Törökországba látogatott Ferenc pápa

Mindenekelőtt azt szeretném megjegyezni, hogy bár nem vagyok katolikus, de Ferenc pápát végtelenül tisztelem, kedvelem és figyelemmel kísérem ténykedését. Már egyébként a pápaválasztást is - számomra is meglepő - izgalommal követtem végig. Minden pillanatát :)
Amikor először hallottam róla, hogy Törökországba készül, akkor kicsit megijedtem. Nem tartottam jó ötletnek - féltem, hogy valami baj érheti. Olyan sok rossz van ebben az országban, nem biztos, hogy minden fenyegetést ki tudnának védeni a rendőrök...
Most, miután sikeresen lezajlott a látogatás, már megnyugodtam. :)

Hát nem aranyos? :)

A pápa egyébként szokás szerint szuper volt, nagyon aranyos is (engedjétek meg, hogy az aranyos szót használjam, mert tényleg imádom ezt az embert). Meglepett mindenkit, hogy például Istanbulban nem kért páncélozott autót, hanem egy egyszerű Fiat Albea -val kívánt közlekedni, ezt már előre jelezte is.
Végül egy ilyen Renault -val utazott többek között:

Nagyon meglepődtek a szerénységén!

Remélem elnézitek nekem, hogy nem fogom teljes részletességgel leírni, hogy mit csinált és hol volt.
Inkább csak megemlíteném az érdekesebb dolgokat. Szerintem az is elegendő - hiszen ha valaki részletesen kíváncsi a programjára, az interneten rengeteg információ megtalálható...
Az is lehet, hogy nem időrendben haladok, csak ahogy én a hírek között ugráltam :)

Íme azok a képek, amiket érdekesebbnek találtam, természetesen némi kiegészítéssel:

Anıtkabir - Atatürk mauzóleum, kihagyhatatlan.

(Erről nekem szabad bővebben írni, mert ha leírnám, amit gondolok, azért itt börtön járna.)

Természetesen találkozott Recep Tayyip Erdoğannal (köztársasági elnök) is.

De most komolyan!! Ez a kép annyira jó, annyira beszédes: a hófehér és a sötét :)

Ezt a videót nagyon szeretném megmutatni :)
Nem túl jó a minősége, de a lényeg azt hiszem látszik és hallatszik.
Arról van szó, hogy ha egy másik ország államfője Törökországba látogat, természetesen a katonák (díszőrség azt hiszem) felsorakozik. A másik ország államfője pedig a "Merhaba asker!" szavakkal köszönti a katonákat (akik erre azt felelik, hogy "Sağol" - a felvételen talán csak "szol" -nak hangzik). (A merhaba egy általános köszöntés, hello, szervusz, üdvözöllek ... ilyesmi, egyszerre udavarias és hétköznapi, kötetlen, sajnos nem tudom pontosan lefordítani; az asker jelentése pedig katona.)
A pápa is megtette. Íme:

Istanbulban a két talán legfontosabb látogatnivaló hely az Ayasofya és a Sultanahmet. Természetesen ezek megtekintését a pápa programjába is beillesztették. Az eredeti tervek szerint a pápa előbb az Ayasofya -t (múzeum), majd pedig a Sultanahmet mecsetet tekintette volna meg (ezek egyébként ott vannak egymáshoz nagyon közel). Megtudta azonban, hogy  Sultanahmet mecsetbe tervezett látogatása pont a déli ima idejére esett. Hogy ne okozzon fennakadást, hirtelen úgy döntött, hogy először megy a dzsámiba és azután a múzeumba! (Azért nem semmi, gondolt arra, hogy ne akadályozza a hívők imáját!)
A dzsámiba belépés előtt természetesen ő is levette a cipőjét (dzsámiba senki nem léphet be cipővel).

Sor került egy "közös" imára

Kis idegenvezetés féle ... 

Hogy miért is jött a pápa Törökországba? Ennek több oka is van - mármint ahogy én tudom.
Először is azt lehet tudni más forrásokból, hogy Ferenc pápa támogatja a vallások közötti párbeszédet, így a keresztények és a muszlimok között is. Ezzel az utazással is ezt hangsúlyozta. A látogatás célja volt még az ortodox egyházhoz való közeledés, a kapcsolat szorosabbá tétele.
Természetesen szó esett a közel-keleti keresztények helyzetéről (meg elhangzott még sok más egyéb is, de túlságosan nem akarom részletezni). Ennek kapcsán pedig az ISIS -ről is.
Engem kissé meglepett a pápa pár nappal ezelőtti nyilatkozata, amelyben kifejti, hogy az ISIS -szel párbeszédet kell folytatni, nem szabad annak a lehetőségét kizárni, törekedni kell a békés megegyezésre.
Na ez az a pont amivel én nem igazán értek egyet. Rendben, belátom, hogy neki tulajdonképpen feladata is a békés megegyezést szorgalmazni, mondhatnám hivatali kötelessége.
De én nem tartom valószínűnek, hogy az ISIS -szel lehet értelmesen beszélni.
Egy ennyire elvakult és elvadult radikális terrorszervezet ... ami képeket és felvételeket az elmúlt hónapokban látni lehetett az ő "ténykedésükről", arra sokszor már szavak sincsenek.
Aki az emberi életet, a másik ember életét ennyire nem tiszteli, azzal vajon lehet beszélni? Szerintem nem.
De ezt majd nálam okosabb emberek eldöntik :) Én sem tudhatok mindent és én sem vagyok tévedhetetlenen! Lehet, hogy meg fogok lepődni, ha mégis létrejön egyfajta párbeszéd és békés megoldást találnak!

A végére még valami eszembe jutott:
Mondjuk talán annyira nem tartozik a témához - bár talán mégis. Mindegy, én szeretnék erről is pár szót ejteni. Tényleg nem sokat, mert ha teljesen ki akarnám fejteni a véleményemet, akkor egyrészt estig itt ülhetnék, másrészt pedig könnyen megsérthetnék olyanokat, akik nézetei az enyémmel ellentétesek...
Tehát arra gondoltam, hogy egy-két példán keresztül megpróbálom nagyon röviden bemutatni, hogy Törökországban, vagy mondjuk az ország ezen területén milyen a keresztények megítélése.
Van egy "híres" vallástudós, aki rengetegszer tűnik fel televízióban. Egyrészt sokat beszél a vallással kapcsolatban mindenfélét, másrészt pedig vannak botrányai is. De ez utóbbiak ellenére sokan figyelik, követik, hallgatnak rá. Szerintem egy korlátolt idióta és undorító féreg (bocsánat a kifejezésekért, de ha csak meglátom, már felmegy a vérnyomásom) - de ez az én véleményem, én ahogy az elmúlt években olvastam róla, így látom. Nem is nagyon olvasok vagy figyelik vele kapcsolatos híreket. Most csak azért tettem kivételt, mert a pápáról beszélt. Szeretném veletek megosztani, hogy mit mondott, mert szerintem tökéletesen jellemzi az itteni nagy többségének a kereszténységhez való hozzáállását.
Tehát volt ezzel a vallástudóssal (alapvető, belém nevelt tiszteletből fakadóan nevezem így, mert egyébként szerintem nem az...) egy beszélgetés az egyik csatornán. Nem fogom idézni minden egyes szavát, de azt megmutatom, hogy mit válaszolt arra a kérdésre, hogy "Akar találkozni a pápával?".
Nos, a válasza a következő volt: "Miért találkozzak, mit csináljak én a pápával? Ha muszlim lenne, találkoznék vele. Bár lehetséges, hogy azt mondnám neki: hagyd a pápaságot, legyél muszlim, mondd el a sahadát (az a mondat, amit elmondanak akik muszlimok akarnak lenni). Hát kérem, azt mondjátok (a keresztények azt mondják), hogy Jézus Isten fia. Hát lehet Istennek fia (itt használta még az Isten őrizz! kifejezést is, nyomatékosítva, hogy milyen lehetetlen dolog is ez)? Isten nem nemzett és nem nemzetett.
(Itt már a pápának "üzen":) Ha ezen az úton mész tovább, pokolra kerülsz. Mi (muszlimok nevében beszél) sajnálunk téged, mint embert és ezért figyelmeztetünk. És hívunk az iszlámra."
Nos, ezek voltak ennek a vallástudósnak a szavai. Elnézést, ha nem teljesen érthető vagy kicsit magyartalan. Ez az ember néha kissé számomra még bonyolult szavakat használ...
De azt hiszem az "üzenet" érthető volt. A lényege, hogy ha valaki keresztény marad, akkor a pokolra kerül - mármint az ő meglátásuk szerint.

Én személy szerint is találkoztam ilyen, ehhez hasonló véleményekkel. Kettőt szeretnék megemlíteni:
A szüleim jöttek látogatóba. Mindenki nagyon megszerette őket, tényleg őszintén megkedvelték anyát és apát is (na, mondjuk nem is lehet őket nem szeretni!!!!!!!!). Miután hazautaztak, nagyon sok ember mondta nekem, hogy mennyire jók a szüleim, mennyire szeretik őket, kedvesek, aranyosak. De egyben gyorsan azt is hozzátették, hogy bárcsak muszlimok lennének, meg hogy így sajnos nem fognak a másik életükben a mennyországban találkozni... (mivel oda szerintük csak a muszlimok juthatnak). Eleinte kiakadtam, hogy ez gusztustalan dolog, valakit a vallásáért jobban szeretni vagy kevésbé. Ha szeretek valakit, akkor azt nézem, hogy milyen ember. Nos, már régóta nem veszem fel az ilyen megjegyzéseket. Mondjuk mostanában nem is beszélnek ilyesmiről, mert néhány rosszabb pillanatomban kifakadtam és tartottam egy kiselőadást :)
A másik eset egy közeli hozzátartozóm halála kapcsán esett meg. A temetés után visszajöttem Siirtbe, jöttek páran részvétet nyilvánítani. Én már számolni sem bírtam, hogy hányszor mondták, hogy bárcsak a halálos ágyán kimondattam volna vele a sahadát és muszlimmá tettem volna (- na mondjuk, ha az életem múlna rajta sem tennék ilyet senkivel!!!). Ezen nagyon kiakadtam. Hogy képesek ilyesmire gondolni? És ezt több embertől hallottam! Rettenetes. Nem az emberről kérdeztek, hogy milyen volt, hogy esetleg hogyan zajlott a betegsége vagy az utolsó napjai. Nem, ők arról kérdeztek, hogy miért nem lett muszlim a halála előtt.
Amióta itt élek, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány alkalommal hallottam valami pozitív dolgot a kereszténységgel kapcsolatban. A legjellemzőbb a lesajnálás.
Például amikor itt ramazan hónap volt és böjtöltek, akkor valaki megkérdezte, hogy a keresztényeknél van-e böjt és hogy az milyen. Én nagyjából felvázoltam a Húsvét előtti nagyböjtöt. Erre csak legyintettek, hogy ugyan már, az nem is igazi böjt.
Egyszer megpróbáltam elmagyarázni a Szentháromságot. Hú :) Épp csak kevés hiányzott ahhoz, hogy megkapjam, hogy ez hülyeség! Abba is hagytam a próbálkozást. Minek is, hiszen úgyis a legtöbben eleve elzárkóznak.

Ahogy már többször említettem, talán minden írásomban elmondom, én igyekszem nem általánosítani. Nem mondom azt, hogy minden török vagy kurd ilyen, hogy minden muszlim ember ilyen ... stb. Én csak és kizárólag arról beszélek, amit itt, személyesen látok és tapasztalok. Amit az előbb leírtam, ezek is velem történtek meg. Nagyon nagyon sok emberrel (számot mondani nem igazán tudok, de ötvennél biztosan több) személyesen is beszélgettem valamilyen szinten a kereszténységről. Tudom, hogy hagyományosan mit gondolnak a keresztényekről, az iskolában mit tanítanak.

És most nagyon gyorsan azt is hozzáteszem, hogy nem minden muszlim gondolkodik így, ilyen számomra már-már elfogadhatatlan módon a keresztényekről vagy más vallásúakról! Elég csak például megnézni az egyik fenti képet, a Sultanahmet dzsámiban például Istanbul muftija is kifejezetten barátságosan fogadta!

Én a magam részéről azt gondolom, hogy a vallás mindenkinek a magánügye. Élni és élni hagyni.
Én életem az életemet úgy, ahogy a legjobbnak találom. Az pedig, hogy mit olvasok, hogyan imádkozom, mit csinálok vasárnaponként és ünnepeken az az én dolgom. Abba senkinek nincs beleszólása. Senkit nem sértek meg a vallása miatt és ezt várom viszont is. Akik közelről ismernek engem, ők úgyis tisztában vannak a nézeteimmel, ismernek engem. Akik pedig nem állnak közel hozzám, azoknak azt hiszem sok dolga nincs a vallásommal.
(Egyébként evangélikus vagyok és erre nagyon büszke :) Erős vár a mi Istenünk! :) )