Na ugyan milyen kávésbögrém lenne, ha nem nyulas?!? :)
(Az esetleg felmerülő kérdést - azoktól akik jól ismernek - itt meg is válaszolom: TERMÉSZETESEN BRAZIL BÖGRÉM IS VAN! De a nyulasból szoktam reggel kávézni.)
Az egész ötlet, hogy erről írjak egy kicsit ma reggel jött. Pontosabban nyugodtan iszogattam az éltető kávécskámat a konyhában, játszottam egy kicsit egy ilyen hülye labdalövöldözős játékkal (nos, a kávé hatása előtt szinte még alszom, ilyenkor nincs értelme komolyabb agyi tevékenységet igénylő dologba fognom...) és hallgattam a kintről beszűrődő hangokat.
Az egyik az természetesen a forgalom hangja volt. Buszok, autók, kamionok (a büdös életbe nem fogom megérteni, hogy ezen az eldugott keskeny utcán miért kell nekik közlekedni, nem is valami főútvonal) dudálás, motorbőgés - teljesen megszokott.
Az is megszokott már, hogy az emberek beszéde behallatszik. Tudniillik az itteniek olyan hangerővel beszélgetnek, ami már furcsa. Mikor idekerültem és még nem tudtam jól törökül, én folyton azt hittem, hogy veszekszenek. Pedig csak beszélgetnek - de olyan hangosan, ami nálam már kiabálásnak minősül.
És nemcsak egymás között beszélnek hangosan, hanem telefonálás közben. Na, mondjuk az itteni telefonálási szokások megérne egy külön fejezetet :) De elég ha csak annyit jegyzek meg, hogy szabályosan üvöltenek a telefonba. Amit nem is értek, mert nincs ami indokolná - de telefonba még a számukra normálisnál is sokkal hangosabban beszélnek.
Nos, ezek miatt elég sok érdekes és érdektelen párbeszédnek vagyok akaratlanul is fültanúja :)
De nézzük a többi beszűrődő hangot:
Az itteni utcák egy jellegzetes alakja a guruló árus. (Úgy tudom, hogy ez a "jelenség" szinte egész Törökországra jellemző - láttam ilyet például Istanbulban is.)
Hirtelen csak ilyen halas képeket találtam - de ezen kívül is rengeteg más dolgot is árulnak ilyen kocsikról
(Ez egy ilyen háromkerekű kocsi, mint egy guruló asztal - az itteni neve seyyar araba.)
Nincs olyan nap, hogy ne járnának felénk is legalább egyszer - és valamiért pont úgy van a beosztásuk, hogy többnyire kora délelőtt járnak erre. Úgy fél 9 körül szinte menetrendszerűen megindul a menet.
Ma reggel például a szokottnál tovább aludtam (nem vagyok lusta, csak későn vettem be az allergia elleni gyógyszeremet :) ami jól ki szokott ütni). Reggel 9 órakor ért az az öröm, hogy két ilyen "guruló árus" kiáltozására ébredhettem. Az egyik hagymát és burgonyát árult, a másik pedig halat. Mindez valami csodás kánonban szólt az utca két oldaláról - előttem van az a kép, ahogy a hangok kétfelől támadva szivárognak be hálószobámba majd a fülembe. A fej párna vagy takaró alá rejtése nem segít - nekem elhihetitek.
Mit is árulnak?
Úgy nagyjából mindent ami éppen aktuális. Uborkát, gyümölcsöket (némelyiknek a nevét sem tudom), hagymát, burgonyát. Most, hogy az idő kissé már hűvösebb, így bejött a halszezon is. Szoktak sózott belet is árulni. Meg pár dolgot, ami most valószínűleg nem jut az eszembe.
Tehát így járják az utcákat, ha valaki akar venni valamit akkor akár le is mehet, de többnyire csak az erkélyről kiabálva zajlik az árucsere. Mármint a háziasszonynak kell például egy kiló krumpli. Lekiabál az árusnak, megegyeznek az árban, a háziasszony leereszt egy kosarat, benne a pénzzel. Az árus belerakja az árut, a háziasszony felhúzza - ennyi az egész.
Szóval a guruló árusok a jól megrakott kordékat tolják végig a városon és kiabálva árulják a dolgaikat.
Nem is igazán a kiabálásuk zavar - habár néha a pokolba kívánom a kiabálós társaságot - hanem nagyobb gond az, hogy itt a városban a járdák többségében hihetetlenül keskenyek, vagy pedig egyáltalán nincsenek is. Szóval ezekkel a kordékkal csak az egyébként is zsúfolt és sok helyen keskeny utakon tudnak közlekedni, ami nem túl kellemes ha feltartják az embert.
Nagyon sokan például a sétálóutcán árulnak mindenféle dolgot ilyen kis kordékról. Zoknit, táskát, sapkát, parfümöt, könyveket, órákat..... stb. Ennek az az előnye, hogy nagyon gyorsan el lehet tűnni, ha zabita-veszély van. (A zabita azt hiszem a közterületfelügyelet itteni megfelelője.) Mert ezeknek az árusoknak természetesen nincs engedélyük árusítani.
Az, hogy a zabita itt űzné őket, az nem jellemző (itt elnézőbbek), de például Istanbulban úgy tudom, hogy komolyabban fellépnek ellenük. Saját szememmel is láttam, egy alkalommal valahol a tengerparton. Sült halat árult az emberke ilyen kis kordéról. Jött a jelzés, hogy érzekik a zabita, erre mindenfelől elkezdtek rohanni az emberkék a kis kordékat tolva maguk előtt. Volt, akit elkaptak, de sok megúszta.
Hát, nem lehet könnyű az ilyen árus élete...
Egyébként az ószeres is ilyen kis kézikocsival közlekedik és persze kiabál ("eszkíííííídzsi eszkidzsi"). Megvesz ő mindenféle régi holmit.
Az ilyen kézikocsikkal egyébként szoktak fuvarozást is vállalni. Bármilyen nagyobb csomagot eltolnak bárhová. Például buszról házig, vagy nagy bevásárlás esetén a megvett árut (habár a nagyobb áruházaknak van már saját ingyenes buszjárata) vagy akár költözéskor, ha az embernek nincs pénze kis teherautót fogadni... Amikor nem árulnak ezekről a kordékról, akkor csak a forgalomban lehet zavaró.
Főleg amikor gyerekek ökörködnek - egymást tolják futva, szlalomozva az autók között. Néha nagyon szeretnék kiszállni az autóból és kiosztani pár pofont a kölyköknek - őrület, hogy milyen veszélyesen tudnak "játszani"!
Az utcai állatokról egyszer már írtam. Ma reggel azért kicsit meglepődtem, amikor bégetést hallottam. Mert errefelé nem szokták terelni az állatokat. Most azonban mégis itt falatozott egy kisebb nyáj, kecskék és birkák vegyesen.
Velünk szemben a régi állami kórház épülete áll. A kórház már szinte teljesen elköltözött egy modern épületbe, de még nem bontották le. Ennek van egy személyzeti parkolója, amit mi is használunk. Nos, amikor a bégetést hallva kinéztem, láttam, hogy ezek a kedves állatkák bizony ott próbálnak élelemhez jutni az autók között.
Ha esetleg nem látszana: ott vannak a fa alatt
Ez a botos ember a juhász - vagy kecskepásztor, vagy ennek a keveréke.
Volt még egy radiológiai épület is, de most már csak a romjai látszanak (azok a szivacsszerű izék). A költöztetés után 1-2 nappal lebontották pár óra alatt. A háttérben pedig patológia épülete látható.
Szerencsére azt is elköltöztették (mert korábban a gyászolók üvöltözését és zokogását hallgatni elég lélekölő dolog volt...)
Elgondolkodtam azon, hogy vajon miért pont ide terelte ezeket az állatokat ez a jóember. Hiszen, ahogy talán a képeken is látszik, itt nincs sok zöldterület, ahol legelhetnek...
Aztán rájöttem: arról a fáról verte le a faleveleket, ezen a képen is éppen azt eszik a juhok.
Némelyik kicsit elkóborolt - jobban érdekelte mi van a másik oldalon :)
A juhászpásztor próbálta egyben tartani az állatokat, kisebb-nagyobb sikerrel (inkább kisebb).
Egy ideig még falatoztak itt, aztán elmentek valamerre. Azért aranyosak voltak :)
A képekért elnézést kérek - az erkélyről fényképeztem a telefonommal, ezért nyilván nem tökéletesek. De a célnak megfelel, mert így azért sikerült megmutatnom, hogy Siirtben ilyen is van.
Az utcakép - pontosabban a sétáló utca, a Güreş caddesi (érdkes, :) én mindig sz-szel mondom, pedig helyesen ş=s) - már hetek óta állandó részei a rohamrendőrök (törökül çevik kuvvet). Imádom :) Amikor csak arra járok (és elég gyakran járok arra), mindig látom őket. Azt pontosan nem tudom, hogy hová is mennek, mert nem követtem még őket. De rendszeresen ott vannak.
A képek csak illusztrációk :) Természetesen nem fényképezhetem őket az utcán ...
Szombaton éppen nagyon elgondolkozva (rendben, bevallom: ultra bambán) ballagtam a sétáló utcán. Egyszer csak azt veszem észre, hogy valami tömegbe keveredtem. Felnézek, hopp: egy csomó rendőr. Ajajj :) Én ballagtam ugye az egyik irányba, ők pedig a másikba. Csak nyugodtan sétálgattak, kezükben a pajzs, meg a sisak, szóval nem készültségben vonultak. Kicsit zavarba jöttem, neki is mentem az egyik rendőr pajzsának (vagy hogy hívják azt az izét). A rendőr vigyorgott és megtorpanva csak annyit mondott, hogy "hopp, hopp, hopp, vigyázz". Mire én: "Látod, engem nem is kell oszlatni, nekimegyek én magamtól is ennek az izének." Aztán egymásra vigyorogtunk még és ment mindenki a dolgára.
Azért feldobtak kicsit - szeretem az egyenruhásokat :)
Már korábban is írtam, de nem győzöm elégszer elmondani: Siirtben mindig lehet érdekes dolgokat látni az utcán. Bár azt hiszem, hogy engem már semmi nem tud meglepni - na, azért vannak néha olyan dolgok, amik láttán picit megtorpanok.
De többnyire azért a megszokott látvány fogad az utcák. Az emberek. Akik nagyon sokfélék. Van miért nézelődni.
Igen, tudom, ez nagyon csúnya dolog. De bárkit szívesen látok, jöjjön ide, nézzen körül, elviszem egy-két helyre és akkor megérti, hogy miről beszélek. Nem gonoszkodás, de hihetetlen figurákat lehet látni az utcán. Megmosolyogtató, elszörnyülködtető ... széles a választék. Bevallom őszintén, hogy azért szeretem a nyarat, mert akkor ugye a napszemüveg mögül még kényelmesebben lehet nézelődni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése