vízilabda), na meg az állami cégek felső vezetőihez nyomják?
Azon megint a fél világ röhögött csak, hogy egy kis faluba, a miniszterelnök "kertje végébe" micsoda stadiont húztak fel. Hiába na, a személyes hobbiért mindent ....
(A kivándorláshoz pár szót: Aki pedig otthon maradt, azok egy része csupán azért nem ment ki, mert ugye a kitelepüléshez, költözéshez kell bizonyos kezdő tőke, nem kevés - amit sokan nem tudnak kigazdálkodni.)
Igen, dagad a népharag. Már régóta.
Az emberek emellett elfásultak, belefáradtak (szellemileg - lelkileg) a változásokba és megszorításokba.
El kell ismernem, hogy a kialakult helyzet nagyrészt az emberek hibája. Ugyanis:
- valakik elmentek szavazni és a F-re adták a szavazatukat
- valakik nem mentek el szavazni, ezzel valahol megint a F-t támogatták
- akik elmentek szavazni és nem a F-re szavaztak, sajnos az ő szavazataik úgy elaprózódtak, hogy így nem volt képes egyik ellenzéki párt sem nyerő helyzetbe kerülni
Meg kell mondanom, hogy egyrészt nekem sem járhatna a szám, mert én sem szavaztam akkor. Saját hibám - ugyanis addig húztam - halasztottam a dolgot, míg pont egy nappal lemaradtam a regisztrációról.
Azt is el kell ismernem, hogy a jelenlegi helyzetben nem is igazán tudnám, hogy kire adjam a szavazatomat.
Világ életemben balos voltam. Ezzel nincs is semmi gond. De most a F mellett ki az alternatíva? Ki lenne jó? Ok, erre rögtön megvan a válaszom, hogy OV-nál még maga az ördög is jobb lenne .... De komolyra fordítva a szót: ki lenne a megfelelő ember OV posztjára? Ha megveszek sem tudom. Amennyire én ismerem az otthoni helyzetet, a bal oldalon szinte senki, a jobb oldalon megint senki (nem és nem, a szélsőjobboldalt semmiképpen nem). A jelenlegi politikai életből én személy szerint egyetlen embert sem tudok kiemelni, akiben megbíznék, akit nyugodt szívvel támogatni tudnék.
Gyanítom, hogy nem egyedül vagyok így. El tudom képzelni, hogy pl azok egy része, akik tavasszal nem mentek el szavazni, azok egy része hozzám hasonlóan tanácstalanok - de a nemszavazás akkor is hiba volt. Részemről is, részükről is. Van viszont még egy réteg, aki nem szavazott és nem azért, mert tanácstalan, hanem mert rohadtul nem érdekelte a dolog. Ami a legjobban idegesít, azok az olyan emberek, akik azt mondják, hogy "én bizony magasról teszek az egészre, nem vagyok jobbos, de most nekem rohadt jó dolgom van, jó munkám, jó fizetésem, minden ami kell megvan, mit ugráljak - az, hogy valaki szegény, nem az én hibám". Ugye, hogy vannak ilyenek is? Biztosan többen is ismerünk ilyen embereket....
Honnan is jutottam ide? Ja igen, hogy a netadó miatt dagad a népharag. Nem! A népharag nem emiatt dagad. Dagadt az már korábban is. Mindig egy kicsit jobban - ahogy folyamatosan jöttek a különböző rendelkezések, a népharag is úgy dagadt. És igen, pont az internetadónál robbant. (De most komolyan, egy dologért hányszor kell adóznia az egyszerű embernek?) Ezzel telt be az a bizonyos pohár.
Azt mondom, hogy ideje volt. Sőt, már talán késő is!
Jöttek a tüntetések.
Itt írtam már a tüntetésekről, pontosabban az itt megszokott tüntetésekről. Ami minden, csak nem békés. A török, illetve kurd nép egyébként is azonnal robban. Nem tűr, nem vár csendben, hanem azonnal felkel és megy az utcára. És ott aztán van törés-zúzás. A rendőrökkel nem nézik egymást békésen.
Azt itteni tüntetések nagy része elég véres. Viszont a legtöbb esetben eléri a célját.
Félreértés ne essék! Egyetlen szóval sem állítom, hogy ez helyes!! De el kell ismernem, hogy valamilyen szinten célravezető.
Azt kell mondjam, bebizonyosodni látszik az, hogy békés tüntetéssel nem lehet Magyarországon ma célt érni. Miért, meghallgatják az embert? Eltörölték a netadót? Nem! Ha helyesek az információim, akkor elhalasztották csupán, mert "ebben a formában nem életképes". Januárban lesz majd egy "nemzeti konzultáció" és azután döntenek arról, hogy milyen is legyen. Ezt akarta az a több tízezer ember, aki kiment tüntetni (és az a többi sokezer, akik a távolból támogatták őket)? Nem! Ők azt akarták, hogy ne vezessék be. Meghallgattatott a nép akarata? Nem. Ennyi.
Már azt sem tudom, hogy hol tartok és mit szerettem volna még írni :)
Annyit még biztosan, hogy amikor itt, a környezetemben valaki olvas valamit Magyarországgal kapcsolatban (sejthető, hogy nem kellemes az a hír, ami már ide is eljut), akkor jön hozzám kérdezni. Vázolom a helyzetet, az illető tátott szájjal hallgat. A reakció szinte minden esetben ugyanaz: "na, ha ez itt történne, a város már égne". Az én véleményem az, hogy túl sokáig tűrt a magyar... Ne legyünk már 10 millió (bocs, már csak kb. 9 millió) birka népe!
Ha otthon leszek végre, esküszöm, hogy ott leszek minden tüntetésen - csak legyen összefogás! Én fogok a leghangosabban kiabálni. A könnygázt is egész jól bírom :)
Remélem van még annyi tartalék a magyar népben, hogy össze tud fogni és meg tudja mutatni, hogy nem szórakozhatnak vele! Én csupán egy élhető Magyarországot szeretnék. A megkeresett pénzből élni és gyarapodni szeretnék, nem pedig a nagy részét adókra befizetni, hogy aztán éppen csak megéljek. Szeretnék félretenni, szeretnék lakást venni, autót venni és fenntartani. Szeretnék nyaralni menni. Hány család tudja ezt megtenni manapság saját erőből? Hány családnak nem kell az ilyen dolgokhoz hitelt felvenni? Persze biztosan ismer mindenki ilyet is és olyat is...
És ami talán a legfontosabb: kapja meg mindenki azt a fizetést, amit a munkája alapján megérdemel. Nem értem, hogy hogyan tudnak ilyen mértékben meggazdagodni a politikusok. Csak az én szememet bántja, amikor százmilliós házakról és vagyonokról esik szó?
Az elején már leírtam, de ismét megteszem: Ez az én saját véleményem és én ezt vállalom. Lehet érte szidni, lehet ellenvéleményt kifejteni. Tessék, csak tessék, a megjegyzés szabad, semmit nem törlök. Azt is megígérem, hogy megsértődni sem fogok az ellenvélemények miatt!
Arra azért nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy meg se próbáljon olyasmiről meggyőzni, hogy mennyire nagyon jó is nekünk a F és OV .... Ezt az egyet ne, kérlek! Bármi mást lehet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése